KMK AKCIÓ

2013. április 16., kedd

Richelle Mead: Gameboard of the Gods

Dutton Adult 2013
464 oldal
Goodreads: 3,97
Besorolás: disztópia, paranormal, fantasy

Több száz évvel később, egy futurisztikus jövőben járunk. A ma ismert világ már nem létezik, vallási szélsőségesek egy szabadjára engedett vírussal a világ népességének a felét kiírtották. Országok és infrastruktúrák omlottak össze, a világgazdaság bedőlt, és hanyatlásnak indult minden.
A korábbi Egyesült Államok és Kanada szövetkezett és egy új országot hoztak létre, Észak Amerikai Köztársaság néven (a könyvben RUNA a rövidítése). Kemény, drasztikus politikájának köszönhetően az ország újra felvirágzott, sőt továbbfejlődött.
A történet elején Justin March, épp száműzetését tölti a távoli provinciák egyikén, miután elbukott, mint a vallási csoportok és a természetfeletti ügyek nyomozója. De Justin kap egy második esélyt, amikor Mae Koskinen elutazik érte, hogy visszavigye a RUNA-ba. Mae, bár arisztokrataként nevelkedett, most a hadsereg legelitebb és legfélelmetesebb csoportjának a tagja; egy katona, felerősített reflexekkel és ügyességgel.
Miután Justint és Maet kijelölik, hogy közösen oldjanak meg egy rituális sorozatgyilkosságot, hamar rádöbbennek, hogy a felfedezésük hatalmas veszélybe sodorja őket. Ahogy halad a nyomozás, ismeretlen ellenségek és számukra elképzelhetetlen nagyságú erők növekednek az árnyak között, készen állva arra, hogy visszaszerezzék a világot, ahol az emberek csak aprócska bábuk a sakktáblájukon.
 
Akik ismernek, tudják, hogy mekkora nagy rajongója vagyok Richelle Meadnek. Nagyon jó írónak tartom, aki a karaktereit nagy szeretettel, a világot, amiben játszódik a történet, pedig mindig nagy gondossággal és profizmussal építi fel. Így nagyon vártam ezt a regényét is, hisz külföldön rengeteg érdekességet, háttérinfót adott ki a történetről, folyamatosan kaptunk rövid részleteket, idézeteket, amelyek egyre inkább meghozták a kedvemet az olvasáshoz. Ezek után az örömöm határtalan volt, amikor jóval a megjelenés előtt, ARC példányként a kezembe vehettem a regényt.
Mit vártam tőle? Azt, amit eddig is megkaptam mindig. Szerethető, humoros, erős szereplőket, egy izgalmas és jól felépített világot és rengeteg csavart a történetben, amin sokat gondolkodhatunk és egy olyan függővéget, ami után a körmömet lerágva követelem a folytatást.
Az első fejezet azt is hozta, amit vártam, egy erős, bátor, vagány főhősnőt, Mae Koskinent, egy konfliktust, amit a maga, sajátos módján rendezett le és így elég nagy bajba került. Richelle a regényt E/3-ban írta, váltott szemszögekből, így Mae részéből hirtelen áttértünk Justin szemszögébe és itt teljesen összezavarodtam. Az izgalmas kezdet után a történet belassult, rengeteg leírást kaptunk - én értem, hogy fel kell építeni egy világot - de ez nekem picit sok volt. Én ahhoz vagyok szokva, hogy Richelle könyveiben pörögnek az események, itt pedig a könyv első fele nagyon lassú volt, néha úgy éreztem, hogy egy helyben topog minden és mindenki.
A második fele a könyvnek már jó volt, imádtam a (végre) beindult nyomozást, a rejtélyeket, a megoldásokat és az elején olvasott rengeteg információ végre a helyére került, összeállt, mint egy kirakós. És a vége! A várt csattanót legalább megkaptuk!:-)

A világ disztópiás része tökéletes volt - legalábbis a számomra. A kasztok, a háttértörténet, a városok, az emberek, az iskola, az ultramodern felszerelések és minden egyéb leírása nagyon profi volt, Richelle-hez méltó:-). DE utána jött a paranormal rész. Vallás, megmagyarázhatatlan jelenségek, mitológia, Justin fejében hollók beszélnek (úgy látom, idén a hollók üldöznek engem mindenhol - most már tényleg be kellene szereznem nekem is egy sajátot:-). Külön-külön mind a két világ megérne egy-egy regényt, vagy sorozatot, de összetéve... néha elég nagy zűrt okozott a megértése - nemcsak a szereplőknek, de nekem is:-).

És akkor a szereplők. Ahogy írtam Mae határozott, bátor, erős, vagány főhősnő. Imádtam minden porcikáját és szerény véleményem szerint ő maga el tudta volna vinni az egész sztorit a hátán. Nagyon tetszett, hogy amellett, hogy szinte tökéletes - hisz gyönyörű, fiatal, egy kőkemény profi katona, aki a realitások talaján él (nem illik másik könyvet említeni, de engem sokban a Legenda June szereplőjére emlékezetett, olyan 10 évvel későbbi kiadásban:-). De mégis vannak hibái, a múltja és a családi háttere kísérti őt folyamatosan és ezzel sebezhetővé válik. Róla imádtam olvasni és faltam az oldalakat, amikor ő szerepelt. DE - ott volt a másik főszereplő is, Justin... Minden főhősnő mellé kell egy főhős is. Hát itt megkaptuk. De nem olyat, amit szerettem volna. Megszoktam, hogy Richelle olyan férfikaraktereket alkot, akikbe képes vagyok úgy belezúgni, mint vak ló a gödörbe. Akikről nem kell leírni, hogy milyen jó pasik, hanem ÉN jövök rá a tetteik és a viselkedésük alapján, hogy bármit megadnék érte, ha a való éleben is létezhetnének. Itt sajnos nem ez történt. Justin az egész könyv alatt nem tudott elbűvölni. Számomra végig egy sekélyes, lecsúszott alak, akinek az egyetlen egy pozitívuma, hogy a szeretteiért bármire képes. De ha nem írja le Richelle 4-5 oldalanként, hogy Justin mennyire sármos, mennyire HOT pasi, akiért minden nő odavan, hát magamtól ki nem találtam volna. Ezáltal a szerelmi szál, ami a Mae és Justin között alakulgat, számomra halovány volt és hiteltelen. Egyszerűen képtelen voltam elhinni, hogy egy ilyen kvalitásokkal rendelkező nő, mint Mae, mit tud(na) enni ezen a férfin. Pedig más esetben Richelle tudott ilyen szereplőt alkotni. Mae volt barátjáról össz-vissz, ha 5 oldal szólt, de mégis, TUDTAM, éreztem, hogy a lány mit evett rajta.
Na igen, és Justin okos, hisz ezért is kap még egy esélyt, hogy kiderítse azokat a rejtélyes gyilkosságokat, amivel a RUNA legjobb nyomozói sem tudtak mit kezdeni. Ehhez képest a könyv végén van egy érdekes momentum. Én - aki ugye nem vagyok olyan okos, mint Justin:-), már a sok jelből sejtettem, hogy ki vagy mi áll a dolgok mögött. Justin szembesült "vele", egyszerűen annyi jelzést, nyomot kapott, ami szinte kivilágította a megfejtést és mégis.. még hosszú órákon át agyalt, mire rádöbbent, hogy mi volt az. TADAMMM, gratulálok! *Lupi csendben csapkodta a fejét a falba.*
Én jobban szerettem volna, ha Mae a főszereplő és Justin csak a társa (ahogy most sajnos fordítva van), hisz a lány sokkal érdekesebb karakter, de ez sajnos nem kívánságműsor:-(.

A hibái ellenére én látom valahol a mélyben a jó sztorit és ahogy a könyv második felében belemásztunk a dolgok sűrűjébe, érzem, hogy lesz ez még jobb is. Így kíváncsian várom a második részt, mert Maeről szívesen olvasnék még tovább és remélem, hogy Justin karaktere is javulni fog a továbbiakban.

Borító: sajnos nem vagyok tőle elájulva. Számomra elég semmitmondó.

Kedvenc karakter: Mae

Szárnyalás: Mae bál utáni döntése és úgy általában Mae részei

Mélyrepülés: Justin "segítségnyújtása", amikor Maenak szüksége lett volna rá

Érzéki mérce: ez felnőtteknek szóló regény, így van benne pár +18-as jelenet. Ettől függetlenül a szereplők között egyelőre nem éreztem túl sok kémiát.

Értékelés:





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Rendszeres olvasók