Nem csupán a boltokba érkezett meg az Akhilleusz dalának újranyomása, hanem hozzánk is. A történelem- és irodalomóráink görög hősei, Akhilleusz és Patroklosz elevenednek meg ismét Madeline Miller elbeszélésében, amely tulajdonképpen az Iliász újramesélése. A példányainkat és a ti nyereménykönyveteket is maga a kiadó, a General Press biztosítja!
390 oldal
Fordította: Szigeti Judit
Goodreads: 4,41
Besorolás: történelmi fikció
Gyönyörű történet istenekről és istennőkről, királyokról és királynőkről, halhatatlanságról és az emberi szívről. A fiatal Patroklosz királyok sarja, mégis száműzik otthonából, amikor akaratlanul egy fiú halálát okozza. Az ifjú a híres-neves hős, Péleusz király udvarába kerül, ahol együtt nevelkedik a király fiával, Akhilleusszal. Az aranyszőke hajú herceg már gyermekként is erős, gyors és vonzó – ellenállhatatlan mindazok számára, akik találkoznak vele. Arra rendeltetett, hogy egy napon ő legyen a legkiválóbb görög. Patroklosz és Akhilleusz nem is különbözhetne jobban egymástól, mégis különleges, eltéphetetlen kötelék szövődik közöttük. Amikor Parisz, a trójai királyfi elrabolja a gyönyörű Helenét Spártából, Hellász minden hősét harcba szólítják a trójaiak ellen. Akhilleusz nem tud ellenállni az istenek által neki ígért dicsőség és hírnév csábításának, így csatlakozik a görög seregekhez. Patroklosz pedig félelem és a barátja iránt érzett szeretet között őrlődve követi őt Trója falai alá, noha tudja, a sors szörnyű áldozatot követel majd mindkettőjüktől…
Ritkán fordul elő, hogy a Blogturné Klub kétszer is turnéra visz egy könyvet, pláne nem szűk másfél év után. A tavalyi turnéból kimaradt a blogunk, így nagyon megörültem a lehetőségnek, hogy az újranyomás kapcsán a kiadó hozzájárult, hogy újabb blogokon népszerűsíthetjük ezt a remek történetet.
Mindenképpen el akartam olvasni ezt a könyvet, mert pontosan ilyen formában érdekelnek a történelmi fikciók, amikor az ismert mondavilágon alapul a történet, és egy zseniális szerző úgy tudja megjeleníteni a szereplőket és a cselekményt, hogy az első oldaltól beránt, lenyűgöz és az utolsó szóig nem enged el, sőt, még utána sem. Az Akhilleusz dala egy ilyen regény, nem is csodálkoztam azon, hogy Madeline Miller tíz évig dolgozott rajta, nagyon magas színvonalú történetet adott ki a kezéből.
Eddig csak nagyjából, átlagos szinten ismertem Akhilleuszt, főképp a sulis történelemkönyvekből és persze az évek során látott számos filmből. A legemlékezetesebb a 2004-es Trója, szóval nem is tudtam és nem is akartam Brad Pitt helyett mást képzelni a fejemben megjelenő Akhilleusz karakteréhez. De ez csak egy pirinyó poén, igazából életem egyik legjobb könyvét olvashattam, amihez fogható száz az egyhez arányban akad, és Brad Pitt ehhez képest mákszemnyi adalék.
A cselekmény íve tökéletes, van idő megismerkedni a két főszereplővel, hiszen gyerekkoruktól kezdődő barátságukat számos fejezeten át részletesen megismerhetjük. Patrokloszt kitagadta királyi apja, mert véletlenül halálos balesetet okozott, így került Péleusz király udvarába mindössze tízévesen, aki sok más ifjúból nevelt harcosokat az udvarában. A fiú csenevész, ügyetlen, egyáltalán nem illik a többiek közé, de a király fia, Akhilleusz felfigyel rá, és hamarosan elválaszthatatlan barátok lesznek. Pedig nem is lehetnének különbözőbbek, Patroklosz csendes, mindent kétszer meggondoló típus, intelligens, szelídebb természetű, de befelé forduló. Akhilleusz az ellentéte, a kisugárzása lenyűgöző, az évek során csak növekszik a kedvesség és a szeretet, ami benne van. Ahol megjelenik, ott rá figyel mindenki, vonzza a tekinteteket. Anyja erősen befolyásolja az egóját, nagyravágyóbbá teszi a kelleténél. Egyre erősebben tudatában is van a tökéletességének, nincsenek már kétségei, hogy az istenek jóslatai beigazolódnak, ő lesz a legnagyobb görög harcos. Ahhoz, hogy tettekkel is kivívja ezt a hírnevet, háborúba kell mennie, és ő nem sokat hezitál, bár anyja cselszövései egy időre eltérítik, végül Patroklosszal az oldalán elindul Trója ellen Agamemnon seregét erősítve, bár nem esküdik fel rá.
Patroklosz meséli el E/1 szemszögből a történetet, gyönyörű líraisággal, ez tökéletes választás volt. A szerző az ő szemén keresztül hitelesen mesél, soha nem éreztem, hogy túlzásokba esne, bármennyire nagy a főhős iránti szenvedélye. Kettejük kapcsolata gyönyörű, lassan építkező, halálig tartó barátság és szerelem. Az érzelmek megjelenítése a szerző nagy erőssége, olyan szinten bevonja az olvasót, hogy gyakran beleborzongtam az olvasás során, milyen eszméletlen ritka egy ilyen kapcsolat. Ez egy férfiak közötti szerelem, de soha egy pillanatig nem megy át feszengésbe, ami kettejük között történik, az senkinek nem érinti kellemetlenül a komfortzónáját, egyszerűen tökéletesen lett megírva, a kelleténél egy szóval sem esik több arról, ami kettejük magánélete.
Imádtam a történetben az istenek, félistenek jelenlétét, meg azt a hitet ami feléjük áradt az emberek részéről. Persze nekik is voltak kegyeltjeik az emberek között, tettek bizony jó és rossz dolgokat, sokszor érdemtelenül álltak valaki mellé, de kellő áldozattal el lehetett érni a kegyüket.
Nagyon szerettem azt a részt, amikor a két főhős Kheirónnál, a kentaurnál tanul, mindentől távol, fent a hegyekben, ahol kibontakozhatnak az egymás iránti érzelmeik, gyönyörű, idilli időszak volt ez. Ugyanakkor szerettem a regény véresebb részeit is, amikor az évekig tartó harc folyt, érdekes volt a részleteket megtudni a háború hátországáról, mi folyik a sereg táborában, mi történik a portyázások alatt és hogyan osztják el a hadizsákmányt. Egész érdekes fordulatokat hozott a cselekménybe a fogságba került nők kérdése, számomra nagyon meglepő volt, hogy sok esetben feleség, barát lett ezekből a lányokból, asszonyokból az évek során, akik megbékéltek a helyzetükkel.
A szerző ezzel a regénnyel valami csodálatosat alkotott. Nekem minden egyes oldal különleges élményt adott, faltam a könyvet és a szívembe zártam a szereplőket. Nem volt olyan részlet, ami ne illett volna bele a már ismert mondavilágba, nem volt önkényes változtatás. Tudtam, persze, hogy tudtam, miféle végkifejlet felé haladunk és sírtam is, mint a záporeső, amikor odajutottam az olvasásban. Madeline Miller remekül oldotta meg a regény befejezését, amilyen módon a mesélő tovább tudott szólni az olvasóhoz, és végül megnyugvást hozott a vérző szívemre. A két főhős, akik már életükben is lelki társak voltak, az alvilágban is megtalálták egymást és az idők végezetéig együtt lehetnek, megérdemlik. Meghatározó olvasmány ez a regény az életemben, remélem másokra is ilyen nagy hatással lesz, szívből ajánlom minden olvasó embernek.
Borító: Klasszikus.
Kedvenc karakter: A főhősök.
Szárnyalás: A hegyen töltött tanuló időszak.
Mélyrepülés: -
Érzelmi mérce: Mélyen hat az érzelmekre a történet, az érzékiség kifinomult.
Értékelés:
Nyereményjáték
Játékunk középpontjába a görög mitológia kerül. Mindegyik állomáson találtok egy rövid leírást egy adott történetről, és ki kell találnotok, mi a címe, vagy melyik hőshöz köthető.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány: Egy szobrász elefántcsontból farag magának társat, akibe annyira beleszeret, hogy megkéri az isteneket: keltsék életre az alkotását.
További állomások:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése