2026. január 1., csütörtök

BEST OF 2025

Már megint eltelt egy év! Hihetetlen, de hamarosan 15 éves lesz a blog, 2011. január végén nyitottam, úgyhogy jöhet majd az ünneplés, de előbb zárjuk le a 2025-ös évet.
Ez a zárás kicsit más lesz, mint az eddigiek, a végén meglátjátok, hogy idén a könyvek mellett miket szerettünk még. 
 
Lupi
Olvasott könyveim száma: 45 könyv 
Oldalszám:  17.702 oldal
Leghosszabb: 688 oldal (Keri Lake: Anatéma)
Legrövidebb: 240 oldal (Mat Youkee: Negyven nap a dzsungel fogságában)
2025-ben körülbelül 80 könyvvel gyarapodott a könyvtáram 
Legdrágább példány: Callie Hart: Quicksilver (éldekorált, keménykötés) 9.999.-Ft
Amire a legbüszkébb vagyok: Callie Hart: Quicksilver - éldekorált, keménykötésben. Még nem olvastam el, tudom, hogy nagyon vegyesek az értékelései, de alig várom, hogy végre elkezdhessem:) 

Kelly
Olvasott könyveim száma: 64
Oldalszám: 25.700 oldal
Leghosszabb: 736 oldal Jennifer L. Armentrout – Rayvn Salvador: Visions of Flesh and Blood – Hús és vér látomásai 
Legrövidebb: 30 oldal Lynn Painter: Better Than The Prom
2025-ben 70 könyvvel gyarapodott a könyvtáram. Legolcsóbb példány: amiért fizettem is, tehát nem ajándék vagy reci: Clare Pooley: Rendhagyó szabályok ingázáshoz 499,-
Legdrágább példány: Rebecca Yarros: Onix Storm 9891,-
Aminek a legjobban örültem, legjobban vágytam rá: Cassandra Clare: Better in Black (angol) 6611,-

Blogos adatok:
70 bejegyzés született, ebből 1 féléves zárás, 67 könyves értékelés és 2 extra tartalmú blogturnés bejegyzés. Így már 1365 könyvről írtunk eddig a blogon. Kelly 24 könyves értékelést írt, amiből 2 egyéni, 22 blogturnés bejegyzés (1 vendégbloggeres). Lupi 45 könyves értékeléséből 2 kivételével mind blogturnés bejegyzés. Átlagban 4,36 csillagot adtunk a könyvekre, így elmondható, hogy ismét nagyon jó könyveket sikerült választani.
Legnagyobb látogatottságot generáló bejegyzés Lupitól: Mona Kasten: Save Us,  Kellytől: Jennifer L. Armentrout: A Kingdom of Flash and Fire - Hús és Tűz királysága ( Hús és tűz #2). Az éves látogatottságunk 395e, a legmagasabb 10.11-én volt, 5696-an jártatok itt.

2025-ös értékelés és 2026-os tervek 

Kelly: 60 könyv olvasását terveztem, ezt sikerült tartani, még úgy is, hogy ősszel szinte teljesen leálltam a blogolással. Elővettem régi könyveket, de lusta voltam írni is róluk. Az adatokból látszik, hogy a 64 olvasott könyvemből csak 23-ról született blogos értékelés, ezen jó lenne jövőre javítani, vagy ezekről rövidebb összevont ajánlót írni.
A szerzők tekintetében 16 új szerzővel ismerkedtem meg, sajnos ezzel el is buktam a Molyos Új vizeken kihívást, tavaly még ez sikerült. Legtöbbet L.J. Shen-től olvastam, összesen 10 kötetet. 5 könyvvel jön Jennifer L. Armentrout, 3 Johanna Lindsey, 2 Rebecca Yarros és 2 Penelope Douglas.  A Molyon tovább hajtok a plecsnikért, nagyon jó motivációt ad, kb 110 plecsnit szereztem az év folyamán. Ami a legnagyobb büszkeségem Az én 100 címkém kihívás, ami 3 év munkája. Tavalyihoz hasonlóan idén is sikerült a +1 sorozatfüggők kihívása, ennek nagyon örültem, hogy továbbra is sikerült folytatnom a megkezdett sorikat. Szám szerint 12 sorozat 2. részt, 9 db 3. részt, és 7 db sokadik folytatást sikerült olvasnom, emellett azért belekezdtem 15 új sorozatba is. A várólista-csökkentéssel megint elúsztam, keveset olvastam a listámról, de már beneveztem 2026-ra is, nem adom fel.
Idén nem tartottam Read-a-thon-t, de 2026-ban esélyes, hogy már januárban sor kerül rá, mert megyek macskatáborozni megint, egy egybefüggő hetem biztosan lesz.
2025-ben az előző évhez képest jóval kevesebb, 21 könyvvel turnéztam, ebből  11 alkalommal voltam kampányfőnök. A tavalyi év után erre vágytam, hogy csökkentsek ezen és régi könyveket vegyek elő. 
Összességében szeretném 2026-ban folytatni a régi könyvek olvasását, újra az itthoni olvasatlan könyveimre fogok koncentrálni elsősorban.
 
Lupi: Arról már régen lemondtam, hogy betervezzem bizonyos számú könyv elolvasását, az időm ehhez sajnos kevés és nem akarom még ezzel is stresszelni az olvasásaimat. Az idei elolvasott 45 könyv mennyiségére egyáltalán nem vagyok büszke, volt olyan év, amikor ennél kétszer többet is elolvastam, de az is igaz, hogy akkor még szingliként éltem, nem volt kutyám sem, jóval több időm maradt az olvasásra:).
Idén viszont megvettem jó pár olyan könyvet, amelyekre nagyon fájt a fogam és most komolyan fogom venni, hogy kevesebb blogturnéban és több egyéni könyv olvasásában veszek részt.  
Ami érdekes, hogy 2025-ben az olvasott könyveim jó részét krimik teszik ki, pedig eddig inkább YA / NA fantasy, romantasy könyveket olvastam. Továbbra is ők a kedvenceim, de valahogyan idén vagy nem voltak számomra annyira izgalmas címek / fülszövegek vagy már nagyon válogatós vagyok (illetve van egy pár, azok itt vannak a listámon, de a sok blogturné miatt nem jutottam hozzájuk). Viszont nagyon jó, izgalmas krimiket sikerült kifognom. 

Következhet a díjkiosztó!
 
Legkevésbé tetszett könyv
Kelly: Nikki St. Crowe: The Never King – A Sohakirály Ez konkrétan életem legrosszabb könyvei közé tartozik. Egy iszonyat gyenge Pán Péter feldolgozás, soha többé nem olvasok a szerzőtől. Brrrr.
Lupi: Ellie Palmer: Négy ​hétvége, egy temetés című regénye. Rettentő lassan indult be a történet, a főszereplőket egyáltalán nem tudtam kedvelni és a köztük lévő kémia is valahol elmaradt a kanyarban. 

Legrosszabb borító
Kelly: Továbbra sem kedvenceim a rajzolt borítók, de kifejezetten undival nem találkoztam.
Lupi: Elle Kennedy: Good ​Girl Complex – Jókislány-komplexus (Avalon Bay #1). Számomra egy rettentő semmilyen borító, nem utal a történetre és nem is figyelemfelkeltő. Én biztosan nem venném le a könyvet a boltban a polcról eme borító alapján. 

Legnagyobb csalódás
Kelly: Stephanie Garber: Egy átok az igaz szerelemért Én az egyik legnagyobb rajongója vagyok a szerző eddigi könyveinek, ennek a varázslatos univerzumnak. Sajnos a befejező kötet súrolta a nevetséges jelzőt, csalódásom hatalmas volt.
Lupi: Itt két könyv is harcolt a "megtisztelő" helyért. Mona Kasten: Save ​Us – Megmentjük egymást (Maxton Hall #3) című regénye, ami számomra egy teljesen felesleges rész volt. Az első két részt nagyon szerettem, szerintem simán be lehetett volna fejezni két, picit vastagabb kötetben. Túl cukormázas volt, abszolút érezhető, hogy az írónő nem tudott már mit írni, így ez amolyan töltelékrész lett.
A másik pedig már a fentebb írt Marie Niehoff: Burning ​Crown – Lángoló korona (Dragonbound#1.). A mostanában oly divatos sárkányos romantasy sorozatok egy újabb példánya. Nagyon vártam, nagyon kíváncsi voltam és és rettentő nagyot csalódtam benne. A romantika tombol benne, a történet meg valahol a romantika alatt lapít - de jó mélyen, annyira, hogy még én is alig találtam meg.

Legnagyobb pozitív meglepetés
Kelly: RuNyx: Gothikana Nagyon féltem ettől a könyvtől, annyira vegyes értékeléseket olvastam róla, de engem meglepett mennyire jól sikerül a hangulatteremtés, a szerző nagyon jól hozta misztikus vonalat. Fogok még tőle olvasni.
Lupi: Itt egy magyar és egy külföldi könyv is körülbelül egyenrangú félként kapta meg tőlem ezt a címet. Magyarként Győri Katalin: Nem ​festek álmokat (Flow#1) című regénye volt számomra hatalmas pozitív meglepetés. Imádtam a történet minden sorát, a humort, a romantikát, a nyomozást anyu után. Bármikor újraolvasnám és rettentően várom a folytatást.
A külföldi meglepetésem pedig egy olyan regény volt, amiről csak az idén hallottam: Brianna Bourne: 41 ​nap, 9 óra, 42 perc című regénye, egy kevés disztópiával fűszerezett, romantikus és érzelmekkel teli történet, ahol a regény csattanóját tényleg nem tudod kitalálni előre, így az utolsó pillanatig szurkolhatsz a főhősért.

 
Legjobb borító
Kelly: L. J. Andrews: The Ever King – Öröktenger királya  Ez valami gyönyörű, élfestett kiadvány.
Lupi: Sok szép borítóval találkoztam az idén, de ami nálam mindent vitt, Tricia Levenseller: Warrior ​of the Wild – A vadon harcosa című könyvének magyar borítója. Utal a történetre, látványos, figyelemfelkeltő. Egyszerűen imádom.

 
Legjobb debütáló író
Kelly: Demi Winters: A csontok útja. Úgy tudom ez volt az első regénye és nálam egy erős négyest el is ért, méghozzá legfőképp az északi mitológia regénybe szövése kapcsán.
Lupi: Emily J. Taylor - igaz, az írónőnek már jelent meg azóta másik regénye is, de ez volt az első, ami megjelent tőle és amit olvastam is (Hotel Magnifique). Rettentően tetszett a világfelépítés, a mágiával és izgalmakkal teli történet. Szóval jöhet még tőle bármi:)

Legjobb világfelépítés
Kelly: Demi Winters: A csontok útja Megfogadtam, hogy bár 3 különböző JLA fantasy-t olvastam, most nem neki adom ezt a kategóriát, kicsit besokaltam a Jennifer L. Armentrout – Rayvn Salvador: Visions of Flesh and Blood – Hús és vér látomásai regénytől, nem tudom mikor heverem ki. Úgyhogy maradjunk Demi északi mitológiájánál, vikingekkel, stb.
Lupi: Carissa Broadbent által megálmodott világ, The ​Ashes and the Star-Cursed King – A hamvak és az elátkozott király (Nyaxia koronái #2) című regényében. 

Legjobb szerelmespár
Kelly: Egyformán szerettem a Leo/Mia (Jay McLean: Leo) és a Logan/Aubrey (Jay McLean: Logan) párost, sok-sok nehézségen át jutottak el az igaz szerelemig, szívszorító volt mindkét páros története.
Lupi: Hát ezzel megszenvedtem, mert több nagyon cuki párosról is olvashattam, de végül sikerült döntenem: Jax és Sasha párosa nyert, Devney Perry: Sunlight ​– Napfény (Haven River Ranch#2) című regényéből. Jax, a problémás, nőfaló fiatal cowboy és Sasha, a traumás múlttal rendelkező fiatal lány közös története, amely kemény buktatókkal teli, de a szerelmük megér minden küzdelmet. 
 
Legjobb főhős
Kelly: Nagyon próbáltam elkerülni, de tényleg. De megint ő lett az én hősöm, idén is. CASTEEL!!! Jennifer L. Armentrout: A Soul of Ash and Blood – Egy lélek hamuból és vérből
De év végére lett egy alternatívám, L.J. Shen: Bane - Átok regényéből Bane, vagyis valódi nevén Roman mélyen meghódította a szívemet.
Lupi: Haymitch Abernathy, Suzanne Collins: Az aratás hajnala (Az éhezők viadala trilógia #0,5) című könyvében. Szerintem őt nem nagyon kell bemutatnom senkinek:). (A regényt meg olvassátok el, mert letehetetlen és így ismeritek meg teljesen Az éhezők viadala trilógiájának, iszákos mentorát.)

Legjobb főhősnő
Kelly: Fable! Adrienne Young: Ékkő Ebben a részben sok az új helyzet amiben helyt kell állnia, és nekem nem kellett csalódnom ebben a lányban.
Lupi: Rasmira, Tricia Levenseller: Warrior ​of the Wild – A vadon harcosa című regényéből. Régóta szerettem volna egy igazi, vérbeli harcos lányról olvasni, aki nem picsog, nem nyüglődik órákig minden dolgon, hanem teszi a dolgát. Na itt ezt most tökéletesen megkaptam. Egy valódi badass főhősnő, aki ügyes, talpraesett, bárkivel és bármivel szembeszáll. 

Legjobb nem szerelmi kapcsolat
Kelly: Az Aurora ciklus sorozatban szereplő 312-es osztag kapcsolatát teszem az első helyre. Bár alakultak benne erősebb érzelmi szálak is, ez a barátság és bajtársiasság kiemelkedően a legjobb volt az idei olvasmányaimban.
Lupi: T. Kingfisher: Csalán ​és csont regényében Marra és a kis csapata (egy csontkutya, egy sárbanya, egy démonnal megáldott csirke, egy elátkozott lovag és egy tündérkeresztanya) kapcsolata. Imádtam őket. 

Legjobb fiú szemszög
Kelly: Ruta Sepetys: Én árullak el  Christian szemszöge félelmetesen valóságos volt, jól hozta a 17 éves kamasz gondolatait.
Lupi: Brianna Bourne: 41 ​nap, 9 óra, 42 perc regényében Flint szemszöge. Annyira élő, annyira fájdalmas, de egyben gyönyörű a szemszöge, hogy nem volt kétséges, hogy őt választom ebben a kategóriában.

Legjobb "PASI"
Kelly: Amikor olvastam a Penelope Douglas: Birthday Girl – A szülinapos lány regényt, biztos voltam benne, hogy Pike karakterét ki fogom emelni. Most legyen ő a legjobb pasi, mert gondoskodó, jó ember és mellette kívül-belül remek férfi.
Lupi: Theo Eliott, Laura Wood: Megigézve című regényében. Mintha a meséből lépett volna elő a herceg fehér lovon. Egy világsztár, aki a külső álcája alatt egy érző szívű férfi. Aki imádja az egészségtelen nasikat, a vámpírsorozatokat, aki bármit megtenne a családjáért és a szeretteiért.

 
Legjobb történelmi helyszín
Kelly: Ilyet most nem tudok választani, de ha belecseppenhettem volna valamelyik regény helyszínére, az Rebecca Yarros: Wilder regénye lenne, több hónapos hajóútjuk során rengeteg valós földrajzi helyen jártak, tuti nyaralós helyeken.
Lupi: Az “átkos”, a szocializmus utolsó évei Magyarországon, Zajácz D. Zoltán: Moszkva, ​Balaton (Véres Balaton #4) című regényében. 

Legjobb komoly könyv
Kelly: Szaszkó Gabriella: Állj mellém Ha komoly témákról van szó, abban Szaszkó Gabi a mester, természetesen a Pennington testvérek sorozat lezárása sem volt mentes a mélyebb témák boncolgatásától. Könnyes búcsút vettem Davidtől.
Lupi: Amanda Peters: Áfonyaszedők című regénye. Egy szívszorító és elgondolkodtató regény, amely egybeszövi egy krimi izgalmát és egy családi drámát.


Legjobb szórakoztató regény
Kelly: Catherine Walsh: Holiday Romance – Karácsonyi románc Új kedvenc szerzőt avattam idén Catherine Walsh személyében, és ebben nagy szerepe volt a humoros írásmódjának. Sort kerítettem a második részre is, a Snowed In regényben sem csalódtam.
Lupi: T. Kingfisher: Csalán ​és csont című regénye. A szerző bebizonyította, hogy egy jó fantasyhez nem kellenek agyonhypolt, világszép, kockahasú tündérek, alakváltók és egyebek, lehet anélkül is egy nagyon jó történetet írni. 

Legjobb romantikus regény
Kelly: Jennifer L. Armentrout: A Soul of Ash and Blood – Egy lélek hamuból és vérből  Nem tudok varázslatosabbat annál, ahogy Cas szemszögéből olvashattam Poppyval való kapcsolatáról, a szerelmük szárba szökkenéséről - mivel ez a könyv a sorozat első részének  újramesélése. A választás nem volt kérdéses, pedig az olvasott könyveim 90 %-a romantikus, szóval volt választékom. JLA jól döntött, hogy rajongói kérésre megírta ezt a változatot, én imádtam.
Lupi: Laura Wood: Megigézve című regénye. Egy alapjában véve klisés romantikus történet (rocksztárra kell vigyáznia egy “földi halandónak” és persze szerelem lesz a vége), de a humor, a romantika és a főhősök közti kémia magasan a legjobb romantikus történetté tették számomra idén.

Legjobb realista regény

Kelly: Ruta Sepetys: Én árullak el  Hálás vagyok a Maxim Kiadónak, hogy idén kiadták Ruta Sepetys könyvét, és bizony kiemelkedően jó volt a román szabadságharcról szóló regénye.
Lupi: Tiffany D. Jackson: Hová ​tűntél, Monday? című könyve. Nehéz témákat boncolgat, hiszen egyrészt foglalkozik azzal, hogy évente milyen sok fekete gyermek tűnik el nyomtalanul az Egyesült Államokban, mellette a gyermekbántalmazással, a gyerekek egymás közti bántalmazásával, a bullyinggal és persze azzal is, hogy egy tinédzsernek mennyire nem adnak a felnőttek a szavára.

Legjobb disztópia/poszt-apokaliptikus regény
Kelly: Egyedül az Aurora sorozat illik a kategóriába, így nem volt versenytárs, pedig imádom a műfajt, mindig megfogadom, hogy a következő évben többet olvasok.
Lupi: Itt nem kellett sokat gondolkodnom, számomra ez a könyv magasan: Suzanne Collins: Az aratás hajnala (Az éhezők viadala trilógia #0,5) regénye. Az ember azt hinné, hogy az írónő csak azért ír még erről a világról újabb és újabb regényt, hogy még egy bőrt lehúzhasson a rajongókról, de Suzanne Collins bebizonyította, hogy van még mit elmesélnie. Én pedig örömmel várom az újabb regényét.

Legjobb fantasy
Kelly: Adrienne Young: Ékkő Alig vártam, hogy olvashassam Fable történetének folytatását, ez is nehéz kategória volt döntés szempontjából, de ez a kalózós-fantasy világ magas labdát adott.
Lupi: Keri Lake: Anatéma (Az Elemésztő Erdők#1) Felültem a hype vonatra és nem is szeretnék leszállni róla, annyira jól sikerült ez a könyv. Egy izgalmas, néhol véres, dark fantasy horror elemekkel megtüzdelve és ahol (egyelőre) nem a románc a legfontosabb momentum. A szereplők izgalmasak, a karaktereik eléggé komplexek, a főhősöket könnyű kedvelni és izgulni értük. Imádtam! 

Legjobb krimi
Kelly: Agatha Christie: Szentivánéji krimik Ezt a remek válogatást hoztam erre a kategóriára, és hát nem telhet el az év AC nélkül, ez már szinte hagyomány nálam.
Lupi: Idén számomra is meglepetésként, de elég sok krimit olvastam. És azokból is nagyon jókat, így ez volt az egyik legnehezebb választás a számomra, hogy kiszedjek egyet, ami különösen tetszett. Ez pedig végül: Lauren North: A ​lányod vagyok című regénye lett. Egy rettentő izgalmas és végig kiszámíthatatlan történet, ahol a szerző mesterien tudott félrevezetni egészen a regény végéig.

Legjobb sorozat első rész
Kelly:  Ide most nem fantasy sorozatkezdőt hoznék, bár volt néhány az idén, hanem egy szórakoztató new adult sorit. A  Bostoni bikák sorozat első része  A szívtipró L.J. Shen-től nálam igazán betalált, végig is értem a négyrészes sorozaton az év végére. 
Lupi: Itt lesz egy magyar és egy külföldi könyv is: magyarként Győri Katalin: Nem ​festek álmokat (Flow#1) című regényét említeném meg - egyszerűen imádtam. Sajnos nem tudom, hogy mikor jelenik meg a sorozat következő része, de nagyon várom:). Külföldiként pedig Kerri Maniscalco: Stalking ​Jack the Ripper – Hasfelmetsző Jack nyomában (Hasfelmetsző Jack nyomában #1) című nyitókötetét említeném meg, ami annyira jól sikerült, hogy azóta már a második részt is “kivégeztem” és tűkön ülve várom a harmadikat!

Legjobb sorozat folytatás
Kelly: Jennifer L. Armentrout: A Soul of Ash and Blood – Egy lélek hamuból és vérből Nagyon vártam ezt a folytatást, ez nekem majdnem elvitte az év könyve díjat is. Imádtam Cas szemszögét, és igaz, hogy nagyrészt újramesélés a könyv, de jócskán voltak új jelenetek a jelenben és még egy gyilkos függővég is belefért.
Lupi: Itt sem volt kétséges a választásom: Kerri Maniscalco: Hunting ​Prince Dracula – Drakula fejedelem markában (Hasfelmetsző Jack nyomában#2) című regénye méltó nyertese lett ennek a kategóriának. Nagyon vártam a sorozat eme részét és egyáltalán nem okozott csalódást. Gyilkosságok, nyomozás, rejtély, mindez Erdély hófödte csúcsai között, Dracula árnyékában. Imádtam!

Legjobb sorozat befejezés
Kelly: Idén befejeztem a Joss Stirling Lélektársak sorozatát, mely hosszú éveken át kitartott, a Summer a hatodik, egyben befejező rész volt a sorban. Minden szempontból megfelelő a befejezés, öt pontos olvasmány volt, a jelölés egyben tisztelgés is részemről az egész sorozat előtt.
Lupi: Kate Golden: Rózsa ​diadala (A szent kövek #3). Egy tökéletes lezárása egy nagyon jól felépített és megírt történetnek. 

Legprovokálóbb könyv, ami kirántott a komfortzónánkból
Kelly: Sophie Lark: There Are No Saints – Nincsenek szentek Erre aztán nem számítottam, mikor megvettem, hogy egy sorozatgyilkosos dark romance sorozatba kezdek bele, ami alaposan komfortzónán kívüli számomra. Négy pontot azért megért!
ÉS Penelope Douglas: Birthday Girl – A szülinapos lány Imádtam ezt a könyvet, az age gap még hagyján, de itt az “exem apja” trope volt a  komfortzónán túli rész. Ezzel együtt engem megvett kilóra a történet, pedig nem a kedvencem a szerző. 
Lupi: Rina Kent: Deviant King - Deviáns király (Royal Elite #1). Az olvasás nagy részében olyan ideges voltam, hogy legszívesebben a földhöz csapkodtam volna a könyvet. De aztán sose tudtam abbahagyni :). Egy deviáns, toxikus, beteges kapcsolatról szól a regény, ahol a főhős tényleg rosszfiú, akit egyszerre gyűlölsz és imádsz, de az biztos, hogy bemászik a bőröd alá és nem enged el többet. 

Legjobb könyv – 15-21 Young Adult korosztály
Kelly: Amie Kaufman – Jay Kristoff: Aurora Burning – Aurora lángja és Amie Kaufman – Jay Kristoff: Aurora's End – Aurora végzete Idén olvastam a sorozat 2. és 3. részét is, és szeretném kifejezni a csodálatomat, ez egy nagyon jó YA sorozat, mindkét részt nagyon szerettem, nem is tudok választani közülük.
Lupi: Győri Katalin: Nem ​festek álmokat (Flow#1) című regénye.

Legjobb könyv – 19-26 New Adult korosztály
Kelly: Jay McLean: Leo A Preston-fiúk sorozatnak idén olvastam a 2. és 3. részét, és ezeket különösen szerettem, vérbeli new adult történetek. A kettő közül Leo vitte el ezt a kategóriát, most is beleborzongok, mennyire olvadoztam az olvasás során.
Mivel most nincs külön felnőtt könyv kategória, holtversenyben legjobb könyv volt még:  Parker S. Huntington: Darling Venom – Kedves Méreg  Már az olvasás során éreztem, hogy ez a könyv biztos befutó lesz az éves összesítésben, jól átgondoltam, és összességében ez volt a legjobb felnőtt kategóriás olvasásélményem.
Lupi: Kate Golden: Rózsa ​diadala (A szent kövek #3)

Legkedvesebb idézet
Kelly “… a szeretetet nem lehet megkövetelni vagy erővel elvenni. Csak adni lehet.” Amie Kaufman – Jay Kristoff: Aurora's End – Aurora végzete
Lupi:  "Jobb szeretni valakit és aztán elveszíteni őt, mint soha senkit sem szeretni, nem igaz?" Brianna Bourne 41 ​nap, 9 óra, 42 perc

Legjobban várt könyv 2026-ra
Kelly: Szeretném olvasni Ashley Carrigan új regényét. Címet még nem tudok, de nem az a lényeg, hanem hogy várom.
Lupi: Egyelőre nincs ilyen. A polcomon sorakozó könyvek közül van 2-3, amiért már ölni tudnék, ha olvashatnám őket. :) 

Idén az olvasás mellett rengeteg időt töltöttünk filmezéssel, sorozatok nézésével, így gondoltunk egyet és ezekről is hozunk egy kis összefoglalót:
 
Kelly: A Snitten vezetem a filmnézéseket és idén 800 fölött járok film illetve sorozatrész nézéssel. Számtalan kedvencem született, és újranéztem egész sorozatokat is, valamint behoztam az elkezdett sorozatok kijött évadait. Ami nagy falat volt: Újranéztem a Vámpírnaplók összes részét (Anno kb a 6. évadnál hagytam abba), az összes Árnyvadászok részt, felzárkóztam a nagy kedvenc Outer Banks és a Stranger Things-el, ezer éve vártam, hogy haladjak a Virgin River, Az idő kereke, A Hatalom gyűrűi sorozatokkal. De ez csak csepp a tengerben.

Tényleg csak kiragadott ez a pár kedvencnek jelölt film és sorozat, igyekeztem az ideiek közül választani + amiket idén láttam és dobogóra illenek.
 
Legjobb filmek:
- Frankenstein
- Tőrbe ejtve (3) Ébredj fel, halott ember
- Csütörtöki nyomozóklub
- Adaline varázslatos élete
- F1
- Egyik csata a másik után

Legjobb sorozatok:
A hazudósok
Andor
A Guinness család
A végső lista: Sötét farkas
The Last of Us
A Hatalom gyűrűi
Ransom Canyon
A 3-test-probléma
Verdák szerelmesei


Legrosszabb filmek:
Mondd el halkan
Szeress belém
Karbantartás szükséges

Legrosszabb sorozatok:
Holdlovag - végignéztem, de minek
Úriemberek - elkaszáltam egy rész után
Dekameron - elkaszáltam egy rész után

Legjobb színész:
Diego Luna/Andor

Legjobb pasi karakter:
Taylor Kitsch/Ben Edwards - Sötét farkas

Lupi: Én (még) nem vezetem sehol a sorozatokat és a filmeket, de lassan nekem se ártana, annyi mindent néztem évközben:). Sok esetben puzzlezás közben nézem a filmeket, így azonnal két legyet ütök egy csapásra:).
Volt jó pár kedvencem, új sorozatom és én is megpróbáltam felzárkózni a régiekkel. Ebből pár a teljesség igénye nélkül.

A legnagyobb kedvencem két dél-koreai sorozat volt (még csak most ismerkedem velük, így még rengeteg előttem áll, tudom):
King The Land (A mosoly birodalma) - egy idegtépő örökösödési háború közepette egy jóképű örökös összeütközésbe kerül szorgalmas alkalmazottjával, aki ellenállhatatlan mosolyáról híres
Bon Appétit, Your Majesty - egy történelmi fantasy, időutazós, romantikus sorozat

Egyszerűen elmondani nem tudom mennyire imádtam mind a kettőt. Illetve ajánlanék még egyet, ami nem idei, nem is idén láttam, de örök szerelem:
Crash Landing on You (A szerelem siklóernyőn érkezik) - egy dél-koreai vállalatbirodalom örökösnője egy siklórepülő-incidens miatt Észak-Koreában landol, méghozzá egy katonatiszt életében, aki úgy dönt, segít neki
Mind a három magyarul (vagy legalább magyar felirattal megnézhető, mindenkinek ajánlom, aki még csak ismerkedik a dél-koreai sorozatokkal)
 
Illetve van még egy, amit nagyon szerettem, ez inkább azoknak jön be, akik valaha is gamerkedtek:
Falling Into Your Smile (ez sajnos nincs magyarul, csak angolul vagy angol felirattal) egy kezdő, amatőr, de annál ügyesebb lány játékos csatlakozik egy csak fiúkból álló profi e-sport csapathoz

Puzzlezás közben nagyon sok reality showt néztem (illetve inkább hallgattam:). Ezek közül, ami nagyon tetszett - ezek alatt általában abbahagytam a kirakózást és inkább néztem:
America’s Sweethearts (Dallas Cowboys pomponlányait a válogatástól az edzőtáboron át az NFL aktuális idényéig követhetjük, ahogy valóra váltják álmaikat és a csapat szurkolólányaivá válnak )
Owning Manhattan (Az ingatlanmágnás Ryan Serhant New York egyik legnagyobb cégét vezeti, luxusingalatnokat értékesítve).
Iam Georgina (Ismerd meg Georgina Rodríguezt – aki anya, influenszer, üzletasszony és Cristiano Ronaldo párja)
Outlast (Az alaszkai vadonban 16 túlélő küzd egy hatalmas pénzdíjért)
Glow up (hihetetlen tudású profi sminkmesterek versenye)
Next Gen Chef - 21 fiatal, feltörekvő séf versenye
Pop Star Academy (Katseye)
F1 Academy (Tizenöt fiatal nő tör át a korlátokat a világ egyik legigényesebb sportágában, annak érdekében, hogy ismét női pilóta álljon rajthoz a Forma-1-ben.)

Aztán persze voltak “sima” sorozatok is, ahol a legnagyobb kedvenceim ők voltak:
Stranger Things
Yellowstone
Maxton Hall
The Rookie (Az újonc)
Wednesday
The Diplomat (A diplomata)
The Sandman
Emily in Paris (Emily Párizsban)
The Witcher
My Life with the Walter boys (Én és a Walter fiúk)
XO. Kitty
New Amsterdam
The Abandons (Az elhagyottak)

Megpróbáltam behozni és végignézni az Árnyvadászok sorozatot is, mivel januárban végleg távozik a Netflixről, de egyszerűen nem ment.. Annyira tragikusan rossz, hogy 2. évad közepénél feladtam. A sztori nem lenne rossz, ha nem olvastam volna az eredeti sorozatot könyvben. A mellékszereplők sem rosszak, őket nagyon eltalálták, de aki castingolta Claryt és Jacet, azt elküldeném valahová Szibériába epret szedni… Két ennyire tragikusan rossz színészt a Föld nem hordott a hátán…

És persze a filmek:
K-pop Démonvadászok
A csütörtöki nyomozóklub
The Wrong Paris (Egy másik Párizs)
Tőrbe ejtve (3) Ébredj fel, halott ember

és volt még további x film is, de sajnos nem mindegyikre emlékszem így visszamenőleg - jövőre vezetni fogom ígérem!
 
És a számomra nagyon rossz filmek idén
Troll 2 (az első még érdekes volt, látványos, izgalmas, de a második… ott kellett volna abbahagyni:)
My Oxford Year (Az oxfordi évem) - a két főszereplő között annyi kémia se volt, mint két váza között…

Én most kihagynám a legjobb színészt és pasi karaktert, nem is nagyon fogott meg senki így első körben, de ami késik, nem múlik:)
 

Folyt.köv. 2026-ban! 
Minden kedves olvasónknak könyvekben és filmekben gazdag, nagyon boldog új évet kívánunk!
 
Bloggertársak évértékelője:
 
 
 
 
 
 

2025. december 23., kedd

Catherine Walsh: Snowed In - Behavazódva (Fitzpatrick Christmas #2)


A Könyvmolyképző Kiadó karácsonyra megjelentette Catherine Walsh:  Fitzpatrick Christmas sorozatának második részét: Snowed In - Behavazódva címmel. Az első részből már megismert sármos Christian és az ünnepekre hazatérő csinos Megan megegyeznek, hogy álkapcsolatot létesítenek a karácsonyi időszakra, hogy megelőzzék a családjaik és barátaik újabb sajnálkozó megjegyzéseit. Készen álltok egy remek romantikus komédiára?
Kövessétek a blogturnénk állomásait, és a játékunk során megnyerhetitek a regény egy példányát a kiadó felajánlásában!
 
Könyvmolyképző Kiadó 2025. Rubin pöttyös 
360 oldal
Fordította: Tóth Katalin
Goodreads: 4,06
Besorolás: felnőtt, romantikus, karácsony
 
A két gyerekkori barát hazatér az ünnepekre, és úgy döntenek, hogy ők lesznek a világ legjobb kamupárja…
Megan retteg attól, hogy haza kell utaznia az ünnepekre. Ő a falu számkivetettje, az ördög, aki négy évvel ezelőtt faképnél hagyta az oltár előtt Isaacet, a helyi aranyifjút, és a nagyvárosba szökött. A háta közepére sem hiányzik a veszekedés. Főleg úgy, hogy a férfi újra vőlegény, Megant pedig az idén már negyedszerre dobták.
Christiannek elege van abból, hogy minden karácsonykor szingli. Nincs gondja az egyedülléttel, csak azt nem érti, hogy a hozzátartozói miért illetik sajnálkozó szavakkal és pillantásokkal a családi vacsoránál, holott ő teljesen jól van.
Miután Megan szó szerint belebotlik Christianbe egy dublini pubban, egyezséget kötnek. Elhatározzák, hogy ők lesznek a világ legjobb kamupárja, és együtt fogják átvészelni az ünnepeket.
Szabályokat állítanak fel, és aláírnak egy borpecsétes szalvétára vetett szerződést, ami alapján végig fogják ülni egymás családi összejöveteleit, eljátsszák, hogy hihetetlenül szerelmesek egymásba, és ezt teszik egészen addig, amíg maguk mögött nem tudják az év végi kötelezettségeiket. Végül is csak néhány hétről van szó.
De mivel mindenki hazautazik az ünnepekre, és a két nagy család mellett a régi barátokkal, szerelmekkel és az egykori érzésekkel is foglalkozniuk kell, rém kaotikus lesz a helyzet. És amikor bejön a képbe még egy behavazott faház és némi karácsonyi varázslat is, onnantól fogva bármi megtörténhet…

 
A sorozat első része, a Karácsonyi románc olvasása után eldöntöttem, hogy olvasnom kell a másik Fitzpatrick testvér, Christian történetét is, elsősorban a remek olvasásélmény miatt, nagyon megkedveltem a szerző stílusát, és bőven rám fért még egy karácsonyi történet az ünnepekhez közeledve.
A regény prológusában azonban még híre hamva sincs a karácsonynak, egy öt évvel korábbi eseménynek lehet tanúja az olvasó, mégpedig egy menyasszony szökésének az esküvőjéről. Megan O'Sullivan az utolsó pillanatban hátat fordít a vőlegényének és a násznépnek, egészen Dublinig menekül, és többé nem is tudja rávenni magát, hogy visszatérjen a szülővárosába. Most azonban karácsonyra mégis hazakészül, mert az évek óta Ausztráliában élő bátyja is hazalátogat. Egy véletlennek köszönhetően összefut Christiannal egy dublini pubban, és némi iszogatás után szövetséget kötnek, álkapcsolatot színlelve utaznak majd haza, így Megannak nem lesz kínos esetleg összefutni a régi vőlegényével és a közös barátaikkal. Christian pedig unja már, hogy csak ő szingli, és ez egyre kínosabb számára a család előtt, akik azt várják, hogy végre megállapodjon. Persze semmi sem úgy történik, ahogy azt párosunk elképzelte, Megant enyhén szólva nem fogadja jó szívvel a kisváros, és Christian is újra konfliktusba kerül az apjával. A két fiatal között kialakuló vonzalom tagadhatatlan, vajon sikerül kibontakoznia az érzelmeiknek ebben a zűrös de egyben ünnepi környezetben? 
 
Ebben a részben már váltott szemszögű elbeszélést kaptam, így Megan mellett Christian gondolatait is megismerhettem. De kezdjük a szökött menyasszonnyal, ami klisésen hangzik, de én imádom ezt a felütést, érdekel, vajon mi vehet rá valakit, hogy otthagyja élete nagy napján a választottját és a várakozó násznépet. A szerző nagyon fifikásan lassan csepegtetve árulta el az okot, igazodva a párosunk között kialakuló bizalomhoz. Ahogy ők ketten megnyíltak egymás felé, úgy tudtam meg egyre többet a múltról. Ez a lány egy rosszul működő kapcsolatból lépett ki, és bizony el kellett telnie ennyi időnek, hogy szembe tudjon nézni azokkal, akiket akkor hátrahagyott. Nagyon tetszett, ahogy a szerző ezt a cselekményszálat bonyolította, szívszorító volt látni a családtagok és a régi barátok reakcióit, amikor újra találkoznak és felelősségre vonják, majd azt is, amikor kiderült az igazság. Megan egy remek karakter, magabiztos, erős nő, de attól vált ilyenné, hogy öt éve a fogát összeszorítva a sarkára állt. Mostanra viszont ráférne egy valós, kölcsönös érzelmeken alapuló szerelemi kapcsolat. 
Christian teljes más, mint az első részben istenített Andrew, őt még egy fokkal jobban megszerettem, mert valóságosabb volt. Önerőből ért el egy remek életszínvonalat, figyelmes, törődő, kedves, családszerető, egyszóval olyan, akire rábízhatod magad. Egy dolog zavarja nagyon, hogy az apjával nem felhőtlen a kapcsolata, úgy érzi, hogy csalódott benne. Nem értik meg egymást, és ez visz némi feszültséget a karácsonyokba. Végre ezen is sikerül változtatni, sor kerül az őszinte beszélgetésre közöttük. 
A legjobb rész a regényben természetesen a címhez köthető jelenet, amikor párosunk felautózik a hegyen lévő vendégházba, és rájuk szakad a hóvihar. Szó szerint behavazódnak és ez a kényszerű közelség végre meghozza, amire minden olvasó várt. 
Ha lehet, még jobban szerettem ezt a részt, mint az elsőt, jó volt újra találkozni a családtagokkal és újakat megismerni. Andrew-ék különösen sokat szerepeltek, és számomra a Christian-Andrew párbeszédek megint vitték a show-t. A szerző szépen hozta a humoros jeleneteket, sok volt a szarkasztikus megjegyzés a párosunk között is, jól balanszírozta ez a komolyabb témákat. A testvéri kapcsolatokban tobzódhat az olvasó, erős az összetartás és a védelmi ösztön, ez minden családnál jól működött, néha egy kissé még túlzásokba is estek, de valahogy ezen a téren is rendeződtek az álláspontok.
Az erotika nem nyomja el a történetet, bár a kémia működik, és fokozatosan érik a beteljesülés, annak a bizonyos néhány jelenetnek a leírása abszolút kifogástalan. Megan belevaló nő, ebben a helyzetben is kimondja amit akar, ez határozottan szimpatikus volt. 
Nem győzöm hangsúlyozni, mennyire örültem, hogy a történet vége felé nem voltak felesleges körök, vagy váratlan dráma, ellenben egy nagyon cuki epilógussal örvendeztetett meg a szerző.
Idén szerencsém volt, jóféle ünnepi hangulatú könyveket választottam. A korábbi részhez hasonlóan szívből ajánlom a szerző ezen történetét is a kellemes romantikát kedvelő olvasóknak, a karácsonyi hangulat csak hab a tortán.  
Képek: Pinterest
 
Borító: Cuki, a háttérben ott figyel az a behavazódott faház.

Kedvenc karakter: Christian.

Szárnyalás: Imádtam a faházban töltött időt.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Kellemes a szerelmi szál, jó kémiával, az első részhez hasonló stílusban.
 
Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Játékunk során pár kérdést teszünk fel nektek, amelyekre a könyv beleolvasójában találjátok meg a válaszokat. Nincs más dolgotok, mint beírni a helyes megoldást a Tally megfelelő sorába.
(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
 
KÉRDÉS:   Milyen színű Christian nyakkendője a prológus jelenetében? 
  
 
Állomások:
12.19 Sorok között extra
12.21 Sorok között
12.23 Kelly&Lupi olvas
 

  
 

2025. december 10., szerda

Catherine Walsh: Holiday Romance - Karácsonyi románc (Fitzpatrick Christmas #1)

 

A Könyvmolyképző Kiadó egy új rubin pöttyös sorozattal lepte meg idén karácsonyra az olvasóit: Fitzpatrick Christmas címmel. Az első rész a Holiday Romance - Karácsonyi románc címet viseli, mely Molly és Andrew szívmelengető történetét meséli el.
Kövessétek a blogturnénk állomásait, és a játékunk során megnyerhetitek Catherine Walsh   regényének egy példányát a kiadó felajánlásában!

Könyvmolyképző Kiadó 2025. Rubin pöttyös
392 oldal
Fordította: Tóth Katalin
Goodreads: 4,00
Besorolás: Romantikus, felnőtt, utazás, karácsony 

Molly és Andrew Írországba repülne haza az ünnepekre, amikor egy különös hóvihar keresztülhúzza a számításaikat.
Kettejük között soha semmi romantikus nem történt: barátok, és ez minden. Már tíz éve évente egyszer hét órát és tizenöt percet együtt töltenek a karácsony előtti utolsó járaton, ami Chicagóból Dublinba tart. Az úton általában borzalmas bort kortyolgatnak, és beszámolnak egymásnak arról, hogyan alakult az életük a legutóbbi találkozásuk óta. Nagyon különböznek egymástól, és ez az ünnepi hagyományokról kialakult véleményükben is megnyilvánul.
Molly nincs túlzottan oda a karácsonyért, ezzel szemben Andrew fanatikusan rajong érte. Neki sokat jelent, hogy az ünnepeket Írországban tölthesse a családjával, és ezt Molly jól tudja. Ahelyett, hogy a józan észt követnék, és Amerikában maradnának, belevágnak egy őrült kalandba. Molly megígéri Andrew-nak, hogy mindenáron hazajuttatja édesanyja híres karácsonyi vacsorájára.
Az óra ketyeg, lassan kifutnak az időből. De Mollynak mindig van újabb terve. És amíg a taxik, repülők, hajók és vonatok menetrendjét zseniálisan össze lehet hangolni, addig semmi baj nem lehet.
Amivel egyikük sem számol, hogy amíg szakad a hó a város és a két jó barát feje fölött, az univerzumnak velük van terve, mégpedig az, hogy összeboronálja őket – annak ellenére is, hogy meg vannak győződve arról, hogy nem egymásnak teremtették őket.


Megint itt a december és rohamléptekkel közeledik a karácsony. Persze a hangulatba kerülésnek van még egy remek módja, az év utolsó hónapjában sok könyvmoly olvas  karácsonyos sztorikat, természetesen a romantikus zsánerből. Minden évben sorra kerítek én is egy-két ilyen regényt, most a Könyvmolyképző új rubin pöttyös sorozatára esett a választásom, lássuk Andrew Fitzpatrick története mennyire vett le a lábamról, mert őszintén szólva ilyenkor még kritikusabb vagyok, ahogy a karácsonyi filmekkel is, nem könnyű meggyőzniük, nekem kicsit több kell a hópelyheknél és a karácsonyi pulykasültnél.
 
Alapvetően szeretem a repülőteres klisét, a hosszú repülőutak alatti beszélgetéseket, idegenek ismerkedését, az ebből kialakuló történeteket. Ebből a szempontból jól indult a regény, hiszen Molly és Andrew már a tizedik közös hazautazásra készülnek Chicagóból Írországba - barátokként. Régóta ismerik egymást, és bár az első két út nem a legjobban sikerült, később már mindketten várják ezt a pár órányi együtt töltött időt. Párosunk igencsak különbözik egymástól a karácsonyi szokásokat illetően, Molly inkább a családjával való találkozásra fókuszál, a karácsony csak mellékes, hiszen náluk fát sem állítanak. De most Zoe az ikertestvére számít rá, hiszen nemsokára szülni fog, méghozzá egyedülálló anyaként. 
Andrew a másik véglet, nagy bőrönddel utazik haza, amiben nem kevés ajándék lapul, náluk alapvető, hogy összegyűljön a család, fontosak a hagyományok. Molly pontosan látja, mennyire kétségbeesik Andrew, amikor kiderül, hogy nem tud felszállni a gépük a vihar miatt. Azonnal szervezkedni kezd, és a félvilágot megkerülve próbálnak Európába jutni. Aztán történik valami, ami megváltoztat mindent, és ehhez köze van ugyebár a fagyöngynek, meg a váratlan csókoknak...
 
Eddig a pontig is szurkoltam a párosunknak, de innentől le sem tudtam tenni a könyvet. A szerző remekül építette fel a regényt, ugyanis a jelen történései mellett az első utazástól kezdve lineárisan mutatta meg az összes repülést, ezzel bepillantást nyerhet az olvasó tíz év történéseibe, mindkét fél örömeibe és csalódásaiba. Egyikük sem szerencsés a párkapcsolatokban, szerelmek jönnek mennek, de az igazi várat magára.  Nagyon szerettem olvasni ezeket a visszaemlékezéseket, mert jól kirajzolódott a kapcsolatuk fejlődése, rengeteg humorral fűszerezve. Időnként hangosan felnevettem a szarkasztikus beszólásokon, az egymás közöttiek is szórakoztatóak voltak, de Andrew családjával való találkozás volt mégis a kedvenc részem, a csipkelődés Christopher és Andrew között mindent vitt. A humor mellett nagyon értékeltem a szerző írói stílusát, magas fokon tudta átadni a karácsonyi hangulatot, a szereplők többször is sétálgattak az ünnepi utcákon, különböző városokban, és olvasóként úgy éreztem, én is ott lehetek velük, kóstolhatom a helyi különlegességeket.
És akkor térjünk rá arra, ami még emlékezetesebbé tette a történet, túl Molly és Andrew kialakuló szerelmén. A szerző Molly-val kapcsolatban egy jelentős mellékszálat is előtérbe helyezett, mégpedig a lány karrierjével kapcsolatban. A menő ügyvédség rengeteg munkával jár, de Molly hosszú évek óta mindent is beáldoz a karrierje érdekében, minden más csak a második helyen lehet, a család és a többi kapcsolata is. Hosszú ideje érzi, hogy ezzel nincs minden rendben, nem érzi boldognak magát. Most végre ezen a fronton is változás áll be, aminek őszintén örültem. Jó volt, hogy ezzel a sokakat érintő, "vajon jó helyen vagyok a világban, és ha nem, merre tovább?" kérdéssel is foglalkozott a történet.
 
Andrew az utóbbi olvasmányaim legklasszabb álompasija, igazi támogató barát, aki régóta már egész másként érez a lány iránt, csak azok a fránya körülmények sosem az igaziak. Kicsit úgy éreztem a szerző próbált Andrew-nak valami hibát kitalálni, és bele is írt egy ilyet, de nem tudtam ebbe beleélni magam, mert nem láttam róla semmi leírást, így súlytalannak éreztem, holott ez egy nagyon is komoly probléma, és ez is Andrew-t magasztalja fel, mert időben felismerte a problémáját és tett ellene. A regény Molly szemszögéből íródott, így sajnos Andrew fejébe nem láthattam bele, pedig ha ő saját maga mesélt volna a problémáiról, akkor talán hittem volna neki. Végül is ezért volt ez a kis fél pontnyi levonás. 
Fentebb már áradoztam a romantikus szálról, mennyire jól alakította a szerző a párosunk közötti feszültséget, és ez nem fordult át túlfűtött spicy jelenetekbe. Ha jobban meggondolom összesen csak egy ilyen jelenet volt, meg talán egy fél, de így volt ez tökéletes, kész felüdülés volt a mai trendekhez képest.
Összességében egy igazi romantikus karácsonyi történetet olvashattam, szerethető szereplőkkel, abszolút komfort olvasmány volt számomra, érdemes neked is kezedbe venned, remekül hangolódhatsz vele az ünnepekre. Örök hálám Rácz-Stefán Tibi bloggertársamnak, hogy felhívta rá a figyelmemet. A szerzőt is megszerettem, fogok még tőle olvasni, például már meg is jelent a sorozat következő része, Behavazódva címmel, ami Christopher sztorija, szintén karácsonyi körítéssel, a jó kis álkapcsolat trope bevonásával bolondítva.
Képek: Pinterest

Borító: Cuki.

Kedvenc karakter: Molly.

Szárnyalás: Imádtam megismerni Andrew családját.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Végre egy történet, amelyben a cuki szerelmi szál a lényeges, a hempergés nem dominál.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Játékunk során pár kérdést teszünk fel nektek, amelyekre a könyv beleolvasójában találjátok meg a válaszokat. Nincs más dolgotok, mint beírni a helyes megoldást a Tally megfelelő sorába.
(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kérdés:  Ki hívta fel Andrew-t a repülőn?
 
 
 
Állomások:
 
12.06 Kelly&Lupi olvas extra állomás
12.08 Sorok között
12.10 Kelly&Lupi olvas






2025. december 8., hétfő

Brianna Bourne: 41 ​nap, 9 óra, 42 perc

Kolibri Kiadó, 2023
416 oldal
Fordította: Molnár Edit
Goodreads: 4,18
Besorolás: YA, ifjúsági, romantikus, sci-fi, disztópia

A féléletidőt egy apró, de jól felismerhető nyilallás jelzi. Azt jelenti, eljutottál életed feléhez, és onnantól pontosan meghatározható a halálnapod.A tizenhét éves Flint Larsen nyolc éve tudja, mikor fog meghalni.
Bakancslistája nincs.
Utolsó napjaira visszatér a szülővárosába, hogy szülei körében csendben és mogorván várja a halált, ami 41 nap, 9 óra és 42 perc múlva érkezik.
De aztán találkozik September Harringtonnal, a tudós ambíciókat dédelgető lánnyal, aki a Félélet Intézet kutatógyakornoka, és akinek szintén megvannak a maga démonjai. Találkozásuk sorsszerű és csodálatos, épp ezért egyiküknek sem akaródzik igazat mondani. A lány mellett Flint megtanul nevetni, élvezni az életet és a barátok társaságát, megélni az örömöket, amiket mindeddig megtagadott magától.
Amikor kiderül Flint makacsul őrzött titka, megindul a versenyfutás az idővel. September elmélete szerint egy bizonyos kísérleti kezelés talán meghosszabíthatja a fiú életét.
De csak talán…
„Többre vágyom az egyszerű létezésnél. Élni akarok.”
„Most először engedélyezem magamnak, hogy elképzeljem, milyen érzés lenne olyan emberként élni, aki nem tudja, mikor fog meghalni. Reggelente felébredek, és kimerészkedek egy olyan világba, ahol száz halálos veszély leselkedik rám. De nem bújok el; jelentkezem egy repülősiskolába, és pilóta leszek. Kisétálunk a Romokhoz, és belekarcoljuk a nevünket a kövekbe, Flint + September, és hallgatom, ahogy September felhevülten magyaráz mindenféle spektrométerekről, kromatográfokról meg a többi érthetetlen dologról. Nézem, ahogy az őszi naplemente fénye a hajába fonódik. Amikor megszerzem a pilótaengedélyemet, elviszem egy körre.”

A szerző eme regényével anno volt már egy blogturné, ám én abban nem vettem részt, valamiért nem is tudtam róla, hogy létezik ez a regény. Azonban idén megkeresett a kiadó, hogy lenne-e kedvünk Kellyvel elolvasni és értékelni a szerzőnő két művét, amire igent mondtunk és szépen, testvériesen megosztoztunk rajta, ő olvasta el az Újra veled, éjfélkor című könyvet, én pedig a jelen regényt.
A könyvnek már a fülszövege megfogott, bár picit féltem, hogy a "szokásos, a főhős valamiben haldoklik, megismeri élete szerelmét, együtt töltenek pár szép napot / hetet, majd meghal, én pedig az utolsó 10 oldalra már nem is emlékszem, mert úgy bőgök" történetet fogok kapni. Annyit elárulok, hogy a Brianna Bourne TUDOTT újat mutatni e téren.

Ebben a disztópikus világban a Féléletidő egy olyan sorsfordító, megkerülhetetlen esemény, amivel mindenki találkozik, csak a kérdés az, hogy mikor. Ezt nem orvosok döntik el, hanem mindenkinél egy apró, de jól érezhető nyilalás jelzi a megmásíthatatlant. Ha ez megtörténik, akkor ugyanannyi időd van hátra az életedből, mint amit eddig leéltél - és pár óra eltéréssel ki lehet számítani, hogy mikor fogsz meghalni. Ez az elem az, ami különlegessé teszi a történetet, hiszen csak magán, ezen a szálon is napokig el tudsz rágódni, hogy vajon jó dolog tudni, hogy mikor halsz meg? Kiegyenlítheti az a tény a Féléletidőtől való rettegést, hogy addig viszont semmi nem tud kárt okozni benned? Ha tudod, hogy mikor ér véget az életed, akkor másként fogod a hátralévő időt eltölteni? Jobb emberként? Vagy onnantól semmi nem számít?
A legtöbb esetben a Féléletidő meghagyja azt, hogy az emberek "normális" ideig éljenek, de néha kegyetlenül, gyermek vagy kamaszkorban jelentkezik, ezzel végtelenül lerövidítve az adott ember életét.

A 17 éves Flint nagyon szerencsétlen ilyen téren, őt már gyermekként megérintette a Féléletidő, így kamaszként jön el érte a Kaszás. Az élete utolsó időszakára a szülővárosába költöznek vissza a szüleivel. A fiú a megtestesült mogorvaság - nem is csoda, hiszen pontosan tudja, hogy már csak 41 nap, 9 óra és 42 perce maradt az életéből. Nincsen bakancslistája, nem akar semmit sem élvezni, csak csendben várja a halált, mogorván és fásultan. A szüleitől és a barátaitól teljes mértékben eltávolodik - akik nem igazán tudják ezt kezelni. Abszolút együtt lehet vele érezni, minden sorból, ami az övé, süt a fájdalom és a kilátástalanság.
Egészen addig, ameddig véletlenül nem fut össze Septemberrel.
A vöröshajú fiatal lány egy ambiciózus tudós tanonc, a Félélet Intézet kutató gyakornoka. Saját családi tragédiája miatt jelentkezett ide, mert úgy érzi, hogy ennek a borzalomnak van tudományos magyarázata és le is lehet ezt győzni a tudomány és a kutatás eszközeivel. Ő a fiú teljes ellentéte, a fény az éjszakában.
A találkozásuk nemcsak egy véletlen romantikus esemény, hanem egy sorsszerű pillanat. Flint, aki már csak fásultan várja az élete végét, a lány mellett szó szerint újjászületik. Hatalmas energia, életigenlés van Septemberben, ami a fiúra is átragad és aki miatt Flint újra megtanul nevetni, élvezni a régi és az új barátok társaságát, álmodni is mer újra, sőt a szerelem is megkörnyékezi.
September pedig úgy dönt, hogy még jobban beleveti magát a kutatásba és megmenti a fiút. És innentől indul be igazán a történet: a tüneményes szerelmi szál egy őrült hajszába csap át, egy versenyfutásba az idővel. Imádtam, ahogy a tudomány iránti szeretete és a fiú iránti szerelme összefonódott a karakterében.
Flint nem adja magát könnyen, de végül nem tud ellenállni Septembernek, a lány lelkesedése rá is átragad és reménykedni kezd ő is, hogy hátha nem csak ennyiből áll az élete. A kettőjük közti kémia tagadhatatlan, csak úgy forr köztük a levegő. Imádtam a kezdeti macska-egér játékot is, hiszen mind kettőnek tetszik a másik, de egy ideig egyik sem akarja beismerni ezt a tényt és csak kerülgetik egymást.

És innentől rettentő nehéz írni a regényről, hiszen nem akarom elárulni, még véletlenül sem, hogy sikerül-e megmenteni Flint életét vagy sem. Ezt az írónő is rettentő ügyesen az utolsó pillanatig titokban tartja, ide-oda rángatva minket (és természetesen a könyv főhőseit is) a remény és a kilátástalanság között. Ez abszolút egy érzelmi katarzis, ahol a szerző nem kímél sem minket olvasókat, sem a szereplőit.
Az írónő végsőként megmutatja, hogy MINDIG VAN VÁLASZTÁSUNK - hiszen mindegy, hogy mennyi időt kapunk, a legfontosabb, hogy mit is kezdünk vele.

A történet lezárása számomra így tökéletes, ahogy van (és neeem, nem csepegtetek még egy morzsát sem, hogy Flint túléli-e a halála napját vagy sem).

Összességében IMÁDTAM ezt a regényt és nagyon köszönöm a Kiadónak és főleg Garamvölgyi Katalinnak, hogy felhívta a figyelmemet erre a történetre, én pedig innentől odafigyelek Brianna Bourne nevére, mert mindenképpen megérdemli.
A regényt pedig mindenkinek ajánlom, aki szereti a kevés disztópiával fűszerezett, romantikus és érzelmekkel teli történeteket. Olvassátok el minél többen, mert tényleg érdemes! (és próbáljátok megállni és ne olvassátok el előre, hogy mi lesz a történet vége - úgy lesz igazán ütős és izgalmas!)

Borító: Tetszik, ahogy látod is, meg nem is a főszereplőket. Egy dologba tudnék belekötni, ennél a történetnél valami borongósabb, misztikusabb képi világot is el tudtam volna képzelni. 

Kedvenc karakter: Flint és September természetesen:)

Szárnyalás: A főszereplők közti kémia és a végig feszült, idővel való harc.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Van benne szomorú, vidám és persze sok-sok romantikus rész (és van benne +18 karikás rész is, de szigorúan a YA keretein belül! )

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!



2025. december 6., szombat

Catherine Walsh: Holiday Romance - Karácsonyi románc (extra állomás: idézetek)


A Könyvmolyképző Kiadó egy új rubin pöttyös sorozattal lepte meg idén karácsonyra az olvasóit: Fitzpatrick Christmas címmel. Az első rész a Holiday Romance - Karácsonyi románc címet viseli, mely Molly és Andrew szívmelengető történetét meséli el.
Kövessétek a blogturnénk állomásait, és a játékunk során megnyerhetitek Catherine Walsh   regényének egy példányát a kiadó felajánlásában!

Könyvmolyképző Kiadó 2025. Rubin pöttyös
392 oldal
Fordította: Tóth Katalin
Goodreads:
Besorolás: Romantikus, felnőtt, utazás, karácsony 

Molly és Andrew Írországba repülne haza az ünnepekre, amikor egy különös hóvihar keresztülhúzza a számításaikat.
Kettejük között soha semmi romantikus nem történt: barátok, és ez minden. Már tíz éve évente egyszer hét órát és tizenöt percet együtt töltenek a karácsony előtti utolsó járaton, ami Chicagóból Dublinba tart. Az úton általában borzalmas bort kortyolgatnak, és beszámolnak egymásnak arról, hogyan alakult az életük a legutóbbi találkozásuk óta. Nagyon különböznek egymástól, és ez az ünnepi hagyományokról kialakult véleményükben is megnyilvánul.
Molly nincs túlzottan oda a karácsonyért, ezzel szemben Andrew fanatikusan rajong érte. Neki sokat jelent, hogy az ünnepeket Írországban tölthesse a családjával, és ezt Molly jól tudja. Ahelyett, hogy a józan észt követnék, és Amerikában maradnának, belevágnak egy őrült kalandba. Molly megígéri Andrew-nak, hogy mindenáron hazajuttatja édesanyja híres karácsonyi vacsorájára.
Az óra ketyeg, lassan kifutnak az időből. De Mollynak mindig van újabb terve. És amíg a taxik, repülők, hajók és vonatok menetrendjét zseniálisan össze lehet hangolni, addig semmi baj nem lehet.
Amivel egyikük sem számol, hogy amíg szakad a hó a város és a két jó barát feje fölött, az univerzumnak velük van terve, mégpedig az, hogy összeboronálja őket – annak ellenére is, hogy meg vannak győződve arról, hogy nem egymásnak teremtették őket.


A blogturnénk első állomásán három hosszabb idézetet hoztam a regényből, remélem benneteket is romantikus karácsonyi hangulatba hoz! Értékelés dec. 10-én érkezik.

"– Ez a fagyöngy? – Az kizárt. – Olyan, mint a spenót. Mint a spenótlevél.
– Hogyhogy nem tudod, mi az a…?
– Tudom, mi ez, csak még nem láttam ilyet. Nem azzal töltöm a decembert, hogy egész idő alatt felfelé nézegetek, jó?
– Pedig a kábé százötven centiddel életed nagy részében felfelé nézel.
– Százhatvan centi vagyok, köszi! És egész jól látom a világot ebből a…
– Ne legyen már olyan grincs! – szól közbe a férfi. – Ez a hagyomány!
– Csigavér! – kiáltok vissza.
Andrew elneveti magát, és néhányan megállnak a felhajtás láttán. Hirtelen közönségünk is támadt.
– Hogy ez mekkora hülyeség! – morgom, és igyekszem kerülni a tekinteteket, miközben Andrew a sálhoz illő bojtos sapkát húz a fejébe. És bizarr is, nem gondolod?
– A negyedik kiegészítés értelmében jogom van hallgatni.
Ötödik.
– Mindegy.
Újabb pár halad el mellettünk, amíg mi ott húzzuk az időt. Felpillantanak, és észreveszik a fagyöngyöt. Anélkül, hogy lassítanának, egymás felé fordulnak, és megcsókolják egymást, aminek láttán halvány mosoly jelenik meg azoknak az arcán, akik mindezt látják.
Tátott szájjal nézem, hogy mintha mi sem történt volna, továbbmennek.
– Balszerencsét hoz, ha nem csókoljátok meg egymást! – kiáltja a víg kedélyű pasas, és ismét minket figyel.
– Nem, nem hoz! – vágok vissza. – Maga csak kitalálta ezt!
Andrew toporog mellettem, látszik, hogy továbbra is jól szórakozik.
– Molly…
– Csak kitalálta.
– Ne figyelj rá!
– Nem tudok nem figyelni rá. Legrincsezett. Miért hív mindenki így? – Egyre nő a bosszúságom, amikor látom, hogy mellettünk egy idősebb pár csókváltását is taps követi. – Hát jó. Gyere, csókolj meg!
– Kissé túlteng benned a versenyszellem, nem gondolod? Inkább keressük meg a sofőrünket!
Megragadom Andrew karját, és mivel most is munkálkodik bennem a bizonyítási kényszer, hogy elnyerjem az egész nap mellőzött figyelmet, amit vadidegenektől kaphatok, mielőtt átgondolnám, hogy mit teszek, Andrew nyakára fonom a kezemet, és az arcához emelem az arcomat. Nem hazudtam, amikor azt mondtam Gabrielának, hogy Brandon óta nem voltam senkivel. De az a helyzet, hogy Brandonnal sem voltam igazán együtt. Legalábbis az utolsó néhány hetünkben. A mi szakításunk is olyan lassan kifejlődő,
furcsa és bizonytalan elválás volt, ahol minden csók után kérdés következett, ahol minden érintésről sejteni lehetett, hogy ez lesz az utolsó. Egészen addig, amíg tényleg az is lett. Lehet, hogy már ki voltam éhezve az emberi érintésre, de abban a pillanatban, hogy Andrew és én közelebb kerülünk egymáshoz, a dolgok kezdenek… megváltozni. A belőle áradó melegség érint meg először, annyira más, mint a kijárat felől beáramló metsző hideg. Meglep, mennyire finomnak érződik a szakálla, ahogy a bőrömhöz ér. A puha ajkáról nem is beszélve. A férfiak ajka nem szokott puha lenni télen. Cserepes, mert nem használnak ajakápolót. De Andrew ajka puha. Puhán, melegen tapad a számra. Tapad, mert visszacsókol. Nem arcra puszi, és nem is vicces csók ez, amit barátok adnak egymásnak a fagyöngy alatt. Andrew ott áll, és
visszacsókol, én meg hirtelen nem bírok eléggé hozzásimulni. Remeg a gyomrom, biztosan a pezsgőtől. A kelleténél nehezebben tudom elengedni Andrew-t. Erőt kell venni magamon, hogy elhúzódjak tőle, de utánam lép, és ismét eltűnik közöttünk a tér. Mielőtt teljesen hátrahúzódik, még egyszer magához szorít."
 
"– Feleségül fogod venni Alisont – jelentem ki, amikor csatlakoztatja a fülhallgatót. – Feleségül fogod venni Alisont, én pedig összejövök valakivel az esküvődön. Az öcséd még szingli?
– Vele nem fogsz összejönni.
Felfortyanok az egyértelmű elutasítása hallatán.
– Miért nem? Aranyat érek. Nem akarod, hogy bekerüljek a családodba?
– Így nem.
– Akkor megalkuszom, és kiegyezek egy harmadik unokatesóddal is – közlöm, de úgy látszik, Andrew-t ez csak még jobban felbosszantja.
– Nincs semmiféle megalkuvás.
– Márpedig valamennyire muszáj lesz megalkudnom, mert tudvalevő, hogy egy évnél tovább nem vagyok képes megtartani a kapcsolataimat. Biztosan abban a szakaszban történik velem valami.
Mihelyt kimondom ezeket a szavakat, meg is bánom, és fintorgok, amikor Andrew rám néz. Miért ne teregethetném ki a bizonytalanságaimat valamennyi ismerősömnek? Miért ne vallhatnék színt a többi utas előtt itt, a repülőgépen? Nagyszerű terv lenne pedig! Extrán egészséges!
– Bocs! – szólalok meg újra. – Lehet, hogy rossz napom van, de az is lehet, hogy nem. Fogalmam sincs. De majd te megmondod.
Andrew nem felel, csak tartja a fülhallgatót. Átveszem tőle, a fülembe helyezem, és a lejátszás gombra teszem az ujjamat, hogy szinkronizálhassuk a beállításokat. De Andrew ezután sem mozdul. Továbbra is engem néz, ráadásul olyan komoly ábrázattal, amitől elkap a kétségbeesés, és azt érzem, meg kell törnöm a csendet.
– Jó, lehet, hogy a kókuszdiós dolgot is túlreagáltam. De…
– Mark nem érdemel meg téged – szakít félbe. – És nem érdekel, hogy rátalált-e a lelki társára, vagy hogy kóbor kutyák mentésével tölti a hétvégéit. Megbántott téged, én pedig utálom ezért. És legszívesebben behúznék neki egyet, amiért összetörte a szívedet. Az a helyzet, hogy ha valaha is azt fogod érezni valaki miatt, hogy kevesebb vagy annál, ami vagy, vagy azt, hogy nem érdemled meg, amire vágysz, meg fogom keseríteni az életét, ha szeretnéd. Zaklatni fogom telefonon. Kavicsot rejtek a cipőjébe. Bármit is kérsz, megteszem érted. Te egy szorgalmas, szenvedélyes, kedves ember vagy, és egy nap… egy nap találsz valakit, aki annál is jobbá tesz, mint amilyen jó most vagy. És az az illető nagyon szerencsés lesz, amiért vagy neki.
Csak meresztem a szemem Andrew-ra. Hátradől az ülésben, én meg szóhoz sem jutok. Az sem tűnik fel, hogy lenyúl a tejkaramellás zacskóért, és visszateszi az ölembe.
– Jó? – kérdezi, mire összerezzenek.
– Jó.
– Nincs megalkuvás.
– Nincs megalkuvás.
Suttogom a szavakat, de Andrew biztosan olyat lát az arcomon, amitől elégedetten bólint, majd visszafordítja a tekintetét a kijelzőre.
– Helyes – nyugtázza, és benyomja a lejátszás gombot. – És most nézd a nyavalyás filmet!" 

"...Most kéred a karácsonyi ajándékodat?
– Igen.
Nevet, majd eltolja magát, és térdre borul a karácsonyfa mellett. Maradt még alatta néhány kicsomagolatlan ajándék. Azokról mondta Andrew, hogy a következő napokban betoppanó rokonoknak szánják őket. Nem is fordítok rá túl nagy figyelmet, csak amikor Andrew visszalép a kanapéhoz egy lila selyempapírba csomagolt kerek tárggyal.
– Csukd be a szemedet! – mondja, és én engedelmesen úgy teszek. Egy másodperccel később a kezembe pottyant valamit. Meglep, milyen nehéz. Villámgyorsan kicsomagolom, közben Andrew visszaül mellém.
Egy hógömb. De nem olyan, amit a repterek ajándékboltjaiban árulnak. Nem az az ócska műanyag vacak, amit az ember inkább elhagyna, mintsem megtartana. Ez a hógömb nagy, akkora, mint egy papírnehezék, az alja nehéz, sötét fából készült, és beteríti az egész tenyeremet. Belül nem hóember vagy miniatűr ház látható, hanem egy repülőgép, amint a sötét égboltot szeli, és a kis ablakai melegsárga színben fénylenek.
– Ezek mi vagyunk? – kérdezem, és le sem veszem a szememet róla.
– Ezek mi vagyunk.
Finoman megforgatom a kezemben, végigsimítok az üvegen. 
– Nincs is karácsonyi díszem.
– Sejtettem. Gondoltam, nem bánod, ha lesz egy.
– Hogy nem bánom? – Úgy kell kipréselnem magamból a szavakat. – Odavagyok tőle, Andrew!
Megvonja a vállát, és figyeli, ahogy a gömböt tanulmányozom.
– Fel kell ráznod – emlékeztet.
Elfordítom a gömböt, mire a hópelyhek örvényleni kezdenek, és a repülőgép átsuhan a téli éjszakán. Előrehajolok, hogy jobban lássam a fényben, Andrew pedig elengedi a hajamat, és helyette kis körkörös mozdulatokkal a hátamat simogatja. Mint aki nem bírja abbahagyni, hogy hozzám érjen. Én sem akarom, hogy abbahagyja. Ebben a pillanatban azt érzem, hogy még senkivel nem tudtam annyira jól érezni magam, mint most. Az elmúlt hetekben átélt kiégés, nyugtalanság, idegeskedés és az a sok álmatlan éjszaka, amikor próbáltam kitalálni, mit kezdjek az életemmel, most mind tovatűnik, és korábban soha nem tapasztalt megvilágosodás jár át."
Képek: Pinterest

Nyereményjáték:

Játékunk során pár kérdést teszünk fel nektek, amelyekre a könyv beleolvasójában találjátok meg a válaszokat. Nincs más dolgotok, mint beírni a helyes megoldást a Tally megfelelő sorába.
(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kérdés:  Hogy hívják Molly ikertestvérét?
 
 
 
Állomások:
 
12.06 Kelly&Lupi olvas
12.08 Sorok között
12.10 Kelly&Lupi olvas





Rendszeres olvasók