Simone Elkeles: Leaving Paradise - Kiűzetés a paradicsomból (Kiűzetés a Paradicsomból 1.)

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából újabb Simone Elkeles regénynek örülhetünk! Az elgondolkodtató romantikus történetről a Blogturné Klub négy bloggere mesél, a turné végén egy példányt ki is sorsolunk a könyvből.

Könyvmolyképző Kiadó, 2018

280 oldal

Fordította: Sándor Alexandra Valéria

Goodreads: 4,01

Besorolás: YA, romantikus, realista

Mi történik, ha a fiú, aki életre szóló sérülést okozott, a legközelibb bizalmasoddá válik?

Minden megváltozott, amikor Caleb Becker részegen jött el egy buliból, beült a volán mögé, és elütötte Maggie Armstrongot. Maggie még hónapokig tartó fájdalmas gyógytorna után is sántít. A társasági élete nulla, a külföldi tanulmányi ösztöndíját pedig visszavonták – pedig elmenekülhetett volna a kíváncsi tekintetek elől.

Caleb egy évet töltött a fiatalkorúak börtönében, és most szabad… Már ha lehet szabadságról beszélni a felügyelője meg az egész város állandó figyelmétől kísérve. Azt hitte, jó lesz hazatérni, ám a családja és a volt barátnője is idegennek tűnik.

Caleb és Maggie kívülállók. Beskatulyázták őket „bűnözőnek” és „nyominak”. Aztán kiderül, mi történt valójában a baleset éjszakáján, és ettől megint minden megváltozik. Sötét és gyötrelmes út ez Caleb és Maggie számára, akik meglepő helyről merítenek kitartást és erőt: egymásból.

Simone Elkelest nagyon szeretem és a történeteit is. A hosszú olvasási válságomból ez volt az egyik olyan könyv, aminek a hatására, miután a fülszövegét elolvastam, újra olvasni akartam. Igazából nem is a bizalmasság és a szerelmi szál izgatott fel, hanem az, hogy hogyan tudja a két fiatal (és a környezetük) feldolgozni azt, ami történt velük. 

Az írónő ismét egy érdekes és szívszorító témához nyúlt, hiszen egy tragédia két ellentétes oldalán álló szereplőjét kaptuk meg főszereplőnek. Caleb egy buli után részegen elüti Maggiet, aki épp, hogy túléli a gázolást. A fiú a fiatalkorúak börtönébe kerül, Maggie pedig gyógyulgat, de az addigi, a korosztálya szintjén jónak mondható élete (sikeres sportoló, ösztöndíjjal Spanyolországba készül; a sportolói eredményei és a barátai révén pedig az iskolai hierarchia csúcsán van) romba dőlt. Menni épp, hogy csak alig tud, így a sportolásról lemondhat, ahogy az ösztöndíjról is, a barátai - mivel nem tudnak mit kezdeni a helyzettel - elfordulnak tőle. Egy év telik el, Calebet kiengedik a börtönből és a két fiatal kénytelen kelletlen, de újra találkozik.

Caleb 

A történetet két szemszögből ismerhetjük meg, Maggie és Caleb szemszögéből. Mind a kettő a maga nemében érdekes, bár nekem valahogy a fiú része izgalmasabbnak és talán jobban kidolgozottnak tűnt, de lehet, hogy csak azért éreztem érdekesebbnek, mert sérült főhősökről már olvastam eleget, de olyanról, aki megjárta a fiatalkorúak börtönét és úgy próbál visszajutni a régi életébe - nem sokat. Simone látszik, hogy otthon lehet a témában, mert számomra nagyon jól sikerültek Caleb vívódásai, harca az őt teljes mértékben beskatulyázó felnőttekkel és az is, hogy egy népszerű fiút mennyivel könnyebben visszafogad a korosztálya, mint a felnőttek. Persze Maggie-ről sem feledkezhetünk meg, mert őt is tökéletesen jellemezte az írónő - nagyon részletesen jellemezte, hogy ellentétben Calebbel, Maggie mennyi mindent veszített. Most nem is a sportolásról és az utazásról beszélek - bár ezek is fontosak, hanem arról, hogy a társai milyen könnyen feladták a barátságukat és a segítségüket (de az is biztos, hogy mivel egy évet ugrottunk a baleset után, így nem tudtuk meg, hogy mennyire próbálták Maggie barátai tartani a kapcsolatot és mennyire fordult be és el tőlük a lány).

Maggie

Természetesen egy ilyen történetbe kell egy kis szerelmi szál, ami feloldja a tragédiát és érdekessé teszi azok számára is, akik a romantikus történetekért rajonganak - így itt is kaptunk egy cuki szerelmet. Én azonban eléggé instantnak éreztem a dolgot, hiszen számomra picit furcsa volt, hogy az a fiú, aki együtt nőtt fel a lánnyal, aki addig semmilyen érdeklődést nem mutatott iránta, pont akkor szeret bele, amikor Maggie a "gödör mélyén van", mozgássérült, lelkileg befelé fordul és egyáltalán nem óhajt a fiúval még csak szóba se állni. Persze, biztosan létezik ilyen, de szerintem ez akkor is lassabban alakul ki, nem ilyen hirtelen módon. 

Mrs. Reynolds ötlete viszont nagyon tetszett és nagyon kedveltem az öregasszonyt, aki a "mufurc" külső alatt egy csupaszív idős hölgy volt és aki mindenféle taktikát bevetve próbálta a fiatalok útját egyengetni. 

A történethez tartozik persze egy csattanó is, ami számomra úgy jött, mint egy arculcsapás, még csak nem is sejtettem a dolgot. Ez persze sok dolgot megváltoztatott és a titok miatt főhőseink sem közeledtek, hanem egyre inkább távolodtak egymástól. Ez persze létfontosságú egy lávsztoriban, hogy a végén még nagyobb legyen  szereplők (és az olvasók:) boldogsága.

És a történet vége? Mondhatnánk azt is, hogy függővég, de számomra ez nem teljesen jól jött ki. Én úgy kezdtem neki ennek a regénynek, hogy ez nem sorozat, hanem egy önálló történet (rendben van, ez az én hibám volt, illett volna utánanéznem:). Ha így lett volna, akkor 5 pontot is kapott volna tőlem (még az apró hibáktól és a rövidségétől eltekintve is), mert a befejezése... még a keserédessége mellett is, számomra tökéletes lett és teljes mértékben életszagú. Aztán persze kiderült, hogy nem önálló történet, hanem lesz még egy része, így ez nálam lerontotta a pontozást a sablonszerűsége miatt.

Természetesen ezzel nem akarom senki kedvét elvenni, hiszen tudom, hogy a Simone Elkeles rajongók imádni fogják és alapjában véve én is szerettem a történetet. De talán jobb lett volna, ha egy önálló regény marad és mindenkinek a fantáziájára bízzuk a folytatást:).

Borító: Nem rossz, de nem vagyok tőle elájulva. Nem biztos, hogy ez alapján levenném a polcról. Szerintem a történet alapján lehetett volna picit ütősebb is a borító.

Kedvenc karakter: Caleb, Maggie, Mrs. Reynolds

Szárnyalás: Mrs Reynolds, és a csattanó

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: Romantikus, néha megrázó, de minden a YA keretei között szigorúan

Értékelés:

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

Játék:

A kötet főhőse, Caleb Becker már megjárta a fiatalkorúak börtönét, és így szembe kellett néznie az amerikai igazságszolgáltatással. 

A mostani játékunk során olyan tv-sorozatok karaktereiről találtok egy képet, akik szintén hasonló cipőben jártak, mint Caleb. A feladatotok, hogy felismerjétek mely sorozatból származik a kép, és beírjátok a címét a Rafflecopter dobozba. 1 példányt sorsolunk ki a könyvből.

A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné állomásai: 

Május 28 - Sorok között

Május 29 - Kelly Lupi olvas

Május 31 - CBooks

Június 2 - Deszy könyvajánlója

Melissa Grey: Az árny órája (Midnigth #2)

Maxim Könyvkiadó 2017. december Dream válogatás
448 oldal
Fordította: Robin Edina
Goodreads: 3,8
Besorolás: YA, fantasy

Ekhó életében minden egy csapásra megváltozott, amikor megtudta a döbbenetes igazságot: benne él a tűzmadár, a békét hozó, tündöklő teremtmény. Úgy tűnik, csak ő képes megállítani a két nép, a drakharok és az aviánok közötti viszályt. Ekhó azonban egy nagy és rettenetes erő felemelkedését érzi. Ezt a sötét hatalmat próbálja megszerezni a Sárkányherceg, hogy örökre elpusztíthassa ellenségeit.

A lány már elveszítette az otthonát és a családját. Tűzmadárként most még súlyosabb veszély fenyegeti minden lépését, mint amiket korábban az útjába vetett a sors. Ekhó minden elkövet, hogy megakadályozza a Sárkányherceget ördögi tervében. Ebben segíti Ramin, aki már évek óta olthatatlanul szerelmes Ekhóba, és a jóképű drakhar, Caius. De nem nyerhetik el mindketten a lány szívét.

Ekhó előtt bizonytalan jövő sejlik fel. Vajon képes élni a valódi természete hatalmával, vagy ez túlságosan is erősnek bizonyul számára, és porig égeti világának utolsó maradványait is?

Üdv az árny órájában!

Melissa Grey elsősorban az írásmódjával és a változatos cselekményével fogott meg az első részben, nagyon kíváncsi voltam, hogy tudja-e hozni ezt a színvonalat, vagy amolyan töltelék rész lesz ez a második. Határozottan elégedett vagyok, mert egy kicsivel még jobb is lett  a második rész, mint reméltem. (Az első részt Lupi értékelte a blogon: A lány éjfélkor)

Ekhó  kénytelen tudomásul venni a sorsát, ő maga a Tűzmadár, ezzel hatalmas erőre tesz szert, ugyanakkor a felelőssége is megnő, neki kell megoldani a két szemben álló faj problémáját. Csakhogy egy újabb ellenséggel kell szembenéznie, ami minden képzeletet felülmúlóan pusztít. Össze kell szednie magát, miközben ő is tart a nehézségektől, de kifelé nem mutathat félelmet. Meg kell győznie a környezetét, hogy van esélyük megmenteni az otthonukat, össze kell fogniuk, csakis így győzhetnek. A fegyverszünet fenntartása mellett ki kell deríteniük, mi ez az új sötét teremtmény, és hogyan tudják legyőzni.

Melissa Grey nekem bebizonyította, hogy nagyon tehetséges szerző. Kellemesen olvasmányos a stílusa, könnyen elképzelhetőek  a leírások, és a világfelépítés is különleges, ami ebben a részben még tovább bővült. Nekem a regény ritmusa is megfelelt, nem igényeltem ennél is több harcot, jól elvoltam a karakterek érzelmi világával és a fejlődésükkel. 

A szerző javára kell írnom, hogy igazán szívbemarkoló veszteségeket is meg mert jeleníteni a történetben.  Már amikor azt gondoltam, hogy ennél nem lehet nagyobb a baj, akkor még rátett egy lapáttal.

A legjobban a történet érzelmi része fogott meg, mert bár izgalmas volt minden harc és imádtam Ekhó lépéseit és a csapat merész terveit, de nekem a dupla szerelmi háromszög adott emlékezetes pillanatokat. Az első részből már ismertem az Ekhó-Ramin-Caius hármas konfliktusának lehetőségét, és élveztem is minden vívódást, mert nem titok, hogy rajongok a szerelmi háromszögekért. Ebben a részben azonban újabb formáció alakult ki, méghozzá a meleg vonalon. Jasper és Dorian kibontakozó kapcsolatába nem várt harmadik lépett be, Quinn a varázsló, aki Jasper partnere volt a korábbiakban. Szikrák pattogtak a levegőben hármójuk között a feszültségtől. Nem tehettek semmit, szükségük volt a varázslóra, Jaspernek szembe kellett néznie a múltjával. Dorian egyébként nagy kedvencem a csapatból, ő elég sokat szenvedett érzelmileg az első részben, és nagyon örültem, hogy most megtalálta a reményt a boldogságra, akkor is, ha annyira különböznek Jasperrel egymástól, hogy azt zongorázni lehetne.

Az első részben Caius és Ekhó kapcsolatán volt a hangsúly, amibe most beletenyerelt Ramin. Pedig nagyon édesek együtt, érezhetően dolgozik a kémia közöttük. Nagyon szerettem minden jelenetüket, akár egy apró érintés vagy pillantás legyen is az. Drukkolok nekik, hogy a befejezésben ez a páros legyen a befutó. Ramin nem a kedvencem, ő inkább csak egy hűséges barát.

Fentebbi bonyodalmak mellett ebben a részben a többi szereplő érzelmi élete is nagyobb szerepet játszik,  jobban megismerjük őket. 

Borostyán például nagy feladatot kap, helyt kell állnia egy veszélyes tervben, és bizony büszke lehet magára, mert legyőzi a félelmeit és elismerik a bátorságát. Borostyán és Ekhó kapcsolata mély, szinte testvéri barátság, nála csak Ala áll közelebb Ekhóhoz. Ala veszélybe kerülésével Ekhó csaknem összeroppan, annyira közel állnak egymáshoz, mintha az anyja lenne, több is annál. Az Avián néphez való kötődését neki köszönheti.  

Az első részben is remek volt a humora a szerzőnek, ha ennyi fiatal összejön és csapattá kovácsolódik, mindig akad pár vicces beszólás, élcelődés a történet során. Így volt ez ebben a részben is, a sok sötétség és nehézség mellé jól jöttek a vidámabb jelenetek, ebből most sem volt hiány, és ezt nagyon értékeltem, természetesen Jasper volt most is a fő megmondóember.

Ami még megemlítendő, az Ekhó szógyűjteménye, jó, volt benne pár fura is, de nagyon tetszettek többnyire ezek a megjegyzések. Változatos helyeken játszódott a regény, ebben a részben is volt világok közötti átjárás, nekem nagyon tetszett a helyszínek sokszínűsége, és a különféle mágia bevonása a történetbe.

Szerintem nagyon jó ötlet volt a szerzőtől a tűzmadár fényessége mellé belevinni a történetbe egy sötét és kegyetlen ellenséget, a kucedrát. Meglepetés lesz az olvasóknak az eredete, és nagy talány a harmadik részre tekintve, hogy miként tudnak hőseink szembeszállni vele. Ráadásul az író egy kis függővéggel is meglepett, bár nem a vészesen falat kaparó fajtából, de épp eléggé ahhoz, hogy már kezemben akarjam tartani a folytatást. Nagyon várós!

Fotó: Pinterest

Borító: Nagyon tetszenek a színek.

 

Kedvenc karakter: Caius, Jaspis

Szárnyalás: Ekhó látomásai.


Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce:  A ya határain belül maradnak a szerelmi jelenetek, és van egy jelentős meleg szerelmi háromszög, 15 éves kortól ajánlom.

Értékelés:

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

A.G. Howard: RoseBlood - A Rózsa Vére

Maxim Könyvkiadó 2018. május 8. Dream válogatás
416 oldal
Fordította: Béresi Csilla
Goodreads: 3,37
Besorolás: YA, retelling, romantikus

VAJON ​A TEHETSÉG LEHET ÁTOK?
Rune Germain már négyéves kora óta énekel operaáriákat, de angyalinak mondott hangja néha fájdalmas erővel tör ki a torkából. Ezek nagyon megviselik a lányt, így anyja beíratja egy Párizs környéki zeneiskolába, a Rózsa Vérébe, remélve, hogy Rune ott majd kigyógyul furcsa „betegségéből”. Az ódon épület számtalan titkot rejt. Rune új barátokra és irigy ellenlábasokra egyaránt szert tesz itt, éjszakánként pedig csodálatos hegedűszó ringatja álomba. Aztán sikerül találkoznia a maszkot viselő hegedűművésszel, Etalonnal, akit gyermekkori álmaiból ismer. A fiatal fiú bevezeti mind a tanoda, mind pedig saját lelke titkaiba. Ahogy kapcsolatuk egyre mélyül, úgy kezd Rune kigyógyulni betegségéből. De Etalon olthatatlan szerelmét a lány iránt nevelőapja, Laroux operaházának itt kísértő Fantomja nem nézi jó szemmel. Így a fiú választásra kényszerül: a lány vesztét okozza, vagy megmenti őt.

Nagyon izgultam, hogy vajon tetszik-e majd a történet, ugyanis ahogy a Goodreads értékelések is mutatják, igencsak megosztja az olvasókat. Most, az olvasás után egyszerűen nem értem a negatív kritikákat, csakis arra tudok gondolni, hogy azoknak idegen és furcsa ez a történet, akik egyáltalán nem ismerik Az Operaház Fantomját.

Nekem azonban a szívem  csücske ez a klasszikus történet, a filmes és a zenés változatok egyaránt, de legfőképp a Susan Kay féle regény. A szerzőt a 2013-ban debütáló  Splintered sorozat tette ismertté, ami meghozta neki a bestseller író címet és a masszív rajongó/olvasótábort. Nagyon remélem, hogy megjelenik majd nálunk is ez a sorozat, imádom ugyanis a mesés átiratokat.

A regény végén, a szerzői megjegyzésben olvastam, hogy Anita Grace Howard alapos kutatásokat végzett a háttértörténettel kapcsolatban, valós személyekkel kapcsolta össze a történet eredetét, aztán a saját fantáziájával felturbózva alkotta meg Az Operaház Fantomja "spin-off" történetét, a RoseBlood-ot. Kicsi valóság, csipetnyi mítosz és elénk tálalja a maga fikcióját a Fantomról, mai időkben és környezetben. 
A történet helyszíne a Rózsa Vére tanintézet, Párizshoz közel, egy erdővel körülvett régi kastély ad otthont a zsenipalántáknak. A bejutás nehéz, a mecénások a legnagyobb tehetségeknek akarják megadni a magasfokú képzés lehetőségét. Zenészek, táncosok, és énekesek tanulnak itt, hogy később előnyös szerződésekhez jussanak a világ színpadain. Főszereplőnk az amerikai Rune nem akármilyen tehetség, négy éves kora óta énekel komplett operaáriákat, régen az apja kísérte a stradivarius hegedűjén. Ám valami gond van a tehetségével, ugyanis időnként nem tudja visszafogni az éneklési kényszert, a kristálytiszta hangok maguktól törnek elő a torkából, utána elgyengülve tér magához. Az intézetben nem fogadják tárt karokkal a hirtelen idecsöppent új diákot, pedig itt tanít a nagynénje is. Már az első naptól furcsaságokat tapasztal az épülettel kapcsolatban, úgy érzi, figyelik a tükrök mögül, és éjjelente a szellőzőn át gyönyörű hegedűszót hall és egy álarcos ismeretlen próbálja felhívni a figyelmét valamire. Tüske a másik főszereplője a regénynek,  itt él nevelőapjával az intézet föld alatti részében,  ahol a világtól elzártan élnek, titkos kutatásokat és kísérleteket végeznek. Nagybátyja kegyetlen tervet sző Rune ellen, szüksége van valamire a lánytól és a bizalma elnyerésére a nevelt fiát és annak mesteri hegedűjátékát használja fel. Csakhogy a fiatalok érzéseinek nem lehet parancsolni, mi az erősebb, a család vagy a soha nem tapasztalt ikerláng kötelék?

Lenyűgözött a regény, annak ellenére, hogy láttam azokat a pontokat, ahol az olvasók a hibákat vélik majd felfedezni, vagy éppen a kliséket kifogásolják. Ilyenek az új lány a suliban, az ismeretlen misztikus srác, a régi diákokkal való ellenségesség, stb. Engem ezek nem zavartak, egyenesen imádom az új diák klisét például.

A két főszereplő szemszögéből olvashatjuk a történetet, Rune fejezetei vannak többségben. Csodás volt mindkét karakter, szomorú eseményekkel a múltjukban, fájdalmas veszteségekkel. Rune gyerekkorának egyes részei kifejezetten rémisztőek voltak, rengeteg titokkal és megmagyarázhatatlan családi bonyodalommal. A lánynak gyakran kellett magába fojtani a kérdéseit, mert az őt megértő apja korán meghalt, az anyja meg nem veszi tudomásul a problémáit. Az intézetben szinte csodáltam őt, annyira bátor volt, jók voltak a következtetési, nem egy védelemre szoruló nebáncsvirágként viselkedett, hanem próbálkozott kideríteni a titkokat. Pedig mennyi kétség gyötörte. A kezdeti ellenségeskedés után több barátot is szerez, sőt, az épület macskája is kitünteti figyelmével, ami sokszor jön jól a későbbiekben.
Tüske/Etalon a szerző saját szüleménye, mert Rune tulajdonképpen Christine szerepét alakítja, Erik pedig maga a Fantom. Itt megjegyzem, hogy igen, van magyarázat arra, hogyan élhet Erik még a mai napig is, de ez legyen a könyv meglepetése. Róla nem is mondok mást, mert ő sokat változott az eredeti verzióhoz képest, elég belegondolni, hogyan lehet elviselni az életet a szerelme nélkül. Visszatérve Tüskére, ő a Fantom sajátjaként nevelt fia, megtanította őt mindenre, a hegedűjátéktól az alkímia rejtelmeiig. Cserébe feltétlen hűséget vár, aminél többet is kap, hiszen Tüske apjaként tekint rá. A fiút kísértik a múltja ballépései, azok a tettek, amire nem büszke, de az apja miatt megtette. Ezért sajnáltam, és ha egyébként nem lett volna szimpatikus, az empátiámra akkor is számíthatna. Határozottan többrétegű a karaktere, összetett, megállja a helyét a regényben.
Rune és Tüske találkozása nem véletlen, de az ő különleges kapcsolatukról sem árulhatok el többet. Ez is olyan pontja a regénynek, amit a szerző fantáziájának köszönhetünk, és én nagyon értékeltem ezt az ötletet, mint sok mást is. Felépített egy világot, egy olyan fajt helyezve bele, amiről eddig keveset hallottam, tele sötétséggel, bűnnel, veszéllyel. A regény gótikus hangulata már az első fejezetben megragadott, a szerző mesterien vonultatja fel a jellemző elemeket a cselekményben, ott van eleve az ódon kastélyszerű épület, ami a valódi párizsi Operaház alapján épült. Sok jelenet játszódik éjszaka, rengeteg a titkos ajtó, folyosó, a tükrökről pedig tudjuk, hogy valaki figyel a másik oldaláról. A szobák kicsik, egyszemélyesek, ablaktalanok.
De az épületet elhagyva is egy temetőn vezet át  az út a romos, elhagyatott kápolnáig, ami szintén jelentős helyszín, ahogy a kertész kunyhója is az erdőben. Összeszabdalt ruhák, vér és rózsa, mind olyan kellékek, amelyek borzongósan izgalmassá teszik a történetet.  Ugyanakkor szinte lángol a történetben a szenvedély, többféle aspektusban, természetesen a két főszereplő között elsődlegesen, de ott van minden szereplőben a zene iránti szerelem. Annyira jó volt ezt olvasni, hogy az életük a zene, a hangszereik, az éneklés. A bűnös szenvedélyek szintén helyet kapnak, amitől aztán egészen fiataloknak nem is ajánlanám a könyvet.
A szerelmi szálat imádtam, minden mozzanatában ott volt a tisztelet és féltés egymás iránt, de a szenvedély is. Valódi szikrák pattognak a bőrükön, mély érzelmek alakulnak kettejük között, nagyon szerettem a közös jeleneteket. Mindketten fejlődnek a cselekmény folyamán, Rune sok mindenre kap magyarázatot, és meg kell tanulnia kezelni a tehetségét, amit átoknak érez a kezdetekben. Tüske szintén nagy változáson megy keresztül, sorsfordító döntéseket kell meghoznia, az első szerelem érzelmei és a hűség a nevelőapja iránt összecsapnak a lelkében.
Gyönyörű az írásmód, pedig nem kerüli el a fiatalok szlengesebb szavait sem, ezzel együtt is szinte lírai a szöveg, ezt többször is megállapítottam. Ehhez hozzájárul a remek fordítás és szerkesztés, csak gratulálni tudok hozzá.
A történet a cselekmény szempontjából kitalálható volt, de ezt nem tartom meglepőnek, kárpótoltak az apróbb csavarok. A végkifejlet lehetett volna ennél bővebb leírású, bizonyos részletekre nem derült fény. Mindez azonban nem von le a rajongásomból és az öt pillangómból sem.
Az írónő részéről egyértelmű tisztelgés ez a regény az eredeti mű felé, a történet rajongói pedig nagyon fogják szeretni.

Borító: Imádom! Íme a borító tervezőjének oldala, érdemes meglátogatni:
http://www.nathaliasuellen.com/

 

Kedvenc karakter: Tüske, Rune, Diable

Szárnyalás:  A zene szeretete.

Mélyrepülés: -

Érzéki mérce:  A szerelmi jelenetek a young adult határain belül maradnak. 15+

Értékelés:

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

BELEOLVASÓ!!!!

Abbi Glines: Álmomban szerettelek

A Maxim Könyvkiadó jelenteti meg Abbi Glines legújabb regényét: Álmomban szerettelek címmel. A Magyarországon is méltán népszerű írónő ezúttal egy önálló regénnyel rukkolt elő, melyben egy buli utáni baleset következményeiről mesél, sok érzelemmel, váratlan fordulatokkal fűszerezve. Érdemes követni a három állomást, a kiadó felajánlásában egy példány kerül kisorsolásra a könyvből a játékunk megfejtői között.

Maxim Könyvkiadó 2018. május 08. - Dream válogatás
320 oldal
Fordította: Bihari György
Goodreads: 3,7
Besorolás: YA/NA, romantikus

A ​nap, amikor Vale McKinley és barátja, Crawford átvették az érettségi bizonyítványukat, tragédiába torkollott, amikor egy szörnyű autóbaleset után a fiú kómába került. Az egész nyarat a fősuli tervezgetésével kellett volna tölteniük, majd pedig együtt indulhattak volna el a lehetőségekkel teli, ragyogó jövő felé. Ők ketten – hiszen ezidáig senki más nem számított. Ehelyett Vale minden napját Crawford kórházi ágya mellett tölti, reménykedve, hogy a fiú, akit gyerekkora óta szeret, felébred.

Slate Allen, Vale bátyjának jó barátja, aki nem mellesleg igazi nőcsábász, szintén abban a kórházban tengeti a napjait, haldokló nagybátyjának nyújtva támogatást. Amikor találkozik a lánnyal, Vale nem tagadhatja az azonnal érzett perzselő, tiltott vonzalmat. Próbálja figyelmen kívül hagyni ezt, de nem tud sokáig ellenállni – reményei Crawford iránt azonban még nem hunytak ki, így Slate-tel szép lassan barátság alakul ki közöttük.

Azonban Crawford nem ébred fel… Vale-nek rá kell jönnie, hogy muszáj megpróbálnia folytatni az életét a fiú nélkül, így egyedül vág bele a főiskola nyújtotta új kalandokba, melyek során útjai folyton összefutnak az észvesztően dögös Slate-ével. Barátságuk tagadhatatlanul átalakul, és szenvedélytől lázas kapcsolatuk nemsokára nem várt fordulatot vesz.

Abbi Glines a kedvenc szerzőim közé tartozik, tudom, mire számíthatok, ha kezembe veszem a könyveit, szenvedélyes szerelmi történetet olvashatok, szerethető karakterekkel. Young adult/new adult korosztály a zsánere, nekem leginkább azok a könyvei tetszettek, ami a két korosztályt átfedi, tehát a szereplők végeztek a középiskolával és épp kezdik az egyetemet/fősulit. A frissen megjelent Álmomban szerettelek (eredeti címén: As She Fades) pont beleillik ebbe a korosztályba. Másik dolog ami plusz pont nálam: a kiadó alig egy hónappal a világpremier után máris megjelentette a könyvet magyarul.

Furán alakult a kapcsolatom a történettel, ugyanis ebben az esetben egy korai, a fordítótól éppen kikerült változatot kaptunk meg, amit elolvasva sok-sok ponton éreztem, hogy ezt a könyvet nem egy gyakorlott szerző írta, olyan érzésem volt, mintha ez lenne a szerző első írói próbálkozása.

Szerencsére pár napja megkaptam a nyelvi korrektor és a két szerkesztő által átdolgozott változatot, amit végigolvasva megnyugodtam, már egy élvezhető irományt értékelhetek.

 

Vale és Crawford hat éves koruk óta együtt vannak, osztálytársak, barátok, majd szerelmesek, akikre mindig is egy párként tekintett a környezetük és ők maguk is. Ugyanarra a főiskolára jelentkeztek, és a diploma utáni életüket is közösen tervezik végigélni, egyikük sem kételkedik a másikban. Egy figyelmetlen sofőr azonban összetöri az álmukat, az érettségi bankettről hazafelé balesetet szenvednek és Crawford kómába esik, míg Vale karcolásokkal megússza. A lány ezután minden napját a kórházban tölti, felolvas a fiúnak, vagy csak a folyosón üldögél, minden pillanatban várva a javulást. Szinte csak aludni jár haza, amit a családja kétségbeesetten vesz tudomásul, hiszen közeledik az első szemeszter, a szülei és négy bátyja félnek, hogy értelmetlen a várakozás, és Crawford sem akarná, hogy halasszon a főiskolán miatta. A kórházban nem várt társasága akad Slate személyében, aki Vale két évvel idősebb bátyja, Knox diákszövetségi csapattársa. A srác kedves, törődő, és a kezdeti morcosság után kellemes beszélgetőpartner, akire lehet számítani a nehéz időkben. Slate a nagybátyjához jár be, aki gyakorlatilag haldoklik, nem sok időt jósolnak neki. Vale végül hallgat a szeretteire, és nekivág egyedül a főiskolának, illetve nem is olyan egyedül, hiszen ide jár Knox és Slate is. A főiskolán persze nem csak a tanulásé a főszerep, Vale egyre inkább magára talál, rájön, hogy nem is a saját vágyait akarta eddig megvalósítani, nem önállóan tervezett, és a kapcsolatában sem biztos már. Slate ugyan egy szoknyapecér és nem vágyik hosszú kapcsolatra, mégis kialakul közöttük egy kötelék, ami mindkettejüket meglepi. És akkor váratlan fordulat történik, ami gyökeresen átalakítja a szereplők sorsát!

Ez a dióhéjnyi összefoglaló a történet felét öleli fel, konkrétan két részre van vágva a könyv, és a második rész teljesen más helyzetben folytatódik. Konkrétan le fog esni minden olvasó álla, mert erre nincs felkészülés, váratlanul minden megváltozik. Ez egy merész lépés a szerzőtől, ami mindenképp plusz pontot érdemel, nem mondom, hogy zseniális, de mégis megdöbbentő és a cselekmény szempontjából abszolút ütős. De erről természetesen nem lehet beszélni, ezt olvasni kell!

Abbi ebben a regényben nem a szenvedélyes romantikára tette a hangsúlyt. Sokkal inkább azt éreztem, hogy el akarja vezetni a főszereplőt a saját vágyaihoz, rá akarja  venni, hogy önálló döntéseket hozzon, gondolja át a jövőjét. Eddig mindent névlegesen döntöttek el közösen, valójában Crawford álmaihoz igazodott, neki akart megfelelni. Sok visszaemlékezést olvashatunk kettejükről, amelyben mindig aranyosak voltak együtt, de sosem voltak szenvedélyesek, hiányzott az igazi mély érzelem kettejükből. Több volt ez, mint "legjobb barátok", de inkább  megszokásból voltak együtt, mintsem igaz szerelemből. Tulajdonképpen igazat adok a szerzőnek, léteznek olykor kivételek, és akár lehet gyerekszerelemből sírig tartó kapcsolat, de ez a mai világban már csodaszámba megy. Az igazi élet azt mutatja, kell némi tapasztalat szerzés, a mélységek és magasságok átélése ahhoz, hogy jó döntéseket hozzunk a saját utunkon.

A történetben sok jelenet játszódik a kórházban, és a kóma témája is indokolja, hogy megemlítsem a hihetőséget. Elégedett vagyok, mert nem történik meg az, ami annyi hasonló témánál, hogy a kómába esett szereplő hirtelen magához tér és ott folytatja nagyjából az életét, ahol abbahagyta. Ez egy lassabb folyamat, igaz, hogy minden eset más, de itt egészen helyénvalónak éreztem a mozzanatokat, nem kellett csodát végigasszisztálni. 

Karakterek szempontjából nagyjából elégedett voltam, Vale szépen végigmegy a saját kis fejlődésén, eléggé sztereotip karakter, aki a végére révbe ér. Crawford már cselesebb, kívülről mintagyerek, de megvannak a maga kis stiklijei. Knox nagyon aranyos volt, a testvérek közül ő áll a legközelebb a húgához, védelmező, de nem elnyomóan, jó fej volt végig. Aki valójában szót érdemel, az Slate. A könyv szóhasználata szerint szoknyapecér, én nem lennék ilyen finom és úrias. Tipikusan a minden nap mással és sosem kétszer ugyanazzal típus, aki nem akar kötöttségeket, nem akar csalódni a kapcsolataiban. De amikor odafigyelést, önzetlenséget és szeretetet kap, amire azért mindig is vágyott, akkor valami megmozdul benne, és már nem tud érzelemmentes lenni többé Vale iránt.

Nem egy tucatregénnyel találkoztam tehát, a maga kis fordulataival mindenképpen kiemelkedik a többi Abbi Glines regény közül. Aki tehát amolyan Sea Breeze-es hangulatra vágyik, annak nem ezt a regényt ajánlom. Az Álmomban szerettelek inkább a young adult korosztálynak szól, Abbihoz képest kevesebb szexi jelenettel, viszont egy helyes rosszfiúval, akire emlékezni fogok. A levonásom leginkább a történet vége miatt van, ami kurtán-furcsán fejeződik be, valami nekem még hiányzott,  egy kicsivel kidolgozottabb befejezés, esetleg egy szenvedélyesebb jelenet.  Egy biztos, Abbi Glines rajongóinak polcáról nem hiányozhat ez a történet sem!

Borító:  A hölgy egy dekáddal idősebb, mint a főszereplő.

Kedvenc karakter: Slate 

Szárnyalás:  Végre ebben a regényben több kaja volt, mint pia. 

Mélyrepülés:  A befejezés hirtelenre sikerült.


Érzéki mérce: Abbira jellemző szenvedélyesség alig csillan meg néhányszor. Ettől viszont inkább a young adult korosztálynak ajánlom, 16-os karikával.

Értékelés:

 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

BELEOLVASÓ

Játék:

A szerző méltán híres emlékezetes szerelmespárjairól. Minden állomáson találsz egy fiú és egy lánynevet, a feladatod megfejteni a sorozat címét, amelyben szerepeltek. Mindhárom sorozat magyarul is megjelent, de elfogadjuk az angol sorozatcímeket is.

A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.

Feladvány:   Ashton - Beau

a Rafflecopter giveaway


A blogturné állomásai:

05.05 Kelly és Lupi olvas
05.07 Kristina blogja
05.09 Könyvvilág

Marie Lu: The Young Elites - Az ifjú kiválasztottak (Válogatott ifjak #1)

A Könyvmolyképző Kiadó elhozta Nektek, a Blogturné Klub 5 bloggere pedig örömmel mutatja be Marie Lu, a nagysikerű Legenda trilógia írónőjének új sikersorozatát, a The Young Elitest. Az írónő ezúttal a komor jövő helyett egy, a középkori Olaszország mintájára felépített, fantasztikus világ hasonló sötét korszakába kalauzol el Benneteket, különleges képességű fiatalok közé.

Tartsatok velünk, olvassátok el az értékeléseket és a regényhez tartozó extrákat. Vegyetek részt a játékban, ahol a kiadó által felajánlott 3 példányt nyerhetitek meg, ha helyesen válaszoltok a kérdésekre.

Könyvmolyképző Kiadó, 2018

368 oldal

Fordította:AncsaT

Goodreads: 3,92

Besorolás: YA, fantasy

"Van ​ki gyűlöl minket, akasztófára való zsiványként gondol ránk. 

Van ki retteg tőlünk, démonnak tart, máglyára vetne mindannyiunkat. 

Van ki bálványoz minket, az istenek gyermekeinek vél. 

De egy sincs, ki ne hallott volna rólunk.

Elegem van belőle, hogy kihasználnak, bántanak, aztán félrelöknek.

Adelina Amouteru túlélte a vérlázat. Egy évtizede már, hogy a halálos betegség végigsöpört az országon. A fertőzöttek többsége meghalt, és sok gyereken, aki túlélte, furcsa nyomot hagyott a betegség. Adelina fekete haja ezüstössé vált, a szempillája kifehéredett, és csak egy szabálytalan forradás maradt ott, ahol korábban a bal szeme volt. Durvalelkű apja szerint ő egy malfetto, irtóztató, utálatos teremtmény, aki szégyent hoz a családjukra, és a boldogulásuk útjában áll. De a pletykák szerint, a láz túlélői közül néhányan nem csak forradásokkal lettek gazdagabbak – úgy tartják, néhányan rejtélyes hatalomra tettek szert, és bár a kilétük titokban maradt, úgy kezdték emlegetni őket, hogy a kiválasztott ifjak.

Teren Santoro a királynak dolgozik. Az Inkvizíció fejeként az ő feladata felkutatni a kiválasztott ifjakat, hogy elpusztítsák őket, mielőtt még ők pusztítják el az országot. Veszélyesnek és bosszúszomjasnak tartja a kiválasztott ifjakat, de lehet, hogy a legsötétebb titkot maga Teren rejtegeti.

Enzo Valenciano a Tőr Társaságának vezetője. A kiválasztott ifjaknak ez a titkos társasága kutat a hozzájuk hasonlók után, hogy előbb találjon rájuk, mint az Inkvizíció. De Adelina személyében a Tőrök olyasvalakire bukkannak, aki olyan hatalommal rendelkezik, amihez hasonlót még nem láttak.

Adelina hinni akar benne, hogy Enzo az ő oldalán áll, és Teren az igazi ellenség. Hármójuk sorsa szorosan összefonódik, és noha eltérő célokért küzdenek, mindhármuk harca nagyon is személyes. Egy dologban viszont mindannyian egyetértenek: Adelina olyan képességekkel rendelkezik, amik nem valók erre a világra. A szívében bosszúra szomjazik a sötétség. És ég benne a vágy, hogy elpusztítson mindenkit, aki az útjába áll.

Most én jövök! Én használok ki másokat! Én fogom bántani őket!

De függetlenül attól, mit gondoltak róluk, a nevüket mindenki ismerte. A Kaszás. Magiano. A Széljáró. Az Alkimista. Az ifjú kiválasztottak."

Marie Lu anno a Legendával megszerzett magának. Imádtam a történetvezetését, a szereplőit, így izgatottan vártam, hogy mikor vehetem kézbe a következő regényét. Erre nagyon sokat nem is kellett anno várni, mert a The Young Elites először 2015 őszén került a kezembe angolul. Aránylag gyorsan "felfaltam" és rögtön bele is szerettem. Akkor nem írtam róla, de ahogy megjelent magyarul, úgy döntöttem, hogy ideje lenne feleleveníteni az olvasottakat és értékelni is a könyvet.

Az írónő ismét egy különleges világba kalauzol el Bennünket, de ezúttal nem a disztópikus, jövőbeni Egyesült Államokba, hanem visszafelé megyünk az időben és egy reneszánsz Olaszországhoz hasonlító világba juttat el bennünket. 

Úgy látszik, az írónő nem tud elvonatkoztatni a borzalmas járványoktól, mert itt is ez okoz galibát, méghozzá nem is kicsit. A népesség egy része elhalálozik, másik része túléli, harmadrésze pedig túléli, de nagy változáson megy keresztül - a külsejük részben megváltozik és különleges képességekre tesznek szert. A középkorban - és ez a világ is leginkább arra hasonlít - pedig ez nem volt jó ómen, így itt is kemény üldöztetés a része annak, aki "megváltozott". 

Adelina, a főhősnőnk pedig érintett ebben a kórságban, így menekülni kényszerül otthonról és így találkozik a hozzá hasonszőrűekkel, a The Young Elites - Az Ifjú Kiválasztottak tagjaival, akik az X-Menhez hasonlóan csapatba tömörülve próbálnak túlélni és valamire készülnek...

Köztudott, hogy imádom a különleges képességekkel megáldott fiatalokról szóló történeteteket, de itt mégsem ez fogott meg magának, hanem a szereplők változatossága. Az írónő előző regényében, a Legendában nem volt nagy meglepetés, a jók jók voltak, a rosszak rosszak, ettől nem nagyon tért el. Itt viszont minden a feje tetejére állt! Senki sem az, aminek látszik, a jóknak is van épp elég vaj a fülük mögött, a rosszak viszont nem biztos, hogy a szó szoros értelmében rosszak. Adelina az első olyan főhősnő, akit úgy is imádtam, hogy ő minden, csak nem az a sokat szenvedett kislány, akinek sokan hitték. A lelkében forrong a sötétség - ezt persze rá lehetne fogni a hányatott, sanyarú sorsára is, de itt több van annál. Ráadásul nem a megszokott meseszép leányzó, akiért a férfiak képesek lennének országokat feldúlni, világokat lerombolni, ahogy már megszokhattuk a YA történetekben. Nem, ő nem ilyen. A betegség miatt az egyik szemét elveszítette, az arcán borzalmas heg látható, a hajszíne is messziről mutatja, hogy ő is egy túlélő és mint ilyen máglyára, kivégzőosztag elé való.

Persze a többiekről sem szabad megfeledkeznem, hiszen vannak még itt bőven a csapatból. 

Enzo a csapat vezetője, szintén nehezen  kiismerhető. A céljait megismerhetjük elég hamar, de az, hogy Adelinához miért közeledik - a lány maga a vonzerő vagy csak a képességei - ezt nehéz eldönteni... 

Aztán ott van az ártatlan, gyönyörű Raffaele, aki érzi, hogy a lánnyal nem biztos, hogy a főnyereményt ütötték meg, hiszen Adelinát messziről körbeöleli a sötétség, de mégsem tud mit tenni...

Vagy Teren, a főinkvizítor, aki annyira fontos szereplő, hogy saját szemszöget is kapott - ami külön érdekesség, mert az összes többi szereplő mind E/3-ban szerepel, Teren pedig E/1 szemszögből mesél. Ő szintén az a karakter, akiről a történet végéig meg nem mondod, hogy jó vagy rosszfiú, attól függetlenül, ami tesz.

Marie Lu ebben a regényében nem viszi túlzásba a környezet, a háttér leírását, nem is tudunk meg túl sokat erről a világról (remélhetőleg még), ellenben a szereplők kidolgozottak és ahogy mondtam, eléggé talányosak. Épp ezt teszi különlegessé az egész történetet.

És a vége? Erről nehéz spoiler nélkül beszélni, de annyit elárulhatok, hogy az írónő olyat lép, amit nem sok író mer megtenni már az első rész végén. Én először annyira megdöbbentem rajta, hogy anno angolul vagy háromszor elolvastam azt a részt, hogy biztos jól értettem, ami történt? De igen, jól olvastam mindent....

Eleve úgy volt, hogy továbbolvasom a trilógiát (2015-ben sajnos a sok egyéb turnés könyv nem engedte, hogy folytassam, bárhogy is szerettem volna), de ilyen befejezés után nem kétséges, hogy folytatni szeretném/ akarom / fogom a sorozatot. A csillagozáshoz pedig annyit, hogy imádtam minden sorát és magasra tette az írónő a lécet ezzel az első résszel, de első résznek ritkán adok 5 pillangót, remélve, hogy a következő még jobb lesz:).

Borító: Imádom. Szerintem a szöveg ötletes, a háttér pedig hűen tükrözi a történet hangulatát.

Kedvenc karakter: Adelina, Enzo, Raffaele, Teren

Szárnyalás: amit meg mert lépni az írónő már az első részben!

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Van benne valamennyi szerelmi szál, de ahogy minden változik, minden kétszínű, így ez sem biztos.

Értékelés:

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

BELEOLVASÓ

Blogturné extra - Q+A fordítás

Novel Novice: Azt gondolom, hogy a The Young Elitest részben az a tény tette valóban szórakoztatóvá, hogy Adelina nem az a hagyományos módon szerethető főszereplő, de az is, hogy saját személyisége van és nagyon határozott karakter. Szeretem, hogy ennyire jól megformált szereplő a kevésbé kívánatos tulajdonságai ellenére is. Így azon töprengtem, hogy mennyire jelentett kihívást és mennyire volt szórakoztató megírni ezt a nem hagyományos főszereplőt?

Marie Lu: Köszönöm. Annyira örülök és nagy megkönnyebülés, hogy ezt mondod. Adelina messze a legnehezebb szereplő volt, akiről valaha is írtam. Nehéz az összes olyan oknál fogva, amit már megemlítettem, de azt hiszem mellette szórakoztató és felszabadító is írni egy olyasvalakiről, aki néha nem törődik semmivel. Nem törődik azzal, hogy mennyire haragszik a világra és úgy érzi, joga van erre.

És úgy érzem, hogy van valami erőt adó abban, hogy rosszak legyünk. Mármint azt hiszem, ezért akarjuk a gonoszakat. Úgy értem, tudod imádom Lokit és Magnetot. Bizonyos szempontból együtt tudsz velük érezni. Mint Loki, aki sok embert megöl, de szereti az édesanyját és tudod, valami viszálya van a testvérével. És azt hiszem, szórakoztató elképzelni azt a teret, mert úgy gondolom mindannyiunknak vannak problémáink az életben.

És mindannyiunknak megvan néha az a pillanat, amikor dugóban ülsz, valaki eléd vág, te meg: "most azonnal meg akarlak ölni. Azt akarom, hogy valamilyen erő szétszaggassa az autódat." És aztán tudod arra gondoltam, hogy mi lenne, ha egy olyan szereplőt alkotnék, aki valójában meg is teszi ezeket? Majd utána azt mondaná, "Ó, a fenébe, tényleg megtettem ezt a borzalmas dolgot, amit akkor meg akartam tenni, de most már valahogy bánom."

Lenyügöző és valahol kicsit zavaró erről írni, mivel erősnek érzi magát, amikor úgy gondolja megteszi azokat a dolgokat, de utána soha nem érzi ettől jól magát. Így ez kicsit olyan, mintha nem engednéd ki a démonaidat - az efféle belső démonaidat.

Perpetual Page Turner: Mi volt a legnehezebb része a világodnak és a szabályainak megírásában?

Marie Lu: Teljesen más élmény volt a Legenda megírásához hasonlítva. Nehéz egymagadnak kitalálni az összes gondolatodat. Valamennyit a való életre kell alapoznod, így nem hiszem, hogy bármi is teljesen az enyém lenne. A The Young Elites megírásához rengeteget olvastam a reneszánsz Olaszországról és a reneszánsz Velencéről, arról, hogy milyen volt az élet akkoriban, mit ettek az emberek és hogyan öltözködtek.

The Compulsive Reader: Engem nagyon elbűvölt az a The Young Elites ötletében, hogy valójában egy gonosz szereplőről szól, amit igazából nem is tudtam, amikor a könyvet olvastam... És így azon töprengtem, hogy Adelina története mennyire különbözött ez előző írásaidtól, tudva, hogy egy rossz hősnőről írsz, illetve mennyire - ha egyáltalán - különbözött az előző könyveid bármelyikétől?

Marie Lu: Teljesen más. Nagyon-nagyon nehéz volt eljutni abba a gondolati térbe és még mindig nagyon nehéz ez nekem. A második részen most dolgozom. (Amikor elkezdtem írni a The Young Elitest), valójában Raffaele volt a főszereplő Adelina helyett és Raffaele egy teljesen más szereplő volt. Ő nagyon egyszerű volt, olyan, mint semmilyen fiú, aki egyetemre ment és azt gondolta, hogy ő egy Ifjú Kiválasztott. Ez egy nagyon-nagyon semmitmondó történet volt. És nem tudtam,hogy mi lehet a gond vele, de azt tudtam, hogy valamit akarok írni ezekről az emberekről. Így odaadtam az első száz oldalt az ügynökömnek, aki azt mondta: "Nos, ki ez a mellékszereplő? Érdekesnek tűnik."

Adelina egy teljesen gonosz mellékszereplő volt. És miután az ügynököm ezt mondta, akkor én "Hmm, soha nem gondoltam hogy az ő szemszögéből írjak, de ez egy érdekes gyakorlat lehet."

Ez teljes mértékben különbözött a Legendától, mert Day és June, bár egy teljesen sötét világban élnek, de természetüknél fogva, szívük mélyén nagyon jó emberek. Jó családból származnak, ahol jól bántak velük, és úgy érzem ez tette őket ilyen felnőttekké.  Adelina pedig teljesen más. Az ő családja kifordult és borzalmas, ami rajta is sokat rontott. És elég zavaró volt belejutni egy ilyen fejbe, hiszen én soha nem tapasztaltam ilyet. És képes lenni arra, hogy megalkoss egy olyan szereplőt, aki borzalmas dolgokat művel, de mégse tegyem őt teljesen szerethetetlenné, hogy úgy érezd "Istenem, szeretném, ha ez a szereplő azonnal meghalna", eléggé kihívó feladat volt.

Forrás

Játék:

Mostani játékunkban a fantasy regények férfi főszereplői jutnak rivaldafényhez. Minden állomáson találtok egy nevet, a ti dolgotok pedig annyi, hogy a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok, hogy melyik könyvben szerepel (elég a címet megadnotok). Ha velünk tartotok megnyerhetitek a kiadó által felajánlott három nyereménypéldány egyikét! 

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Dmitrij Belikov

a Rafflecopter giveaway

A blogturné állomásai:

Április 19 - Kelly Lupi olvas

Április 21 - Sorok között

Április 23 - Deszy könyvajánlója

Április 25 - CBooks

Április 27 - Spirit Bliss oldala

Trish Cook: Éjjeli napfény (Midnight Sun)

A Maxim Könyvkiadó jelenteti meg a könyvfesztiválra Trish Cook regényét: Éjjeli napfény címmel. Gyönyörű filmes borítóval jelenik meg a kötet, ugyanis azonos címmel mutatják be a mozik a filmváltozatot a megjelenéssel egyidőben. Olvasd a könyvet és nézd meg a filmet! Érdemes követni az állomásokat, a kiadó felajánlásában három példány kerül kisorsolásra a játékunk megfejtői között.

Maxim Könyvkiadó 2018.április 19. Dream válogatás
256 oldal
Fordította: Vince Judit Andrea
Goodreads: 3,87
Besorolás: YA, romantikus dráma

A ​17 éves Katie Price egy ritka betegséggel él együtt: minimális mennyiségű napfény is halálos fenyegetés a számára. Mivel napközben muszáj a házban maradnia, társaságul csupán megözvegyült apja és legjobb (na jó, igazból az egyetlen) barátja szolgál. Katie világa csak azután teljesedik ki, hogy lement a nap: ilyenkor fogja a gitárját, és a helyi pályaudvaron játszik a jövő-menő utasoknak.

Charlie Reed valaha sztáratléta volt, és az életében most épp nagy változások vannak készülőben – ő az a fiú, akiért Katie a távolból titokban már évek óta rajong. Miután egy este meglátja a gitározó lányt, a sorsaik összeforrnak, és egy csillagokon átívelő szerelem veszi kezdetét.

Miközben támogatják egymást céljaik elérésében, és egymásba szeretnek a nyári éjszakák leple alatt, Katie és Charlie között olyan szoros összeköttetés alakul ki, ami elég erős ahhoz, hogy megváltoztassa őket – és mindenki mást is körülöttük –, örökre.

A könyv alapján készült film – főszerepben a Disney sztár Bella Thorne-nal és az első főszerepében Patrick Schwarzeneggerrel – már a mozikban!

A könyv megjelenéséről a Maxim Kiadótól értesültem, de igazán akkor kattantam rá, amikor Tibi a Media Addict.hu bloggere (és csapattársam a BTK-ban) szólt, hogy ebből épp filmet is készítettek, pont a könyvfesztivál idején lesz a bemutatója a mozikban. Azóta bejárta a világot a film trailere és szerintem remek romantikus drámát láthat majd, aki jegyet vált a moziba.

Rendes könyvmoly vagyok, nálam előbb a könyv, aztán a film, így mindenképpen olvasnom kellett a regényt, ami gyorsan ment, és rendesen kiütött.

Katie különleges életet él, a betegsége miatt nappal alszik, de reggel még végignézi, ahogy a többiek elindulnak a suliba, köztük a szomszédban lakó Charlie Reed, a lány titkos szerelme, bár a srác azt sem tudja, hogy ő a világon van. A lánynak este kezdődik az ébrenlét, ilyenkor látogatja meg egyetlen barátnője Morgan, ő közvetíti neki az iskolai eseményeket, ami épp nagyon izgalmas, hiszen a kortársai éppen érettségiznek, és kezdik a felnőtt életüket. Katie nagyon ritkán merészkedik ki éjszaka, ilyenkor a helyi vasútállomáson szokott gitározni és énekelni a saját dalait. Egy ilyen alkalommal téved arra Charlie, és megszólítja a lányt, aki azonnal menekülőre fogja a dolgot, később viszont sikerül randit megbeszélniük.  Új világ bontakozik ki a lány előtt, egyre közelebb kerülnek egymáshoz, és ami eddig csak vágyálom volt, most valósággá válik. Katie nem beszél a betegségéről, halogatja a vallomást, mert ki akarja élvezni az utolsó pillanatig ezt a kapcsolatot, nem akar azonosulni egy betegséggel.  Meddig tarthat ez a boldogság?

Tudni kell, hogy a lány édesanyja meghalt korábban, az apja pedig gyakorlatilag minden idejét a lánya nevelésére fordítja, ugyanolyan fordított életritmusban. Ő tanítja a lányát, aki le is tudta tenni az érettségit, sőt egyetemi krediteket is szerzett. Ezt az apa-lánya kapcsolatot tanítani lehetne, minden pillanatban ott van a féltés, ott van a diagnózis valóságossága, de ott van a remény is, amit egyikük sem adhat fel. Nagyon bele tudtam élni magam az apa helyzetébe, milyen nehéz nemet mondani, milyen fájdalmas félteni és még fájdalmasabb elengedni. De Katie most boldog, és a ragyogása elvarázsolja a környezetét is. 

Egy ilyen betegség tudatát meg kell tanulni elviselni. Van olyan, aki beleőrül, és van aki megpróbálja a legjobbat kihozni a lehetőségeiből, Katie az utóbbiakhoz tartozik.

Katie meséli a történetet, aki már majdnem 18 éves, de hiányzik a korához elvárható tapasztalat, és ezt a szerző nagyon ügyesen tükrözte a stílusában, nyelvezetében. Ez a lány valósággal kivirul, ahogy beleveti magát az új élményekbe, megélheti azokat a kalandokat, érzéseket, amiről eddig csak álmodott. Ahogy olvastam ezeket a boldog pillanatokat, nem tudtam nem gondolni a jövőre. Bevallom a regény utolsó harmadát végigbőgtem, sajnos én a kelleténél jobban bele tudok mélyedni az érzelmi szálba, szóval javaslom a százas zsebkendő bekészítését nektek is.

Charlie egy álompasi, gondoskodó, romantikus, védelmező, ja és nagyon helyes és népszerű is. Boldoggá akarja tenni a lányt, valódi szerelem alakul ki közöttük, aminek minden pillanata édes. Katie előtt ő is megnyílik, és a lány rá tudja venni, hogy próbálja meg az úszást újra komolyan venni, hiszen van esélye bejutni egy jó egyetemre sportolóként.

Van az a pont, amikor már nem lehet húzni az igazságot, de Katie még ekkor sem őszinte, és ennek súlyos következményei lesznek, amit viselnie kell. Én nagyon megszerettem ezt a lányt, mert helyesen látta a betegségét, jól kezelte a helyzeteket, megpróbálta a legjobbat kihozni magából, egyszerűen nem lehet nem kedvelni. Bátran viselkedik minden egyes nap. De van egy pont, amikor elmosódnak a határok.

Én tudom, hogy az olvasók számára a szerelmi szál lesz a legvonzóbb a történetben, de nekem mindenképp a szülő felelőssége és az elengedés fájdalma a tanulságos pont. Lehet, hogy túl fájdalmas, de mégis muszáj ezekkel a problémákkal  is szembenézni, mert ez közelebb áll a való élethez, mint a napfényérzékenység. 

Nagyon nagy élményt nyújtott a könyv olvasása, de a négyes osztályzatra magyarázatot kell adnom. Első felindulásomban maximális pontot adtam volna, mert mélyen megérintett, nagy érzelmeket váltott ki belőlem. Pár nap elteltével azonban sok kérdés jött elő, amire az utószóban adott egészségügyi magyarázat sem adott választ.

Nekem túl hamar következett be a befejezés. Ahhoz képest mindenképp, hogy én még az utolsó utáni oldalon is reménykedtem. De nem, gyors és nem eléggé kidolgozott a regény utolsó pár fejezete. Sokkal többet akartam tudni erről az időszakról. Miért nem költöznek ezek a betegek a világ legkevésbé UV szennyezett vidékére? Kár, hogy Charlie fejébe nem kaptam bepillantást, az utószó leveleire annyira látni szerettem volna a reakcióit.

Muszáj megnéznem a filmet is!

Borító: Filmes borító, nagyon tetszik.

Kedvenc karakter: Katie, Charlie

Szárnyalás:  Az apuka karaktere.


Mélyrepülés:  - 

Érzelmi mérce: A szerelmi szál édes, de készüljetek egy százas zsebkendővel!

Értékelés:

 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

BELEOLVASÓ

Játék:

A film kapcsán most a játék is a szereplők körül forog. Minden állomáson találsz egy kérdést és egy segítő képet, a rafflecopter doboz megfelelő sorába írd be a megfejtést! Sok szerencsét!

A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.

Feladvány: Melyik híres Young Adult könyvadaptációban játszott együtt Bella Thorne és Robbie Amell?

a Rafflecopter giveaway

A blogturné állomásai:

04.16 Kelly és Lupi olvas
04.18 Dreamworld
04.24 CBooks
04.26 Sorok között

Kathleen Glasgow: Girl in pieces - Lány, darabokban

A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Kathleen Glasgow: Lány, darabokban című regényét, amely tabutémát boncolgat egy önbántalmazó lány szemszögéből. Három bloggerünk véleményezi a regényt a blogturné során, kövesd az állomásokat és esélyed lesz megnyerni a könyv egy példányát a kiadó felajánlásában.

Könyvmolyképző Kiadó 2018.április
448 oldal
Fordította: Tóth Enikő Mária
Goodreads: 4,15
Besorolás: YA, mentális problémák

Az ​embereknek tudniuk kell rólunk. Azokról a lányokról, akik a fájdalmukat a testükre írják.

A 17 éves Charlie Davist a Creeley pszichiátriai intézetben kezelik sikertelen öngyilkossági kísérlete után. Eddigi élete csupa szomorúság, tragédia és mellőzöttség volt: édesapja halála után elmenekült otthonról bántalmazó anyja elől. Pénz és barátok nélkül élt az utcán, megtapasztalta a teljes kiszolgáltatottságot, az éhezést és a fizikai fájdalmat.

A klinikán hozzá hasonló, önbántalmazó lányok társaságában van. Casper doktornő segítségével megindulhatna a gyógyulás útján, de anyagi helyzete nem engedi, hogy ott maradjon. Munkát és lakást talál, ám egyenlőtlen kapcsolatba keveredik a drogos, alkoholista, „majdnem híres” zenésszel, Riley-val, aki kihasználja őt, és nem engedi kiszabadulni az ördögi körből.

Charlie-nak azonban – szinte tudtán kívül – új barátai és támogatói lesznek, akik visszarántják a szakadék széléről, és erőt kap tőlük ahhoz, hogy hátat fordítson a kilátástalan, veszélyes kapcsolatnak.

Nem könnyű olvasmány. Nemegyszer megríkatja az olvasót, de reményt is ad.

Mindenképpen el akartam olvasni ezt a könyvet, mert szerettem volna választ kapni arra, hogy vajon hogyan jut el valaki odáig, hogy megsértse saját magát, nem kis fájdalmat okozva, miért választják ezt a módot és hogyan lehet észrevenni, segíteni az ilyen embereken.

A korábbi olvasmányaimban Szaszkó Gabriella: Maradj velem regényében volt szó a vagdosásról,  ott Christopher, egy fiú/férfi csinálta ezt, meg akartam tudni, hogyan mesél erről egy kamaszlány. 

Debütáló szerzőről van szó, ezért is jegyzem meg rögtön az elején, hogy milyen zseniálisan oldotta meg a könyv felépítését. A 17 éves Charlie (Charlotte) Davis egy klinikán tér magához egy zavaros, kórházban töltött hét után, lassan szedegeti össze az emlékképeit, mi is történt vele, hogyan került ebbe az intézetbe. A szerző Charlie hangján szól, és az első pár fejezetben sokszor csak néhány sor, pár mondat szerepel, ahogy a lány is lassan tér magához, később úgy bővül a mondanivalója, ahogy javul  az állapota és újra elkezd élni ebben a terápiás csoportban, ahol hasonló lányok veszik körül. Nagyon megrázóak ezek az első fejezetek, az olvasó szembesül azzal a rengeteg fájdalommal, amit ezek a lányok átéltek. Kezdtem megismerni Charlie-t, a kiinduló traumát, amikor az apja öngyilkos lett, az anyja ezután  magába zárkózott és fokozatosan a tettlegességig elmérgesedett közöttük a viszony. A lány elmenekült otthonról, az utcán élt, hasonló sorsú barátokra lelt, és közben folyamatosan a vagdosásba menekült. És aztán még ennél is rosszabb dolgok jöttek.

Amikor először vágtam meg magam, a legjobb rész utána következett: vattapamaccsal tisztogattam a sebet, óvatosan szárítgattam, vizsgálgattam erről-arról, védelmezőn a hasamhoz szorítottam a karomat. Jól van, jól van! 

Azért vagdosok, mert nem tudok megbirkózni a dolgokkal. Ez ilyen egyszerű. A világ olyan, mint az óceán, az óceán vize átcsap fölöttem, a víz fülsiketítően morajlik, a víz elnyeli a szívemet, akkorára nő bennem a pánik, mint a bolygók. Meg kell szabadulnom tőle, jobban meg kell sebeznem magam, mint ahogy a világ megsebez, aztán dédelgethetem magam. Jól van, jól van! Casper azt mondta nekünk: „Ez ellentmond a józan észnek, nem? Jobban érzed magad attól, hogy fájdalmat okozol magadnak. Úgy tudsz megszabadulni a fájdalomtól, hogy te okozol fájdalmat saját magadnak.” A probléma utána következik. Úgy, mint most, ami most is történik. Egyre több a sebhely, egyre nagyobb a pusztítás. Ördögi kör: több seb = nagyobb szégyen = nagyobb fájdalom. 

A terápiás csoportban a lány kezd a gyógyulás felé lépegetni, de jön az újabb csapás, nem finanszírozzák tovább a kezelését, vissza kell mennie az anyjához. Ő azonban csak kiviszi a klinikáról, aztán búcsút int neki, esze ágában sincs visszafogadni. Charlie az utolsó szalmaszálba kapaszkodva Minneapolisból Tusconba buszozik, ahol egy régi barát, Mikey szobáját foglalhatja el ideiglenesen. Ennek a megtört lelkű, megsebzett testű lánynak munkát kell keresnie, tovább kell haladnia a gyógyulás útján, amin elindult. Csakhogy ez pokolian nehéz. 

Valójában ez a rész tetszett igazán nekem, ahogy próbál beilleszkedni az új életébe, le kell győznie saját magát, megtalálni a saját békéjét, miközben nem csak jó dolgok történnek. Együtt dolgozik egy piás, drogos, lecsúszott zenésszel, Riley-val, aki szintén megmentésre szorulna, természetesen nem hat jól rá ez a kapcsolat, mégis fontos része az életének. Közben egyre többször előveszi a rajzkészletét, és kezdi elhinni, hogy mégiscsak tehetséges valamiben, értékes ember.

Ez a lány megtanul újra élni, megtanul újra szeretni. Nem csak a környezetét, saját magát is újra el kell fogadnia, meg kell találnia a helyét. 

Életre szóló élmény volt olvasni ezt a regény, annyira egyedi a hangja, brutálisan őszinte, és minden sorából érződik, hogy valódi, megélt élmények alapján íródott. Hihetetlen bátor dolog ennyire nehéz témában írni, az olvasók számára ez meglehetősen tabu téma, a mentális problémákat  nehéz befogadni. Nem csak a vágásokról van szó, itt szinte minden ember valamilyen módon árt magának, fizikailag vagy lelkileg. Olyan is előfordult, hogy néhány helyen nem tudtam tovább olvasni, annyira kiakasztott némely részlet.

Megszerettem a karaktereket, óriási fejlődésen mennek keresztül, főképp Charlie, de az elcseszett Riley is. A mellékszereplők is reálisak, és egyáltalán nem tökéletesek, Ariel és Linus voltak a kedvenceim.

A test és a lélek sebein felül még az érzelmek is megtépázzák Charlie-t. Két szerelmi szál bonyolódásán is izgulhat az olvasó, de én úgy éreztem, ezek szinte eltörpülnek a valódi mondanivaló mellett.  Amit hiányoltam, az Ellis-el kapcsolatos lezárás, jó lett volna, ha találkoznak végül.

Köszönöm a kiadónak, hogy az átlagos történetek mellett ilyen csodálatos könyvekkel ajándékozza meg az olvasóit!

Borító: Szép, nagyon kifejező

 

Kedvenc karakter: Riley

Szárnyalás:  Linus apjánál töltött idő.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce:  Ez nem az a könyv, amit a legfiatalabbak is olvashatnak, én egy 16-os karikát tennék rá, a megterhelő lelki problémák és a szexuális tartalom miatt.

Értékelés:

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

BELEOLVASÓ!!!!

Játék:

A téma komolysága miatt most eltekintünk a játéktól és megelégszünk a rafflecopter doboz kitöltésével.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway
 
További állomások:

04.14 Kelly és Lupi olvas
04.16 Sorok között
04.18 Sárga köves út

Premier előtti vetítésre nyerhetsz páros jegyet! Az Éjjeli napfény a mozikban!

A könyvfesztiválra jelenik meg ezzel a gyönyörű filmes borítóval a Maxim Könyvkiadó Dream válogatás sorozatában  Trish Cook regénye az Éjjeli napfény. A könyv filmadaptációja pedig április 19-től nézhető meg a mozikban Bella Thorne és Patrick Schwarzenegger főszereplésével. A Blogturné Klub hamarosan 4 állomásos turnéval jelentkezik a megjelenés alkalmából!

Íme a könyv fülszövege:

A 17 éves Katie Price egy ritka betegséggel él együtt: minimális mennyiségű napfény is halálos fenyegetés a számára. Mivel napközben muszáj a házban maradnia, társaságul csupán megözvegyült apja és legjobb (na jó, igazból az egyetlen) barátja szolgál. Katie világa csak azután teljesedik ki, hogy lement a nap: ilyenkor fogja a gitárját, és a helyi pályaudvaron játszik a jövő-menő utasoknak. Charlie Reed valaha sztáratléta volt, és az életében most épp nagy változások vannak készülőben – ő az a fiú, akiért Katie a távolból titokban már évek óta rajong. Miután egy este meglátja a gitározó lányt, a sorsaik összeforrnak, és egy csillagokon átívelő szerelem veszi kezdetét. Miközben támogatják egymást céljaik elérésében, és egymásba szeretnek a nyári éjszakák leple alatt, Katie és Charlie között olyan szoros összeköttetés alakul ki, ami elég erős ahhoz, hogy megváltoztassa őket – és mindenki mást is körülöttük –, örökre.

A könyvbe az alábbi linken tudtok beleolvasni: http://www.olvas.hu/uploads/media/file/0001/05/687d182fdc6a54e403ba6c99a197d298f997db42.pdf

És itt tudjátok előrendelni 30% kedvezménnyel: http://www.olvas.hu/termekek/mx1405-ejjeli-napfeny

Most lehetőséged van egy páros mozijegyet nyerni a premier előtti vetítésre, amely 2018. április 18-án, szerdán lesz 19 órától a  Mi Mozinkban Óbudán, a 2-es teremben. Csak akkor jelentkezz, ha el is tudsz menni megnézni a filmet a megadott időpontban! Töltsd ki a rafflecopter dobozt és várd a hétvégi sorsolást, e-mailben értestem a nyertest. Legkésőbb vasárnap délig válaszolni kell az e-mailre, ellenkező esetben pótnyertest kell sorsolnom.

 

Jelentkezni lehet: PÉNTEK 13-án éjfélig, 

sorsolás 14-én SZOMBATON!!!

a Rafflecopter giveaway