2015. január 29., csütörtök

MargareT Stohl: Icons - Ikonok


A Könyvmolyképző kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Margaret Stohl Ikonok című regénye, az Ikonok sorozat első része. Ennek örömére a Blogturné Klub négy bloggere bemutatja az Ikon Gyermekek izgalmas történetét, melyben kiderül, hogy az érzések meggyengítenek vagy megerősítenek-e bennünket.

2015. január 29-től egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Könyvmolyképző, 2014
408 oldal
Fordította: dr. Mátics Róbert
Goodreads: 3,45
Besorolás: YA, disztópia


Minden megváltozott A Napon. Azon A Napon, amikor az Ikon megjelent Los Angelesben. Azon a napon, amikor az áram megszűnt. Azon a napon, amikor Dol családja holtan esett össze. Azon a napon, amikor a Föld elveszített egy háborút, amelyről azt sem tudta, hogy már vívja.
Azóta Dol egyszerű életet élt vidéken túlélőtársával, Roval együtt, biztonságban az Ikon árnyékától és rémisztő hatalmától. Elrejtőzve az egyetlen igazság elől, amelyet nem kerülhet el.
Ők valamiképpen mások. Ők túlélték. De miért?
Amikor a kormány felfedezi a titkukat, arra kényszerítik őket, hogy fogságban csatlakozzanak a bátortalan Timahoz és a karizmatikus Lucashoz. Ikon Gyermekeknek hívják őket, és csak ők négyen vannak az összes ember között a Földön, akikre nem hat az Ikonok ereje. Miközben Roval szeretne törődni és Lucas irányába érzései is kezdenek kialakulni, a múlt és a jövő között őrlődve Dol szíve még soha nem látott módon sebezhetővé vált. Ahogy a feszültség egyre nő, az Ikon Gyermekek felfedezik, hogy az érzéseik, amelyekről mindig azt gondolták, hogy a legnagyobb gyengeségük, talán a legnagyobb erősségük lesz. 


Ezzel a könyvvel nem indult felhőtlenül a kapcsolatunk. A decemberi sűrű turnéidőszakban kezdtem neki, de a történet elején nem tudtam túljutni, így letettem a könyvet. Majd januárban újra nekiláttam, már nyugodtabb körülmények között, mert éreztem, hogy van valami a történetben, amiért érdemes elolvasni. És tényleg csak az első négy fejezeten kellett túljutnom, utána a sztori beindult. 

Az elmesélés szerint idegenek, úgynevezett Lordok érkeztek a Földre. De ne a Daemon féle idegenekre gondoljatok, hanem olyan lényekre, amelyeknek a Föld csak egy gyarmat, jöttek, láttak, az emberiség egy részét kiírtották, a másik felét pedig rabigába hajtották. 13, hatalmas "dologgal", az Ikonokkal érkeztek és olyan energiamezőket hoztak létre, ami mind az embereket, mind az elektromosságot képesek "kiiktatni".
A megszállt városokban Nagykövetségek irányítják az embereket, Nagykövetek segítségével, akik a kapcsolatot tartják az idegenekkel.
A főhősnőnk, Do és a társa, Ro egy Misszión élnek nem messze Los Angelestől - vagy ahogyan most hívják, a Lyuktól. Mind a ketten túlélték azt a Napot, amikor az emberek nagy része, Do és Ro családjaival együtt meghalt. Mind a ketten a csuklójukon meg vannak jelölve, de nem tudják, hogy ez pontosan mit is jelent. A Nagykövetség bezzeg tudja, így a lányt foglyul ejtik, Ro pedig utána megy, hogy kiszabadítsa. Végül mind a ketten a Nagykövetségen végzik, ahol másik két fiatallal - a titokzatos Timával és a Nagykövet Asszony fiával, Lucassal - összezárják őket és tanulmányozzák őket és lassan kiderül, hogy mire is hivatott a kis csapat...

A sztori két szálon fut, az egyiket Do meséli, a másik pedig egy feljegyzés, amit a Nagykövetségen vezetnek
és ezáltal betekintést kapunk az ott folyó kutatásokról. Ez a napló számomra eleinte zavaró és kaotikus volt nagyon, pár részletében segítette az alaptörténetet, de el kellett telnie jó pár fejezetnek, mire rájöttem, hogy mire is jó ez a feljegyzés:).
Igazából az eleje volt tényleg vontatott, de ahogy Do és Ro bekerült a Nagykövetségre, ahogy haladtunk a történetben, úgy lett egyre izgalmasabb, egyre több minden a napvilágra került és egyre jobban izgultam a főhőseinkért. A lassabb kezdésre pedig szükség volt. Szükség volt arra, hogy megtudjuk, hogy Ro és Do milyen messziről érkeztek és miért is ekkora a különbség a várostól távol élő, szinte középkori környezetben nevelkedett két fiatal és a Nagykövetség védett világában, jóval exkluzívabb környezetben élő két szereplő között.
Persze a négy fiatal egymásra van utalva, így hamar valamiféle kapcsolat alakul ki közöttük, sőt, egy idő után több is, mint kapcsolat. Viccesen mondva, nem is szerelmi háromszög, hanem szerelmi négyszög van kialakulóban, hisz adott két fiú, két lány, a többit pedig a fantáziátokra bízom. A szereplők közül egyelőre Tima és Lucas érdekesebb, mert a karaktereik kellően összetettek ahhoz, hogy a figyelem rájuk irányuljon. Nehéz eldönteni, hogy ki hová tartozik és mik a céljaik. Talán ez abból ered, hogy a Nagykövetség veszélyes hely és ott jobb, ha megtartod magadnak az érzelmeidet és a gondolataidat, ha életben akarsz maradni.
Ro és Do viszont más tészta. Ők a származásuk és neveltetésük alapján egyszerűek, ami a szívükön, az a szájukon. Ez persze nem mindig előny, én például talán emiatt is, de az egész könyv alatt nem tudtam megkedvelni Ro-t (és azt sem értettem, hogy Do mit eszik rajta), mert a folyamatos dühkitöréseivel és féltékenységi jeleneteivel a világból ki tudott volna kergetni.
De az biztos, hogy mind a négyen különleges képességek birtokában vannak. De vajon miért kellett összekerülniük? Hogyan lettek kiválasztva? Miért vannak így megjelölve? Egyáltalán ki és miért jelölte meg őket? Rengeteg kérdés merül fel velük kapcsolatban, amivel még izgalmasabb lesz a könyv.

Griffith Obszervatórium
A helyszíneknél pedig jól látszódik, hogy az írónő is Los Angelesből származik és elég jól ismeri a várost. Nekünk is kisebb városnézést tartott, mialatt a fiatalok a városban bolyongtak és ami érdekes volt, hogy nem a város divatosabb részét mutatta meg, hanem a kevésbé ismerteket. Amit egyrészt erősségnek is mondhatnánk, hiszen így még kíváncsibban járjuk be a szereplőinkkel az ismeretlen részeket, de mellette gyengeségnek is, hiszen annyi időt nem töltünk ott, hogy jobban megismerhessük és megmaradjon bennünk.

Azt mondhatnám, hogy az alaptörténet nagyon tetszett, különleges volt a YA-k megszokott világai után. A gyengébb kezdet után a történet felerősödött, tele lett cselekménnyel, érzelmekkel, az akciójelenetek pergők és lendületesek, az írónő pedig képes annyira meghozni a kedvét az embernek, és annyi rejtélyt belevinni, hogy azonnal akarja olvasni a következő részt.
Hiszen kérdésekből nincs hiány. Nagyon sok minden érdekelne, például, hogy mi volt a célja az idegeneknek? Azon felül, hogy gyarmatosítsák a Földet? Mert ez nem derült ki. Miért tanulmányozza a Nagykövetség a négy fiatalt? Én értem, hogy ők egy csapatként sokra hivatottak, de akkor sem teljesen tiszta a miért.
A világfelépítés egyébként nagyon tetszett, egy abszolút reálisnak tűnő poszt-apokaliptikus világ, annak minden borzalmával, elnyomásával és a rengeteg technikai fejlesztéssel, amihez persze csak a magasabb réteg jut hozzá - illetve a csempészek révén a köznépből is a kiváltságosak. Kedvenc "technikai fejlesztésem" Doc volt, egy intelligens számítógép, "akire" a főhőseink bármikor számíthattak és "aki" néha annyira emberinek érezte magát, hogy még viccelődni is próbált:).
Amit viszont rettentően idegesítőnek találtam, azok a Grass nép - ahová Do és Ro tartozott - nevei. Do és Ro, Nagyobb és Legnagyobb.. sokszor úgy éreztem magam, mintha valami őskorban játszódó történetet olvasnék, egyszerű karakterek, egyszerű nevek - de gondolom ez volt az írónő célja is, hogy ezzel is érzékeltesse a különbségeket.

Összességében nem mondom, hogy hibátlan a történet, de a lassú kezdet után megfogott és kíváncsian várom a következő részt. Mind fiúknak, mind lányoknak nyugodtan ajánlom, a fiúknak az izgalmas és akciódús cselekmények miatt, a lányoknak pedig szintén az előbbiek és a (még egyelőre csak alakuló) szerelmi szál miatt.

Borító: Figyelemfelkeltő, látványos és épp annyit árul csak el a történetből, hogy még kíváncsibbak legyünk

Kedvenc karakter: Lucas, Tima, Fortis és természetesen DOC:)

Szárnyalás: a kis csapat és a különleges képességeik

Mélyrepülés: a Grass nevek

Érzelmi mérce: Düh, harag, rengeteg félreértés, picike szerelmi szál, néhol szerelmi háromszög-négyszög, mindez a YA keretein belül.

Értékelés:


Blogturné extra - Interjú fordítás az írónővel

Kérdés: Honnan jött az Ikonok ötlete?
Válasz: Először, mint mindig, volt egy beszélgetésünk a férjemmel, aki gyakorlatilag a de facto (tényleges) írópartnerem. Ő volt az, aki azt mondta, hogy “Ennek könyvnek kell lennie”, ami egy elég kritikus pillanat a folyamatban. Aztán már csak napok kérdése volt, míg az első néhány száz oldal Ikonok kirobbant belőlem -- egy különösen borús hétvége alatt a franciaországi Dijonban a legidősebb lányom társaságában. Olyan volt, mint amikor átszakad egy gát és semmi nincs, ami megállítsa. Elküldtem az ügynökömnek és azt mondtam; “Szóval megtörtént.” És itt vagyunk…

Kérdés: Írd le magad három szóban.
Válasz: Antennák.Eszpresszó. Doctor Who.

Kérdés: Írd körül a főszereplődet hat szóval.
Válasz: Szomorúság. Erő. Együttérzés. Szerelem. Éhség. Kíváncsiság.

Kérdés:  Melyik jelenetet írtad meg a legszívesebben?
Válasz: Van egy jelenet, ahol Dol, a főszereplőm bejárja a Lyukat - a jövőbeli Los Angelest - Lucasssal és a legtöbb dolog ott valójában velem is megtörtént. A helyszínek egyébként... Elvittem a lányokat egy kirándulásra Los Angelesben, ahol a valóságban is élünk. Egy belvárosi szállodában laktunk és a város egy teljesen másik részét fedeztük fel. Chinatown, Olvera Street, Union Station, a Los Angeles-i Katedrális, a Griffith Parkban lévő Obszervatórium - mindezek végül bekerültek a könyvben, ez egyfajta szerelmi vallomás a szülővárosomhoz.

Kérdés: Melyik jelenetet volt a legnehezebb megírni?
Válasz: Egyik konkrét jelenet sem volt az - de maga a javítási folyamat mindig kikészít. Különösen akkor, amikor egy könyv olyan egységesen és olyan gyorsan repül ki a kezeim közül, mint ez. Alaposan fejezetenként tökéletesítgetni lélekromboló a számomra. Minden percét utálom. Túlélni a javítgatásokat sokszor egy egész estés Netflix-terápiát kíván.

Kérdés: Mennyiben különbözik az Ikonok végső verziója az első kézirattól?
Válasz: A kezdeti szellem még mindig ott van benne. Kiérezni belőle. Remélhetőleg minden más jóval csiszoltabb.

Kérdés: Honnan jöttek a szereplők nevei?
A főszereplőim mind Ikon Gyermekek, ami azt jelenti, hogy ők annyira tipikusak, mint amennyire egyediek is. Doloria Maria de la Cruz a nevét a latin szóból, a dolor-ból kapta, ami bánatot jelent. Furo Costas neve a furor-ból származik, azaz harag vagy düh jelentéssel bír. Tima Li a nevét a timor-ból kapta, vagyis a jelentése “félelem”. És Lucas Amare pedig amaros, ami a szerelem magyarul. 

Forrás

Nyereményjáték:
A történetben fontos szerepet játszanak a latin idézetek. Ezért mostani játékunk során híres latin közmondásokat, könyves idézeteket kell megfejtenetek.
Nincs más dolgotok, mint az adott állomáson található idézetet kitalálni, és magyar megfelelőjét beírni a rafflecopter megfelelő mezőjébe. Fortes fortuna adiuvat!
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz. A nyerteseknek kiértesítést követően 72 órájuk van válaszolni az emailre, azután újabb nyertest sorsolunk.
 In vino veritas.

A Blogturné további állomásai:
Január 29 - Kelly Lupi olvas
Február 1 - Media Addict
Február 4 - Dreamworld
Február 7 - Könyvszeretet

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Rendszeres olvasók