KMK AKCIÓ

2015. április 22., szerda

Leon Leyson: A lehetetlen valóra vált - Egy fiú Schindler listáján


Leon Leyson túlélte a legborzasztóbb dolgokat, amikor kitört a második világháború és a Lengyelországban élő zsidó fiút és családját a krakkói gettóba költöztették. Az ő, és még rengeteg zsidó története ez a könyv, azokról az időkről, amik a nácik uralta országban túlélni embertelen nehéz volt. A kilátástalan helyzetben egy férfi nagyon sokat tett ezekért az emberekért, nevét örökre megtanulta a világ. Leon Leyson ismerte a zsidók megmentőjét azaz Oskar Schindlert, és visszaemlékezésében elmeséli, hogy milyen ember volt a gyár igazgató, aki mindent kockára tett azért, hogy más emberek életét mentse meg.
Ismerd meg Leon szemén keresztül a világ legsötétebb éveit és olvasd el a könyvről a Blogturné Klub 6 bloggerének véleményét. A bejegyzések végén kvíz kérdéseket találsz a Schindler-listája című filmről, amikre ha helyes válaszolsz, akkor neked is lehetőséged lesz, hogy a Maxim Kiadó által a Könyvfesztiválon megjelenő könyvet megnyerhesd.

Maxim Kiadó, 2015
224 oldal
Fordította: Margitta Nóra
Goodreads: 4,29
Besorolás: realista

Még a legsötétebb időkben is – és főleg akkor – helye van az erőnek és a bátorságnak. Leon Leyson volt az egyik legfiatalabb, aki Oskar Schindler listájának köszönhetően élte túl a holokausztot. Leon Leyson (eredeti neve Leib Lejzon) csupán tízesztendős volt, amikor a nácik megszállták Lengyelországot, és családjával együtt be kellett költöznie a krakkói gettóba. Hihetetlen szerencsével, kitartással és ügyességgel Leyson túlélte a második világháborút, és elviselte az ördögien gonosz plaszowi lágerparancsnok, Amon Göth kegyetlenségét. Végül egy bátor és mindenre elszánt férfi, Oskar Schindler volt az, aki megmentette Leyson, valamint szülei és két testvére életét azzal, hogy az ő nevüket is felvette azoknak a munkásoknak a listájára, akiknek a gyárában kellett dolgozniuk. Ez a névsor vált Schindler-listájaként híressé.
Leon Leyson elbeszéléséből hiányzik a gyűlölet és a bosszúvágy. A visszaemlékezés tökéletesen megragadja az ártatlanságát annak a fiúnak, akinek elképzelhetetlen borzalmakon kellett keresztülmennie. A méltóság és a remény könyve ez.


Emlékszem, 14 éves voltam, amikor a nyolcadikos ballagásunkat követően egy két hetes lengyel táborba ment a fél osztályunk. A program része volt egy egynapos kirándulás Auschwitzba. Meleg volt nagyon, üres házakat és barakkokat láttunk, megkoszorúztunk egy emlékművet is, közben az idegenvezető mesélt az ott történekről, de nagyon gyerekek voltunk, nem igazán érdekelt minket ez az egész. A fiúk mindenen viccelődtek, a csapatvezetőnk nem győzött ránk szólni. És akkor bementünk egy újabb barakkba. Még arra is emlékszem, hogy az egyik fiú épp egy viccet kezdett mesélni, amikor megláttuk, hogy mit rejt a félhomály. Középen vezetett az út, a barakk két oldalán pedig végig üvegfal védett valamit. Aztán közelebb mentünk és megláttuk.. az üvegfal mögött végig, a barakk teljes hosszában szemüvegek, bőröndök, babák, botok és mindenféle használati tárgyak voltak egymás hegyére-hátára dobálva. Ez volt az a pillanat, amikor az egész csapat elnémult. Ott és akkor tudatosult bennünk, hogy ezek a tárgyak élő embereké voltak és ezek az emberek ebben a koncentrációs táborban éltek-haltak. A mai napig kiráz a hideg, ha arra a barakkra gondolok és nagyon megindít, ha túlélők visszaemlékezéseit olvashatom. Egyszerűen elképzelni nem tudom, hogy olyan körülmények között emberek hogyan voltak képesek életben maradni.

Ez a történet pedig egy kisfiú szemszögéből mutatja be egy zsidó család történetét, akik hatalmas szerencsének köszönhetően maradtak életben a második világháborús során. De nem is csak a szerencsének köszönhetik az életüket, hanem inkább egy embernek, Oskar Schindlernek. Ő volt az, akinek szeretett volna Leon emléket állítani ezzel a történettel, de mivel ő aránylag kevés időt töltött vele, így elmesélte inkább az egész történetüket, a második világháború elejétől egészen a csodás megmenekülésükig és ebbe szőtte bele a megmentőjüket is. 

Leon Leyson
Leon – akinek az eredeti neve Leib, Lengyelország északi részén egy kis faluban, Narewkában élt a szüleivel, testvéreivel és a rokonaival. A fiú bemutatta, hogy milyen volt az élet vidéken az 1930-s években, hogy milyen volt gyereknek lenni, akiket nem zavart, hogy nincs folyóvíz és áram a házukban, ellenben reggeltől estig a barátaival a szabadban játszhattak. Az édesapa végül Krakkóban talál munkát és vele költözik a kis család is, Leon pedig egy teljesen más világba kerül, ahol vízöblítéses wc van, a csapból folyik a víz, gyönyörű, hatalmas, díszes épületeket láthat nap, mint nap. De ez az idilli kezdet csak arra jó, hogy a későbbi borzalmak még jobban megrázzanak bennünket, hiszen itt éri őket a második világháború kirobbanása és innentől az életük késélen táncol. Eleinte csak egyre több megszorítással találkoznak, majd később már az életben maradásukért harcolnak nap, mint nap. Hasonlóan Anna Frank naplójához, itt is különleges egy gyermek szemszögéből látni a történeteket, hiszen ők még jók, még bíznak az emberekben és eleinte nem is értik, hogy ők miért mások azért, mert zsidók. Sajnos ez a korszak nem adja nekik meg azt, amit mi megkaphattunk, nem lehettek sokáig gyerekek, hiszen az életben maradásért folyó napi munkában, harcban ki kellett venniük a részüket, mellette pedig az átélt és látott borzalmak gyorsan elrabolták az ártatlanságukat és kénytelenek voltak nagyon hamar felnőni.

Persze pontosan azért, mert egy kisgyerek szemszögéből ismerhetjük meg a történetet, épp ezért van
A lista, amin ott van a Lejzon család
ahol nagyon részletesen olvashatunk egy-egy eseményről, olyanokról, amely őt is nagyon megindították gyerekként, de voltak részek, amelyeket elnagyolva szinte átfutottunk. Leon végül túléli a háborút és a családja egy része is, de hatalmas veszteségeket szenvednek el és van, amelyik életük végéig kísérti őket. Ami nagyon tetszett a regényben, hogy az író nem a háború végével fejezte be a történetét, hanem tovább ment. Bemutatta, hogyan próbáltak új életet kezdeni és hogy végül Leon a békeidőkben is találkozhatott a megmentőjével. És azt hiszem, így ezzel együtt kerek a történet. 

Mondhatnánk, hogy ilyen történetet már nem egyet hallottunk – de higgyétek el, hogy érdemes elolvasni, hiszen nincs két egyforma emberi sors, minden ilyen történet valami újat ad. Más, ha egy olyan szemszögéből láthatjuk a történteket, akik végigjárták a koncentrációs táborok poklát vagy egy olyanéból, akik épp csak elkerülték, de a kegyetlenkedéseket így is el kellett viselniük. 

A regénynek két, számomra megrázó része van. Az egyik a könyv végében található fotók. Amíg olvassuk, addig is megindító a történet, de amikor a végén a neveket képekhez tudunk társítani, akkor hisszük el szerintem igazán, hogy itt hús-vér emberekről van szó, olyanokról, akik a fotókon még ránk mosolyognak, nem tudván azt, hogy milyen borzalmak várnak rájuk. A másik pedig az a rész, amikor a fiatal Leon már az USA-ban él és tanúja egy újabb üldöztetésnek, bár akkor nem a zsidók, hanem a feketék ennek a szenvedő alanyai, a fiú pedig rádöbben, hogy a negatív megkülönböztetés és üldöztetés még a háború végeztével is valós probléma maradt.  

Összességében mindenkinek ajánlanám, hogy olvassa el ezt a könyvet, nem túl vastag, az írásmódja – a történet komolysága mellett – könnyed, gyorsan lehet vele haladni. És minél több ilyen történet kerül a napvilágra, ha minél szélesebb körben megismerik az emberek - főleg a fiatalok, - hogy mi történt a második világháborúban, akkor talán annál nagyobb az esély arra, hogy ilyen újra ne történjen meg. 

Borító: Szerintem nagyon találó, nekem nagyon tetszik

Kedvenc karakter:

Szárnyalás: Oskar Schindler tette

Mélyrepülés: az üldöztetés

Érzelmi mérce: egy szó van rá, megrázó

Értékelés:



Nyereményjáték:
Az április 23-án megjelenő A lehetetlen valóra vált című könyvet most te is megnyerheted. Minden blogon felteszünk egy kérdést a Schindler listája című filmből (ha nem láttad akkor pótold gyorsan mert filmtörténeti klasszikusról van szó), amire a rafflecopter dobozban várjuk a választ. Azok, akik mind a 6 kérdésre helyesen válaszolnak, és meglátogatják az oldalakat, amik szerepelnek a dobozban, esélyesek arra, hogy a könyvet megnyerjék.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő e-mailre.


Hogy hívták Schindler könyvelőjét?


A blogturné további állomásai:
Április 18 - Zakkant olvas
Április 20 - Deszy könyvajánlója
Április 22 - Kelly Lupi olvas
Április 23 - Tekla könyvei
Április 24 - Media Addict

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Rendszeres olvasók