KMK ÚJ KÖNYVEK Katt a képre!!!

2013. január 5., szombat

Maggie Stiefvater: The Raven Boys - A Hollófiúk


Könyvmolyképző 2012
415 oldal
Goodreads: 4,12
Fordította: Molnár Edit
Besorolás: YA, fantasy

Maggie Stiefvater neve nem ismeretlen a magyar olvasók körében, hisz a Mercy Falls farkasai sorozatával már hatalmas rajongótáborra tett szert. Őszintén bevallom, én még nem olvastam tőle semmit - szégyenszemre még farkas imádóként sem -, de ennek a könyvnek a fülszövege, a borítója és az ismerősök véleménye alapján úgy éreztem, hogy ez lesz az első Stiefvater könyv, amivel megismerkedem.

Blue látó/jós családból származik.Bár ő nem rendelkezik semmilyen különleges képességgel, „csak” annyival, hogy felerősíti a többiek energiáját, de Szent Márk éjjelén mindig elkíséri az édesanyját a helyi templomkertbe, hogy a segítségével könnyebben lássák meg, ki fog az elkövetkezendő 12 hónap során meghalni. A lány még sosem látott senkit, de ebben az évben egy Gansey nevű fiú jelenik meg előtte, aki látszólag a közeli patinás Aglionby nevű magániskola tanulója. Blue-t első megdöbbenése után felvilágosítják a többiek, miszerint ő csak két esetben láthat szellemet ezen az éjszakán, ha vagy ő a fiú igaz szerelme, vagy pedig ő ölte meg őt. És Blue esetében az egyik lehetőségből szorosan következhet a másik, hisz már fiatalon figyelmeztették arra, hogy sosem csókolhat meg senkit, mert annak a személynek a halálát fogja okozni. A lány úgy érzi, hogy a fiút valamilyen módon figyelmeztetnie kellene, de kettejük útja hamarabb keresztezi egymást, mint ahogy gondolnák, hisz Gansey három másik barátjával együtt egy furcsa küldetésen dolgozik. Ehhez pedig szükségük van a látókra is, így akarva-akaratlanul, de összefutnak Blue-val és együtt próbálnak kibogozni egy hétköznapi és természetfeletti veszélyekkel tarkított legendát.
Owen Glendower

Maga a történet és az ötlet nagyon jó, nagyon tetszett, hogy egy ismert legenda megfejtésébe bonyolódik a kis társaság, mindezt rengeteg természetfeletti szállal megspékelve. Érdekes volt Owen Glendower (Owain Glyndŵr), Wales hercegének a történetét megismerni és a híres és rejtélyes Ley-vonalak is fontos szerepet kaptak a regényben.
Ezenfelül az egyik nagy csavar a történetben – bár tippeltem, hogy azzal a szereplővel nincs minden rendben – akkorát ütött, hogy utána több, Supernatural (Odaát) rajongó ismerősömmel is hosszú órákig próbáltuk ezt értelmezni:). Azt hittem, hogy több, mint 7 évad Supernatural végignézése után már nem tud senki újat mutatni a számomra ebben a témában, de Maggie-nek mégis sikerült.

A másik nagyon jól megírt rész a négy fiú története. Maga a regény két főbb szálon fut, az egyiken Blue-t és családját, a másikon pedig a négy fiú életét és a nyomozásukat követhetjük nyomon, majd később persze a két szál összeér, és onnantól egy közös szálat alkot tovább.
A fiúk mindegyike nagyszerű karakter, mindet másért lehet szeretni. A főszereplő a nagyon gazdag családból származó Gansey, aki az ész és a vezető a társaságban. Ott van mellette a szegény sorból feltörekvő, ösztöndíjas, hatalmas igazságérzettel rendelkező, szerény Adam, de persze nem hagyhatjuk ki Ronant, az örök lázadót, aki bármerre jár, csak bajt kavar és végül Noah-t, a legcsendesebb fiút a csapatból. A nagy kedvencem közülük persze Ronan lett. Imádom a karakterét, őt szerintem minden rosszfiút kedvelő olvasó imádni fogja szintúgy. Kifelé először egy nagyszájú, züllött, bajkeverőnek tűnik, de ahogy jobban megismerjük, hamar kiderül, hogy a barátaira odafigyel és bármit megtesz értük. És ahogy a kis hollóját, Láncfűrészt (ezen a néven azóta is egyfolytában vigyorgok:) imádja és gondozza! Teljesen a szívembe lopta magát.

Ez a rész nagyon jól kidolgozott, élvezettel olvastam, hisz hol szívmelengető, hol humoros, hol szívszorító volt a történetük, hogy mi hozta őket össze és hogyan képesek az ennyire különböző hátterű fiúk barátként, egy csapatot alkotni. Gansey mániája a legenda megfejtése és a többiek, bár nem túlságosan érdekli őket ez az egész, mégis segítik őt, a fiú viszont cserében a kis csapat összetartó ereje lesz és pénzt, kapcsolatot, időt nem kímélve a barátai mellett áll. Megható az összetartásuk. Mindegyik szereplőnél érezni, sejteni, hogy mi lesz a sorsa a történetben és a kezdeti sejtéseim szinte minden esetben beigazolódtak.

Amivel gondom volt, az a másik szál, Blue és a „családja”. A lány eleve nem egy jól megírt karakter, nem igazán tudtam vele azonosulni, beleélni magam a problémáiba és a családja pedig kifejezetten egy nagy káosz volt a számomra. Egy házon belül élt Blue az anyukájával, a nagynénjével és az unokatestvérével, akik mind jósok, médiumok. Plusz még ott volt az édesanyja két legjobb barátnője is. Ez a szál nekem „sok” volt, a szereplők pedig kiforratlanok. Még a könyv végére se tudtam ezt a részt teljesen letisztázni magamban, és ha most visszakérdezné bárki, hogy meséljek ebben a „jövendőmondó központban” élőkről, nagy bajban lennék.
Ráadásul a könyv elején egyszerre zúdított ránk az írónő rengeteg szereplőt és eleinte csak kapkodtam a fejem, hogy ki kicsoda és mi lehet a szerepe. Így miközben próbáltam a szereplőket memorizálni és odafigyelni rájuk, fontos információk vesztek el a történettel kapcsolatban, amikre csak akkor döbbentem rá, amikor a könyv elejét újraolvastam. Valahogy végig úgy éreztem, hogy a fiúk része élvezhető történetnek lett megírva, de amikor Blue részeihez értem, akkor nyögvenyelőssé vált az egész. Szerény véleményem szerint a négy fiú elvitte volna magában is a regényt, bár akkor hol marad a szerelmi szál, ami a női olvasók nagy részénél alapkövetelmény?:)

Na igen.. a szerelmi szál, ami a könyv fülszövege szerint annyira hangsúlyos. Hát.. Ez annyira halovány, hogy szinte nem is létezik. Valami alakul Blue és két fiú között is!.. de mégis.. túl sok kémiát sehol nem éreztem a szereplők között. Ez a történet (egyelőre) nem erre van kihegyezve, úgyhogy aki emiatt olvasná, az csalódni fog. Viszont aki szereti a rejtélyeket, a természetfelettit, szeret nyomozni, annak tetszeni fog a könyv.

Uffingtoni fehér ló
Ahogy fentebb említettem, még nem olvastam másik könyvet az írónőtől, így nem tudom összehasonlítani a többivel. Hogy a fordítással volt gond, vagy az írónő ír eleve néha ennyire zavarosan, nem tudom... Viszont, ha ezeken a hibákon túl tudunk lépni, akkor egy nagyon izgalmas, lebilincselő történetet kapunk, imádni való fiú szereplőkkel és olyan függővéggel, ami arra késztet, hogy azonnal akard olvasni a következő részt:).. (én is várom nagyon!)

Ui: a könyv utolsó mondatát valakivel, aki már olvasta, nagyon szívesen átbeszélném, mert rengeteg kérdésem és teóriám lenne ezzel kapcsolatban:).

Borító: az eredeti borítót tartotta meg a kiadó, ami szerintem tökéletes.

Hollófióka
Kedvenc karakter: Ronan, Adam és „Láncfűrész”

Szárnyalás: a négy fiú barátsága és összetartása + Ronan gyengéd viselkedése „Láncfűrész” iránt

Mélyrepülés: Noah titka

Érzéki mérce: inkább az erőszakos jelenetek miatt mondanám 14 éven felülieknek a könyvet

Értékelés:

4 megjegyzés:

  1. Én is olvastam, bennem is rengeteg kérdést vetett fel ez az utolsó mondat, hogy mit is takar ez, bár még sehogy sem sikerült magamnak épkézláb magyarázatot alkotnom.

    VálaszTörlés
  2. Nekem vannak teóriáim:).
    Pl - húh, próbálok nem spoilerezni:)) - abból indulj ki, hogy Ronan mit mondott, honnan szerezte..
    Utána a történetben lévő nagy csavarra gondolj, ami az egyik szereplővel kapcsolatos.. Lehet, hogy ugyanolyan?
    Na jó, ezzel most szerintem jobban megkavartalak:) - remélem érted, hogy mit akarok mondani:).

    VálaszTörlés
  3. Én is annyit nevetek ezen a Láncfűrész néven.. Amikor először feltűnt, akkor is hatalmas volt, de utána végig ezen vigyorogtam.:D
    Viszont én sem értettem az utolsó mondatot, hogy az most miért, és hogyan, és ... szóval ezzel kapcsolatban nekem is sok kérdésem van. Majd kiderül, mindenesetre én teljesen teória hiányos vagyok perpillanat. :)

    VálaszTörlés

Rendszeres olvasók