KMK AKCIÓ

2014. április 4., péntek

David Benioff - Tolvajok tele



A Fumax Kiadó jóvoltából márciusban jelent meg David Benioff Tolvajok tele című könyve. A Blogturné Klub 8 blogger segítségével, március 31. és április 7. között mutatja be nektek Lev és Kolja izgalmas és lehetetlen küldetését a háborúban álló Oroszország havas tájain értékelések, vélemények és extrák segítségével. Kövesd az állomásokat napról-napra, ismerkedj meg ezzel a különleges történettel és legyen Tiéd a hamarosan megjelenő könyv egyike!

Fumax 2014
280 oldal
Fordította: Gy. Horváth László
Goodreads: 4,25 (több, mint 40 ezer értékelésből)
Besorolás: háborús, történelmi

A Trónok harca tévésorozat alkotójának, producerének és forgatókönyvírójának, New York Times bestseller, díjnyertes, közel negyven országban kiadott regénye.
A nácik kegyetlen ostromgyűrűjében vergődő Leningrádban Lev Benyovot letartóztatják fosztogatásért, és egy cellába kerül Koljával, a jóképű fiatal dezertőrrel. Kivégzés helyett azonban elképesztő ajánlatot kapnak, hogy megmenthessék az életüket: egy tucat tojást kell keríteniük a Belbiztonság nagy hatalmú ezredesének, leánya lakodalmi tortájához. Mivel a városba már jó ideje nem jut be semmilyen utánpótlás, lakói elképzelhetetlen mértékben nélkülöznek, éheznek. Lev és Kolja nekivág a lehetetlennek – Leningrád kíméletlen poklában, sőt még az ellenséges vonalakon túl is kutatják a felbecsülhetetlen kincset.
Ebben a megindító, ugyanakkor mulatságos, egyszerre sziporkázó és hátborzongató regényben a második világháborúban átélt kalandok során egy fiú férfivá érésének ízig-vérig modern története is kibontakozik előttünk.
A kötetet a neves műfordító, Gy. Horváth László (Gépnarancs, Pi élete, Széthullott birodalom trilógia stb.) ültette át magyar nyelvre.

II. világháború. A történelem egyik nagy szégyenfoltja. Milliók halálát okozta, még többen szenvedtek, éheztek, váltak földönfutóvá. Ezt a borzalmat rengetegen feldolgozták könyvekben, filmekben, szinte összeszámolni sem lehet, hány történetet olvashatunk róla. A családom férfitagjai miatt ezek közül én is nagyon sokkal megismerkedtem, hiszen apu, az öcsém, a nagypapám, a nagybátyám mind teljesen odavoltak a katonai dolgokért; a II. világháború legnagyobb ütközetei szinte naponta zajlottak le újra és újra nálunk, társas, majd számítógépes játékok formájában, maketteken, filmekben és persze ebből egy idő után én sem tudtam kimaradni - nem véletlen, hogy az érettségi tételek közül legjobban a II. világháború ment, ott szinte a csatákban résztvevő tankok típusát is tudtam:-). Aztán, ahogy elköltöztem otthonról, kiszakadtam ebből a közegből és, hogy őszinte legyek nem is hiányzott és ha lehetett kerültem ezt a témát mindenhol. 
Egészen addig, ameddig David könyvéről nem hallottam. A fülszövege kíváncsivá tett, hisz az általam ismert legtöbb háborús történet mind hatalmas csatákról, katonai akciókról szólt, de a háttér mindig csak leírás volt, kevés szó esett a háború miatt szenvedő emberekről. Ez a könyv pedig nem hősies csatákról, ellenállókról, szól, hanem két fiatal fiúról és a lehetetlennek tűnő küldetésükről, mindehhez körítésként pedig megismerhetjük az ostrom alatt álló Leningrádot és az ott élő embereket.

A történetet az író nagyapja mondta tollba az unokájának, aki ebből képes volt egy  utolsó pillanatig
izgalmas, szívszorító történetet alkotni. David tud írni. Ez számomra már abból is kiderült, hogy már a prológus is annyira megfogott, annyira érdekesen írta le a nagyszülei életét az Egyesült Államokban pár oldalon keresztül, hogy fel sem tűnt volna, ha nem a háborús történetet olvasom tovább:-). Anno az én nagyszüleim is meséltek történeteket a háborúról, de azok csak aprócska töredékek voltak, nem egy ilyen kerek, egész történet.
A regény főhőse és narrátora Lev, egy zsidó származású, 17 éves fiú, aki úgy dönt, hogy nem menekül el a családjával a németek által fenyegetett városukból, hanem ott marad és "mint férfi", megvédi az otthonát. Persze hamar kiderül, hogy csak annyit tehet, mint a vele egykorú fiatalok, figyelik a bombázókat, oltják a tüzet, de komoly katonai munkát nem végezhetnek. Egy félreértés miatt letartoztatják és Koljával, a jóképű fiatal katonával egy különleges feladatot kell teljesíteniük, 5 napjuk van arra, hogy egy tucat tojást szerezzenek a Belbiztonság egyik ezredese leányának az esküvőjére. A két fiú, pedig más lehetőségük nem lévén elindulnak tojást szerezni. Persze, mondhatnánk azt, hogy ez öngyilkos küldetés és miért nem szöktek meg egyszerűen? A válasz rá egy szó: hová? Tél van, dermesztő hideg, ha menekülnek, akkor vagy a saját katonáik vagy pedig a németek gyilkolják le őket...

Lev és Kolja nem is különbözhetnének jobban egymástól. Lev tapasztalatlan, csendes, visszahúzódó fiú, míg Kolja életvidám, nagyszájú, a nők terén már tapasztalt fiatal férfi. De mégis, ha nem is ők a legtökéletesebb páros, de jól kiegészítik egymást, Kolja imád mesélni, tanítani Levet, aki viszont mintha a bátyjára tekintene; minden szavát issza és felnéz rá. A kettőjük különbözősége persze sok vicces helyzetet teremt és még több vitát, amiket egyszerűen imádtam olvasni:-).
A háború persze borzalmas. Ezen nincs mit szépíteni. De Lev nem is akarja, hanem amit csak tud, részletességgel tár elénk. Az éhezést, az emberi gyarlóságot és hősiességet, ahogyan az emberek a saját habitusuk alapján próbálnak életben maradni. Ki így, ki úgy. Van aki az élete árán is harcol az ellenséggel, van aki inkább kiszolgálja a németeket, amivel csak tudja, van aki pedig bárkit megöl, csak hogy életben maradhasson. Az útjuk során sokféle emberrel találkoznak, akik a legnagyobb örömömre nem lettek csak "fekete-fehér karakterek", mind különleges volt a maga módján, hisz az oroszok között is voltak kevésbé jók és a németek közül sem volt mindenki csak gonosz.
Lev elbeszélései pedig nagyon élőek, velük együtt fáztam, éheztem, menekültem. Amíg olvastam, teljesen abban a világban éltem velük együtt és őszintén bevallom, örültem, amikor a végére érve rájöttem, hogy igen, én most itt élek, ahol béke van és nyugalom, van fedél a fejem felett és van mit ennem. Sosem értettem, hogy a nagymamám miért haragudott mindig, amikor fintorogtunk bizonyos ételekre, vagy otthagytunk bármit a tányérunkon. Most már teljes mértékben megértem és bárcsak elmondhatnám neki, hogy igaza volt. Hiszen ők átélték azt, amiről ez a könyv szól.

A regény végét pedig nagyon megszenvedtem, az író meglepő fordulattal zárta le az egészet. Az egyik szemem azóta is sír, a másik pedig nevet, ha visszagondolok a történetre.
És egy jótanács. Ha befejezted a könyvet, olvasd el újra a bevezetőt. Hidd el, hogy teljesen más értelmet nyer az egész.

Összességében ez a könyv számomra letehetetlen volt. A háború pont ilyen lehetett, borzalmas, megrázó, néha meglepő helyzeteket teremtő. És mindenkinek voltak veszteségei. De a szörnyűségek mellett szövődtek barátságok és szerelmek is, az emberek pedig megpróbáltak túlélni bármi áron.
David Benioff pedig a nagyapja történetét tökéletesen tolmácsolta a mai nemzedéknek és bár tudom, hogy most a Trónok harcával van elfoglalva, de nagyon-nagyon szeretnék még regényeket olvasni tőle. 
A könyvet pedig a néhol megrázó leírások mellett is ajánlanám olvasásra mindenkinek. Higgyétek el, hogy sok mindent átértékel az életében az, aki veszi a fáradságot és megismeri Lev és Kolja történetét.

Borító: Nagyon tetszik. Egyszerű, de ehhez a történethez nem is kell extrább. Maximum az a gond vele, hogy kevésbé figyelemfelkeltő:( (azért megtaláltátok a csirkét rajta?:-)

Kedvenc karakter: Lev és Kolja

Szárnyalás: Kolja humora és életszeretete

Mélyrepülés: nehéz bármit is kiemelni a háború borzalmai közül

Érzelmi mérce: megrázó, néhol humoros, de a háború rányomja a bélyegét az egész történetre.

Értékelés:


Blogturné extra - ételek, italok a könyvből

A háborúk folyamán  mindig először a civilek szenvedtek hiányt mindenből, így az alapvető élelmiszerekből is. Így volt ez a II. világháború folyamán is. A lakosság élelmiszerjegy alapján kapott fejadagot, aminek a mennyisége a háború előrehaladtával egyre inkább fogyadozott. De az ember találékony, mindig is az volt. A könyvben, Lev tolmácsolásában jó pár példát találunk arra, hogy az ostrom alatt lévő lakosság mi mindenből volt képes élelmet kreálni.

Eleinte a két és négylábú jószágok estek áldozatul az éhezésnek:
" Nem voltak galambok sem, összefogdostá és megfőzték őket a Néváról olvasztott jégben. A galambok leölését senki sem kifogásolta. A kutyák meg a macskák már problémásabbak voltak. Októberben hallottuk, hogy valaki megsütötte és négyfelé osztotta a családi ölebet vacsorára; jót röhögtünk rajta, és a fejünket ráztuk, mert nem hittük el, azon tűnődtünk, milyen íze lehet a sózott kutyának - só még volt, só meg akkor is volt, amikor már mindenből kifogytunk. Januárra aztán valóság lett ezekből a pletykákból. Akinek nem voltak összekötettései, már nem tudta táplálni a kedvencét, úgyhogy a kedvencek tápláltak minket."

Aztán persze a házikedvencek is elfogytak és jöttek a mai szemmel már elképzelhetetlennek tűnő "élelmek":

Badajev-sár: ez sima föld volt, amit a "lebombázott élelmiszerraktár aljáról kaparták össze, és át volt itatva megolvadt cukorral."
Könyvtári cukorka: "letépték a könyvek gerincét, lefejtették alóla a csirizt, felolvasztották, és szeletekké fagyasztották, utána meg papirosba csomagolták. Viaszíze volt, de a csirizben protein van, a protein pedig életben tart, úgyhogy a városból éppolyan sebesen tűntek el a könyvek, mint a galambok."

Ha találtak egy-egy valamit, ami tényleg ehető volt, azt csodaszámba ment és majdhogynem lakomát csaptak belőle:
"Vera talált valahol egy fél hagymát, és négybe vágta egy napraforgóolajjal megkent tányéron. Amikor a hagyma elfogyott, fejadagkenyérrel itattuk fel az olaj maradékát. A fejadagkenyérnek nem volt kenyéríze. Még csak ételíze se volt. Amikor a németek szétbombázták a Badajev-raktárakat, a városi pékek rögtönözni kényszerültek. Amit csak hozzá lehetett adni a recepthez anélkül, hogy megmérgeznék a lakosságot, azt hozzáadták a recepthez. Az egész város éhezett, senkinek se jutott elég ennivaló, a kenyeret mégis mindenki szidta: szidták a fűrészporízét, meg hogy mennyire megkeményedik a hidegben. Az embernek beletörött a foga. Még ma, amikor már azoknak az arcát is elfelejtettem, akiket szerettem, még ma is emlékszem annak a kenyérnek az ízére."

De volt, hogy már semmi nem maradt és akkor jött az, ami számunkra elképzelhetetlen, ami azon ismerőseim között, akik olvasták a könyvet, hatalmas megrökönyödést váltott ki, volt, aki rosszul is lett tőle.

(Figyelem, a nyugalom megzavarására okot adó rész következik!!)

Lev és Kolja a "tojásvadászat" közben halottakat talál egy nyírfaliget szélén. Ami nem is lenne különleges, hisz háború van, sokan meghaltak, de...
"Öt fehér holttest feküdt hason a fehér hóban. Téli holtak családja, a halott apa még mindig halott felesége kezét fogta, halott gyerekeik valamivel odébb hevertek. A hullák mellett két kopott bőrönd kinyitva: mindent elvittek belőlük, kivéve néhány törött képkeretet.
A ruhát és a cipőt is lehúzták róluk. A feneküket lenyesegették, mert az a legpuhább hús, abból a legkönnyebb pástétomot meg kolbászt készíteni. Nem tudtam, gépfegyvertűz, kés vagy akna végzett-e a családdal, német tüzérek-e vagy orosz kannibálok."

És ha már kannibálokról esett szó. Sajnos ez is előfordult. A két főhősünk is találkozik velük és látják azt, ami minden józan, épeszű embert éppúgy elborzasztana, mint őket:
"Olajlámpák világították meg a kis lakást, hosszú árnyékunk végigkúszott a falakon, a rongyos szőnyegeken, a sarokban álló szamováron, meg egy fehér lepedőn, ami a szoba túlsó végébe volt akasztva: azt gondoltam, ezel kerítik el a hálófülkét. Amikor az óriás becsukta az ajtót, a lepedő meglebbent, mint női szoknya a szélben. Mielőtt visszahullott volna, feltárult, ami mögötte volt: nem ágy, nem bútor, hanem nagy, fehér húsdarabok kampókon, amelyek egy fűtőcsőről lógtak láncon, s alattuk műanyag lapok fogták  fel a csöpögő levet. Talán egy fél másodpercig azt hittem, disznóhús, talán az agyam próbálta elhitetni a szememmel, hogy nem azt látom amit látok: egy megnyúzott női combot, egy gyermek bordakosarát, egy leszelt kart, amelynek kezéről hiányzott a gyűrűsujj."

Nyereményjáték

A Fumax kiadó által felajánlott két Tolvajok tele példány közül tiéd lehet az egyik, hogyha velünk játszol. A szokásos lájkolásokon túl egy kis vadászatra hívunk titeket. A könyv kulcsfontosságú eleme a tojás és a Húsvét is közeleg, így egy tojáskereső játékot találtunk ki számotokra. Minden egyes állomáson “elrejtettünk” egy tojást (valamelyik szó a tojás linkjére mutat), benne egy szóval. Keresd meg mind a nyolc tojást a benne lévő szavakkal és tedd össze azokat a megfelelő sorrendben! A könyvből egy idézetet fogsz kapni a szavak összerakása után. Ezt az idézetet kérjük, hogy írd be a rafflecopter dobozba. Ügyelj az írásjelekre is!

A postázás csak Magyarország területére érvényes!


A blogturné további állomásai:

04 /01 - Nem harap a...
04 /03 - Zakkant Olvas
04 /04 - Kelly Lupi olvas
04 /05 - Szilvamag Olvas
04 /06 - Roni Olvas
04 /07 - Könyvszeretet

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Rendszeres olvasók