A Maxim Kiadó jóvoltából magyarul is olvashatjuk a várva várt folytatást, Cara és Aelyx hihetetlen kalandjait, amelyek már nemcsak a Földön játszódnak, hanem a távoli Leihr bolygón is.
2015. november 12-től kétnaponta egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve néhány, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nemcsak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és a szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!
2015. november 12-től kétnaponta egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve néhány, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nemcsak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és a szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!
Maxim Kiadó, 2015
374 oldal
Fordította: Bihari György
Goodreads: 4,05
Besorolás: YA, sci-fi
Cara mindig is tudta, hogy az élet a Leihr bolygón megváltás lesz a számára. Miután Aelyxszel, a barátjával a Földön éltek, és próbálták helyrehozni a két bolygó közötti megtört szövetséget, Cara elkerült a Leihr nevű bolygóra, és új iskolát kellett keresnie magának. A lányt kiválasztják egy feladatra, amely során az emberek egyik képviselőjeként élhetne. Ezalatt Aelyx a Földön van, ahol egy hatalmas PR kampány részese lesz, amely során az emberi és a Leihr bolygó lakói közötti kapcsolatot kell reklámoznia. Az emberek nem tudják, hogy e kapcsolaton alapul a jövőjük: egyedül Aelyxnek és embereinek van meg a megfelelő technológiájuk ahhoz, hogy legyőzzék az emberi kormányzat által rejtegetett víztartalékot fenyegető halálos szennyezést. Valamiért azonban Aelyx világának vezetői hirtelen mindenképpen embereket akarnak állítani saját oldalukra, és a szemük sem rebben a fiú életét érő extrém történések során. Mindenképpen szükség van az emberek segítségére, de pontosan miben és hogyan? És vajon mit kérnek majd a segítségükért cserébe?
A történet pontosan ott folytatódik, ahol az első rész véget ér. Cara elindul a L'eihr bolygóra, míg Aelyx (elnézést, ha egyszer félreírom a nevét, de tényleg állandóan belegabalyodnak az ujjaim a nevébe:) pedig a Földön szolgál. Mind a ketten, bár vannak mellettük segítők és barátok, de azért árván, elhagyatva érzik magukat és ez még a kisebbik rossz.
Aelyx és a kísérete folyamatos életveszélyben van, hiszen a radikális Földlakók semmilyen verzióban nem óhajtják a Földön látni őket, így állandó támadásnak vannak kitéve. Ezért testőrt kapnak maguk mellé, Sharpe / David személyében, aki nagyon hamar megszerettette magát nemcsak velem, hanem a kis földönkívüli kompániával is. Talán már írtam egy másik értékelésemben, hogy imádom a testőröket a regényekben, főleg, ha azok hasonló korúak, mint a védenceik - talán ez még a Vámpírakadémia öröksége maradt? Nem tudom, de az biztos, hogy a komolyságuk, a szolgálatkészségük, az örökké tartó hivatástudatuk nagyon vonzó a számomra.
De Cara sincs jobb helyzetben. Bár őt megölni nem akarják, de őt is közutálat veszi körül. Az iskolába járást a másik bolygón se tudja kikerülni, de az ottani fiatalok ugyanúgy megvetik és utálják őt, ahogy Aelyxet a Földlakó fiatalok. Ráadásul egy teljesen új helyen kell megfelelnie, egy teljesen új iskolában és nem beszélek szerintem nagyon mellé, ha azt mondom, hogy néha teljesíthetetlen feladatokkal szembesül. Segítségként persze ott áll mellette Elle és a bátyja Troy, de a legtöbb esetben egyedül kell teljesíteni.
Nagyon aranyos fénypontja volt Cara idegenbe szakadt létének Vero, Aelyx házikedvence. Majd megzabáltam azt a kis szőrös "valamit", aki eleinte teljes közutálattal fordult Cara felé és minden tettével megpróbálta elüldözni a lányt, később viszont hatalmas rajongással követte mindenhová - és nehéz volt eldönteni, hogy mivel okozott több idegeskedést és problémát Carának, azzal, hogy utálta, vagy azzal, hogy imádta. De szerintem sokan elfogadnánk egy ilyen kis szőrös rémet:).
"Mosómedvére emlékeztető szürke mancsával Vero eltakarta a szemét. Most hasonlított egy kisgyerekre, aki tudja, hogy valami rosszat csinált. Kilesett apró ujjai közül, és azt üvöltötte Carának, hogy uuuuu-áááááá-aaaaa. Úgy hangzott, mint az úúúúútáááállaaaak, és valószínűleg így is értette a kis párnapisáló."
Nagyon szerettem Cara blogbejegyzéseit is, de sajnos számomra elég keveset posztolt. Bár amúgy is a két nézőpont miatt sokszor voltunk benne a fejében, így nem sok mindenről maradtunk le amúgy se, de élvezettel olvastam a sokszor szarkasztikus posztjait. A kettős nézőpont ismét előnyére vált a könyvnek, hiszen Cara egy teljesen új, izgalmas helyen tartózkodott, de Aelyx viszont ugye az a földönkívüli fiú, akinek itt a Földön minden új, így semmivel sem volt unalmasabb az ő fejében tartózkodni. Rengeteg minden dolog történt vele is, néhol izgalmas, néhol vicces, néhol szeretetreméltó és volt egy nagyon szívszorító jelenetük is:(.
Persze amire a leginkább kíváncsi voltam, az a L'eihr bolygó, amivel kicsit hadilábon állok. Rengeteg minden kiderült róla, hiszen Cara kíváncsi, amit lehet megtanul és megnéz, de nem is tudom, én valahogy nem teljesen így képzeltem el ezt a bolygót. Nekem valahogy túl "emberi" lett, picit hiányoltam belőle a "földönkívüliséget". Nem akarok ebbe jobban belemenni, kíváncsi leszek, hogy ti hogyan éreztek majd a bolygóval kapcsolatban.
Természetesen a szerelmi szálat sem hagyhatom ki. Kedvenc párosunk (sajnos) a történet nagy részében külön van egymástól és csak a kom-gömbbel tartják a kapcsolatot. A földi rövid együttlétük után elég sok időt kell külön eltölteniük, így Carát hamarosan a féltékenység ördöge támadja több oldalról is, hogy a vajon a fiú szereti-e még őt. Aelyx persze nem ennyire borulátó, ebben szinte ugyanolyan, mint az emberfiúk:). Nem érzi azokat a dolgokat bántónak, amire egy lány azonnal ugrik. Ebből persze lesznek vicces szituációk:). A különlét azonban elgondolkodtatja mind a kettőt, hogy mennyire lenne képes lemondani a saját bolygójáról azért, hogy a másikkal együtt lehessen. A döntés pedig nem egyszerű és tudjuk, hogy az egyiküknek fájdalmas döntést kell hoznia...
Azért főhősnőnk persze nemcsak idegeskedik és szomorkodik a magány miatt, hanem tanul, okosodik és nagyon-nagyon sokat fejlődik. Nagyon tetszett az az út, amin keresztülment: jóval erősebb és határozottabb lett. Harcol az igazáért, az emberiség jövőjéért, a szerelméért és természetesen azért, hogy kinn is elfogadják, ami persze egyáltalán nem egyszerű.
Ez a rész azonban többről szól, mintsem csak az elfogadásról, a vágyakozásról és a szerelemről. A történet bonyolódik, a Földön és a L'eihren is kavarognak a dolgok rendesen. Egyre több a rejtély, nyomasztóbbnál nyomasztóbb dolog történnek és rengeteg kérdés maradt nyitott a második könyv végére, amit nagyon remélem, hogy az írónő a harmadik részben mind megválaszol:).
Összességében egy fantasztikus második részt olvashattam, tele akcióval, szerelemmel és még annyi, de annyi mindenről szerettem volna beszélni, de sajnos a nagy részük spoileres... Így csak azt tudom javasolni, hogy akik szerették az első részt, azok azonnal vessék rá magukat a második részre és remélem, hogy ugyanannyira fogják szeretni, amennyire én is!
A történet pontosan ott folytatódik, ahol az első rész véget ér. Cara elindul a L'eihr bolygóra, míg Aelyx (elnézést, ha egyszer félreírom a nevét, de tényleg állandóan belegabalyodnak az ujjaim a nevébe:) pedig a Földön szolgál. Mind a ketten, bár vannak mellettük segítők és barátok, de azért árván, elhagyatva érzik magukat és ez még a kisebbik rossz.
Aelyx és a kísérete folyamatos életveszélyben van, hiszen a radikális Földlakók semmilyen verzióban nem óhajtják a Földön látni őket, így állandó támadásnak vannak kitéve. Ezért testőrt kapnak maguk mellé, Sharpe / David személyében, aki nagyon hamar megszerettette magát nemcsak velem, hanem a kis földönkívüli kompániával is. Talán már írtam egy másik értékelésemben, hogy imádom a testőröket a regényekben, főleg, ha azok hasonló korúak, mint a védenceik - talán ez még a Vámpírakadémia öröksége maradt? Nem tudom, de az biztos, hogy a komolyságuk, a szolgálatkészségük, az örökké tartó hivatástudatuk nagyon vonzó a számomra.
" - Maga kapta a nekem szánt golyót.
Sharpe megvonta vállát: - Ez a munkám."
De Cara sincs jobb helyzetben. Bár őt megölni nem akarják, de őt is közutálat veszi körül. Az iskolába járást a másik bolygón se tudja kikerülni, de az ottani fiatalok ugyanúgy megvetik és utálják őt, ahogy Aelyxet a Földlakó fiatalok. Ráadásul egy teljesen új helyen kell megfelelnie, egy teljesen új iskolában és nem beszélek szerintem nagyon mellé, ha azt mondom, hogy néha teljesíthetetlen feladatokkal szembesül. Segítségként persze ott áll mellette Elle és a bátyja Troy, de a legtöbb esetben egyedül kell teljesíteni.
Nagyon aranyos fénypontja volt Cara idegenbe szakadt létének Vero, Aelyx házikedvence. Majd megzabáltam azt a kis szőrös "valamit", aki eleinte teljes közutálattal fordult Cara felé és minden tettével megpróbálta elüldözni a lányt, később viszont hatalmas rajongással követte mindenhová - és nehéz volt eldönteni, hogy mivel okozott több idegeskedést és problémát Carának, azzal, hogy utálta, vagy azzal, hogy imádta. De szerintem sokan elfogadnánk egy ilyen kis szőrös rémet:).
"Mosómedvére emlékeztető szürke mancsával Vero eltakarta a szemét. Most hasonlított egy kisgyerekre, aki tudja, hogy valami rosszat csinált. Kilesett apró ujjai közül, és azt üvöltötte Carának, hogy uuuuu-áááááá-aaaaa. Úgy hangzott, mint az úúúúútáááállaaaak, és valószínűleg így is értette a kis párnapisáló."
Nagyon szerettem Cara blogbejegyzéseit is, de sajnos számomra elég keveset posztolt. Bár amúgy is a két nézőpont miatt sokszor voltunk benne a fejében, így nem sok mindenről maradtunk le amúgy se, de élvezettel olvastam a sokszor szarkasztikus posztjait. A kettős nézőpont ismét előnyére vált a könyvnek, hiszen Cara egy teljesen új, izgalmas helyen tartózkodott, de Aelyx viszont ugye az a földönkívüli fiú, akinek itt a Földön minden új, így semmivel sem volt unalmasabb az ő fejében tartózkodni. Rengeteg minden dolog történt vele is, néhol izgalmas, néhol vicces, néhol szeretetreméltó és volt egy nagyon szívszorító jelenetük is:(.
Persze amire a leginkább kíváncsi voltam, az a L'eihr bolygó, amivel kicsit hadilábon állok. Rengeteg minden kiderült róla, hiszen Cara kíváncsi, amit lehet megtanul és megnéz, de nem is tudom, én valahogy nem teljesen így képzeltem el ezt a bolygót. Nekem valahogy túl "emberi" lett, picit hiányoltam belőle a "földönkívüliséget". Nem akarok ebbe jobban belemenni, kíváncsi leszek, hogy ti hogyan éreztek majd a bolygóval kapcsolatban.
Természetesen a szerelmi szálat sem hagyhatom ki. Kedvenc párosunk (sajnos) a történet nagy részében külön van egymástól és csak a kom-gömbbel tartják a kapcsolatot. A földi rövid együttlétük után elég sok időt kell külön eltölteniük, így Carát hamarosan a féltékenység ördöge támadja több oldalról is, hogy a vajon a fiú szereti-e még őt. Aelyx persze nem ennyire borulátó, ebben szinte ugyanolyan, mint az emberfiúk:). Nem érzi azokat a dolgokat bántónak, amire egy lány azonnal ugrik. Ebből persze lesznek vicces szituációk:). A különlét azonban elgondolkodtatja mind a kettőt, hogy mennyire lenne képes lemondani a saját bolygójáról azért, hogy a másikkal együtt lehessen. A döntés pedig nem egyszerű és tudjuk, hogy az egyiküknek fájdalmas döntést kell hoznia...
Azért főhősnőnk persze nemcsak idegeskedik és szomorkodik a magány miatt, hanem tanul, okosodik és nagyon-nagyon sokat fejlődik. Nagyon tetszett az az út, amin keresztülment: jóval erősebb és határozottabb lett. Harcol az igazáért, az emberiség jövőjéért, a szerelméért és természetesen azért, hogy kinn is elfogadják, ami persze egyáltalán nem egyszerű.
Ez a rész azonban többről szól, mintsem csak az elfogadásról, a vágyakozásról és a szerelemről. A történet bonyolódik, a Földön és a L'eihren is kavarognak a dolgok rendesen. Egyre több a rejtély, nyomasztóbbnál nyomasztóbb dolog történnek és rengeteg kérdés maradt nyitott a második könyv végére, amit nagyon remélem, hogy az írónő a harmadik részben mind megválaszol:).
Összességében egy fantasztikus második részt olvashattam, tele akcióval, szerelemmel és még annyi, de annyi mindenről szerettem volna beszélni, de sajnos a nagy részük spoileres... Így csak azt tudom javasolni, hogy akik szerették az első részt, azok azonnal vessék rá magukat a második részre és remélem, hogy ugyanannyira fogják szeretni, amennyire én is!
Borító: Nagyon tetszetős folytatása az elsőnek!
Kedvenc karakter: Cara, Aelyx, Sharpe/David, Elle, Syrine és persze Vero
Szárnyalás: Cuki Vero
Mélyrepülés: hát sok bonyodalom történt a könyvben, amelyek közül bármelyik lehetne mélyrepülés, de nem akarok spoilerezni...
Érzelmi mérce: kedvenc párunk, amikor együtt vannak, akkor úristen, az a kémia!!! De azért sok a szomorúság, a megalázottság, a fájdalom és a féltékenység is. Elég mozgalmas ez a rész!
Értékelés:
Kedvenc karakter: Cara, Aelyx, Sharpe/David, Elle, Syrine és persze Vero
Szárnyalás: Cuki Vero
Mélyrepülés: hát sok bonyodalom történt a könyvben, amelyek közül bármelyik lehetne mélyrepülés, de nem akarok spoilerezni...
Érzelmi mérce: kedvenc párunk, amikor együtt vannak, akkor úristen, az a kémia!!! De azért sok a szomorúság, a megalázottság, a fájdalom és a féltékenység is. Elég mozgalmas ez a rész!
Értékelés:
Ha megtetszett ITT MEGRENDELHETED
Blogturné extra - kérdések és válaszok az írónő oldaláról
- Az Elidegenítve az első regényed?
- Igen, de nem az első, amit eladtam. Az Elidegenítvét a NaNoWriMo alatt írtam 2009-ben, de persze rengeteg "újszülött" hibát vétettem benne és ötször kellett átírnom, mire fogyasztásra alkalmasnak ítéltem. Mialatt kis szünetet tartottam a kéziratban, álnév alatt egy felnőtt romantikus regényt írtam. Ezt nagyon gyorsan eladtam egy három részes sorozatként, úgy, hogy csak öt hónap telt el az egyes részek között, így habár az Elidegenítve az első könyvem, de valójában ez volt a negyedik, amit publikáltam.
- Honnan jött az Elidegenítve ötlete?
- Az ihlet általában akkor csap le rám, amikor zuhanyzom, egyedül vezetek vagy egy csendes sétát teszek. 2009 októberében, egy hosszú autóút során gondolkodtam: "Ha belevágok ebbe a NaNoWriMo dologba, akkor szükségem lesz egy történetre. Miről írjak?" Eszembe jutott jó pár ötlet, de aztán elvetettem őket, mert vagy unalmasak voltak, vagy tele voltak klisével. Aztán - hirtelen a semmiből - az jutott az eszembe: "Mi lenne, ha egy középiskolás diáknak fogadnia kellene egy földönkívüli cserediákot?" Bumm! Beleszerettem az elképzelésbe, a többi pedig már történelem.
- Az Elidegenítve az a történet, amit a CW csatorna tévésorozatként készített el?
- Nem, a Star-Crossed-ra gondolsz. A kettő teljesen független egymástól - mind a kettő ember-földönkívüli közötti szerelmi történet, de a hasonlóságnak itt vége is van. Bár, úgy gondolom, hogy az Elidegenítve fantasztikus film lenne, nem gondoljátok? Szeretném Aelyxet széles vásznon látni... ***álmodozó sóhaj***
- Hány részesnek tervezted az Elidegenítve sorozatot?
- A sorozatot mindig is trilógiának képzeltem el és örömmel jelentem be, hogy most írom a harmadik könyvet. A címe UNITED (Egyesülve) lesz és további információt a Goodreadsen találhattok róla.
Nyereményjáték:
Cara a Leihr bolygóra költözik egy időre, míg Aelyx a Földön teljesít szolgálatot. Így a mi játékunk is más bolygóra kényszerült szereplőkről szól.
Minden blogon találtok egy kissé homályos képet, amiről ki kell találnotok, hogy kit / mit ábrázol és beírnotok a Rafflecopter megfelelő mezőjébe.
Minden blogon találtok egy kissé homályos képet, amiről ki kell találnotok, hogy kit / mit ábrázol és beírnotok a Rafflecopter megfelelő mezőjébe.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.
A blogturné további állomásai:
November 12 - Kelly Lupi olvas
November 14 - Insane Life
November 16 - Dreamworld
November 18 - Deszy könyvajánlója
November 20 - CBooks
November 22 - Könyvszeretet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése