KMK ÚJ KÖNYVEK Katt a képre!!!

2015. december 14., hétfő

Jamie McGuire: Véletlen szerelem (Véletlen #1)


Jamie McGuire-t nem kell bemutatni azoknak, akik szeretik a Dream válogatás könyveket, illetve a Maddox fiúkat. Ezúttal egy új rövid kis novellával lepett meg minket. A Blogturné Klub tagjai pedig meghívnak titeket, hogy tartsatok velünk ezen a hat állomásos blogturnén, ahol megismerkedhettek Erinnel és Westonnal, illetve meg tudhattok pár érdekességet is a könyvről. Természetesen a jól megszokott nyereményjáték sem marad el!

Maxim Kiadó, 2015
144 oldal
Fordította: Béresi Csilla
Goodreads: 3,85
Besorolás: YA, romantikus, realista


Jamie McGuire egy letehetetlen YA regénnyel tér vissza, melynek főszereplője Erin Easter, a három végzős Erin nevű kishölgy egyike, akik a vidéki Blackwell Középiskolába járnak, és nem csupán nevükön, de születésnapjukon is osztoznak. Eastert felelőtlen, egyedülálló édesanyja nevelte fel, és plátói szerelmet táplál Weston Gates iránt. A két másik Erin, Erin „Alder" Alderman és Erin „Sonny" Masterson a közösség kedvencei: a város két leggazdagabb családjának sarjai, legjobb barátnők, szurkolólányok, és minden megvan nekik, ami Erinnek nincs. Ezt mások is tudják, és nem hagyják feledésbe merülni. Alder is már a nyolcadik osztály óta kinézte magának Westont, Easter szívének vágyát.
Weston egy közkedvelt sztáratléta, két kiemelkedő ügyvéd gyermeke. Nap, mint nap küzd az elvárásokkal, amiknek meg kell felelnie, ha fel akar érni családja nevéhez, titokban pedig együtt érez Easterrel, hiszen ő is úgy érzi, máshova tartozik; egy másik életben. Ahogyan elkezd kiszökni esténként, hogy Easterrel lehessen, úgy nő meg bátorsága, ellenáll az elvárásoknak és beismeri érzéseit… ezt mind a saját, mind Easter jövőjéért teszi.

Tudjátok, ehhez a regényhez hatalmas várakozásokkal telve álltam neki. A fülszöveg elég ígéretesnek tűnt, én pedig kíváncsi voltam arra, hogy az írónő milyen történetet képes alkotni a Maddox-fívérek nélkül. Sajnos ez esetben a várakozásaim és a valóság nem teljesen találtak egymásra.
A történet maga nagyon jól kitalált, élveztem, hogy egyrészt megkaptam a szokásos gazdag, jóképű fiú kontra szegény kislány történetét, volt benne dráma bőven, sőt, egy nagyon jó kis fordulat is, amit eddig még nem sok helyen olvastam - igaz egy általam nagyon kedvelt tévésorozat erre épül, de könyvben még tényleg nem nagyon találkoztam vele. A két szereplő abszolút szerethető: a főhősnővel Erinnel együtt tudtam érezni, fájt érte a szívem, izgultam miatta és örültem, amikor jó dolgok történtek vele. A fiú, Weston pedig igazi álompasi - a gesztenyebarna haj, zöld szem kombinációval már az elején elvesztem, emellett persze tapasztalt, biztos családi háttere van, imádnivalóan szerelmes, gyengéd és védelmező, de azért vannak hibái is, amelyek miatt még ennyi jótulajdonság mellett is életszerű karakter.

"– Ha túl sokáig gondolsz valamire, álmodozni kezdesz róla. És ha túl sokáig álmodozol, azt kívánod, bár valóra válna az álmod. – Felsóhajtott. – Én pedig egyfolytában rád gondolok! "

Amivel viszont gondom volt, az az, hogy ez egy novella, viszont az írónő egy teljes regényt próbált belesűríteni. Ha valaki, mondjuk a szerkesztő ezt észreveszi, visszaadja neki és azt tanácsolja, hogy ezt írja meg egy nagyregényben vagy akár egy kétrészes sorozatban, akkor ez egy "ötpillangós" könyv lehetne.
De nem szóltak neki. Vagy ő ragaszkodott a novellához? A válaszra nagyon kíváncsi lennék. A legnagyobb problémám, hogy minden túl gyorsan történt és ebből kifolyólag a szereplők reakciói egyes szituációkra nagyon elnagyoltak, hihetetlenek voltak. Annyira, de annyira szeretném kifejteni a dolgot, de az hatalmas spoiler lenne, így megpróbálom inkább virágnyelven elmondani.
Adott egy olyan szituáció, ami az ember életét alapjaiban rengeti meg és minden, amit addig gondolt az életéről, teljes mértékben megváltozik. Ehhez képest az adott szereplőt számomra nem túlzottan érintette meg, egy kicsit kiborult, de utána ment tovább az élet.
A történet fő problémáját pedig ennyire gyorsan megoldani, mint ahogy az írónő itt megoldotta, sem láttam még soha és igen, ennyire kegyetlennek sem. Mintha ez lett volna a leggyorsabb lépés, hogy továbbhaladhassunk. Persze, ilyen előfordulhat a való életben is, de kb akkora eséllyel, mint a lottó ötös.
A szerelmi szállal volt a legkevesebb problémám, az szépen lassan alakult ki (már amennyire lassan kialakulhat egy 144 oldalas regényben) és az írónő legnagyobb megdöbbenésemre, nagy merészen meg mert lépni egy olyan lépést is, amit sok esetben a YA regényekben szeretnénk olvasni, de az írók a legtöbb esetben kihagynak. De sajnos ez is nagyon gyors lefolyású volt. Én olvastam már az írónőtől jó pár ilyen jelenetet, de azt szépen, érzékien kidolgozta, sok esetben elég forró hangulatot okozva, de itt? Valahogy úgy tűnt, hogy beleírom, mert bele akarom, de kidolgozni nem merem, mert akkor már esetleg rámszólnak, hogy így ez ilyen stílusban már nem YA regény.
A történet vége pedig? Akár egy befejezett regénynek is mondhatnám, egyáltalán nincs semmi függővége. Vannak persze kérdéseim, nyitott szálak, de ha nem kapok rájuk választ, akkor sincs semmi gondom. Viszont miután ez egy sorozatnak lett megírva (három részes), így kíváncsi vagyok, hogy mit tud az írónő még ebből a sztoriból kihozni?

Összességében egy nagyon jó történet lehetne, a potenciál és minden más hozzávaló megvan benne, hiszen, ahogy írtam a történet érdekes, a szereplők szerethetőek, a csattanója is egyedi - egyedül egy gond van, hogy ezt nem novella terjedelemben kellett volna megírni. A Jamie McGuire rajongók ettől függetlenül - előre borítékolom - hogy szeretni fogják, még úgy is, hogy a regényben egy Maddox-fivér sem szerepel:).

Borító: Gyönyörű, ahogy a többi Jamie McGuire borító is (és a könyv elolvasásával értelmet nyert a két dobókocka is:)

Kedvenc karakter: Weston, Erin, Frankie

Szárnyalás: Erin és Weston kapcsolata

Mélyrepülés: a történet rövidsége és emiatt a kidolgozatlansága

Érzelmi mérce: aranyos, Erin és Weston imádnivalóak együtt és élik is a mai fiatalok életét (ebbe mindenki azt gondoljon bele, amit csak szeretne:)

Értékelés:

Blogturné extra - borítók
A különböző országokban mindenhol másféle borítóval jelent meg a regény, ezek közül mutatnék párat:

Az olasz kiadás merte egyedül meglépni azt, hogy emberek szerepelnek a borítóján, ez nem mindig jó ötlet, hiszen az olvasók szeretik általában önmaguk elképzelni az adott szereplőket:


Az angol borító nagyon-nagyon tetszik, látványos, kifejező:


A németek pedig hasonló borítóval adták ki, mint a magyar kiadó, pár apró változtatással:




Nyereményjáték:
Erin egy fagyizóban dolgozik és most azokat a fagyi-ízeket, illetve típusokat kell kitalálnotok, amelyek említésre kerültek a könyvben a képek alapján. Segítségképpen elrejtettük a betűket a bejegyzésben. Sok sikert a játékhoz!

Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk. 
A blogturné további állomásai:
December 13 - MFKata gondolatai
December 14 - Kelly Lupi olvas
December 15 - CBooks
December 16 - Dreamworld
December 17 - Insane Life

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Rendszeres olvasók