Dr. Aliczki Katalin Októberi zongoraszó című kötete egy különleges időutazásra hív, amelyben egy fiatal lány nagyapja történetein keresztül ismerkedhet meg az 1956-os forradalom és szabadságharc világával. Vajon milyen lehetett az élet hetven évvel ezelőtt egy olyan világban, amelyet a mai fiatalok már csak a történelemkönyvekből ismerhetnek? Tartsatok a Blogturné Klub bloggereivel, és fedezzük fel együtt a múlt egy darabját!
Manó Könyvek, 2026
208 oldal
Besorolás: történelmi fikció
A suliban minden osztály az 1956-os évfordulóra készül, lázasan keresgélnek a családi emlékek között a forradalom és szabadságharc tárgyai, jelképei után.
Régen is volt, elképzelni is nehéz már.
Emi egy ősz végi nyugodt hétvégét tervez a nagyszüleinél, ám ezúttal a nagyapja történetei egy hihetetlen világba repítik. Ólomkatonára elcserélt csikkek, hatalmas gombfocimeccsek, tiltott ludak az udvaron. És egy kíváncsi lány, aki kész egy gondosan őrzött emléket újra életre kelteni.
70 éve, 1956-ban megtörtént események alapján.
Az 1956-os események számomra mindig is egy kicsit felemás érzéseket jelentettek. Amikor iskolába jártam, még ellenforradalomként tanultunk róla, aztán jött a rendszerváltás, és hirtelen minden megváltozott: kiderült, hogy mégis forradalom volt. Amikor érettségiztem, annyira képlékeny volt még ez az egész történelmi megítélés, hogy végül ki is vették az érettségi tételeink közül, nehogy az eredményünket az befolyásolja, hogy éppen milyen nézeteket vall az érettségi bizottság elnöke. Azóta persze sok minden letisztult bennem, és rengeteg könyvet olvastam, filmet láttam erről a korszakról. Mégis úgy gondolom, hogy 1956 megértése nem egyszerű feladat, különösen a legkisebbek számára.
Hiszen hogyan is lehet elmagyarázni egy kisiskolásnak, hogy mi történt akkor? Olyan szavakkal találkozik a történelemórán, amelyeket talán még nem is ért igazán. Azt tanulja, hogy valami nagyon fontos és jó dolog történt, mégis mindenki szomorúan beszél róla, veszteségekről, halálról és fájdalomról hall. Hogyan lehet ezt a kettősséget feloldani egy gyerek számára? Dr. Aliczki Katalin könyve éppen erre a kérdésre próbál választ adni, méghozzá egy igazán kedves és különleges történeten keresztül.
A történet két idősíkon játszódik. A jelenben megismerhetjük Emit, aki egy hétvégére leutazik a nagyszüleihez. A nagypapa pedig úgy dönt, hogy mesélni kezd neki egy kisfiúról, a négyéves Petiről, és arról, hogyan élte meg ő és a családja az ötvenes évek közepét, valamint az 1956-os forradalmat.
A másik történetszálon így visszarepülünk az időben, és megismerhetjük Petit, a családját és a körülöttük élő embereket. Nem a harcok kellős közepébe csöppenünk, nem a történelmi események nagy alakjain keresztül látjuk a forradalmat, hanem egy egészen apró gyermek szemszögéből. És talán éppen ettől válik olyan közelivé és érthetővé az egész.
Az írónő nagyon ügyesen mutatja be, milyen volt az élet abban az időszakban. A feljelentések, a magántulajdon korlátozása, a tiltott állattartás és a mindennapi életet átszövő félelem mind-mind olyan részletek, amelyek segítenek elképzelni, milyen körülmények között éltek akkor az emberek. Nem kell hosszú történelmi magyarázatokat olvasnunk ahhoz, hogy megértsük, mennyire más volt az életük, mint a miénk.
És mégis, ami számomra különösen kedves volt, hogy a gyerekek akkor is gyerekek maradtak. Játszottak, szórakoztak, megvoltak a maguk kis örömei és csínytevései. Ott volt a gombfoci, a csikkek ólomkatonákra cserélése, és még számtalan olyan apróság, amely megmutatja, hogy a történelem legnehezebb időszakaiban is létezett egy egészen hétköznapi, gyermeki világ. Ez a kettősség szerintem nagyon fontos része a könyvnek. Mert miközben a felnőttek életét a politika, a bizonytalanság és a félelem határozta meg, a gyerekek továbbra is játszani, felfedezni és gyereknek lenni szerettek volna.
A jelenben pedig Emi történetét követhetjük, aki rendkívül okos, érdeklődő kislány, és akinek a kérdésein keresztül mi magunk is újra felfedezhetjük ezt a korszakot. Különösen imádtam, ahogyan a nagypapa mesél neki. Nem akarja mindenáron megtanítani a történelmet, nem zúdít rá érthetetlen fogalmakat és száraz adatokat, hanem Emi életkorához és gondolkodásához igazítja a történetet. Apránként avatja be a múlt eseményeibe, hagyja, hogy kérdezzen, gondolkodjon, és a saját kis világán keresztül értse meg, mi is történt valójában.
Szerintem ez a könyv egyik legnagyobb erőssége. Megmutatja, hogy a történelem tanítása nem feltétlenül a dátumok és események felsorolásával kezdődik. Sokkal inkább azzal, hogy megpróbáljuk megértetni a gyerekekkel, hogyan éltek az emberek, mitől féltek, minek örültek, és milyen döntéseket kellett meghozniuk egy olyan világban, amely felett nem igazán volt hatalmuk.
A forradalom itt sem marad veszteségek nélkül. Bár nem közvetlenül a harcokban veszünk részt, a szereplőknek így is szembe kell nézniük a saját fájdalmaikkal és veszteségeikkel. Hiszen egy történelmi esemény nemcsak azok életét változtatja meg, akik fegyvert ragadnak, hanem mindenkiét, aki valamilyen módon részese lesz. A családokét, a gyerekekét, az egyszerű hétköznapi emberekét is.
Az Októberi zongoraszó számomra elsősorban egy fontos és szerethető kezdeményezés. Egy olyan könyv, amely hidat próbál építeni a történelem és a gyermeki megértés között. Nem akar többet mutatni annál, mint amit egy kisiskolás már képes befogadni, de közben nem is próbálja elhallgatni, hogy a forradalomnak bizony nagyon komoly következményei voltak.
Úgy gondolom, hogy szülőknek, nagyszülőknek és pedagógusoknak is érdemes kézbe venniük, hiszen remek kiindulópont lehet egy közös beszélgetéshez. És talán ez a legfontosabb: hogy a gyerekek ne csak megtanulják, mi történt 1956 októberében, hanem valamennyire meg is értsék, mit jelentett mindez azoknak az embereknek, akik akkor éltek.
Mert a történelem végső soron nem csupán évszámokból és tankönyvi fejezetekből áll. Hanem emberekből, családokból, gyerekekből, apró örömökből és nagy veszteségekből. És ezekről mesélni talán az egyik legjobb módja annak, hogy a múlt ne csak egy távoli, nehezen érthető történet maradjon a következő generációk számára.
Borító: Tetszik, szép ez a magyar motivumokkal, a magyar zászló színeivel átszőtt kép
Kedvenc karakter: Emi, Peti, Toto
Szárnyalás: ahogyan megpróbálja a szerző a kisiskolásoknak is közelebb hozni, jobban megérteni ezt az eseményt
Mélyrepülés: -
Érzelmi mérce: szomorkás
Értékelés: 
Ha megtetszett, ITT megrendelheted!
A blogturné további állomásai:
November 10 - Csak olvass!
November 12 - Kelly és Lupi olvas
November 15 - Könyv és más
November 16 - Ambivalentina
November 18 - Spirit Bliss Sárga könyves út
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése