KMK ÚJ KÖNYVEK Katt a képre!!!

2015. november 17., kedd

Rebecca Donovan: What If - Mi lenne, ha...


Milyen lehet, ha másodszor is először találkozol a lánnyal, aki tetszik? De vajon tényleg ő az?
A “Mi lenne, ha” kérdések pedig ott motoszkálnak a fejedben…
November 14-e és 22-e között a Blogturné Klub tagjai is végigjárják ezt az utat Callel, rengeteg kérdéssel és rejtéllyel, meg egy sor emlékkel, ami csak még több kérdést szül. Tarts velünk Te is, nem semmi kaland lesz!
És ha ügyesen játszol velünk, a What If - Mi lenne, ha c. könyv három példányának egyike is a Tiéd lehet!

Maxim, 2015
368 oldal
Fordította: Beck Anita
Goodreads: 3,92
Besorolás: realista, romantikus, NA

Mi lenne, ha másodszorra is átélhetnéd az első találkozást? Cal Logan döbbenten veszi észre Nicole Bentleyt a vele szemben lévő kávézóban, több ezer kilométerre szülővárosuktól. 1 éve, az érettségijük óta senki sem látta őt, és senki sem hallott róla. Úgy tűnik, hogy ő nem is Nicole. A lány pontosan ugyanúgy néz ki, mint Cal gyerekkori szerelme, de az ő neve Nyelle Preston, és fogalma sincs arról, hogy Cal kicsoda. Nyelle ösztönző, fogékony és vakmerő, az élethez való szenvedélyes hozzáállása másokra is átragad. Ebben Nicole teljes ellentéte. Calt totálisan lenyűgözi a lány, és megállíthatatlanul beleesik. Nyelle azonban kivételesen titokzatos, és ahogyan Cal egyre közelebb jut a rejtélyek megoldásához, úgy egyre kevesebbet akar tudni. Amikor a múlt és a jelen titkai összecsapnak, egy dolog világossá válik: Semmi sem az, aminek látszik.

Egy történet a gyerekkori barátságról, a szerelemről, a barátságokat leromboló titkokról és a veszteség erejéről. 

A történetet javarészt Cal meséli el, egy kisvárosi srác, aki tizenévesként hatalmas barátságban volt két, az utcájukban lakó lánnyal, Rae-vel és Richelle-lel. Aztán egy szép napon egy új kislány költözött a szomszédságukba, a félénk és visszahúzódó Nicole. A négy kisgyerek hamar barátságot köt, sülve-főve együtt vannak és ahogy az évek múlnak, a gyerekek nőnek, úgy változik meg valami köztük, hiszen az egyszem fiúra már picit másként tekintenek a lányok és ő is rájuk. Mielőtt azonban bármi történne, a középiskola kezdetekor Richelle váratlanul elköltözik a szüleivel, Nicole pedig eltávolodik tőlük, új baráti társaságot talál és többet nem beszél velük.

Rae és Cal jó darabig nem is nagyon tud a két másik barátjukról, Richelle teljesen eltűnt, Nicole pedig megközelíthetetlen.
Egy évvel az érettségijük után Cal azonban összefut egy lánnyal, aki megszólalásig hasonlít Nicole-hoz, de kiderül, hogy a lánynak teljesen más a neve: Nyelle. Cal egyre több időt próbál a különc lánnyal tölteni, mert egyrészt nagyon tetszik neki, másrészt pedig valami titkot sejt és reméli, hogy ha a lány mellett marad, akkor kiderülhet, hogy ki is ez a rejtélyes Nyelle.

Nem könnyű írni erről a könyvről. Nem könnyű, hiszen az alapötlet nagyon tetszett, izgalmas volt, rejtélyekkel teli, de a megvalósítással akadtak azonban problémáim.
Alap dolog, hogy valaminek vonzónak kell lenni a történetben, hogy szeresd az adott regényt. Ez lehet a szereplők bármelyike vagy lehet akár a történet maga. Itt azonban ez valahogy kimaradt.

A két főhős számomra rettenetesen hasonlított a Papírvárosok két főhősére. Cal egy csendesebb, "langyosabb" karakter volt. Persze, megértettem, hogy a csendes megfigyelést választotta ahhoz, hogy minél többet megtudjon Nyelléről, mert félt, hogy a lányt másképp elriasztja. De ez az "inkább sodródom az eseményekkel" viselkedés nem tetszett. Egy fiú ne legyen ilyen.
Egy fiú, ha kell neki egy lány, akkor tesz érte, hogy megszerezze, ez a fiú pedig annyira, de annyira teszetosza, hogy egyszerűen ötletem se volt, hogy mit eszik benne Nyelle.
Nyelle pedig teljesen az ellentéte volt. Pörgött, jött-ment, őrültebbnél őrültebb ötletei voltak, amihez a fiút cipelte magával, mint valami statisztát. Bevallom, engem néha idegesített a viselkedése (még úgy is, hogy a történet végén picit átértékeltem azért mindent).
A kettőjük kapcsolata pedig számomra több, mint furcsa volt. Az hamar kiderült, hogy Cal gyerekkorában
nagyon vonzódott Nicole-hoz és így persze Nyellére is azonnal felfigyel. De azon kívül, hogy a lányt követte mindenhová, sok mindent nem tett azért, hogy megszerezze a lányt magának. Nyellén már jobban látszott, hogy érez valamit a fiú iránt, hiszen mindig ott nyüzsgött, ahol a fiú is és hol közelebb engedte magához, hol eltaszította. A kettőjük párosa még akár aranyos is lehetett volna, mert a tűz és víz mindig izgalmas párosítás, de itt valahogy ez nem jött át. A kémiát egy darabig kerestem kettőjük között, de aztán feladtam.
A történet pedig rettentő lassan bontakozik ki, ráadásul ugrálunk ide-oda térben és időben, hol Richelle, hol Nicole, hol Cal szemszögét kapjuk, de számomra teljesen rendszertelenül, így állandóan lapoztam vissza, hogy most ki is mesél?
Ami egyedül tetszett, az a gyerekkorukra való visszaemlékezés. Ez viszont teljesen összekavart, zsákutcába vitt - köszönöm kedves írónő, legalább itt volt egy olyan mellékfolyosó, amit lentebb említesz:), mert én teljesen erre az irányba vittem el a rejtélyt. Természetesen nem mondhatok el semmit, hogy mi miért történik, de igen, az igaz, hogy mindennek jó oka van. Ez persze az utolsó 10 oldalon derül ki, mi meg addig bosszankodunk, idegeskedünk, találgatunk, hogy vajon mi lehet a nagy csavar.

A csavar és a történet vége pedig? Őszintén bevallom én annyira belefáradtam ebbe a lassú történetbe, hogy mire eljött a csattanó, már csak fásultan olvastam és egyáltalán nem hozta azt az érzést, amit az írónő át szeretett volna ezzel adni.

Összességében sajnálom nagyon, hogy nem szerettem úgy és annyira ezt a történetet, mint amennyire szerettem volna szeretni, hiszen minden adott volt hozzá, hogy egy nagyon jó regényt olvashassunk. Ettől függetlenül szinte biztosra veszem, hogy Rebecca Donovan rajongói éppúgy imádni fogják ezt a regényt is, mint ahogy a másik sorozatát.

Rebecca Donovan a Mi lenne, ha könyv megjelenése kapcsán egy egész kampányt elindított, amihez most a turné résztvevői is csatlakoznak!
Az élet tele van Mi lenne, ha kérdésekkel, most mi is elárulunk egyet-egyet a sajátjainkból.

Az én Mi lenne, ha kérdésem:

Mi lenne, ha 10 évvel ezelőtt az exem nem javasolja, hogy legyen egy vadászgörényünk?

Borító: Tetszik, szerintem illik a történethez

Kedvenc karakter: Rae

Szárnyalás: a gyerekkori visszaemlékezések

Mélyrepülés: hogy nagyon sokat kellett várnunk arra, mire végre valami történik a regényben

Érzelmi mérce: történik benne sok minden, ami az NA kereteibe belefér, a többit a fantáziátokra bízom:)

Értékelés:

Blogturné extra - The Story Behind the Story - avagy hogyan készült a regény? Rebecca Donovan gondolatai

Az életemet körülveszi a zene. Rengeteg módon hat rám. Akár ünnepléskor, akár hangulateremtéskor vagy ha ihletre van szükségem egy jelenet megírásához. Vagy csak... táncra perdít.

A The Naked and Famous együttes Girls Like You című száma egy egész történetet ihletett. Akartam írni erről a lányról. A lányról, aki a körülötte élők szemén át létezett. De akiről a többieknek fogalma sem volt, hogy kicsoda is ő valójában a tökéletessége mögött. Titokzatossá akartam őt tenni - ami annyit jelentett, hogy ő nem mesélhette el a saját történetét.

A fiúnak kellett ezt megtennie.

És itt lépett be Cal Logan. A srác a szomszédból. A srác, aki mellett a lányok elsétálnak anélkül, hogy egy szempillantást is vetnének rá. De bárki szívét képes elrabolni, aki időt szán arra, hogy megismerje.

Nagy erőfeszítést igényelt megtalálni a hangját. Ő a mesélő. Tudtam, hogy neki nincs olyan mindent-felülmúló személyisége, mint a partnerének, Nyelle Prestonnak. Fontos volt, hogy úgy meséljen, mint egy srác. Nem túl érzékeny srác vagy túlságosan rosszfiú. Csak egy átlagos srác. Többszöri próbálkozásomba került kifejleszteni a személyiségét.

Eleinte untatott. Túl egyszerűvé tettem. Olyaddig, hogy nagyon nehezen tudtam írni. És a szegény béta olvasóim egymás után kapták a maileket, hogy "Felejtsd el, amit olvastál. Újraírom." Öt hónap és öt ehhez hasonló e-mail után végre azt írtam, "Nem foglak titeket tovább kínozni. Csak akkor küldöm el, amikor már teljesen megírtam."

Cal eltérő személyisége mellett, még valami hiányzott. A történetet a jelenről mesélte, pedig az egész visszanyúlt a múltba. Személy szerint nem vagyok nagy rajongója a visszatekintő jeleneteknek. De annak érdekében, hogy az olvasók jobban belemélyedjenek a szereplőkbe, szükséges volt megmutatni, hogy honnan jöttek. És így a múlt hozzákötődött a jelenhez. A rejtély kötötte őket össze.

A leges legelejétől imádtam ezt a történetet. De nem azt, ahogy elmesélték. Nem éreztem, hogy kötődnék hozzá. Egy pontnál fontolgattam, hogy feladom. Csakhogy a történet nem eresztett. Meg kellett osztanom ezt a sztorit. Tehát hogy írhatnám meg a főszereplőimet, úgy, hogy az olvasók akarják tudni a történetüket?

Szarkazmussal.

Cal lehet, hogy egy laza, "hadd-sodorjon-az-élet" féle srác. De adjunk hozzá egy kis belső szarkazmust, és azonnal az új kedvenc hangommá vált. És lehet, hogy egy kicsit bele is zúgtam az út során.

Tehát most már van egy mesélőm, akinek imádom a hangját a fejemben. Megvan a rejtély, ami összefűzi a múltat a jelennel. Készítettem egy útvesztőt, félrevezető folyosókkal. De valami még mindig hiányzott... Nem szerettem. Még nem. És a béta olvasóim se. Mindenki, aki olvasta, azt mondta, hogy túlságosan önelégült. Hét hónapnyi írás után. Újraírás. És miután ismételten újraírtam, elcsüggedtem.

Egyik szerző után beszéltem a másikkal, megpróbáltuk kitalálni, hogy miért voltam annyira elégedetlen az eredménnyel. Senki nem tudta pontosan megmondani, hogy hol rontottam el... mi hiányzott. Egy este együtt vacsoráztam egy nagyon kedves barátommal, az író Jessica Parkkal. Beszélgettünk a dilemmámról, mire annyit mondott: "Menj vissza és adj hozzá érzelmeket."

Érzelmek.

Kihagytam az érzelmeket. Annyira belegabalyodtam a rejtélybe, annyira elvesztem a saját útvesztőmben, hogy a történet legfontosabb elemét hagytam ki belőle. Az érzéseket.

Amikor megkaptam a kiadótól a kezdeti tartalmi módosításokat, nyilvánvalóvá vált. Újra kellett írnom... ismét. Így tíz nap alatt, tulajdonképpen újraírtam az egész történetet - ami annyit jelentett, hogy volt, hogy akár 52 órán át is fennmaradtam egyhuzamban.

Amikor visszaadtam a szerkesztőmnek... mosolyogtam... Most már éreztem.

Annyira büszke vagyok arra, amivé a Mi lenne ha... vált. Annyira sok rétegű a történet, és mindennek oka van. De a végén minden a barátságról szól. A szerelemről. És arról, hogyan válasszunk saját utat az életben.

Remélem, hogy érzel mindent, amit beletettem. Mert a szavak között, megtalálsz... engem is.

Forrás

Nyereményjáték:
Nyelle a történetben imádja az édességet! Úgyhogy most édesszájúak előnyben - finomságok nevét keressük mi is!
Minden állomáson találtok valamilyen nyomot, ami alapján kitalálhatjátok az aznapi nasit - vagy egy képet, vagy az édesség betűit a szövegben elrejtve, esetleg mindkettőt.
A Rafflecopter doboz megfelelő soraiba írjátok be a megfejtést, és ha esetleg nem bírjátok ki a játék után: jó nassolást kívánunk! ;)
A helyes megfejtők között 3 példányt sorsolunk ki a könyvből.
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz! A nyerteseket e-mailben is értesítjük, amennyiben valamelyik nyertes nem jelentkezik 72 órán belül, új nyertest sorsolunk.



A blogturné további állomásai:
November 14 - Angelika blogja
November 15 - MFKata gondolatai
November 16 - Deszy könyvajánlója
November 17 - Kelly Lupi olvas
November 18 - CBooks
November 19 - Zakkant olvas
November 21 - Dreamworld
November 22 - Kristina olvas 
November 23 - Könyvszeretet

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Rendszeres olvasók