KMK AKCIÓ

2015. június 3., szerda

Neal Shusterman: Unwind - Bontásra ítélve (Unwind disztológia 1.)


Mi lenne, ha minden egyes részedet fel lehetne használni másokon? A betegek biztos jobban járnának, de mi történne azokkal, akiket szétbontanak? És ha nem választhatnál, hogy akarsz-e segíteni másokon? Ha tudnád, hogy a szerveid másokban élnek majd tovább? Félnél, vagy várnád a bontást? Vajon a lelkeddel mi lesz?
Az Unwind blogturné során ezekre a kérdésekre keressük a választ, bár nem kizárt, hogy nem fogjuk mindre megtalálni. Ha velünk tartotok a hét állomás során megismerkedhettek a világgal, a szereplőkkel, és ahogy az lenni szokott, nyerhettek is. Gyertek ti is, nézzük meg, hogyan menekülnek szereplőink a végzetük elől.

Könyvmolyképző, 2015
384 oldal
Fordította: Illés Róbert
Goodreads: 4,19
Besorolás: YA, disztópia, sci-fi

Mi lesz, ha a szüleid téged is szétbontatnak?
Szép új világ?
Egy olyan társadalomban, ahol a nem kívánatos kamaszok testrészeit újrahasznosítják, három szökevény száll szembe a rendszerrel, amely „szétbontaná” őket.
Connortól meg akarnak szabadulni a szülei, mert túl sok a baj vele. Risa árva, és azért jelölték ki bontásra, hogy spóroljanak a költségeken. Lev szétbontását szigorúan vallásos szülei már születése pillanatában eldöntötték. A véletlen sodorja őket egymás mellé, és a kétségbeesés tartja össze őket, ahogy árkon-bokron át menekülnek, miközben tudják, hogy az életük a tét. Ha sikerül megérniük a tizennyolcadik születésnapjukat, már nem bánthatják őket – de amikor egy egész világ vadászik rájuk, a tizennyolc nagyon-nagyon távolinak tűnik.
Te vajon túlélnéd?


Milyen a számomra jó disztópia? Egy olyan világ, ahol még véletlenül se szeretnék élni. Amit el tudok képzelni, hogy megtörténhet bármikor, akár a mostani világgal is. Nem muszáj benépesíteniük szörnyeknek, arra ott van az ember maga is. Nagyon sok, nagyon jó disztópia látott napvilágot, de eddig mind olyan volt, ahol - tudom, nagyzolásnak hangzik - de úgy érzem, hogy több-kevesebb szerencsével, de életben maradhatnék. És akkor jött ez a történet. Egy olyan történet, amely alapjában véve nem különbözik a mi világunktól, akár megtörténhet ma vagy holnap velünk is. Olyan témákat hozott az előtérbe, amelyek napjainkban is problémát jelentenek. Az abortusz és a szervkereskedelem.

 Az Élet Törvénye

A hosszú és véres második polgárháború, amelyet
„hátországi háború”-ként is ismernek, egyetlen kérdés körül forgott.

A háborút az „Élet Törvénye” néven elhíresült
alkotmány-kiegészítések zárták le.

Ezt mind az életpárti, mind a választáspárti seregek el tudták fogadni.

Az Élet Törvénye kimondja, hogy az emberi élet
szent és sérthetetlen a fogantatástól
a gyermek tizenhárom éves koráig.

Tizenháromtól tizennyolc éves koráig azonban a szülők dönthetnek
a gyermek visszamenőleges hatályú „abortuszáról”…

…azzal a kikötéssel, hogy a gyermek élete „technikailag” nem ér véget.

A folyamatot, amelynek során a gyermek élete véget ér,
szervei mégis életben maradnak, „bontásnak” hívják.

A bontás mostanra bevett és elfogadott gyakorlattá vált társadalmunkban.

Ezt az aprócska részt azért másoltam be a könyvből, mert szerintem ez a rövid részlet jobb, mint
bármilyen fülszöveg vagy magyarázat. A történet három fiatal sorsát, pontosítva három szétbontásra ítélt fiatal sorsát követi, akik hol együtt, hol külön, de egymás útját újra és újra keresztezve haladnak a végzetük felé. Mind a hárman más-más miatt ítéltettek bontásra: Connort a viselkedése miatt a saját szülei, Risát a "tehetségtelensége" miatt az Állami Nevelőintézet Törvényszéke, Levet pedig szintén a saját szülei a vallási meggyőződésük miatt ítélnek halálra. Mind a három ok, számomra értelmetlen és borzalmas, de talán mégis Risa sorsa az, ami a legjobban megrázott. Hiszen a másik két srác sem érdemelte meg ezt a döntést (sem a rosszaság, sem a vallási fanatizmus számomra nem elfogadható egy ilyen tettre), de Risa? Csak azért kell meghalnia, mert bár tehetséges, de "nem eléggé"? Ezt egyszerűen nem vagyok képes sem felfogni, sem megérteni. Ahogy a szülőket sem, hogy hogyan képesek ilyen alkuba belemenni. Hiszen, ha egyszer aláírták a papírt, akkor nincs visszaút, még ha meg is bánják a tettüket.
A regény pedig a témaválasztása miatt rettentő sok morális kérdést feszeget, amelyekre nehéz megadni a választ és biztos, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki miután befejezte az olvasást, még napokig rágódik a történteken.  Példának okáért ott van az az "apróság", amikor kiderül, hogy miért kell ennyi "donor". Mert az orvosok már nem foglalkoznak olyanokkal, mint gyógyítás és apróbb műtétek. Ha valami gond van, akkor azonnal "cserélik" a hibás szervet, testrészt, attól függetlenül, hogy egy gyógykezeléssel vagy kisebb műtéttel helyrehozható lenne. Vagy ott van egy nagyon érdekes beszélgetés a bontásra ítélt fiatalok között.... - mi történhet az emberi lélekkel, ha a testet szétbontják?

Az egész történetre egy jó szó van: NYOMASZTÓ. A szereplők pedig még inkább megnehezítik ennek a világnak az elfogadását, hiszen akár jók, akár rosszak, de gyerekek, akik előtt ott van az egész élet. Illetve ott lehetne, ha a felnőttek nem döntenének úgy, hogy inkább mások részeiként éljenek tovább. És a szétbontás. Az író részletesen, szemléltetve mutat nekünk egy ilyen beavatkozást (azt nem árulom el, hogy kiét, izguljatok végig a szereplőkért:). Ez volt az a pont, ahol egy picit le kellett tennem az amúgy letehetetlen könyvet és kellett egy kis pihenő, mert nagyon kikészültem. Szerintem ez az a rész, ami mindenkit ki fog borítani.
Connor, Risa és Lev
De attól függetlenül, hogy jók vagy rosszak voltak, egyik szereplőnek se kívántam a halálát. Connor és Risa tündériek együtt, lassan alakul ki köztük először inkább egy véd és dac szövetség, hiszen ugyanabban a cipőben járnak. Imádtam, ahogy fedezték egymás hátát és még akkor is odafigyeltek egymásra és segítették a másikat, amikor az tilos volt. Levről már nehezebb véleményt alkotni - hisz nagyon fiatal, hiszékeny, születésétől kezdve beleneveltek valamit, ami szöges ellentétben áll azzal, amit megtapasztal a világban. Neki idő kell, hogy eldöntse, hogy hol is van a helye.
A történet pedig izgalmas, folyamatosan fenntartotta az érdeklődésemet, hiszen három főszereplő van, vadásznak rájuk, menekülniük kell, közben az is kérdés, hogy kiben bízhatnak, ki árulja el őket. Valakivel mindig történik valami, valaki miatt mindig izgulnom kellett:). A vége pedig bár nem kifejezetten függővég, de bőven maradtak nyitott kérdések, úgyhogy kíváncsian várom, hogy az író mit tud kihozni ebből a történetből még három részen keresztül!

Összességében imádtam a könyvet és a nyomasztó hangulata ellenére új kedvencet avattam. És hogy kinek ajánlanám az olvasását? Fiúknak és lányoknak is bátran, szerintem mind a két nem megtalálja benne a számára érdekes és izgalmas részeket.

Borító: Nagyon látványos, figyelemfelkeltő, bár azt nem tudom, hogy a történethez hogyan kapcsolódik:)

a Temető
Kedvenc karakter: Connor, Risa, Lev, Admirális

Szárnyalás: a Temető

Mélyrepülés: a Happy Jack tábor

Érzelmi mérce: valami alakulgat, de minden a YA keretei között - a történet, illetve a szereplők kora ennél többet nem enged meg

Értékelés:

Blogturné extra - idézetek
Pár nekem tetsző idézet, a teljesség igénye nélkül (és természetesen szigorúan spoilermentesek!)

Ostoba álmok. Még a jók is rosszak, mert arra emlékeztetnek, milyen szomorú a valóság.

Egy tökéletes világban minden fekete vagy fehér, jó vagy rossz lenne, és mindenki tudná a különbséget. De ez nem egy tökéletes világ.

Egy dolgot mindenképpen megtanul az, aki ilyen sokáig él, mint én: nincsenek se teljesen jó, se teljesen rossz emberek. Egész életünkben felváltva járkálunk a sötétségben és a fényben. Jelen pillanatban a fényben jobban érzem magam.

Egy konfliktus mindig valami nézeteltéréssel kezdődik, egy véleménykülönbséggel. De mire a nézeteltérésből háború lesz, az eredeti kérdés már nem számít, mert addigra már csak egy dolog érdekli mindkét oldalt: a másik fél iránt érzett engesztelhetetlen gyűlölet.

Erről szólnak a törvények: megalapozott tippek arra vonatkozóan, hogy mi a helyes és mi a helytelen.

[...]a civilizáció első jele mindig a szemét.

Én Svájc vagyok: semleges, amennyire lehetséges, és imádja a csokoládét.

És egy kedvenc idézet, ami a könyvben szerepel, de nem az író találta ki, csak felhasználta:

„Két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi ostobaság. De a világegyetemben nem vagyok olyan biztos.”   
      ALBERT EINSTEIN


Nyereményjáték:
A történetben a bontásra ítélteket elviszik egy helyre, ahol minden szervüket külön tárolóeszközökbe teszik, amelyeket majd később más emberek kapnak meg. Nektek most pont fordítva kell tennetek.
Szétbontottuk az egyik szereplőt, a darabjait a különböző állomáson találjátok. Ha összerakjátok a képet, megkapjátok a szereplő nevét, amit be kell írnotok a rafflecopterbe.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő levélre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
 

A blogturné további állomásai:
Május 30 - Bibliotheca Fummie
Június 1 - Media Addict
Június 3 - Kelly Lupi olvas
Június 5 - Tekla könyvei
Június 11 - Könyvszeretet

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Rendszeres olvasók