Mario Escobar könyve a legnehezebb témát dolgozza fel egy igaz történeten alapuló napló alapján. Helene Hanemann szavain keresztül megismerhetjük az auschwitzi haláltábor mindennapjait, és a kegyetlenségeiről elhíresült Mengele doktorral is találkozhatunk. A Blogturné Klub 8 bloggerre is visszarepült a történelem kegyetlen helyszínére, hogy megismerje az egykori történeteket, amikről nehéz olvasni is.
Tarts velünk te is a turnén, aminek a végén te is megnyerheted az Auschwitzi bölcsődal című könyvet a Kossuth Kiadó jóvoltából.
Kossuth Kiadó, 2019
256 oldal
Fordította: Pávai Patak Márta
Goodreads: 4,22
Besorolás: realista, holokauszt
A regény egy német ápolónő igaz történetén alapul, akit öt gyermekével és férjével hurcoltak Auschwitz Birkenauba. Helene Hanemann árja németnek számított, így rá nem vonatkoztak a faji törvények, férje azonban cigány származású volt – egyébként hegedűművész –, így ő és a gyerekek is a náci faji törvények hatálya alá tartoztak. Amikor a Gestapó tisztjei megjelentek a lakásukon, hogy elvigyék a családot, Helenére nem terjedt ki a deportálási parancs. Maradhatott volna, de ő családjával tartva, önfeláldozó módon osztozott sorsukban.
Megérkezve a birkenaui táborba, rögtön szembesültek a kíméletlen körülményekkel, a midennapi élet-halál küzdelemmel. Egy napon azonban új orvos érkezett Auschwitzba, Josef Mengele, akinek az a különös ötlete támadt, hogy létesítsenek óvodát és kisiskolát a táborban, s ennek Helene legyen a vezetője. Ez a nem mindennapi vállalkozás határozta meg aztán a Hanemann család sorsát.
Az angol nyelvterületen nagy sikernek örvendő könyv – melynek kiadási jogait további tíz ország vette meg – izgalmasan meséli el e megrázó történetet, amely az emberi hősiesség gyönyörű példája, és amelyben a tragédiák mellett a remény is felcsillan.
És újra itt vagyunk. A II. világháború poklában, méghozzá Auschwitz Birkenauban. Elmondani, leírni, de még elképzelni sem lehet, hogy mi folyt itt.
A német származású Helene boldogan élt a cigány férjével és gyermekeikkel, amikor is egy nap megjelennek a rendőrök és közlik a családdal, hogy a férjnek és a gyerekeknek gyűjtőtáborba kell menniük. Az asszony, mivel német és árja származású, "természetesen" maradhat. Egy édesanyának azonban nem lehet azt mondani, hogy mondjon le a családjáról, így Helene is a többiekkel tart. Ők "csak" egy gyűjtőtáborról hallottak, de azt nem tudják, hogy ez a hírhedt Auschwitz Birkenau tábor. Pár napos embertelen vonatutat követően meg is érkeznek a táborba. A férje máshová kerül, mint az asszony és a gyerekek. Helene az első pár napban megtapasztalja, hogy milyen az, amikor kiéhezett, már semmi emberi vonással nem rendelkező táborlakók mindent elvesznek tőlük, majd azt is, amikor a másik barakkban lakó cigány közösség befogadja és megvédi őket a többiektől. Itt érzi először azt, hogy mégis létezik némi emberiség.
Az asszony, ápolónői végzettségének és tapasztalatának köszönhetően munkát kap a hely "kórházban", ahová nemsokára egy új orvos érkezik, Josef Mengele, aki megbízik a német származású nőben és megbizza egy helyi óvoda és iskola megszervezésével. Helene örömmel lát hozzá, úgy érzi, hogy mégis van remény, megsem annyira rossz a helyzet...
Rengeteg könyvet olvastam már a holokausztról, a II. világháború borzalmairól, de ez a könyv valahogy mindegyiken túltett. Helene valódi naplójának beszámolója alapján készült, így még borzalmasabb volt olvasni, hogy mi is történt a hírhedt koncentrációs táborban. Ebben az esetben azonban nem a zsidók, hanem a cigányok voltak a fő áldozatok. Ami számomra megdöbbentő volt, hogy mennyire összetartóak maradtak itt is, hogy mennyire odafigyeltek mindenkire, aki cigány származású volt, megosztottak mindent és kifelé egy véd és dacszövetséget alkottak. Nem is mert nagyon senki sem szembeszállni velük a táborlakók közül.
Josef Mengele pedig? Eleinte teljesen "normálisnak" tűnt, persze amennyire normális lehet egy orvos, aki náci és aki egy ilyen helyen dolgozik. Nem is tűnt veszélyesnek, sőt segítőkész volt a maga módján. Persze mi már tudtuk (a későbbi beszámolók alapján), hogy miért is kellett neki ez az óvoda és az iskola. De ami a legborzalmasabb volt, hogy az ott lévők ezt nem tudták. Ők csak őszintén örültek, hogy a gyermekeik végre meleg helyen lehetnek, kapnak normális ételt és picit el tudnak vonatkoztatni ettől az istentelen helyzettől. Aztán persze a doktor egyre furább, majd kegyetlenebb dolgokat kezdett művelni a gyerekekkel - főleg az ikrekkel és akkor már mindenki tudta, hogy jobb a doktortól távol maradni.
 |
| Összesen négy cigány származású rab élte meg az 1945-s tábor felszabadítást. A képen gyerek túlélők láthatóak Auschwitz - Birkenauban. Forrás: Getty |
Helene egy rettentően erős és bátor nő volt. Nincs gyermekem, így nem tudom, hogy mit jelent az anyai kötődés, de azt én is tudom, hogy a családomat én sem hagynám semmilyen esetben sem magára. Ő is hatalmas áldozatot vállalt azzal, hogy nem maradt otthon, a védett helyükön, hanem elutazott az ismeretlenbe a férjével és a gyermekeivel. A táborban pedig minden áldozatot meghozott azért, hogy a gyerekeit megvédhesse, sőt ezen túl, még mások gyermekeinek az érdekeit is szem előtt tartotta. Egyszerűen elképzelni nem tudok ennyi áldozatot, amennyit ez a nő meghozott.
A történet vége pedig? Nem árulok el semmit, olvassátok el végig. Az viszont nagyon bosszantott - ezért is vontam le egy fél pillangót - hogy az író megszépíti a történteket. Hogy azért, hogy mi olvasók kapjunk-e egy kis belenyugvást, nem tudom, de nekem úgy lett volna kerek a történet, ha - miután végig egy naplóleírás valós történéseit írta meg - a vége is ehhez marad hű.
Egy ilyen történetet nem kell megszépíteni, mert nincs mit rajta szépíteni. Ezt a rideg valójában kell olvasni, hogy minél többen megtudják, hogy mi is történt és soha ne történhessen meg újra.
Borító: Tudom, hogy sok kiadás ezt, illetve ehhez nagyon hasonlító borítót használja, de szerintem egyáltalán nem utal a történetre, nem utal arra a sok borzalomra, ami a könyvben vár ránk. Vannak ennél jobb borítók is ehhez a történethez.
Kedvenc karakter: Helene, Blaz, Anna mama
Szárnyalás: a cigányok összetartása még ilyen helyzetben is
Mélyrepülés: minden, ami itt történt...
Érzelmi mérce: megrázó, borzalmas, állítom, hogy napokig fog még keringeni benned ez a történet...
Nyereményjáték:
Mindegyik blogon olvashatsz egy témájában hasonló könyvből vett idézetet. A te feladatod az lesz, hogy beírd a Rafflecopter dobozba a könyvet és szerzőjét, ahonnan az idézet származik. A turné végén egy könyv kerül kisorsolásra a Kossuth Kiadó jóvoltából!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
"Jobb ha nem félsz előre. Semmi értelme.
A fájdalomtól se félj. Tudom, hogy ezt könnyű mondani, de az emberi test jóval több fájdalmat elvisel, mint hinnénk. Persze, csak ha életben akar maradni."
A blogturné további állomásai:
Október 26. - Zakkant Olvas
Október 28. - Spirit Bliss Sárga könyves út
Október 30. - Könyvvilág
November 2. - Csak olvass!
November 3. - Könyv és más
November 4. - Flora the Sweaterist
November 6. - Kelly & Lupi olvas
November 8. - Utószó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése