KMK AKCIÓ

2016. október 13., csütörtök

Brittainy C. Cherry: Lebegés (Az vagy nekem #1)


Az Insomnia könyvek újabb sikertörténetet hoztak el nekünk. Tristan és Elizabeth gyönyörű szerelmi történetét olvashatjuk magyarul, Brittainy C. Cherry lehengerlő stílusának előadásában. A Blogturné Klub bloggerei is olvasásra invitálnak mindenkit, a megszokott bejegyzésekkel, extrákkal és nyereményjátékkal, amelyen 3 példányt sorsolunk majd ki.

Libri, 2016
392 oldal
Fordította: H. Prikler Renáta
Besorolás: romantikus, realista
Goodreads: 4,27

Óva intettek Tristan Cole-tól. Azt mondták, kegyetlen, jéghideg, durva. Elítélték a múltja miatt. Ha csak ránéztek, egy szörnyeteget láttak, akinek bűnhődnie kell. Én tehetetlennek és dühösnek láttam, mert bennem is hasonló erők dolgoztak. Üresek voltunk. A múlt sebei a földre húztak minket, pedig mi lebegni szerettünk volna. Ő mennydörgés volt, én villámfény – soha nem volt még ilyen tökéletes vihar. Tristan csókja haragos volt, és szomorú. Bocsánatkérő és gyötrelmes. Nyers és valódi. Mint az enyém.

Lizzie és Tristan torokszorító szerelmi története éppúgy szól veszteségről és újrakezdésről, mint a bennünk rejlő démonok legyőzéséről. Brittainy C. Cherry Az vagy nekem sorozata már milliók szívéhez talált utat. Engedd be te is!

Mindig megfogadom, hogy több olyan történetet már nem olvasok, ahol megtört szívű főhősök próbálnak újrakezdeni, mert a legtöbb esetben annyira egy kaptafára készülnek ezek a regények, hogy halálra unom magam egy idő után. Így mostanában már csak nagyon ritkán vetődöm el errefelé. De ez a könyv másnak tűnt. A fülszövege is valamiért levett a lábamról és akkor még nem is említettem a Tristan nevet, amit személyes okokból, de rettentően imádok.
Az már csak utólag derült ki, hogy mekkora hype van ekörül a könyv körül. Amikor a barátaim meglátták, hogy ezt olvasom, mindenhonnan irigykedő posztokat kaptam, hogy "úristen, mekkora mázlista vagy, hogy olvashatod." Ezek után még jobban izgatott, hogy mi ez a történet, amit ennyire akar mindenki olvasni.

A regény két megtört ember történetét meséli el. Tristan egy balesetben a feleségét és a kisfiát, Lizzie pedig szintén egy balesetben a férjét veszíti el. A férfi egyedül próbálja feldolgozni és túlélni ezt a tragédiát, amíg Lizzie-nek nincs sok ideje bánkódni, hiszen a kislányának ő maradt egyedül. Lizzie az újrakezdés reményében visszaköltözik a régi házukba és mit adj Isten, a szomszédja pont a rideg és mindenkit elutasító Tristan lesz.
Innentől pedig a történet elindul azon az úton, amit mindenki elvár egy ilyen regénytől. Tristan kellően rideg, kellően távolságtartó, titokzatos és félelmetes, egyetlen egy dologhoz kötődik, az pedig a kutyája, "aki" egyrészt támasza, másrészt viszont folyamatosan emlékezteti arra, hogy mit is veszített el. Persze ez az állapot nem marad sokáig így, hiszen Lizzie kislánya, Emma megtöri a férfi páncélját és rajta keresztül lassan Tristan észreveszi Lizzie-t is. Imádtam ezeket a részeket, egyszerre volt gyönyörű és fájdalmas, ahogy a két főhős apró léptekkel, óvatosan közeledett a másikhoz, de nem feledve közben azokat, akiket elveszített.
A békesség és a boldogság megtalálása azonban nem megy könnyen senkinek, Tristan és Lizzie útja is elég sok buktatókkal teli és ebben a városnak, a barátoknak hatalmas a szerepe - akár negatív, akár pozitív értelemben véve.
Egy szereplőt kiemelnék a főszereplők mellett - mégpedig Lizzie barátnőjét, Fayet. Még egy ekkora szabados szájú, szarkasztikus és mindent elszexualizáló szereplőről már régen olvashattam. Halálosan imádtam minden mondatát:) Ő volt az, aki egy kis életet vitt bele ebbe az eleinte komor és szomorú történetbe.
Szóval ott tartottam, hogy a szereplők még csak keringtek egymás körül. Én - ahogy már többször is leírtam, - ezeket a részeket szeretem a legjobban. Az apró jelzéseket, a kis oda-vissza csörtéket, amikor még semmi sem biztos, amikor minden mondatnak, mozdulatnak külön jelentősége van. És ezt a részt az írónő nagyszerűen rakta össze.
De akkor mi az, amiért mégsem lett számomra maximális pontszámú a regény? A történet második fele miatt. Az írónő beletett egy csavart, egy csattanót, ami számomra itt-ott töredezetté tette az általam addig tökéletesnek hitt történetet. Nekem ez a csattanó rettentő klisésre sikeredett és annyira banálisra, hogy nem hiszem, hogy ennél nem tudott volna jobbat kitalálni Brittainy C. Cherry.
Egészen a csattanóig azt mondtam, hogy igen, ez egy olyan regény, ami érdemes a maximális pontszámra, amit tuti, hogy újra fogok olvasni. A csattanó után viszont már nem voltam biztos ebben. A dráma, amit a csattanó okozott, még elviselhető lett volna számomra. Kicsit gyengítette volna a történetet, de átléptem volna rajta. De miért kellett beletenni azt a krimibe illő szálat? Ott úgy éreztem, mintha az írónő nem tudta volna eldönteni, hogy mit csináljon a regény második felével, így ami csak az eszébe jutott, azzal mind megszórta a történetet.

Mindezek ellenére nem rossz ez a regény. Sőt, nyugodtan merem mondani, hogy 80%-ban megközelíti azt, amit elvártam volna ettől a történettől és ha az írónő nem kavarta volna meg így a végét, akkor azt mondanám, hogy igen, ez így tökéletes.
Imádtam benne a visszaemlékezéseket, ez még teljesebbé tette a két szereplőnket. Az pedig külön említésre méltó, hogy amíg a szereplők a boldog beteljesülés felé haladtak, addig a visszaemlékezések pedig pont az ellentétjét mutatták - és ez a hatalmas kontraszt drámaivá tette az egészet.

Összességében  - a hibáitól függetlenül - szívemből ajánlom olvasásra ezt a regényt - talán csak én voltam túl szigorú és mások nem fogják érezni azokat a hibákat, amiket én felfedeztem.
Elsősorban női olvasóknak ajánlanám és azoknak, akik nehezen hisznek az újrakezdésben, mert ez a regény segíthet nekik abban, hogy ne zárkózzanak be örökre és adjanak egy újabb esélyt a boldogságra.

Borító: kifejező, bár valószínűleg én vagyok az egyetlen nőnemű lény, akinek ez a férfi nem tetszik. Nekem ő túl kemény, inkább egy börtönből frissen szabadult elítéltre emlékeztet.

Kedvenc karakter: Tristan, Lizzie és Emma

Szárnyalás: a tollas jelenet

Mélyrepülés: a történet második fele

Érzelmi mérce: megindító, fájdalmas, gyönyörű - és jó pár forró jelenettel tarkítva, úgyhogy inkább 16 éven felülieknek ajánlanám az olvasását

Értékelés: 

Nyereményjáték:
A könyvben mindkét szereplő elvesztette élete szerelmét, gyászolnak, özveggyé váltak. Rengeteg írót megihletett már, hogy olyan karaktereknek találjanak szerelmet, akik hitték, hogy már nem lehetnek új emberbe szerelmesek. És mégis, szavakkal csodákat lehet létrehozni, szomorkodásból reményt lehet fakasztani. 
A játék végén 3 példányt sorsolunk ki Brittainy C. Cherry: Lebegés című könyvéből, ehhez viszont minden pontot teljesítened kell a rafflecopterben. 4 író és könyv címet kell beírnod, amelyekben valamelyik főszereplő özvegy.


A blogturné további állomásai:
Október 7 - Kristina blogja
Október 9 - Angelika blogja
Október 11 - Sorok között
10.19. CBooks
10.21. Insane Life
10.23. Deszy könyvajánlója

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Rendszeres olvasók