KMK AKCIÓ

2013. június 12., szerda

A Könyvhéten jártunk :-)

A kis csipet-csapatunk (Deszy, Dave, Kelly, Lupi és Lizzyke)
Ahogyan a múltkori posztban már írtam, számunkra a Könyvhét az egyik legnagyobb könyves esemény, amit egész évben várunk.
Idén sem volt ez másképp, nagyon vártuk, nagyon jó volt és nagyon gyorsan eltelt... Nem könnyű összeszedetten mesélni róla, hisz a lényeg a helyszínen van, a sok gyönyörű, ropogós, finom illatú új könyvben, a rengeteg ismerősben és az egész rendezvény varázslatos légkörében. Azért megpróbálok egy rövid izelítőt adni róla.
Nálam a rendezvény már csütörtökön elkezdődött, hisz jó pár év tapasztalatából kiindulva, megpróbálok még olyankor körülnézni és beszerezni a könyveimet, amikor még nincs tömeg és nyugodtan lehet nézelődni, válogatni és a hétvégén már csak a találkozókkal, barátokkal foglalkozom. Ezt idén is így terveztem, így a csütörtöki ebédszünetemet feláldozva, Fanni (Kemese Fanni, A napszemű Pippa Kenn írónője) társaságában belevetettük magunkat a standok közé. Először a Cor Leonis Kiadó standjához mentünk, ahol egy barátnőm megrendelt és nagyon várt könyvét vettem át és ahol egy régi ismerőssel, Grettyvel futottunk össze, aki ugyanolyan tűzzel és lelkesedéssel kampányolt a kiadó könyvei mellett, ahogy a Könyvfesztiválon is tette:-). Nem rajta múlt, hogy nem vettem könyvet, akkor még erősnek éreztem magam és próbáltam betartani a listámat:-).
Az Obszidián, Sztella és Pepe
Majd átsétáltunk a Könyvmolyképző standjához, hogy a már előre kiválasztott könyveinket beszerezzük. A standnál összefutottunk Dave-vel és Deszyvel, így már négyesben mazsoláztunk tovább a könyvek között. Közben Borostyán elmesélte nekünk, hogy az Obszidián borítóján lévő fiút, Pepét látta a Könyvmolyképző standja körül ólálkodni, de nevettünk rajta, hogy á, ez teljességgel lehetetlen, biztos, hogy nincsenek itt Budapesten. Végül sikerült teljesen elbizonytalanítanunk, hogy vajon kit is látott:-).
A következő színhely az Ad Astra standja volt, ahol egy előrendelt könyvet szerettem volna átvenni. Úgy tűnt, hogy a technika ördöge megviccel és sehol nem találták a megrendelésemet, de végül Amadea hathatós segítségével megkaphattam a könyvemet.
Kelly és egy indián
Sajnos a kiszemelt könyvek csak elenyésző része volt kinn csütörtökön, így másnap újra nekifutottam (és újra beáldoztam az ebédidőmet - nem is rossz fogyókúra a Könyvhét, nem igaz?:-). Ekkor már egyedül és nagyon célirányosan mentem, így senki és semmi nem tartott fel és mentem-láttam-vettem.  Este Dave azért elmesélte, hogy nem biztos, hogy Borostyán rosszul látta Pepét, mert a borítón szereplő lány, Sztella itt van Budapesten, és ha ő itt van, akkor valószínűleg Pepe is itt van. Így izgatottan, fényképezőgéppel és Obszidián könyvekkel felszerelkezve készültünk neki a szombatnak, hátha sikerül elcsípnünk őket.
És eljött végre a szombat. Nem akartunk túl korán kimenni - lévén azért ugye hétvégéről beszélünk:-), így a találkozónkat 11-re tettük. Kelly és az egyik barátnőm Lizzyke is ide jött hozzám - Lizzy itt is aludt nálam, ahogyan ezt már megszoktunk a könyves programoknál:-), Kelly pedig jött átvenni a könyveit (anno úgy egyeztünk meg, hogy neki is megveszem a könyveket előre, így neki sem kell majd kinn cipekednie). Én időközben rájöttem, hogy jó dolog volt csütörtökön és pénteken is rohangászni a könyvekért, de ugyanolyan málhás szamárként fogok kinn mászkálni, lévén, hogy volt egy jó pár könyv nálam, amit cseréltem és olyan is, amit én szereztem be és a gazdája kinn vette át...
Az első könyves helyszínünk - sétálva a villamosmegállóhoz - az Allé melletti könyvesstandok tömkelege volt, ahol persze le is csaptunk egy könyvre, amit már régóta vártunk (ennyit ugye arról, hogy a hétvégén már nem veszünk könyvet..:-). A Vörösmarty téren persze "teljesen véletlenül" belefutottunk Deszybe és
Dave-be, úgyhogy a kis csipet-csapatunk gyorsan összeállt újra. 
Helena, Viki és Fanni dedikálás közben
Fanni, Helena és Viki pont akkor dedikáltak, így váltottunk velük pár szót és az egyik ismerősöm által odaadott Pippát gyorsan alá is írattam Fannival. Nem irigyeltem a lányokat, mert hatalmas volt a hőség és ezen a fejük felett lévő napernyő sem javított sokat, de ők végig mosolyogva, vidáman foglalkoztak minden rajongóval.
Próbáltunk körbejárni, de mivel nagyon meleg volt és a tömeg csak egyre nőtt, így úgy döntöttem, hogy elviszem Kellyt és Lizzykét a híres "rózsás fagyizóba", mert azt a fagylaltot mindenkinek ki kell egyszer próbálnia:-). Útközben megcsodáltuk a Sziget Eye-nak elnevezett óriáskereket is és bár minden erőmmel próbáltam rávenni a többieket, hogy menjünk egy kört, de mindenki négykézláb tiltalkozott, így ez majd egy későbbi program lesz a számomra. 
Sziget Eye
Épp belevetettük magunkat a fagyizásba (igen-igen, köszönöm, volt ismét mangófagyi, az égiek szeretnek engem!:-), amikor csörgött a telefonom, hogy Gyuszi szeretné átvenni a cserélendő könyveket. "Hol vagytok?" "A Bazilikánál". "És te hol vagy?" "A Vörösmarty téren és mennénk már haza". Úgyhogy ennek örömére a sétálós, andalgós fagyizásból, "gyorsanmegeszemésméggyorsabbansietünkvissza" program lett. Persze, mire visszaértünk, addigra már Gyuszi tűnt el, így nem volt egyszerű végül megejteni a könyvátvételt:-).
Dave-t újra megtaláltuk és közösen, nem kis harcok árán (vajon szombaton minden Happy Meal menüt ingyen adtak? mert mindenki azért állt sorba..) beszereztünk üdítőt és egy kis szendvicset a McDonalds-ban, majd lementünk a Dunapartra "katasztrófaturistáskodni". Eddig csak képeken láttam, hogy milyen a megáradt folyó, de a valóság minden képzeletet felülmúlt. És persze az se volt semmi látvány, hogy kb. fél Budapest a Dunaparton nyüzsgött, mindenki fotózott, nézelődött. A legtöbben persze a 2-s villamos sínjein mászkáltak, nem igazán törődve azzal, hogy a villamos
azért még menetrendszerint közlekedik...Csak a villamosvezetők ügyességén múlt, hogy nem történt nagyobb tragédia.
Ekkor még aránylag jó idő volt, de a közelgő nehéz felhők már nem sok jót sejtettek. Mi, Kellyvel épp egy könyves találkozón voltunk, amikor leszakadt az ég, pillanatok alatt trópusi monszun jelleggel eláztatva mindent és mindenkit. Mázlink volt, hogy egy fedett teraszon ültünk, különben könyvestül, mindenestül ronggyá áztunk volna mi is.
Ahogy az eső picit elcsendesült, újra összeszedtük a kis társaságunkat és újult erővel belevetettük magunkat a McDonalds junkfood rengetegébe. Deszy az a könyves barátnőm, akivel ha összekerülünk, akkor ott kő kövön nem marad. Ő az Árnyvadászokról, én a Touchról tudok kimeríthetetlen lelkesedéssel beszélni. A többiek már beletörödve, hogy ismét ezt fogják hallani órákon át, fel is készültek erre, amikor is új témát találtunk: a Szent Johanna Gimit. Kiderült, hogy mind a ketten olvastuk és nagy rajongói lettünk a sorozatnak, így nemcsak a barátaink, hanem a körülöttünk lévő, ebédelni próbáló többi ember is nagyon hamar tisztában lett azzal, hogy ki is az a Cortez, volt-e az iskolás emlékeink között saját Máday vagy Vladár tanárunk, hogy mind a ketten szívesen jártunk volna ebbe a suliba, hogy ki volt a viccesebb, Ricsi vagy Zsolti, hogy volt-e szerelmi háromszög a sorozatban vagy nem, hogy....  Azt hiszem ennyi elég is lesz belőle, de azt biztosra veszem, hogy mind Kellyt, mind Lizzykét teljesen meggyőztük, hogy ezt nekik is olvasniuk kell:-). 
Ekkor újra rohannunk kellett, egy bloggertalálkozóra, persze az eső is újra nekikezdett, így kicsit ázott verébként érkeztünk meg rá. Ez egy zártkörű találkozó volt, így sokat nem mondhatok róla, de annyit igen, hogy nagyon jól éreztük magunkat és Deszyvel újult erővel, ismét előadhattuk magunkat mind Árnyvadász, mind Touch témában:-).
Az idő sajnos gyorsan eltelt, sok mindenkivel nem is tudtunk találkozni, akikkel szerettünk volna, talán, ha korábban kimegyünk, talán, ha több időt töltünk a Vörösmarty téren, akkor belefért volna, de ezen már kár bánkódni. A legtöbb molyos és blogger ismerőssel úgyis lesz másik alkalom még, amikor találkozhatunk!

Érdekességként azért elmondom, hogy Dave végül találkozott Sztellával - csak mi akkor egy találkozón voltunk, így nem láthattuk. Pepe pedig vasárnap meglátogatta a Könyvmolyképző standját, úgyhogy Borostyán nem képzelődött, amikor azt mondta nekünk, hogy csütörtökön is őt látta. Sajnálom, hogy nem sikerült velük személyesen is találkozni - még fotónk sincs róla, mert Dave nem fotózott:-). De majd legközelebb:-).

Hazafelé azért elkaptunk egy gyönyörű szívárványt a Deák téren:


Végül, de nem utolsósorban, íme Kelly és Lupi "gyűjtőszenvedélyének" eredménye. Azt hiszem, hogy ezekkel a könyvekkel egy "kis ideig" azért kihúzzuk:-).

Kelly szerzeményei:

 Lupi szerzeményei:




 

2 megjegyzés:

  1. Nagyon jó beszámoló lett :)

    Főleg a négykézláb tiltakoztakon nevettem nagyon jót :D

    Sztellával és Pepével remélhetőleg fogunk még találkozni :)

    VálaszTörlés
  2. Pedig 20 mp alatt ott voltam én is... :D Árnyékba vártalak titeket!

    VálaszTörlés

Rendszeres olvasók