Catherine Walsh: Snowed In - Behavazódva (Fitzpatrick Christmas #2)

A Könyvmolyképző Kiadó karácsonyra megjelentette Catherine Walsh:  Fitzpatrick Christmas sorozatának második részét: Snowed In - Behavazódva címmel. Az első részből már megismert sármos Christian és az ünnepekre hazatérő csinos Megan megegyeznek, hogy álkapcsolatot létesítenek a karácsonyi időszakra, hogy megelőzzék a családjaik és barátaik újabb sajnálkozó megjegyzéseit. Készen álltok egy remek romantikus komédiára?
Kövessétek a blogturnénk állomásait, és a játékunk során megnyerhetitek a regény egy példányát a kiadó felajánlásában!

 

Könyvmolyképző Kiadó 2025. Rubin pöttyös 

360 oldal

Fordította: Tóth Katalin

Goodreads: 4,06

Besorolás: felnőtt, romantikus, karácsony

 

A két gyerekkori barát hazatér az ünnepekre, és úgy döntenek, hogy ők lesznek a világ legjobb kamupárja…
Megan retteg attól, hogy haza kell utaznia az ünnepekre. Ő a falu számkivetettje, az ördög, aki négy évvel ezelőtt faképnél hagyta az oltár előtt Isaacet, a helyi aranyifjút, és a nagyvárosba szökött. A háta közepére sem hiányzik a veszekedés. Főleg úgy, hogy a férfi újra vőlegény, Megant pedig az idén már negyedszerre dobták.
Christiannek elege van abból, hogy minden karácsonykor szingli. Nincs gondja az egyedülléttel, csak azt nem érti, hogy a hozzátartozói miért illetik sajnálkozó szavakkal és pillantásokkal a családi vacsoránál, holott ő teljesen jól van.
Miután Megan szó szerint belebotlik Christianbe egy dublini pubban, egyezséget kötnek. Elhatározzák, hogy ők lesznek a világ legjobb kamupárja, és együtt fogják átvészelni az ünnepeket.
Szabályokat állítanak fel, és aláírnak egy borpecsétes szalvétára vetett szerződést, ami alapján végig fogják ülni egymás családi összejöveteleit, eljátsszák, hogy hihetetlenül szerelmesek egymásba, és ezt teszik egészen addig, amíg maguk mögött nem tudják az év végi kötelezettségeiket. Végül is csak néhány hétről van szó.
De mivel mindenki hazautazik az ünnepekre, és a két nagy család mellett a régi barátokkal, szerelmekkel és az egykori érzésekkel is foglalkozniuk kell, rém kaotikus lesz a helyzet. És amikor bejön a képbe még egy behavazott faház és némi karácsonyi varázslat is, onnantól fogva bármi megtörténhet…

 

A sorozat első része, a Karácsonyi románc olvasása után eldöntöttem, hogy olvasnom kell a másik Fitzpatrick testvér, Christian történetét is, elsősorban a remek olvasásélmény miatt, nagyon megkedveltem a szerző stílusát, és bőven rám fért még egy karácsonyi történet az ünnepekhez közeledve.
A regény prológusában azonban még híre hamva sincs a karácsonynak, egy öt évvel korábbi eseménynek lehet tanúja az olvasó, mégpedig egy menyasszony szökésének az esküvőjéről. Megan O'Sullivan az utolsó pillanatban hátat fordít a vőlegényének és a násznépnek, egészen Dublinig menekül, és többé nem is tudja rávenni magát, hogy visszatérjen a szülővárosába. Most azonban karácsonyra mégis hazakészül, mert az évek óta Ausztráliában élő bátyja is hazalátogat. Egy véletlennek köszönhetően összefut Christiannal egy dublini pubban, és némi iszogatás után szövetséget kötnek, álkapcsolatot színlelve utaznak majd haza, így Megannak nem lesz kínos esetleg összefutni a régi vőlegényével és a közös barátaikkal. Christian pedig unja már, hogy csak ő szingli, és ez egyre kínosabb számára a család előtt, akik azt várják, hogy végre megállapodjon. Persze semmi sem úgy történik, ahogy azt párosunk elképzelte, Megant enyhén szólva nem fogadja jó szívvel a kisváros, és Christian is újra konfliktusba kerül az apjával. A két fiatal között kialakuló vonzalom tagadhatatlan, vajon sikerül kibontakoznia az érzelmeiknek ebben a zűrös de egyben ünnepi környezetben? 

 
Ebben a részben már váltott szemszögű elbeszélést kaptam, így Megan mellett Christian gondolatait is megismerhettem. De kezdjük a szökött menyasszonnyal, ami klisésen hangzik, de én imádom ezt a felütést, érdekel, vajon mi vehet rá valakit, hogy otthagyja élete nagy napján a választottját és a várakozó násznépet. A szerző nagyon fifikásan lassan csepegtetve árulta el az okot, igazodva a párosunk között kialakuló bizalomhoz. Ahogy ők ketten megnyíltak egymás felé, úgy tudtam meg egyre többet a múltról. Ez a lány egy rosszul működő kapcsolatból lépett ki, és bizony el kellett telnie ennyi időnek, hogy szembe tudjon nézni azokkal, akiket akkor hátrahagyott. Nagyon tetszett, ahogy a szerző ezt a cselekményszálat bonyolította, szívszorító volt látni a családtagok és a régi barátok reakcióit, amikor újra találkoznak és felelősségre vonják, majd azt is, amikor kiderült az igazság. Megan egy remek karakter, magabiztos, erős nő, de attól vált ilyenné, hogy öt éve a fogát összeszorítva a sarkára állt. Mostanra viszont ráférne egy valós, kölcsönös érzelmeken alapuló szerelemi kapcsolat. 
Christian teljes más, mint az első részben istenített Andrew, őt még egy fokkal jobban megszerettem, mert valóságosabb volt. Önerőből ért el egy remek életszínvonalat, figyelmes, törődő, kedves, családszerető, egyszóval olyan, akire rábízhatod magad. Egy dolog zavarja nagyon, hogy az apjával nem felhőtlen a kapcsolata, úgy érzi, hogy csalódott benne. Nem értik meg egymást, és ez visz némi feszültséget a karácsonyokba. Végre ezen is sikerül változtatni, sor kerül az őszinte beszélgetésre közöttük. 
A legjobb rész a regényben természetesen a címhez köthető jelenet, amikor párosunk felautózik a hegyen lévő vendégházba, és rájuk szakad a hóvihar. Szó szerint behavazódnak és ez a kényszerű közelség végre meghozza, amire minden olvasó várt. 

Ha lehet, még jobban szerettem ezt a részt, mint az elsőt, jó volt újra találkozni a családtagokkal és újakat megismerni. Andrew-ék különösen sokat szerepeltek, és számomra a Christian-Andrew párbeszédek megint vitték a show-t. A szerző szépen hozta a humoros jeleneteket, sok volt a szarkasztikus megjegyzés a párosunk között is, jól balanszírozta ez a komolyabb témákat. A testvéri kapcsolatokban tobzódhat az olvasó, erős az összetartás és a védelmi ösztön, ez minden családnál jól működött, néha egy kissé még túlzásokba is estek, de valahogy ezen a téren is rendeződtek az álláspontok.
Az erotika nem nyomja el a történetet, bár a kémia működik, és fokozatosan érik a beteljesülés, annak a bizonyos néhány jelenetnek a leírása abszolút kifogástalan. Megan belevaló nő, ebben a helyzetben is kimondja amit akar, ez határozottan szimpatikus volt. 

Nem győzöm hangsúlyozni, mennyire örültem, hogy a történet vége felé nem voltak felesleges körök, vagy váratlan dráma, ellenben egy nagyon cuki epilógussal örvendeztetett meg a szerző.
Idén szerencsém volt, jóféle ünnepi hangulatú könyveket választottam. A korábbi részhez hasonlóan szívből ajánlom a szerző ezen történetét is a kellemes romantikát kedvelő olvasóknak, a karácsonyi hangulat csak hab a tortán.  

Képek: Pinterest

 

Borító: Cuki, a háttérben ott figyel az a behavazódott faház.

Kedvenc karakter: Christian.

Szárnyalás: Imádtam a faházban töltött időt.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Kellemes a szerelmi szál, jó kémiával, az első részhez hasonló stílusban.

 

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

Nyereményjáték:

Játékunk során pár kérdést teszünk fel nektek, amelyekre a könyv beleolvasójában találjátok meg a válaszokat. Nincs más dolgotok, mint beírni a helyes megoldást a Tally megfelelő sorába.
(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

 

KÉRDÉS:   Milyen színű Christian nyakkendője a prológus jelenetében? 

  

 

Állomások:
12.19 Sorok között extra
12.21 Sorok között
12.23 Kelly&Lupi olvas

 

  

 

Catherine Walsh: Holiday Romance - Karácsonyi románc (Fitzpatrick Christmas #1)

 

A Könyvmolyképző Kiadó egy új rubin pöttyös sorozattal lepte meg idén karácsonyra az olvasóit: Fitzpatrick Christmas címmel. Az első rész a Holiday Romance - Karácsonyi románc címet viseli, mely Molly és Andrew szívmelengető történetét meséli el.
Kövessétek a blogturnénk állomásait, és a játékunk során megnyerhetitek Catherine Walsh   regényének egy példányát a kiadó felajánlásában!

Könyvmolyképző Kiadó 2025. Rubin pöttyös

392 oldal

Fordította: Tóth Katalin

Goodreads: 4,00

Besorolás: Romantikus, felnőtt, utazás, karácsony 

Molly és Andrew Írországba repülne haza az ünnepekre, amikor egy különös hóvihar keresztülhúzza a számításaikat.
Kettejük között soha semmi romantikus nem történt: barátok, és ez minden. Már tíz éve évente egyszer hét órát és tizenöt percet együtt töltenek a karácsony előtti utolsó járaton, ami Chicagóból Dublinba tart. Az úton általában borzalmas bort kortyolgatnak, és beszámolnak egymásnak arról, hogyan alakult az életük a legutóbbi találkozásuk óta. Nagyon különböznek egymástól, és ez az ünnepi hagyományokról kialakult véleményükben is megnyilvánul.
Molly nincs túlzottan oda a karácsonyért, ezzel szemben Andrew fanatikusan rajong érte. Neki sokat jelent, hogy az ünnepeket Írországban tölthesse a családjával, és ezt Molly jól tudja. Ahelyett, hogy a józan észt követnék, és Amerikában maradnának, belevágnak egy őrült kalandba. Molly megígéri Andrew-nak, hogy mindenáron hazajuttatja édesanyja híres karácsonyi vacsorájára.
Az óra ketyeg, lassan kifutnak az időből. De Mollynak mindig van újabb terve. És amíg a taxik, repülők, hajók és vonatok menetrendjét zseniálisan össze lehet hangolni, addig semmi baj nem lehet.
Amivel egyikük sem számol, hogy amíg szakad a hó a város és a két jó barát feje fölött, az univerzumnak velük van terve, mégpedig az, hogy összeboronálja őket – annak ellenére is, hogy meg vannak győződve arról, hogy nem egymásnak teremtették őket.

Megint itt a december és rohamléptekkel közeledik a karácsony. Persze a hangulatba kerülésnek van még egy remek módja, az év utolsó hónapjában sok könyvmoly olvas  karácsonyos sztorikat, természetesen a romantikus zsánerből. Minden évben sorra kerítek én is egy-két ilyen regényt, most a Könyvmolyképző új rubin pöttyös sorozatára esett a választásom, lássuk Andrew Fitzpatrick története mennyire vett le a lábamról, mert őszintén szólva ilyenkor még kritikusabb vagyok, ahogy a karácsonyi filmekkel is, nem könnyű meggyőzniük, nekem kicsit több kell a hópelyheknél és a karácsonyi pulykasültnél.
 

Alapvetően szeretem a repülőteres klisét, a hosszú repülőutak alatti beszélgetéseket, idegenek ismerkedését, az ebből kialakuló történeteket. Ebből a szempontból jól indult a regény, hiszen Molly és Andrew már a tizedik közös hazautazásra készülnek Chicagóból Írországba - barátokként. Régóta ismerik egymást, és bár az első két út nem a legjobban sikerült, később már mindketten várják ezt a pár órányi együtt töltött időt. Párosunk igencsak különbözik egymástól a karácsonyi szokásokat illetően, Molly inkább a családjával való találkozásra fókuszál, a karácsony csak mellékes, hiszen náluk fát sem állítanak. De most Zoe az ikertestvére számít rá, hiszen nemsokára szülni fog, méghozzá egyedülálló anyaként. 

Andrew a másik véglet, nagy bőrönddel utazik haza, amiben nem kevés ajándék lapul, náluk alapvető, hogy összegyűljön a család, fontosak a hagyományok. Molly pontosan látja, mennyire kétségbeesik Andrew, amikor kiderül, hogy nem tud felszállni a gépük a vihar miatt. Azonnal szervezkedni kezd, és a félvilágot megkerülve próbálnak Európába jutni. Aztán történik valami, ami megváltoztat mindent, és ehhez köze van ugyebár a fagyöngynek, meg a váratlan csókoknak...

 

Eddig a pontig is szurkoltam a párosunknak, de innentől le sem tudtam tenni a könyvet. A szerző remekül építette fel a regényt, ugyanis a jelen történései mellett az első utazástól kezdve lineárisan mutatta meg az összes repülést, ezzel bepillantást nyerhet az olvasó tíz év történéseibe, mindkét fél örömeibe és csalódásaiba. Egyikük sem szerencsés a párkapcsolatokban, szerelmek jönnek mennek, de az igazi várat magára.  Nagyon szerettem olvasni ezeket a visszaemlékezéseket, mert jól kirajzolódott a kapcsolatuk fejlődése, rengeteg humorral fűszerezve. Időnként hangosan felnevettem a szarkasztikus beszólásokon, az egymás közöttiek is szórakoztatóak voltak, de Andrew családjával való találkozás volt mégis a kedvenc részem, a csipkelődés Christopher és Andrew között mindent vitt. A humor mellett nagyon értékeltem a szerző írói stílusát, magas fokon tudta átadni a karácsonyi hangulatot, a szereplők többször is sétálgattak az ünnepi utcákon, különböző városokban, és olvasóként úgy éreztem, én is ott lehetek velük, kóstolhatom a helyi különlegességeket.

És akkor térjünk rá arra, ami még emlékezetesebbé tette a történet, túl Molly és Andrew kialakuló szerelmén. A szerző Molly-val kapcsolatban egy jelentős mellékszálat is előtérbe helyezett, mégpedig a lány karrierjével kapcsolatban. A menő ügyvédség rengeteg munkával jár, de Molly hosszú évek óta mindent is beáldoz a karrierje érdekében, minden más csak a második helyen lehet, a család és a többi kapcsolata is. Hosszú ideje érzi, hogy ezzel nincs minden rendben, nem érzi boldognak magát. Most végre ezen a fronton is változás áll be, aminek őszintén örültem. Jó volt, hogy ezzel a sokakat érintő, "vajon jó helyen vagyok a világban, és ha nem, merre tovább?" kérdéssel is foglalkozott a történet.

 

Andrew az utóbbi olvasmányaim legklasszabb álompasija, igazi támogató barát, aki régóta már egész másként érez a lány iránt, csak azok a fránya körülmények sosem az igaziak. Kicsit úgy éreztem a szerző próbált Andrew-nak valami hibát kitalálni, és bele is írt egy ilyet, de nem tudtam ebbe beleélni magam, mert nem láttam róla semmi leírást, így súlytalannak éreztem, holott ez egy nagyon is komoly probléma, és ez is Andrew-t magasztalja fel, mert időben felismerte a problémáját és tett ellene. A regény Molly szemszögéből íródott, így sajnos Andrew fejébe nem láthattam bele, pedig ha ő saját maga mesélt volna a problémáiról, akkor talán hittem volna neki. Végül is ezért volt ez a kis fél pontnyi levonás. 

Fentebb már áradoztam a romantikus szálról, mennyire jól alakította a szerző a párosunk közötti feszültséget, és ez nem fordult át túlfűtött spicy jelenetekbe. Ha jobban meggondolom összesen csak egy ilyen jelenet volt, meg talán egy fél, de így volt ez tökéletes, kész felüdülés volt a mai trendekhez képest.
Összességében egy igazi romantikus karácsonyi történetet olvashattam, szerethető szereplőkkel, abszolút komfort olvasmány volt számomra, érdemes neked is kezedbe venned, remekül hangolódhatsz vele az ünnepekre. Örök hálám Rácz-Stefán Tibi bloggertársamnak, hogy felhívta rá a figyelmemet. A szerzőt is megszerettem, fogok még tőle olvasni, például már meg is jelent a sorozat következő része, Behavazódva címmel, ami Christopher sztorija, szintén karácsonyi körítéssel, a jó kis álkapcsolat trope bevonásával bolondítva.

Képek: Pinterest

Borító: Cuki.

Kedvenc karakter: Molly.

Szárnyalás: Imádtam megismerni Andrew családját.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Végre egy történet, amelyben a cuki szerelmi szál a lényeges, a hempergés nem dominál.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

Nyereményjáték:

Játékunk során pár kérdést teszünk fel nektek, amelyekre a könyv beleolvasójában találjátok meg a válaszokat. Nincs más dolgotok, mint beírni a helyes megoldást a Tally megfelelő sorába.
(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kérdés:  Ki hívta fel Andrew-t a repülőn?

 

 

 

Állomások:

 
12.06 Kelly&Lupi olvas extra állomás
12.08 Sorok között
12.10 Kelly&Lupi olvas

Brianna Bourne: 41 ​nap, 9 óra, 42 perc

Kolibri Kiadó, 2023
416 oldal
Fordította: Molnár Edit
Goodreads: 4,18
Besorolás: YA, ifjúsági, romantikus, sci-fi, disztópia

A féléletidőt egy apró, de jól felismerhető nyilallás jelzi. Azt jelenti, eljutottál életed feléhez, és onnantól pontosan meghatározható a halálnapod.A tizenhét éves Flint Larsen nyolc éve tudja, mikor fog meghalni.
Bakancslistája nincs.
Utolsó napjaira visszatér a szülővárosába, hogy szülei körében csendben és mogorván várja a halált, ami 41 nap, 9 óra és 42 perc múlva érkezik.
De aztán találkozik September Harringtonnal, a tudós ambíciókat dédelgető lánnyal, aki a Félélet Intézet kutatógyakornoka, és akinek szintén megvannak a maga démonjai. Találkozásuk sorsszerű és csodálatos, épp ezért egyiküknek sem akaródzik igazat mondani. A lány mellett Flint megtanul nevetni, élvezni az életet és a barátok társaságát, megélni az örömöket, amiket mindeddig megtagadott magától.
Amikor kiderül Flint makacsul őrzött titka, megindul a versenyfutás az idővel. September elmélete szerint egy bizonyos kísérleti kezelés talán meghosszabíthatja a fiú életét.
De csak talán…
„Többre vágyom az egyszerű létezésnél. Élni akarok.”
„Most először engedélyezem magamnak, hogy elképzeljem, milyen érzés lenne olyan emberként élni, aki nem tudja, mikor fog meghalni. Reggelente felébredek, és kimerészkedek egy olyan világba, ahol száz halálos veszély leselkedik rám. De nem bújok el; jelentkezem egy repülősiskolába, és pilóta leszek. Kisétálunk a Romokhoz, és belekarcoljuk a nevünket a kövekbe, Flint + September, és hallgatom, ahogy September felhevülten magyaráz mindenféle spektrométerekről, kromatográfokról meg a többi érthetetlen dologról. Nézem, ahogy az őszi naplemente fénye a hajába fonódik. Amikor megszerzem a pilótaengedélyemet, elviszem egy körre.”

A szerző eme regényével anno volt már egy blogturné, ám én abban nem vettem részt, valamiért nem is tudtam róla, hogy létezik ez a regény. Azonban idén megkeresett a kiadó, hogy lenne-e kedvünk Kellyvel elolvasni és értékelni a szerzőnő két művét, amire igent mondtunk és szépen, testvériesen megosztoztunk rajta, ő olvasta el az Újra veled, éjfélkor című könyvet, én pedig a jelen regényt.

A könyvnek már a fülszövege megfogott, bár picit féltem, hogy a "szokásos, a főhős valamiben haldoklik, megismeri élete szerelmét, együtt töltenek pár szép napot / hetet, majd meghal, én pedig az utolsó 10 oldalra már nem is emlékszem, mert úgy bőgök" történetet fogok kapni. Annyit elárulok, hogy a Brianna Bourne TUDOTT újat mutatni e téren.

Ebben a disztópikus világban a Féléletidő egy olyan sorsfordító, megkerülhetetlen esemény, amivel mindenki találkozik, csak a kérdés az, hogy mikor. Ezt nem orvosok döntik el, hanem mindenkinél egy apró, de jól érezhető nyilalás jelzi a megmásíthatatlant. Ha ez megtörténik, akkor ugyanannyi időd van hátra az életedből, mint amit eddig leéltél - és pár óra eltéréssel ki lehet számítani, hogy mikor fogsz meghalni. Ez az elem az, ami különlegessé teszi a történetet, hiszen csak magán, ezen a szálon is napokig el tudsz rágódni, hogy vajon jó dolog tudni, hogy mikor halsz meg? Kiegyenlítheti az a tény a Féléletidőtől való rettegést, hogy addig viszont semmi nem tud kárt okozni benned? Ha tudod, hogy mikor ér véget az életed, akkor másként fogod a hátralévő időt eltölteni? Jobb emberként? Vagy onnantól semmi nem számít?

A legtöbb esetben a Féléletidő meghagyja azt, hogy az emberek "normális" ideig éljenek, de néha kegyetlenül, gyermek vagy kamaszkorban jelentkezik, ezzel végtelenül lerövidítve az adott ember életét.

A 17 éves Flint nagyon szerencsétlen ilyen téren, őt már gyermekként megérintette a Féléletidő, így kamaszként jön el érte a Kaszás. Az élete utolsó időszakára a szülővárosába költöznek vissza a szüleivel. A fiú a megtestesült mogorvaság - nem is csoda, hiszen pontosan tudja, hogy már csak 41 nap, 9 óra és 42 perce maradt az életéből. Nincsen bakancslistája, nem akar semmit sem élvezni, csak csendben várja a halált, mogorván és fásultan. A szüleitől és a barátaitól teljes mértékben eltávolodik - akik nem igazán tudják ezt kezelni. Abszolút együtt lehet vele érezni, minden sorból, ami az övé, süt a fájdalom és a kilátástalanság.

Egészen addig, ameddig véletlenül nem fut össze Septemberrel.

A vöröshajú fiatal lány egy ambiciózus tudós tanonc, a Félélet Intézet kutató gyakornoka. Saját családi tragédiája miatt jelentkezett ide, mert úgy érzi, hogy ennek a borzalomnak van tudományos magyarázata és le is lehet ezt győzni a tudomány és a kutatás eszközeivel. Ő a fiú teljes ellentéte, a fény az éjszakában.

A találkozásuk nemcsak egy véletlen romantikus esemény, hanem egy sorsszerű pillanat. Flint, aki már csak fásultan várja az élete végét, a lány mellett szó szerint újjászületik. Hatalmas energia, életigenlés van Septemberben, ami a fiúra is átragad és aki miatt Flint újra megtanul nevetni, élvezni a régi és az új barátok társaságát, álmodni is mer újra, sőt a szerelem is megkörnyékezi.

September pedig úgy dönt, hogy még jobban beleveti magát a kutatásba és megmenti a fiút. És innentől indul be igazán a történet: a tüneményes szerelmi szál egy őrült hajszába csap át, egy versenyfutásba az idővel. Imádtam, ahogy a tudomány iránti szeretete és a fiú iránti szerelme összefonódott a karakterében.

Flint nem adja magát könnyen, de végül nem tud ellenállni Septembernek, a lány lelkesedése rá is átragad és reménykedni kezd ő is, hogy hátha nem csak ennyiből áll az élete. A kettőjük közti kémia tagadhatatlan, csak úgy forr köztük a levegő. Imádtam a kezdeti macska-egér játékot is, hiszen mind kettőnek tetszik a másik, de egy ideig egyik sem akarja beismerni ezt a tényt és csak kerülgetik egymást.

És innentől rettentő nehéz írni a regényről, hiszen nem akarom elárulni, még véletlenül sem, hogy sikerül-e megmenteni Flint életét vagy sem. Ezt az írónő is rettentő ügyesen az utolsó pillanatig titokban tartja, ide-oda rángatva minket (és természetesen a könyv főhőseit is) a remény és a kilátástalanság között. Ez abszolút egy érzelmi katarzis, ahol a szerző nem kímél sem minket olvasókat, sem a szereplőit.

Az írónő végsőként megmutatja, hogy MINDIG VAN VÁLASZTÁSUNK - hiszen mindegy, hogy mennyi időt kapunk, a legfontosabb, hogy mit is kezdünk vele.

A történet lezárása számomra így tökéletes, ahogy van (és neeem, nem csepegtetek még egy morzsát sem, hogy Flint túléli-e a halála napját vagy sem).

Összességében IMÁDTAM ezt a regényt és nagyon köszönöm a Kiadónak és főleg Garamvölgyi Katalinnak, hogy felhívta a figyelmemet erre a történetre, én pedig innentől odafigyelek Brianna Bourne nevére, mert mindenképpen megérdemli.

A regényt pedig mindenkinek ajánlom, aki szereti a kevés disztópiával fűszerezett, romantikus és érzelmekkel teli történeteket. Olvassátok el minél többen, mert tényleg érdemes! (és próbáljátok megállni és ne olvassátok el előre, hogy mi lesz a történet vége - úgy lesz igazán ütős és izgalmas!)

Borító: Tetszik, ahogy látod is, meg nem is a főszereplőket. Egy dologba tudnék belekötni, ennél a történetnél valami borongósabb, misztikusabb képi világot is el tudtam volna képzelni. 

Kedvenc karakter: Flint és September természetesen:)

Szárnyalás: A főszereplők közti kémia és a végig feszült, idővel való harc.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Van benne szomorú, vidám és persze sok-sok romantikus rész (és van benne +18 karikás rész is, de szigorúan a YA keretein belül! )

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Catherine Walsh: Holiday Romance - Karácsonyi románc (extra állomás: idézetek)

A Könyvmolyképző Kiadó egy új rubin pöttyös sorozattal lepte meg idén karácsonyra az olvasóit: Fitzpatrick Christmas címmel. Az első rész a Holiday Romance - Karácsonyi románc címet viseli, mely Molly és Andrew szívmelengető történetét meséli el.
Kövessétek a blogturnénk állomásait, és a játékunk során megnyerhetitek Catherine Walsh   regényének egy példányát a kiadó felajánlásában!

Könyvmolyképző Kiadó 2025. Rubin pöttyös

392 oldal

Fordította: Tóth Katalin

Goodreads:

Besorolás: Romantikus, felnőtt, utazás, karácsony 

Molly és Andrew Írországba repülne haza az ünnepekre, amikor egy különös hóvihar keresztülhúzza a számításaikat.
Kettejük között soha semmi romantikus nem történt: barátok, és ez minden. Már tíz éve évente egyszer hét órát és tizenöt percet együtt töltenek a karácsony előtti utolsó járaton, ami Chicagóból Dublinba tart. Az úton általában borzalmas bort kortyolgatnak, és beszámolnak egymásnak arról, hogyan alakult az életük a legutóbbi találkozásuk óta. Nagyon különböznek egymástól, és ez az ünnepi hagyományokról kialakult véleményükben is megnyilvánul.
Molly nincs túlzottan oda a karácsonyért, ezzel szemben Andrew fanatikusan rajong érte. Neki sokat jelent, hogy az ünnepeket Írországban tölthesse a családjával, és ezt Molly jól tudja. Ahelyett, hogy a józan észt követnék, és Amerikában maradnának, belevágnak egy őrült kalandba. Molly megígéri Andrew-nak, hogy mindenáron hazajuttatja édesanyja híres karácsonyi vacsorájára.
Az óra ketyeg, lassan kifutnak az időből. De Mollynak mindig van újabb terve. És amíg a taxik, repülők, hajók és vonatok menetrendjét zseniálisan össze lehet hangolni, addig semmi baj nem lehet.
Amivel egyikük sem számol, hogy amíg szakad a hó a város és a két jó barát feje fölött, az univerzumnak velük van terve, mégpedig az, hogy összeboronálja őket – annak ellenére is, hogy meg vannak győződve arról, hogy nem egymásnak teremtették őket.

A blogturnénk első állomásán három hosszabb idézetet hoztam a regényből, remélem benneteket is romantikus karácsonyi hangulatba hoz! Értékelés dec. 10-én érkezik.

"– Ez a fagyöngy? – Az kizárt. – Olyan, mint a spenót. Mint a spenótlevél.

– Hogyhogy nem tudod, mi az a…?

– Tudom, mi ez, csak még nem láttam ilyet. Nem azzal töltöm a decembert, hogy egész idő alatt felfelé nézegetek, jó?

– Pedig a kábé százötven centiddel életed nagy részében felfelé nézel.

– Százhatvan centi vagyok, köszi! És egész jól látom a világot ebből a…

– Ne legyen már olyan grincs! – szól közbe a férfi. – Ez a hagyomány!

– Csigavér! – kiáltok vissza.

Andrew elneveti magát, és néhányan megállnak a felhajtás láttán. Hirtelen közönségünk is támadt.

– Hogy ez mekkora hülyeség! – morgom, és igyekszem kerülni a tekinteteket, miközben Andrew a sálhoz illő bojtos sapkát húz a fejébe. – És bizarr is, nem gondolod?

– A negyedik kiegészítés értelmében jogom van hallgatni.

– Ötödik.

– Mindegy.

Újabb pár halad el mellettünk, amíg mi ott húzzuk az időt. Felpillantanak, és észreveszik a fagyöngyöt. Anélkül, hogy lassítanának, egymás felé fordulnak, és megcsókolják egymást, aminek láttán halvány mosoly jelenik meg azoknak az arcán, akik mindezt látják.

Tátott szájjal nézem, hogy mintha mi sem történt volna, továbbmennek.

– Balszerencsét hoz, ha nem csókoljátok meg egymást! – kiáltja a víg kedélyű pasas, és ismét minket figyel.

– Nem, nem hoz! – vágok vissza. – Maga csak kitalálta ezt!

Andrew toporog mellettem, látszik, hogy továbbra is jól szórakozik.

– Molly…

– Csak kitalálta.

– Ne figyelj rá!

– Nem tudok nem figyelni rá. Legrincsezett. Miért hív mindenki így? – Egyre nő a bosszúságom, amikor látom, hogy mellettünk egy idősebb pár csókváltását is taps követi. – Hát jó. Gyere, csókolj meg!

– Kissé túlteng benned a versenyszellem, nem gondolod? Inkább keressük meg a sofőrünket!

Megragadom Andrew karját, és mivel most is munkálkodik bennem a bizonyítási kényszer, hogy elnyerjem az egész nap mellőzött figyelmet, amit vadidegenektől kaphatok, mielőtt átgondolnám, hogy mit teszek, Andrew nyakára fonom a kezemet, és az arcához emelem az arcomat. Nem hazudtam, amikor azt mondtam Gabrielának, hogy Brandon óta nem voltam senkivel. De az a helyzet, hogy Brandonnal sem voltam igazán együtt. Legalábbis az utolsó néhány hetünkben. A mi szakításunk is olyan lassan kifejlődő,

furcsa és bizonytalan elválás volt, ahol minden csók után kérdés következett, ahol minden érintésről sejteni lehetett, hogy ez lesz az utolsó. Egészen addig, amíg tényleg az is lett. Lehet, hogy már ki voltam éhezve az emberi érintésre, de abban a pillanatban, hogy Andrew és én közelebb kerülünk egymáshoz, a dolgok kezdenek… megváltozni. A belőle áradó melegség érint meg először, annyira más, mint a kijárat felől beáramló metsző hideg. Meglep, mennyire finomnak érződik a szakálla, ahogy a bőrömhöz ér. A puha ajkáról nem is beszélve. A férfiak ajka nem szokott puha lenni télen. Cserepes, mert nem használnak ajakápolót. De Andrew ajka puha. Puhán, melegen tapad a számra. Tapad, mert visszacsókol. Nem arcra puszi, és nem is vicces csók ez, amit barátok adnak egymásnak a fagyöngy alatt. Andrew ott áll, és

visszacsókol, én meg hirtelen nem bírok eléggé hozzásimulni. Remeg a gyomrom, biztosan a pezsgőtől. A kelleténél nehezebben tudom elengedni Andrew-t. Erőt kell venni magamon, hogy elhúzódjak tőle, de utánam lép, és ismét eltűnik közöttünk a tér. Mielőtt teljesen hátrahúzódik, még egyszer magához szorít."

 

"– Feleségül fogod venni Alisont – jelentem ki, amikor csatlakoztatja a fülhallgatót. – Feleségül fogod venni Alisont, én pedig összejövök valakivel az esküvődön. Az öcséd még szingli?

– Vele nem fogsz összejönni.
Felfortyanok az egyértelmű elutasítása hallatán.
– Miért nem? Aranyat érek. Nem akarod, hogy bekerüljek a családodba?
– Így nem.
– Akkor megalkuszom, és kiegyezek egy harmadik unokatesóddal is – közlöm, de úgy látszik, Andrew-t ez csak még jobban felbosszantja.
– Nincs semmiféle megalkuvás.
– Márpedig valamennyire muszáj lesz megalkudnom, mert tudvalevő, hogy egy évnél tovább nem vagyok képes megtartani a kapcsolataimat. Biztosan abban a szakaszban történik velem valami.
Mihelyt kimondom ezeket a szavakat, meg is bánom, és fintorgok, amikor Andrew rám néz. Miért ne teregethetném ki a bizonytalanságaimat valamennyi ismerősömnek? Miért ne vallhatnék színt a többi utas előtt itt, a repülőgépen? Nagyszerű terv lenne pedig! Extrán egészséges!
– Bocs! – szólalok meg újra. – Lehet, hogy rossz napom van, de az is lehet, hogy nem. Fogalmam sincs. De majd te megmondod.
Andrew nem felel, csak tartja a fülhallgatót. Átveszem tőle, a fülembe helyezem, és a lejátszás gombra teszem az ujjamat, hogy szinkronizálhassuk a beállításokat. De Andrew ezután sem mozdul. Továbbra is engem néz, ráadásul olyan komoly ábrázattal, amitől elkap a kétségbeesés, és azt érzem, meg kell törnöm a csendet.
– Jó, lehet, hogy a kókuszdiós dolgot is túlreagáltam. De…
– Mark nem érdemel meg téged – szakít félbe. – És nem érdekel, hogy rátalált-e a lelki társára, vagy hogy kóbor kutyák mentésével tölti a hétvégéit. Megbántott téged, én pedig utálom ezért. És legszívesebben behúznék neki egyet, amiért összetörte a szívedet. Az a helyzet, hogy ha valaha is azt fogod érezni valaki miatt, hogy kevesebb vagy annál, ami vagy, vagy azt, hogy nem érdemled meg, amire vágysz, meg fogom keseríteni az életét, ha szeretnéd. Zaklatni fogom telefonon. Kavicsot rejtek a cipőjébe. Bármit is kérsz, megteszem érted. Te egy szorgalmas, szenvedélyes, kedves ember vagy, és egy nap… egy nap találsz valakit, aki annál is jobbá tesz, mint amilyen jó most vagy. És az az illető nagyon szerencsés lesz, amiért vagy neki.
Csak meresztem a szemem Andrew-ra. Hátradől az ülésben, én meg szóhoz sem jutok. Az sem tűnik fel, hogy lenyúl a tejkaramellás zacskóért, és visszateszi az ölembe.
– Jó? – kérdezi, mire összerezzenek.
– Jó.
– Nincs megalkuvás.
– Nincs megalkuvás.
Suttogom a szavakat, de Andrew biztosan olyat lát az arcomon, amitől elégedetten bólint, majd visszafordítja a tekintetét a kijelzőre.
– Helyes – nyugtázza, és benyomja a lejátszás gombot. – És most nézd a nyavalyás filmet!" 

"...Most kéred a karácsonyi ajándékodat?
– Igen.
Nevet, majd eltolja magát, és térdre borul a karácsonyfa mellett. Maradt még alatta néhány kicsomagolatlan ajándék. Azokról mondta Andrew, hogy a következő napokban betoppanó rokonoknak szánják őket. Nem is fordítok rá túl nagy figyelmet, csak amikor Andrew visszalép a kanapéhoz egy lila selyempapírba csomagolt kerek tárggyal.
– Csukd be a szemedet! – mondja, és én engedelmesen úgy teszek. Egy másodperccel később a kezembe pottyant valamit. Meglep, milyen nehéz. Villámgyorsan kicsomagolom, közben Andrew visszaül mellém.
Egy hógömb. De nem olyan, amit a repterek ajándékboltjaiban árulnak. Nem az az ócska műanyag vacak, amit az ember inkább elhagyna, mintsem megtartana. Ez a hógömb nagy, akkora, mint egy papírnehezék, az alja nehéz, sötét fából készült, és beteríti az egész tenyeremet. Belül nem hóember vagy miniatűr ház látható, hanem egy repülőgép, amint a sötét égboltot szeli, és a kis ablakai melegsárga színben fénylenek.
– Ezek mi vagyunk? – kérdezem, és le sem veszem a szememet róla.
– Ezek mi vagyunk.
Finoman megforgatom a kezemben, végigsimítok az üvegen. 

– Nincs is karácsonyi díszem.
– Sejtettem. Gondoltam, nem bánod, ha lesz egy.
– Hogy nem bánom? – Úgy kell kipréselnem magamból a szavakat. – Odavagyok tőle, Andrew!
Megvonja a vállát, és figyeli, ahogy a gömböt tanulmányozom.
– Fel kell ráznod – emlékeztet.
Elfordítom a gömböt, mire a hópelyhek örvényleni kezdenek, és a repülőgép átsuhan a téli éjszakán. Előrehajolok, hogy jobban lássam a fényben, Andrew pedig elengedi a hajamat, és helyette kis körkörös mozdulatokkal a hátamat simogatja. Mint aki nem bírja abbahagyni, hogy hozzám érjen. Én sem akarom, hogy abbahagyja. Ebben a pillanatban azt érzem, hogy még senkivel nem tudtam annyira jól érezni magam, mint most. Az elmúlt hetekben átélt kiégés, nyugtalanság, idegeskedés és az a sok álmatlan éjszaka, amikor próbáltam kitalálni, mit kezdjek az életemmel, most mind tovatűnik, és korábban soha nem tapasztalt megvilágosodás jár át."

Képek: Pinterest

Nyereményjáték:

Játékunk során pár kérdést teszünk fel nektek, amelyekre a könyv beleolvasójában találjátok meg a válaszokat. Nincs más dolgotok, mint beírni a helyes megoldást a Tally megfelelő sorába.
(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kérdés:  Hogy hívják Molly ikertestvérét?

 

 

 

Állomások:

 
12.06 Kelly&Lupi olvas
12.08 Sorok között
12.10 Kelly&Lupi olvas

Ruta Sepetys: Én árullak el

A Maxim Könyvkiadó jelentette meg Ruta Sepetys: Én árullak el című regényét, melyben a szerző az 1989-es román forradalomról mesél egy 17 éves srác izgalmas történetén keresztül.  Kövessétek az állomásokat, és a játékunk során megnyerhetitek a  regény egy példányát a kiadó felajánlásában!

 

Maxim Könyvkiadó 2025. Dream válogatás

384 oldal

Fordította: Bozai Ágota

Goodreads: 4,4

Besorolás: YA, történelmi fikció, szabadságharc

 

Románia, 1989. A kommunista rendszerek Európa-szerte összeomlanak. A tizenhét éves Cristian Florescu arról álmodik, hogy író lesz, de a románok nem álmodhatnak szabadon; rájuk kényszerített szabályoknak kell megfelelniük. Nicolae Ceaucescu zsarnoki diktatúrája közepette, az elszigeteltség és félelem uralta országban a titkosrendőrség megzsarolja Cristian-t, hogy besúgó legyen. Két választása marad: elárul mindent és mindenkit, akit szeret – vagy arra használja fel a helyzetét, hogy kreatívan aláássa Kelet-Európa leghírhedtebb diktátorát.
Cristian mindent kockára tesz, hogy leleplezze a rezsim mögötti igazságot, hangot adjon román honfitársainak, és felfedje a világ előtt, mi történik az országában. Lelkesen csatlakozik a forradalomhoz, hogy a változásért harcoljon, amikor eljön az idő. De mi az ára a szabadságnak?

 

Jómagam már fiatal felnőtt voltam 1989-ben, a történet idején. Jól emlékszem a karácsonyi időszakra is, hiszen 89 októberében született Barbara lányom és ez volt az első közös karácsonyunk gyerekes családként. A hírek tele voltak az Erdélyben folyó eseményekkel, az itteni magyarok aggódva figyelték a történéseket. Magyarország már ekkor túl volt a rendszerváltáson, és készült az 1990-es tavaszi demokratikus többpártrendszeres választásokra. A szocialista országok közül már csak Románia volt hátra, hogy a népe kikövetelje az elkerülhetetlen változásokat. Emlékszem, azokban az években nagyon sok fiatal egyetemista járt át hátizsákkal Erdélybe, gyógyszert, tápszert, egészségügyi cikkeket vittek a kintieknek. Drámai hírek jöttek a romániai elnyomásról, a templomrombolásokról, a besúgó rendszerről, Ceausescu személyi kultuszáról. Aztán novemberben valami elkezdődött Temesváron, ahol Tőkés László református lelkészt a hatalom el akarta távolítani a hivatalából, mert az elnyomó rendszer ellen szólalt fel. Az őt védő emberek, magyarok és románok együttesen szálltak szembe a rendőrök, katonák ellen, tüntetések alakultak ki, ami átterjedt más városokra is.
Nagyon szeretem a szerző könyveit, így nem volt kérdés, hogy olvasnom kell az Én árullak el regényt is. Még a szokásosnál is jobban vártam a megjelenést, hiszen 2022-ben ez a regény ötödik helyen végzett Goodreads éves listáján a Young Adult Fiction kategóriában.
A történetet Cristian szemén keresztül látjuk, aki egy 17 éves gimnazista, nővérével, szüleivel és a nagyapjával élnek egy bukaresti lakótelepen. Az élet számunkra elképzelhetetlenül nehéz, gyakran elmegy az áram, távfűtés a minimumon, az emberek kabátban vannak télen a lakásban. Az üzletekben nincs elég áru, az élelmiszert jegyre kapják, amiért órákat állnak sorba, munka előtt vagy után, az egész család be van osztva. Szombaton is van iskola, a felnőtteknek pedig kötelező a társadalmi munka, mint például a krumpliszedés. Az ország megtermelt javait külföldre adják el, a burgonyából is exportra megy a szép áru, ahogy minden másból is. A pártelnök egy diktatórikus rendőrállamot tart fenn, ahol a saját családtagjai zsíros állásokban ülnek, luxusban élnek, a nép meg nyomorog. Kiterjedt a besúgó hálózat, amely minden egyes embert rettegésben tart, nem számít a barátság, sőt a család sem, mindenki zsarolható valamivel. Egy napon Cristian-t is behívják az igazgatóhoz, ahol a Securitate ügynöke beszervezi, méghozzá azzal a zsaroló módszerrel, hogy az infókért cserébe gyógyszert kaphat a leukémiás nagyapja. Egy amerikai diplomata családjáról kell jelentenie, ahová az anyja takarítani jár. Hasonló korú a diplomata fia, akivel kezdenek összebarátkozni. Cristian hozzájut újságokhoz, könyvekhez, lát videófelvételeket Amerikából, és rádöbben, hogy az igazság mennyire távol áll attól a színjátéktól, amit a rezsim az emberek elé tár. Napról napra nő benne a feszültség, valamilyen módon változtatni akar a helyzeten, meg kell találnia a módját, hogyan nyissa fel mások szemét is, történjen meg Romániában is a rendszerváltás.

 

Engem ez a regény az első oldalaktól magával ragadott. Elsősorban Cristian karaktere fogott meg, ritkán találkozom ennyire jólelkű, szimpatikus sráccal, aki mindent megtesz a családjáért, jól tanul, betartja a szabályokat, ugyanakkor kíváncsi, érteni akarja a világot, és a zsigereiben érzi, hogy valami nincs rendben ezzel a társadalmi helyzettel. Imádja a nagyapját, akivel szeret filozofálni, beszélgetni, persze csendben, mert a falaknak is füle van, még otthon is. Kettejük kapcsolata az egyik fénypontja ennek a regénynek. A jelentések azonban felforgatják az életét, a lelkiismerete nem hagyja nyugodni, valamilyen módon vissza akar vágni, legalábbis túl akar járni a kapcsolattartója eszén. Közben a baráti körében, a lakóházban, sőt a saját családjában is fura események történnek, nem bízhat senkiben. Cristian megtalálja a módját annak, hogy felhívja a figyelmet a valóságra, ami nem veszélytelen. Közben beindulnak Bukarestben is a tüntetések és elszabadul a pokol, ennek a srácnak meg kell védenie a lányt akit szeret, a családját, a legjobb barátját, miközben eldördülnek az első lövések.
A regény szerkezete egyedi, a fejezetek maximum 4-5 oldalasak, és még ezt is tovább szabdalják a rövid titkos jelentések. Egyszerűen lehetetlen volt letenni, mert a fejezetek végén szívesen alkalmazta a szerző a horgokat, olyan szavakkal, ami további lapozásra késztettek. A jelentések egy része pedig megmutatja az olvasónak, hogy Cristian-t is megfigyeli valaki, Ruta Sepetys a feszültséget ezzel még tovább emelte.
Döbbenetes felismerés volt, hogy mennyi olyan részlet van ebben a regényben, ami a mai magyar valósággal is párhuzamba hozható, nem akarom a politika irányába vinni a bejegyzést, de azért mégis: a gyűlöletkeltéssel, bizalmatlansággal, hazugságokkal a rezsim egymás ellen fordította az embereket, akik így nem tudtak megbízni egymásban, szolidaritást tanúsítani, fellépni egyesült erővel. Nincsenek hírek, az információnyújtás napi két óra tévéadásban merült ki, ami színtiszta propaganda. A nőknek minél több gyereket kell szülniük, tilos az abortusz, díjat kaphattál, ha öt gyereket hoztál a román világra. A diktátor lezárta az országot, nincs utazgatás, ő viszont a világ előtt a legjobb képet festi magáról. Döbbenet, hogy ezt meg lehetett tenni egy országgal, amit Ceausescu és a felesége megtett. Nem véletlen, hogy egyedül Romániában zajlott véres áldozatokkal a rendszerváltás.
Minden tiszteletem a szerzőé, zseniálisan bánt a szavakkal, olyan igazságokat, következtetéseket adott Cristian és a nagyapja gondolatain keresztül, amik alapvetőek, és számomra igazán a legfontosabbak: a gondolataidat nem vehetik el tőled, általuk szabad lehetsz. Soha egyetlen rezsim sem tudott hosszú távon fennmaradni, a szabadság utat tör magának és végül győz. Szerettem a már említett nagyapa - unoka kapcsolatot, de emellett minden félelmen túl a barátságokra is hangsúlyt helyezett a szerző. A családtagokon kívül fontos szereplő még Luca, a legjobb barát és Liliana, a lány, aki a regény romantikus szálát adja. A közöttük zajló interakciók szinte ártatlanok, de ez a kapcsolat mégis szerves része lesz a főszereplő lelki válságának.

Kiemelkedően remek volt a fordító munkája, külön öröm volt olvasni a regény végén Bozai Ágota személyes élményeit erről az időszakról, köszönöm, hogy megosztotta az olvasókkal.
A regény erős érzelmeket váltott ki belőlem, megérdemelné a maximum pontszámot. Mégis levonok egy fél pontot, mert egy apró szálka bántotta a szemem, bár tökéletes volt a végső csavar, de szerintem erős túlzás volt erre is rátenni egy lapáttal. Ez már túl sok volt nekem, és annak a karakternek a motivációját nem tartottam elég erősnek, a karaktere sem volt eléggé kibontva. Még egy dolog: kevés volt a leírás a hétköznapokról, mintha tényleg nem lett volna semmi jó az életben, így az egész túl szélsőségesnek hatott, persze ez volt a cél, de egy vásott fülű olvasónak ez kevés. Hiányoltam az étkezéseket, az a két-három étel megnevezés semmitmondó volt, valamit mégiscsak ettek. Hiányzott a kultúra is, ha már a foci és a torna meg voltak említve.
Összességében nagyon erőteljesnek éreztem ezt a könyvet, egy olyan történelmi eseményről, amely szó szerint a szomszédban zajlott, erős magyar érintettséggel. (Bár ezt nem hangsúlyozta ki a szerző, sajnálatomra.) A román szabadságharc története elevenedik meg ebben a fikcióban, megmutatja a szavak erejét. A szavak fegyverek. Ezt soha ne felejtsük el.

TW: A regény tartalmaz véres jeleneteket, kínzásokat. 

Kép: Francia kiadás borítója 

 

Borító: Nagyon szép, klassz viharfelhőkkel.

Kedvenc karakter: Cristian

 

Szárnyalás: Nagypapa - unoka kapcsolat.

 

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: A romantikus szál nagyon halvány, nem nyomja le a történetet, de ott van végig.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

 

 BELEOLVASÓ

 

  

Nyereményjáték:

 

Játékunk során pár kérdést teszünk fel nektek, amelyekre a könyv beleolvasójában találjátok meg a válaszokat. Nincs más dolgotok, mint beírni a helyes megoldást a Tally megfelelő sorába.
(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

 

 KÉRDÉS: Hogyan nevezték Románia titkosrendőrségét?

 

 
Állomások:
11.30 Kelly&Lupi olvas
12.03 Könyv és más
12.06 Csak olvass!

 

 

 

Amanda Peters: Áfonyaszedők

 

Amanda Peters első magyarul megjelent regénye a ‘60-as években, Amerikában játszódik, ahol Maine államba érkezik egy indián család idénymunkára áfonyát szedni. Egy nap a legkisebb gyermek eltűnik. A tragédia napról napra emészti fel a családot, mégis sok év múltán is él bennük a remény, hogy a szeretett Ruthie egyszer hazatér. A könyv egy érzelmekkel teli utazás, melyben egyetlen rossz döntés hatással van két család életére is.

Tartsatok bloggereinkkel és a General Press Kiadó jóvoltából esélyetek nyílik nyerni egy példányt a könyvből!

General Press, 2025

280 oldal

Fordította: Szieberth Ádám

Goodreads: 4,08

Besorolás: történelmi fikció, realista

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az egyik család legnagyobb vesztesége.

Egy másik legsötétebb titka.

Mi lesz, ha kiderül az igazság?

1962 júliusában egy indián család érkezik Kanadából a Maine állambeli áfonyaföldekre idénymunkára. Pár héttel később a négyéves Ruthie-nak nyoma vész. Utoljára a hatéves bátyja, Joe látta, amint a mező szélén üldögél a kedvenc kövén. A fiút évekig marcangolja a bűntudat, amiért nem figyelt eléggé a húgára.

Maine-ben egy Norma nevű kislány egy tehetős család egyetlen gyermekeként nő fel. Az apja távolságtartó, az anyja pedig idegesítően túlfélti. Norma furcsákat álmodik, bár valójában inkább mintha emlékeket látna. Ahogy felnő, ráébred, hogy a szülei valamit eltitkoltak előle. Valamit, ami az egész életét, a családját és az identitását is megkérdőjelezi.

Amikor Norma évtizedekkel később elkezdi felkutatni a múltját és az emlékeit, az útja érzelmekkel és fájdalommal teli, ám lélegzetelállító bizonyítéka a szeretet megtartó erejének.

A gyönyörű borító és a felkavaró fülszöveg együttesen vett rá arra, hogy a kezembe vegyem a könyvet.

A cselekmény két szálon fut, két idősíkban és két családban. 1952 nyarán egy indián család érkezik Kanadából Maine állam áfonyaföldjeire idénymunkára. A tragédia pillanatok alatt bekövetkezik: a legkisebb kislányuk, Ruthie, eltűnik a mezőn. A hatóságok közönyével szembesülve a család élete szétesik.

Évekkel később, a jelenben találkozunk Normával, egy jómódú fehér család gyermekével, aki furcsa, idegen emlékfoszlányokkal küzd. Az érzés, hogy valaki más életét éli, egyre erősebbé válik benne, és arra kényszeríti, hogy elkezdjen kutatni a múltja után. Ez a nyomozás indítja el azt a fájdalmas folyamatot, amely során Norma és a gyászoló indián család élete elkerülhetetlenül összefonódik.

A másik szálon pedig Joe történetét ismerhetjük meg, aki Ruthie bátyja és még gyermek volt, amikor húga eltűnt. Ő volt az, akinek talán vigyáznia kellett volna a kishúgára, és a tragédia utáni kétségbeesett keresés, majd a sikertelenség nyomasztó érzése az élete részévé vált és egy soha el nem múló sebbé nőtt. Felnőttként sem képes arra, hogy elszakadjon a múlttól, míg a többiek többé-kevésbé beletörődtek, hogy Ruthie soha nem jön haza, a fiú egyszerűen képtelen erre. Újra és újra visszatér a helyszínre, próbálja a nyomokat követni és soha nem adja fel azt, hogy megtalálja a kishúgát vagy legalább az igazságot, ha már a hatóság ennyire nemtörödömként foglalkozik az indián közösség problémáival.

Mind a két szál megrázó és felkavaró. Norma, bár egy jómódú család gyermekeként nő fel, mégsem boldog. Az "anyja" féltően óvja mindentől és az életét annak szenteli, hogy fenntartsa a látszatot és megóvja a gondosan felépített, de hamis családi képet. Ezzel pedig szó szerint olyan falat emel Norma és maga közé, amivel teljesen elhidegíti magától a kislányt és egy egyáltalán nem ideális, a normálistól nagyon messze lévő életet biztosít neki. Rettentő felkavaró volt olvasni azt a őrült viselkedést, ahogyan próbálta a "lányát" a széltől is megóvni, közben teljesen tönkretéve a kislány életét.

Joe pedig, ahogy már fentebb is írtam, egyszerűen beleroppan abba, hogy felelősséget érez a kishúga elvesztése miatt. Ez kihat a családjára, sőt a kapcsolatára is, ami végül alkoholizmusba és családi bántalmazásba torkollik és ezért végül inkább az egyedüllétet választja és úgy próbál túljutni ezen a traumán.

Néha nehéz volt eldönteni, hogy melyik rész volt felkavaróbb. Látni Norma bezárt és elzárt életét, amely hazugságokkal volt teli vagy Joe küzdelmét, ahogy próbálta feldolgozni, ami történt velük. Ezek a küzdelmek mind a kettőjük teljes életére kihatottak, végigkísérhettük őket felnőni és megöregedni.

Nagyon tetszett, hogy mi bár már az elejétől kezdve TUDTUK, hogy valószínűleg mi is történt, de maga a szerző nem sietteti a titkok feltárását, hanem aprólékosan, lélektani mélységgel ábrázolja a gyász és a trauma romboló hatását. A regény központi témája, hogy mi is történik, ha egy ember az egész életét hazugságban éli le és mi az ára a titok fenntartásának mind a két család számára.

És a történet vége? Maga a feloldozás, a megnyugvás, de persze egy aprócska kis részünk továbbra is az igazságszolgáltatásért sikít, mert az valahogy kimarad...

Összességében nagyon tetszett ez a történet, amely egybeszövi egy krimi izgalmát és egy családi drámát. Fontos, elgondolkodtató és szívszorító regény, mely nem csupán egy bűntényről szól, hanem arról is, hogyan mérgezi meg egy elhallgatott tragédia generációk életét és hogyan lehet a szeretet útján eljutni a felszabadító igazsághoz.

Mindenkinek ajánlom, aki szereti a komoly társadalmi kérdéséket felvető, mély emberi történeteket. Én imádtam.

Kép forrása

Borító: Gyönyörű, figyelemfelkeltő

Kedvenc karakter: Ruthie

Szárnyalás: a végkifejlet

Mélyrepülés: ami történt

Érzelmi mérce: felkavaró, sokszor szomorú

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Ajándék letölthető könyvejelző

Nyereményjáték:

Játékunk során az Áfonyaszedők történetéhez hasonlóan családregények címeit kell kitalálnotok minden állomásunkon. A helyes válaszokat az űrlap megfelelő sorába tudjátok beírni. Sok sikert mindenkinek!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

M_l_e_ _ _ m el_é_ _z

A blogturné további állomásai:

November 10 - Pandalány olvas
November 12 - Kelly és Lupi olvas
November 15 - Olvasónapló
November 17 - Ambivalentina
November 19 - Könyv és más
November 21 - Kitablar
November 23 - Csak olvass!
November 25 - KönyvParfé