KMK ÚJ KÖNYVEK Katt a képre!!!

2015. április 12., vasárnap

Jennifer Clement: Elveszett lányok országa


A Libri Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Jennifer Clement, amerikai származású mexikói írónő több díjjal jutalmazott sikerkönyve, az Elveszett lányok országa. A megrázó történet Mexikóba kalauzolja el az olvasót, ahol európai szemmel felfoghatatlan titkokról hull le a lepel, s ízelítőt kaphatunk a helyi lányok, asszonyok életéből.

2015. április 8.-tól a Blogturné Klub négy bloggere teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve minden állomáson az extrák fül alatt további információval, érdekességekkel találkozhattok az Elveszett lányok országával kapcsolatosan. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről, a helyszínekről, és szereplőkről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Libri, 2015
264 oldal
Fordította: Mesterházi Mónika
Goodreads: 3,98
Besorolás: realista

Mexikó déli részén, Guerrero állam dzsungel borította vidékein, ahol a mákföldeket, marihuánaültetvényeket és a lakosságot helikopterről permetezik gyomirtóval, minden lány „fiúnak születik” – nehogy elrabolják a drogbárók lelketlen pribékjei. Még biztosabb üregeket ásni, és oda rejtőzni, ha a távolban felzúgnak a luxusterepjárók… ám a legtöbbjük így is a kartellek fogságában végzi.

Ladydi, az Elveszett lányok országának tizenhat éves főszereplője „megússza”. Legalábbis túléli, és elmeséli, hogyan telt a veszélyes idő a hegyi faluban, ahonnan minden férfi elmenekült, hogy átszökve a határon, az Egyesült Államokba keressen magának elviselhető életet. Elmeséli, hogyan került ártatlanul Mexikóváros legnagyobb női börtönébe, és milyen sorsokat cipelnek az ott élő fiatal nők.

Jennifer Clement lehengerlő regényében a szépirodalom erejével mutatja meg, hogy a drogbárók uralta vadonban is létezik barátság, van szolidaritás, és hogy az emberi szeretet feltárhatja a remény útjait.

A nevem Ladydi Garcia Martínez, barna a bőröm, barna a szemem, és barna gyapjas hajam van, pont úgy nézek ki, mint bármelyik ismerősöm. Gyerekkoromban anyám fiúnak öltöztetett, és Boynak is nevezett.

Ha lány lennék, elrabolnának. Elég, ha a drogkereskedők meghallják, hogy van valahol egy csinos lány, már száguldanának is fel a földjeinkre egy fekete Cadillac Escalade-ban, és vinnék a lányt.

Soha senki nem jött vissza. Egyetlen lány sem, csak Paula. Ő egy évvel az után, hogy elvitték, visszajött. Egyetlen szót sem szólt arról, mi történt vele. Csak annyit hallottunk, hogy az anyja üvegből eteti, az ölébe ültette, és cumisüvegből etette. Hét fülbevalója volt, egymás után kapaszkodtak a bal füle peremén, kék-sárga-zöld kövek egyenes vonalban, és a csuklóján egy kígyózó tetoválás ezzel a felirattal: Kannibál Babája.

Láttad? Láttad Paula tetoválását?, kérdezte anyám. Ugye tudod, mit jelent?

Nem, nem tudtam, mit jelent. Akkor még nem.

Mexikó... mit is tud az átlagember róla? Leginkább a csípős ételek, tequila, kaktuszok és a varázslatos nyaralóhelyek, mint Acapulco és Cancun jut az eszünkbe róla. Igen Acapulco - megannyi luxus sorozat színhelye, rengetegen vágyunk oda. Az azonban már ritkábban jut el hozzánk, hogy Mexikóban sem mindenki a tengerparton nyaral, zenél vagy tacót eszik. A hírportálokon és egy-két akciófilmen keresztül néha arról is hallunk, hogy az emberek milyen szegénységben élnek és milyen elkeseredetten próbálnak átjutni az "ígéret földjére" az USA-ba és hogy a mexikói drogkartellek milyen kegyetlenkedéseket hajtanak végre.

Főhősnőnk családja is egy ilyen kisvárosban él, bár a család talán kicsit erős kifejezés, hiszen Ladydi az édesanyjával él együtt, az apjuk elment munkát vállalni az USA-ba, ahonnan eleinte néha, majd később egyáltalán nem tért haza. A kislány anyja ezzel a tudattal nem tud együtt élni, így az alkoholhoz menekül.
Chilpancingo
A történetünk pedig Guerrero államban játszódik, aminek szerves része Acapulco is. Nehéz elképzelni, hogy a 4-5 csillagos mindent igényt kielégítő luxusszállodáktól csupán párszáz kilométerre olyan városok találhatóak, ahol az emberek a napi életbenmaradásukért küzdenek. Ezekben a városokban szinte csak asszonyok élnek a gyerekeikkel, hiszen a férfiak vagy a kartelleknek vagy az idegenforgalomban dolgoznak, vagy átszökve az Államokba, ott vállalnak munkát és gyakran elfelejtik az otthon maradottakat...
A történetünk Ladydi sorsát követi nyomon, illetve két barátnőjén keresztül picit szélesebb körben is megismerhetjük az őt körülvevő világot. Az egyik barátnő Paula, szerencsétlenségére gyönyörű kislánnyá cseperedik és hiába csúfítja el az anyja, a híre így is messze földre eljut, el is jönnek érte és elrabolják. A másik kislány Maria, aki nyúlszájjal születik, akinek így a tragédiája egyben a szerencséje is, mert ilyen formán nem kelendő és nem kell attól félni, hogy elrabolják.
Az asszonyok ahogy tudják, úgy rejtegetik a gyerekeket, szinte minden házhoz, lakáshoz tartozik egy-egy rejtekhely, vagy magába az épületbe rejtve, vagy a földbe ásva és ha meghallják a terepjárók vagy a helikopterek hangját, a gyerekek automatikusan menekülnek ide. Emellett el is csúfítják a kislányokat, bekenik őket mocsokkal, levágják a hajukat, "fiúsítják" őket, hátha akkor nem veszik észre őket...
Persze a kegyetlenkedések mellett a környezet sem ideális. Tarantulák, skorpiók, kígyók, a szárazság, a hőség is mind az itt lakók ellen dolgozik. És a katonaság és a rendőrség is, hiszen a közeli mákfarmok miatt, időről-időre mérgező anyagokkal permeteznek, hogy a termést elpusztítsák, de közben azt nem nézve, hogy emberek is áldozatul eshetnek a mérgeknek. 

Egyszerűen elképzelhetetlen a számunkra, hogy ilyen körülmények között is lehet élni, sőt családot vállalni. De ezek az asszonyok mégis megteszik.
Az írónő pedig mindezt fájó részletességgel meséli el a főhősnő, Ladydi szemszögéből. Ugyanúgy rettegtem, féltem a kislánnyal, izgultam, hogy a barátnője túlélje az elrablást és előkerüljön és reménykedtem abban, hogy Ladydi-nek talán jobb lesz. Persze ez a remény hamar elhal, hiszen innen nincs kitörés. És ez egyszerűen elkeserítő. Továbbtanulni nincs pénz, bejutni valami jó állásra szerencse dolga. Egyedül Paulának lett volna lehetősége arra, hogy a szépsége miatt esetleg kikerüljön innen, modell vagy színésznő legyen és jobb élete lehessen, de ezt azon a napon törték derékba, amikor elrabolják. A lány végül előkerül (ez nem spoiler, a fülszövegben is benne van), de olyan állapotban, hogy így már sose fog teljes életet élni. És neki még aránylag szerencséje volt. Mert legalább él.

Jennifer a saját weboldalán részletesen leírja, hogy több, mint 10 éven át beszélgetett, hallgatott meg asszonyokat, akik nap, mint nap ilyen környezetben élnek és szenvedik el a kegyetlenkedéseket. Ezek a nők számomra több, mint erősek, ezek a nők számomra hősök. Ladydi és az édesanyja is közéjük tartoznak.  Hiszen Ladydi anyja, bár összetörve, de mégis megpróbálja megóvni a lányát, még akkor is, amikor nagy távolságban van tőle, és bár nem túl szívderítően, de próbálja felkészíteni, hogy mi is vár rá az életben. Ladydi (aki Diana hercegnő után kapta a nevét) pedig képes mindenhez alkalmazkodni, legyen az a nyomorúságos szülővárosa, egy luxus ház vagy egy börtön. Olyan világban nő fel, ami tele van veszéllyel, ahol az emberi élet nem számít, ahol már meg sem ütköznek azon, ha egy hullát találnak az úton, mégis  képes mindent túlélni és a kitartása csodálatra méltó.

Összességében egy nagyon megrázó regényt olvashattam, ami bár kitalált történet, de mivel a történet egyes részeit a való életből merítette az írónő, így el tudom képzelni, hogy ez a valóságban is ugyanígy megtörténik. A száraz, minden szépirodalmi megfogalmazástól mentes előadásmód pedig még inkább tényszerűvé és hihetővé teszi az egész történetet.
Ezt a könyvet elolvasva, napokon át azon gondolkodtam, hogy mennyire fontosak és komolyak a saját problémáim, amikor emberek nálunk ezerszer rosszabb körülmények között is élnek és túlélnek. A válaszom persze meglett a sokáig feltett kérdéseimre és azóta picit másképp próbálok hozzáállni a dolgokhoz. 
A könyvet mindenkinek ajánlanám elolvasásra, de szigorúan 16 éven felül.

Borító: Egyszerű, szép és kifejező

Kedvenc karakter: Ladydi
 
Szárnyalás: az a falatnyi boldogság, ami neki is megadatott

Mélyrepülés: mondhatni azt, hogy az egész történet. Hogy ilyen még megtörténhet a mai világban... 

Érzelmi mérce: nagyon picike szerelmi szál van a történetben, de inkább a megdöbbenés az, ami az egész történetet átjárja. Hogy ilyen létezhet...

Értékelés:

Blogturné extra - borítók
Egy csokorral összegyűjtöttem nektek, hogy milyen borítókkal jelent meg az Elveszett lányok országa más országokban:



Nyereményjáték:
Az Elveszett lányok országa Mexikóban játszódik, egy olyan országban, amely a magyar turisták szemében nem igazán közkedvelt, így sokunk nem is igazán ismeri az országot. Maga a regény pedig az állam sötét oldalát mutatja be, így egyáltalán nem csinál kedvet az utazáshoz. Ám ahol van árnyék, ott van napsütés is, így mi a blogturné keretein belül szeretnénk az olvasóinknak a Dél-amerikai ország nevezetességeit, szépségeit is megmutatni a nyereményjátékhoz kapcsolódó feladatok által.

A teendőtök pedig nem más, mint hogy az állomásokon található képek alapján kitaláljátok, melyik nevezetességre vagy helyszínre gondoltunk. Aki az összes állomás megfejtését helyesen írja be a Rafflecopter megfelelő mezőibe, megnyerheti a Libri Kiadó által felajánlott kettő darab könyv egyikét!

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén postáz, illetve a nyertesnek az értesítő e-mail megérkezése után 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, egyéb esetben új nyertest sorsolunk!
 A Kolombuszt megelőző időkben Közép-Amerika legnagyobb városa volt. Nevének jelentése "az istenek születési helye" vagy másképp fordítva "azoknak az otthona, akik az istenek útját birtokolják". Ezeket a neveket a város elnéptelenedése után az aztékok adták, az eredeti neve ismeretlen.


A blogturné további állomásai:
Április 8 - Tekla Könyvei
Április 10 - Zakkant olvas
Április 12 - Kelly Lupi olvas
Április 13 - Media Addict

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Rendszeres olvasók