KMK ÚJ KÖNYVEK Katt a képre!!!

2015. szeptember 7., hétfő

Carina Bartsch: Türkizzöld tél (Cseresznyepiros nyár #2)


Egy év türelmetlen várakozás után végre elhozza a Maxim Kiadó az olvasóknak a Cseresznyepiros nyár folytatását, mely a Türkizzöld tél címet viseli.
Ennek örömére a Blogturné Klub hat bloggere is egy turnéra invitál benneteket, melyben megismerhetitek a véleményüket a könyvről, illetve sok érdekességet megtudhattok a Türkizzöld tél történetével kapcsolatban.
A blogturné 2015. szeptember 5-én indul és minden nap szeretettel várja az olvasókat és ne feledjétek, hogy a Maxim Kiadó felajánlott 3 könyvet is, melyet megszerezhettek a turnéjáték során.

Maxim Kiadó, 2015
424 oldal
Fordította: Hajdúné Vörös Eszter
Goodreads: 4,29
Besorolás: romantikus, realista, NA

A helyes, vonzó, de egy csöppnyit arrogáns Elyas Emely idegeire megy. Halloweenkor meg mintha nem is lenne beszámítható. Emelynek nem hagy nyugtot a kérdés, hogy a fiú vajon miért lett hirtelen ilyen távolságtartó, és az egyre csak halogatott találkozó Lucával szintén rossz előérzetet kelt benne. Fellebben a türkizzöld szemű fiút körüllengő titok fátyla is, ám a valóság még rémisztőbb lehet, mint ahogyan azt Emely gondolná. Milyen mélyek valójában a múlt szakadékai? Emelynek pedig be kell látnia, hogy talán tévedett a fiú és a saját érzéseivel kapcsolatban. Az első nagy szerelem örökre összeköti őket, nem tudnak egymástól szabadulni: a szív és az ész harca örökös. Vajon melyik fog végül felülkerekedni? S mi lesz, ha a döntése áraként soha többé nem látja azokat a gyönyörű, türkizzöld szemeket?

Nem hiszem, hogy újdonságot árulok el azzal, hogy az első részt mennyire szerettem. Elyas volt az a fiú, akibe körülbelül már a második fejezetnél teljesen belezúgtam, Emely pedig... hol imádtam a humoráért, hol pedig megrázogattam volna, hogy vegye már észre, hogy Elyas mennyire odavan érte.
Aztán persze jött a regény kőkemény függővége, ami miatt nagyon-nagyon utáltuk az írónőt és számoltuk a napokat, hogy mikor vehetjük a kezünkbe a folytatást. És végre megérkezett! Én speciel úgy bezsongtam, hogy mindent eldobva, körülbelül egy nap alatt ki is olvastam, annyira élveztem, hogy újra tanúja lehetek Emely és Elyas macska-egér játékának. Picit azért bennem volt a félsz, hogy az írónő mennyire tudja ezt a konfliktust, ezt a szálat továbbvinni úgy, hogy az első rész színvonalát megtartsa, de szerencsére volt még mit írni róluk, így egy ugyanolyan színvonalú - sőt, talán még jobb könyvet kaptunk, mint az első rész.


A történet pontosan ott folytatódik, ahol az első rész véget ért. Elyas kerüli a lányt, aki nem érti, hogy mi a baj. De ez a kis távolság jót tesz a kapcsolatuknak, hiszen Emely végre picit elgondolkodhat a történteken és rájön arra, hogy mennyire hiányzik neki a fiú. Elyas pedig adja a megközelíthetetlent, ezzel eléri azt, hogy a lány kezd egyre inkább érdeklődni utána, hogy rájöjjön, mi a baj.
Jaj, hogy én mennyire szerettem ismét ezt a párost! Az első közös jelenetükről egy Halloween partin olvashatunk, amin szerintem mindenki nagyon jól fog szórakozni, ezt garantálom! Amit ezek ketten ott közösen alakítanak, az méltán lett számomra a legjobb jelenet az egész könyvben:).

Elyas még mindig ugyanaz a szívdöglesztő srác, mint az előző részben volt, viszont azzal a különbséggel, hogy már sokkal jobban kiadja magát; érezhető, hogy mennyire odavan Emelyért. Az apró gesztusai, a sokszor félreérthető:) megjegyzései, a vallomásai,  majd persze a tettei - úristen, ilyen srác nem is létezik!
Emely pedig pont olyan lány, aki bármelyikünk lehetne. Ugyanazokat az izgalmakat, idegeskedéseket éli át egy alakuló kapcsolatban, amit szerintem mindannyian átéltünk, az írónő pedig félelmetes élethűséggel mutatja be ezeket. Hiszen ilyen egy nagy szerelem nem? Amikor úgy dobog a szíved, hogy majd kiesik a helyéről, izzad a tenyered, de közben a hideg ráz; meg se tudsz szólalni, ha végre rád néz, hozzád szól, esetleg még bókol is a másik fél. Emely pedig pont úgy viselkedik, humorosan kommentálva ezeket a pillanatokat, ahogy bármelyikünk mesélne a barátnőjének - vagy ha nem is merné elmesélni, de legalább magában gondolná.

"Összefontam a karomat, és Elyasra lestem. De a haragom elszállt, amikor megláttam, hogy éppen egy kólásüveget emel a szájához. Ahogyan a hosszú, elegáns ujjait a harmatosan hűvös üveg teste köré fonta, ahogyan az ajka az édesen frissítő italtól nedves lett...
Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, változtass engem kólásüveggé! "

A történet persze 400 oldalon keresztül bonyolódik rendesen, vannak itt őrült nagy érzelmek, félreértés, bánat, őrlődés, minden, ami egy nagy szerelmet jellemezhet. Azt azért bevallom, hogy valami nagyobb dologra gondoltam, amikor ugye a kötelező konfliktus kicsit szétszakítja a párosunkat. Ezt egy picit klisés dolognak tartottam és egyszerűen nem értettem, hogy az okos, értelmes Emely hogyan nem jött erre már rá hamarabb magától is. De az írónő forgatja a szálakat, így Emely is sokáig boldog tudatlanságban maradhat, majd a végletekig kiakadhat azon, ami a nagy részünknek már az első rész háromnegyedénél teljesen nyilvánvaló volt. A konfliktus kialakul, mi pedig izgulhatunk azon, hogy képesek lesznek-e ezek után kibékülni vagy sem. Tudom, hogy mazochista vagyok, de én élveztem ezt a részt is nagyon, teljesen át tudtam élni Emely kínlódását és pontosan ennél a résznél éreztem azt, hogy el tudnék viselni egy részt Elyas szemszögéből is, mert érdekes lett volna látni, hogy a fiú mit él át.
A kettőjük közötti kémia pedig valami elképesztő módon működik - már akkor is szikrázik köztük a levegő, ha csak egymásra néznek. Az írónő pedig olyan forró jeleneteket írt, hogy nem tudom, ki izgult jobban, hogy történjen már köztük valami - Emely, Elyas vagy én:). És azok a vallomások, amelyek elhangzanak! Teljesen elolvadtam tőlük.

Ligeia
Ami még nagyon megfogott, az a család. Mind a kettőjüknek szerető családja van, akik ugye jól ismerik egymást. Van a regényben egy közös karácsonyi jelenet, amit a két család együtt tölt el. Bár a két főszereplőnk miatt picit fagyos a hangulat, de még így is átérezni, hogy milyen egy nagy családban, barátokkal együtt karácsonyozni. Imádtam! (és akkor még a picurka cicáról, Ligeia-ról nem is meséltem:).
A két főszereplőnk mellett pedig ki kell emelnem Alex (Emely legjobb barátnője és egyben Elyas testvére) és Sebastian (Alex barátja) párosát. Ők azok, akik a főhőseinket mindenben támogatják, sőt, ha kell, jól meg is rázzák, hogy térjenek már észhez. Csak remélni tudom, hogy egyszer kapnak ők is egy saját könyvet, mert rájuk is kíváncsi lennék nagyon és persze érdekes lenne látni a barátaik szemszögéből is Emely és Elyas kalandjait:).

Összességében egy nagyon-nagyon jó második részt olvashattam, ami az első rész rajongóinak kötelező darab. Kellően humoros, de mellette egy-egy komolyabb témát is érint, de nem annyira, hogy nagyon elvonná a figyelmünket az alaptörténetről. Ez az a könyv, amit a nagy várakozás után végig élveztem, egy sora nem volt, amit untam volna. Olyannyira magával ragadott a történet, hogy nagyon örülnék, ha a szereplők tényleg léteznének, ha a baráti körükhöz vagy akár a családjukhoz tartozhatnék, hogy velük együtt élhessem át ezt az egész őrült szerelmet és persze a továbbiakban is velük maradnék, hogy láthassam, mi fog velük történni a későbbiekben:). Nehéz volt elbúcsúzni tőlük, de biztosra veszem, hogy sokat fogom még a két könyvet levenni a polcról, ha egy imádnivaló szerelmi történetre vágyom.

Borító: A színe beleillik a sorozatba és Elyas is jobb, mint az eredeti kiadáson:). Nem túl különleges a borító, nem biztos, hogy levenném a polcról ez alapján, de összességében nekem nagyon bejön. 

Kedvenc karakter: Elyas! és persze Emely 

Szárnyalás: a Halloween party 

Mélyrepülés: Evaaaaa!!!!!! Miért kellett pont akkor, pont ott megjelenned???? (és persze a "kincsem" kifejezést még mindig nem tudom megemészteni:) 

Érzelmi mérce: jesszusom milyen forró jelenetek vannak benne! 

Értékelés:
Blogturné extra - idézetek
Ahogy láttátok, imádtam a könyv minden sorát, úgyhogy az extrámnak pár kedvcsináló idézetet választottam. Sajnos a valód kedvenceimet nem tehettem fel, mert vagy spoileresek lettek volna, vagy pedig túlságosan 18+ karikásak:).

"Nem létezik édesebb módja annak, hogy az ember az álmok birodalmába merüljön, mint annak a férfinak a karjában, aki után a testének minden egyes porcikája vágyik."

"A bátorságom, amely épp kimenőt kért, hogy karúszóval meg sípoló kacsával meztelenül végigrohanjon Berlinen, lassacskán visszatért."

"Két órával később tökrészegen ültem Freddy Krüger mellett a nappali kanapéján. Bár az „ültem” enyhe túlzás, inkább úgy löttyentem oda, akár egy korty víz a kanyarban.
Túl sokat nem tudtam a fekete-piros csíkos pulóveres új barátomról. Tulajdonképpen csak azt, hogy Freddy Krügernek öltözött be, és ugyanolyan szánalmasan nézett ki, mint én. Amikor korábban észrevettem, kérdés nélkül mellé telepedtem. Végül is a nyomor szívesen társul a nyomorral. És ragyogóan megértettük egymást. Ittas állapotomban már-már azzal az elmélettel játszadoztam, hogy igazából testvérek vagyunk, csak születésünkkor elszakítottak bennünket egymástól. "

"Ha a szerelem kicsúszik az ember ujjai közül, soha nem kaphatja vissza. Örökre elveszett. Az ember találhat új szerelmet, de soha nem ugyanazt. Én nem akartam új szerelmet találni, én a régit akartam visszakapni."

"Részegnek lenni olyan, mintha az ember állandóan egy gyorsvonat ablakán nézne kifelé. "

"Összefontam a karomat, és Elyasra lestem. De a haragom elszállt, amikor megláttam, hogy éppen egy kólásüveget emel a szájához. Ahogyan a hosszú, elegáns ujjait a harmatosan hűvös üveg teste köré fonta, ahogyan az ajka az édesen frissítő italtól nedves lett...
Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, változtass engem kólásüveggé! "

"Jó érzés volt a hosszú ujjait az enyémek között érezni.
Mit is szoktak mondani a hosszú ujjú férfiakról?
Semmit! Egyáltalán semmit nem szoktak a hosszú ujjú férfiakról mondani! Egyetlen szótagot sem szoktak róluk mondani! Pont. "

"Az idő minden sebet begyógyít, gondoltam megvetően. Talán tényleg így is van, legalábbis addig, amíg nem jön a következő seggfej, aki mindent újra feltép. "

"Ha valami véget ér, azt mondják, az utolsó időkben még egyszer teljesen virágba borul. "

Nyereményjáték:
Az írónő címadására jellemző, hogy színeket használ, de nemcsak ő alkalmazza ezt a módszert, hanem mások is előszeretettel adnak vagy adtak színekkel kapcsolatos címet. Összegyűjtöttünk párat, az lesz a feladatotok, hogy kitaláljátok ezeket a “színes” könyvcímeket. Segítségül elrejtettük a betűket a bejegyzésekben, ha kitaláltátok, írjátok be a Rafflecopter megfelelő mezőjébe az oldalak lájkolása mellett.

Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta.
A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Laurell K. Hamilton Anita Blake vámpírvadász sorozatának egyik kötete. 


A blogturné további állomásai:
Szeptember 5 - Deszy könyvajánlója
Szeptember 6 - CBooks
Szeptember 7 - Kelly Lupi olvas
Szeptember 8 - MFKata gondolatai
Szeptember 9 - Könyvszeretet
Szeptember 10 - Dreamworld

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Rendszeres olvasók