KMK AKCIÓ

2016. március 30., szerda

Leigh Bardugo: Siege and Storm - Ostrom és vihar (Grisa trilógia #2)


A Sötétség sosem hal meg. Ezt pedig Alinánál és Malnél jobban senki nem tudja. Habár sikerült átjutniuk a Zónán, a veszélyek még koránt sem értek véget. A Blogturné Klub öt bloggerinája pedig arra vállalkozott, hogy elkíséri őket útjukon az eddig ismeretlen világban. Ha pedig ti is velünk tartotok, lehetőségetek nyílik megnyerni a Könyvmolyképző kiadó által felajánlott három darab példányt Leigh Bardugo: Siege and Storm - Ostrom és vihar című könyvéből. A fény legyen velünk!
Könyvmolyképző, 2016
416 oldal
Fordította: Sziklai István
Goodreads: 4,12
Besorolás: fantasy, YA 


Az Igaz-tengeren keresztül űzött Alina, akit kísértenek azok az életek, amelyeket a Zónában vett el, megpróbál új életet kezdeni Mallal egy ismeretlen földön, és közben igyekszik titokban tartani, hogy napidéző. De sokáig nem hagyhatja maga mögött sem a múltját, sem a sorsát.

Az Éjúr rettenetes új hatalom birtokában hagyta el az Árnyzónát, és veszedelmes tervet sző, ami a végsőkig próbára teszi a természeti világ határait. Alina egy hírhedt kalóz segítségével visszatér a maga mögött hagyott országba, elszántan, hogy szembeszáll a Ravka ellen törő erőkkel. De ahogy hatalma növekszik, Alina úgy süllyed egyre mélyebbre a tiltott mágiába és az Éjúr játszmájába, és távolodik el egyre jobban Maltól. Valamiképpen választania kell hazája, hatalma és a szerelem között, amiről mindig úgy hitte, az vezérli – különben azt kockáztatja, hogy mindent elveszít a közelgő viharban.

Majdnem két év telt el azóta, amióta az első részt olvastam. A regény nem minden részletére emlékeztem már vissza, így egy picit féltem, hogyan fogok tudni majd visszarázódni ebbe a különleges világba, de a félelmem alaptalannak bizonyult. Ami esetleg bonyolult lett volna azt az írónő a regény elején újra elmagyarázta (kasztok és képességeik), és ezt végigolvasva minden részlet a helyére került.

A történet körülbelül ott veszi fel a fonalat, ahol az első résznek vége lett. Alina és Mal menekülnek, el Ravka és az Éjúr elöl. Természetesen Éjúr nem kezdő, így aránylag hamar a szökevények nyomára bukkan, sőt el is fogja őket és Alinát mindenáron a saját szolgálatába akarja állítani.  Azonban nem várt segítségként, az őket szállító hajó kalózai segítenek Alináéknak kiszabadulni, sőt, abban is segítik őket, hogy Ravkába visszatérjenek. És hogy főhőseinket mi várja ott? Semmi jó.
Az uralkodó gyengekezű, a trónörököst pedig csak a hatalom, a partik és a lovak érdeklik, semmi más. Az emberek nyomorognak, szenvednek, a grisák szanaszét futottak, egy részüket kivégezte a nép, más részük pedig bujkál vagy az Éjúr szolgálatába állt. És persze Éjúr fenyegetését se hagyhatjuk figyelmen kívül. Alina megpróbál a hazája segítségére sietni, de ez nem is olyan könnyű, mint gondolná...

Minden túlzás nélkül mondhatom, hogy ez egy olyan második rész lett, amit mindenkor elvárnék egy trilógiánál. Izgalmas volt, egy percig sem éreztem azt, hogy unatkoznék. A fenyegetés újabb, veszélyesebb lett, Éjúr mellett olyan szörnyek kerültek elő, amelyekhez képest a volkrák szinte nem is félelmetesek. A csaták érzékletesek, minden esetben a körmömet lerágva izgulhattam kivétel nélkül mindekiért. Intrikákból nem volt hiány és több háttértörténetet és mondát ismerhettünk meg, ami még színesebbé tette a történetet.

Alina és Éjúr
Ahogy már írtam, Éjúr nagyobb, veszedelmesebb hatalomra tett szert, de persze ehhez mérten Alina is erősödött. Élveztem, hogy bár sokat fejlődött főhősnőnk, azért még mindig emberi maradt, méghozzá esendő ember. Igaz, hogy hatalmas erő összpontosul nála, de még sokat kell tanulnia, hogy ezt megfelelően tudja kezelni, hisz a hatalom bekebelezheti és semmivel sem lesz jobb Éjúrnál. És ezt ő is érzi. És addig jó, amig ezzel tisztában van. Mellette persze emberismeretből is vizsgáznia kell folyamatosan, hiszen az udvarban (és minden más helyen is) fel kell ismernie az intrikákat és idejében rá kell jönnie, hogy ki a jó és ki a rossz. Ami persze nem is olyan egyszerű, ha "Szankta Alinát" (Szent Alinát) mindenki maga mellett akarja tudni, ki édesgetéssel, ki fenyegetéssel.
És ha már Szankta Alinánál tartunk. A regény ismét tele van tűzdelve orosz szavakkal, ami csak még autentikusabbá teszi az egészet. Pár szót még én is felismertem a szegényes orosz nyelvtudásom révén, de azért volt jó pár, amihez ha nem kaptunk volna magyarázatot, akkor még azóta is gondolkodnék rajtuk:).

Nyikolaj, ahogy én elképzeltem
Akire persze a legjobban kíváncsi voltam, az Éjúr. Illetve az érdekelt leginkább, hogy megmarad-e a nagy rajongásom iránta, vagy az írónő képes-e egy olyan karaktert megalkotnia (ez egy második rész esetében bármikor előfordulhat), aki simán feledteti a kiismerhetetlen "rosszfiút". Hát kedves Éjúr, letaszítottak a trónodról.  A kihívód pedig nem más, mint Nyikolaj. Hogy pontosan ki ő, azt nem szeretném felfedni, kellően lepődjetek meg ti is rajta, de azt garantálom, hogy onnantól, hogy feltűnik a szinen, minden más hímnemű szereplő elhomályosul. Az, hogy jóképű, az nem is nyom sokat a latba (bár tudom, hogy az se elhanyagolható:), de a stílusa! Okos, művelt, emellett humoros, szarkasztikus (mindig tudja, hogy és mit mondjon, hogy a legnagyobb hatást érje el vele) és tisztában van az értékeivel. Bárkivel találkozik, az a bűvkörébe kerül és ahogy anno Éjúrnál, úgy nála se lehet kideríteni, hogy mik is pontosan a céljai. Hatalmas stratéga.
Az írónő pedig vele együtt már lassan egy szerelmi négyszöget hozott létre, hiszen ott van Mal - akit továbbra sem szeretek és nem is értem hogy Alina mit eszik rajta, de hát ugye ő az örök... Aztán ott van Éjúr, aki bár olyan, amilyen, de mégis úgy érzem, hogy ő lenne Alina egyenrangú társa, bár ezt még Alina se igazán látja be. És ott van Nyikolaj, akit Alina próbál eltolni magától, de azért mi látjuk, hogy a lánynak tetszik a srác stílusa:).
Szóval ember legyen a talpán, aki megmondja, hogy ezek után mi lesz ennek a sokszögnek a vége (és könyörgöm, egyszer szeretnék én is egy ilyen helyzetben lenni, hogy nem is két, hanem három jó pasi akar engem:))).
Viszont pont itt és ennél a pontnál éreztem egy apró gyengeséget. Mégpedig Mal és Alina kapcsolata. Már az első részben sem éreztem annyira a hatalmas szerelmet köztük, inkább úgy láttam, hogy megszokásból vannak együtt. Együtt nőttek fel, sok mindenben csak egymásra számíthattak és ez kitart még most is. De itt, a második részben ez már sajnos kevés. Nagyon eltávolodnak egymástól és úgy érzem, hogy se a fiú, se a lány nem tesz azért semmit, hogy ez változzon. Kivétel azt, hogy egyik megsértődik a másikra, majd a másik az egyikre és ez így megy folyamatosan. Ráadásul a YA regények alapvető hibája is előkerül, a "nehogy BESZÉLGESSÜNK a másikkal, mert akkor még véletlenül meg lehetne beszélni a problémákat". Nem, itt is mindenki titkolózik, azok is, akik állítólag a legjobb barátai egymásnak és ez persze konfliktushoz vezet. Nem is egyhez. De hát így szép az élet:).

Nem tudom elmondani és szerintem feleannyira se jött vissza az értékelésemből, hogy mennyire imádtam ezt a részt is. Egyszerűen képtelen voltam letenni a könyvet, cipeltem magammal mindenhová és hangosan vigyorogtam Nyikolaj szövegén:). (Mal és Nyikolaj verbális összecsapásai verhetetlenek voltak)
Attól függetlenül, hogy mind tudjuk, hogy ez csak bevezetője a nagy összecsapásnak, ami majd a harmadik részben következik be, még véletlenül se nevezhetném csak "átvezető kötetnek" az Ostrom és vihart, mert az új szereplővel, a sok izgalmas történéssel és az írónő által kreált, "államleesik" csavarokkal együtt nagyon ütősre sikerült. Akik az első részt szerették, azoknál garantálom, hogy ez a rész is a kedvenceik közé fog kerülni. Ahogy nekem is.

Borító: Tökéletesen illik a sorozathoz és az mostani részhez

Kedvenc karakter: Nyikolaj, Nyikolaj és mondtam már, hogy Nyikolaj?:)

Szárnyalás: Nyikolaj

Mélyrepülés: Alina és Mal - húzzák, mint a rétestésztát, holott a fiúnak szerintem lassan el kellene engednie Alinát

Érzelmi mérce: Ahogy fentebb írtam, van benne szerelmi sokszög, de ezek mindegyike csak egy-egy pillanatra jön elő, hiszen háború van, itt nagyobbak a tétek

Értékelés:


Blogturné extra - interjúfordítás

Kérdés:  - Hallgatsz zenét, miközben írsz? Mi a kedvenc zenéd írás közben?
Leigh Bardugo: - Az idő nagy részében amikor írok, olyan zenét hallgatok, amiben nincs szöveg; dalokat, amelyeknek anélkül van hangulata, hogy megzavarna vagy elvonná a figyelmemet a jelenettől. A klasszikus zenék általában egy specifikus kort idéznek, a filmzenék túl erős érzelmi nyomást gyakorolnak, így maradok az olyan művészeknél, mint Glitch Mob, Rattatat, Four Tet és Bass Nectar.
Ha tényleg vissza kell mennem a történetben, akkor speciális dalokat használok érzelmi súgásként. A Placebo "Running Up that Hill" feldogozása alapvetően az Éjúr dala. A "Cosmic Love" Florence + the Machine-tól, a "Poison & Wine" a Civil Warstól, a "Winter Song" Sarah Bareillestől és Ingrid Michaelsontól, a "Stubborn Love" a Lumineerstől és a "Sorcerer" Stevie Nickstől mind rajta vannak a Grisa Trilógia zenei összeállításán. De nagyon sok új zenét találtam, amit a rajongók mixeltek össze és tettek fel az Árnyék és Csont tumblr-jére.
Kérdés: - Van kedvenc írás közbeni rágcsád?
Leigh Bardugo: - A Wasabi zöldborsók vagy a szárított hínár rágcsák, de valójában bármi, amit otthon találok.

Kérdés: - Hogy döntötted el, hogy tiniknek fogsz írni? Mit szeretsz abban, hogy tinédzsereknek írsz?
Leigh Bardugo: - Azt hiszem mindig is tudtam, hogy az Árnyék és Csont története egy lányról fog szólni, aki először fedezi fel a rejtett és izgalmas erejét, de nem igazán gondolkodtam el azon, hogy ki lesz a célközönség. De elmondhatom, hogy a legszebb leveleket és e-maileket tinédzser olvasoktól kapom. Néha elfelejtem, hogy mennyit jelentettek nekem a könyvek amikor fiatalabb voltam, és hogyan fordultam hozzájuk menekülésképpen vagy csak egy jó nevetésért. Azok a levelek mind olvasóként, mind íróként hálássá tesznek.

Kérdés: - Az egész Grisa trilógiát előre eltervezted? Már tudod, hogy fog végződni?
Leigh Bardugo: - Nem határoztam el előre, hogy trilógiát írjak, de amikor körülbelül félúton jártam az Árnyék és Csontban, akkor jöttem rá, hogy amit el akarok mondani, az egy jóval nagyobb történet. Persze fogalmam se volt, hogy egyáltalán megvenné-e valaki az első könyvet, nemhogy mind a hármat, így megírtam a vázlatot, megtartottam egy jegyzetet az ötleteknek és a legjobbakat reméltem. A vicces az egészben, hogy mindig is tudtam, hogyan fog végződni a trilógia, de megírni az utolsó könyvet és az utolsó sorokat sokkal érzelmesebb volt, mint vártam.

Kérdés: - Ha választhatnál egy varázserőt, akkor mi lenne az?
Leigh Bardugo: - Hogy alvás közben is képes legyek írni.


Nyereményjáték:
A Grisa krónikák egy olyan világban játszódik, amelyet az Orosz Birodalom inspirált. Ennek okán a mostani nyereményjáték is ehhez kötődik. Minden állomáson találhattok egy rövid leírást, amely alapján ki kell találnotok, melyik cárra gondoltunk, és beírnotok a Rafflecopter megfelelő dobozába. A résztvevők közt pedig kisorsolunk három példányt, a Könyvmolyképző kiadó által felajánlott, Siege and Storm - Ostrom és vihar című könyvből.

A 18. század fordulóján uralkodó cár nevéhez több komoly reformot köthetünk. Egyik fő célja a nyugat-európai országokhoz történő felzárkózás. Nevéhez kötődik a Birdalom új fővárosának, Szentpétervárnak, a felépítése.


A blogturné további állomásai: 
Március 29 - Deszy könyvajánlója
Március 30 - Kelly Lupi olvas
Március 31 - Dreamworld
Április 1 - MFKata gondolatai

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Rendszeres olvasók