KMK AKCIÓ

2015. március 22., vasárnap

Gayle Forman: Csak egy év

Ciceró Könyvstúdió, 2014
378 oldal
Fordította: Sóvágó Katalin
Goodreads: 3,89
Besorolás: realista, romantikus

Amikor kinyitja a szemét, Willem nem tudja, hol van – Prágában? Dubrovnikban? Vagy visszakerült Amszterdamba? Annyit tud, hogy ismét egyedül van, és meg kell találnia egy lányt, akinek Lulu a neve, és akivel egy varázslatos napot töltött Párizsban. Volt abban a napban – abban a lányban – valami, amitől Willemnek azt kell gondolnia, hogy a sors is egymásnak szánta őket, így Lulut keresve beutazza a világot Mexikótól Indiáig. Ám ahogy telnek a hónapok, és Lulu még mindig utolérhetetlen, a fiú kezd kételkedni benne, hogy a sors keze olyan erős lenne, mint képzeli…
A Csak egy nap romantikus, érzelmes párdarabja a döntésekről szól, amelyeket hozunk, a véletlenekről, amelyek csak úgy jönnek – meg a boldogságról, ott, ahol ezek találkoznak.
A Csak egy éjszaka című novellával kiegészítve.
  
Ezt a könyvet még tavaly olvastam, akkor meg is írtam róla az értékelést, csak szégyenletes módon a nagy év végi hajtásban végül nem tettem fel, így most pótolnám:).

Ez az a könyv, amiről még ennyi idő után sem egyszerű írni. Az első rész a tavalyi év nagy kedvence volt nálam, egyrészt Willem és Allyson kapcsolatát imádtam, másrészt pedig a fiú idegenvezetése még nekem is, aki az idegenforgalomban dolgozik és sok városnézésen vettem részt, annyira különleges volt, hogy alig tudtam letenni a könyvet.
Őszintén szólva nem is tudom, hogy mit vártam ennél a könyvnél. Talán a fiú sok-sok magyarázkodását mosolyszünetekkel tarkítva, utána egy nagy összeborulást és a kapcsolatuk további alakulását? Vagy talán ez túl sablonos lett volna - de legalábbis annyit elvárhattam volna, hogy lesz egy jó nagy konfliktus, visszaemlékezve arra, hogy az előző részben mi is történt.
Ehhez képest az írónő nem ezt a - könnyebbik - utat választotta. Inkább részletesen bemutatta, hogy mi is történt Willemmel az alatt az egy év alatt, ameddig Allyson kétségek között vergődött és a fiú után bánkódott.
Persze Gayle Forman hozta a formáját újra. Mármint abból a szempontból, hogy ismét olyan helyekre
juthattunk el Willem révén, ahová kevés turista jut el, de ha még el is jut, akkor sem ezt a felét látja az országnak. Az írónő itt is nagyon odafigyelt arra, hogy valami újat mutasson, ne az unalomig megismert helyszíneket láthassuk, a történet pedig így még érdekesebb lett, hiszen a fiú amúgy sem a megszokott módon utazott, nem a biztonságos, szervezett utakat választotta, hanem a maga útját járta. Mexikó és India pedig épp eléggé egzotikus helyszín, de Willem még itt is tudott olyan helyzetekbe kerülni, amelyeket nem sokan élhetnek át és épp ezért imádtam erről olvasni:). Például egy bollywoodi filmforgatás? Eszméletlen kaland lehetett, amibe jellemző, hogy csak Willem tud belekeveredni:).
Én minden regénynél nagyon szeretem, ha a fiú szemszögéből láthatjuk a történetet és itt most pontosan ezt kaptuk. Willem családja amúgy sem egy hétköznapi család, így persze a fiú sem lett az. Másképp viszonyul dolgokhoz, kapcsolatokhoz, helyzetekhez, mint mi és ez kellőképpen egyedivé teszi. Viszont pont ez az egyedisége az, ami miatt kicsit el is távolodtam tőle. Kicsit úgy éreztem, hogy a családját és Allysont hozza fel ürügyként, hogy beutazhassa a világot, de amikor a keresett helyszínekre ért, ott már nem igazán volt szüksége egyikre sem. Alkalmazkodott a körülményekhez és jó érezte magát.
Willem és az édesanyjának a  kapcsolata is érdekesnek mondható. Mind a ketten ugyanazt a tragédiát élték át és ezt hasonlóképpen, de mégis máshogyan próbálják feldolgozni. Mind a ketten utaznak, de amíg az anyuka megtalálta azt a tevékenységet, amivel a lelki nyugalmát biztosítja, addig a fiú nyughatatlan lélekként járja a világot és próbál minél kevesebb szorosabb kapcsolatot kialakítani. Ebbe a "kalandozásba" keveredik bele Allyson és az első részben azt mondtam volna, hogy "megmenti a fiút", de ebbe a részben már nem vagyok benne biztos, hogy a fiúnak szüksége van erre. Épp ezért szerettem volna továbbolvasni a történetüket, hogy kiderüljön, hogy alakult tovább a kapcsolatuk? Vajon Willem kitart-e Allyson mellett vagy a lány kibírja-e hosszú távon is a fiú nyughatatlan lelkét?
De erre sajnos nem derül fény, hiszen az első rész nagy érzelmi kavalkádja valahogy a háttérbe szorul és a regény inkább egy útját kereső fiú történetét mutatja be. Természetesen így is érdekes volt a könyv, így sem tudtam letenni, de valahogy mást vártam. Ha ez egy első része lett volna egy sorozatnak és ezután jött volna a "Csak egy nap", vagy egy "standalone" könyv lett volna, akkor imádtam volna. De így? Mást vártam. Nagyon mást.

A regény végébe beletett plusz novella, a "Csak egy éjszaka" azért kicsit visszavitt az első könyv hangulatához, nagyon jólesett elolvasni újra:), de ez számomra csak még inkább növelte a hiányérzetet.

Összességében azért nem volt rossz ez a rész sem, de sajnos nekem nem hozta meg azt az elsöprő élményt, amit az első részt adott. Ettől függetlenül érdemes elolvasni, csak nyitottnak kell lenni arra, hogy ez a rész picit másról szól, mint egy nagy "lávsztoriról". És kinek ajánlanám? Ezt a részt már akár fiúknak is a lányok mellett, ha kellően nyitottak, hiszen ahogy feljebb írtam, nem igazán a szerelmi szál az erős benne, hanem a kaland, az utazás és az útkeresés:).

Borító: Nekem nagyon tetszik, még úgy is, hogy a fiú egyáltalán nem Willem (de ha őszinte akarok lenni, akkor a szlovák borítót imádom a legjobban) 

Kedvenc karakter: Willem 

Szárnyalás: a bollywoodi forgatás 

Mélyrepülés: Willem anyja 

Érzelmi mérce: lehetett volna benne több is... 

Értékelés:
Extra - Borítók
A legtöbb ország az eredeti borítót hagyta meg, de voltak persze kivételek is:

A holland borító a legminimálisabb, de nem is azzal van gondom. Inkább az, hogy ez a könyv Willemről szól, Lulu utáni kutatásáról, az életútja kereséséről és ez a borító nem ezt sugallja:

A görög borítóval hasonló problémám van, igazából ezt a borítót inkább az első részhez tudom elképzelni:

A francia, az olasz és a szlovák borító pedig mind Willemet ábrázolja, amivel szerintem jóval közelebb vannak a történethez. A három borító közül nekem mégis a szlovák tetszik a legjobban, mert bár mind a három fiú idősebbnek néz ki, mint a könyvben Willem, de akkor is a szlovák fiú az, aki leginkább hasonlít rá.

                                                 Francia               Olasz                     Szlovák

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Rendszeres olvasók