KMK AKCIÓ

2014. május 28., szerda

Antonio Ferrara: Rossz voltam



A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelenik meg az idei Könyvhétre Antonio Ferrara: Rossz voltam című kisregénye. Kövesd végig a turné állomásait, öt blogger vállalkozott arra, hogy bemutassa Angelo nem mindennapi történetét. Három nyereménykönyv kerül kisorsolásra szokás szerint, érdemes velünk tartanotok! Legyetek jók, ha tudtok!


Könyvmolyképző Kiadó 2014
168 oldal
Fordította: Garamvölgyi Katalin
Besorolás: realista fikció



Angelo igazi keményfejű, cinikus tizenkét éves kamasz, aki mindig kapható valami balhéra. Ő a rossz fiú mindenhol: otthon, az utcán, a kollégiumban, az iskolában. Csakhogy legutóbbi csínytevése nagyon rosszul sül el: akaratlanul is egyik tanárnője halálát okozza. Büntetésből egy tanyára kerül, egy kis közösségbe, néhány hozzá hasonlóan problémás gyerek közé, Costantino atya felügyelete alá. A pap mélységes meggyőződése, hogy az ember alapvetően jónak született, csak meg kell találnia a lelkében rejtőző jóságot. Angelo persze mindent megtesz annak érdekében, hogy kihozza a sodrából ezt az idegesítően kiegyensúlyozott, őszinte és mosolygós papot. Csakhogy Costantino atyáról lepereg minden provokáció, és a fiú azon kapja magát, hogy célja és kötelessége van: egy kiskutya gondját kell viselnie. Hosszú és rögös út vezet a változásokhoz, a kis közösségben fel-felüti a fejét a bűn és a kísértés. Mindenkinek megvan a maga démona, amivel nap mint nap meg kell harcolnia. Van, akinek sikerül, és van, akinek nem. De a tanyán töltött idő mindannyiuk életét megváltoztatja. A rossz fiúét is.

Nem gondoltam volna, hogy ennyi indulatot vált ki belőlem ez a könyv. Előre is bocsátom, hogy ez az én szubjektív véleményem, ami kapcsolódik a neveltetésemhez, a világnézetemhez, és már az elején azt javaslom, mindenki olvassa el a könyvet  és alakítson ki saját véleményt.
Angelo, a 12 éves olasz gyermek meséli el a történetét, kimondja ő az első mondatában, hogy rossz gyerek. Rossz, mert ha nem lenne az, lejófiúznák a többiek és az nagyon ciki. És amúgy is, milyen vicces összeragasztani az ebédlő tálcáit, vagy összekarcolni a busz oldalát.  Angelo bentlakásos koleszban lakik, mert a szülei nem igazán ragaszkodnak az otthoni jelenlétéhez. Édesanyja kissé zavart személyiség, nem emlékszik dolgokra, apja munkásember, aki leginkább pihenni szeretne a műszak után, nem pedig veréssel büntetni a gyereket. De Angelo mindent megtesz, hogy verést kapjon, egyértelmű számomra, hogy így hívja fel magára a figyelmet (később be is vallja), otthon és az iskolában is. Borzasztóan sajnálom, hogy egy pedagógus sem volt képes elmagyarázni neki, hogy egészen más dolgokkal is figyelmet vívhat ki, sportolással, tanulással például.  Teljesen hiányzik a történetből, hogy egyáltalán próbálkoztak-e ilyesmivel.
Nagyon nehéz elfogadni, hogy létezik ennyire rossz gyerek. Egyértelmű számomra, hogy ez nevelés kérdése, nem pedig a jóság vagy rosszaság felülkerekedése az adott gyerekben. Elsősorban a szülő felelőssége ez, de mint Angelo példája mutatja, a bentlakásos iskolában már a nevelőinek kellett volna valamit kezdeni a viselkedésével.
Végül a fülszövegben is említett dolog miatt, - közvetve egy tanára halálát okozta - egy teljesen izolált közösségbe kerül, ahol három hasonlóan zűrös fiatal él. Rajtuk kívül egy szakácsnő és egy pap lakik a mindentől távoli olasz tanyán. Costantino atya maga a jókedv és a szeretet megtestesülése. Ilyen karakterről még az életben nem olvastam, ha Angelo a képébe vágta a szalvétát, arra se volt rossz szava.  A pap vakon hisz abban, hogy mindenki eredendően jó. A fiú ezen a helyen sem mutatta a jó oldalát, mivel nem is volt neki olyan... Ahol tehette kárt okozott, csesztette a többieket. Vad dolgokat művelt, feszegette a határokat, de ezen a helyen nem volt mit, mert soha egy szóval nem kérték számon a tetteit. Az atya kedvenc tevékenysége volt a bárányait - a gyerekeket - rajzolni, de nem a mostani állapotukban, hanem a jövőbeli énjeiket, amilyenek 10 év múlva lesznek feltehetőleg. Küldetést fogalmaztatott meg velük, ami egy első, kicsi lépés a reményteli jövő felé. El akarta hitetni velük ezekkel a jelenen túlmutató rajzokkal, hogy képesek megváltozni, van remény egy jobb életre.
Én nem hiszek a Costantino atya pedagógiai módszerében, és egy szerencséje van az írónak, nem akarta beadni az olvasóknak, hogy így mindent meg lehet oldani. A dolog nem működött száz százalékban. Nem emelte szentté a szerző a papot, és bár el tudom képzelni, hogy vannak hasonló emberek, csak ez az életben nem így működik.
Nagyon jól tudom, hogy az olaszok egy vallásos nép, tehát nem is csodálkoztam, hogy Angelo szobájában a biblia mindig leesik a helyéről. Mindig ugyanott nyílik ki: Mert vannak utolsók, akik elsők lesznek...
Ezt még elviseltem, de ezt már nem kellett volna, nagyon nem: Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa. Ez a birkák jelszava. Nos, vallásról ennyit, mert nem akarok megbántani senkit.
Ha már az idézeteket firtatom, ez a mondat viszont igazán tetszett:
Aztán a pap szavai jutottak eszembe: egyenlőség, szolidaritás és a többi, amelyeket megtanítanak az iskolában, de nem léteznek. Nem kellene elhitetni az emberekkel, hogy egyenlőek lehetnek.
És ezek egy pap szavai??? Miért ők mit tanítottak évszázadokon keresztül? Add le az adód, fogd be a szád, legyél jó, és a másvilágon majd üdvözülsz.

A legfőbb bajom mégis a karakterekkel volt a könyvben, senkivel sem tudtam azonosulni, nem éreztem életszerűnek az egészet. Nem derült ki számomra, hogy egyáltalán hogyan és kik döntötték el, hogy erre a tanyára kerüljön a fiú, és nem valami javítóintézetbe. 
Engem kifejezetten irritáltak a tettei, mert ezek nem apró csínytevések. Elment egészen gusztustalan dolgokig, amiken én nem tudok túllépni. 
Szerencsémre nekem két áldott jó lányom van, örülök, hogy csak hírből ismerek rossz gyerekeket, és ezzel most be is bizonyítottam magamnak, hogy jól neveltem őket. Szeretettel, szabadon.

Borító: Félig az én bűnöm, hogy nem az eredeti olasz lett, mentségemre mondom, akkor még nem olvastam. 

Kedvenc karakter: nem lett kedvencem

Szárnyalás:  Időnként némi humor átsegített az olvasáson.

Mélyrepülés: El nem tudom képzelni, hogy valaki a konyhában a földre teszi a mártást, hogy a kutya nyugodtan belepisiljen.

Érzelmi mérce:  Ha az olvasó elhiszi a történetet, némi együttérzést kiválthat.

Értékelés:

Nyereményjáték:
Jelentős szerepet játszik a történetben Angelo kutyája. Az öt betűs név egy-egy betűjét elrejtettük a turnén résztvevő blogok posztjaiban. Gyűjts össze a betűket és írd be a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Három példány könyv kerül kisorsolásra! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a kiadó a megjelenés után kizárólag magyarországi lakcímre postáz.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné menetrendje

05.26. - Deszy könyvajánlója
05.28. - Kelly Lupi olvas
05.30. - Dreamworld 
06.01. - Könyvszeretet
06.03. - Media-Addict

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Rendszeres olvasók