2024. október 18., péntek

Samuel Burr: A Rejtvénykészítők Társasága

 


Ha bloggereinkhez hasonlóan Ti is kedvelitek a fejtörőket, csatlakozzatok hozzánk egy nem mindennapi kalandra A ​Rejtvénykészítők Társasága című kötet blogturnéján! Samuel Burr könyve egyszerre izgalmas kaland, egy különleges társaságot bemutató regény, és megható történet egy fiatalemberről, aki szeretné megismerni a múltját és a jövőjét. Tartsatok négy bloggerünkkel, fejtsétek meg ti is a rejtvényeket, és nyerjétek meg a General Press Kiadó által felajánlott példányt!

General Press, 2024
408 oldal
Fordította: Schmidt Jolán
Goodreads: 3,85
Besorolás: fikció, kortárs

VENI, VIDI, SOLVI.
JÖTTEM, LÁTTAM, MEGOLDOTTAM.

Claytont születése után a Rejtvénykészítők Társaságának küszöbén hagyják egy kalapdobozban. A kisfiú, akit a különc rejtvénykészítők korosodó csoportja magához vesz, és saját gyermekeként nevel fel, mit sem sejt a származásáról, és a társaság tagjai számára is ő lesz az egyetlen megoldatlan feladvány.
Amikor Pippa Allsbrook, Clayton fogadott édesanyja és a társaság alapító-elnöke elhuny, egy utolsó rejtvényt hagy örökül a fiúra, amelyből fény derülhet minden titokra. A kalandos utazás azonban nemcsak a múltra ad válaszokat, hanem a jövőre is, és fenekestül felforgatja Clayton és a fogadott családja életét is.
A Rejtvénykészítők Társasága szívhez szóló történet a szeretetről és a családról, valamint arról, mit jelent szövetségeseket találni az életben – kortól függetlenül.

Imádom a fejtörőket. Gyerekként is mindig a Füles rejtvényújságot bújtam és gyakran azon versenyeztünk a nagymamámmal, hogy ki fejti meg hamarabb a rejtvényeket benne. Apu pedig a puzzlek iránt hozta meg a kedvemet, amelyek kirakása a mai napig az egyik kedvenc időtöltésem. Így nem volt kérdés, hogy a regény címe és borítója alapján (nem, már megint nem olvastam el tüzetesen a fülszöveget) azonnal akarjam olvasni a regényt.

Őszinte leszek, picit csalódott voltam, ahogy belelendültem az olvasásba. Valahol azt reméltem, hittem, hogy ez egy jó kis csavaros fejtörőkkel teli izgalmas kalandregény lesz, ahol egymást érik majd a különféle fejtörők, amelyek megfejtésébe minket is belevon a szerző. Hát nem, ez a történet nem erről szól.
Természetesen azért hamar túltettem magam a csalódáson, mert bár ez nem egy izgalmas kalandregény volt, de egyszerűen így sem voltam képes letenni a könyvet a kezemből.

A történet egyik főszereplője a középkorú Pippa, aki megálmodja és létre is hozza a Rejtvénykészítők Társaságát, azt a kis csoportosulást, amely az akkori korszak leghíresebb és legügyesebb rejtvénykészítőit tömöríti. Pippa a Társaság megalakulását követően azt is tervbe veszi, hogy a tagok egy fedél alatt éljenek és alkossanak. Egy szép napon azonban valaki egy csecsemőt hagy a ház bejáratánál...
És eltelt 25 év. Pippa temetésén járunk. Mindenki gyászol, beleértve Claytont is, aki időközben fiatal férfivá serdült és szeretné megtudni, hogy kik is voltak a valódi szülei.
Pippa pedig tudván, hogy úgyis ez lesz a fiú kívánsága, egy utolsó fejtörőt készít Claytonnak, amely megfejtésével egyrészt megtudhatja, hogy kik is voltak a valódi szülei, másrészt pedig egy fontosabb dologhoz is hozzásegíti őt, megtalálni önmagát.

Ahogyan fentebb is írtam, először apró csalódás ért, hogy nem lesz ez egy fejtörős kalandregény. Hát nem az volt tényleg. Voltak benne apróbb fejtörők, amelyek közül párra én is tudtam a választ, de volt, ahol csak én is pislogtam. De igazából nem ez volt a lényeg. Hanem az emberi kapcsolatok, melyek mindegyike a maga nemében különleges; a ki nem mondott szavak, melyek súlya évekig kísérhet Bennünket; a szerelem, a család, a gyerekek iránti vágy, amely előbb-utóbb mindenkinél felbukkan és még sorolhatnám. A szerző mindezt a két főszereplőnk, Pippa és Clayton szemszögéből mutatta be.
Mind a két főhős egyaránt szerethető volt, és mind a kettőjüknél hajtott a vágy az olvasás közben, hogy megtudjam, hová fog eljutni a történetük. Mind a kettőjük melegszívű és gondoskodó volt, nemcsak a saját boldogságuk, hanem másoké is ösztönözte a tetteiket.
És természetesen mind a két történet ugyanúgy vonzott. Claytoné azért volt érdekes, mert hiszen meg kellett fejtenie egy fejtörőt és közben együtt izgulhattunk, hogy mi is lesz a vége, kik is lesznek a valódi szülei.
Pippa... pedig ahogy küzdött azért, hogy a kis társaságot összetartsa, a sok mufurc és magának való férfi között nőként tudjon maradni, sőt picit többre is vágyni. Egyszerűen imádtam, sajnáltam és persze szurkoltam neki, hogy megtalálja a szerelmet és talán a családot is.

Összességében imádtam ezt a történetet még úgy is, hogy kevesebb fejtörő volt benne, mint amit hittem. Viszont mélyen megérintett és elgondolkodtatott. Amire mostanában kevés regény képes.

Borító: Szerintem illik a történethez, ötletes!

Kedvenc karakter: Pippa, Clayton

Szárnyalás: amivel foglalkoztak a szereplőink, a rejtvények készítése

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: megható, néhol szomorkás, de leginkább szívet melengető

Értékelés: 




Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:
Mostani nyereményjátékunkban a General Press Kiadó újdonságai után nyomozunk, de a regényhez híven kicsit izgalmasabb formában. Minden állomáson találtok egy-egy anagrammát, a ti feladatotok pedig, hogy azokat megfejtve a regények címét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

égerfa korok

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:
Október 16 - Könyv és más
Október 18 - Kelly és Lupi olvas
Október 22 - KönyvParfé
Október 25 - Hagyjatok! Olvasok!

2024. október 17., csütörtök

Nisha J. Tuli: A Napkirályné próbája (Uranosz erekjéi #1)


A Next 21. Könyvkiadó elhozta nekünk Nisha J. Tuli nagysikerű történetét, A Napkirályné próbáját. Egy múltját nem ismerő fiatal lány, egy király, aki a jövendőbeli hitvesét keresi és egy birodalom, melyet csak egy hajszál választ el a háborútól. Tarts te is velünk, hogy megtudd a történet végét! Az állomások mindegyikén egy feladványt találsz, amit ha helyesen oldasz meg, akkor esélyed nyílik megnyerni egy példányt A Napkirályné próbájából!

Next 21 Könyvkiadó
368 oldal
Fordította: Heinisch Mónika
Goodreads: 3,88
Besorolás: fantasy, romantikus, mágia, tündérek

Két nő. Egy halálos viadal. Csak egyikük nyerheti el a Napkirály szívét.
Lor tizenkét hosszú, szenvedésteli esztendőt töltött börtönben az Aurórakirály uralkodása alatt. Egyetlen vágya, hogy kiszabaduljon, és megtoroljon rajta minden egyes nyomorúságos pillanatot.
Egy véletlen folytán a Napkirály színe elé kerül, és a rivaldafényben találja magát: kilenc másik jelölttel együtt esélyt kap – talán belőle lesz a királyné. Ha elnyeri a király szívét, akkor szabad lesz, és végre bosszút állhat.
De Lor kívülálló: nem érti, miért helyezték szabadlábra, hiszen ő nem is a Napkirály udvarának alattvalója. A többi jelölt ellenszenvezik vele, és mindent megtesznek, hogy végleg eltávolítsák a játéktérből.
Muszáj nyernie, hiszen ha veszít, meghal. Vagy, ami még rosszabb: visszaküldik az Aurórakirály karmai közé.


Nem ismertem eddig a szerzőt, de ez a gyönyörű borító és az izgalmas fülszöveg felkeltette az érdeklődésemet. A legnyomatékosabban a viadal szó hatott rám, felidézte bennem természetesen Suzanne Collins trilógiáját, és rögtön ezután a Párválasztó regény jutott eszembe, hiszen itt is reményteli menyasszony jelöltek fognak megküzdeni egymással. Miután ezeket a regényeket nagyon szerettem, és gyakorlatilag több, mint tíz éve voltak a kezemben, egyáltalán nem bántam, ha egy ezekhez hasonló mixet kapok, csak jól legyen megírva. Szerencsére nem kellett csalódnom, a szerző remekül adagolta a hozzávalókat és végül egy egyedi történetet alkotott.
Lor egy fiatal lány, aki már 12 éve raboskodik az Auróra királyság egyik börtönében, igazságtalanul zárták be, miután megölték a szüleit. Itt van a két idősebb testvére is, minden vágyuk kiszabadulni ebből a pokoli helyzetből. Úgy tűnik, ettől egyre távolabb kerülnek, mert egy galiba után Lort a Gödörbe küldik, mely egy sötét, félelmetes hely a börtönön kívül, a szörnyek közelében, két hetet itt még senki sem bírt ki. Néhány borzalmas nap után, a teljes reménytelenség közepette, váratlanul magával viszi egy idegen, másnap már a Napkirályság udvarában ébred. Vele együtt tíz lánynak kell összemérni a tudását, erejét, szerencséjét, hogy végül egyikük Atlas herceg menyasszonya lehessen. Lor elsőre összezavarodik, de hamar belátja, hogy ennél nagyobb esélye sosem lesz, hogy megváltoztassa a sorsát és megmentse a testvéreit is. Minden lányhoz kirendelnek egy lovagot, aki kíséri, tanítja, edzi, felkészíti a próbákra. Gabriel megtesz mindent, hogy teljesítse ezt a feladatot, de sosem rejti véka alá, hogy nem bízik a lány sikerében. Telnek a napok, hetek és Lor egész kikupálódik, szépségben, ügyességben felveszi a versenyt a többiekkel, akik kezdetben kiközösítik, aztán páran mégis szóba állnak vele. Persze Atlas, a tündérherceg igyekszik minden lányt közelebbről is megismerni, Lort is elkápráztatja a szépségével és a kedvességével. Most már aztán tényleg nyernie kell, hiszen kezd a dolog érzelmileg is hatni rá. Jöhet a nagy viadal!
 
Nagyon tetszett a regény, faltam a lapokat, izgalmas volt, tele olyan cselekményelemmel, melyeket az említett regényekben is szerettem, nagyon hiányzott már egy ilyen zsánerű olvasmány. A szerző érzékletesen ír, gazdag leírásokkal, az első oldalaktól átéreztem a rengeteg szenvedést, amin Lor gyerekkora óta keresztül ment, remekül átjöttek az érzelmek. Mégis volt a stílusban egy kis szarkazmus is, ami humort hozott és némi könnyedséget, ellensúlyozva az időnként halálos jelenetek komolyságát. A főszereplő lány nagyon erős, tekintettel a börtönben történtekre, ez egy mellbevágó múlt, amit olvasóként is nehéz volt feldolgozni. Tetszett, hogy egy pillanatra sem feledte a testvéreit, a kiszabadításuk lebegett a szeme előtt. Nagyon sok trauma érte ezt a lányt, ezek megviselték de meg is erősítették, képes volt bízni egy jobb életben, az igazságban. Itt kell megemlítenem, hogy Lor énelbeszélős szemszöge mellett időnként beékelődött pár Nadir nézőpontú fejezet. Az Aurórakirály fia egészen más utat jár be, hogy végül összeérjenek a szálak és kerekedjen egy izgalmas függővég. Ennek köszönhetően tudomást szerezhetünk arról, hogy komoly erők mozgolódnak a háttérben. Ráadásul Lor származása is titkokat rejt, mondjuk szerintem senki sem gondolta az olvasók közül, hogy ő csupán véletlenül lett kiválasztva. Lor pörgősebb fejezeteit szükségszerűen lassította Nadir szemszöge, ezzel jól balanszírozta a dinamikát. Visszatérve a cselekményre, a viadalra készülés és a verseny szórakoztató volt, izgalmakkal, cselszövésekkel tűzdelve. Engem igazából az utolsó előtti próbánál ért némi agyvérzés, ez már majdnem kiverte a biztosítékot, persze vitt a lendület tovább.
A romantikát sokan elkerülhetetlennek tartják egy jó fantasy regényben, és többnyire én is ezen a véleményen vagyok. Itt azonban tanácstalan voltam, mert Atlas zsigerileg idegesített, nem tudtam elfogadni őt a szerelmi érdeklődés tárgyaként, amolyan "túl szép ahhoz, hogy igaz legyen" karakterével nem volt szimpatikus. Ugyanakkor remélem találkozunk vele a következő részben is, nagyon jól fel volt építve a jóságos tündérherceg figura. Na persze, ennél azért jobban ismerjük a tündéreket, az édes tökéletes külső alatt gyakran lelhetünk romlott részeket. A szerző igencsak meglepett, hogy erotikát is csempészett ebbe a történetbe, méghozzá nem is olyan ártatlan módon. Szerintem nem hiányzott volna, ha kihagyja, nem volt jelentősége. Gabrielben az az igazság, hogy jobban bíztam, azt hittem mégiscsak szövődik ott valami köztük, aztán arcon csapott a valóság, de még mindig kétséges számomra, melyik oldalon áll valójában, huh ez a pasi nehezen kiismerhető, de érdekes karakter.
És a befejezés, persze, hogy egy vastag függővéget kaptam, így hát nagyon várom a folytatást, hiszen annyi lehetőség rejlik a történetben, igazából a végén 180 fokos fordulatot vett a sztori. Reménykedem, hogy a mágia is több szerepet kap, mert ez a terület épphogy meg lett piszkálva.
A fél pont levonás a temérdek ismétlés miatt jár, ez már zavaró mennyiség volt, nincs szükség tízszeres ismétlésekre, és ez nem csak szavakra, hanem teljes mondatokra is vonatkozott.
(Egy megjegyzés: Vajon miért lett a fülszöveg átírva? Az eredetiben „Két nő.” helyett „Tíz nő.” szerepel, és jobban is hangzik, hiszen az utolsó fordulóban maradtak csak ketten.)
Nagyon ajánlom a regényt minden fantasy rajongónak, hiszen kedvenc regények toposzainak vegyítéséből áll, ennek ellenére mégis tökéletesen egyedi lett. Nagyszerű szórakozás volt részemről a regény, és szerencsére nálam van már a folytatás is, úgyhogy neki is vágok!
Képek: saját

Borító: Gyönyörű, részletgazdag a borító. Egyébként az egész könyv nagyon szép, nemcsak a borító, hiszen élfestett kiadásban jelent meg, térkép is kapott helyet benne, és egy klassz könyvjelző is jár hozzá.

Kedvenc karakter: Lor, Atlas.

Szárnyalás: Nagyon rég volt már részem hasonló világfelépítésű regényt olvasni, de nem zavart ez az összevegyítés, jót nosztalgiáztam.

Mélyrepülés: Az ismétlések meg tudtak akasztani.

Érzéki mérce: Nem igazán számítottam erotikus tartalomra, de bizony kaptam néhány pikáns jelenetet,  őszintén megmondom, nem hiányzott volna, ha kimarad.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték

A nyereményjáték során a kitalált világoké, országoké a főszerep. Te rájössz, melyik fantasy-sorozathoz tartozik az elnevezés? A szerzőt és a címet írd be a Rafflecopter megfelelő sorába!  
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS:   KÖZÉPFÖLDE

Állomások:

10.15. Kitablar
10.17. Kelly és Lupi olvas
10.19. Dreamworld



2024. október 13., vasárnap

Elle Kennedy: The Graham Effect - A Graham-hatás (Briar-naplók #1)

 


A Könyvmolyképző Kiadó újra Elle Kennedy hokibirodalmába kalauzol el bennünket. A Graham-hatás Garrett Graham lányának, Giginek a története, aki apja árnyékából szeretne kitörni. De sosem gondolta volna, hogy ehhez az egykori rivális iskola játékosával kell alkut kötnie. Tarts te is velünk a turné során, és ha megfejted az állomások feladványait, esélyed nyílik megnyerni egy példányt a regényből!

Könyvmolyképző Kiadó, 2024
520 oldal
Fordította: Sereg Judit
Goodreads: 4,20
Besorolás: new adult, romantikus, erotikus

A ​lány a hoki üdvöskéje… de alkut kötött a rosszfiúval…

Gigi Grahamnek pontosan három célja van: bekerülni a női hokiválogatottba, aranyat szerezni az olimpián, és kilépni híres apja árnyékából. Eddig minden rendben is lenne, ha nem lenne két apró probléma… Na jó, egy apró és egy nagy, mogorva probléma. Giginek javítania kell a játékát a kapu mögött, és ehhez Luke Ryder segítségére van szüksége.

Ryder 195 centi magas, kigyúrt, előítéletes, goromba… és állati dögös.
De akkor is ő az ellenség.

Persze a Briar hokicsapatánál az új társkapitánynak is megvannak a maga céljai. A férficsapatot összevonták egy rivális hokiprogrammal, így Rydernek olyan kerettel kell dolgoznia, ahol mindenki utál mindenkit. És ha ez nem lenne elég, a nyári edzői lehetőség, amit meg akar szerezni a legendás Garrett Graham mellett, elérhetetlennek tűnik, miután sikerült a lehető legrosszabb első benyomást tennie példaképére. Szóval a Gigivel kötött kis alkuval mindketten csak nyernek. Ryder segít a lánynak bekerülni a válogatottba, cserébe ő dicséri egy kicsit az apjának. Az egyetlen bökkenő? Az a csontig hatoló, agyzsongító, szédületes vonzalom, amit próbálnak figyelmen kívül hagyni. Veszélyes játékot játszanak, de a végén talán mégis megéri a kockázat.

Őszinte leszek megint, nem igazán ismerem sem Elle Kennedyt, sem a munkásságát. Ami könyve (sorozata) itthon megjelent, azokról mind Kelly írt (és olvasta őket). Engem a könyv fülszövege fogott meg, azért voltam kíváncsi erre a történetre.

A sztori szerint Gigi rettentő jó hokis, minden téren az apjára ütött, aki ugye egy legenda. De persze a lánynak is vannak gondjai, hiszen ha a háló mögé kerül, onnan kész, begörcsöl és képtelen jól játszani.
Ezen egy valaki tudna segíteni, Ryder, aki újonnan került fiúk csapatába, hiszen az ő iskolájuk csődbe ment, így Gigiék fiúcsapata fogadta be a másik iskola csapatát és komoly versengés folyik köztük, hogy ki is maradjon a csapatban és küzdhessen a bajnokságban.
Ryder a saját korosztályában rettentő jó játékos, de elég mufurc, goromba és szófukar. Viszont tudja, hogy Gigi apja fogja kiválasztani azokat a fiatal edzőket, akik a férfi nyári táborában edzhetik majd a gyerekeket. És Ryder mindenáron be akar oda kerülni. Így megegyezik Gigivel, hogy segít a lánynak leküzdeni a "hálómögé-beszorultam" szindrómáját, a segítségért cserébe pedig Gigi elkezdi fényezni a srácot az apja előtt, hogy az felfigyeljen rá és beválogassa az edzői közé...

Hát mit ne mondjak, eddig tényleg nem ismertem Elle Kennedy történeteit, de ha mindegyik ilyen, akkor új rajongót avatott magának. Az elejétől kezdve a végéig csak úgy faltam a lapokat - pedig nem volt valami rövid a regény :D.
A történet lekötött, imádtam az egyetemisták életét, azt még inkább, hogy betekintést kaphattam egy olyan sportba, amit szinte egyáltalán nem ismerek. Az már csak hab volt a tortán, hogy a szerző bámulatosan érzékletesen és sokszor humorosan írta meg egy fiúcsapat mindennapjait, akár az edzésekről volt szó, akár a magánéletükről, akár a bulikról vagy másról. Egyszerűen imádtam ezeket a részeket.
Forrás
Ami másrészt nagyon tetszett, hogy bár volt dráma a történetben, nem is kevés, hiszen Ryder maga egy kész dráma volt, a maga háttértörténetével, de VÉGRE (és ezt nem győzöm megköszönni a szerzőnek) a dráma nem molesztálás vagy megerőszakolás volt. Egyszer már írtam, hogy szerintem a new adult regények szerzőinek valami beteges fétise, hogy minden főhősnőt (vagy főhőst) minden történetben molesztálnak vagy megerőszakolnak. Ez elsőnek még megdöbbentett, igen, meghozta a remélt hatást, de miután minden második regénynek ez volt az eltitkolt története, egy idő után már teljesen immunissá váltam ezekre a borzalmakra. És ez nem volt jó. Sem a történet szempontjából, mivel ezeket egy idő után már csak unottan lapoztam át, másrészt azért se, mert egy ilyen eset mélyen meg kelljen, hogy rázzon.
De Elle Kennedy ebben is tudott valami olyat nyújtani, hogy a főhős iránt azonnali részvétet, sajnálatot éreztem és legszívesebben megöleltem volna, hogy az élet ennél ezerszer jobb is lehet - de szerencsére a főhősnőnk, Gigi ezt megtette helyettem:).
A két főhős közti kémia is megér egy misét. Egyszerűen - tudom, ilyet már sokat írtam - szó szerint a falat, a kindlet kapartam, hogy történjen már köztük valami! És amikor megtörtént.. úristen.. hát az valami észveszejtő volt! Amit külön kiemelnék, hogy rettentően tetszett, ahogyan a szerző Gigi szemszögén keresztül megmutatta, hogy nem csak egy férfi lehet mindenáron szexre vágyó, hanem egy nőnek is vannak vágyai és ugyanúgy kínlódhat szex nélkül, úgyanannyira vágyhat a szexre, a partnerére, mint egy férfi. Tudom, hogy sok regényben megemlítik ugyanezt, de ennyire valósan megírva nagyon ritkán találkoztam vele. Gigi pedig körülbelül ugyanúgy kínlódott, mint Ryder, ha nem jobban :D.
Ami azonban eleinte áldás volt, az később átok lett. Én értem, hogy ha már végre összejöttek és jó a szex, akkor mindenhol, bármikor, bárhol egymáséi kell, hogy legyenek, de egy idő után már elvesztette nálam azt a varázsát, amit az elején meghozott. Volt, hogy már csak átlapoztam, amikor százötvenedjére is egymásnak estek.
De mindezt szerencsére tudta tompítani a mellette folyó rengeteg történés, ahogy közösen izgultunk, nehogy kitudódjon a kapcsolatuk, hogy mind a ketten bekerülhessenek abba a csapatba, ahová szerettek volna bejutni, majd az első közös karácsony és még sorolhatnám. Igazából ez a "túl sok szex", csak egy kákán is csomót kereső olvasó megjegyzése volt, a teljes történet iránti szeretetem mellett ez egy apró megjegyzés volt csupán.

És a történet vége? Nekem picit sziruposra sikerült - ezért is vontam le egy fél pillangót. Picit gyors, elhamarkodott döntésről olvashattunk - ami nekem picit sok volt így. De gondolom több olvasónak viszont ez fog tetszeni - ízlések és pofonok - mások vagyunk.

Összességében nagyon tetszett a történet, szívesen olvasnám majd tovább, sőt az előzmény-sorozatok is felkeltették a kíváncsiságomat, így valószínűleg beszerzem a sorozat további köteteit is!

Borító: 
Nem, nem és nem. Egyrészt a szem nélküli Gigi nagyon rémísztő és fura, másrészt úgy néz ki, mintha egy baseball rajongó lány lenne és nem egy vérbeli hokis. Láttam, hogy majdnem minden kiadás ezt a borítót használta, de ez így nagyon rossz irány...

Kedvenc karakter: Ryder, Gigi

Szárnyalás: a történet

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: romantikus, forró és még annál is forróbb. Tele +18-s jelenetekkel

Értékelés: 



Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:
A mostani nyereményjáték Elle Kennedy könyveinek szereplőire fókuszál. Minden állomáson találtok egy-egy nevet, amelyből kihagytunk pár betűt. A Ti dolgotok megfejteni, melyik karaktert rejti a feladvány. A megoldást írjátok a Rafflecopter megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

H_nt_r D_v_n_ort

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:
Október 06 - Kitablar
Október 09 - Ambivalentina
Október 13 - Kelly és Lupi olvas
Október 15 - Angelika blogja

2024. október 5., szombat

Jennifer L. Armentrout: Storm and Fury - Vihar és harag (Az Előhirnök #1) - EXTRA Idézetek


A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Jennifer L. ArmentroutAz előhírnök sorozatának első részét Storm and Fury - Vihar és harag címmel. A Komor elemek sorozat világában játszódik a történet, melyben a 18 éves Trinity a korábbról már ismerős Zayne oldalán veszi fel a harcot a démonokkal, persze nem hiányozhat a romantika sem a regényből. Kövesd az állomásokat  és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában. 

Könyvmolyképző Kiadó 2024. Vörös pöttyös
440 oldal
Fordította: Molnár Edit
Goodreads: 4,05
Besorolás: YA, urban fantasy, paranormal, romantikus
 
A tizennyolc éves Trinity Marrow képes kommunikálni a kísértetekkel és a szellemekkel, de nem ez az egyetlen különleges képessége. Emiatt évek óta arra kényszerül, hogy egy táborban bujkáljon, ami az őrzők – alakváltó védelmezők – felügyelete alatt áll. Ők védik az emberiséget a démonoktól. Ha a démonok rájönnek Trinity titkára, felfalják őt, hogy megsokszorozzák az erejüket. Amikor egy másik klánból őrzők érkeznek, azzal a baljós hírrel, hogy egy ismeretlen lény démonokat és őrzőket gyilkol, Trinity addigi védett világa összeomlik. Nem utolsósorban azért, mert az egyik látogató a legidegesítőbb, legjóképűbb és egyben leglenyűgözőbb személy, akivel Trinity valaha találkozott.
Zayne-nek is megvannak a saját titkai, de amikor a démonok betörnek a táborba, és Trinity titkára fény derül, az összefogás elengedhetetlenné válik.
Hogy megmentse a családját és talán a világot is, Trinitynek meg kell bíznia a férfiban. Az események azonban váratlan fordulatot vesznek, amikor háború robban ki a természetfeletti lények között… 
 
Blogturné EXTRA állomás következik, néhány kedvcsináló idézettel:
 
"Felszisszentem. Gyilkolják az őrzőket? A felsőbbrendű démonokat és… nos… engem leszámítva, az őrzők gyakorlatilag elpusztíthatatlanok, hiszen arra tenyésztették őket, hogy a legbrutálisabb csatákat is kibírják.
Nem könnyű megölni őket.
– Először azt hittük, hogy egy démon az, egy felsőbbrendű, aki elpusztítja a sajátjait – szólalt meg Zayne. – Tény és való, a felsőbbrendűek egymásnak is nekimennek, de ők nem így ölnek, nem tesznek úgy, mintha nem tartanának a lelepleződéstől. Aztán egyre több őrző holtteste került elő. Az, ami most történik, a démonokat és az őrzőket egyaránt érinti.
A rövidhajú őrző előrébb lépett.
– Én is közbeszólhatok?
– Dez, tudod, hogy nem vagyok híve a formaságoknak – válaszolta Thierry.
Dez arcán halvány mosoly derengett.
– Tudom, hogy Zayne és én nem rendelkezünk olyan évtizedes tapasztalattal, mint te és Matthew, de amit most látunk, az valami egészen új. A legjobb harcosaink haltak meg, olyan őrzők, akikkel szemben elvileg nem könnyű fölénybe kerülni.
– Miért tartjátok lehetetlennek, hogy mindez egy magasan képzett felsőbbrendű démon műve? – kérdezte Matthew. – Miért gondoljátok mindannyian, hogy ez most valami más?
– Talán tévedünk. Talán egy démon áll a háttérben – jegyezte meg Nicolai, és láttam, hogy Zayne állkapcsa megfeszül, mintha a srác kényszerítené magát, hogy ne szóljon közbe. – Még nem tudjuk, de ezen a héten újabb őrzőt vesztettünk el. Erősítésre van szükségünk. Ezért vagyunk itt.
Thierry hátradőlt, a válla megfeszült.
– Nos, a legjobbkor jöttetek. Hamarosan itt az avatás. A csapatunk új tagokkal bővül.
Nicolai Zayne-re és Dezre sandított, de nem szólt.
– A szobáitokat már előkészítettük, és a szakács most főzi a vacsorát. Gondolom, szívesen megpihennétek – mondta Thierry. – Maradjatok itt az avatásig!
Nicolai nem válaszolt azonnal.
– Megtiszteltetés számunkra, hogy ilyen kedvesen invitáltok, de feltétlenül vissza kell térnünk a fővárosba...
– Azt hiszitek, hogy az itt töltött egy hét felborítaná az egyensúlyt? Nem hiszem – felelte Thierry azon a hangján, ami nem hagyott teret a vitának. Épp elégszer hallottam már, de azt is tudtam, hogy ha az őrzők életveszélyben vannak, akkor erősítéssel kell hazatérniük. – Rengeteg időnk van még, hogy meghallgassuk a feltételeiteket… – Thierry kis hatásszünetet tartott. – És mi is ismertessük a mieinket.
Legörbült a szám. Az ujjaim megfeszültek a függönyön, amikor Zayne, ki tudja, miért, hátrébb lépett, elfordította a fejét, és...
És egyenesen rám nézett.
Valami... valami történt.
Hirtelen belém nyilallt a felismerés, amit a déjà vu érzése követett, mintha mindez már megtörtént volna, pedig nem. Most láttam először Zayne-t. Ellenkező esetben emlékeztem volna rá.
Dermedten néztem, ahogy rám mered. Már csak ez hiányzott! Földbe gyökerezett a lábam, és mivel elég közel voltam ahhoz, hogy lássam Zayne száját, könnyedén tudtam olvasni az ajkáról, amikor az megmozdult.
Látlak ám.
Uramisten!
Ijedtemben elengedtem a függönyt, és hagytam, hogy a helyére csússzon. Lassan hátrálni kezdtem."

* * * 

"Forróság hullámzott végig a karomon, és fehér fényt láttam a szemem sarkából.
– Menekülj!
Az őrző nem hallgatott rám.
Fehér tűz tört elő a karomból és a kezemből, köpködő lángként lövellt előre, miközben az ujjaim a tenyerembe simuló felhevült markolat köré tekeredtek. A kard nehéz volt, de eredendően ismerős, holott eddig csak egyszer hívtam segítségül. A borotvaéles penge mentén tűz lobogott, és még a levegő is hangosan ropogott és sistergett.
Amikor a magasba emeltem a kardot, az őrző kitárta a szárnyát. Lángcsóvák íveltek a levegőben, amikor lesújtottam a pengével, és vállon találtam az őrzőt. Az őrzők bőre szinte áthatolhatatlan. Szinte. A kard úgy hatolt át rajta, mint kés a vajon, még azelőtt szénné égetve a bőrt, hogy a vér a levegőbe spriccelt volna. Az őrző nyikkanni sem bírt, mert az igazság tüze kettéhasította, és minden porcikáját felemésztette.
Nem maradt belőle más, csak egy kupac hamu a sercegő, lángoló kard alatt. Meg a félig megolvadt álarc.
Az égi kiváltságom visszahőkölt, és a kard is megsemmisült: füstfoszlányokká és finom, aranyló fényporrá vált, majd elpárolgott a szélben.
Vékony vérpatak csordogált az orromból.
Lassan leguggoltam, és kézbe vettem a tönkrement álarcot. De amint hozzáértem, a műanyag szétesett, és a föld porába hullt.
– Hoppá! – suttogtam, és felegyenesedtem.
Hangosan ziháltam, és dideregve léptem hátra. Vér... Lefolyt a bal karomon, és az ujjam hegyéről a járdára csöpögött.
Bajban voltam, nagy bajban.
Azonnal elő kell kerítenem Thierryt, gondoltam magamban. Fel kell takarítani ezt a mocskot, mielőtt még nem késő. Most ez a legfontosabb, fontosabb, mint kideríteni, miért tört az életemre egy őrző, immár másodszor.
Sarkon fordultam, és futásnak eredtem ,egy pillanatra sem csökkentve az iramot, holott a fejem minden lépésnél úgy lüktetett, mintha egy üstdobos vert volna tanyát a koponyámban. Nem lassítottam le, és nem engedtem az engem üldöző sötétségnek. Ha kidőlök, és nem jutok el Thierryhez, ha nem állítom el a vérzést, már jönnek is.
Pláne akkor, ha az, ami végzett Wayne-nel, még mindig a közelben van. Akkor aztán özönleni fognak.
Amikor elértem a házat körülvevő fal szélét, jobbra kanyarodtam...
Valami meleg és kemény dologba ütköztem. Olyan illata volt, mint… a téli mentának.
Zayne!"

 * * *

"– Üdv! – mondta ekkor a szellem.
Riadtan hátráltam egy lépést, amikor a szellem felém fordult, és deréktól lefelé átlátszóvá vált. A szemem tágra nyílt.
– Tudod, hogy látlak?
– Miért ne tudnám?
– Mert halott vagy? – vetettem fel.
A szellem ajka féloldalas mosolyra húzódott, amitől libabőrös lett a karom.
– Jó, de nem én vagyok az első szellem, akit látsz.
– Nem – válaszoltam. – Távolról sem. Honnan tudod?
A szellem hosszasan tanulmányozott.
– Csak úgy.
– Ez elég homályos válasz – jegyeztem meg. – Akkor kérdezek mást. Már átkeltél, ugye? – Amikor a szellem bólintott, hűvös hegyi szellő suhant át a parkon, megmozgatva a leveleket. Fázósan öleltem át a derekamat. – Most meg visszajöttél?
– Igen.
Vártam, hogy a szellem további részletekkel szolgáljon, de mivel nem így történt, tovább faggatóztam:
– Miért jöttél vissza?
Az enyhe mosoly elhalványult. A szellem a szoborra nézett.
– Látni akartam.
Értetlenül ráncoltam a homlokomat.
– Mit?
A szellem csak nagy sokára válaszolt:
– Hogy tényleg elszúrtam-e.
Hirtelen belém villant a felismerés. Ez a szellem azért tért vissza, mert megbánta, amit tett, vagy nem tett, vagy amit mondott, vagy nem mondott.
Úgy éreztem, tudnék segíteni neki.
– Őrző vagy, ugye? – kérdeztem.
A szellem bólintott.
– Te... te viszont nem vagy az.
– Nem.
A szellem rám nézett, az arca szinte átlátszóvá vált.
– Tudom, ki vagy.
Ez a kijelentés úgy megdöbbentett, hogy azt sem tudtam, mit mondjak. Még sosem találkoztam olyan szellemmel vagy kísértettel, aki tudta volna, ki vagyok. Lehet, hogy régen itt élt? Még gyerekkoromban?
– Igazán?
– A halál után bizonyos dolgok letisztulnak. – A szellem teljesen szembefordult velem, a vonásai élesebbé, tisztábbá váltak. – Most már tudom, miért pont most, ebben a pillanatban tértem vissza.
A hideg futkosott a hátamon.
– Érdekes, hogy a sors, minden várakozással ellentétben, képes helyrehozni bizonyos dolgokat.
Esküszöm, ez volt a legbizarrabb beszélgetés, amiben részem volt, pedig hallottam már meredek dolgokat. De ami még furcsább: nem ezt mondta Thierry is Töpszli füle hallatára?
Mielőtt megkérdezhettem volna a szellemet, mit ért ezen, olyan mély szomorúság ült ki a vonásaira, hogy a mellkasomon éreztem a súlyát. Egy másodperccel később pedig semmivé vált. Felszaladt a szemöldököm, amikor a szellő megemelt és az arcomba fújt egy hajtincset.
Vártam.
De a szellem nem jelent meg újra."
 
 * * *
 
"– És látod a csillagokat?
Az égre emeltem a tekintetem. Felhőtlen éjszaka volt, és az ég úgy sötétlett, mint egy apró pötyökkel telehintett olajfolt.
– Igen. Halványan. – Két egymás fölötti csillagra mutattam. – Ott! Azt a kettőt. – Becsuktam a jobb szemem, és a két apró fehér foltból egy elmosódott fehér folt lett. – Várjunk csak! – Felnevettem. – Ez egy.
– Igen – mormolta Zayne, és amikor rásandítottam, láttam, hogy arrafelé néz, amerre mutatok. – Ott csak egy csillag van. – Zayne felém fordult, és a pillantásunk egymásba gabalyodott. – Máshol nem látsz?
Kicsit szédültem, és hülyén éreztem magam, de nagy igyekezettel fordítottam el a tekintetem. Újra végigpásztáztam az eget.
– Látok egy párat. Miért? Sok van belőlük?
Amikor Zayne nem válaszolt, ránéztem, és láttam, hogy megint engem bámul. A fejét enyhén félrebillentette, egy szőke hajtincs az arcát súrolta.
Tovább csavargattam a hajam, és az idegesség úgy reszketett bennem, mint egy fészekaljnyi ébredező, szárnyát próbálgató madár. Elfordítottam a tekintetem.
– Mindenütt csillagok vannak?
– Igen, de csak azok számítanak, amiket látsz.
A pillantásom Zayne-re siklott.
Zayne rám mosolygott.
– Te... elképesztően erős lány vagy.
A megjegyzés váratlanul ért.
– Tessék?
– Itt állsz, és úgy beszélsz a vakságodról, mintha semmiség lenne. Mintha szót sem érdemelne, pedig nagyon is komoly dolog. És ezt te is tudod. – Zayne felém nyúlt, és megfogta a kezem, amivel sikerült megijesztenie. Óvatosan kibogozta az ujjaimat a hajamból. – De te csak azért is megküzdesz a betegséggel. Együtt élsz vele. Ha nem ez az igazi erő, akkor nem tudom, mi.
A fészekaljnyi madár a mellkasomba költözött.
– Ettől még nem vagyok erős.
Zayne elhúzta a kezemet a hajamtól.
– Trin...
A becenév hallatán elpirultam, és rájöttem, hogy tetszik, amikor Zayne így szólít. Megint a két csillagra néztem, ami valójában egy volt.
– Úgy értem, szerintem nem ettől lesz erős valaki. A jövőt nem tudom megváltoztatni. Talán egy nap feltalálnak majd egy gyógymódot, ami beválik, de addig is el kell fogadnom a sorsomat, és nem rágódhatok folyton a bajaimon, mert… mert, basszus, még belegondolni is ijesztő, hogy ez előbb-utóbb mind megszűnik, és nekem alkalmazkodnom kell, újra kell fogalmaznom magamat, de attól még meg kell birkóznom a helyzettel. És ez csakis úgy történhet meg, ha nem hagyom, hogy a betegség határozzon meg engem, és feleméssze az életem minden egyes pillanatát. Ez nem erő. Ettől még nem leszek különleges – magyaráztam vállvonogatva. – Ez csak annyit jelent, hogy... megteszek minden tőlem telhetőt.
Zayne megszorította a kezemet.
– Ahogy mondom. Ezt jelenti az erő.
Mint aki nem tud uralkodni magán, újra mélyen Zayne szemébe néztem, és azon tűnődtem, milyen rossz lesz, amikor már nem láthatom a csillagokat, de a legelkeserítőbb az lesz, amikor már nem láthatom ezeket a halványkék farkasszemeket." 
 
 * * *
 
" – Azt mondtad, azért szeretsz az épületek tetején lenni, mert olyankor közel vagy a csillagokhoz, és ez hasonlít a leginkább a repülésre. Azt is mondtad, hogy a repülés az egyetlen, amit irigyelsz az őrzőktől.
– Igen, pontosan.
– Akarsz repülni?
Felegyenesedtem, és Zayne felé fordultam, bár látni nem láttam őt. A kezem a térdén kötött ki.
– Nem tudom, egyre gondolunk-e.
– Akarod látni a csillagokat? – kérdezte Zayne, én pedig szaporán bólogattam, mert tudtam, mire céloz, és amikor megfogta a kezem, úgy kapaszkodtam belé, mint aznap, amikor elhagytam a közösséget. Éreztem, hogy Zayne átváltozik, és a bőre megkeményedik a tenyerem alatt. – Akkor kapaszkodj erősen, Trin! Olyan közel megyünk, amennyire csak lehet."
 
 A könyv értékelése ITT olvasható.
 Kép: Saját
 
Ha megtetszett, ITT megrendelheted!
 
Nyereményjáték
 
A regény beleolvasóját érdemes elolvasnotok, így könnyen megválaszolhatjátok minden állomáson a kérdéseinket. A feladat a szokásos, a megoldást írjátok be  a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
 
KÉRDÉS:  Milyen színű Trinity szeme?
 
 
Állomások:
10.05 Kelly & Lupi olvas idézetes extra állomás
 
 
 
 
 

2024. október 2., szerda

Jennifer L. Armentrout: Storm and Fury - Vihar és harag (Az Előhirnök #1)


A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Jennifer L. Armentrout Az előhírnök sorozatának első részét Storm and Fury - Vihar és harag címmel. A Komor elemek sorozat világában játszódik a történet, melyben a 18 éves Trinity a korábbról már ismerős Zayne oldalán veszi fel a harcot a démonokkal, persze nem hiányozhat a romantika sem a regényből. Kövesd az állomásokat  és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában. 

Könyvmolyképző Kiadó 2024. Vörös pöttyös
440 oldal
Fordította: Molnár Edit
Goodreads: 4,05
Besorolás: YA, urban fantasy, paranormal, romantikus
 
A tizennyolc éves Trinity Marrow képes kommunikálni a kísértetekkel és a szellemekkel, de nem ez az egyetlen különleges képessége. Emiatt évek óta arra kényszerül, hogy egy táborban bujkáljon, ami az őrzők – alakváltó védelmezők – felügyelete alatt áll. Ők védik az emberiséget a démonoktól. Ha a démonok rájönnek Trinity titkára, felfalják őt, hogy megsokszorozzák az erejüket. Amikor egy másik klánból őrzők érkeznek, azzal a baljós hírrel, hogy egy ismeretlen lény démonokat és őrzőket gyilkol, Trinity addigi védett világa összeomlik. Nem utolsósorban azért, mert az egyik látogató a legidegesítőbb, legjóképűbb és egyben leglenyűgözőbb személy, akivel Trinity valaha találkozott.
Zayne-nek is megvannak a saját titkai, de amikor a démonok betörnek a táborba, és Trinity titkára fény derül, az összefogás elengedhetetlenné válik.
Hogy megmentse a családját és talán a világot is, Trinitynek meg kell bíznia a férfiban. Az események azonban váratlan fordulatot vesznek, amikor háború robban ki a természetfeletti lények között…

 
A Komor elemek sorozatot két éve olvastam el, még élénken él bennem a történet, ami fergetegesen indult és folytatódott, majd a befejezés számomra nem volt tökéletes, de összességében így is 4,5*-ra értékeltem. Ezek alapján nem tudtam nemet mondani a Storm and Fury regényre, mely a Komor elemek spin-off sorozatának az első része. Aki esetleg nem olvasta a Komor elemeket, az sem fog csalódni, simán fel lehet venni a fonalat. A szerző egy egészen egyedi univerzumot hozott létre, legalábbis én Layla sztorija előtt sosem olvastam vízköpőkről, akik a jó oldalán küzdenek. A történet egy urban fantasy világba visz, ahol angyalok, démonok, alakváltók harcolnak egymással, a vízköpő alakváltó Őrzők fő feladata megvédeni az embereket a démonoktól, megtartani a két oldal közötti egyensúlyt. A történet főszereplője és egyben mesélője a 18 éves Trinity Marrow, aki évek óta az Őrzők nyugat-virginiai bázisán él, egy fájdalmas családi tragédia következtében a védelmükre szorul. Néhányuk kivételével mindenki úgy tudja, hogy ő egyszerű ember, bár annyira mégsem, ugyanis látja a szellemeket. Az igazság az egyszerűségtől távol áll, de ez hatalmas titok, ugyanis Trinity-t azonnal széttépnék a démonok, ha megneszelnék a valódi kilétét. A mellé kirendelt őrző a legjobb barátja is egyben, Misha-val együtt nőttel fel, edzenek, tanulnak, játszanak, mint a testvérek. A bázisukat fura démontámadás éri, amit ugyan visszavernek, de további szokatlan eseményeket tapasztalnak, és a lányt is különös támadás éri. A washingtoni őrző küldöttség egyik tagja Zayne, - őt már ismerhetjük a másik sorozatból -, felajánlja Trinity-nek, hogy menjen velük a biztonságosabbnak tűnő fővárosba. Meg kell találniuk, ki áll a fenyegető támadások mögött, ki veszélyezteti a lány titkát, és a nyomok oda vezetnek.
Most, hogy meglehetősen gyakran olvasok a szerzőtől, Trinity karaktere nagyon-nagyon ismerős volt, de ezt nem rossz értelemben állapítottam meg. Szarkasztikus, vicces, bátor, lázadó, aki képes elfogadni a korlátait, ugyanakkor benne van a folyton kérdéseket feltevő, örökké kíváncsi lány is. Különlegessége, hogy látja a szellemeket, és itt rögtön ki is térek Töpszlire, akivel évek óta barátok, a srácnak ő az egyetlen kapcsolata a valós világgal. Még a nyolcvanas években halt meg és ragadt ebben az állapotban, Trinity életében azonban részt vehet, főleg kéretlen tanácsokkal ostromolja. De végül is kölcsönösen hasznosak egymásnak, jól jön egy szellem barát, ha kémkedni kell például. Ez a szereplő garantáltan belopja magát az olvasó szívébe, hiszen számtalan vicces jelenetet generál az el- illetve előtűnése, a leglehetetlenebb helyzetekben teszi a megjegyzéseit, nem izgatja, hogy a lányon kívül nem hallja meg senki. A szerző egy elég ritka lépést tett meg Trinity-vel, ugyanis a saját betegségét, egy gyógyíthatatlan genetikai rendellenességet, a retinitis pigmentosa szembetegséget adta a karakteréhez, ami csőlátást, majd teljes vakságot okozhat. Ez a látás probléma végigkíséri a könyvet, felhívja a figyelmet a betegségre, és nekem azért is tetszett ez az ötlet, mert sokszor hozta összefüggésbe a csillagokkal, ezáltal gyönyörű mondatok születtek a történetbe. Olyan természetesnek vesszük, hogy látjuk a csillagokat, ez olyan elemi dolog, megnyugtató látvány, a betegség előrehaladtával azonban már egyre kevesebb csillagot láthat a beteg, legfeljebb halvány pontokat.
Zayne karakterét a Komor elemekben már jól megismertem, és ez itt tovább mélyült. Egy igazi úriemberről van szó, aki talpig becsületes, védelmező, nincs benne semmi rosszfiúság, de higgyétek el, ettől még szexibb lesz és imádnivaló. Layla miatt egy szerelmi csalódáson van túl, amihez hozzájött az apja halála is, ezért ő átmenetileg a többiektől külön lakik, hogy idővel lenyugodjon. Ide hozza Trinity-t, átadja a saját hálószobáját, ő meg a kanapéra költözik.
Érdekes pillanatokat hoz, amikor a problémák miatt találkozniuk kell Roth és Layla párosával, akik ugyebár ráadásul démonok. A feszültség hatalmas, de közös erővel kell megoldaniuk a helyzetet, együtt kell működniük. Egyébként nagyon szórakoztató volt Cayman felbukkanása, korábban is imádtam a karakterét, most is brillíroz, és még Bambival is találkozhatunk.
Természetesen nem titok, hogy Zayne és Trinity a kezdetektől vonzódnak egymáshoz, bár elég ellenségesek egymással az elején. Azt kell mondanom, hogy még JLA-hoz képest is remek volt a slow burn jellegű romantikus szál alakulása. Rengeteg csipkelődés és szóbeli adok-kapok után szépen haladtak a mélyebb érzelmek felé, muszáj olvasnotok már csak ezért is a könyvet. Nekem szuper érzés volt újra olyan könyvet olvasni a szerzőtől, ahol young adult korúak a szereplők és nem az erotika a főcsapás.
A történet számos karaktert felvonultat, megjegyzésre bőven érdemeseket, különösen tetszett Trinity két apafigurája, akik természetesen nem a valódi szülei, de aszerint kezelik, óvják, vigyáznak rá, és nem csak kötelességből, ez annál jóval több.
A cselekmény számomra izgalmas volt, de csak kb. a harmadától indult be igazán, onnantól viszont gyors iramban. Betudtam ezt annak, hogy ez is egy sorozatindító rész, fel kell építeni a világot, és valóban, a későbbiekben erőteljesebben növekedett a feszültség. Felismerhető a szerzőre jellemző fordulatok sora, de ugyanakkor más szempontokból mégis egyedire sikeredett. Sok harci jelenetet kaptam, amit különlegessé tett a vízköpők átalakulása, ebben az alakban nyilván eredményesebb a küzdelem. Nem spoilerezek, de Trinity harci küzdelmei kapcsán leesett az állam, meg persze azon is, amikor kiderül ki is ő valójában.
A cselekményszálak újabb és újabb titkokat fedtek fel, nem is kérdés, mennyire várom a folytatást, mert persze a fordulatok egy része hiába volt megjósolható, bőven akadt amire én sem számítottam. Bár nem őrülten függővéges, azért jó lenne minél hamarabb kézbe venni a következő részt, mely a Rage and Ruin címet viseli.  
Képek: Pinterest
 
Borító: Nagyon tetszik, imádom amikor angyalszárny jelenik meg a borítón.

Kedvenc karakter: Trinity.

Szárnyalás: Nagyon szerettem a világfelépítést, és ebben a spin off sorozatban is tudott újat nyújtani.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Lassú égésű románcnak lehetünk tanúi, ami megmarad a young adult keretein belül, minden mozzanatát élvezettel olvastam.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!
 
Nyereményjáték
 
A regény beleolvasóját érdemes elolvasnotok, így könnyen megválaszolhatjátok minden állomáson a kérdéseinket. A feladat a szokásos, a megoldást írjátok be  a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
 
KÉRDÉS:  Hol landolt Clay, amikor kiesett az ablakon?
 
 
Állomások:
10.02 Kelly & Lupi olvas
10.05 Kelly & Lupi olvas idézetes extra állomás
 
 

2024. október 1., kedd

Szeptemberi összegzés

A szeptember is elsuhant, bár az első fele még nagyon meleg volt, később végre fellélegezhettem, jöhet a kedvenc évszakom. Egy Monica McCarty könyvvel kezdtem, a 12 részes skót harcos sorozat befejező részével, címe A Szellem. 4,5 csillagot kapott, abszolút meg voltam vele elégedve, és várom a szerző újabb sorozatát, melyet belengetett a GP kiadó. (400 oldal) Ezután úgy alakult, hogy megint a lányom lakásában találtam magam, most Prágába és Berlinbe utaztak el egy hétre, én ebből négy napot vállaltam, tehát macskaetető tábor várt rám. Most nem volt kedvem Read-a-thon-t tartani, de év végén majd szeretnék! Mindenképp szerettem volna valami bekuckózós őszi könyvet olvasni ezekben a napokban, így Agatha Christie:Őszi borzongás című novellagyűjteményét vettem elő, ami remek döntés volt. Bár nem minden tetszett maximálisan, de összességében 4,5 csillagot kapott. (352 oldal) Ha már ott lebzseltem a lányomnál, szépen átnéztem a könyveit, és elolvastam két képregényt, a Lencsilányt (58 oldal, 5*) és a Nagy Pusheen cica meglepetéskönyvet (152 oldal, 5*)  utóbbi érdekessége, hogy pont tőlem kapta ajándékba. Mivel tele van a lakás érdekes és különleges képregényekkel, albumokkal, legközelebbi alkalmakkor is fogok kincsvadászatot tartani, persze meg is mutatom majd.

Mielőtt a könyvfesztes könyvek rám omlanak, muszáj volt választanom egy random könyvet, Sophie Lark: Brutal Prince regényre esett a választásom és nagyon nem bántam meg, olyan jól szórakoztam! Vicces volt, izgalmas maffiás részekkel, két belevaló főszereplővel, szóval biztosan beszerzem a folytatást is. Megadtam az 5 csillagot a kisebb hibák ellenére is az egyébként 352 oldalas könyvnek, ami  végül a hónap könyve címet is kiérdemelte. Ja és ilyet régen láttam, tele volt egész oldalas rajzolt illusztrációkkal, a portréktól a pikáns jelenetekig.
Ezután vissza a friss megjelenésekhez! Pont holnap nálunk kezdődik a legújabb Jennifer L. Armentrout  megjelenés turnéja, a Storm and Fury - Vihar és harag címmel. Ez a Komor elemek sorozat spin off sorozata, picit lassú indulás után remekül beindult, nagyon tetszett, érdekessége, hogy a szerző beleírta a főszereplő karakteréhez a saját szembetegségét. A 440 oldalas regény 4,5 csillagot kapott tőlem, és már várom a folytatást. 
A hónap utolsó olvasmánya egy számomra új szerző, Nisha J. Tuli tollából íródott A Napkirályné próbája címmel. Erre is 4,5 csillagot adtam, mert nagyon addiktív volt, rögtön behúzott és nagyon élveztem az olvasást a próbatételekről, intrikákról. Viszont sok volt az ismétlés benne, ezért a pici levonás, még októberben olvasni fogom a folytatást. (368 oldal)
Szeptemberi mérlegem 5 könyv + 2 képregény, 2122 oldalon.

Szeptemberben a képen is látható hat könyvvel gyarapodtam, az első három saját vásárlás, három pedig recenziós példány. Őszintén szólva a továbbiakban biztosan kevesebb beszerzésem lesz, az erről szóló gondolataimat a #szabadirodalmat bejegyzésemben már olvashattátok.

Októberi tervek: Nisha J. Tuli sorozatát folytatom, Az Aurórakirály uralma hamarosan sorra kerül, de a hónapot Holly Black: Book of Night regényével kezdem. Elég vegyes a fogadtatása, és a Goodreads átlag sem biztató, (jelenleg 3,51), szóval érdekes lesz. Jönnek majd a Maximos könyvfesztes megjelenések, vagy négyre is jelentkeztem, szóval lesz olvasnivalóm bőven. 

Utóirat: Gondolkodtam, hogy szóba hozzam-e azt a botrányt, ami engem most felettébb foglalkoztat. Másfél hete pattant ki ez a hír, Puff Daddy letartóztatása kapcsán egy világ omlott össze bennem. Akit érdekel, elég, ha rákeres a nevére. Azóta nem tudok magamhoz térni a döbbenettől, olvasni szeretnék esténként, de ez az ügy órákat elvesz napi szinten az életemből. Hát hova jutott ez a világ? Annyi régebbi és újabb kedvencem érintett, hogy nem tudok higgadtan elmenni mellette. Maga Puff Daddy és Jay-Z nem volt sosem kedvencem, de a többi érintettből sokan, például Usher, Tupac. Számomra ikonként számon tartott emberek, A-listás színészek, zenészek érintettek áldozat, illetve elkövető oldalról egyaránt. Nem megyek most bele a részletekbe, de erről még hallani fogtok.



2024. szeptember 29., vasárnap

Manon Fargetton: Tíz nap a világvége előtt

 


A Könyvmolyképző Kiadónak és Manon Fargettonnak köszönhetően igazán megrázó, érdekes és izgalmas 10 napot követhetünk végig a Tíz nap a világvége előtt című könyvben. Éljétek át bloggereinkkel a sötét, mégis tanulságos napokat új turnénk keretében, és a végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

Könyvmolyképző, 2022
416 oldal
Fordította: Burján Mónika
Goodreads: 3,61
Besorolás: disztópia

Miért nem tud hinni abban, hogy túlélik?

Két robbanásfal halad egymással szemben, kilométerről kilométerre emésztik fel a Földet.
Senki nem tudja, honnan erednek, de megállíthatatlanul közelednek egymás felé, hogy tíz nap múlva egyesüljenek.
Menekültek áradata indul meg az Atlanti-óceán partja felé, ahol a legtovább lehet életben maradni.
A véletlen egymás mellé sodor öt embert, három férfit és két nőt.

Együtt vágnak neki a bedugult utaknak – és életük utolsó tíz napjának.
Kezdetét veszi a könyörtelen visszaszámlálás.

Egy letehetetlen road movie – térben és lélekben.
És te?
Te mit tennél, ha csak tíz napod maradna az életből?

Anno, amikor megjelent ez a könyv, nem is vettem észre. Aztán az egyik bloggertársam hívta fel rá a figyelmemet és akkor rákerestem. A borítója rögtön levett a lábamról, a fülszövege pedig csak hab volt a tortán. Azonnal akartam olvasni.

A történet Franciaországban játszódik (ez már eleve érdekesnek bizonyult, hiszen a legtöbb ilyen típusú regény automatikusan az USA-ban kap helyet) és ahogy kiderül, hatalmas veszély fenyegeti a Föld lakóit: egy ismeretlen eredetű világméretű katasztrófa közelít. Két óriási robbanásfal indul el a Föld két végpontjától és ahogy haladnak, úgy semmisítik meg a Földet. Semmi nem tudja megállítani őket, a kutatók nem tudják kideríteni, hogy mi okozhatja és azt se, hogy a robbanások túloldalán vannak-e túlélők. A számítások szerint a végpontokig, ahol a két robbanásfal találkozik, 10 nap marad. A világ felbolydul, az emberek egy része menekül, próbálja kitalálni, hogy hogyan élhetnék túl ezt a borzalmat, a másik fele pedig azonnal kifordul önmagából, lop, rabol, az utolsó pár napot hedonista módon bulizva, orgiázva tölti.

A regény több ember utolsó napjait követi, akik sorsa végül összefonódik.
A társaság egy része Párizsból indul, mások útközben csatlakoznak, de a cél mind egy tengerpart, amit az utolsók között fog érinteni a robbanás. Az egyik főhősünk, Lili-Ann azért tart a tengerpartra, mert a szülei Japánban ragadtak - valószínűleg ott is végzett velük a robbanás és így az egyetlen megmaradt családtagjához, a testvéréhez igyekszik a szülői házba, hogy az utolsó napokban együtt lehessenek. 
A másik főhősünk, Valentin, szintén a fővárosból igyekszik el, bárhová, ahol még "élhet" egy kicsit. Az eddig életében az édesanyjára vigyázott, őt ápolta, aki látván, hogy mi közeleg, öngyilkos lesz és a fiát így "szabadon engedi", hogy utoljára még hadd élhessen kicsit, hadd ismerje meg a szerelmet és minden mást. Útközben találkoznak Brahimmal, az idősebb taxisofőrrel, aki segít a fiataloknak a továbbjutásban, majd Gwenaellel, az íróval és a barátnőjével, Sarával. Gwenael a legutolsó regényét szeretné papírra vetni és ebben a világkatasztrófa közeledte sem igazán tántorítja el. Sara viszont úgy érzi, még élni szeretne ebben a pár napban, nem pedig az író párja mellett ücsörögve várni a világvégét.
A tengerparton végül belefutnak Beatrice-be, aki még a közelgő világvége mellett is kitart a hivatása mellett, rendőrként próbálja a hömpölygő emberáradatot rendben tartani.
Ők lennének tehát a főbb szereplőink, az ő sorsukat ismerhetjük meg az utolsó pár napban. Persze azért az író nem feledkezik meg úgy egészében az emberiségről sem, láthatjuk, hogy a nagy tömegek hogyan élik meg ezt az egészet. A történet pedig forgatókönyvszerűen, átélhetően, de nem túlságosan bő lére eresztve követi az eseményeket. Itt nem az a fontos, hogy az emberiséget hogyan mentheti meg pár ember, hanem az, hogy ha már nincs semmi megoldás, akkor azt a különböző emberek hogyan élik meg.
Imádtam, ahogy a különböző váltott szemszögek segítségével egyesével is megismerhettük a szereplőinket. Egyikben sem volt szupererő, nem arra öszpontosítottak, hogy hogyan lehetne megmenteni MINDENKIT, csupán az, hogy a kis csapat hogyan tudná esetlegesen túlélni az egészet. A szerző pedig nagyon jól bemutatta, hogy bár most per pillanatnyilag úgy néz ki, hogy teljesen eltárgyiasodott a világunk, nincs már helye érzelmeknek, azért az emberekben mégis megvan még az a vágy, hogy tartozzanak valakihez / valakikhez és azokért az emberekért bármit megtegyenek.

Ezt számomra egy dolog tudta nagyon megakasztani, a Gwenael regényébe való betekintés. A regénybeli író a saját történetét kicsit (nagyon) elegyíti a jelenben megéltekkel, a szereplőit is úgy változtatja meg, hogy a kis társaság tagjai felismerhessék magukat benne. Végül a regény és a valóság összefonódik, nehéz rájönni, hogy mi is az, ami történik és mi is az, amit Gwenael csak megír.
Számomra ezek a részek nagyon nem illettek ide (vagy csak én nem voltam kellően nyitott, hogy megértsem mivel kapcsolódik az egész a nagy regényhez). Mindenesetre ezeket a részeket egy idő után szinte átlapoztam, annyira nem tudtam (akartam) követni.

Ez a regény számomra egy tipikusan elgondolkodtató történet, hiszen ahogy olvasod, úgy kezdesz el azon agyalni, hogy ilyen helyzetben te mit tennél? Megpróbálnál menekülni? De hová? Vagy kihasználnád az utolsó napokat és olyat (olyanokat) tennél, amit még eddig soha? Nehéz kérdések ezek, amiket remélem soha nem kell átélnem.
Egy ilyen történetnél ugyebár a befejezés is kétféle lehet. Az egyik, hogy mindenki meghal a végén, ezáltal engem napokig tartó gondolkodásra késztetve, hogy vajon mit kellett volna tenniük? Vajon lett-e volna esélyük, ha ezt, vagy azt megteszik? A másik pedig, hogy megmenekülnek. Akkor pedig ott a folytatás kínzó érzése, hiszen engem leginkább az érdekel, hogy UTÁNA hogyan élhetnek a túlélők, hogyan tudnak újra felépíteni egy élhető helyet. Annyit elárulok spoilermentesen, hogy a főhőseink egyik fele MINDENT megtesz azért, hogy túléljék ezt a katasztrófát. Hogy sikerül-e nekik vagy sem, arról viszont egy szót sem szólok, ahhoz el kell olvasnotok a történetet.

Összességében egy nagyon jó kis regényt olvashattam, ami számomra picit többet adott, mint amit elvártam volna. Hiszen, ha a világvége, világkatasztrófa szavakat halljuk / olvassuk, rögtön az ugrik be, hogy egy kis csapat ember nekilát és megmenti az egész világot, közben látjuk, halljuk, hogy összedől a jól megszokott életük, de ritkán kapunk olyan történetet, ahol az EGYÉNEK sorsát követhetjük egy ilyen vészhelyzetben. Manon Fargetton pedig erre koncentrált és mit ne mondjak, nekem ez nagyon bejött.

Borító: Nagyon tetszik, utal a történetre és épp eléggé figyelemfelkeltő

Kedvenc karakter: -, mindegyik karakter a maga nemében különleges volt, voltak erősségeik és gyengeségeik, de különösebben egyik sem került közelebb hozzám

Szárnyalás: az alaptörténet.

Mélyrepülés: a beletett regényrészletek. Gondolom, csak én vagyok az egyetlen, aki teljesen feleslegesnek tartotta őket

Érzelmi mérce: izgalom. Izgalom, hogy a főszereplők túlik-e ezt az egész borzalmat

Értékelés: 



Ha megtetszett, ITT megrendelheted!


Nyereményjáték:
Ezúttal a turnéállomásokon világvégefilmekkel kapcsolatos kérdésekre kell majd válaszolnotok. A helyes válaszokat írjátok be a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Mikké változnak át a Mindannyian halottak vagyunk című sorozatban a fertőzöttek?

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:
Blogturné
Szeptember 25 - Spirit Bliss Sárga könyves út – Extra
Szeptember 27 - Könyv és más
Szeptember 29 - Kelly és Lupi olvas
Október 01 - Spirit Bliss Sárga könyves út

Rendszeres olvasók