KMK AKCIÓ

2015. június 1., hétfő

Calia Read: Szétcsúszva - Unravel


A WOW Kiadó főleg a new adult műfajt népszerűsíti a magyar olvasók körében azáltal, hogy nemcsak sikeres, de egyedi és színvonalas szórakoztató könyvekkel lepi meg olvasóit. A Blogturné Klub 5 bloggere kapott lehetőséget, hogy megismerje, majd népszerűsítse olvasótábora között Calia Read: Szétcsúszva - Unravel c. könyvét.

WOW Kiadó, 2015
328 oldal
Fordította: Dudás Éva
Goodreads: 4,09
Besorolás: NA, romantikus

Naomi Carradine vagyok.
Hat hónapja még boldog voltam.
Egy hónapja diliházba zártak.
Tegnap Lachlan meglátogatott. Megcsókolt. És azt mondta, kezd elmenni az eszem.
Órákkal később Max belopózott a gondolataimba. Emlékeztetett arra, hogy nem vagyok őrült, és hogy szüksége van a segítségemre.
Néhány perce, amikor próbáltam összerakni a múltamat, még távolabb sodródtam a valóságtól.
És most… mindenki azt hiszi, megbolondultam. De tudom, hogy ő létezik, és kellek neki.
Te hiszel nekem?

Hűha. Erről a regényről több szempontból is nehéz írni. Egyrészt mire megírtam az értékelést, legalább egy tucatszor átolvastam, hogy még véletlenül se áruljak el belőle semmi fontosat - hiszen a végén akkora csavar van, hogy utána újragondolva az egészet teljesen másképp állsz a történethez. Másrészt pedig érzelmileg kifacsar, padlóra vág és onnan fel sem enged kelni - még napokkal az olvasás befejezése után sem hagyott nyugodni ez az egész.

Naomi egy pszichiátriai intézetben van és onnan avat be minket az életébe, illetve a számára három legfontosabb személy - Lachlan a gyerekkori barátja / szerelme, Max, a rejtélyes, szinte tökéletes úriember / jelenlegi pasija és Lana, a legjobb barátnője történetébe. Naomi felváltva mesél a jelenről és emlékszik vissza a múltra és minél tovább "hallgatjuk" őt, annál inkább szeretnék kideríteni, hogy mi is történt, miért is kellett bekerülnie a zártosztályra. Eleinte nem igazán tudtam megkedvelni őt, illetve ez nem is jó szó rá, inkább közömbös voltam iránta. "Figyeltem", arra, amit mondott, de inkább a kíváncsiság hajtott előre és nem a szánalom. De ahogy egyre inkább megismertem, úgy akartam egyre jobban azt, hogy kikerülhessen az intézetből, hogy végre valaki meghallgassa és segítsen neki.

"Figyeljen, mondom a tekintetemmel. Hallgasson figyelmesen! Minden egyes szavamat. De mindenekelőtt, kérem, higgyen nekem!"

A történet pedig Naomi elmesélése révén egyre bonyolultabbá válik, ahogy a kapcsolata a fiúkkal is. Lachlan gyerekkora óta ismeri és amióta csak Naomi megpillantotta a fiút, és Lachlan megmutatta a fán lévő kis házikójukat, tudta, hogy ő az igazi - mármint Naomi ezt meséli. De ehhez képest, amit a történet elején kapunk a fiúból, az nem ezt mutatja. Meglátogatja a lányt, de nekem túlságosan rideg és nem éreztem rajta azt, hogy TÉNYLEG szeretné, ha a lány meggyógyuljon. És ehhez képest ott van Max, aki szinte mindenben tökéletes. Jóképű, gazdag, érzéki, a lányt a tenyerén hordozza. De akkor miért nem látogatja meg az intézetben? Mi történt vele? Mondhatnánk azt is, hogy itt is újra előkerül a szerelmi háromszög téma - mint sok más realista történetben, de valahogy itt mégsem éreztem ezt annyira problémásnak.
Úgy láttam, hogy Lachlan a múlt, Max a jelen, de valami mégis hibádzott.
Lanát, a legjobb barátnőt pedig egyrészt nagyon sajnáltam, hiszen az élete több, mint borzalmas, másrészt viszont ideges voltam, haragudtam rá, néha olyan szívesen megráztam volna! Erről több szót nem akarok ejteni, mert minél kevesebbet tudtok előre, annál jobb. 
Naomi pedig nem áll le, nem enged minket pihenni, hanem vezet tovább ebbe a zavaros, hol gyönyörű, szenvedélyes és meghitt, hol borzalmas és feszültségekkel teli világba. Sok esetben úgy éreztem, hogy ez a regény inkább egy sötét pszichothrillerre hajaz, annak minden idegborzoló elemével.

A cselekmény mindettől függetlenül elég lassú lefolyású, néhol úgy éreztem, hogy túlzottan is az. De nem, nem unalmas egy percig sem, hiszen Naomi és a két fiú kapcsolata intenzív és nem kevés forró jelenettel tarkított! Ráadásul választani is nehéz Lachlan és Max között. Amikor Naomi az egyikükről beszélt, akkor azt a fiút imádtam, amikor a másikról mesélt, akkor a másikat. Nem volt könnyű a választás.
Amit pedig még meg kell említenem, az a gyönyörű írásmód. Voltak mondatok, részek, amelyeket többször is átolvastam, annyira tetszett. Mutatok egy példát:

"Az a gyönyörű naplemente? Az éjszaka előjátéka volt. A színek egymásba olvadtak, arra késztették az embereket, hogy megtorpanjanak és megbámulják. Visszatartották a lélegzetüket, úgy nézték az átmenetet. A nap vége egy nagy hatású dal vége, ami megtöltött várakozással, mert minden hiba, amit a nappal tűző fényében elkövettél, tovatűnt. És az éj csak a kezdet volt."

A történet vége pedig? Ha annyit mondok, hogy a sokat olvasott fejemben sok minden megfordult, de ennek a végkifejletnek még csak a közelében sem jártam, akkor szerintem túl sokat árultam el:). Úgy mondják, hogy a valóság sokszor megdöbbentőbb, mint a fikció. Hát ez a mondás erre a regényre tökéletesen igaz.

És kinek ajánlanám olvasásra? Mindenképpen csak 16 éven felülieknek, a sok "forró" jelenet és a témaválasztás miatt.
 
Borító: Érdekes, különleges, gyönyörű, de még mindig nem tudom eldönteni, hogy nem túlságosan könnyed-e ez a borító ehhez a történethez.
 
Kedvenc karakter: Lachlan, Max
 
Szárnyalás: Nehéz "szárnyalást" mondani, de ha spoilermentesen kiemelnék valami nagyon pozitívat, akkor az írásmódot említeném meg. Gyönyörű, nagyon tetszett.
Mélyrepülés: az igazság

Érzelmi mérce: Forró jelenet van benne egy pár, úgyhogy inkább 16 éven felülieknek ajánlom az olvasását.

Értékelés:

Blogturné extra - idézetek
A teljesség igénye nélkül, és természetesen szigorúan spoilermentesen, szeretnék néhány idézetet megosztani veletek, ami megfogott:

- Mondd meg, mivel harcolsz, és veled fogok harcolni - suttogja a hajamba.

A szabadság mámorító, igen, de miközben az élet rám zuhan, látom az alatta húzódó igazságot: a szabadságnak ára van.

Az élet megy tovább, akár jól vagy, akár nem.

És egy jó csóknak éppen ez a dolga. Beszélnie kell hozzád, abban a percben, ahogy az ajkatok összeér.
Nem gondolkodsz.
Reagálsz.
Érzel.


Bárki, akinek hatalmában áll, hogy a tudtod nélkül felnyissa a szívedet, rettegést kell, hogy ébresszen benned.

Mert még ha mérgesek is vagyunk, a szerelem a legfájdalmasabb módon rángatja meg a lelkünket. Gondoskodóvá tesz – eléri, hogy érezzünk –, pedig ez az utolsó dolog, amit akarunk. 

Ezen a világon senki sem mentes a sebektől.

– Amikor igazán szeretsz valakit… egy életre vállalod. Nagyon könnyű azt a bizonyos szót kimondani eleinte, amikor minden olyan egyszerű és tökéletes. [... ] A boldogsága, a félelme és a fájdalma, még a gondolatai is, a tieiddé válnak, és mindent meg kell tenned, hogy megbizonyosodj arról, ez így is marad.
 

Nyereményjáték:
Naomi Carradine diliházba kerül, látogassunk meg hát mi is párat. :) A Szétcsúszva turné keretén belül, a WOW Kiadó által felajánlott egy példányt a Szétcsúszva c. könyvből azok között sorsoljuk ki, akik a legtöbb filmek által híressé vált bolondok házát/elmegyógyintézetet felismer. Filmcímet, de akár magának az elmegyógyintézetnek a nevét is elfogadjuk megoldásként. 
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.



A blogturné további állomásai:
06.01. KellyLupi olvas
06.03. MFKata gondolatai
06.05. Deszy könyvajánlója
06.07. CBooks
06.09. Kristina blogja

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Rendszeres olvasók