Leigh Bardugo: Árnyék és csont

Június 8-tól 17-ig a Blogturné Klub elsötétíti az eget, hogy bemutathassa Leigh Bardugo különleges könyvét, az Árnyék és Csontot. A tíz állomásos turné keretében megismerhetitek ezt az egyedülálló cár-punk könyvet ahol a gonosz és a jó személye egy cseppet sem egyértelmű.

A blogturné keretében megismerhetitek a Grisák világát és az egyedülálló világot, amelyet az orosz folklór ihletett. Tartsatok velünk ezen a sötétbe burkolózó eseményen és kövessétek a turné állomásait, ahol egy kis munkával akár a tiétek lehet a három nyereménykönyv egyike is!

Könyvmolyképző, 2014 

376 oldal

Fordította: Varga Csaba Béla

Goodreads: 4,11

Besorolás: YA, fantasy

Alina Starkova sosem várt túl sokat az élettől. A határháborúk során elveszítette a szüleit. Árvaként csupán egyvalakire számíthatott. Egy másik kis földönfutóra, Malra, a legjobb barátjára. Ám mostanra már rá sem számíthatott. Mindkettőjüket besorozták hazájuk, Ravka anyácska hadseregébe. A két fiatalnak életveszélyes küldetésre kell indulnia az Árnyzónába. Ezen az iszonyatos helyen a földöntúli sötétség az úr, ahol valósággal hemzsegnek az emberevő szörnyetegek.

Amikor támadás éri a katonai konvojukat, mindannyiuk élete veszélybe kerül. Ám Alina ekkor olyan titokzatos erőnek adja tanújelét, amiről mindaddig még ő sem tudott. A csodálatos megmenekülés kiszakítja a hétköznapok világából.. . Meg sem áll a fővárosig, az uralkodó udvaráig, ahol az árva lány is a Grisa testvériség tagja lesz. Vezetőjük, a titokzatos Éjúr úgy véli, Alina az, akire oly régóta vár Ravka sokat szenvedett népe. A legfőbb varázsló szerint az Alinában rejtőző erő képes lesz elpusztítani az Árnyzónát.

A cári udvar fényűző forgatagában sokan Éjúr új kegyeltjének tartják a lányt, aki csak nehezen tud beilleszkedni Mal nélkül. Miközben hazája egyre nagyobb veszélybe kerül, feltárul előtte egy hajmeresztő összeesküvés. Dönteni kell. Szembeszáll a birodalom leghatalmasabb nagyuraival? Egyedül a múltja mentheti meg… hogy Alina megmenthesse a jövőt.

Körülbelül egy évvel ezelőtt beszélgettem egy nagyon kedves blogger barátnőmmel, persze könyveket ajánlgattunk egymásnak. Én az ippeg aktuális kedvenceimet rajongtam körül, ő viszont folyamatosan csak egy könyvről beszélt, egy Shadow and Bone című könyvről, amit külföldön hatalmas őrület övez, rengetegen imádják. Miután tisztáztuk, hogy ez nem a Füst és csont leánya (amivel én lelkesen rögtön kevertem:-) és végighallgattam egy rövid beszámolót a könyvről, éreztem, hogy ez a könyv nekem is kedvencem lesz, ha egyszer eljutok oda, hogy elolvassam. Aztán persze sokáig feledésbe merült az egész, hiszen rengeteg jó könyv várt rám. De amikor pár hónappal ezelőtt lehetőségünk nyílt rá, hogy elolvassuk, azonnal beugrott minden, amit a barátnőm mesélt róla és azonnal jelentkeztem a turnéjára, hogy magam is meggyőzödjek arról, hogy tényleg ennyire jó-e a regény, mint amennyire mindenki mondja.

A történetről nem szeretnék sokat írni, hiszen a fülszöveg már elmeséli szinte a fél könyvet. Annyit viszont elmondanék róla, hogy egy különleges világba kalauzol el minket az írónő, amibe nagyon könnyű beleszeretni. Ahogy elkezdtem olvasni a könyvet, picit megijedtem a sok orosz kifejezéstől és névtől, de Leigh annyira ügyesen magyaráz, annyira jól vezeti a történet fonalát, hogy hamar hozzászoktam a furcsa nevű rendekhez, használati tárgyakhoz, nevekhez. Ezenkívül a helyszín választás is nagyon merész volt, mert a legtöbb fantasy történet angol nyelvterületen játszódik, Leigh viszont nem kisebb helyre, mint egy orosz nyelvű területre tette a regényét. Mindezt úgy, hogy nem orosz származású, nem élt ott egy percig sem. Eleinte én sem tudtam eldönteni, hogy ez tényleg Oroszország, ahol a történet játszódik, hiszen az öltözékek, a kasztok, néha még a városok nevei is - pl: NovoKribirszk - nagyon hasonlított a XVIII - XIX. századi Oroszországra.  Persze hamar rádöbbentem, hogy "minden hasonlóság csak a véletlen műve":-), hiszen az írónő specperc olyan kasztokat, képességeket és lényeket mutatott be nekünk, hogy csak ámultam és bámultam.
Már kezdésként Alina révén megismerjük a helyi hadsereget és benne a katonákat. Vannak természetesen

Volkra

"sima" katonák is, akiket az ellenség ismeretében majdhogynem "tölteléknek" használnak. De mellettük vannak a grisák, a különleges képességű elit kaszt (akikről picit bővebben az extrában olvashattok), akik képesek a tüzet, vizet, szelet, napot, sötétséget uralni, képesek úgy gyilkolni, hogy az emberhez hozzá sem érnek. De szükség is van rájuk, mert az egyik ellenség, akik ellen harcolnak, a sötétben falkában élő, gyilkos szárnyas volkrák. Ezeket sima fegyverrel képtelenség megölni. Itt a különleges ellenséghez különleges katonák dukálnak.
Alináék "természetesen" össze is kerülnek már a könyv elején egy ilyen csapattal és ahogy erről a csatáról olvastam, a lelki szemeim előtt a Pitch Black című film jelent meg, amikor Vin Diesel a bioraptorok ellen harcolt a sötétben. Eleinte itt is körülbelül annyi esélyük volt a katonáknak és az utazóknak, mint Vin Dieseléknek. Csak itt a csapatban volt egy Alina, akiről ebben a szorult helyzetben derül ki, hogy az egyik legerősebb képességet birtokolja.

Alina. Ő az egyik támpillére a regénynek és méltán birtokolja ezt a címet. Egy fiatal árvalány, akit térképkészítőnek (és katonának) neveltek és akinek a regény elején a legnagyobb problémája, hogy Mal, a fiú, akivel együtt nőttek fel, nem nőként tekint rá, hanem csak "barátként". Azonban hamarosan belekerül a történet sűrűjébe, de teljesen életszerűen, emberien reagál rá. Nem egyik pillanatról a másikra lesz belőle "szuperhős", lassú, fájdalmas és buktatókkal teli utat kell bejárnia, míg sikerül felnőnie a feladatához. Szerettem az ő szemszögén keresztül megismerni ezt a világot, rádöbbenni és megtanulni kezelni a képességét és persze átélni ezt az egészet.
Mal számomra kevésbé volt érdekes szereplő. Persze, ő Alina szerelme, barátja, társa, megmentője és még sorolhatnám egy fél oldalon keresztül, de... A fiú a legjobb és legügyesebb nyomkereső és egy darabig úgy tűnik, hogy az ő csillaga hamarabb fog felívelni, mint a lányé. A helyzet természetesen azonnal változik, ahogy Alinából előjön a képessége és a fiú elég nehezen birkózik meg ezzel a helyzettel. Persze őt is könnyű megkedvelni, sok blogger ismerősöm őt is imádja, de nálam sajnos elhomályosul Éjúr mellett.
Igen, ÉJÚR. Ő az, aki nálam Alina mellett, sőt előtte, sőt jóval előtte a legnagyobb vonzerő. Sok férfi 

főhősről olvastam, de Éjúr már az első megjelenésével megvett kilóra. Ő a birodalom második(?) legnagyobb embere, a férfiak rettegnek tőle, a nők a lába előtt hevernek. A második szó után azért tettem kérdőjelet, mert ő "csak" a Második Hadsereg vezetője. De ahogy megismerjük az uralkodót, nagyon hamar világossá válik, hogy ki itt a valódi főnök. Éjúr erős akaratú, nagyhatalmú, határozott, okos, titokzatos és megközelíthetetlen. Több száz éves, de egy mai nagyon jóképű, fiatal fiú bőrébe bújva. Alina egy-egy alkalommal közel jut a valódi Éjúrhoz és olyankor egy röpke pillanatig mi is betekintést nyerhetünk, hogy mi is van az álarc mögött. Hogy jó vagy rossz? Azt nem árulom el, de Éjúr mindenkinek tartogat meglepetéseket:-). Az egyik legjobb karakter, akiről csak olvastam!

Összességében az egyik legjobb könyv, ami idén a kezembe került és igen, megérdemli a rajongást. A könyv vége erősen függővégű és ha nem lenne még 1-2 turné előttem, akkor mindent dobnék el és kérném a folytatást. A történetet egyaránt ajánlom fiúknak és lányoknak, fiataloknak és időseknek, bárkinek, aki szereti a fantasyt, a különleges képességű embereket és még különlegesebb lényeket, a hatalmi harcokat, egy csipetnyi szerelmi szálat és egy fantasztikusan megírt, mesebeli történetet.

Borító: Egyszerű, de mégis különleges. Imádom.

Kedvenc karakter: Éjúr, Alina, Zsenya

Szárnyalás: Alina oktatása

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: kevés romantika van a regényben, de itt most fontosabb dolgok vannak készülőben!

Értékelés:

Blogturné extra -  A grisák világa

A Grisák Ravka mágikus elitje, más néven a Második Hadsereg Katonái. Az Alaptudományok mesterei: befolyásolni tudják az anyagokat. Minden kisgyermeket megvizsgálnak és akiben felfedezik ezt a képességet, azt elveszik a családjától és a Kis Palotában, Ravkában kapnak kiképzést. A kiképzés befejezése után, a képességeik szerint használják fel őket:

"– Mi történik azzal, aki befejezi az iskolát?
– Besorozzák a Második Hadseregbe. Néhányan bekerülnek a főnemesi családok otthonába. A nagyurakat szolgálják. Másokat az Első Hadsereg mellé osztanak be. Feljuthatnak az északi vagy a déli harcvonalra is. Előfordul, hogy a Zóna mentén vár rájuk feladat. A legeslegjobbak viszont itt maradhatnak a Kis Palotában. Magas szintű képzésben részesülnek, és utána Éjurat fogják szolgálni." 

A státuszok pedig nagyon fontosak a grisák számára:

"– Alina, meg kell értened egy fontos dolgot. Hiszen holnap elkezdődik a kiképzésed… Szóval, ami azt illeti, a korporálok nem étkeznek együtt az idézőkkel. Az idézők nem ülnek le egy asztalhoz a fabrikátorokkal, és…"

És akkor a rendek:

NAPIDÉZŐ

ÉJÚR

A Második Hadsereg vezetője

KORPORÁLOK

Az Élet és Halál rendje

Ravka alapvetően egy helyőrségi államként működik, hiszen ellenségek veszik körül. A Korporálokat tartják a legértékesebb katonáknak és ebből következik, hogy ők a legmagasabb rangú grisák. A Korporál Szívtörő képes a tüdődből elszedni a levegőt, lelassítani a pulzusodat, míg kómába nem esel vagy szó szerint képesek összeroppantani a szívedet a mellkasodban - anélkül, hogy egy  ujjal is hozzád érnének. A Gyógyítók pedig képesek helyrehozni.

                                                   Szívtörő                                     Gyógyító

                                                (vörös és fekete)                          (vörös és szürke)

ÉTHERÁLOK

(Az Idézők Rendje)

A grisák nem tudnak létrehozni vagy megeleveníteni anyagokat. A Pokolhívók nem "varázsütésre" hoznak létre tüzet. Megigézik az éghető gázokat, mint amilyen a metán és a hidrogén, de szükségük van még kovakőre, hogy szikrát gyújtsanak. A Szélhívók képesek megemelni vagy lecsökkenteni a légnyomást, hogy viharokat hozzanak létre, mialatt a Hullámhívók a hőmérsékletet és a nyomást használják hogy megidézzék és irányítsák a vizet. Az Étherálok gyakran párban dolgoznak. Éjúr és Alina is gyakorlatilag az Étherálokhoz tartoznak.

                    Pokolhívók                                     Szélhívók                                     Hullámhívók          
                    (kék és vörös)                                 (kék és ezüst)                          (sötétkék és világoskék)

MATYERIÁLOK

(a Fabrikátorok rendje)

Ők a grisák tudóspalántái. Őket becsülik meg a legkevésbé, a trilógia előrehaladtával egyre értékesebbek lesznek a háborúban. A Djuraszták a szilárd anyagokkal foglalkoznak: a grisa acéllal, a védőruházattal (ez hasonlít a mi golyóálló mellényünkhöz), textilekkel és üveggel. Az Alkimisták mérgekre és robbanóanyagokra specializálódtak.

                                                       Djuraszták                     Alkimisták

                                                     (lila és szürke)                  (lila és vörös)

Forrás: Leigh Bardugo

Nyereményjáték:

Az eget és a posztjainkat is beárnyékolta az Éjúr! Keressétek a bejegyzésekben a holdat és tegyétek sorba a blogokat a Hold fázisai szerint. Kezdétek az újholddal!

A sorba állításhoz segítségképpen használhatjátok a lenti táblázatot. A nyerési esélyetek növeléséhez nincsen más dolgotok, mint kitölteni a lenti rafflecopter dobozt a megfelelő sorrenddel. A helyes sorrendet jelző számsort vesszővel elválasztva gépeljétek be.

A nyeremény pedig nem más, mint három példány Leigh Bardugo - Árnyék és Csont könyvéből a Könyvmolyképző Kaidó felajánlásából!

A nyereménykönyveket csak magyarországi címre tudjuk postázni!

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Június 8 - Roni olvas

Június 9 - Dreamworld

Június 10 - MFKata gondolatai

Június 11 - Always Love a Wild Book

Június 12 - Kelly Lupi olvas

Június 13 - Deszy könyvajánlója

Június 14 - Szilvamag olvas

Június 15 - Bibliotecha Fummie

Június 16 - Nem harap a...

Június 17 - Könyvszeretet 

Tarryn Fisher: Kihasznált alkalom (The Opportunist)

Tarryn Fisher trilógiájának főszereplői szemrebbenés nélkül képesek hazudni, és megtéveszteni a világot. A Blogturné Klub 7 bloggere azonban átlát a szitán, és leleplezi a kezdő svindlereket! Kövesd te is a turné állomásait, olvasd el a Kihasznált alkalom értékeléseit, ismerd meg a könyv szereplőit és légy részese a Miamiban játszódó történetnek. Egy kis nyomozásra is meginvitálunk: találd ki, hogy melyik szemfényvesztőt rejtik a leírások és ha elég ügyes vagy megnyerheted a Könyvhéten megjelenő regény egyik példányát!

Könyvmolyképző, 2014

280 oldal

Fordította: Sándor Alexandra Valéria

Goodreads: 4,26

Besorolás: NA 

Olivia Kaspen éppen most jött rá, hogy volt barátja, Caleb Drake elveszítette az emlékezetét. A lány eddig is azzal tett szert kétes hírnévre, hogy előnyt kovácsol a helyzetekből. Most pedig döntenie kell, milyen messzire hajlandó elmenni az ex visszaszerzéséért. Miközben Olivia valódi énje és a nem túl dicső közös múltjuk titokban tartásával birkózik meg, akadályt jelent Caleb kattant új barátnője, Leah Smith. A két bestia őrült versengésbe kezd egy olyan férfiért, aki nem emlékszik egyikükre sem. Oliviának viszont hamarosan szembe kell néznie hazugságainak következményével…

Amnézia, szerelmi háromszög – ezek mind olyan elcsépelt dolgok, ami már nem biztos, hogy felkelti bárki érdeklődését is, ha ezt olvassa akár egy könyv fülszövegében, akár egy webes ajánlóban. Talán még az sem, hogy a szerelmesek, egy véletlennek köszönhetően, évekkel később találkoznak és a fiú ismét felfigyel a lányra... 

De ilyen főhősnőről, mint aki ebben a könyvben szerepel, valószínűleg kevesen olvastatok (még). 

Caleb és Olivia egy pár voltak. Nem volt egyszerű a történetük, mert a nem túl jó családi háttérrel

rendelkező lányért (az édesanyja meghalt, az apja pedig masszív alkoholista volt) az iskola sztárjának, Calebnek elég sok mindent meg kell tennie, hogy Olivia egyáltalán felfigyeljen rá. Végül persze összejönnek, de a lány folyamatosan kétségek között gyötrődik, hogy vajon elég jó-e a fiúnak és ez megmételyezi a kapcsolatukat. Olivia nem meri bevallani az érzéseit, Caleb pedig bár szerelmes a lányba, de fiatal és meggondolatlanul olyan hibát követ el, ami szétszakítja őket. Olivia összetörve elmenekül, a fiú pedig hiába keresi, nem leli meg. 

És eltelik pár év. Egy véletlen folytán újra összefutnak, de közben Caleb súlyos balesetet szenvedett és amnéziája van, nem emlékszik semmire a múltjából. Bár párkapcsolatban él, de a gyönyörű Oliviára felfigyel, a lányban pedig újra fellobbannak az érzelmek és úgy dönt, hogy harcba indul a fiúért.

Ez egy nagyon fura könyv. Életemben nem voltak még ilyen kettős érzéseim egy főszereplővel kapcsolatban sem, mint itt Olivia esetében. A könyv olvasása közben végig azon morfondíroztam, hogy vajon kedvelem-e őt annyira, hogy neki szurkoljak, vagy inkább csapdossam meg egy péklapáttal. Pedig a többiek sem szentek, így nehéz eldönteni, hogy kinek a pártjára állnánk. 

Olivia

Olívia, attól függetlenül, hogy a családi háttere miatt hátránnyal indul, mégis egy vérbeli nő, aki tökéletesen tudja manipulálni a környezetében lévőket, és bármit képes megtenni és meg is tesz! azért, hogy az imádott fiút megszerezze. De vajon képes megtartani az első alkalommal? Nem. Mert nem is akarja. Illetve maga se tudja, hogy mit akar. Ha a fiú az övé, akkor képtelen érzelmeket produkálni, de ha nem az övé, akkor viszont képes bárkin áttaposni, hogy visszaszerezze. A módszerei bár nem szépek, de én mégsem tudtam kifejezetten utálni, hiszen a „szerelemben, háborúban mindent szabad” mondás örök érvényű. És ha egy picit magunkba nézünk, akkor valahol mindannyiunkban felfedezhetjük Oliviát - bár a legtöbbünkben ez azért jól elrejtve marad:-). Végül, az, amit a könyv végén tett, billentette végleg a mérleg nyelvét affelé, hogy megkedveljem.

Persze Caleb se egy hófehér lelkű lovag. Az iskola ünnepelt sztárja, aki bárkit, bárhol megkapott, de ő azt

Caleb

az egy lányt pécézi ki magának, akivel tudja, hogy nem lesz egyszerű dolga.  Közben persze beleszeret, de nem úgy sülnek el a dolgok, mint ahogy szerette volna. Ő is követ el hibákat, ahogy az összes többi szereplő, de épp ezért életszerű. Ettől függetlenül ő volt az, aki bármit is követett el, mindvégig imádtam és becsültem azért a tettéért, amit a történet végén csinált.

És persze ott van a szerelmi háromszög harmadik „szöge”, Leah, akit szintúgy nem lehet csak sajnálni, vagy csak utálni. Ő akkor ismerkedett meg Calebbel, amikor a fiú különvált már Oliviától és láthatólag szereti őt nagyon. Természetesen, ahogy előkerül a vetélytárs, belőle is kitör a féltékeny amazon és a módszereit nem megválogatva száll bele a csatába.

 

Az eddigi olvasmányaim között gyakori volt a szerelmi háromszög, de mindig egy lányért küzdött két fiú. Itt viszont fordul a kocka, hisz két nő küzd egy férfiért, aki egyáltalán nincs könnyű helyzetben. Az egyik nőért bármit megtenne, de az maga se tudja, hogy mit akar, a másik viszont érte tenne meg bármit, amivel hosszabb távon jobban járna. De tényleg jobban járna? El lehet felejteni egy első, mindent elsöprő szerelmet? Képes kitartani a jelenlegi párja mellett még akkor is, ha feltűnik a szinen az a lány, akit a mai napig nem tud elfeledni és ő hozzá hasonlít mindenkit?

„Csak egyszer adhatod oda a szíved; utána minden más csak utánozhatja az első szerelmet.”

Összeségében imádtam ezt a különleges, szerelemmel, árulással, megbocsátással, női csatározásokkal, gyönyörű romantikus részekkel átszőtt történetet, az írónő pedig fantasztikus munkát végzett: a jelent a múlttal úgy kombinálta össze, hogy én olvasóként képtelen voltam letenni a könyvet és együtt izgultam, nevettem és sírtam a szereplőkkel, ahogyan szépen lassan összeállt a kirakós és végül minden a helyére került.

A vége pedig? Én őszintén szólva megkönnyeztem. A lezárás keserédes és biztos vagyok benne, hogy ugyanúgy meg fogja osztani az olvasókat, mint ahogy a szereplők is:-).

Bár a vége szerintem tökéletesen lezárja a történetet, de ahogy utánanéztem, ez is trilógia. Kicsit féltem attól, hogy hová lehet ezt továbbhúzni, de végül kiderült, hogy a második részt Leah "szájából", míg a harmadik részt Caleb szemszögéből olvashatjuk. 

Leah

Borító: Hát nem a kedvencem, bár tudom, hogy az eredeti borító sem jóval ötletesebb...

Kedvenc karakter: Caleb és Olivia

Szárnyalás: az első randira hívás

Mélyrepülés: az irodai jelenet

Érzelmi mérce: New Adult történet, úgyhogy itt sok minden történik :-)

Értékelés:

Blogturné extra - trailer

Ahogy néztük a könyvnek hivatalos trailere nem készült, ellenben fan-made annál több. Ebből szeretnék Nektek egyet megmutatni.

Nyereményjáték:

Tarryn Fisher Szeress, ha hazudok is trilógiájának főszereplői szemrebbenés nélkül képesek hazudni, és megtéveszteni a világot, de a svindlerek kétes ranglistájára nem biztos, hogy felkerülhetnének. Játékunkban megismerhetitek a történelem néhány hírhedt szélhámosát, és legnagyobb átveréseiket. Megfejtésként hét nevet várunk, amelyeket kitalálhattok tetteik rövid leírásából, vagy a bejegyzések kiemelt betűinek helyes sorrendben való összeolvasásából.

(A nyereményeket a kiadó kizárólag Magyarország területére postázza.)

A mai szélhámos:

A 60-as években 26 országban összesen 2,5 millió dollárt harácsolt össze hamis csekkekkel, miközben nyolc fiktív személyazonosságot használt.

a Rafflecopter giveaway 

A blogturné további állomásai:

Május 30 - Angelika blogja
Június 1 - MFKata gondolatai
Június 3 - Könyvszeretet
Június 5 - Kristina blogja
Június 7 - Dreamworld
Június 9 - Zakkant olvas
Június 11 - Kelly Lupi olvas

Amy Kathleen Ryan: Szikra

Néha egy szikra elég, hogy lángba boruljon a világ... S hogy mi váltja ki ezt a szikrát?

Tarts velünk június 5-9-ig Amy Kathleen Ryan Szikra című könyvének turnéján, melynek során a Blogturné Klub 3 állomásán megtudhatod, hogy alakul a Ragyogásban megismert szereplők, s az Empyreum űrhajó sorsa, s mitől pattan ki az a szikra ...

A turné során megismerkedhetsz a regény megírásának történetével, a könyvborítók sokaságával és interjút olvashatsz az írónővel! Természetesen a már megszokott játék sem marad el, s ha ügyesek vagytok, akkor a blogturné végén megnyerhetitek a Maxim Kiadó által felajánlott 3 db könyv 1-1 példányát!

Maxim Kiadó, 2014

366 oldal

Fordította: Marczali Ferenc

Goodreads: 3,99

Besorolás: YA, sci-fi

"Waverly, Kieran és Seth versenyt futnak az idővel – és mivel az emberiség jövője a tét, nem hibázhatnak…
Miután az életét kockáztatva sikerült megmenekülnie az ellenséges hajóról, Waverly végül visszajut az Empyreanre. Az utolsó hónapokban egyedül az otthon emléke tartotta életben… csakhogy ez az otthon semmiben sem emlékeztetett arra, amit maga mögött hagyott. Fogságba esett szüleit az Új Látóhatáron kellett hagynia, most pedig szembesülnie kell azzal, hogy Kieranból szigorú vezető lett, aki Seth ellen hangolta a legénységet. Mi történt a régi Kierannal? Waverly immár nem tudja, kiben bízhat. És az egyetlen ember, akiben hinni szeretne, az a hajó ellenségének kikiáltott ragyogó rosszfiú, Seth. Waverly pontosan tudja, hogy minden még rosszabbra fordul, ha nem szabadítják ki a szüleiket, de fogalma sincs, hogyan csinálják…"

A történet ott folytatódik, ahol a Ragyogás abbamaradt. 250 gyerek próbál túlélni az Empyreanen. Azon az űrhajón, amit eddig felnőttek vezettek és ami most teljes egészében rájuk maradt. Seth börtönben ül, Kieran lett az önjelölt vezető, Waverly pedig próbál visszailleszkedni a régi életébe.
Kierant a történtek keménnyé teszik, erős kézzel próbálja irányítani a hajót, amivel össze is tartja a kis társaságot, de ezzel úgy tűnik, hogy a leendő társát elveszíti. Waverly úgy érzi, kísértetiesen kezdenek hasonlítani a bekövetkezett változások a másik hajón megéltekhez, így támadja a fiú módszereit, aki viszont ezért pellengérre állítja a lányt.

Mind a ketten gyerekek, így tapasztalat és gyakorlat híjján sokszor hibás döntéseket hoznak és ahelyett, hogy összefognának, inkább egymásban keresik a hibát, , ami a kapcsolatukat veszélyezteti, hiszen mind a kettő makacs, ragaszkodik a saját igazához, képtelen beismerni, hogy tévednek. Pedig felnőttek híjján szükségük lenne egymásra, mert olyan dolgokat kell megoldaniuk, amivel eddig nem nagyon találkoztak: diplomácia, orvosi ellátás, harci helyzet, katasztrófa elhárítás, nyomozás - és akkor még is mondtam el mindent.
Kieran talán jobb helyzetben van, mert a "csatlósai" mellette állnak, egy alapjában véve ütőképes kis csapatot szervez maga köré, akik őt segítik. Waverly viszont kirekesztett, mert a lányoknak csak egy kis része érzi úgy, hogy megmentette őket, a nagyrészük haragszik rá, mert a szüleiket ott kellett hagyniuk az Új Látóhatáron.
És itt lép be a képbe Seth, akit az első részben nem hiszem, hogy volt olyan olvasó, aki kedvelt volna. Arrogáns, féltékeny, kegyetlen, sértett fiatal fiú volt, aki nem volt rest szadista módszerekhez viszonyulni, ha a hatalomról volt szó. A börtönben viszont volt ideje gondolkodni és volt ideje javulni. Az ő karakterfejlődése a leglátványosabb, ahogy ebből a megkeseredett srácból, bátor, önfeláldozó fiú válik, akinek jó meglátásai vannak, de a "státusza" és a korábbi összetűzésük miatt pont az nem figyel rá, akinek a legjobban kellene...
Seth szó szerint harmadik főszereplővé nőtte ki magát, aki még saját szemszöget is kapott ebben a részben!

A három szemszöget olvasva, azonban az ember képes teljesen belegabalyodni, hogy kivel kapcsolatban mit is kellene éreznie (legalábbis én teljesen összezavarodtam:-). Ha Waverly vagy Seth Kieranról beszél, akkor Kieran elviselhetetlen (és akkor még finom voltam:-). Ha Kieran szemszögét nézzük, akkor már nem tudjuk őt annyira utálni, hisz látjuk a kétségeit, átérezzük a félelmeit és könnyen meg tudunk neki bocsátani mindenért, hisz ő is az, ami a többi túlélő: egy gyerek, aki kénytelen volt túl korán felnőni. Persze ahhoz viszont már nem gyerek, hogy a megszerzett hatalmat nem engedi ki a kezéből:-).
Így a karakterekre nem lehet ráhúzni egyszerűen hogy jók vagy rosszak, sok olyan helyzet lesz, amikor teljes pálforduláson esnek át a szereplők. Ezáltal viszont a regény egy percig sem kiszámítható, sosem tudni, hogy épp mi fog történni. És pont ezért lesz nagyon életszerű, hisz nagyon fiatal, tapasztalatlan szereplőkről beszélünk, akiknél sosem tudni pontosan, hogy mire hogyan fognak reagálni.

Waverly sem egy szent, ő is követ el hibákat, amiket ugyanúgy nem lát be, mint ahogy Kieran sem. Lelkileg sérült, hiszen ami a másik hajón történt velük, az nagyon hamar kiragadta őt is a védett világából és kénytelen volt felnőni. Ez nem olyan dolog, amin hamar túl lehet lépni és Waverly nem is tud, ráadásul a többiek is inkább kiközösítik, mint társukként bánnak vele, ami csak tovább ront a helyzeten. A történtek őt is megkeményítették és én nagyon élveztem erről a megváltozott Waverlyről olvasni.

Szerelmi téren sincs könnyű dolga, hisz a múltja Kieranhoz köti, viszont a jelen már inkább Seth felé tolja, akivel eleinte csak bajtársiasság köti össze, de később alakul(hat) ki talán valami több is. Én most per pillanat Sethnek szurkolok, de érzem, hogy az írónő fog még meglepetést okozni mind a két fiúval kapcsolatban!

Persze annál, hogy ki a vezető, kié a hatalom és Waverly kit választ, jóval több minden történik a könyvben, amiről nem ejthetek túl sok szót, hiszen akkor lelőném a poént. De annyit elárulhatok, hogy nem egy esetben a körmötöket fogjátok lerágni az izgalomtól!

"Itt az ideje, hogy felnőjetek. Biztosan örülnétek egy végső, nagy összecsapásnak, mint ami a mesekönyvekben van, csakhogy ez nem mese. Ez háború."

Nem véletlenül választottuk a turnénk jelmondatául ezt a rövid "idézetet". Itt már tényleg háború folyik. Háború az életért, a jövőért, a szerettekért és persze elégtételt kell venni az elszenvedett sérelmekért is.
A hajón kívül és belül is rémisztő dolgok történnek és a kis csapatnak nagyon össze kell(ene) tartania, ha túl akarják élni ezt az egészet. Imádtam, ahogy Amy folyamatosan kétségek között tartott minket, sosem tudtam, hogy mi lesz a következő lépés, kinek lehet hinni, ki áll a jó és ki a rossz oldalon.

Összességében azt mondom, hogy a Ragyogást is kedveltem, de úristen! ez a rész szó szerint letehetetlen volt! Jóval sötétebb hangulatú lett, mint az első, de mellette jóval akciódúsabb is, hisz itt már magasabbak a tétek. A függővége pedig! Istenem, igen, így kell egy jó függővéget megírni, hogy azonnal, máris, rögtön dobnék el mindent, hogy olvashassam a folytatást:-).

A regény nincs nemhez kötve, de ezt a részt talán inkább ajánlanám fiúknak, mint lányoknak, hisz ez már nem egy csillagok között játszódó szerelmi történet, hanem egy izgalmas, árulással, harcokkal, bosszúval, bajtársiassággal átszőtt fiataloknak szóló sci-fi!

 

Borító: az alapkoncepció nem rossz, de ez a fiú nekem túl idős Kieranhoz.. (vagy akár Seth-hez..)

Kedvenc karakter: Seth, Waverly

Szárnyalás: nem igazán tudok ilyet mondani. Elég sötét hangulatú az egész regény, nagyon örömködni nincs okunk semmin..

Mélyrepülés: Kieran...

Érzelmi mérce: egy-két csók elcsattan, de ez nem egy romantikus történet (legalábbis ez a része biztosan nem), így aki ezt várja, az csalódni fog

Értékelés:

Nyereményjáték:

Történetünk az űrben játszódik, ezért mi is elhagyjuk a Földet és a csillagok közé hívunk benneteket. Mind a három blogon ki kell találnotok egy-egy csillagkép nevét. (a neveket elfogadjuk magyarul, latinul, angolul, akárhogy ismeritek).

Játékszabályok:

1.) Kedveld a Blogturné Facebook oldalát! (KÖTELEZŐ)

2.) Kedveld a Dream Válogatás Facebook oldalát! (KÖTELEZŐ)

3.) Írd be a helyes megfejtéseket! (KÖTELEZŐ)

4.) Oszd meg a turnét! (NEM KÖTELEZŐ)

A kiadó csak Magyarország területére postáz.

A nyerteseket kérjük, hogy 72 órán belül vegyék fel a kapcsolatot velünk, utána új nyertest sorsolunk.

Az egyik leglátványosabb és legismertebb csillagkép az északi égbolton. Magyarországról nézve télen figyelhető meg a legjobban. A magyar népnyelv Kaszáscsillagnak is nevezi, az öv háromcsillaga a három kaszás. Mai nevét a görögöktől kapta, ami valószínűleg az akkád Uru-anna (mennyi fény) elnevezésből származik.

a Rafflecopter giveaway  

A blogturné további állomásai:

Június 5 - Roni olvas

Június 7 - Fantazmo

Június 9 - Kelly Lupi olvas

Courtney Summers: This is Not a Test - Éles helyzet

Amikor nagy csalódás ér, azt hiszed, itt a világ vége. Semmi másra nem vágysz, csak hogy valóban vége legyen…
Ám mit csinálsz akkor, ha tényleg vége szakad? Ha összeomlik körülötted a világ, és egyszer csak vérszomjas szörnyeteggé válik körülötted mindenki? Ha tudod, hogy csupán egy maréknyi túlélő maradt és Te egy vagy közülük? Folytatod-e? Túléled-e? Mit teszel?
Sloane pontosan ebbe a helyzetbe kerül Courtney Summers Éles helyzet című poszt-apokaliptikus ifjúsági regényében. Akarjátok-e tudni, hogyan alakul a lány sorsa? Hogy dönt, mi történik vele és a társaival? Tartsatok velünk június 2-11. között a könyv nagyszabású blogturnéján, s mi elmeséljük, hogy bennünk milyen élményeket keltett a történet. Mesélünk az írónőről, a karakterek személyiségéről, a zombik legendájáról és megjelenítéséről az irodalomban és a filmekben. Hallgasd meg a könyv ihlette zenelistánkat, tekints bele a könyvbe a legjobb idézetek segítségével, és nem utolsósorban játssz velünk a könyv három példányának egyikéért!
Jöjjön hát az apokalipszis!

Könyvmolyképző Kiadó 2014 Könyvhét

288 oldal

Fordította: Papolczy Péter

Goodrads: 3,93

Besorolás: YA, zombik

Hat gimnazista az iskolájában próbálja kibekkelni a világvégét. Sikerülhet nekik?
Az apokalipszis most van. Hat diák bevette magát a gimnáziumba, de kevés vigaszt nyújt a menedékhely, ha az élőhalottak folyamatosan püfölik az ajtót. Egyetlen harapás elég ahhoz, hogy megöljön valakit, aki aztán önmaga rettenetes hasonmásaként tér vissza.
Sloane Price ezzel ki tudna egyezni. Az ő világa már fél éve véget ért, azóta nem nagyon tudja, miért van még életben. Ez az alkalom kapóra jönne a távozásra. Miközben alig várja, hogy az élőhalottak átjussanak a védelmi vonalaikon, kénytelen a világvégét öt társa szemével nézni, akik viszont élni akarnak.
De ahogy a napok vánszorognak, meglepő módon változik az emberek túlélési ösztöne, és a társaság sorsát egyre kevésbé a kinti események határozzák meg, sokkal fontosabbá válnak a benti világ kiszámíthatatlan élet-halál kérdései.
Mibe lehet kapaszkodni, ha már minden elveszett?

„R” óta más szemmel nézek a zombikra, akkor is, ha ő igencsak egyedi eset volt. A Z világháborút is gond nélkül moziztam végig, így azt gondoltam nem okozhat nagy meglepetést az Éles helyzet sem.

De okozott. Megmutatta, hogyan lehet egy könyv egyszerre gyönyörűen megírt és kegyetlenül szívszorító egyszerre.

A főszereplőnk Sloane, aki apjával él, édesanyja régen meghalt, a nővére pedig megszökött otthonról, apjuk brutális „nevelése” miatt. Sloane miután rádöbbent, hogy egyedül maradt apjával, olyan szinten magába zuhant, hogy az egyik pillanatról a másikra bekövetkező zombitámadást szinte kívülről szemléli, csupán úszik az árral. Öt másik fiatallal eljutnak az iskolájukba, ahol azonnal elbarikádozzák az összes ajtót, ablakot, és megpróbálnak berendezkedni arra a rövid időre, míg valaki értük nem jön.

Itt jön az első meglepetés a könyv sztoriját illetően, ugyanis hiába dörömbölnek szakadatlanul a zombik az ajtókon, a magukba roskadt, rémült fiatalok kisebb nagyobb dolgok miatt egymásnak esnek. A zombik támadása egy keret, nem ez a lényeg ebben a történetben, hanem a karakterek reakciói egymás iránt.

Sloane, egy mondat erejéig kitérnék a nevére, egyszerűen imádom a hangzását. Már ez a remek névválasztás is tudatalatti szinten közrejátszott, hogy szurkoljak neki, annak ellenére, hogy mennyire nem fontos a túlélés neki, legalábbis az elején. Szerettem a hozzáállását a halottakhoz, a zombikhoz. Emberként tekintett rájuk, illetve olyanokra, akik valaha emberek voltak, családdal, barátokkal.

Ahogy lassan megismertem a szereplők háttértörténetét, úgy vált minden karakter hihetővé. Rengeteg kérdés és találgatás hangzik el, ahogy próbálják felfogni, mi történt a világban és benne velük. A zombik problémája csak a felszín, mindegyikük küzd valami belső démonnal is. Sloane a történet elején rendkívül depressziós, ez süt a szavaiból, a tetteiből. Lassan rájön az olvasó, mi minden áll emögött, ahogy a többiek sorsa is megnyílik.

A szerző megérdemel minden dicséretet, remekül építette fel a könyvet. Lassabb részek előzték meg a mellbevágó jeleneteket, kegyetlenül tudott ütni. Mesterien tartotta a feszültséget, mégis tele volt érzelemmel is a mondanivaló. A karakterek mindegyike jelentős szerepet játszik, még Lily is valós szereplő, aki Sloane visszaemlékezéseiben lép elénk. Rhys-t megszerettem, ő a "rosszfiú", elviseltem volna még többet belőle. Őbenne volt a legtöbb élet, és ő volt szerintem a legemberibb közülük. Cary a nem hivatalos vezetője a csoportnak, ő ismert Sloane nővérét, így volt közös témájuk. Grace és Trace ikertestvérek, Cary-t hibáztatják a szüleik haláláért, ez újra és újra ellenségességet szül. Harrison volt a gyenge láncszem, elsős, sírós gyerek, de neki is voltak nagy tettei. Hat félig meddig idegen fiatal, akiknek túl kell élni egymást és a zombikat.

Aki véres zombis könyvre vágyik, az csalódni fog, mert ez sokkal több és jobb annál, igaz, hogy többször kitépi a szívedet a szerző, és még csavar rajta egyet, mégis az olvasás után azt mondod, ezt érdemes volt elolvasni, és elgondolkodni rajta.

Ha megtetszett a könyv ezen a linken beleolvashatsz és meg is rendelheted!

Borító: Nekem az eredeti jobban tetszett.

Kedvenc karakter: Rhys, Sloane

Szárnyalás:  Végig filmszerűen pergett előttem az egész könyv, remélem ez valóra is válik majd.

 
Mélyrepülés:   Nem hibának rovom fel, de a vége szíven szúrt egy párszor.

Érzelmi mérce:  Nem könnyed könyv, itt mélysége van az érzelmeknek, de nem a romantikára gondolok. 15+

Értékelés:

Nyereményjáték

A zombik bizony félelmetesek. Görnyedtek, koszosak, véresek, szaggatottak, ráadásul rémisztőbbnél rémisztőbb hangokat adnak ki magukból.
Most is... Figyeld csak? Vajon mit kiabálnak Rád?
Keresd meg minden turnéállomáson a kiemelt szavakat, amelyek a kiabáló zombikat rejtik. Kattints rájuk, gyűjts össze a betűket, amit rád kiabálnak, és rakd össze őket megfelelő sorrendben. Ha ügyes voltál, megtudhatod az Apokalipszis szó egyik jelentését!
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! Amennyiben a nyertes 72 órán belül nem válaszol a sorsolás után kiküldött értesítő e-mailre, úgy új nyertest sorsolunk!

Figyelem, a zombik harapnak! Csak óvatosan….

a Rafflecopter giveaway
 
Résztvevő blogok :
06/02 Roni Olvas
06/03 MFKata gondolatai
06/04 Deszy Könyvesblogja
06/05 Dreamworld
06/06 Kelly & Lupi Olvas
06/07 Always love a wild book
06/08 Nem harap a...
06/09 Bibliotheca Fummie
06/10 Loki Olvasmányai
06/11 Media Addict

Rebecca Maizel: Infinite Days - Végtelen napok

Ki merészelte azt terjeszteni, hogy a vámpíroknak leáldozott? Rebecca Maizel: Infinite days - Végtelen napok című könyve a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában a Könyvhétre jelenik meg, és alaposan rácáfol erre az álhírre. Megismerkedhettek a Vámpírok királynőjével, Lenah-val és szövetségeseivel. Hat blogger mutatja be nektek a könyvet, amiből három példányt meg is nyerhettek! Érdemes tehát követni a turnét, vigyázat, vér fog folyni!!!

Könyvmolyképző Kiadó 2014. könyvhét
384 oldal
Fordította: Cziczelszky Judit
Goodreads: 3,97
Besorolás: YA, vámpírok

„Az egész történelem során nem találtam senkit, akit ennyire szerettem volna, mint téged… senkit." Ezek voltak Rhode utolsó szavai hozzám. Az utolsó alkalom, amikor szerelmet vallott. Az utolsó alkalom, hogy láttam az arcát. 592 éve először újra lélegeztem. Kifekhettem a napra. Éreztem az ízeket. Rhode feláldozta magát, csak hogy én, Lenah Beaudonte, újra ember lehessek. Hogy képes legyek véget vetni a vérszomjas időknek. Sosem hittem volna, hogy egyszer majd újra szerelembe esem valakivel, aki nem Rhode. De Justin olyan… vakmerő volt. Izgalmas. Gyönyörűbb, mint a legvadabb álmaim. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer majd újra tizenhat éves leszek… ahogyan azt sem, hogy visszatér a múltam, és kísérteni kezd.

 

Végre, végre egy olyan vámpíros könyvet olvashattam, ami végtelenül tetszett!
A történet főszereplője Lenah, aki 592 éve éli vámpírként az életét, egykori 16 éves testébe zárva. A 15. században változtatta őt vámpírrá az éterien gyönyörű Rhode, aki beleszeretett a szépséges lányba. Mindezt a történetbe szövött visszaemlékezős részletekből tudjuk meg, ugyanis a cselekmény napjainkban kezdődik, a 21. században egy bentlakásos középiskola falai között. De mi is történt előtte?
Lenah visszavágyik az emberek közé, és könyörögve kéri Rhode-ot, hogy a titkos szertartással változtassa át. Egészen különleges az ő kapcsolatuk, Lenah Rhode-ról szóló szavai mindent elárulnak erről: „Rhode és én lélektársak voltunk. Olyan szerelem fűzött össze bennünket, amely szenvedélyesen, a vér és a halál utáni sóvárgáson és az örökkévalóság rendíthetetlen megértésén alapult. Szeretők voltunk? Néha. Egyes századokban többet, mint máskor. Jó barátok voltunk? Mindig. Összetartott bennünket egy láthatatlan, de annál erősebb kapocs.”
Sokat veszekedtek az átváltozáson, ezért Rhode 170 évre magára is hagyta a lányt, aki ez idő alatt gyűjtötte maga köré a különleges gondossággal kiválogatott férfiakat, akiket maga változtatott vámpírrá. Könyörtelen, kegyetlen szövetséget alakított ki, a vámpírok mindenben követték és mindentől védték királynőjüket. Legveszélyesebb közülük a talpig úriember vámpír, Vicken, akit utoljára változtatott át, és aki erős érzelmeket táplál úrnője iránt.

Rhode azonban visszatért és magával hozta a titkos szertartás tudását, ahhoz, hogy Lenah újra ember legyen, neki a legnagyobb áldozatot kell meghoznia, a végső halál az ár, porrá hamvad majd. Elrendez mindent, új életet biztosít Lenah számára, akinek 100 év hibernálás után egy teljesen új világban kell megállnia a helyét. A lány lesújtva érzi magát Rhode halála miatt, de megkapta amire vágyott, dobog a szíve és újra képes érezni. Egészen jól alakul ez az új élet, barátokra és szerelemre lel, de nem menekülhet a múltja elől. A fekete mágiával magához láncolt szövetsége már keresi őt, és neki legfőbb feladatává válik, hogy mentse előlük a szeretteit.
Nehéz abbahagyni a könyv összefoglalóját, órákat képes lennék még mesélni, mert annyi minden történik, és a szerző mesésen jól tálalja az eseményeket.

Fő erőssége a könyvnek a nagyszerűen felépített és megmagyarázott mitológia, ami félelmetes vámpírlétet tár elénk. Lenah és szövetségesei, mindannyian emberi érzésektől mentesek, gond nélkül elégítik ki a vér iránti igényüket. Nem éreznek semmi emberit, legfeljebb emlékeznek emberi dolgokra, viszont szuperlátásuk és szaglásuk van, ami egyetlen célt szolgál, a lehető leggyorsabban elejteni a prédát. Nem kevésbé erőssége a történetnek az írásmód, ami számomra nagyon kifejező volt. Remek jellemzések, leírások, karakterek teszik igényessé a szöveget, maximális átélést biztosít mind a fizikai mind a mentális hatásokra. Az életről szóló gondolatok pedig ott ragadtak a fejemben, és határozottan az újraolvasós kategóriába sorolták a könyvet.

Imádtam azokat a részeket, amikor Lenah érzékeli a számára új világot, felfedezi az ételek ízét, a zene gyönyörűségét, az öltözködést, az emberi tulajdonságokat. Megtapasztalja a barátságot, a féltékenységet, a szerelmet. Az első emberi csókról nem is beszélve. Az időnként felbukkanó múltbeli jelenetek éles kontrasztot alkotnak a mai világgal, a vámpír és emberlét kegyetlenül különböző. Nekem Lenah mindkét énjében tetszett, vámpírként igazi klasszikus vérszomjas gonosz volt, emberként nagyon hullámzó érzelmekkel keresi önmagát újra. De mindkét állapotára jellemző, hogy intelligens, erős karakter. Olyannyira megszerettem ezt a lányt, hogy nagy eséllyel indul majd az év női karaktere címért az év végi összesítésben.
A szerelmi szál egyértelműen klisés, Lenah az első napján találkozik Tony-val, aki ázsiai származású srác, hamarosan elválaszthatatlan legjobb barátokká válnak. És ott van az iskola sportembere, a szörfös, izmos Justin, aki minden lány álma, jellemzően a butus szőke karakterrel az oldalán. Mivel Lenah megpróbálja távol tartani magát tőle, persze, hogy Justin rámozdul. A vonzódás kölcsönös, a kapcsolat szépen alakul, és mivel én imádom a kliséket, nagyon szurkoltam nekik.
A szerző valami egészen különleges befejezést alkotott, döbbenetes függővég, amikor már azt hiszed, mindent tudsz, kapsz egy hidegzuhanyt a nyakadba! Egyedül csak az nyugtat meg, hogy a sorozat folytatódik, tehát csak várnom kell egy kicsit és talán fellélegezhetek, ha a kezembe vehetem az Ellopott éjszakákat. Megadom a maximum pontszámot a könyvnek, mert az apró hibákat abszolút elfeledteti a történet eredetisége és külön értékelem a világfelépítés egyediségét.
Ha megtetszett a könyv, ezen a linken előrendelhető!

Borító: Imádom!

Kedvenc karakter: Lenah, Rhode

Szárnyalás:  Minden múltbeli jelenetet imádtam, főleg amiben Rhode is szerepelt.

 
Mélyrepülés: Talán az, amikor Lenah vámpírként ezt mondja magában: Megdobbant a szívem.

Érzelmi mérce:  Korosztálynak megfelelő érzelmek jellemzik a szerelmi szálat, a vámpírok vérengzése pedig hozzátartozik egy ilyen témájú könyvhöz. 15+

Értékelés:

Nyereményjáték:

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hárman nyerhetnek egy-egy példányt a könyvből. Nincs más dolgotok, mint a hat állomáson összeszámolni minden egyes vércseppet. Az alábbi rafflecopter doboz megfelelő sorait kitöltve máris esélyesek vagytok a nyerésre. Szerencse fel!!!!

a Rafflecopter giveaway

További állomások:

06.05.	Kelly & Lupi olvas
06.07.	MFKata gondolatai
06.09	Könyvszeretet
06.11	Dreamworld
06.13	Nem harap a...
06.15	Deszy könyvajánlója

 

Jennifer E. Smith: Létezik térkép a szerelemhez?

Már megtapasztaltuk, hogy ha első látásra nem is, első olvasásra szerelembe eshetünk Jennifer E. Smith könyveivel, és közben megtapasztalhatjuk néhány órácskára, milyen is a boldogság. Most pedig térképpel a kezünkben keressük az utat a szerelemhez.
De a turnénkhoz nem lesz szükség GPS-re, elég, ha egymás után végigjárjátok a tizenkét állomást a tizenkét blogon május 19. és június 10. között.
Az értékelésen kívül olvashattok a nagy New York-i áramszünetről, a nulladik pontról Párizsban és még sok másról.
Közben pedig a játékunk keretében bejárhatjátok Ti is az utat főszereplőinkkel, Owennel és Lucyval a világ körül. És ha ügyesen olvassátok a térképet, három példányt nyerhettek is a könyvből!
Szóval dőljetek csak hátra. Jó utat kívánunk!

Maxim Kiadó, 2014
354 oldal
Fordította: Komáromy Zsófia
Goodreads: 3,80
Besorolás: YA, realista, romantikus

"Lucy a huszonnegyedik emeleten lakik. Owen az alagsorban él. Nem meglepő tehát, hogy pont félúton találkoznak: beragadnak a liftben két emelet közé New York-i társasházukban, amikor egy áramszünet megbénítja az egész várost. Miután kiszabadítják őket, Lucy és Owen egész éjjel a sötét utcákon sétálnak együtt, a Manhattan fölött kivehetővé váló csillagok ritka látványát csodálva. Ám amint visszakapcsolnak a fények, az élet is visszatér a régi kerékvágásba. Lucy hamarosan külföldre költözik a szüleivel, Owen pedig nyugatra indul az édesapjával. A rövid, együtt töltött idő mindkettejükre nagy hatást gyakorol. És ahogy az élet Edinburghba, San Franciscóba, Prágába és Portlandbe sodorja őket, Lucy meg Owen folyamatosan tartják a kapcsolatot, képeslapokkal, időnként e-mailben, vagy éppen telefonon. De vajon megtalálják a módját – bármely kicsi is rá az esély –, hogy viszontláthassák egymást?
Jennifer E. Smith éleslátással teli és csodálatosan romantikus új regénye bizonyítja, hogy a világ közepe nem feltétlenül egy hely. Néha lehet akár egy személy is."

Jennifer E. Smith már jó pár, bájos romantikával átszőtt regényével bizonyított a magyar olvasók számára is, és ez most sincs másként. Ismét két fiatal, sok bonyodalommal átszőtt szerelmi története van terítéken, egy meglepően izgalmas alappal megspékelve.

Lucy egy öttagú, elég jómódú család legkisebb tagjaként él New Yorkban, egy minden luxussal felszerelt

Lucy

társasházban. Látszólag mindene megvan, mégis magányos. A testvérei kirepültek, a szülei pedig boldogan utazgatnak KETTESBEN, Lucyt hátrahagyva.

Owen is magányos. Nemrégiben veszítette el az édesanyját és sem ő, sem az édesapja nem képes ezt feldolgozni. Az apja pedig annyira belemélyed a gyászába, hogy még a napi feladatait is alig tudja ellátni, így szinte a fiú látja el őt is. Ráadásul a szeretett városukból, ahol az ismerőseik, barátaik vették körül őket, beköltöznek New Yorkba, ugyanannak a háznak az alagsorába, ahol Lucy is él, gondnokként és mindenesként. 

Normál esetben a két fiatalnak szinte semmi esélye nem lenne találkozni, kapcsolatot kialakítani pedig még kevésbé, de a véletlen közbeszól.

A fiú utálja a várost, így gyakran a háztetőre menekül, hogy egy kis levegőhöz jusson. Ide indul, pont azzal a lifttel, amivel Lucy is épp hazafelé igyekszik. És ekkor jön egy áramszünet, ami a két fiatalt összezárja egy időre, ami épp elég ahhoz, hogy annyira megismerjék a másikat, hogy még az utána következő estét és éjszakát is együtt töltsék. Valami különleges alakul ki köztük, ami attól függetlenül, hogy másnap elsodródnak egymástól, mégsem tudja őket végleg elszakítani. Nem beszélnek meg semmit, de mind a kettőt mégis valami húzza a másikhoz. Felismerik a másikban a rokonlelket és azt, hogy szükségük van egymásra.

Owen

Pár nappal ezelőtt pont Lolánál írtam le, hogy mennyire imádom, ha egy regény olvasása közben "csak" simán élvezem a történetet, egyszerűen csak jó olvasni anélkül, hogy lerágnám a körmömet, idegeskednék a szereplők néha őrült viselkedése miatt, nem félek, nem izgulok. Na ennél a regénynél ugyanezt éreztem. Az írónő gyönyörűen ír, élmény minden sorát elolvasni. 

A történet pedig leginkább három dologgal fogott meg nagyon:

1. Az alaptörténet. 

Egész gyerekkoromat egy lakótelepen töltöttem, a 9.emeleten laktunk, ahová lifttel közlekedtünk.A lift persze elromlik, hol velünk, hol nélkülünk, én pedig sokszor fantáziáltam arról, hogy milyen lenne, ha nem az alattunk lévő idős nénivel vagy a szomszédunkkal ragadnék be a liftbe, hanem valaki mással? Valaki érdekes, ismeretlen idegennel? (jó, akkor még kevésbé volt ilyen zaklatott és durva a világ). 

Persze ez sosem történt meg, de itt élvezettel olvastam, hogy mással viszont megtörtént és jó vége lett:-).

2. A rengeteg utazás

Imádok utazni - de ezt szerintem már tudjátok. A főhőseink is rengeteget utaznak, ki önszántából, ki

Áramszünet New Yorkban

kényszerből - Lucy Európát járja be, Owen pedig közben az Egyesült Államokat. De végül is teljesen mindegy, hogy merre jársz, ha célba érve megtalálod az adott város / hely szépségét. Lucy és Owen pedig megtalálta. Még úgy is, ha csak azért tették, hogy a másiknak mesélhessenek róla. Ráadásul olyan helyeken jártak, amit én is szívesen megnéznék: Edinburgh, Róma, Chicago, Seattle, San Francisco...

A kezdeti helyszínről, New Yorkról is lenyűgöző volt így olvasni, hogy részese lehetettem a városnak úgy is, ahogyan kevesen írnak róla: sebezhetően egy áramszünet miatt. Azért őszinte leszek, én nem biztos, hogy le mertem volna úgy merészkedni a városba, ahogy Owenék tették - de én nem élek ott, ráadásul biztos, hogy túl sok krimit láttam:-).

3. Lucy  "molysága"

Imádom, ha egy főhős szeret olvasni, ezzel valahogy mindig közelebb érzem magamhoz az adott szereplőt. És Lucy nemcsak olvasott, de mindig olyan könyvet olvasott, ami az adott városhoz volt kapcsolható - Párizsban A kis herceget, Rómában a Julius Ceasart és még sorolhatnám. Ez még különlegesebbé tette a könyvimádatát.

Persze a szereplők mellett sem tudok elmenni szó nélkül. A két fiatal közül Owent éreztem közelibbnek, neki valahogy jobban át tudtam érezni a fájdalmát. Egy fiatal fiú, akinek az élet nem osztott jó lapokat, így korán fel kellett nőnie. Ettől függetlenül mégsem savanyodott be, képes a világ szebbik részét észrevenni és ha kell, akkor nagyon tud szeretni.

Lucy pedig első ránézésre egy életvidám fiatal lány, akinek túl sok problémája nincs a világban, de ahogy az ő szemszögét is megismerjük, láthatjuk, hogy azért nála is vannak problémák. Szerettem, hogy a sok mostanság olvasott "lázadó" mellett ő azért kitart a szülei mellett, még akkor is, ha azok korántsem tökéletesek. Azért persze ő sem hibátlan, de így lesz életszerű és szerethető a karaktere.

Sajnos azért volt egy kis negatívum is, ami miatt nem lesz maximum pontszámos a könyv. Ez pedig a kémia. Owen és Lucy tündériek együtt, de én picit többet vártam a kapcsolatukból. Egy éjszakát töltenek együtt - ahol csak beszélgetnek, ismerkednek a másikkal - és ez akár elég is lehetne egy "sohanemtudlakelfelejteni" kapcsolathoz, de itt valahogy ezt nem éreztem. Külön-külön imádtam őket, de ebből a kapcsolatból inkább egy mély barátságot éreztem ki, hiszen a közös kaland összehozta őket, de nekem ez még kevés volt ahhoz, hogy ilyen időn és téren túl átívelő hatalmas szerelem legyen belőle ilyen hamar...

De érdekes módon voltak olyan helyzetek, ahol viszont éreztem kémiát, holott nem kellett volna - példának okáért Lucy és Liam (Liam volt Lucy skót "lovagja") között sokkal inkább éreztem azt, amit Owen és Lucy között kellett volna!:-)

Ettől az aprócska hibától eltekintve nagyon szerettem ezt a regényt; ahogy Jennifer többi regénye, úgy ez is tökéletes kikapcsolódást nyújthat akár egy olyan borús hétvégén, mint amilyeneket mostanság kell elviselnünk, vagy akár nyári melegben, strandidőben elnyúlva a vízparton.

Borító: Semmi különleges, beleillik a sorozat többi darabjába.

Kedvenc karakter: Owen, Lucy, Liam

Szárnyalás: Lucy könyvimádata

Mélyrepülés: Owenék "hontalansága"

Érzelmi mérce: kedves, aranyos YA történet, és minden ennek a jegyében zajlik (azért picivel több kémiát el tudtam volna viselni a szereplők között:-)

Értékelés:

Blogturné extra - Interjú az írónővel

Ha csak három könyvet vihetnél magaddal egy lakatlan szigetre, akkor melyek lennének azok és miért?
Ezt a nehéz kérdést! Azt hiszem, A nagy Gatsby-t, A könyvtolvajt és valamit Dickenstől, talán a David Copperfieldet vagy a Közös barátunkat. Bár nagy a kísértés, hogy csaljak és a Harry Potter sorozatot válasszam egyiknek... 

A legtöbb könyvedben a fő téma a szerelem - miért a szerelmet választottad?

Azt hiszem, hogy majdnem minden könyv alapjául a szerelem szolgál, akár romantikus a könyv, akár nem. Igyekszem megtalálni az egyensúlyt a szerelmi és a családi történet között a könyveimben, de határozottan romantikus vagyok, így ez az, amiről igazán szeretek írni...

A The Storm Makers eléggé eltér a legtöbb könyvedtől, élvezted, hogy valami teljesen másról írtál?
Igen! Ezt valójában - egyfajta kihívásként vettem magamnak, hogy valami teljesen mást csináljak. Az összes többi könyvem realista fikció, így ezelőtt soha nem kellett világfelépítéssel bajlódnom, és ezt nagyon érdekesnek találtam. Majd egyszer szeretném újra kipróbálni.

Hogyan találod ki a könyv címeket? Már akkor tudod, hogy mi lesz a címük, amikor elkezded írni őket?
Néhányuk címe a könyvből származik, olyan sorokból, amelyek mintha kiugranának a könyvből - így voltam a Vajon létezik szerelem első látásra és a Milyen is a boldogság könyveknél. Mások csak beleillenek a témába, mint például az új könyvemnél, a Létezik-e térkép a szerelemhez-nél. De akárhogy is nézem, szinte soha nem adok címet az elején. A legtöbbjük a 11. órában jön!

Mely könyvek voltak legnagyobb hatással rád az életben? És van kedvenc YA könyved?
Úgy nőttem fel, hogy azokat a könyveket szerettem, amelyek szomorúak és édesek voltak és tele voltak szívvel. A kedvenceim között voltak: a Híd Terabithia földjére, Ahol a vörös páfrány nő és az Örök kaland, ezeket a mai napig gyakran újraolvasom. A mostaniak közül pár kedvenc: A könyvtolvaj, a Csillagainkban a hiba és a Csodácska. De van még annyi más is - lehetetlenség felsorolni mindet!

Van-e bármi olyan dolog, ami különösen nagy kihívást jelent az írásnál?
A nagy Nora Ephront fogom idézni, aki azt mondta: “A legnehezebb dolog az írásban, maga az írás.”

Az összes könyved közül van kedvenced?
Azt hiszem, mindig az a legkedvesebb, amin épp dolgozom az adott pillanatban, mivel az áll akkor a legközelebb hozzám. De ha választanom kell, akkor talán a Vajon létezik-e szerelem első látásra könyvet választanám - ez volt az, amit leginkább élveztem megírni és nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy annyira jó volt a fogadtatása.

Kindle vagy papírkönyv?
Papírkönyv

Összegeznéd az új könyvedet 10 szóban?
Egy szerelmi történet, ami egy nagyon sötét liftben kezdődik el.

A történeteid közül van bármelyiknek valós alapja?
Néhány könyvem határozottan olyan dolgok alapján készült, ami a valós életben is megtörtént velem - repülés egy barátságos idegennel, egy rossz helyre küldött e-mail, áramszünet New Yorkban - de aztán gyorsan átváltanak tiszta fikcióvá. Az életem korántsem annyira drámai, hogy néhány oldalnál többet megtöltsön - és nekem ez így teljesen jó!

A könyved borítói gyönyörűek. Aktív szerepet játszol a kiválasztásukban?
Nem, csak nagyon szerencsés vagyok! A kiadómnál van egy csodálatos borító tervezőm, Liz Casal, aki egy valóságos zseni és valami elképesztő munkát ad ki a keze alól.

Melyik történetedben lennél főszereplő?
Egyáltalán nem bánnám, ha olyan valaki mellett ülhetnék, mint Oliver, a Vajon létezik szerelem első látásra könyvben...

Melyik karakterre hasonlítasz leginkább?
Hogy őszinte legyen, azt hiszem mindegyikből van bennem egy kis darab...

A szereplőidet valós személyekről mintázod?
Legtöbbször nem, de néha, ha egy barátom mond egy jó viccet vagy van egy vicces története a tinédzser korszakából vagy mond valami különösen érdekeset, akkor hajlamos vagyok megírni. Szégyentelen hallgatozóvá válltam!

Hiszel az első látásra szerelemben?
Igen! Soha nem történt meg velem, de optimista vagyok és szívből romantikus, így szeretném azt hinni, hogy ez lehetséges...

Randiznál a könyveid szereplőivel?
Ha 15 évvel idősebbek lennének vagy én lennék 15 évvel fiatalabb… akkor igen, feltétlenül! Ki ne akarna ezekkel a srácokkal randizni, igaz?

Hogyan sikerült elérni, hogy az első könyved megjelenjen? Egyszerű volt?
Viszonylag könnyen jelent meg az első könyvem, de előtte írtam két regényt, amik nem jelentek meg, így ebben az értelemben, hosszú út volt - de sok szempontból viszont nagyszerű tanulási tapasztalat. Nem hiszem, hogy valaha megírtam volna azt a könyvemet, amit végül kiadtak, a másik két kiadatlan nélkül. Minden könyv lépcsőfok volt a következőhöz...

Hogyan befolyásolta az írásodat a St Andrews-ban töltött időd és a többi oktatásod, ha egyáltalán befolyással voltak rá?
Az év, amit a St. Andrews-ban töltöttem, életem egyik legjobb tapasztalata volt. A kreatív írás programjuk csodálatos volt, de ezen felül, az, hogy egy ilyen gyönyörű helyen lehettem és írhattam, már az maga igazi ajándék volt. Nem tudom elmondani, mennyire imádtam ott lenni.

Forrás: the Guardian

Nyereményjáték:

A Létezik térkép a szerelemhez? főszereplőit elválasztják a kilométerek. A távolság egyre nagyobbra nő közöttük, miközben Owen Amerikát, Lucy pedig Európa nagyvárosait járja be. Mégis sikerül áthidalniuk a kettejük közötti sok-sok mérföldet, képeslapok segítségével.

Ha velünk tartotok a játékban, akkor Ti is megkapjátok a saját térképeteket Lucy és Owen történetéhez!

Nincs más dolgotok, mint megfejteni, melyik városok szerepelnek az egyes állomásokon található képeslapokon, majd ezeket minden nap beírni a Rafflecopter doboz megfelelő soraiba.Ha ügyesek vagytok és a szerencse is mellétek áll, megnyerhetitek a 3 darab Létezik térkép a szerelemhez? kötet egyikét, hogy a lapokon keresztül Ti is Owenékkel kalandozhassatok.

a Rafflecopter giveaway  

A blogturné további állomásai:

Május 19 - Deszy könyvajánlója

Május 21 - Angelika blogja

Május 23 - Always Love a Wild Book

Május 25 - Book Heaven

Május 27 - MFKata gondolatai

Május 29 - Roni olvas

Május 31 - Dreamworld

Június 2 - Kelly Lupi olvas

Június 4 - Nem harap a...

Június 6 - Bibliotheca Fummie

Június 8 - CBooks

Június 10 - Zakkant olvas