KMK ÚJ KÖNYVEK Katt a képre!!!

2021. május 12., szerda

Julia London: A tüzes skót (A vad skót #2)


Mi történik, ha egy frivol angol Lady és egy mogorva skót Laird összetalálkozik? Kövessétek blogturnénkat, és megtudhatjátok a Blogturné Klub bloggerei mit gondolnak erről a fura helyzetről, mely a General Press Kiadónál megjelent  Julia London: A tüzes skót könyvéhez kapcsolódik.

General Press Kiadó 2021.
360 oldal
Fordította: László Zsófia
Goodreads: 3,82
Besorolás: történelmi romantikus, skót

A frissen megözvegyült Lady Chatwicknek a férje utolsó kívánsága szerint három éven belül újra meg kell házasodnia, ha nem akarja elveszíteni a családi örökséget. Daisy a skót-felföldi birtokukra menekül a londoni kérők hada elől.
Útközben találkozik a hírhedt csempésszel, a szomszédos birtok, Arrandale urával, Cailean Mackenzie-vel, akinek nyers, férfias vonzereje a lady számára sem marad észrevétlen. A vonzalom kölcsönös, és amikor váratlanul megjelenik az asszony ifjúkori szerelme, Cailean egyből látja, hogy vetélytársa nem méltó egy olyan szenvedélyes nő kezére, mint Daisy. De vajon kész elmenni a végsőkig és a saját életét is veszélybe sodorni, hogy megakadályozza a házasságot?
 
Nem olvastam még a szerzőtől, pedig a könyv A vad skót sorozat második része. Szóval megint beválasztottam egy ismeretlen sorozatba, de a hívószavak megtették hatásukat, úgy mint tüzes és skót. Bloggertársaim megnyugtattak, hogy önálló regényként is lehet olvasni és ezt utólag tudom is igazolni. Ez a rész kb. 35 évvel A vad skót  története után játszódik, az abban szereplő szerelmespár egyik gyermekével, az immár felnőtt  Cailean Mackenzie-vel foglalkozik.
Meglepő módon nem is igazán ez a férfi volt a hangsúlyosabb főszereplő, sőt, a kicsit vademberszerű skót sztereotip figura is mellőzve lett, pedig a cím alapján arra számítottam, hogy Cailean üldözni fogja  szerelmével a gyönyörű angol hölgyet. Sajnos a magyar címadás megtévesztő, az eredeti angol címben semmi sem utal a vad jelzőre, nem értem hogyan lett a bűnös skót földesúrból tüzes skót.
A női főszereplő óriási meglepetés volt számomra, mármint a természetét illetően, ugyanis a fülszöveg csak halványan utal arra, hogy szenvedélyes özvegyről beszélünk, ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy ő volt kezdeményező fél a kialakuló kapcsolatban.

Daisy Bristolnak két éve halt meg a férje, aki végakaratában kikötötte, hogy halála után három éven belül férjhez kell mennie, ha nem akarja elveszíteni a fia vagyonát. Londonban udvarlók hada vette körül, akik gyakorlatilag inkább hozományvadászok  voltak, és nem a szíve elnyerésére törekedtek. A nő úgy dönt, egy időre elmenekül Skóciába, ahol egy sosem látott  vadászház várja a szűk családi kört, szintén az örökség részeként. Kimerítő az út, főleg a hölgyeknek és a 9 éves ifjú Lordnak, félnek az útonállóktól, de csupán néhány megtermett skóttal találkoznak. Egyikük épp Cailean, aki olyan mély benyomást tesz az úrnőre, hogy ott helyben heves vágyakozás önti el. Komolyan mondom, a regény elején tartva, nekem nagyon újszerű, de egyben fura is volt a szerző részéről, hogy ennyire érzékinek állítja be Daisy-t. Természetesen hamar kiderül, hogy a szomszéd birtok tulajdonosa a szikrázóan kékszemű, szép szál skót, akit meglehetősen elbűvöl a szépségével és határozottságával az új szomszédasszony. Néhány véletlen találkozás alkalmával kiderül, az angol hölgy finom falatnak tartja ezt a megtermett pasit (el se hiszem, hogy ezt így leírom, mikor fordítva kellene lennie), és minden érzékiségének birtokában nem is rejti ezt véka alá. A hölgy kacér, sőt provokálja a férfit, szerinte két év özvegység után nem szégyen kinyilvánítani a vágyait, azt hiszem az olvasó ugyanúgy meglepődik ezen, mint Cailean. Ő viszont nem igazán járatos az udvarlásban, mert 15 éve már megégette magát pont egy angol hölggyel, de ez a nő nem hagyja hidegen, bár tudja, hogy nem lenne szabad viszonyt kezdeni Daisy-vel. Tulajdonképpen erre az újszerű helyzetre épül a történet, vajon van-e joga egy nőnek kinyilatkoztatni a vágyait, kezdeményezhet-e a saját döntése szerint.
A fordulat akkor jött el, amikor beállított a vadászházba Daisy házassága előtti első szerelme, aki egy lelkész fiaként anno nem tarthatott igényt a kezére. Az immár kapitányi ranggal rendelkező Robert  a haditengerészetnél pont a skót csempészeket üldözte, köztük a Mackenzie klán tagjait is. A skót számára egyértelmű, hogy nem csupán a régi szerelem hozta ide a kapitányt, erősen a hozományra hajt a többiekhez hasonlóan ő is.

Cailean karaktere felemás számomra, volt amit kedveltem benne, például azt, ahogy a kisfiúval bánt, bevonta a helyi korabeliek szórakozásába, tanította, mesélt neki, mintha rokon gyerek lenne.
Nem tetszett,  hogy szinte félénknek lett beállítva, és erre nem elég magyarázat, hogy egyszer régen már csalódott. Jó, adta magát bizonyos helyzetekben, nincs ő sem fából, nekem mégsem volt elég férfias - belülről. Egy 35 körüli férfinak még nem kéne feladnia a családalapítás lehetőségét. A kapitány megjelenése kellett hozzá, hogy féltékeny legyen, végre valamit lépjen, és ez is majdnem későn történt meg. Ha nincs ez az angol nő, hősünk meglehetősen elszigetelten építgetné magányos rezidenciáját, időnként a változatosság kedvéért csempészne a családi bizniszben, borsot törve az angolok orra alá.

A kisfiú nem volt túl kicsi, hogy babusgatni kelljen, 9 évesen pont időszerű elkezdeni a férfias dolgok kipróbálását persze kicsiben, ez szerintem érdekes színfolt volt a regényben. Élesen elválasztotta a szerző, mennyire különbözően bánik a két férfi a gyerekkel. Robert ridegen és elutasítóan, a skót viszont kedvesen és támogatóan. És hozzá kell tennem, Daisy ennél azért okosabb lehetett volna a gyerekneveléssel kapcsolatban, valamit azért lehet tenni a kedvtelenség és az étvágytalanság ellen házi praktikákkal,  ez nem igényel orvosi diplomát.

Zárójelben ki kell térnem pár szemöldökrángatós szófordulatra.
Véknya -  ezt gyakran simogatták érintették a szereplők. Először városi lévén fogalmam nem volt, hogy mi ez, a derékra gondoltam, de egy helyen az külön volt említve, tehát mi lehet valakinek a véknyája? Nyitva is hagyom ezt a kérdést, bár utána néztem, de legyen nektek is felfedezés. (Véknya a lovaknak van! - szólt közbe egyik családtagom a háttérben.)
A másik a nő sótartójának csókolgatása, ami szintén kifejezhető lett volna valami odaillőbb módon. Itt mondjuk tudtam, melyik testrészre utal a fordító, de mégsem találtam megfelelőnek. Nem tudom, mi lehetett az eredeti szövegben, csodálkoznék, ha a sótartó.

A történet általánosságban elég lassan csordogált, az utolsó negyed volt mozgalmasabb, de végül is ez egy karakter-vezérelt románc. Nem volt nehéz  olvasóként eldönteni, melyik pasinak drukkoljak, Robert szénája ráadásul egy idő után eléggé összekuszálódott. A történet íve számomra nem volt eléggé kiegyensúlyozott, akadtak unalmasabb részek, de ezeket rendre elűzte egy-egy szórakoztatóbb jelenet. Főleg a hősnő megnyilvánulásai kapcsán éreztem derültséget, jók voltak a dialógusok főleg a magas hormonszintje kapcsán. Persze akadtak forró jelenetek is, szinte fellélegeztem, mégis meg tudja mutatni ez a pasi, milyen is valójában.

Magával az írásmóddal nem volt problémám, nem nehéz ilyen leírások alapján beleszeretni a tájba, a környezetbe. A karakterépítéssel már nem voltam ilyen elégedett, lényegében nagy változás nem következett be, a szerző nem nyúlt valami mélyre a fejekben. A történelmi háttérrel elég érintőlegesen foglalkozott a szerző, egy hangyányit lehetett volna több háttér információ, én legalábbis többet is el tudtam volna viselni.
Az epilógusnak örültem, bár vártam valami fejleményt azzal kapcsolatban, hogyan oldják meg a klán vezetésével kapcsolatos problémát, Cailean egyértelműen Daisy-t választotta a klánja helyett, ennél azért nagyobb vívódásra számítottam, a skótok hazafiassága többet kívánt a szememben. Olyan  sokszor  hangoztatta Daisy, mennyire beleszeretett a felföldbe, a vadászházba és a kilátásba. Nagyon könnyen lemondtak róla mindketten.
Gondolkodtam ezen a kissé feminista hangon is, amit Daisy képvisel a szexualitása felvállalásával. Ez tényleg üdítően hatott, már aki el tudja hinni, hogy ez valóban megtörténhetett. Tény, hogy az özvegyeket másképp kezelték, és biztos voltak hasonló sztorik, de mégsem tudom elképzelni, hogy szinte ismeretlenként, pár találkozás után ilyen kitárulkozó lehetett volna Daisy a valóságban.
Lehet, hogy most csalódást okozok, de nekem a csábító pasi - ártatlan lány páros sokkal jobban bejön. De aláírom, hogy a szerző tudatosan tért el a hagyományos felállástól, és ez mindenképp üde színfolt a történelmi romantikus palettán. A történelmi romantikusok kedvelőinek feltétlenül ajánlom a regényt.
Képek: Pinterest
 
Borító: A borító valóban tüzes.

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: Nagyon tetszett Cailean és a kisfiú között kialakult barátság, bizalom.

Mélyrepülés:  -
 
Érzéki mérce: A szerelmi jelenetek száma nem túl sok, ellenben merészen pattognak azok a bizonyos szikrák.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!
 
 Nyereményjáték

Nyereményjátékunkban olyan ismert szerzők nevét keressük, akiknek több, skótokról szóló történetük is megjelent már - magyar nyelven is. A turné minden állomásán egy-egy ilyen név betűit  találjátok elrejtve a bejegyzésben. A ti feladatotok az, hogy megtaláljátok ezeket a betűket, helyes sorrendbe tegyétek őket és az így kapott nevet beírjátok a Rafflecopter megfelelő dobozába.
Figyelem! A beírt válaszokon már nem lehet változtatni. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére a megküldött értesítő levélre válaszolni. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.
 
 
A turné menete

05.08 - Betonka szerint a világ...
05.10 - Dreamworld
05.12 - Kelly és Lupi olvas
 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Rendszeres olvasók