
415 oldal
Goodreads: 4,12
Fordította: Molnár Edit
Besorolás: YA, fantasy
Maggie Stiefvater neve nem ismeretlen a magyar olvasók körében, hisz a Mercy Falls farkasai sorozatával már hatalmas rajongótáborra tett szert. Őszintén bevallom, én még nem olvastam tőle semmit - szégyenszemre még farkas imádóként sem -, de ennek a könyvnek a fülszövege, a borítója és az ismerősök véleménye alapján úgy éreztem, hogy ez lesz az első Stiefvater könyv, amivel megismerkedem.
Blue látó/jós családból származik.Bár ő nem rendelkezik semmilyen különleges képességgel, „csak” annyival, hogy
felerősíti a többiek energiáját, de Szent Márk éjjelén mindig elkíséri az
édesanyját a helyi templomkertbe, hogy a segítségével könnyebben lássák meg, ki
fog az elkövetkezendő 12 hónap során meghalni. A lány még sosem látott senkit,
de ebben az évben egy Gansey nevű fiú jelenik meg előtte, aki látszólag a
közeli patinás Aglionby nevű magániskola tanulója. Blue-t első megdöbbenése
után felvilágosítják a többiek, miszerint ő csak két esetben láthat szellemet
ezen az éjszakán, ha vagy ő a fiú igaz szerelme, vagy pedig ő ölte meg őt. És
Blue esetében az egyik lehetőségből szorosan következhet a másik, hisz már
fiatalon figyelmeztették arra, hogy sosem csókolhat meg senkit, mert annak a személynek
a halálát fogja okozni. A lány úgy érzi, hogy a fiút valamilyen módon figyelmeztetnie
kellene, de kettejük útja hamarabb keresztezi egymást, mint ahogy gondolnák, hisz
Gansey három másik barátjával együtt egy furcsa küldetésen dolgozik. Ehhez
pedig szükségük van a látókra is, így akarva-akaratlanul, de összefutnak
Blue-val és együtt próbálnak kibogozni egy hétköznapi és természetfeletti
veszélyekkel tarkított legendát.
![]() |
Owen Glendower |
Maga a történet és az ötlet nagyon jó, nagyon tetszett, hogy egy ismert
legenda megfejtésébe bonyolódik a kis társaság, mindezt rengeteg természetfeletti szállal
megspékelve. Érdekes volt Owen Glendower (Owain
Glyndŵr), Wales hercegének a történetét megismerni és a híres és rejtélyes Ley-vonalak is fontos szerepet kaptak a regényben.
Ezenfelül az
egyik nagy csavar a történetben – bár tippeltem, hogy azzal a szereplővel nincs
minden rendben – akkorát ütött, hogy utána több, Supernatural (Odaát) rajongó
ismerősömmel is hosszú órákig próbáltuk ezt értelmezni:). Azt hittem, hogy több, mint 7 évad Supernatural végignézése után már nem tud senki újat mutatni a számomra ebben a témában, de Maggie-nek mégis sikerült.
A másik nagyon jól megírt rész a négy fiú története. Maga a regény két főbb
szálon fut, az egyiken Blue-t és családját, a másikon pedig a négy fiú életét
és a nyomozásukat követhetjük nyomon, majd később persze a két szál összeér, és
onnantól egy közös szálat alkot tovább.

Ez a rész nagyon jól kidolgozott, élvezettel olvastam, hisz hol
szívmelengető, hol humoros, hol szívszorító volt a történetük, hogy mi hozta
őket össze és hogyan képesek az ennyire különböző hátterű fiúk barátként, egy
csapatot alkotni. Gansey mániája a legenda megfejtése és a többiek, bár nem túlságosan érdekli őket ez az egész, mégis segítik őt, a fiú viszont cserében a kis csapat összetartó ereje lesz és pénzt, kapcsolatot, időt nem kímélve a barátai mellett áll. Megható az összetartásuk. Mindegyik szereplőnél érezni,
sejteni, hogy mi lesz a sorsa a történetben és a kezdeti sejtéseim szinte
minden esetben beigazolódtak.

Ráadásul a könyv elején egyszerre zúdított ránk az írónő rengeteg szereplőt
és eleinte csak kapkodtam a fejem, hogy ki kicsoda és mi lehet a szerepe. Így
miközben próbáltam a szereplőket memorizálni és odafigyelni rájuk, fontos
információk vesztek el a történettel kapcsolatban, amikre csak akkor döbbentem
rá, amikor a könyv elejét újraolvastam. Valahogy végig úgy éreztem, hogy a fiúk része élvezhető történetnek lett
megírva, de amikor Blue részeihez értem, akkor nyögvenyelőssé vált az egész. Szerény véleményem szerint a négy fiú elvitte volna magában is a regényt, bár akkor hol marad a szerelmi szál, ami a női olvasók nagy részénél alapkövetelmény?:)
Na igen.. a szerelmi szál, ami a könyv fülszövege szerint annyira hangsúlyos. Hát.. Ez
annyira halovány, hogy szinte nem is létezik. Valami alakul Blue és két fiú
között is!.. de mégis.. túl sok kémiát sehol nem éreztem a
szereplők között. Ez a történet (egyelőre) nem erre van kihegyezve, úgyhogy aki
emiatt olvasná, az csalódni fog. Viszont aki szereti a rejtélyeket, a természetfelettit, szeret nyomozni, annak tetszeni fog a könyv.
![]() |
Uffingtoni fehér ló |
Ahogy fentebb említettem, még nem olvastam másik könyvet az írónőtől, így
nem tudom összehasonlítani a többivel. Hogy a fordítással volt gond, vagy az
írónő ír eleve néha ennyire zavarosan, nem tudom... Viszont, ha ezeken a hibákon túl tudunk lépni, akkor egy nagyon izgalmas,
lebilincselő történetet kapunk, imádni való fiú szereplőkkel és olyan függővéggel, ami
arra késztet, hogy azonnal akard olvasni a következő részt:).. (én is várom nagyon!)
Ui: a könyv utolsó mondatát valakivel, aki már olvasta, nagyon szívesen átbeszélném,
mert rengeteg kérdésem és teóriám lenne ezzel kapcsolatban:).
Borító: az
eredeti borítót tartotta meg a kiadó, ami szerintem tökéletes.
![]() |
Hollófióka |
Kedvenc karakter: Ronan, Adam és „Láncfűrész”
Szárnyalás: a négy fiú barátsága és összetartása + Ronan gyengéd viselkedése
„Láncfűrész” iránt
Mélyrepülés: Noah titka
Érzéki mérce: inkább az erőszakos jelenetek miatt mondanám 14 éven
felülieknek a könyvet
Értékelés:
Én is olvastam, bennem is rengeteg kérdést vetett fel ez az utolsó mondat, hogy mit is takar ez, bár még sehogy sem sikerült magamnak épkézláb magyarázatot alkotnom.
VálaszTörlésNekem vannak teóriáim:).
VálaszTörlésPl - húh, próbálok nem spoilerezni:)) - abból indulj ki, hogy Ronan mit mondott, honnan szerezte..
Utána a történetben lévő nagy csavarra gondolj, ami az egyik szereplővel kapcsolatos.. Lehet, hogy ugyanolyan?
Na jó, ezzel most szerintem jobban megkavartalak:) - remélem érted, hogy mit akarok mondani:).
Szerintem ebben az ötletben van valami.
TörlésÉn is annyit nevetek ezen a Láncfűrész néven.. Amikor először feltűnt, akkor is hatalmas volt, de utána végig ezen vigyorogtam.:D
VálaszTörlésViszont én sem értettem az utolsó mondatot, hogy az most miért, és hogyan, és ... szóval ezzel kapcsolatban nekem is sok kérdésem van. Majd kiderül, mindenesetre én teljesen teória hiányos vagyok perpillanat. :)