KMK AKCIÓ

2015. szeptember 28., hétfő

Nicholas Sparks: Üzenet a palackban


A General Press Kiadó újra kiadja Nicholas Sparks: Üzenet a palackban című regényét és ennek örömére a Blogturné Klub három bloggere mutatja be Theresa és Garrett fájóan szép történetét.
2015. szeptember 28-tól minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve néhány, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!
General Press, 2015
320 oldal
Fordította: Sziklai Hella
Goodreads: 3,92
Besorolás: romantikus, realista

Theresa Osborne, a kamasz fiát egyedül nevelő tehetséges újságírónő egy tengerparti üdülőhelyen nyaral, amikor egyik reggel egy palackra lesz figyelmes, amelyet a tenger vetett partra. A palack azonban nem egy hajótörésről ad hírt; és nem is az a célja, hogy a tengeráramlatokról szolgáltasson adatokat. Egy titokzatos üzenet rejlik benne...

Miután elolvassa a palackba zárt üzenetet, Theresán ellenállhatatlan kíváncsiság lesz úrrá: mindenáron meg akarja tudni, vajon ki írhatta a gyönyörű szerelmes levelet egy bizonyos Catherine-nek. A dolog nem hagyja nyugodni, míg végül megismerkedik a palackpostát küldő férfival, Garrett-tel. A találkozásuk szerelem első látásra, amit azonban beárnyékol Garrett múltja és Theresa jelene, alakuló karrierje, amelyet nem szívesen adna fel...

Nicholas Sparks titokzatos és megható történetében egy férfi és egy nő egymást keresztező útját követheti nyomon az olvasó.


A filmet még a 90-s évek végén láttam moziban. Már kihűlőben volt nálam a nagy Kevin Costner láz, de még jól emlékszem, hogy elég volt a nevét meghallanom, hogy azonnal jegyet váltsak erre a filmre. És arra is jól emlékszem, hogy úgy bőgtem a végén, mint a záporeső:).
Nem tudtam, hogy ki írta a történetet, azt sem tudtam, hogy ebből létezik egy könyv is. Jó pár évnek kellett eltelnie, mire a Reader's Digest válogatás sorozatában megláttam a történet rövidített változatát és akkor döbbentem rá, hogy ez a történet nem csak a forgatókönyvírók agyszüleménye, hanem létezik mögötte egy regény is. Akkoriban nem igazán a romantikus regényeket faltam, így végül nem szereztem be a könyvet. Párszor láttam a Könyvfesztiválon, a Könyvhéten, sőt könyvesboltokban is, ott villogott a szemem előtt, de valahogy mindig volt valami fontosabb könyv, amit végül megvettem. Persze nem kerülhettem el a sorsomat és a General Press jóvoltából végül csak összejött a "randevú" a könyv és köztem. 

Miután a filmet ugye már láttam, így túl nagy meglepetésre nem számítottam a regény olvasásakor. A már megszokott Nicholas Sparks csattanót ismertem és azt is tudtam, hogy mi lesz a történet befejezése. Mégis szerettem volna megismerni ezt a regényt, hiszen tudtam, hogy a film - bár nagyon-nagyon tetszett - de nem adhat mindent vissza a regényből. És szerencsére nem is csalódtam.
Theresa
A történetről nem írnék le semmit, hiszen a fülszöveg szinte mindent elmesél, így ismételni nem akarok. Amit azonban szeretnék elmondani, hogy akinek tetszett a film, de úgy érzi, hogy nem kaphat újat a könyv elolvasásával, az hatalmasat téved. Hiszen hiába játszott a filmben két nagyon jó színész, de azt a lassan kialakuló, gyönyörű kapcsolatot, amit az író a könyv lapjain képes volt bemutatni nekünk, azt az idő rövidsége miatt a színészek nem nagyon tudták átadni. És erre nagy szükség van, hiszen Garrett és Theresa is eléggé sérült lelkileg ahhoz, hogy ne egy instant szerelmi történetet kapjunk. Kettőjük közül azért Garrett nyit nehezebben, hiszen hatalmas szerelem volt az övéké és Catherine emléke nem nagyon ereszti a férfit. Theresa már jobb helyzetben van, hiszen őt megcsalták, így ő hamarabb tud túllépni a volt kapcsolatán. Viszont van egy fia, aki nem könnyíti meg a társkeresését. Garrett és Theresa találkozása már-már meseszerű, de épp ez a gyönyörű az egészben. Nicholas Sparks meggyőz minket arról, hogy a szürke hétköznapokban is történhetnek csodák, olyan csodák, amelyek rávesznek bennünket, hogy a sok bánat és magány után újra bele merjünk vágni egy kapcsolatba és merjünk újra szeretni.
A szereplők nagyon szerethetőek, az író épp eleget mutat belőlük ahhoz, hogy ismerőseinké váljanak, hogy
Garrett
izguljunk értük. Persze Theresa az, akiből többet látunk, megismerhetjük egy egyedülálló anya mindennapi "küzdelmeit",  hogy egy édesanya mennyire maga elé helyezi a gyermekét és annak boldogságát. De ő is emberből van, neki is szüksége van egy társra, még akkor is, ha nagyon nem akarja beismerni. És ekkor jön a palack és a levél. És persze vele együtt Garrett. Ő az a férfi, akit minden nő szerintem megölelgetne, megvigasztalna és próbálna beférkőzni a páncél mögé, ami a szívét védi. Mert a levelekből kiderül, hogy ez a férfi nagyon-nagyon tud szeretni. És ki ne vágyna erre, hogy ilyen társa legyen?:)
Persze a történet túl egyszerű lett volna, ha nem következik be benne egy kis bonyodalom. Amin a mai napig én is rágódom, hogy vajon mikor kellett volna elmondani a nagy titkot. Az elején? De akkor talán ki sem alakulhatott volna kettőjük között semmi. Vagy mégis mikor? Persze, haragudtam Theresára, hogy folyton halogatta a dolgot, de ha komolyabban belegondolok, én is körülbelül így tettem volna. Hisz ez a titok akkorát üt, hogy alapjaiban rengethet meg egy alakulóban lévő kapcsolatot. De persze nem lenne a regény Nicholas Sparks regény, ha a szerelem végül ne győzne le minden akadályt:). De az is igaz, hogy nem lenne ez a regény Nicholas Sparks regény akkor sem, ha az író a történet végére nem használtatna el velünk egy százas papírzsebkendő csomagot:). És megteszi. Hiába láttam a filmet, hiába tudtam, hogy mi lesz a vége, hiába készítettem magam fel rá, akkor is úgy sírtam, hogy alig láttam a kindle-t. (és megjegyeztem egy életre, hogy egy ilyen típusú könyvet otthon kell olvasni, mert a villamoson elég kínos látvány, ha az ember vígasztalhatatlanul zokog:).

Mondhatjátok, hogy nem ez a regény Nicholas Sparks legjobb könyve, hogy a Szerelmünk lapjai ezerszer jobb nála. Lehet, hogy csak jókor, jó időben és jó helyen talált meg a film és utána a könyv is, de nekem ez a könyv marad az egyik legszebb szerelmi történet, amit valaha olvastam és nagyon örülök, hogy végül nemcsak a filmet láttam, hanem az eredeti regényt is megismerhettem.
Kinek ajánlanám? Mindenképpen lányoknak (és fiúknak is), de csak a romantikusabb lelkületűeknek. Azoknak, akik még hisznek a hihetetlen véletlenekben és a szerelem minden legyőző erejében. És az olyan örökké álmodozóknak és az újrakezdéshez gyáváknak is, mint amilyen én vagyok:).

Borító: Egy szó van rá, elegáns. Nekem nagyon tetszik, illik a történethez.
Kedvenc karakter: Garrett, Theresa

Szárnyalás: az alaptörténet és a szerelmi szál

Mélyrepülés: a titkolózás

Érzelmi mérce: gyönyörű érzelmes történet, aminek az olvasásakor minimim egy százas csomag papírzsebkendő bekészítése kötelező!

Értékelés:

Blogturné extra - Mi ihlette az Üzenet a palackban megírását?

"A Szerelmünk lapjai sikere után választhattam, hogy milyen könyvet írjak következőnek. Gondoltam, maradhatnék a biztonságos vizeken és egy olyan könyvet írok, ami lényegében ugyanaz lett volna, mint a Szerelmünk lapjai, egy hasonló témával foglalkozó történet; az örökké tartó, feltétel nélküli szerelem. Könnyű lett volna, mivel egyszer már írtam ilyet és nem volt kétségem afelől, hogy érdekessé tehetem a történetet. Kitalálhattam volna egy idősebb párt, akik elmondják, hogy az életük kezdetén hogyan estek egymással szerelembe, majd hozzáadok valamiféle "próbát" a későbbi életükben és megmutatom, hogy a szerelem végül mindent legyőz. De a Szerelmünk lapjai varázsának egy része abból eredt, hogy nem tudtad, mi fog történni és bármit írok, lehetetlen lett volna ezt a "varázslatot" újra létrehozni, mivel ez a "tudatlanság"-ból jön. Szeretném ezt lefordítani: tegyük fel, hogy elmentél egy bűvész show-ra és láttál egy trükköt, ami elbűvölt. Aztán később otthon megtudod, hogyan készült ez a trükk. Bármit tehetsz ezek után, ha látod ezt a trükköt, már nem fogod ugyanazt érezni, mint először.
Úgy gondoltam, hogy ez történne, ha egy pontosan ugyanolyan regényt írok és rájöttem, ha újra megteszem, akkor eljönne az az idő, amikor már senki nem olvasná a könyveimet, mert már előre tudják a történetet.
Azonban tudtam, hogy írnom kell egy másik szerelmi történetet, ezért úgy döntöttem, egy másik motívumot használok fel. Ezúttal a gyász utáni szerelmet választottam témaként és ismét a családomhoz fordultam inspirációért.
Az Üzenet a palackban regényt édesapám ihlette, édesanyám halála után. 1989-ben, 6 héttel az esküvőm után, a szüleim elmentek lovagolni. Lelkes, magabiztos lovasok voltak, és egyszerűen csak egy festői úton sétáltak a lovakkal. Megmagyarázhatatlan okból - azt feltételezzük, hogy a ló miatt történt, aki egy elég ideges arab fajta volt - édesanyám leesett a lóról, beütötte a fejét egy sziklába, agyvérzést kapott és meghalt.
A szüleim 21 évesen házasodtak össze és édesapám teljesen összetört anyám halála után. 27 éve voltak házasok és apámnak a leghalványabb ötlete sem volt, mit jelent felnőttnek lenni anyám nélkül. Rengetegen viselnek feketét a temetéseken. Apám négy éven keresztül minden nap feketében volt. Úgymond remete lett belőle. Eltávolodott a családjától és a barátaitól, nem járt el otthonról és szinte semmit nem csinált. Mindössze annyit tett, hogy elment dolgozni és hazajött. Szívszorító volt látni."

Forrás:  Nicholas Sparks

A folytatást a NY Times-ban találtam meg, az interneten (Lupi).

"Négy évnyi aggódás után, az apám végül aprócska lépésekkel, de újra nyitni kezdett a világ felé. Újra felvette a kapcsolatot a családjával és a barátaival, és elkezdett ismét randevúzni is - gondolom az évek múlásával - végül találkozott valakivel, akivel szerelembe esett újra. És egy szép napon, körülbelül 7 évvel édesanyám halála után, felhívott az apám és annyit mondott: "Eljegyeztem".
Nagyon örültem neki, de nem azért, mert nem érdekelt anyu - hiszen imádtam - hanem, mert annyira aggódtam az édesapám miatt. A gyerekek ugyanúgy aggódnak a szüleikért, ahogy a szülők aggódnak a gyermekeikért, és örültem, hogy végre talált magának valakit.
Két nappal a telefonhívás után, az édesapám késő éjjel vezetett hazafelé, amikor elaludt a volánnál, karambolozott, és meghalt..."

Nyereményjáték:
A regényben Garrett gyönyörű szerelmes leveleket küld palackba zárva Catherine-nek. Természetesen nem ő volt az egyetlen szerelmes, aki ilyen módon fejezte ki az érzelmeit az imádottjának, így a mi játékunk is szerelmes levelekről fog szólni.
Mind a három blogon egy-egy szerelmes levél részletét olvashatjátok. A feladat, hogy kitaláljátok és a rafflecopter helyes mezőjébe beleírjátok, hogy ki írhatta a levelet kinek.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.
“Én írok levelet magának -
Kell több? Nem mond ez eleget?
Méltán tarthatja hát jogának,
Hogy most megvessen engemet,
De ha sorsom panaszszavának
Szívében egy csepp hely marad,
Nem fordul el, visszhangot ad.
Hallgattam eddig, szólni féltem.
És higgye el, hogy szégyenem
Nem tudta volna meg sosem,
Amíg titokban azt reméltem,
Hogy lesz falunkban alkalom,
S hetenként egyszer láthatom;
Csak hogy halljam szavát, bevallom,
Szóljak magához, s azután
Mind egyre gondoljak csupán,
Éjjel-nappal, míg újra hallom.
Mondják, untatja kis falunk,
A társaságokat kerűli,
Mi csillogtatni nem tudunk,De úgy tudtunk jöttén örülni.”


A blogturné további állomásai:
Szeptember 28 - Kelly Lupi olvas
Szeptember 30 - MFKata gondolatai
Október 2 - Szembetűnő

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Rendszeres olvasók