576 oldal
Fordította: Lukács Andrea
Goodreads: 3,78
Besorolás: YA, fantasy, urban-fantasy, vámpír, sárkány, romantikus
A világtól elzárt Katmere Akadémia nem mondható átlagos középiskolának. Az exkluzív bentlakásos iskola folyosóit alakváltók, boszorkányok és vámpírok járják, a szülei tragikus halála után idekerülő Grace pedig egyetlen dolgot tud biztosan: egyedüli halandóként egyáltalán nem tartozik ide. Az iskola színfalai mögött kíméletlen küzdelem dúl, és Grace egyenesen a viszályok közepébe keveredik, amikor találkozik a Katmere egyik legveszélyesebb lakójával, Jaxon Vegával. A vámpír emberöltők óta senkit sem engedett közel magához, ám most valami ellenállhatatlan erő vonzza őt és a lányt egymáshoz - valami, ami mindkettőjük végzetét jelentheti.
Jaxon magánya mögött ugyanis életveszélyes titkok rejlenek, Grace pedig egyre inkább biztos abban, hogy nem véletlenül került a Katmere Akadémiára… hanem csalinak egy halálos játszmában.
Jaxon magánya mögött ugyanis életveszélyes titkok rejlenek, Grace pedig egyre inkább biztos abban, hogy nem véletlenül került a Katmere Akadémiára… hanem csalinak egy halálos játszmában.
Ezer éve vágytam egy ilyen történetre, ami nosztalgikus hangulatba hoz, amit hatalmas élvezettel olvasok a kedvenc zsánereim jóleső keveredéseként. Igen, Twilight rajongó vagyok, de nem kimondottan csak az Alkonyatra emlékeztetett a borító, a fülszöveg, és az egész regény, volt ebben Éjszaka háza sorozat és Vámpírnaplók feeling is. Nagyon vártam már, hogy elmerülhessek egy újabb tiltott szerelemben, ahol az emberlányba belezúg valamelyik vagy akár több "lény". Szerintem aki az Alkonyatot szerette, az ebben a sorozatban is megtalálja a számítását, de el kell engedni az összehasonlítgatásokat. Nyilván csipegetett a szerző ötleteket, meg talán nem akart az eddigi "szabályokon" túl sokat változtatni, és teljesen mást megalkotni, szóval persze hogy összecsengenek dolgok, lehet ezeket hibaként felhozni, meg el is lehet engedni. 
A civilizációtól meglehetősen messze, az alaszkai erdők mélyén egy modern, de egyben gótikus kastélyban működik a Katmere Akadémia. Az itt tanuló diákok egytől egyig valamiféle teremtmények, boszorkányok, vámpírok, varázslók, alakváltó sárkányok és farkasok. Grace szülei egy hónapja autóbalesetben meghaltak, kétféle élet közül választhatott, marad San Diego-ban, barátoknál húzva meg magát a nagykorúságig, közben minden az addigi életére emlékezteti, mindenki sajnálattal néz rá, vagy a vér szerinti rokonaihoz költözik Alaszkába. A nagybátyja az igazgatója a Katmere-nek és egyetlen unokatesója, Macy is itt tanul. Itt esélye lenne elterelni a figyelmét a múlt fájó eseményeiről, és a tíz éve nem látott rokonaira támaszkodva új életet kezdhet. Grace persze semmit sem tud az Akadémia valódi életéről. A hosszú utazás után meg kell küzdenie a tengerszint feletti nagy magasság okozta oxigénszint különbséggel, de ez apró kis gond ahhoz képest, ami itt fogadja, a suli szinte összes diákja őt bámulja rögtön az első este rendezett bulin. Csaknem mindenki, ugyanis a felettébb dögös srácokból álló csoport, a Rend tagjai magasról tesznek rá, főképp a vezetőjük, Jaxon, aki nyomatékosan figyelmezteti a lányt, hagyja el a sulit minél hamarabb, ha kedves az élete. Ha marad, akkor meg húzza meg magát, mert veszélyben van.
Ezt még aznap éjjel be is bizonyítja, amikor váratlanul megmenti a lányt két vérfarkas srác csínytevésétől, akik ki akarták zavarni az alaszkai hideg éjszakába, hogy jéggé fagyjon. Elég néhány szót váltania Jaxonnal, és tudni véli, valójában sokkal több emberség van benne, mint amit mutat, meglehetősen jól palástolja az érzelmeit. Na érzitek már a bizsergést a szívetek környékén? És nincs vége a "baleseteknek" Grace-t tényleg el akarják tenni láb alól, de nem egyértelmű, hogy miért, az csak egy ok a sokból, hogy Jaxon érdeklődését felkeltette, ezáltal célponttá vált.
Azt rögtön éreztem a szerző stílusából, hogy nem egy kezdő íróról van szó, meg tudja teremteni a feszültséget, és fent tudja tartani az érdeklődésemet. Bár az oldalszám kicsit ijesztő, de nem éreztem túlírtnak, itt-ott azért voltak ismétlések, kicsit visszavettem volna az öltözködés részletezésén, vagy az elején a magasságszint miatti problémán, ami az én koromban gondot okozna, de egy fiatalt csak nem visel meg ennyire. Ezeket túltolta a szerző.
A világfelépítés nincs túlságosan részletezve, csak az derül ki, hogy léteznek a világban az emberi fajon kívül más lények is, akik között fenn kell tartani az egyensúlyt. A leghatalmasabb ereje a vámpíroknak van, és a leszármazottak generációról generációra egyre erősebbek lesznek. Most Jaxon a legerősebb, de a testvérbátyja, Hudson is képbe kerül. A többi lények időnként háborúznak egymással, a béke késélen táncol.
A romantika gyorsan jön, és mivel elég rövid idő telik el, nem tudok mást mondani, elég insta-love jellegű. De ha hozzáveszem, hogy Jaxon részéről mit jelent ez a találkozás (a könyv végén olvashatunk pár fejezetet az ő szemszögéből) akkor kapunk némi magyarázatot. Egyébként engem nem zavart ez a gyors szerelembe esés, valahogy olvastam a sorok között is, ki lehetett találni, mi van emögött. A sóvárgás, ami a címben szerepel, konkrét megvalósulássá válik, szóval nem kell virágnyelv ehhez, itt sor kerül pár harapásra is. Imádtam a regény humorát, aminek elég nagy része Grace-től származott, előszeretettel alkalmaz favicceket, főleg Jaxon felvidítására, hát sikerült neki engem is megnevettetnie. De a legnagyobb poén mégis az volt, amikor Jaxon egy példányt küldött neki az Alkonyatból. Ez remek önirónia a szerzőtől.
Grace a főszereplő lány, akire a megérkezése után csak úgy záporoznak a jelek, amiből olvasnia kéne, mi is folyik körülötte, de nyilván a szerző nem teszi őt túl okossá, inkább naiv, mintsem gyanakvó. Nem baj, hogy a feketébe öltözött Rend tagjai sosem esznek, a legtöbb diák alig öltözik föl, ha kimegy az épületből, satöbbi furcsaság, Grace-nek elég sokáig nem áll össze a kép. Sőt, ostoba döntések sorozatát hozza meg, de mivel van némi fejlődése, bocsássuk meg neki. Azért nehéz felfognom, miért nem érti meg, hogy ne induljon folyton felfedezni, mikor minden sarkon veszély várja. Az is fura, mennyire nem látott át egy bizonyos karakter szitáján. 
Jaxon Vega számomra tökéletes volt, megvolt benne a sötétség, félelmetesség, de a felelősségtudat is, szereti a saját vállára venni a súlyokat, talán többet, mint kellene. Mindeközben szexi és törődő, gondoskodó, de ha úgy gondolja, hogy ezzel megvédi, inkább hátat fordít Grace-nek. Megvan az érzékeny oldala, hiába tűnik veszélyesnek, a lány meglátja benne a jó oldalát is. Mindketten könyv és filmrajongók, rengeteg popkult utalás volt a könyvben. Kedvencem Jaxon kedvenc filmje, mert nekem is nagy kedvencem a Zsivány Egyes.
Macy befogadja Grace-t szobatársnak, és az első pillanattól egy húron pendülnek, mint gyerekkorukban. Vele kapcsolatban is nyilvánvaló, hogy trükközik, ki is derül, hogy miféle, ahogy az apja is, de akkor már adódik a kérdés, hogy az apja testvére, Grace apja is közéjük tartozott? És akkor Grace mit örökölt ebből? Meglesz a válasz csaknem mindenre.
A végén egy hatalmas akciójelenetet kaptam, amit őszintén szólva elég fárasztó volt olvasni, mondjuk én 2 üléssel olvastam ki a regényt 150+420 oldallal, és a másodiknál már nem tudtam letenni, míg be nem fejeztem, szóval nagyon izgultam és kismértékben, de idegesített, hogy mindig jött egy újabb baj. Ráadásul egy hatalmas függővéggel zárul a könyv, mert mindennek a végén, amikor már nevetés és poénok vannak, a semmiből beüt a ménkű. Kárpótlásul a szerző megajándékozza az olvasót pár Jaxon szemszögű fejezettel, amiben elmeséli, milyen volt neki a "meglátni és megszeretni" érzés.
Összességében ez a regény egy guilty pleasure számomra, a paranormális tinirománcok öntvénye, szerintem a Twiligth rajongók többségénél betalál a szívekbe. Különösebben nem érdekelnek a hibái. Nem akar irodalmi mű lenni, nem szabad véresen komolyan venni, csupán egy hatalmasat szórakozni rajta. Persze hogy belenéztem a folytatásba! Annyit elárulok, hogy Hudsont is meg kell hallgatni, hogy teljes legyen a kép.
Képek:Pinterest
Borító: Igen, tetszik.
Kedvenc karakter: Grace, Jaxon
Szárnyalás: Az alagutak ötlete és a földrengések.
Mélyrepülés: -
Érzéki mérce: Nem lép túl a szerző a young adult keretein, de amit megmutat abban megvolt a kémia.
Értékelés:
Ha megtetszett, ITT megrendelheted!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése