KMK ÚJ KÖNYVEK Katt a képre!!!

2019. július 22., hétfő

Joanna Goodman: Elveszett lelkek otthona



Joanna Goodman valós eseményeken alapuló, szívbemarkoló regénye Kanada történetének egy sötét időszakáról mesél a gyermekotthonok világán és egy megbonthatatlan anya-lánya kapcsolaton keresztül. Tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével és nyerjétek meg a könyv egy példányát a kiadó felajánlásából!

Libri, 2019
464 oldal
Fordította: Getto Katalin
Goodreads: 4,22
Besorolás: realista

Jóváteheti-e ​a szeretet a jóvátehetetlent? 
Az 1950-es években járunk a kanadai Québecben, ahol az angol és francia közösségek együttélése csak látszólag harmonikus, a mélyben súlyos feszültségek húzódnak. 
A tizenöt éves Maggie Hughes angol apja sem szíveli a franciákat, s mindenáron meg akarja akadályozni, hogy Maggie a szomszédos farmon élő francia fiúhoz menjen feleségül. Így amikor Maggie teherbe esik, a szülei ráveszik, hogy mondjon le a kislányról, s az újszülött Elodie árvaházba kerül. 
A kislány amúgy sem könnyű sorsa újabb tragikus fordulatot vesz, amikor a nagyobb állami támogatás miatt a gyermekotthont, ahol él, elmegyógyintézetté, a több ezer állami gondozott gyermeket pedig értelmi fogyatékossá nyilvánítják. 
Van-e szabadulás ebből a kilátástalan helyzetből? Túl lehet-e élni egy léleknyomorító intézmény megaláztatásait, és létezhet-e feloldozás és megnyugvás egy anya számára, aki ilyen helyzetbe taszította gyermekét? 
Joanna Goodman valós eseményeken alapuló regénye szívbe markoló és felemelő történet az anya-lánya kötelék megbonthatatlanságáról, s megrázó pillanatfelvétel Kanada történelmének egyik sötét időszakáról.
Joanna Goodman kanadai írónő ötödik regénye, az Elveszett lelkek otthona 2018-ban jelent meg, és óriási kritikai visszhangot váltott ki. A 20. század közepén a québéci hatóságok a katolikus egyház közreműködésével körülbelül húszezer árva gyereket nyilvánítottak értelmi fogyatékossá a nagyobb állami támogatás reményében. A tartomány akkori vezetője után magukat Duplessis-árváknak nevező károsultaknak az ügy kirobbanását követően a kanadai kormány jóvátételt fizetett.

Látszik, hogy kezdek felnőni (jobb későn, mint soha, ugye?:), hiszen egyre több alkalommal kalandozom el a felnőtt irodalom tengerére és találok újabb és újabb számomra érdekesnek ígérkező regényeket, amelyek a történelem vagy a világ számomra egy-egy ismeretlen szegletébe juttatnak el.

Ez a könyv is pont ilyen volt. Napjainkban egyre sűrűbben derülnek ki az 50-s, 60-s évek borzalmas tettei, miket kellett elszenvedniük a "megesett" lányoknak és babáiknak. Ez a világ szinte minden tájára igaz volt, ugyanúgy hallottam ilyen esetekről Európából, mint Amerikából. A fiatal lányanyák sorsa mindig is rossz megítélés alá esett, de az ember azt hinné, hogy az 50-s években már a társadalom eléggé felvilágosult volt ahhoz, hogy ne bánjon úgy mind az anyákkal, mint a babáikkal, mint valami köztörvényes bűnözőkkel.

Ez a regény is egy ilyen történetet mutat be, méghozzá Kanadából. Őszinte leszek, a könyv fülszövege eléggé megtévesztő (legalábbis nekem az volt). Én valamiért azt hittem, hogy jóval borzalmasabb lesz, belemerülünk az elmegyógyintézetek (akkoriban) horrorisztikus világába és az írónő cafatokra fogja tépni a lelkemet.

Ehhez képest kaptunk egy családregényt, amelynek Maggie a főhősnője, aki 15 évesen teherbe esik a szomszédos farmon élő jóképű fiútól. Az egy dolog, hogy nagyon fiatalok, de emellett a két család még csak a köszönésig is alig jut el, hiszen az egyik család angol, a másik francia és nemigen szívlelik egymást.
A két fiatalt elszakítják egymástól, a lány megszüli a babát (a fiú nem tud arról, hogy terhes lenne Maggie) és a kislányt azonnal árvaházba adják - hiszen abban az időben egy lány, ha "megesett" és ez ki is derült róla, egy életre szóló bélyeget kapott.
Elodie (ez lesz a baba neve) egy közeli árvaházban nevelkedik, igazából nagyon rossz sora nincs egészen addig, amikor az árvaházakat államilag átalakítják elmegyógyintézetekké - hiszen azzal több támogatást kaphatnak, a benne lévő gyerekeket pedig mind értelmi fogyatékossá nyilvánítják. 
Maggie viszont nem tud szabadulni a kislánya emlékétől és megpróbálja kinyomozni, hogy hol van a lánya. De ez nem is annyira könnyű...

Szóval ott tartottam, hogy családregény. Igen, az. Végigköveti Maggie életét, kislánykorától egészen a 40-s éveig, megismerhetjük, milyen volt egy kisvárosi élet Kanadában, milyen kilátástalan sorsa és élete volt ott a nőknek. Láthatjuk, hogy mekkora ellentét volt a francia és az angol lakosok között és ez mennyire befolyásolhatta emberek sorsát. Maggie aránylag védett környezetben nő fel, a családja jómódúnak nevezhető, már amennyire az lehet egy kisvárosban. Szerettem Maggie fejében lenni, tetszett, hogy ő többet akart, nemcsak simán anya és feleség lenni, hanem tervei voltak, hogy átvegye majd az apja boltját és ott dolgozzon. Ezt az álmát azonban félbeszakította a terhessége. Ugyanabba a hibába esett, mint rengeteg másik tinédzser, tombolnak a hormonok, a szomszéd fiú kedves, gyönyörű és ellenállhatatlan. Terveik vannak, hosszútávúak, de hát az egyik angol, a másik pedig francia...

A baba megszületésével válik ketté a történet. Egyrészt folytatjuk Maggie életét - mi is történik vele, hogyan alakul a sorsa, másrészt viszont belép a képbe a kis Elodie, aki eleinte a nővérek által vezetett árvaházban él - bár sajnos nem fogadja senki sem örökbe, de mégis vannak barátnői, tanulhat, a helyzethez képest nincs annyira rossz sora. Egy nap azonban furcsa dolgok történnek. Rácsok kerülnek az ablakokra, nincs több tanóra, sőt a lányokat apró csapatokban elszállítják. Elodie is - egy rettentő gyors "állapotfelmérés" után - egy elmegyógyintézetbe kerül és innentől az élete pokollá válik.
Én igazán ezt a részt szerettem volna picikét jobban átélni. Tudom, lehet, hogy mazochista vagyok, de az írónő nem igazán végzett ezzel (számomra) valami remek munkát. Épp, hogy csak érintettük ezt a borzalmas világot, kaptunk is belőle ízelítőt, de igazán tényleg csak ízelítő maradt. Valahogy úgy éreztem, hogy Maggie részét szívesebben írja, az könnyebben megy neki. Lehet, hogy nem volt elég anyaga Elodie részéhez vagy csak túlságosan borzalmas dolgokról nem akart írni, de ezzel, hogy csak ennyire sekélyen érintettük ezt a témát, így számomra sem Elodie nem tudott közel kerülni hozzám, sem pedig nem éreztem a helyzet súlyosságát. (rendben van, volt egy két utalás, ami azért elborzasztott, de összességében hiányoltam a rideg valóságot). Nekem egy picit az is felszínes lett, hogy mi lett a lánnyal, miután kiengedték őket az intézetből. Túlságosan egyszerűen, túlságosan gyorsan történt minden és számomra Elodie túl gyorsan illeszkedett be az emberek világába, ahhoz képest, hogy min is ment keresztül és mennyire ingerszegény és zárt környezetben nevelkedett.

Maggie része viszont nagyon jól sikerült. Egy fiatal lány, aki borzalmas megpróbáltatásokon megy keresztül, de folyamatosan fejlődik, keresi a boldogságot és a szerelmet, de hogy végül sikerül-e neki megtalálni? Azt nem árulom el. Nehéz és elgondolkodtató sorsokat ismerhettünk meg, akár Maggiet nézzük, akár a lányát, Elodiet, de ott vannak Maggie szülei is, akiknek csak szépen lassacskán derül ki a története és ez így mindjárt más megvilágításba helyezi a tetteiket.

A hibáitól függetlenül tetszett a regény, nagyon fontosnak tartom, hogy minél több ember megismerje - még ha csak regények útján is, hogy mi történt akkor és ott és hogy soha többé ne történhessen meg újra ilyen. Nem tudom hány gyermek halt meg az elmegyógyintézetek falai között és hány megnyomorodott fiatalt eresztettek szélnek, miután kiderült, hogy semmi bajuk nincs és nem az intézet falai között van helyük. De az biztos, hogy amit tettek akkor és ott Kanadában, az megbocsáthatatlan. Örülök, hogy olvastam ezt a regényt és mindenkinek kötelezővé tenném.
Portugál borító

Borító: Nem rossz, de nekem a portugál borító jobban tetszik - jóval szívszorítóbb és jobban utal a történetre

Kedvenc karakter: Maggie

Szárnyalás: az anyai szeretet hatalma

Mélyrepülés: ami történt az árvákkal...

Érzelmi mérce: inkább szívszorítónak mondanám

Értékelés: 


Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:
A játékban ezúttal elmegyógyintézetben/nevelőintézetben játszódó híres mozifilmekből kiragadott képkockákat találtok. Mindegyik film alapja egy kitűnő regény, a feladat pedig az, hogy a képek alapján kitaláljátok, ki írta a film alapjául szolgáló könyvet. Tehét a Rafflecopter doboz rubrikáiba egy-egy szerző nevét kell beírni. 
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)



A blogturné további állomásai:
Július 18 - Ambivalentina
Július 22 - Kelly és Lupi olvas

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Rendszeres olvasók