John Green: Alaska nyomában

Gabo Kiadó  2011
248 oldal
Goodreads: 4,12 (718ezer értékelés)
Besorolás: YA

John Green debütáló regénye az Alaska nyomában számos díjat söpört be a 2005-ös első kiadása óta. Végre nálunk is megjelent és nagyon remélem, hogy ez csak a kezdet, a Paper Towns című könyve szintén nagyon népszerű.

A könyv első fellapozásánál szembesül az olvasó, hogy nem mindennapi szerkesztésű történetről van szó, az első oldal "Azelőtt" címmel kezdődik, és indul a  visszaszámlálás, "százharminchat nappal azelőtt" szakaszcímmel. A labda feldobva, várjuk, mi az a nagy dolog, ami történni fog. 

Miles "Pufi" Halter bentlakásos előkészítőbe iratkozik, hogy növelje az esélyeit egy jó egyetemre való bejutáshoz. A koleszban Chip Martin, az "Ezredes" szobatársa lesz, aki egy két lábon járó atlasz, hobbija megjegyezni a földrajzi neveket. Pufi sem marad le mögötte, ő meg régóta gyűjti a híres emberek haláluk előtti utolsó mondatait. A baráti körhöz tartozik még Takumi, a japán srác, és Alaska. A lány, aki pontosan olyan, mint a korosztálybeli fiúk álma, dögös, vagány, szeret flörtölni, ugyanakkor okos, korrepetálja a barátait, kiáll a női jogokért és autista gyerekeket akar tanítani, ha felnő.  Hozzá tartozik egy sötétebb oldal is, erősen dohányzik, időnként mértéktelenül iszik, kiszámíthatatlanul bekattan, de mégis, mindezekkel együtt a barátai nagyon odavannak érte. A  diákok közötti társadalmi ellentétek miatt ősidők óta  rendszeresek a szívatások, a tanárokat kijátszva folyamatosan vérkomoly terveket szőnek és valósítanak meg. Az egyik ilyen többnapos akció alatt, egy éjszakai beszélgetés során kerülnek a felszínre olyan  titkok, melyek meglepetéseket okoznak a társaság tagjainak, és lassan elindul az a bizonyos lavina.

Engem megragadott a történet,  egyrészt a személyes útkeresés minden viszontagságát átérezhettem Pufi szemszögéből. Másrészt a manapság nagyon aktuális problémák, a fiatalkori depresszió és öngyilkosságra való hajlam hatása a közvetlen környezetre az érintettek oldaláról nézve nagyon elgondolkodtató volt. A mi lett volna, ha... kérdés. 

Alaska nagyon szerethető karakter, én legalábbis minden rossz tulajdonságával együtt igencsak bírtam, és amit meg egyenesen csodáltam benne, az a spontán reakciói. Pufi is kedves karakter, határozottan fejlődött a többi támogató karakterrel együtt. Ráébred a hibáira és megtalálja a kiutat. (Végig lehetett érezni valamiféle önéletrajzi feelinget Pufi karakterében, ami nem negatívum.)

Bár ifjúsági irodalom, én inkább csak 16 éven felülieknek ajánlanám. Sok benne a bagózás, piálás, időnként pornóba hajló jelenetek is.

Borító: Nem értem a magyar borítót, nem esik le a nyilak jelentése. Mennyivel kifejezőbb az eredeti!!
 
Kedvenc karakter:Alaska

Szárnyalás: A fejezetek tagolása-szerkesztése nagyon jó ötlet.   És a legfontosabb szárnyalás: Alaskát hiába követed, sosem fogod megérteni.

Mélyrepülés: Miért nem volt valami jel??? Az utolsó oldalig vártam valami csodára.

Érzéki mérce: Tulajdonképpen egy 18 éves fiú agyában vagyunk, a többit találjátok ki.

Értékelés: