432 oldal
Fordította: Bujdosó István
Goodreads: 4,24
Besorolás: new adult, romantikus, mentális problémák
A lány retteg a szerelemtől. De attól még inkább, hogy elveszíti a fiút…
Sage egész életében Lucával volt a legboldogabb. A fiú megmutatta neki, mit jelent megbízni valakiben. Mit jelent élni. És hogy mit jelent szeretni. De Sage sötét múltja utolérte őket – és tönkretette a boldogságukat. Sage viszont képtelen elfelejteni Lucát, pedig tényleg megtesz minden tőle telhetőt. Csakhogy minden erőfeszítése ellenére sem tud változtatni a tényen, hogy Luca nélkül minden egyes nap olyan, mintha a lelkének egy darabja hiányozna. De egyszer csak a fiú ott áll az ajtaja előtt, és arra kéri, menjen vissza hozzá.
Luca soha nem akarta elkötelezni magát egyetlen nő mellett, inkább élvezte a szabadságot. Viszont amikor az életében felbukkant Sage, akkor a lány megváltoztatta korábbi elképzeléseit. De utolérte őket a múltjuk, és tönkretett mindent. Vajon létezik-e számukra második esély úgy, hogy oly sok minden próbál az útjukba állni?
Sage egész életében Lucával volt a legboldogabb. A fiú megmutatta neki, mit jelent megbízni valakiben. Mit jelent élni. És hogy mit jelent szeretni. De Sage sötét múltja utolérte őket – és tönkretette a boldogságukat. Sage viszont képtelen elfelejteni Lucát, pedig tényleg megtesz minden tőle telhetőt. Csakhogy minden erőfeszítése ellenére sem tud változtatni a tényen, hogy Luca nélkül minden egyes nap olyan, mintha a lelkének egy darabja hiányozna. De egyszer csak a fiú ott áll az ajtaja előtt, és arra kéri, menjen vissza hozzá.
Luca soha nem akarta elkötelezni magát egyetlen nő mellett, inkább élvezte a szabadságot. Viszont amikor az életében felbukkant Sage, akkor a lány megváltoztatta korábbi elképzeléseit. De utolérte őket a múltjuk, és tönkretett mindent. Vajon létezik-e számukra második esély úgy, hogy oly sok minden próbál az útjukba állni?
Majdnem pontosan egy éve olvastam az első részt, és bizony a Ne! Érints meg! regény kemény függővéggel zárult. Nagyon jól emlékszem, mennyire nem esett jól ez a befejezés, értetlenkedtem azon, hogy Sage gyönyörűen felépített egy bizalmi kapcsolatot az őt befogadó testvérpárral, aztán egy pillanat alatt felrúgta azt egy komoly, őszinte beszélgetés helyett. Na de itt is a folytatás, lehet tovább izgulni, meglesz a nagy kibékülés vagy sem.
A történet pontosan ott folytatódik, ahol az első rész abbamaradt, Sage egy motelben húzza meg magát, sír mint a záporeső, nem veszi fel a telefont, nincs ereje megszólalni sem. Lassacskán azonban ki kell lépnie a szobájából és újratervezni az életét. Kétségbeesve elkezd albérletet keresni, hiszen elég durván, - bár jogosan - kidobta Lucas. Csakhogy ez nem egyszerű, egyik csalódás éri a másik után. Muszáj felvennie a kapcsolatot Aprillel, ami odavezet, hogy a szilveszteri bulit együtt töltik, ahol váratlanul Lucas is felbukkan, ráadásul új lánnyal az oldalán. Sage persze kiborul, de fel kell szegnie a fejét, tovább kell(ene) lépnie. April lobbizik a testvérénél, hogy vegyék vissza átmenetileg a lányt a kanapéra, mert a motel borzalmas, így teljesen baráti alapon Sage újra ott találja magát egyetlen ajtóval elválasztva Lucastól. A téli szünet után beindul az egyetem, a lánynak pótvizsgázni kell, sokat tanul Connorral, ami meglepően féltékennyé teszi Lucast. Na igen, a srácnak se megy a továbblépés, ez eléggé egyértelművé válik. Vajon mikor törik már meg a jég, mert a szikrák tagadhatatlanul pattognak közöttük...
Miután befejeztem a regényt, komolyan törtem a fejem, vajon hány pontot érdemel, mert összességében a végeredmény tetszett, hiszen lezárást kapott ez a szerelmi történet, az olvasók szája íze szerint, nincs itt semmi meglepetés. Rájöttem, ez a kulcsszó is egyben. Az egész 430 oldalon semmi meglepetés nem ért, szóról szóra azt történt, amit vártam a hasonló könyvek alapján. Ez abban az esetben nem is baj, ha az ember ki akarja kapcsolni a gondolatait és csak szórakozni szeretne, olvasni az évődéseket, a huza-vonát, abban a biztos tudatban, hogy az epilógusban a párosunk kilátásai az örök boldogság felé mutatnak. Csakhogy itt volt egy elég remek első rész, ahol a szerző megteremtett hiteles karaktereket, kanyarított köréjük egy nem átlagos történetet, zaklató mostohával és mentális problémákkal, ami végre más szint volt, mint az egy kaptafára készült szexista new adult sztorik. Azt hiszem nagyobbak voltak az elvárásaim a kelleténél, én további fordulatokat vártam, de a folytatásban csupa olyan történt cselekményileg, ami borítékolható volt - kibékülés, nagy vallomások, aztán óhatatlanul felbukkan Alan, akinek meg kell lakolnia minden tettéért.
A szerző a mentális problémákon már nem tudott mélyíteni, nekem legalábbis kevésbé jöttek át a félelmek, lehetséges, hogy Sage is gyógyulgat, és kétségtelen, hogy több időt töltött társaságban, nincsenek annyira előtérben a korábbi félelmei. Anyagi gondok miatt fel kellett adnia az egyéni terápiát, így váltani kényszerül csoportterápiára, ami meglepően jól sikerül, sőt még egy ismerős is feltűnik az anonim klubban. Ez az új élmény mindenképp hasznos az olvasók felé is, megmutatja a szerző, hogy érdemes ezt a fajta segítséget is igénybe venni.
A két főszereplő karaktere nyilván nem változott gyökeresen, Sage ahogy fentebb írtam, mentálisan jobb állapotban van, sőt volt egy pont, ahol nagyon meglepődtem, mennyire kiállt a barátaiért, és végigcsinált kínos helyzeteket elmenekülés nélkül. Azt el is vártam, hogy egy idő után képes lesz elmesélni részleteiben is, mi történt vele a korábbi években. Ez volt szerintem a regény csúcspontja, nagyon erős hatású itt a szöveg, és a reakció is elvitte a pálmát. Nagy elhatározás kellett ahhoz, hogy ezt végül ne csak Lucas felé tegye meg.
Lucas viszont ráhozza a szívbajt az olvasókra a regény elején, egy jó darabig bizonytalanságban is tart, aztán jönnek a jelek, hogy mit sem változott ő igazából, a szíve Sage-é továbbra is. Amit megszerettünk benne a korábbi részben, az itt is kibontakozik, megértő, türelmes, hűséges barát, testvér és szerető társ, nem utolsó sorban vadul védelmező is, ha a végkifejletre gondolok. A külseje tipikus rosszfiú, de valójában közel sincs hozzá.
A mellékszereplők hozzák a korábbi kellemes társaságot, főleg persze April szerepel sokat, de a srácok is részt vesznek sok közös jelenetben, és rengeteg pop-kult utalást visznek a történetbe. Sokszínű a társaság, ez szexuális irányultságra, habitusra is értendő. A lányok barátsága példás, szeretem, ha nincsenek drámák és féltékeny versengések, örültem a hármasuk vidámságának Megannel. Ha valaki elég szemfüles, a sorozat további részeinek címéből következtethet a párosításokra, nem lepett meg, hogy a másik két lány is sorra kerül.
A szerző stílusát megszerettem már korábban is, gördülékenyen tudja közvetíteni az érzelmeket. Sok témához nyúlt, ami érdekli és érinti a fiatalokat, és merészelt foglalkozni a családon belüli erőszak kérdésével is, mint főtéma. Pánszexualitás, szorongás, diszlexia, fel se tudom sorolni mennyi mindent vitt a történetbe, mindezt könnyed természetességgel, tabuk nélkül. Ugyanakkor nem tudok elmenni szó nélkül a felesleges 100+ oldalas lakáskeresési bonyodalmak mellett, amit meg totál feleslegesnek éreztem. És ha már a dinamikánál tartunk, véleményem szerint túlságosan elhúzódott ez a nulláról való újbóli kapcsolatépítés, és nagyon az utolsó pillanatra lett hagyva a végkifejlet, ami meg túl gyorsan és egyszerűen lett lerendezve.
Összességében tetszett a regény, végül is pozitív érzelmekkel csuktam be a könyvet, ezért megkapja a négyest, öröm volt olvasni a megszokottól egy teljesen más stílusú new adult sztorit. Köszönöm a könyvet a Maxim Kiadónak.
Kép: saját
Borító: Az első rész kékes-zöldes változata, nagyon szép.
Kedvenc karakter: Lucas
Szárnyalás: -
Mélyrepülés: -
Érzelmi mérce: Egy teljesen újraépülő szerelmi kapcsolatot kapunk, és egy kis erotikát is.
Érzelmi mérce: Egy teljesen újraépülő szerelmi kapcsolatot kapunk, és egy kis erotikát is.
Értékelés:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése