KMK AKCIÓ

2015. március 11., szerda

Jessica Shirvington: Embrace - Elhívás (Violet Eden krónikák I.)


A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából jelenik meg Jessica Shirvington könyve az Elhívás, amely a Violet Eden krónikák című sorozatának nyitó kötete.A Blogturné Klub három tagjának értékelését olvashatjátok máricius 11 és március 13 között extrákkal fűszerezve, valamint a megszokott nyereményjáték sem maradhat el!
Könymolyképző Kiadó, 2015
??? oldal
Fordította: Molnár Edit
Goodreads: 4,01
Besorolás: YA, paranormal, angyalok, romantikus

Violet nem vágyik másra, csak hogy Lincolnnal lehessen. De a fiú olyan súlyos titkot rejteget, amely bármikor szétszakíthatja őket. És persze ott van Phoenix is. A lenyűgöző és kifürkészhetetlen srác, aki azonban mindig a lány mellett áll.

A világosság és a sötétség örök küzdelmének csapdájában vergődve – ahol az angyalok bosszúra szomjaznak, és az emberek hősként harcolnak – Violetnek el kell döntenie, mekkora áldozatot hajlandó hozni. És kiben bízhat…

A rossz döntés nem csupán az életébe kerülhet, hanem a végzetébe is.

Az angyalokról-bukott angyalokról, a jó és a rossz küzdelméről már elég sok regényt olvashattunk, de én még mindig szeretem ezeket a történeteket és mindig lelkesen vetem bele magam egy-egy könyvbe, ha tudom, hogy a történet erről szól.
Itt sincs másként, Violet átlagos tinédzserként él az édesapjával kettesben, a lány édesanyja a szülés után azonnal meghalt. Apuka nagyon sokat dolgozik, így Violet aránylag szabadon éli a tinik eléggé elfoglalt életét:). Legjobb barátai a cserfes, minden lében kanál Steph (imádtam:) és Lincoln, a nála idősebb, jóképű edzőfiú, aki Violetből szó szerint harcost nevel, olyan keményen oktatja, tanítja a lányt a küzdősportokra. Violet pedig szépen lassan beleszeret a fiúba, de Lincoln valamiért nem viszonozza az érzelmeit.
És eljön a tizenhetedik születésnap, amikor Violet az édesapjától kap egy dobozt, amit még az édesanyja rá, a dobozban pedig egy rejtélyes verset, egy levelet és egy gyönyörű karkötőt talál. Persze ezeknek a tárgyaknak mind jelentése van, Violet előtt pedig hamarosan egy teljesen új, de cseppet sem veszélytelen világ nyitja meg a kapuit. Kiderül, hogy félig ember, félig angyal és küldetése van - a Grigorik - hétköznapibb nevükön, az Őrzök között. Violet ízig-vérig a ma embere, így az angyalokban sem hisz, azt pedig végképp nehezen fogadja el, hogy az eddig életét feladva hozzájuk kellene csatlakoznia. Ráadásul az sem könnyíti meg a helyzetét, hogy az égiek kegyetlen harcának a közepébe csöppen és mint "újonnan érkezettet", mindenki a magáénak akarja megszerezni.

Ezt már csak tetézi, hogy Violet szerelmi élete is összekuszálódik. Ott van Lincoln, az örök, a nagy szerelem, a "szőke herceg fehér lovon", akiért Violet egyrészt az életét is adná, úgy szereti, másrészt viszont - mivel a fiú hazudott neki, így legszívesebben egy életre elfelejtené. A másik oldalt, a "rosszfiút", a rejtélyes, földöntúlian jóképű Phoenix alakítja, aki hamar az ujja köré csavarja a tapasztalatlan lányt és akiről nagyon nehéz eldönteni, hogy melyik oldalon is áll és mi a célja.

Violet számomra nagyon szimpatikus főhősnő és pont azért, mert részben talpraesett, erős, bátor, ha kell, nem fél használni az öklét és aránylag kevés hisztivel vészelte át azt, hogy az élete szinte teljesen megváltozik, de mégsem egy hétköznapi lány, hétköznapi problémákkal. Tudom, hogy sokan neki fognak ugrani, hogy miért szenved ennyit a két fiú között, de ha picit jobban belegondolunk, mi könnyen tudnánk választani két ilyen "félisten" között? Azért halkan megsúgom, én igen. Nekem mindig is a rosszfiúk voltak a gyengéim és Phoenix teljesen hozta azt a karaktert, akiért odavagyok. Rejtélyes, már messziről süt róla a "ne higgy neki, még ha kérdez, akkor sem" stílus, de mégis, nem lehet neki ellenállni. A kinézete egy dolog, de amiket tesz, igazán azzal vett le a lábamról. Erős, segítőkész és mint barát, végig ott van Violet mellett. Hogy mi is a pontos célja, az nem derül ki, de így talán jobb is, így sokkal izgalmasabb karakter marad:).
Ezzel szemben Lincoln nálam nem nagyon rúgott labdába. Azt hallottuk - elég sokszor:), hogy jóképű, hogy gyönyörű, hogy ő a "legjobb barát", de ahhoz túl keveset szerepelt, hogy mindezt ÉN döntsem el róla. Remélem, hogy a következő részekben több szerephez jut, mert így számomra hihetetlen, hogy Violet miért ragaszkodik hozzá ennyire foggal-körömmel.
A szerelmi szál egyelőre elég kiszámítható (sajnos), örülnék, ha azért az írónő később vinne bele egy kis csavart, hogy ne legyen teljesen klisés az egész. Ami viszont számomra meglepetés volt, hogy YA könyv ellenére az írónő merész volt és - bár olyan virágnyelven, hogy kétszer el kellett olvasnom, hogy egyszer leessen, miről is volt szó - de meg meri lépni azt, amit a YA történetekben kevesen mernek:).

És persze a világról sem szabad megfeledkeznem. Nagyon jól kidolgozott, újnak éreztem a sok angyalos történet között, látszik, hogy az írónő mennyit dolgozott vele, mennyit kutathatott, hogy minél élethűbb legyen - már amennyire egy ilyen világ élethű lehet. De talán pont itt esett át a ló túloldalára, mert néha úgy éreztem, hogy kissé túlbonyolítja a dolgokat. Párszor még én is belegabalyodtam, hogy ki milyen küldetéssel van a Földön, ki hová tartozik és mi a feladata.

Összességében a klisésnek tűnő történet mellett nem rossz ez könyv, aránylag gyorsan haladtam az olvasásával, bár számomra hiányzott belőle az a plusz, ami kedvenccé avathatta volna. A történetben viszont látok fantáziát, így várom a következő részt, hogy mi lesz Violetből (vannak már jelei, hogy eléggé kemény harcos válhat belőle) és persze Phoenixre is nagyon kíváncsi vagyok!
És kinek ajánlanám a történetet? Mindenképpen azoknak, akik szeretik az angyalos történeteket és még nem fáradtak bele a szerelmi háromszögekbe:). A regényt véleményem szerint a lányok jobban fogják kedvelni, a fiúknak túl sok lesz benne a "szerelmi szenvedés".

Érdekességként pedig az illusztrációk helyett beteszek egy fan-made videót, ami szerintem elég jól visszaadja a történetet - bár a szereplők nekem egy picit öregnek tűnnek a könyvbeli szereplőkhöz képest. De azért Ian és a hipnotikus kék szemei levettek a lábamról rendesen:)



 
Borító: Nem rossz, a lényeget kifejezi, de valami hiányzik nekem belőle, ami miatt azonnal le akarnám venni a polcról.

Kedvenc karakter: Violet, Phoenix, Steph

Szárnyalás: -

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Minden, még a legforróbb jelenet is a YA keretei között van megírva.
Értékelés:
Blogturné extra - érdekességek az írónő oldaláról

Hány részes lesz a Violet Eden krónikák?
Most még nem tudok egyértelmű választ adni erre a kérdésre. A jelenlegi történet négy könyvet foglal magába. De azután ott van határozottan az a lehetőség, hogy folytassam egy ötödik és egy hatodik résszel. Nagyon szeretném látni, hogy Violet és pár másik szereplő hogyan fejlődik, de érzem, hogy van még mit elmondaniuk, de majd meglátjuk!

A szereplőidet általad ismert személyekről mintáztad?
Igen és nem. Minden egyes szereplőm kitalált személy. De az is igaz, hogy minden szereplőben vannak általam ismert emberekből bizonyos tulajdonságok és gyakran több embert is "belegyúrtam" egy személybe. A kinézetük is kitalált.

Hol írsz?
Többnyire otthon. Az étkezőnk egy nagy íróasztallá változott, teleszórva papírokkal és kutatáshoz szükséges anyagokkal. De néha szeretek elmenni otthonról.
Van egy helyi, nagy kedvenc kávézóm, ahol könnyedén beleveszek a történetekbe a fecsegés és a csészékben csilingelő teáskanalak zajában.

Toll vagy számítógép?
Mind a kettőt szeretem. A számítógép akkor kell, ha minden rendben megy és az írás folyamatában vagyok. Legtöbbet számítógépen írok.
Tollat akkor szeretek használni, amikor felvázolom a történetet és kutatok. Valahogy sokkal valóságosabbnak érzem, ha van egy jegyzetfüzetem, amit átfuthatok és láthatom, hogy hol írtam le bizonyos dolgokat. Ráadásul nagyon szeretem bekarikázni amit leírtam, vagy aláhúzni vagy természetesen megcsillagozni azt, amit fontosnak tartok.
Minden egyes könyvnél új jegyzetfüzetet kezdek és mindenhová magammal viszem őket.

Mi a legjobb dolog, amikor könyvet írsz?
Egy nagyszerű fejezet utolsó sorát megírni. Néha, amikor napokig csak írsz, főleg a könyv közepénél, úgy érzem, hogy nagyon-nagyon messze van a fény az alagút végén. Így ehelyett, inkább az adott fejezetre koncentrálok és hogy eljussak a végéig. Egy fejezet nagyszerű befejezése számomra a legjobb dolog.

Mi a legrosszabb dolog, amikor könyvet írsz?
Nincs legrosszabb dolog (tényleg!), de a legnehezebb rész először átadni olvasásra és várni az első reakciókat. Minden egyes alkalommal egy meglehetősen nevetséges állapotba kerülök. Olvastam egy cikket, amit Ally Carter (Cammie, a Kaméleon sorozat írónője) írt, aki ezt az állapotot "Őrület"-nek hívja. Nagyon igaz.

Követsz valamilyen író szabályt?
Kutatás, kutatás és kutatás. Az olvasók nagyon okosak és nincs értelme becsapni őket. Pluszban, ha rengeteg időt szánsz ezeknek a könyveknek a megírására, akkor rájöttem, hogy akár jól is csinálhatod: igen, a történetek kitaláltak, de a folklór, a mitológia és a vallási utalások mind történelmi mesékből és elméletekből születtek.

Vallásos vagy?
Ez jó kérdés. Írtam egy könyvet angyalokról és nagyon sokat merítettem teológiai utalásokból és bibliai mesékből.
Katolikus vagyok és a férjem és a gyermekeim is azok. De ez csak nagyon kicsit befolyásolta a könyveket.
A vallás szerepét még mindig lenyűgözőnek találom, és az erejét pedig eléggé ijesztőnek, de valójában a Violet Eden krónikák története sokkal inkább a mitológiából származik, mint bármi másból.

Mi zavar a legjobban, ha írsz?
E-mail, internet és a gyerekek. De valójában egyik nélkül sem akarok élni (főleg nem a gyerekek nélkül!), így ezek olyan dolgok, amelyekkel bűvészkednem kell egy kicsit!

Mit csinálsz, amikor nem írsz?
Többnyire a férjemmel és a gyerekeimmel lógok és bármilyen kalandba belevágok, ami jó ötletnek tűnik.
Persze, nem nagy meglepetés, hogy rengeteget olvasok. Imádom a filmeket és nagyon-nagyon sokat enni. Felfedeztem, hogy hatalmas a kulináris befogadóképességem. Nagyon boldog vagyok, ha egy elegáns étteremben egy háromfogásos vacsorát fogyasztok el vagy ha csak hátradőlök a kanapén egy pirítóssal és egy szelet csokoládéval.

Forrás: FAQ - Jessica Shirvington
Nyereményjáték:
A könyv fejezetei elején az írónő különféle bölcsességeket válogatott össze. Ezekből választottunk ki mi is egyet-egyet, a ti feladatotok kitalálni, hogy kitől származnak ezek az idézetek!
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz, valamint ha a nyertes 72 órán belül nem válaszol az e-mailben küldött értesítőre, akkor automatikusan új nyertest sorsolunk.

Éppen annyi nappal létezik, amennyi éjszaka, és az egyik éppolyan hosszú, mint a másik évről évre. Még a boldog élet sem lehet híján némi sötétségnek, a „boldogság” szó is elveszítené jelentését, ha nem ellensúlyozná a szomorúság. 
A blogturné további állomásai:
Március 11 - Kelly Lupi olvas
Március 12 - MFKata gondolatai
Március 13 - Dreamworld

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Rendszeres olvasók