KMK AKCIÓ

2016. november 10., csütörtök

Stephanie Perkins: Isla és a hepiend (Anna és a francia csók #3)


Anna és Étienne, no meg Lola és Cricket szerelmének története már mindenkit elvarázsolt, és most a Könyvmolyképző Kiadó a nagy finálét is elhozza nekünk. Isla futólag már szerepelt, Josh pedig már régi ismerős, de nem csak ők térnek vissza ebben a kötetben, ahol minden szál összeér. Párizs, Amerika, Barcelona... Kalandozz velünk Te is november 7. és 15. között, a végén pedig nem csak a véleményekkel és az extrákkal lehetsz gazdagabb, hanem akár a könyv egy példányával is!

Könyvmolyképző, 2016
344 oldal
Fordította: Komáromy Rudolf
Goodreads: 4,13
Besorolás: YA, romantikus, realista

A városban, amely sosem alszik, fellángol a románc, de vajon kiállja a szerelem az idő próbáját?

A reménytelenül romantikus Isla azóta van belezúgva a zárkózott művész Joshba, mióta csak megkezdték első évüket a Párizsi Amerikai Gimnáziumban. Egy véletlen nyári találkozás után Manhattanben románcuk nem is tűnik olyan lehetetlennek, mint Isla hitte. Ám ahogy Franciaországban megkezdik végzős évüket, Islának és Joshnak komoly kihívásokkal kell szembenézniük: meg kell birkózniuk a családi drámával, bizonytalan egyetemi jövőjükkel, és azzal az igencsak valószínű lehetőséggel is, hogy talán el kell válniuk egymástól.

A rajongók kedvencei, Anna, Étienne, Lola és Cricket mind felbukkannak ebben az igaz szerelemről szóló, édes és érzelmes történetben – amihez New York, Párizs és Barcelona szolgáltatja a bámulatos hátteret –, Stephanie Perkins népszerű sorozatának lezárásában.

Aki ismer, az tudja, hogy az Anna és a francia csók számomra az egyik legaranyosabb, "legcukibb" YA romantikus történet, amit valaha olvastam. A könyv befejezése után teljesen beleszerettem az írónő stílusába, így tudtam, hogy el fogom olvasni a többi könyvét is. Lola és a szomszéd srác nem volt rossz, de annyira nem fogott meg, mint az első rész. És akkor jött a harmadik. Nem indult jól a kapcsolatunk, mert az egyik blogger ismerősöm olvasta és nagyon nem tetszett neki. Annyit morgott róla, hogy picit félve kezdtem el olvasni és úgy tűnt, hogy a félelmem beigazolódni látszódik.

Isla a történet elején számomra nagyon elviselhetetlen volt. Nyűglődött, nyűglődött és nyűglődött és még azon felül is azt csinálta. Tetszett neki Josh, próbálta felhívni magára a figyelmet, de abszolút úgy tűnt, hogy a srác és ő két külön világ és ez veszett fejsze nyele. A történet is aránylag lassan indult be, úgyhogy attól féltem, hogy óriási csalódás lesz a trilógia befejező része.
Aztán valami változott. Josh és Isla végül egymásra találtak és engem onnan megvett az írónő kilóra. Ezek ketten olyan édesek voltak, mint egy vaníliafagylalt:). Josh a maga kettős karakterével, hiszen egyrészt egy lógós, zárkózott fiúnak mutatja magát, de ha arról van szó, akkor viszont tele van ötletekkel, lelkes és nagyon szerelmes; Isláról pedig hamar kiderült, hogy a kezdeti nagy nyűglődése nem csupán hiszti, hanem jó nagy adag önbizalomhiányban szenved és ebből kifolyólag állandóan mindenben kételkedik.
És persze ott van a legjobb barát - Kurt. Szegénynek már a neve sem tetszett - értettem én, hogy Kurt Cobainról nevezték el a szülei, de nekem valamiért Kurt Wagner ugrott be folyamatosan az X-Menből. Pedig szegény Isla próbálta elmesélni nekünk, hogy a legjobb barátja mennyire jó pasi, de nekem állandóan a kék színű mutáns lebegett a szemem előtt. Sajnálom:).
A helyszínekkel is teljesen levett a lábamról Stephanie - New York, Párizs és a kedvenc városom: Barcelona! Nagyon élveztem, hogy ezek a fiatalok már ennyire világjárók (persze ehhez az is kellett, hogy a szüleik elég jómódúak voltak), hogy már nem gond számukra, hogy New Yorkban nőnek fel, Párizsban járnak iskolába és a hétvégéken ebbe-abba az európai városba elugranak. Ezt nagyon irigyeltem tőlük:). Párizs pedig soha nem volt a kedvenc városom (kétszer jártam ott, de csak nagyon rövid időre), de az írónő annyira másképp festi le, mint ahogy én láttam, hogy egyszer vissza kell mennem újra és több időt eltöltenem ott. Nagyon élveztem, hogy Isla - aki már nem kevés időt töltött el ott - szinte "őslakosként" mutatta meg nekünk a várost, nem a főbb attrakciókra koncentrálva, hanem inkább arra, amit a helyiek is kedvelnek.

Természetesen kellett egy kis bonyodalom is, hogy ne legyen túl egyszerű a dolga a két hősszerelmesnek. Erre a feladatra Kurt és Isla tesvére "lettek felkérve", amivel szegény Kurt még rosszabb helyzetbe került nálam. Pedig igazán a srác nem is tehetett róla, a betegsége miatt nem tudott volna mást csinálni. Valahol sajnáltam nagyon, de mellette meg körülbelül ugyanannyira voltam rá dühös, mint Isla. A bonyodalom pedig olyan hosszan elhúzódott, hogy már alig volt hátra valami a könyvből, amikor még mindig azon rágtam a körmömet, hogy vajon ez így is marad? Lesz esélyük újra kettőjüknek?
És amit majdnem kifelejtettem! Egyszerűen imádtam, ahogy a történet végére a régi ismerőseink - Étienne, Anna, Lola, Cricket is kaptak egy-egy rövidebb szerepet, így azért azt is láthattuk, hogy velük mi a helyzet:).

Amit még kiemelnék, az egy érdekesség: pár napja fejeztem be a könyvet és körülbelül akkor zajlott az amerikai elnökválasztás is. Josh szülei pedig ugyanúgy egy választási kampányban vettek részt, így elég szürreális élmény volt az egyiket élőben követni nyomon, a másikról meg olvasni:).

Összességében méltó lezárását olvashattam a trilógiának, sőt nekem ennyi kevés is volt, szívesen olvasnék még tovább ilyen típusú történeteket az írónőtől. A stílusa és a hangulata még mindig olyan, amit nem tudok megunni, így, ha valami nagyon aranyos romantikus történetre vágyom, akkor biztos vagyok benne, hogy ezt a sorozatot fogom elővenni.
És kinek ajánlanám? Bárkinek, aki szereti az ilyen típusú regényeket, de legfőképpen az olyan romantikus álmodozóknak, mint amilyen én is vagyok:).

Borító: Aranyos, fiatalos, vidám, figyelemfelkeltő. Nekem nagyon tetszik.

Kedvenc karakter: Josh, Isla

Szárnyalás: Barcelona

Mélyrepülés: Kurt és Hattie tette

Érzelmi mérce: vannak benne 18+ részek is, de az írónő nagyon jól megoldotta őket, nyugodtan olvashatja a fiatalabb korosztály is

Értékelés:

A képre kattintva beleolvashatsz a regénybe:



Blogturné extra - interjúrészlet fordítás az írónővel
Az eredeti interjú a Hello Giggles oldalára készült, azt fordítottam le.

Kérdés: Elmesélnéd, hogy milyen voltál a középiskolában? Hasonlítottál bármelyik szereplődre?

Válasz: Igen, mindenképpen van egy pici belőlem mindegyik szereplőmben - jó és kevésbé jó is. Nem voltam boldog tini. Érzelmileg mindig idősebbnek éreztem magam a többieknél, így soha nem tudtam, hogyan alakítsak ki kapcsolatot velük. És nem is igazán akartam. Utáltam az iskolát, még úgy is, hogy jó tanuló voltam. Csendes voltam, könyvmoly és furcsa. Imádtam a Beatlest és a Beastie Boys-t és imádtam koncertekre járni. Szerettem a könyvesbolti munkámat. Csak két valódi barátom volt, és még mindig ők azok, akikkel az akkori életemből beszélek. Végzősként ismertem meg azt a férfit, aki később a férjem lett. A huszas évei elején járt és úgy éreztem, hogy megmentette az életemet. Talán így is tett.

Furcsa, mert ezt most írtam le először. A középiskola egy rémálom volt. Még mindig borzalmas rágondolom. Úgy gondolom, hogy sok íróval, akik YA történeteket írnak - történt valami emlékezetes tinédzserkorukban - gyakran traumatikus, de néha csak az élet változik. Nekem megvolt mind a kettő.

Kérdés: Mi volt az oka annak, amiért Josht visszahoztad és egy teljes könyvet szenteltél neki?

Válasz: Ó, imádtam őt, onnantól kezdve, hogy megjelent az első lapon! Egy mérhetetlenül tehetséges művész, akit a többiek - még a barátai is - lógósnak láttak, de az, akit én láttam, az rendkívüli akarattal viselkedett. Magával ragadónak találtam ezt a szintű hévet és szenvedélyt. Úgy alkottam meg Islát, hogy olyasvalaki legyen, aki elég türelmes ahhoz, hogy átlásson ezen a hamis, külső rétegen.

Kérdés: Nagyon imádtam, hogy Isla annyira eltér az előző szereplőidtől. Annyira bizonytalan magában és még mindig azt próbálja kitalálni, hogy ki is ő valójában. Nagy kihívás volt egy ilyen szereplőt megírni, egy olyan szuper-magabiztos szereplő helyett, mint Lola?

Válasz: Köszönöm. Igen, az volt. Még Annának is sok önbizalma volt, legalábbis az önazonosság terén. A könyvírás első pár évében az, hogy Isla egy nagy üres lap, hatalmas frusztráció forrása volt. Próbáltam adni neki VALAMIT - egy ÉRDEKLŐDÉSI KÖRT - ahogy a többi szereplőmnek tettem. Sok időbe tellett, mire rájöttem, hogy Josh épp elég érdekes (és hajtóerő) mind a kettőjük számára! Akkoriban súlyos önbizalomhiányban szenvedtem, így nem meglepő, hogy ez volt az a történet, amit el kellett mesélnem.

Kérdés: Elég nyitottan kezelted azokat a kihívásokat, amelyekkel az Isla írása közben szembesültél, és még egy elég bátor blogbejegyzést is írtál a depressziódról. Milyen volt a rajongóid válasza erre?

Válasz: Félelmetes. Az a hatalmas támogatás, amit kaptam, többet jelentett nekem, mint amit bárki mondhatna bármikor a könyveimről. A depresszió magányossá, tehetetlenné és megszégyenülté tesz. Ez egy akkora, veszélyes hazugság. Tudom, hogy nem vagyok egyedül, mert emberek százaival találkoztam, akik ugyanabban a cipőben jártak. Remélem, hogy azáltal, hogy tovább beszélek erről, képessé tesz arra, hogy egy kis reményt adjak nekik viszonzásul. 

Kérdés: A könyveid tökéletes példái a YA romantikus történeteknek. Milyen más romantikus könyveket, YA-t vagy mást ajánlanál a rajongóidnak?

Válasz: Ez nagyon nagylelkű volt tőled. Meg Cabot - főleg a Neveletlen hercegnő naplói és a Mediátor sorozatai voltak a legnagyobb hatással a könyveimre, és még mindig azt gondolom, hogy ő a YA romantikus könyvek királynője. Rainbow Rowell és Gayle Forman minden alkalommal kikészít. És a kedvencem az újak közül Kiersten White Illusions of Fate könyve, ami egy szikrázó fantasy szerelmi történet, az Edward-korabeli Angliában helyezve. Az év legjobb párbeszéde ebben olvasható.

Kérdés: Mit tanácsolsz az olvasóknak, akik írók szeretnének lenni (vagy már azok)?

Válasz: Arra ösztönözném őket, hogy úgy olvassanak, mint egy író. Ha olvasnak valamit és az valami reakciót vált ki belőlük - ha majdnem elolvadnak, szomorúak lesznek, mérgelődnek, nevetnek, frászt kapnak vagy bármit mást - akkor álljanak meg, menjenek vissza és olvassák újra azt a részt. Tanulmányozzák a szöveget. Mivel érte el az író, hogy ezt érezzék? Szeretem emlékeztetni a feltörekvő írókat, hogy az olyan emberek, mint Jane Austen vagy Charles Dickens nem vettek részt semmilyen kreatív írás órán. Ők abból tanultak, hogy az előttük írókat tanulmányozták. A könyvek hihetetlen tanárok.

Kérdés: És végül a legfontosabb kérdés: ha csak egy étel tudnál enni a hátralévő életedben, akkor az mi lenne?

Válasz: Nachos. Ó, istenem! Ritkán múlik el egy nap úgy, amikor nem fogyasztok el egy tál nachost ebédre. Vagy vacsorára. Vagy mindkettőre.


Nyereményjáték:
Ezúttal a művészet ihletett meg minket. Josh csodálatos memoárt rajzol iskolás napjairól, de nem ő az első, és várhatóan nem is az utolsó művész, aki elvarázsolja az olvasókat. Ezúttal minden állomáson egy olyan könyv borítóját osztjuk meg, amelyikben szerepel valaki, aki rajzol vagy fest. Nincs más dolgod, mint megírni ennek a bizonyos szereplőnek a nevét. (Ha esetleg valahol több ilyen is akad, mindegyik variációt elfogadjuk.)

Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.



A blogturné további állomásai:
November 7 - Könyvvilág
November 9 - Bibliotheca Fummie
November 10 - Kelly Lupi olvas
November 11 - Sorok között blog
November 12 - Dreamworld
November 13 - CBooks
November 14 - Angelika blogja
November 15 - Kristina blogja

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Rendszeres olvasók