Mary Nichols: Találkozunk még

A General Press Kiadó gondozásában jelent meg Mary Nichols legújabb történelmi regénye, a Találkozunk még, melyben ismét olyan fantasztikus nőkkel ismerkedhetünk meg, akik megállták helyüket a II. világháború viszontagságai közepette. Hogy változtatja meg egy bombatámadás egy fiatal lány életét? Hogyan szolgálhatja hazáját egy előkelő, tanult hölgy a háborúban? Tarts velünk a négy állomásos blogturnén, ismerkedj meg a történettel és a turné végén megnyerheted a könyv egy példányát!

General Press, 2018
356 oldal
Fordította: Pejkov Boján
Goodreads: 4,25
Besorolás: történelmi fikció, realista, háborús

1940 őszén, a London ellen indított légi háború első napjaiban Sheila Phipps egyetlen délután alatt elveszíti a családját. Az otthona lebombázása után a nagynénjéhez, Constance Tranterhez kerül Bletchley-be. Szerencsére nem marad magára az ellenséges özveggyel: az asszony albérlője, Lady Prudence Le Strange a szárnyai alá veszi az árván maradt lányt, még állást is szerez neki. Nem is akárhol: a Blecthley Park szigorúan titkos hadi létesítményében, ahol a kódfejtők az idővel versenyt futva próbálják feltörni a német Enigma rejtjeleit. A két lány mindennapjait titkok szövik át, a munkájukról senkinek sem beszélhetnek. De nem csak ők bizonyulnak sikeresnek a titkok megőrzésében: Constance is elhallgat valamit a lányok elől, ami alapvetően befolyásolhatja a jövőjüket...

Mary Nichols új regényében a hadi szolgálatot teljesítők mindennapjaiba kíséri az olvasóit. Sheila és Prue ugyanolyanok, mint a korukbeli fiatalok; szórakozni és szerelemre vágynak. A háborús évek alatt szövődő szerelmeket azonban beárnyékolja a forgandó hadi szerencse. Vajon sikerül Sheilának tisztázni magában udvarlója iránti érzéseit, mielőtt túl késő lenne?

Rájöttem arra, hogy a II. világháborús történetek még mindig vonzanak. Persze nem a csatákról, a harcokról szóló részek, hanem a hétköznapi emberek élete, ki hogyan tudta átélni, megélni ezt a borzalmat. Nem tudom, hogy ez az édesapám miatt van, akit nagyon érdekelt a II. világháború és ezt a tudást, érdeklődést próbálta nekem is átadni vagy csak sima kíváncsiság. Mindenesetre ahogy megláttam a könyv fülszövegét, tudtam, hogy ezt a történetet olvasnom kell. 

A regény két főszereplője közül egyik Sheila, a szegény családból származó lány, aki a történet legelején egy súlyos londoni bombázás következtében elveszíti szinte az egész családját. A másik főszereplő pedig Prue, egy vidéki, jómódú, nemesi család lánya, akit nem elégít ki a gondtalan élete, hanem tenni kíván valamit a hazájáért. Ők ketten egy nyársat nyelt, rosszindulatú özvegyasszonynál találkoznak, aki Sheila egyetlen családtagja, Prue-nak pedig ő a londoni szállásadója. A két, hatalmas társadalmi különbséggel rendelkező lány pedig mindenki legnagyobb megdöbbenésére összebarátkozik és egy munkahelyre kerül, a szigorúan titkosított Bletchley Park kódfejtői közé. 

Az írónő sok mindent próbált összefogni és ez nagyrészt sikerült is neki. A legtöbb íróval ellentétben nem 2-3 karaktert mozgatott, hanem ennek majdnem háromszorosát, ami elég nagy munka, főleg, ha azt nézzük, hogy sok esetben még 2-3 szereplőt is nehéz kidolgozni. Ezzel azonban Mary Nicholsnak is meggyűlt azért egy picit a baja, hiszen néhol úgy éreztem, mintha a női szereplők története, karakterük leírása részletesebbre sikerült volna, mint a férfiaké. Ettől függetlenül mindegyik szereplő nevére emlékszem, még valamekkora háttér történetet is kaptak, csak pár esetben ezt felületesnek éreztem. 

Viszont a történet átvezetése egyik helyről a másikra, egyik szereplőtől a másikhoz, mesterien sikerült. Egyszerűen sehol nem éreztem üresjáratot, az egyik fejezet tökéletesen illett a másikhoz, nem voltak törések. Nagyon élveztem, hogy nem maradtunk Angliában, hanem a szereplőkkel együtt bejárhattuk a háború sújtotta Európa pár országát. De itt éreztem egy pici hiányosságot ismét, mert valahogy úgy láttam, hogy az írónő nagyon sok mindenről szeretne mesélni, de sajnos a könyv véges, így neki is "le lett fogva a keze". Belevágtunk egy picit a kódfejtésbe, de szerettem volna többet tudni róla. Elkalandoztunk az Északi-tenger felé, az ottani hadszíntérre, jártunk Franciaországban, az ellenállók között (ez a rész lett talán a legizgalmasabb), megismerkedhettünk a vidéki Angliába kitelepített gyerekek és a lebombázott London lakosainak az életével is, csak mindenről szívesebben olvastam volna többet. Bár az is igaz, hogy ezen történetek magukban is megértek volna egy-egy könyvet. 

A két főszereplő lány viszont nagyon jó karakter lett. Imádtam Sheilát is, az óriási erőt, ami benne volt, a tragédiák után is. A naplóírása pedig az elveszített családjának egyik legmeghatóbb rész volt a könyvben, volt amelyiket szó szerint megkönnyeztem. 

Prue is erős volt, de ő más téren. Nagyon szerettem őt is. Ő az a lány volt, akinek megvolt mindene, de mégsem akart csak otthon ülni és ott várni a háború végét, az aránylag nyugalmas vidéken, hanem tenni akart valamit. És ha kellett, akkor szembeszállt még a szüleivel is emiatt. Így amikor a szárnyai alá vette Sheilát, egy percig sem éreztem azt, hogy ez egy nagyzási hóbort, befogadni a szegény, nincstelen lányt, mintegy úri szórakozásként, hanem valóban segíteni szeretett volna és meg is kedvelte, a szomorú, magányos árvát. 

Aki szereti, azt megnyugtatom, hogy picike szerelmi szál is van a regényben, ahol az egyiknél teljes mértékben egyetértettem az írónő döntésével és végig szurkoltam is a párnak, hogy sikerüljön újra találkozniuk és legyenek együtt. De a másik szálnál "csúnya" csavarnak éreztem, amit az írónő tett, nem, nem és nem akarom elfogadni Mary Nichols "döntését", hiszen én a másik fiúnak szurkoltam nagyon......

Összességében nagyon élveztem a könyvet, szinte egy ültő helyemben ki is olvastam. Nem nagyon akarta, hogy letegyem, mindig jött újra és újra valami, ami miatt tovább akartam haladni a történetben.

A regényt fiúknak is, de talán inkább lányoknak ajánlom  jobban, hiszen bár mind a két fél megtalálhatja benne azt, ami számára izgalmasnak tűnhet, de talán a lányokat jobban megfogja a történet. 

Én pedig biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó könyv, amit az írónőtől olvastam!

Borító: Tetszik, de egy picit komorabbat képzelnék el a történet alapján

Kedvenc karakter: Sheila, Prue

Szárnyalás: a két lány közti barátság

Mélyrepülés: maga a II. világháború 

Érzéki mérce: Nincs, ennek a történetnek nem ez a lényege. Szerelmi szál van benne persze, hiszen az akkori korban is szövődtek szerelmek, de minden az akkori korszak korlátai között maradva 

Értékelés:

BELEOLVASÓ

Blogturné extra - a Bletchley Park női kódfejtő

A Bletchley Park női kódfejtői nemcsak a regényben léteztek, hanem a valóságban is. A német Enigma kód feltörésétől kezdve egészen a japán kommunikációk lehallgatásáig, a Bletchley Parkban dolgozó nők a II. világháború szövetséges győzelmeinek nagyon sok részéhez hozzájárultak.

Bletchley Park

Körülbelül 9.000 nő dolgozott itt különböző munkakörökben, az egyszerű titkárnőtől kezdve a gépek üzemeltetőin át egészen a legmagasabb szintű kódfejtőkig.

Az itt dolgozó nők közül Mavis Batey volt a legjobb a területén, egy londoni lány, aki 19 évesen került a Betchley Parkba. Sokan azt mondták, hogy ő volt az egyik vezető kódfejtő a nők között, de a szakértők szerint ő volt az egyik legjobb kódfejtő összességében. 

Mavis Batey

A háború kitörésekor abbahagyta a német nyelvtanulást, hogy ápolónő lehessen, de azt mondták neki, hogy inkább a nyelvtudását szeretnék hasznosítani. Abban reménykedett, hogy Mata Hari féle kémnő lesz, de az elmondása szerint "nem hiszem, hogy akár a lábaim, akár a német nyelvtudásom elég jó lett volna, mert végül a Kormányzati Kódfejtő Iskolába küldtek".

Ő volt a Bletchley utolsó kódfejtő szakértője, aki közvetlenül Alfred Dillwyn "Dilly" Know mellett dolgozva hozzásegítette Nagy-Brittaniát ahhoz, hogy Matapannál legyőzhessék tengeri csatában az olaszokat.  

A legnagyobb sikerét azonban 1941 decemberében érte el, amikor dekódolt egy üzenetet Belgrád és Berlin között, ami hozzásegítette Knox és csapatát, hogy dekódolhassák a német Enigma kódoló / dekódoló berendezést. Azt az Enigmát, amit egészen addig feltörhetetlennek tartottak. A berendezésnek millióféle beállítása mellett négy forgótárcsája volt a szokásos három helyett, ami véletlenszerűen forgott bármilyen előre várható séma helyett.
Köszönhetően Bateynek és Knoxnak, a brit hírszerzés képes volt ellenőrizni az Abwehr (német katonai hírszerzés) tevékenységét és hamis információkkal láthatta el őket, ami később a D-day sikere szempontjából döntő jelentőségűnek bizonyult.

Sajnos Batey és a többi kódtörő nő hősies erőfeszítése ellenére, a női kódtörők munkájának fontosságát és hasznosságát nem ismerték el abban az időben. Hiába volt kollégális a légkör, hiába végeztek szinte azonos munkát a férfi kollégáikkal, de harmadannyit kerestek csak és a háború végén a legtöbbjük kénytelen volt visszatérni a rendes életbe. Az 1950-s évekre, amikor a Bletchley Park új időszámítása indult, a legtöbbjük édesanyává vált és háziasszonnyá - köztük volt Mavis Batey is.
Szomorú, hogy abból a 9.000 nőből, akik a II. világháború alatt a Bletchley Parkban dolgoztak, mindösszesen csak 600 csatlakozott a titkosszolgálathoz és szervezeteikhez. Akik nem mentek a titkosszolgálathoz dolgozni, azok visszatértek a normális életükhöz. A normális élet pedig a 40-s, 50-s években annyit jelentett, mint férjhez menni, gyerekeket szülni, de azt az életet soha többé nem élhették, mint amit a Bletchley Parkban. De nemcsak a nők hiányolták ezt a nagyon érdekes életet. Bill Bundy, aki szintén ott dolgozott, később Kennedy elnök tanácsadója lett, egyszer azt nyilatkozta, hogy semmi, amit a háború után tett, nem ért fel azzal a munkával, amit a Bletchley Parkban végzett. Ha ő ezt mondta, akkor képzeljük el milyen volt az élete egy átlagos háziasszonynak. Elképesztő, hogy emberek öt éven keresztül valami különlegeset csinálhatnak, aztán visszatérnek a szokásos életükhöz.

Lehet, hogy átlagos életet kellett élniük, de ez semmit se von le annak a különleges tettnek az értékéből, amit 9.000 nő tett a háború ideje alatt a Betchley Parkban.

Forrás:
Mail Online
Independent

Nyereményjáték:

Mary Nichols regényeiben a II. világháború, a női sorsok és persze, a romantika áll a középpontban. Nyereményjátékunkban a szerző további könyveire is szeretnénk felhívni a figyelmeteket. Minden állomáson találtok egy-egy fülszövegrészletet. A feladat, hogy a Rafflecopter megfelelő sorába írjátok be az idézett könyv címét.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Egy ​kicsi lány értetlen félelemmel figyeli, ahogy szülei álruhába bújtatják, és egy szolgálóra bízzák testvérével együtt, hogy később már családostul menekülhessenek kaotikussá váló hazájukból, a vörösök és fehérek dúlta Oroszországból. A terv nem sikerül, tragédiát tragédia követ, és a négyéves grófnő élete is veszélybe kerül. Angol hajók érkeznek a menekülőkért, hogy nyugatra juttassák az elesetteket, és a véletlen úgy hozza, hogy a kislányt a brit konzul szánja meg.

a Rafflecopter giveaway

A turné további állomásai:
Augusztus 28 - Szembetűnő
Augusztus 29 - Betonka szerint a világ…

Augusztus 31 - Olvasónapló
Szeptember 2 - Kelly és Lupi olvas