KMK AKCIÓ

2015. július 31., péntek

Elizabeth Wein: Fedőneve Verity


Gyönyörűen megírt, szívszorító regény egy felejthetetlen barátságról, amely a végtelen gonoszságnak is ellenáll.
A Blogturné Klub különleges utazásra hív, ismerd meg a Fedőneve: Verityt és ha szerencsés vagy, meg is nyerheted a könyvet.
Könyvmolyképző Kiadó, 2015
392 oldal
Fordította: Todero Anna
Goodreads: 4,10
Besorolás: történelmi fikció

1943. október 11. Egy brit kémrepülőgép kényszerleszállást végez a náci megszállás alatt álló Franciaországban. A pilóta és utasa a legjobb barátnők. Egyikük megpróbálja túlélni. A másik már akkor elvesztette a játszmát, amikor még el sem kezdődött.

Gyönyörűen megírt, szívszorító regény egy felejthetetlen barátságról, amely a végtelen gonoszságnak is ellenáll.

Előre leszögezem, nem vagyok oda a II. világháborús regényekért. De, ahogy már egy régebbi posztomban írtam, apu és a tesóm olyannyira odavolt ezért az időszakért (leginkább a háborús járművekért), hogy az irántuk érzett tiszteletem jeléül, ha szembejön velem egy ebben a korszakban játszódó regény, azt elolvasom.

A fülszöveg alapján nem teljesen erre a történetre számítottam. Egyrészt picit? (nagyon) félrevezető volt a vörös pöttyös besorolás és hogy a Goodreads is a YA regények közé tette. Ez a regény szerintem egyáltalán nem illik bele a YA-k közé, hiszen sem a történet, sem a szereplők kora nem ide való.
Ráadásul én valami jóval izgalmasabb kémsztorira tippeltem, nyomozós, bujkálós, sok-sok akcióval. Ez a regény pedig nem pontosan ilyen, bár bevallom, hogy így is nagyon tetszett.

GYÁVA VAGYOK.
 
Ezzel a két szóval indítja egy névtelen lány a "memoárjait". Hamarosan kiderül, hogy ő egy angol kém, akit miután Franciaországba ledobtak, egy triviális hiba miatt nagyon hamar elkap a Gestapo és egy francia hotelből átalakított főhadiszálláson próbálják megtörni és kikérdezni. Sok-sok kínzás után végül megegyezik a kihallgatást vezető Amadeus von Linden Hauptstrumführerrel, hogy leír mindent amit csak tud és ezért nem fogják a továbbiakban kínozni és a napi létéhez szükséges dolgokat (takaró, pulóver, stb) megkapja.

Távírászok
A leírt lapokon pedig kibontakozik egy vagány lány, Maddie élettörténete, aki abban az időben nagy megdöbbenést kiváltva olyan dolgok iránt érdeklődik, amelyek "nem nőkhöz méltóak". Imád motorozni, szerelni, sőt repülőt vezetni, így hamarosan az angol légierőnél találja magát és belekerül a háború sűrűjébe. Mintegy mellékesen megismerünk egy másik lányt is, Maddie nagyon jó barátnőjét, Quennie-t, aki viszont távírászként segíti az angol hadsereget.

Már a regény elejétől nyilvánvaló, hogy kémünk nem fog teljesen igazat mondani, ameddig tudja,
Maddie
addig próbálja húzni az időt, de mégis, annyira olvastatja magát a történet, hogy egy idő után már nem is gondolkodtam azon, hogy ez kitaláció vagy valóság. Maddie és barátnője története érdekfeszítő, nagyon élveztem, ahogy megismerhettem az akkori nők világát, lehetőségeit és hogy a két lánynak - főleg Maddie-nek persze, mennyit kellett harcolnia azért, hogy a vágyait megvalósítsa. Érdekes betekintést kaptunk a légierő életébe, a gépek leírásába és működtetésébe és hogy mennyi veszélyt rejtett akkoriban pilótának lenni.
Ami még élőbbé tette az egészet, hogy az "írónk" nemcsak visszaemlékezik, hanem gyakran elkalandozik a jelenbe is, részletes pontossággal leírva a helyzetét: hogy bánnak a foglyokkal a Gestapo emberi, milyenek a kihallgatások, milyen sors vár az elfogottakra. Ezzel időről-időre mintegy figyelmeztet minket arra, hogy milyen kilátástalan és nyomorúságos helyzetben van, mi pedig sejthetjük, hogy mi lesz a várható sorsa. Persze azért mindenkiben él a remény, hogy "ugye? ugye? valahogyan csak megússza".
Voltak azért a számomra kicsit hihetetlen részek is - például, hogy a Gestapo egy angol kémnek megengedi, hogy egy kisebb regényt írjon úgy, hogy azok az adatok, amelyekre nekik olyannyira szükségük van, csak itt-ott lelhetők fel benne. De ez egy kitalált regény, így ha nem ragaszkodunk annyira a tényekhez, akkor rendben van, belefér.

Aztán a könyv felétől váltunk és megismerhetjük a valódi Maddie-t és végre megkaptam azt, amit már annyira vártam az elejétől kezdve. Az akciót, az izgalmat és ezáltal egy picit jobban bele tudtam élni magam az akkori eseményekbe. Egy nagyon aprócska szerelmi szálat is kaptunk, ami felüdülés volt a sok borzalom közepette és igen, nagyon szívesen olvastam volna arról is tovább, hogy mi történik velük? Lesz-e köztük komolyabb kapcsolat? Akkor is kitartanak-e egymás mellett, miután a háború véget ér?

A történet vége pedig? Pont olyan, amilyennek (szerintem) egy háborús regénynek lennie kell. Azt nem árulom el, hogy életben marad-e valaki vagy sem, de az biztos, hogy ennél jobban nem lehetett volna befejezni ezt a történetet.

Az írónő, meg kell hagyni, lendületesen és izgalmasan ír. Mind a két szemszög ugyanannyira lekötött, mind a két lánynál megtalálta azt a szálat, ami mindenki számára érdekes lehet - az egyikük a múlttal kötött minket össze, a másikuk pedig a jelennel. Eleinte picit úgy éreztem, hogy Elizabeth Wein nem meri nekünk a háború valódi borzalmait megmutatni, "félti" a lelkünket és talán ezért is tették bele sokan YA kategóriába a könyvet, de aztán lesz egy-két olyan jelenet a regényben, aminél az embernek elakad a szava és átérezheti, hogy mennyire nem volt értéke a háború alatt az emberi életnek és milyen szörnyűségeket kellett átélnie mindenkinek.  Az is nagyon érdekes volt, hogy mindenkit megpróbált egy picit szürkíteni, megpróbálta megmutatni még a legszadistább szereplőknek is az emberi oldalát, ezzel bemutatva, hogy ezek az emberek talán nem így végezték volna, talán lett volna egy jobb, egy emberségesebb életük is, ha a háború nem jön közbe. Persze ettől még nem szerethetőek ezek a szereplők, ahogyan példának okáért Hitler sem lesz jobb ember a szememben, mert imádta a német juhászkutyákat, ami az egyik kedvenc kutyafajtám a mai napig.
A két lány közötti kapcsolat pedig szívszorítóan gyönyörű. Még úgy is, hogy nem tudják a másikról, hogy mi történt vele, még úgy is mindent megtesznek, hogy megvédjék / megmentsék a másikat. Ez a regény gyönyörű példája az örök barátságnak.

Összességében a Fedőneve Verity nem egy könnyű történet és én mindenképpen csak 16 éven felülieknek ajánlanám az olvasását. És hogy fiúknak vagy lányoknak? Szívem szerint azt mondanám, hogy is-is, hiszen mind a két nem megtalálhatja benne azt, ami érdekelheti és ezt a regényt mindenkinek olvasnia kell.

A végén pedig megmutatnék két gépet, amellyel Maddie repült:

Puss Moth, ezzel repült először

Lysander, ezzel repült a bevetéseken

 
Borító: Nagyon jól kifejezi a történet hangulatát!

Kedvenc karakter: a két barátnő

Szárnyalás: a két lány közti barátság

Mélyrepülés: von Linden SS-Hauptstrumführer

Érzelmi mérce: szerelmi szálról semmilyen értelemben nincs szó. Ellenben egy nagyon mély, mindent túlélő barátságról olvashatunk.

Értékelés:

Blogturné extra - a golyóstoll
A regényben többször is előkerül a golyóstoll, ami abban az időben még abszolút újdonságnak számított, így úgy döntöttem, hogy egy picit a golyóstollról mesélnék.

A klasszikus töltőtollaknak sajnos egy idő után nagy hátránya volt, hogy a tinta gyakran beleszáradt, így használhatatlanná váltak. Ezt a problémát orvosolta a golyóstoll, ahol a cső végén egy apró golyó található, a tinta ráfolyik a golyóra és ahogy a tollat végighúzzák a papíron, a golyó elfordul és a tinta a papírra kerül. Ezt az újdonságot először 1910-ben egy Baum nevű német feltaláló alkalmazta először, de sajnos nem volt minden hibától mentes a találmány. A festék nem egyenletesen került a golyóra, a golyó pedig vagy túl sok festéket, vagy egyáltalán nem juttatott festéket a papírra. Így az akkori golyóstoll további fejlesztésre szorult. Két jelentős megoldás segítette a golyóstoll mai formáját, egyrészt a festékpaszta kikísérletezése, másrészt pedig egy olyan rendszer megszerkesztése, ami a golyó festékezését szolgálja. Ezt együttesen Goy Andor elgondolása alapján, a párizsi Elveco magyar tulajdonosa, Kovács Sándor mérnök valósította meg. 
De még mindig probléma volt, hogy a sűrű festék hogyan jut el a golyóhoz és erre a problémát Bíró László
Bíró László
és Goy Andor találta meg 1938-ban, egy rugóval ellátott dugattyú "személyében". A mai golyóstoll neve azonban Bíró László nevéhez fűződik, hiszen ő volt az, aki végül önállóan szabadalmaztatta 1943. június 10-én.

A golyóstoll a mai napig sok országban ma is az ő nevét viseli, spanyolul birome, franciául biron, angolul pedig néha biro-pennek hívják.

A golyóstoll a gravitáció elvén működik. Heggyel lefelé tartott pozícióban, a tol papír feletti mozgatásával a tároló rendszer végén lévő kis golyó azonnal száradó tintát visz fel a papírra. A golyó sárgarézből, acélből vagy wolfram karbidból készül, szorosan ülve a foglalatban és szinte ütközőként működve a papír és a tinta között. A golyó elzárja a tintát a levegőtől, így megelőzi, hogy az kiszáradjon a tárolóban.
A golyóstoll vonalvastagságát a golyó szélessége határozza meg. Egy 0,5 mm-es toll olyan golyóval rendelkezik, amelyik 0,5 mm vastagságú vonalat húz.

Kétféle golyóstoll létezik, az eldobható - ezek általában műanyagból készülnek és miután kifogy a tinta a toll kidobható, mert nincs lehetőség arra, hogy a patront kicserréljük, és a cserélhető betétesek. A cserélhető betétesek általában fémből készülnek, jobb minőségűek, drágábbak és a golyós tintatartály külön is kapható.
 
Érdekesség: 
Az egyik legnagyobb golyóstoll-gyártó cég kimutatásai szerint egyetlen tollbetéttel legalább 5 kilométernyi egyenes vonalat is húzhatnánk, és eközben a kis acélgolyó több mint 3 milliószor fordulna körbe.

Goy Andor a II. világháború végén Magyarországon kezdett golyóstollat gyártani, aminek GOpen volt a neve.
Nyereményjáték
A játék természetesen most sem marad el! A könyvben fontos szerepet kapnak a vadászrepülőgépek, így a feladatotok a következő: ismerjétek fel a leírásból és a képről a repülőgépet, és írjátok be a rafflecopter dobozba, hogy mely ország használta. A google jó barát ;)
Három könyvet sorsolunk, az e-mailre kérjük, hogy 72 órán belül válaszoljatok, különben újra kell sorsolnunk. A kiadó sajnos csak Magyarország területén belül tud postázni.

A neve magyar nyelvre fordítva: "nulla típusú elfogó vadászrepülőgép". Ez a gép egy nagy hatósugarú vadászrepülőgép volt, amelyet flottalégvédelmi feladatokra fejlesztettek ki.
A csendes-óceáni térség inváziója alatt élte fénykorát, mert mind sebességben, mind manőverezésben felülmúlta a legtöbb ott használt brit, francia és amerikai vadászgépet.




A blogturné további állomásai:
Július 29 - CBooks
Július 31 - Kelly Lupi olvas
Augusztus 2 - Loving a Wild Book 
Augusztus 4 - Tekla könyvei
Augusztus 6 - Media-Addict.hu 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Rendszeres olvasók