Tóth Vera: Gyémánt

Október második felében jelent meg az Athenaeum Kiadó gondozásában Tóth Vera motivációs, lélekrajzi könyve, a Gyémánt. A szárnyalásokról és mélypontokról is őszintén valló énekesnő könyvét a Blogturné Klub három bloggere mutatja be Nektek egy háromállomásos turné keretein belül. Tartsatok velünk, mert -az extrák mellett- lehetőségetek lesz megnyerni a könyvet!

Athenaeum Kiadó
389 oldal
Besorolás: memoár 

Megrendelés: http://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/memoar-eletrajz-interju/gyemant
 

Siker, csillogás vagy kudarc, feledés? Ezzel az alapvető kéréssel találja magát szembe minden tehetséges ember, s ebben a fenyegetettségben bizony felőrlődik a gyenge személyiség.
Tóth Vera a nagykorúság küszöbén, több mint tíz éve nyerte a Megasztár első szériáját. A „gyár” bedarálta, majd kiköpte, s magára hagyta a sztárság kihívásaival, a korabeli média ellen felvértezetlenül.
A Gyémánt annak a sokéves küzdelemnek a krónikája, amelyet egy kamaszlelkű fiatalnak kellett véghezvinnie, hogy kiegyensúlyozott felnőtté válhasson. A könyvben Vera személyes naplóbejegyzései vezetik az olvasót az énekes lelki tusáinak során át, szép lassan eljuthatunk vele a totális káosztól a teljes harmóniáig.
Segítséget nyújt eltévedt vándoroknak is, és arra ösztökél, hogy a jól kitaposott helyett a járatlan utat válasszuk, mert bár néha fájdalommal, harcokkal van kikövezve, az út végén ott a jutalom: a gyémánt, amelyet egy látszólag érdektelen kődarabból sikerült csiszolni…

Nagy izgalommal vettem a kezembe Tóth Vera könyvét, kíváncsivá tett, vajon mi késztette arra, hogy ilyen fiatalon memoárt írjon. Hamar kiderült számomra, hogy ez nem visszaemlékezés, hanem valóban egy újjászületés története.
Figyelemmel kísérem majdnem valamennyi tehetségkutató műsort, de az első Megasztár volt az etalon,  azóta sem tudta felülmúlni egyik  sztárcsináló próbálkozás sem. Vera ragyogó tehetsége kimagasló, egyáltalán nem lepett meg a sikere, bármilyen kiváló mezőnyből indult, megérdemelten nyert. Érdekes, hogy annak idején mennyire új volt ez a fajta siker, azonnali ismertség és elismertség, a csapból is a Megasztár folyt, én valahogy mégsem féltettem Verát, mert ahogy viselkedett és amilyen képet mutatott magáról, nekem az jött le, hogy két lábbal áll a földön, és nem az a típus, akit tévútra lehet vezetni. Ment is a szekér egy darabig, lemez, koncertek, bulik. Viszont ez a hirtelen jött siker és a rengeteg fellépés lelkileg és fizikailag is megterhelő, egyáltalában nincs csodálkozni való azon, hogy Vera kikészült. Bárki kikészülne, Vera ezt még megfejelte egy pánikbetegséggel és a frusztrációival.
Nem tudok elég hálás lenni Verának, hogy megírta ezt a könyvet. Úgy érzem, nagyon sok embernek ad válaszokat, mutat lehetőségeket a "gyógyulásra", ezeket  mindenkinek saját magának kell feldolgoznia, megrágnia. Azzal, hogy kendőzetlenül, őszintén ír a problémájáról, sokunkat késztet arra, hogy ideje magunkba néznünk, nem egy xanax lenyelésével kell elhessegetni a tüneteket, hanem meg kell látni magunkban a problémáink gyökerét.

Vera tényleg beengedi az olvasót a legtitkosabb magánéletébe is, szinte látom magam előtt a bulvársajtó munkatársainak leesett állát, ezentúl nem lesz min rágódni, ha nincs "hírértéke" a pletykáknak. Meg kell mondjam, utálom a magyar bulvársajtót. Undorító újságírók azon felül, hogy hazudnak mint a vízfolyás, szövegkörnyezetből kiragadott címsorokkal manipulálnak, embereket tipornak sárba, csupán a mocskos szennylapuk forgalomnövekedéséért. Az egyik legaljasabb dolog volt Vera és Gabi közötti félreértés felfújása, ezt rettenetesen sajnáltam akkoriban. A blogom olvasói már kívülről tudják, hogy a testvériség a gyengém, és nagyon örültem, hogy Vera könyvében ugyanezt olvastam róla. Még a szülő-gyerek kapcsolatnál is sokkal erősebb, széttéphetetlen kötelék ez.
Kiemelkedően jónak tartottam, hogy Vera a saját naplóbejegyzéseit is közzétette a könyv részeként, ezek fájdalmasan valóságossá tették a visszaemlékezést. Ezt egyébként az egyik legjobb terápiának tartom, ha valaki képes kiírni magából a fájdalmat például egy szakítás vagy gyász feldolgozása során. Ezekből a naplórészletekből aprólékosan kiderül, milyen volt az énekesnő mélypontja, milyen volt a gyógyulási folyamat, és nekem azért is tetszett, mert itt olyan szavakat, kifejezéseket használt Vera, amit a való életben is beszélünk, finomkodás nélkül. Egy ilyen műfajú könyvben ez abszolút helyénvaló.
Verának sikerült kilábalni a mélyrepülésből, számomra nagyon tanulságos volt a története, sok új részletet megtudtam az életéről. Sok jó gondolat, bölcsesség húzódik meg a fejezetekben, de semmit nem éreztem erőltetettnek, vagy rábeszélősnek. Nagyon sok boldogságot és további sikeres karriert kívánok Verának, legközelebb elég ötven év múlva memoár írásán gondolkodni.

Borító: Vera gyönyörű, a színek elegánsak.

 

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás:  A testvériségről írt gondolatok.

Mélyrepülés:  Amszterdam

Érzelmi mérce: Mélyponttól a boldogságig egy nagy érzelmi hullámvasút.

Értékelés:

Extraként a kedvenc dalomat hozom, ahol másik kedvenc megasztárosom, Mujahid Zoli kíséri zongorán:

  
NYEREMÉNYJÁTÉK

Tóth Vera csodálatos hangja immár több, mint tíz éve varázsol el minket. Néhány hete megjelent könyve is épp egyik dalának címét viseli. Nyereményjátékunkon most az lesz a feladat, hogy felelevenítsünk néhány gyöngyszemet Vera dalai közül. Minden állomáson kaptok egy-egy rövidke idézetet az énekesnő valamely dalából, Nektek pedig ki kell találnotok, melyikről van szó! A megfejtést a rafflecopter megfelelő dobozába írjátok (szorgalmi feladatként meg is hallgatjátok a helyes megoldást). Figyelem! A nyerteseket e-mailben értesítjük, kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

“De minden nap fáj, hisz tébolyít az érzés, 

Hogy nálad megszakadt, mi bennem máig él.”

a Rafflecopter giveaway

A TURNÉ ÁLLOMÁSAI

11.09. - Szembetűnő

11.11. - Kelly&Lupi olvas

11.13. - Media Addict