KMK ÚJ KÖNYVEK Katt a képre!!!

2017. április 12., szerda

Paullina Simons: A Bronzlovas - A Bronzlovas#1

A Könyvmolyképző Kiadó jelenteti meg a Könyvfesztiválra Paullina Simons: A Bronzlovas című történelmi romantikus regényét. Tatjána és Alexander szerelme az egész világon óriási siker, végre meghódíthatja a magyar olvasók szívét is ez csodálatos történet. Kövesd a blogturné négy állomását és esélyed lesz megnyerni a  nyereménykönyvet.

Könyvmolyképző Kiadó 2017. április 20.
872 oldal
Fordította: Farkas János
Goodreads: 4,35!!!!

Besorolás: történelmi romantikus

Leningrád, ​1941. A fehér éjszakák megvilágítják a város egykori nagyságát, melynek palotái és sugárútjai egy letűnt korról mesélnek, amikor Leningrádot még Szentpétervárnak ismerték.
A két lánytestvér, Tatjána és Dása egy ágyon osztoznak és egy szobában laknak bátyjukkal és szüleikkel.
Kemény és nélkülözésekkel terhelt életük megszokott rendje semmivé lesz, amikor 1941. június 22-én Hitler megtámadja Oroszországot. A Metanov család és különösen Tatjána számára az élet már sosem lesz olyan, mint volt. Egy sorsdöntő napon Tatjána megismerkedik egy Alexander nevű hetyke fiatalemberrel. A család sok szenvedésen megy keresztül, ahogy Hitler seregei közelednek Leningrád felé és az orosz tél is lassan beköszönt. A bombázások közepette az ostromlott városban Tatjána és Alexander elkerülhetetlenül egymáséi lesznek, de szerelmük szétszakíthatja Tatjána családját és a kapcsolatuk mélyén lappangó titok mindenkinek az életébe kerülhet, aki csak tudomást szerez róla. Egyik oldalon Hitler elképesztő erejű háborús gépezetével, a másikon a szovjet állammal, ami eltökélt, hogy eltapossa az emberi szellemet, Tatjána és Alexander a történelem viharában próbál helytállni, a huszadik század egy olyan fordulópontján, ami alapjaiban határozta meg a modern világ fejlődését.

Régóta vágytam erre a történetre, mert évek óta látom a külföldi bloggerek összefoglalóiban  ezt a sorozatot, mint  a "legjobb romantikus", vagy éppen a "mindenképp olvasd el mielőtt meghalsz" című ajánlókban, vagy az év végi rangsorokban.

Nagy volt tehát az örömöm, mikor megtudtam, hogy érkezik a könyv az idei Könyvfesztiválra, nem volt kérdés az sem, hogy bevonjuk a blogturnék sorába ezt a monumentális szerelmi történetet.
Megmondom őszintén, nem voltam erre felkészülve, nem gondoltam, hogy ennyire beszippant a történet, hogy a végtelen oldalszám is kevésnek bizonyul. Nem szeretem ugyanis a túl hosszú könyveket, de ez mégis egy kivételnek bizonyult, minden olvasó be fogja látni, hogy ennyi érzelmet, ennyi eseményt nem lehet  fele ennyi oldalon elmesélni.
Sokat gondolkodtam azon, hogyan meséljek erről a könyvről, ami hetekig a hatása alatt tartott. Hogyan tudom visszaadni az engem ért hatásokat, az érzelmeim hullámzását?

Tatjána Metanova egy ártatlan, gyönyörű, szőke lány, aki rendkívül okos is, egy évvel hamarabb befejezte a középiskolát és a továbbtanulás előtt dolgozni kezd az egyik legnagyobb gyárban, a Kirovban. Nagyon odaadó és együttérző a természete, benne van a személyiségében a mások iránti gondoskodás. A családja és baráti köre ezt felismeri és maximálisan ki is használják, mintha ez természetes lenne, hogy mindent neki kell csinálnia. A történet elején gondtalan, nem igazán fogja fel, hogy itt a háború, hiszen még nincs kapkodás, nem kényszerülnek elmenekülni. Aztán élesen változnak a körülmények, és Tatjána is hirtelen felnőtté válik, akinek döntéseket kell hoznia, és mindig megtalálni a helyes lépést. Nagy felelősséget vállal például azzal, hogy ő jár beváltani az élelmiszerjegyeket a családnak, ami egy idő után életveszélyessé válik.
Alexander Belov a Vörös Hadsereg 22 éves katonája, becsületes és megbízható tiszt, pedig nem ennek az országnak szülötte. Amerikai bevándorló családból származik, elvesztette a szüleit, és 17 éves kora óta a maga lábán kell megállnia. Egyetlen ember tudja róla, hogy nem orosz származású, Dimitrij, a bajtársa. Alexander rendkívül önzetlen, rengeteget segít a lány családján. Beceneve Sura.

„Amikor Tatjana felnézett a fagylaltjából, észrevette, hogy egy katona bámulja őt az utca túloldaláról.”

Ez a két ember találkozik egy napon és történik közöttük egy pillantás, ami a végtelenbe nyúlik, ami eltörölhetetlen, ami örökre összefonja őket. Egy pillantás, egy beszélgetés, és ők már nem ugyanazok többé. Nincs már több egymás nélküli pillanat. Nem tudták akkor, hogy osztoznak valamin, ami lehetetlenné teszi a kapcsolatot közöttük, ami miatt bujkálniuk kell majd, ami miatt Sura nem vállalhatja fel a szerelmét. Dása az, aki Tatjána nővére, és egyben egyike azoknak a könnyűvérű lányoknak, akik tiszteket szórakoztatnak a szabadidejükben, ő Alexander alkalmi szeretője. Tatjána nem képes megbántani a nővérét, aki szerelmes Alexanderbe, így megállapodnak Surával, hogy nem lehetnek együtt a világ előtt. Jogosan gondoljátok, hogy másképp kellett volna dönteniük, de ne felejtsük el, hogy 1941-ben járunk, és az oroszoknál nagyon erősek a családi hagyományok, én mindig is azt tapasztaltam, hogy az orosz nők különlegesek, van bennük nagyfokú alázat a családdal szemben, ugyanakkor nagyon erősek is. Sokszor eszembe jutott egy-egy ismert filmrészlet, ahogy orosz nők kárálnak, magas hangon, egyfajta színház is ez, ki kell beszélni magukból, ami a szívüket nyomja, aztán meg mindent megcsinálnak, elrendeznek, bármilyen módon is, de megoldják a konfliktusokat. Tatjana sokszor hozza ezt a stílust Surával szemben, és ez nem picsogás, egyszerűen ki kell mondania, amit kell.
Kitör a háború, és a borzalmakra nem lehetsz eléggé felkészülve. Leningrád ostroma volt a második leghosszabb, majdnem 900 napig tartó folyamatos támadás a világtörténelemben. Hitler a földdel akarta egyenlővé tenni a várost, kivéve néhány palotát és szállodát, ahol a győzelmet kívánta ünnepelni. Leningrád 3 millió lakosából evakuáltak, amennyit tudtak, de az ostromgyűrű körbezárulása után nem volt menekvés és az élelmiszer ellátás is szinte lehetetlenné vált. A németek első dolga volt az élelmiszerraktárak bombázása, hogy kiéheztessék a lakosságot. Fejadagokat mértek, és volt olyan időszak, amikor ez napi 125-200 gramm kenyérre csökkent. Fel tudjátok ezt fogni? Ráadásul a tél hamar érkezik északon, a hóban fagyban kellett kilométereket gyalogolni az elosztóhelyekre.
Nehéz dolog az éhezésről olvasni. Mindenki volt már éhes életében, de folyamatosan éhezni, az valami brutális. És amivé válik az ember ilyen helyzetben, azt nagyon nehéz feldolgozni. Az ostrom alatt a halál mindennapos, lassan emészti el az embereket a fizikai és szellemi leépülés, mert bizony a kilátástalanság rányomja a bélyegét az emberek elméjére. Olyan mély hatással volt rám ez az egész, hogy egyfolytában az járt a fejemben, hogy kaját kéne felhalmoznom otthon, mit lehet tudni, legyen az éléskamrában elég konzerv, félkész kaja. Mégiscsak nekem kell majd ellátnom a családot, ha történik valami. Aztán ott van a hideg orosz tél, szó szerint fáztam, amikor a fagyoskodó emberekről olvastam. Azt kell mondanom, nyomasztó a regény, ez tény, de ez a nagybetűs Történelem, ezt élték át ezek az emberek, én nem sajnáltam a könnyeim az olvasás közben, feléjük tisztelegtem, mert így élnek tovább, bennünk, az olvasókban.
Mit is lehet elmondani a szerzőről, ami nem hangzik közhelyesen? Hagyjuk a csodálatosan-líraian-ír-és-soha-nem-olvastam-még-ilyen-fantasztikusan-romantikus-hangvételű-művet. 
Ez a nő itt született, ebben a városban, és saját tapasztalatokkal rendelkezik, természetesen nem élt még akkor, de a családtagjaitól első kézből hallotta a valóságot. Ezért volt nekem hiteles a háttérvilág, és ez nagyon sokat számított. Az első 100 oldal után annyira izgatott lettem, hogy minden elérhető forrást elolvastam Leningrád ostromáról, aztán az írónőről. Soha nem gondoltam, hogy beleszeretek ebbe a városba, és irigykedve gondolok arra, hogy apám beszél oroszul és 10 felejthetetlen napot tölthetett Észak Velencéjében. Csodálatos ez a város, fiatal építészettel, hiszen gyakorlatilag az 1700-as években épült, remekül megtervezetten. Sokáig a cárok székhelyeként szolgált, tehát több palotával rendelkezik, mint egy átlagos ország. Érdemes képeket nézegetni róla, hatalmas terek, parkok ölelik körül a történelmi épületeket.
Visszatérve a szerzőre, E/3-ban, szinte mindig Tatjana szemszögéből mesél, de igen, igen, igen, kapunk Alexander fejezeteket is, ami nagyon, de nagyon ráfér a türelmes? olvasóra.
Milyen ez a szerelem? Leírhatatlan. Mert meg kell értened hozzá a helyzetet, annak sajátosságát, abban a korban, abban a történelmi helyzetben. Ma nem zajlana semmi ugyanúgy, ha ezt megérted, akkor megérted őket is, és át tudod élni az önzetlenséget, hogy csak annyit akarj, hogy életben maradjon a szerelmed, mindegy milyen áron. Csak egy-egy pillanatra lásd az arcát, és ennyi. Tiltott szerelem, akik a részesei, csak azok tudják, mit jelenthet egy mozdulat, egy érintés, egy pillantás, egy suttogás, vagy a tettetett közömbösség. Vajon ez most csak tettetés, vagy valóban közömbössé vált a szerelme? Folytonos kétség, gyötrődés, darabokra hulló szív.
A sok fájdalom és kilátástalanság után elérkeznek a boldog pillanatok. Gyönyörű, elbűvölő fejezetek ezek, ahol végre beteljesedhet a kapcsolatuk. Tudom ám, hogy kíváncsi vagy a szerelem fizikai részére is, nos, Sura egészen 21. századi módon vezeti be Tatjánát a házaséletbe, ez nekem kicsit meghökkentő is volt, nem számítottam ilyen leírásokra, de ez inkább a jóféle meglepetések közé tartozik. De a háborúnak nincs vége, és a boldog napok után vissza kell térniük a valóságba, ahol pengeélen táncol mindenki élete, újabb megpróbáltatások várnak rájuk. Oldalakat lehetne még mesélni, annyi minden történik a regényben, a háborúról, a következményeiről, az emberekre gyakorolt hatásáról, mert persze felvonultat a regény számtalan mellékszereplőt, akik fontosak, családtagok, barátok, lakótársak, katonatársak, mindegyikőjük megérdemelne egy-egy mondatot. Mert a szerelmi szál mellett természetesen másokért is lehet aggódni, a többi karakter sorsa is érdekes.

”Viszlát holdfény-dalom és lélegzetem, fehér éjszakám és arany nappalom, friss vizem és tüzem. Viszlát, és kívánom, hogy találj jobb életre, találj megnyugvást és lélegzet-visszafojtott mosolyokat, és mikor a szeretett arcod újra felragyog majd a nyugati naplementében, biztos lehetsz benne, hogy amit irántad éreztem, az nem volt hiába. Viszlát, és higgy, Tatjánám.”

Minden vágyam, hogy tovább olvashassam a sorozatot! Hogy egyáltalán van folytatás, azt csak az olvasás után fedeztem fel, és igen boldoggá tett. Már órák óta sírtam, amikor felfedeztem, szóval nem árt utána nézni a dolgoknak, ugyebár. Szétáradt bennem a nyugalom, most már csak idő kérdése, hogy mikor vehetem a kezembe.

Borító: Nekem nagyon tetszik.
 
Kedvenc karakter: Alexander, Tatjána

Szárnyalás: Lazarevo

Mélyrepülés: -

Érzéki mérce: Ez a történet felnőtteknek szól.
Értékelés:



Játék:
Elevenítsd fel a történelem tudásodat! Minden állomáson egy kérdést kapsz, ami összefügg a regény eseményeivel. Nincs más dolgod, mint beírni a választ a rafflecopter doboz megfelelő sorába! Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Kérdés:  Ezen a napon támadta meg Németország a Szovjetuniót.

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista::

04.12 Kelly és Lupi olvas
04.14 Könyvvilág
04.16 Szembetűnő
04.18 Kristina blogja


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Rendszeres olvasók