Tavi Kata: Táncvarázs (Sulijegyzetek #3)

Harmadik kötetéhez ért Tavi Kata nagysikerű Sulijegyzetek sorozata. Lilla és Krisztián immáron egy pár, less be az életükbe, éld át velük a gimi harmadik évfolyamát, ahol komoly döntéseket kell meghozniuk a szereplőknek!
Tarts velünk a blogturnén, éld át velünk az élményt, és ne felejts el játszani, hogy a tiéd lehessen a három nyereménykönyv egyike!
Könyvmolyképző, 2015
408 oldal
Besorolás: YA, realista, romantikus 

Lilla és Krisztián egy párként kezdi a tizenegyedik évfolyamot a Duna-parti Gimnáziumban. A két szerelmes mindent megtesz, hogy semmi se rontsa el a boldogságukat, de mintha a szülők összeesküdtek volna ellenük, és amikor nem ők gördítenek akadályokat Lilláék útjába, a baráti társaságban akad mindig valami baj.

Képes lesz Krisztián elviselni Lilla és Márk szoros barátságát?

Sikerül Lillának megfejtenie Ákos szokatlan viselkedését?

Hogyan alakul Jázmin és Kristóf felettébb zűrös kapcsolata?

Kibe szerelmes Gréta? És miért érzi Flóra egyedül magát?

Lilla az idei évben még komolyabban veszi a táncórákat, mert nagy a tét az év végi vizsgán. Vajon tényleg neki teremtették a színpadot? Krisztián pedig kosarasként olyan lehetőséget kap, amire nem is számított.

Ez az a könyv, amivel picit furcsa a kapcsolatom. Sosem érzek akkora függővéget, hogy azonnal akarjam olvasni a következő részt, de mégis, ha meglátom, hogy megjelenik az új része, teljesen bezsongok, hogy azonnal olvashassam.
Ezzel a résszel most se volt másképp, bár azt is be kell vallanom, hogy először egy nagyon zsúfolt időszakomban futottam neki és akkor megakadtam vele. Szerintem már mindenkivel történt ilyen, így vártam pár napot, amikor lenyugodtam és újra nekiálltam. És onnantól élveztem az első betűtől az utolsóig és ki merem nyugodtan jelenteni, hogy a sorozat legjobb részét olvashattam!

Először picit féltem azért, hogy az írónő mit tud még újat nyújtani, hiszen a szerelmespárunk összejött, minden szép és jó - mit lehet ezen még variálni? Tavi Kata azonban bebizonyította, hogy igenis lehet. Hiszen az élet nemcsak Lilla és Krisztán körül forog, a kis baráti társaságuk is épp elég izgalmas témát szolgáltat. A rejtélyes Márk, a visszahúzódó Gréta, a zűrös családi háttérrel rendelkező Ákos, a nagyszájú Jázmin és még sorolhatnám. Persze azért a legtöbbet továbbra is a két főhősünkről olvashattunk és nagyon élveztem a kettős szemszöget. Lillát már megszoktam, szinte ismerősként üdvözöltem. Továbbra is nagyon kedvelem őt, ahogy nem tökéletes, hanem épp elég problémája van a tanulással (a matek utálata annyira közel hozta hozzám, én is kb így szenvedtem ezzel a tantárggyal végig a középiskola során) és a családjával is.
De jött az új, a rengeteg Krisztián szemszög! Tetszett, ahogy az írónő segítségével beleláthattunk a "tökéletes" Krisztián fejébe is, és kiderült, hogy a fiú is éppúgy és éppannyi kétséggel gyötrődik a kapcsolatukat és a világot illetően, mint Lilla. De ami a lényeg, a közös jeleneteik tündériek és ahogy minden más párhoz hasonlóan vitáznak, veszekednek, problémáik vannak, de végül úgyis egymás karjaiban végzik. És ez annyira aranyos. Persze ahogy telik az idő, egyre inkább ott lebeg a fejük felett a "mi lesz velünk" félelmetes kérdése, hiszen egyáltalán nem törvényszerű, hogy ugyanott, ugyanabban az iskolában, sőt, városban folytatják a tanulmányaikat. És talán már jóval hamarabb elszakíthatja a sors egymástól őket. Az örök kérdés pedig egyre inkább foglalkoztatja őket - mi a fontosabb? A szerelem, a párunk, vagy a leendő karrier lehetősége? 

És a többiek. Amennyire morogtam amiatt, hogy az első részben szinte semmi nem derült ki a mellékszereplőkről és nehéz volt megkülönböztetni őket, itt ez most teljesen megváltozott. Az író a két főhősünk mellett nagyon sokat foglalkozik a többiekkel is, van aki külön szemszöget is kap! Most már nyugodtan merem azt állítani, hogy ha valaki rákérdez arra, hogy ki az a Gréta, ki az a Flóra, Kristóf és a többiek, mindenkit pontosan be tudok azonosítani:). Nagyon tetszett, hogy mindenkinek megvan a saját maga kis története, az írónő pedig részletesen, de mégis érdekesen bontotta ki a szálakat. Mindenhol egy-egy külön kis dráma van a háttérben, és mindenkinek megvannak a maga "csontvázai a szekrényben", amit vagy próbál titkolni, vagy pedig a többiekkel megosztva próbál megoldani.

Az pedig talán nem spoiler, hiszen ennél a korosztálynál gyakran változik a barátság szerelemmé, ahogy a szerelem is tovaszáll nagyon hamar, hogy újabb párocskáknál izgulhatunk, hogy történik-e köztük valami több is? És igen, bevallom, körülbelül úgy izgultam értük, mintha az adott páros tagja lettem volna:).
Ami pedig számomra még szerethetőbbé teszi az egészet, azok a helyszínek, amelyek közül jó párat én is ismerek. Ilyen például a szabadulós játék, amin a kis társaság is részt vesz és az egyik legromantikusabb helyszíne lesz a regénynek! A barátaimmal mi is nagy rajongói vagyunk ezeknek a logikai feladványokkal teli játékoknak, így külön öröm volt, hogy Tavi Kata is beletette a regénybe. 

Összességében tényleg azt mondhatom, hogy ez a rész felülmúlja az eddigi részeket és kíváncsi vagyok, hogy az írónő mivel tud még előrukkolni, hogy a következő résszel ugyanezt a színvonalat tudja tartani. És kinek ajánlom? A Sulijegyzetek sorozat rajongóinak mindenképpen, ők szeretni fogják ezt a részt is, és azoknak is, akik eddig még nem tudtak dönteni, hogy szeretik-e a sorozatot vagy sem, mert szerintem ez a rész meg fogja győzni őket is!

Borító: Összességében nem rossz, de örülnék, ha valaki elárulná, hogy miért kell minden borítón más-más Lillát szerepeltetni:) - de ez a lány legalább most vörös hajú:).

Kedvenc karakter: Krisztián, Lilla, Márk, Kristóf, Jázmin, Nico

Szárnyalás: Lilla és Krisztián kapcsolata

Mélyrepülés: Ákos családi háttere

Érzelmi mérce: fiatalok, dúl a szerelem minden téren, de a YA keretei között természetesen

Értékelés:

A képre kattintva beleolvashattok a regénybe:

Blogturné extra - hosszabb idézetek
Pár kedvcsináló részletet mutatnék nektek a regényből:

"Az előttem ülő padban Gréta szénceruzával rajzolgatott, ami miatt az egész keze szürkére színeződött. Nagyon belemerült a satírozásba, félelmetes és gusztustalan képzeletbeli lényeket rajzolt.

A lelkiismeret-furdalás ciripelni kezdett a fejemben, mint egy tücsök a nyári éjszakákon, így próbáltam kipuhatolni, hányadán állunk.

– Az mit eszik? – kérdeztem a rajzra bökve. Tettettem a kíváncsiságot, mert egyedül az érdekelt, hogy a tudósok határozottan kijelentsék, az az ocsmányság sohasem létezett. Nem akarok olyan világba élni, ahol a rajzbéli szörnyetegnek DNS-e van. Vagy volt.

– Agyvelőt meg beleket – felelte Gréta hidegen.

Pompás, akkor ezt megbeszéltük. Reméltem, hogy otthon zárható szekrényben tárolja ezeket a rajzokat, mert az ötéves kishúgának egy ilyentől élete végéig rémálmai lennének. "

"– Ervin most nem ér rá, mert a kilencedikeseket és a tizedikeseket terrorizálja a jövő heti gólyabál miatt. Néha annyira unalmasak a gyűlések, hogy a múltkor már tanultam közben."

"A pénteki ebédszünetet az udvaron töltöttem, mert annyira sütött a nap, mintha azon pedálozna, hogy trikóra tudja-e vetkőztetni a diákokat. "

"Ervin hangja megváltozott a végére, és majdhogynem utálkozó tekintettel meredt a hátam mögé.

Megfordultam.

A suli falának támaszkodva, higgadtan és türelmesen figyelt minket Krisztián, mint egy leopárd, amelyik ott heverészik egész nap a fatörzsön, és onnan térképezi fel a prédajelölteket.

Ervin fintorogva magamra hagyott, hogy én legyek a vacsora.

Amúgy is az vagyok. Mindig."

"Remélem, sosem fog megszűnni az az érzés, ami elkap, amikor meglátom Krisztiánt. A heves szívdobogást egy szikrázó energiabomba követi, ami végigszáguld az egész testemen. A magyar nyelv legegyszerűbb szavai erre azok, hogy őrülten szerelmes vagyok. Pedig ennél sokkal-sokkal többről van szó. Egy egész füzetet teleírhatnék szavakkal, színekkel, hangulatokkal, érzésekkel, akkor sem tudnám elég részletesen kifejezni, mit érzek."

"Nem tudtam lépést tartani vele, mármint azzal, ahogy egyik témáról a másikra repkedett, mint valami betépett pillangó. Egyszer szétszerelem a csajt, és megnézem, hogy elemmel vagy aksival megy-e."

"A szobájában mérgesen huppantam le a rumlis ágyra, és a párnán hagyott piros pólót kezdtem babrálni. Ebben szokott aludni, a múltkor láttam rajta, amikor késő este lerángattam a lakathoz. Ha az orromhoz emeltem volna, Krisztián-illata lett volna, de egy srác nem láthatja, hogy a cuccait szaglászom, mint egy vadászkopó. Egy lánynak legyen büszkesége. "

"– Kicsit el kéne engedned el magad, mert bocs, hogy ezt mondom, de néha olyan hideg vagy, mint a fagyasztott borsó. Anya mindig az mondja, hogy pasik érzik ezt, mert olyanok, mint a kutyák. Kiszagolják."

"Hétfőn első óra előtt hátravonultam az utolsó padba, és a matekkönyvemet is vittem. Na, nem matekot tanulni, Kovács nem bír erre rávenni. A pasas túl kopasz és túl szemét, hogy meggyőzzön arról, hogy a matekot tanulni is lehet. Szerintem vagy érted, vagy nem, és a legutóbbi matek kettesem már eldöntötte a kérdést." 

Nyereményjáték: 

A regény hősnőjének, Lillának a tánc a lételeme. A mostani játékunk során ismét filmes vizekre evezünk: a kedvenc táncos filmünkről helyeztünk el egy fotót, nektek rá kell jönni, melyik filmről van szó. A megoldásokat a rafflecopter doboz megfelelő sorába várjuk.

A kiadó sajnos csak magyarországi címre postáz. A győztest e-mailben értesítjük, amire 72 órán belül választ várunk, különben sajnos újra kell sorsolnunk.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:
December 6 - Always Loving a Wild Book
December 13 - Deszy könyvajánlója
December 20 - Media-Addict.hu
December 27 - Kelly Lupi olvas