Jay McLean: Kick Push - Lebegés (Lebegés #1)

Könyvmolyképző Kiadó 2019 - Rubin pöttyös

352 oldal

Fordította: Pulai Veronika

Goodreads: 4,24

Besorolás: new adult, romantikus, realista, 

A ​deszkázásban van egy utánozhatatlan pillanat. Egyetlen másodpercig tart az egész. Ha jó vagy, kettőig. Ha nagyon jó, háromig. A pillanat, amikor a levegőben vagy, a deszka valahol alattad, körülötted pedig semmi más, csak a lendület szele. A lebegés.
Tizenhat éves énem úgy gondolta, ez a legjobb érzés a világon. Aztán tizenhét évesen született egy kisfiam. És onnantól minden pillanat utánozhatatlanná vált. Még az a fájdalmas pillanat is, amikor az anyja elhagyott minket.
Tizenhét éves. Egyedülálló. Apa.
Ez lett az életem. Mégis valahogy mindennap megtaláltam a lebegés érzését; vagy legalábbis elhitettem magammal. De hazudtam – magamnak és a környezetemnek is.
Mindaddig, amíg fel nem bukkant ő: kreol bőr, hollófekete haj, smaragdszínű szemek.
Tudod, mi a szívás abban, ha a levegőben vagy? Valahogy le is kell jönni onnan. Van, hogy sikerül a trükk és a deszkára érkezel. Aztán ellököd magad és gurulsz tovább. De van, hogy elbuksz. Méghozzá nagyot. Olyankor pedig nem könnyű felállni, leporolni magad és újrakezdeni. Különösen akkor, ha a smaragdszín szemű lány droggá vált az életedben, te pedig méreggé az övében.

Nagyon megtetszett a fülszöveg, hiszen kit ne izgatna egy olyan történet, ahol egy srác 17 évesen lesz apa, ráadásul szinte azonnal egyedülállóként kell  gondoskodni a fiáról. Hamarosan képbe kerül egy gyönyörű lány is, akibe vélhetően nagyon szerelmes lesz. Lesz majd dráma, fel kell nevelni a gyereket, és a lány miatt meg kettéhasad a szíve. Kb erre számítottam, de nagyon nem ezt kaptam.

Josh-t nagyon megszerettem, az ő vállaira épült fel ez a történet. Megmutatta az egész világnak, hogy egy 16-17 éves fiú akkor is tud hihetetlenül erős lenni, amikor mindenki hátat fordít neki, még  a saját családja is. Nagyon nehezen indult az önálló életük, hiszen mindkettejük szülője elfordult tőlük, alig volt egy kis pénzük, és a szintén kiskorú anyuka pár héttel a szülés után már el is tűnt a képből.  Egy kis szerencsével, de sikerült egy idősebb hölgy garázsa feletti lakrészben otthonra találnia a kisfiával. Összefut apja féltestvérével, aki elég jól fizető állást ad neki, és úgy tűnik biztosítani tudja kettejük megélhetését. A deszkázást persze fel kell adnia, a meló és Tommy nevelése mellett nincs idő versenyezni. Három évet ugrunk az időben, amikor váratlanul megjelenik Josh jótevőjénél az addig sosem emlegetett unoka, a 18 éves Becca. Ő a smaragdzöld szemű, fekete hajú titokzatos lány, akinek már vártam a felbukkanását, érdekelt, hogyan alakul ki ez a beharangozott érzelmi függőség, ugyanis a drogjának nevezni számomra valami ilyesmit takar.

Kicsit nagyot csalódtam, amikor kiderült, hogy a lány lelkileg ennyire sérült, nem barátkozik, nem beszél, nem érintkezik senkivel. Ezt szó szerint kell érteni, nem bírja elviselni az érintést, és valóban alig tud beszélni valami korábbi fizikai sérülés miatt. Mégis Becca Tommy felé barátságos, kialakul közöttük valami kapocs, még valami szavak nélküli kommunikációval is megértik egymást. Josh és Becca nagyanyja is csodálattal figyelik őket, és mindketten örülnek ennek, hiszen így ők is közelebb kerülhetnek a lányhoz.

Nekem túl sok volt ez a lány! Becca saját POV-t kapott, innentől felváltva szólt a narráció, de hiába kerestem vele az azonosulást, semmit nem találtam benne. Szerintem hiba volt, hogy a szerző nem csepegtetett semmi információt róla, sötétben kellett tapogatózni, mi is történt vele. Szeret fényképezni, kb ennyi derült ki róla, semmi más. Nagyon frusztráló volt figyelni, ahogy Josh nagyjából insta love módján vonzódni kezd hozzá. Végigmennek a barátkozás lépésein, de Becca visszatérően kettős mércét alkalmaz. Saját magáról nem mond semmit, ugyanakkor elvárja, hogy Josh minden percével elszámoljon. 

Ugyanakkor ennek a kapcsolatnak az alakulása bizonyos szempontból élvezhető. Tetszettek a vicces részek, sokszor a kisgyerek szókimondásából adódóan, de nagyrészt Josh humora emeli a szintet.

A történet egyértelműen a bonyodalom felé tart, történik egy majdnem tragédia, és borítékolható kiszámíthatósággal megjelenik az ex is, Nathalie, az anyuka. Minden megváltozik, az érzelmek óriási hullámokat vetnek. Azt a részt nagyon szerettem, mikor Josh kiborul, mert ez annyira valóságos és hihető, nagyon kellett, hogy a sok jóság mellett egyszer kirobbanjon belőle a felhalmozódott feszültség és frusztráció. Mert az nem normális, hogy gyakorlatilag ő is gyerek volt még, amikor felelősséget kellett vállalnia. Ez egy súlyos teher, az lett volna a nemnormális, ha nem roppan össze. Őszintén szólva a jogi része  nem egészen tiszta, nem is értem, milyen törvényeknek kellett volna vonatkozni rájuk, kiskorúként hogyan lehetett gondviselő, de ez mondjuk államonként változó.

Nehéz volt feldolgoznom a kapcsolatuk szexuális oldalát. Már ott megakadtam, hogy ez a lány nem akar érintéseket, aztán meg hirtelen mindent akar. Döbbenetes volt, szóhoz sem jutottam azon a ponton. A szállodai szobás cucc is több, mint furán indult. Azt kell mondanom, az elhangzott mondatokat többre értékeltem, mint a tetteiket.

Nagyon megrázó volt, ami végül kiderül Beccáról. Súlyos dolgok és nagyon sok, túl sok ahhoz,  hogy ez hihető legyen. Hogy sosem tudott segítséget kérni, hogy évekig hagyta magát megalázni. Hogy sosem került bajba a pasik miatt. Hogy titkolni tudta ezt az egészet.

Utáltam, hogy az összes szülő önző, gonosz, piás vagy bármi más volt. Az egyetlen normális a nagymama, de ő sem tudott olyan igazi lenni, hiszen későn került Becca életébe, alig ismeri. 

A vége? Igazából rosszabbra számítottam,  nehezebb csatára, minden valahogy varázsütésre elsimult. Örültem a deszkás sikereknek,  ami sok jót vonzott maga után, és jó volt látni a más jellegű megbékéléseket. Csak Becca...

Nagyon nehezen tudom értékelni a könyvet, mert nagyon idegesítettek a hibák, főképp a rossz információadagolás. Viszont addiktív is volt, mert végig érdekelt Josh és Tommy sorsa, Becca már sokkal kevésbé. Utána néztem, hogy a folytatásban Becca kerül előtérbe és sok mindent helyre tesz. Nem igazán érzem azt, hogy érdekel, ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy Josh miatt elolvasom, gondolom majd happy end lesz a vége. Csalódnék, ha a következő részben nem fordulna Becca hivatalos segítséghez, sajnos neki terápiára van szüksége.  Egy biztos, bizonyos érzelmeket kiváltott belőlem a történet, és a "gyermekét egyedül nevelő apa" felütés miatt emlékezni fogok rá.

Borító: Egész jó.

Kedvenc karakter: Josh

Szárnyalás: Tommy

Mélyrepülés: Becca titka.

Érzéki mérce: A verbális rész jobb, mint a fizikai.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!