Marni Bates: Rocksztárt kaptam karácsonyra

A LOL Könyvek meghívására Marni Bates ellátogat a Könyvhétre, hogy magyar olvasóinak is dedikálhassa nagyszerű műveit. Az örömhírt megtudván összeállítottunk egy különleges, Marni Bates blogturnét, ahol az írónő három sikerkönyvét mutatjuk be nektek.

Tartsatok velünk, ismerjétek meg a Segítség, Youtube-sztár lettem, a Rocksztárt kaptam karácsonyra és a Láthatósági mellény szeleburdi történeteit! A nyereményjátékról sem feledkeztünk el, a tiétek lehet egy meglepetés Marni Bates-regény!

Móra Kiadó, 2013 - 2014
304 oldal
Fordította: Zalotay Melinda
Goodreads: 3,87
Besorolás: YA, romantikus, realista

Holly előre tudta, hogy nincs az a hatalmas óceánjáró, ahol nyugiban átvészelheti a családi karácsonyt. Mert hiába a képeslapra kívánkozó táj, ha ott van két szörnyeteg unokatestvére, akik mindjárt első este kiutálják a közös kabinból. A tengeribeteg Holly így kénytelen beosonni egy vadidegen fürdőszobába, ahonnan kilépve két dologgal néz farkasszemet: a világ legdögösebb pasijával és egy paprikaspray-vel. Kár, hogy ez utóbbit a magát Nicknek nevező srác nem fél használni…

Amikor később Holly elhagyná a kabint, legnagyobb megdöbbenésére sikoltozó tinicsajok állják útját. Mert Nick valójában Dominic Wyatt, az őrülten népszerû ReadySet dobosa.

Az internetre pillanatok alatt felkerülnek a kettőjükről készült botrányos fotók, amik veszélybe sodorják az együttest. Dominic ezért ráveszi Hollyt, hogy a hajóút idejére játssza el a barátnője szerepét. A kamu kapcsolattal csak-csak megbirkóznak, na de a valódi érzelmekkel…

Anno kamaszként imádtam a tiniknek szóló, úgynevezett Denise füzeteket. Akkoriban még elég kevés volt a kifejezetten tinédzsereknek írt realista romantikus történet, amiket olvashattunk azok sem a számunkra izgalmas "nyugatról" származtak. Ezeket pedig főleg amerikai írók írták, amerikai tinikről és az általunk annyira irigyelt világukról. Jó ideig faltam ezeket a sztorikat és rongyosra olvastam ezeket a "füzeteket".

Marni Bates pedig egy hasonló történettel ismertet meg minket. Szerintem nincs olyan tinédzser, aki életében legalább egyszer nem álmodott volna arról, hogy a kedvenc együttesének az egyik tagjával vagy a kedvenc filmsztárjával véletlenül összetalálkozik és a találkozásból szerelem lesz. Ez szerintem egy időtlen történet, akár a mai fiatalokat nézzük, akár 10-20-30 évvel ezelőttieket. Persze a legtöbbünk számára ez álomvilág marad, hiszen a sztárok annyira távol élnek tőlünk, olyannyira elzárva, hogy az esély egy ilyen találkozóra és főleg szerelemre! - hát nem túl sok:).
Az írónő pedig úgy döntött, hogy megír egy ilyen találkozót, én pedig a könyv fülszövegét olvasva, azonnal akartam ezt a regényt:).

A történetet két szemszögből ismerhetjük meg, az egyik főszereplőnk Holly, egy árva tinédzser, akit a szülei

Holly

halála után a nagypapája nevel és aki a történtek ellenére is vicces, jó humorú lány marad. A nagypapa a 85. születésnapját egy karibi hajóúton szeretné eltölteni, így Holly kénytelen a nagyon utált unokatestvéreivel részt venni ezen a nyaraláson, hiszen a nagypapát imádja és érte bármit megtenne.
A másik szemszög pedig Dominicé, a híres ReadySet együttes dobosáé, aki a turnék és a felhajtás okozta őrületet akarja kipihenni a hajón, a rajongóktól távol, egyedül:). Természetesen Dominic tervez, Holly végez, így a két fiatal akaratlanul is, de összefut és hogy mi történik tovább? Szerintem kitalálható, de hadd ne én meséljem el az egészet, inkább olvassátok el a regényt.

Mind a két szemszöget nagyon szerettem. Holly a maga nemében nagyon humoros lány, viccesen, sőt, ahol valami rossz helyzetbe kerül, még azt is inkább szarkasztikus humorral próbálja átélni. Dominic szemszögéből pedig belelátunk a sztárok kívülről irigyelt, de belülről már kevésbé csillogó világába és hogy mennyire gyanakvóak mindenkivel szemben, akit nem ismernek.

Kettőjük története pedig nagyon szórakoztató, hiszen sejtjük, sőt tudjuk, hogy a történet végén a két főhős úgyis összejön, de mégis lelkesen követjük a hihetetlenül esetlen történetüket, míg végre belátják mind a ketten, hogy szeretik a másikat. Kettőjük között eleinte a kémia nulla, hiszen a fiú egyáltalán nem "esik bele" első látásra Hollyba, inkább gyanakszik rá és megpróbálja magát minél távolabb tartani tőle. Holly pedig eleinte nem igazán tud mit kezdeni a helyzettel, nagyon viccesen, nagyon sokat szerencsétlenkedik, de a végére azért belejön a dolgokba:).

A helyszín pedig... még mindig csak sóhajtozom, ha az eszembe jut. Nagy vágyam egy karibi hajóút és a történet is egy ilyen luxushajón játszódik. Persze magáról az útról, hogy hogy néz ki egy ilyen hajó, mit lehet csinálni - túl sok mindent nem tudunk meg, hiszen az események nagyon szűk területen játszódnak, így akár lehettünk volna akár egy vonatúton, vagy repülőn, vagy akár egy városban is. De azért a hangulat megvolt, egy-két gyönyörű helyet bejártak a hőseink, a Karib-tenger és a luxus hajó pedig az alaphangulatot megadta.

A szereplőket nagyon szerettem. A két főszereplőről már írtam, de persze volt mellettük még jó pár mellékszereplő is, akik színesebbé tették a történetet. Voltak jók és rosszak, de természetesen mindenki vagy fekete volt, vagy fehér, ez a könyv nem arról szól, hogy sokat gondolkodjunk azon, hogy kinek mi a célja a tetteivel. Itt a szerelem a lényeg, a bonyodalom, az izgalom, hogy a főhőseink végül összejönnek-e vagy sem.
Azért kiemelném Holly legjobb barátnőjét, Jennifert, akinek a "segítsége" sok vicces pillanatot teremt, vagy Holly unokatestvéreit, akik pedig a konfliktusteremtésből simán lediplomázhatnának:).

Egyedül egy dolog nem tetszett, illetve inkább szúrt szemet, mégpedig az, hogy Holly az első pillanatban nem ismerte fel a fiúban a híres dobost úgy, hogy a lány odavan az együttesért, a dalaikat kívülről fújja, még a pólóján is ők szerepelnek. Én is odavoltam jó pár együttesért - főleg persze a tagokért:) és még tisztán emlékszem rá, hogy MINDENT tudtam róluk, és bárhol, bárhogyan felismertem volna őket...

Dominic

Amikor elkezdtem ezt a könyvet, egy kicsit féltem, hiszen ez egy 1,5. rész, mert a Segítség, Youtube-sztár lettem kötethez kapcsolódik, de nem szorosan. Az ismerőseim, akiknek mondtam, hogy félek, hogy nem fogom érteni a kapcsolatokat, nem fogom ismerni szereplőket, akik már az első részben is szerepeltek, megnyugtattak, hogy teljesen érthető így is a regény és igazuk lett. A könyv önmagában is olvasható, de higgyétek el, hogy ha ezt a részt elolvastátok, akkor mind az előtte lévő, mind az utána lévő részt is olvasni akarjátok majd! Egyedül a vége miatt morogtam, mert én szívesen olvastam volna tovább, szerintem lett volna még bőven konfliktus és vicces helyzet a későbbiekben is. De így a többi a fantáziánkra lett bízva:).

Marni Bates pedig talán a kora miatt vagy csak "simán" tehetséges, de tökéletesen ismeri a fiatalok stílusát, hogy mi az, ami érdekelheti őket és milyen nyelven szóljon hozzájuk. Sajnálom, hogy ezek a regényei nem lettek jóval közismertebbek, hiszen megérdemelnék, így ismeretlenül is megígérem neki, hogy ahol tudom, ott fogom reklámozni őket, mert a romantikus, humoros történetet kedvelő olvasók imádni fogják ezt a könyvet. Ezt garantálom.

Összességében imádtam a könyvet, meghozta a kedvemet a többi rész olvasásához is és nagyon remélem, hogy tavasszal a Könyvhéten személyesen is megismerhetem az írónőt, aki ellátogat hozzánk. És kinek ajánlanám? Elsősorban lányoknak, főleg tiniknek, hiszen ez a történet fiataloknak szól fiatalokról és egy olyan "álomsztorit" mesél el, amelyet nagyon sokan szeretnénk/szerettünk volna átélni.

Borító: Nem vagyok elájulva tőle. Ez a jó kis történet sokkal figyelemfelkeltőbb borítót is kaphatott volna

Kedvenc karakter: Holly, Dominic

Szárnyalás: a könnyed, humoros stílus, ami átszövi az egész történetet, ha pedig fix részletet kell említenem, akkor vagy a történet elején lévő Mikulásos jelenet vagy pedig az, amikor Dominic smink felszerelést próbál vásárolni Hollynak

Mélyrepülés: a rövidsége, szívesen olvastam volna még tovább:)

Érzelmi mérce: minden a YA keretei között marad


Értékelés:

Blogturné extra - idézetek
Szeretnék veletek pár idézetet megosztani a könyvből:

"Anyám arra tanított, hogy vannak dolgok, amiket nem szabad mondani egy lánynak. Például azt, hogy nagyon szarul néz ki, még akkor sem, ha tényleg."

"Elég kínos, ha egy egyetemista gimis lányokra hajt, én meg nem szerettem soha a vámpírtörténeteket. Vénséges vén trottyok ne koslassanak rémüldöző tinik után. Az nem szexi, hanem gusztustalan. A vérszívás sincs különösebben ínyemre. Bocsi, de szerintem, aki másnak a nyakába akarja mélyeszteni a fogát, az megérdemli, hogy jól seggbe rúgják."

"Azt hiszem, kevés lány mondhatja el magáról, hogy karácsony előtt szobafogságra ítélik, amiért egy csapat kisgyerek szeme láttára felpofozta a Mikulást egy bevásárlóközpontban."

"Amikor kinyílt, egy elég félelmetes figura próbált kisomfordálni rajta.
A neme meghatározhatatlan volt, mert vastag takaróba burkolózott. Nem tűnt túl nagynak, és annyi látszott belőle, hogy hosszú csapzott haj lóg egy szinte embertelenül sápadt, hamuszürke arcba. Üveges tekintettel és leesett állal bámult rám, mint valami zombi, aki mindjárt engem is megfertőz.
– Zombi! -üvöltöttem, majd hátraugrottam, és csutkáig nyomtam a paprikaspray-t.
Hát nem vagyok túl büszke magamra. Zombi, nem zombi, durván elbántam vele."
 

"– Maradj már csendben! Most mutogatja az oktató a kézjelzéseket.
Feltartottam a középső ujjamat.
– Ezt ismerem."

"A pénz az, ami eldönti, kigúnyol vagy befogad-e a világ."

"Annyira jellemző, hogy az első rajongó, aki felismer a hajón, gyakorló elmebeteg. "

"Esztelenül trillázott, rikácsolt, olyan hangokat adott ki, mint a hőségben vernyákoló macskák. Na de hogy éneklés? Az fel se merült. Egymaga sorra lemészárolta legnagyobb slágereinket."

És a kedvenc részem - az a bizonyos make-up vásárlás:)

"– Mindegy, abban segítsetek, mit vegyek neki, hogy jobban nézzen ki – mondtam, és az állványok felé fordítottam az iPadet. – Komolyan, Corey, segíts!
A srác nevetett, és izgatottan dörzsölte a tenyerét.
– Szempillafesték, szemceruza, ajakfény, korrektor, arcpirosító, szemhéjpúder. Minimum. Kihagytam valamit? – kérdezte Mackenzie-től.
– Szerintem nem.
Igyekeztem nem bepánikolni.
– Szóval volumennövelő szempillafesték? Vagy szuper-volumennövelő? Csomómentesen felvihető… vagy spirálos? Mi a bánatot vegyek neki, Corey?
– Oké, haver. Lélegezz mélyeket! Milyen a szempillája a csajnak?
Döbbenten meredtem a képernyőre.
– Hogyhogy milyen? Amilyen a szempilla lenni szokott. Vagy ez beugrató kérdés?
Mackenzie kacarászott.
– Világosabb árnyalatú? Hosszú? Rövid és sűrű? Vagy…
– Honnan tudjam? Nem szoktam a szempilláját tanulmányozni!
Corey végre megszánt, és átvette az irányítást.
– Rendben, értjük. Nem tudod, milyen a szempillája. Csak nyugi. Vegyél különböző festéket, sötétbarnát meg feketét. Ez menni fog?
– Talán.
– Jó, vegyél fekete szemceruzát is.
– Oké, oké – motyogtam, mint valami dilinyós.
– Már majdnem megvagyunk. Milyen színű a szeme?
– Hát… – Jézusom, még ezt se tudom! – Hát olyan szemszínű… valamilyen normális.
Mackenzie vidám hitetlenkedéssel csóválta a fejét.
– Tudod, ezzel nem mondtál sokat.
Próbáltam felidézni a pillanatot, amikor először láttam Hollyt közelebbről. Halálsápadt volt az arca, a szája tátva… és vörös karikák a szeme körül. Kábé ennyire emlékeztem.
– Azt hiszem, talán barna… vagy valami olyasmi.
– Hűha… ez a párkapcsolatdolog nem az erősséged, Dom. Vered a lécet rendesen – élcelődött Corey."

Nyereményjáték:
A Segítség, Youtube-sztár lettem történetének a kiindulópontja az, hogy a hősnő, MacKenzie véletlenül Youtube-sztár, majd alkalmi énekesnő lesz, miután feltöltenek róla a netre egy kellemetlen videót…

A mostani játékunkban jól ismert Youtube-sztárokat kell megtalálnotok, olyan előadókat vagy személyiségeket, akik a Youtube-nak által lettek (nemzetközileg) ismertek.Az adott személy nevét írd be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába! A nyereményed egy meglepetés Marni Bates-regény lesz.

"Az egyik legnépszerűbb videóblogger, aki hétről hétre, miközben az élet nagy dolgairól dumál, őszintén szedi darabjaira a filmművészet körberajongott és és kevésbé jól sikerült alkotásait. Népszerűségét az Alkonyat-filmek kritizálásával szerezte. Fiatalos stílusa és a kíméletlen kiritkái miatt az ő videóblogja az egyik legnézettebb magyar csatorna."

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:
Március 9 - Segítség, Youtube-sztár lettem - Media-Addict.hu
Március 10 - Segítség, Youtube-sztár lettem - Dreamworld
Március 11 - Rocksztárt kaptam karácsonyra - Deszy Könyvajánlója
Március 12 - Rocksztárt kaptam karácsonyra - Kelly Lupi olvas
Március 13 - Láthatósági mellény - Media-Addict.hu
Március 14 - Láthatósági mellény - Kelly Lupi olvas

Jessica Shirvington: Embrace - Elhívás (Violet Eden krónikák I.)

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából jelenik meg Jessica Shirvington könyve az Elhívás, amely a Violet Eden krónikák című sorozatának nyitó kötete.A Blogturné Klub három tagjának értékelését olvashatjátok máricius 11 és március 13 között extrákkal fűszerezve, valamint a megszokott nyereményjáték sem maradhat el!

Könymolyképző Kiadó, 2015

??? oldal

Fordította: Molnár Edit

Goodreads: 4,01

Besorolás: YA, paranormal, angyalok, romantikus

Violet nem vágyik másra, csak hogy Lincolnnal lehessen. De a fiú olyan súlyos titkot rejteget, amely bármikor szétszakíthatja őket. És persze ott van Phoenix is. A lenyűgöző és kifürkészhetetlen srác, aki azonban mindig a lány mellett áll.

A világosság és a sötétség örök küzdelmének csapdájában vergődve – ahol az angyalok bosszúra szomjaznak, és az emberek hősként harcolnak – Violetnek el kell döntenie, mekkora áldozatot hajlandó hozni. És kiben bízhat…

A rossz döntés nem csupán az életébe kerülhet, hanem a végzetébe is.

Az angyalokról-bukott angyalokról, a jó és a rossz küzdelméről már elég sok regényt olvashattunk, de én még mindig szeretem ezeket a történeteket és mindig lelkesen vetem bele magam egy-egy könyvbe, ha tudom, hogy a történet erről szól.
Itt sincs másként, Violet átlagos tinédzserként él az édesapjával kettesben, a lány édesanyja a szülés után azonnal meghalt. Apuka nagyon sokat dolgozik, így Violet aránylag szabadon éli a tinik eléggé elfoglalt életét:). Legjobb barátai a cserfes, minden lében kanál Steph (imádtam:) és Lincoln, a nála idősebb, jóképű edzőfiú, aki Violetből szó szerint harcost nevel, olyan keményen oktatja, tanítja a lányt a küzdősportokra. Violet pedig szépen lassan beleszeret a fiúba, de Lincoln valamiért nem viszonozza az érzelmeit.
És eljön a tizenhetedik születésnap, amikor Violet az édesapjától kap egy dobozt, amit még az édesanyja rá, a dobozban pedig egy rejtélyes verset, egy levelet és egy gyönyörű karkötőt talál. Persze ezeknek a tárgyaknak mind jelentése van, Violet előtt pedig hamarosan egy teljesen új, de cseppet sem veszélytelen világ nyitja meg a kapuit. Kiderül, hogy félig ember, félig angyal és küldetése van - a Grigorik - hétköznapibb nevükön, az Őrzök között. Violet ízig-vérig a ma embere, így az angyalokban sem hisz, azt pedig végképp nehezen fogadja el, hogy az eddig életét feladva hozzájuk kellene csatlakoznia. Ráadásul az sem könnyíti meg a helyzetét, hogy az égiek kegyetlen harcának a közepébe csöppen és mint "újonnan érkezettet", mindenki a magáénak akarja megszerezni.

Ezt már csak tetézi, hogy Violet szerelmi élete is összekuszálódik. Ott van Lincoln, az örök, a nagy szerelem, a "szőke herceg fehér lovon", akiért Violet egyrészt az életét is adná, úgy szereti, másrészt viszont - mivel a fiú hazudott neki, így legszívesebben egy életre elfelejtené. A másik oldalt, a "rosszfiút", a rejtélyes, földöntúlian jóképű Phoenix alakítja, aki hamar az ujja köré csavarja a tapasztalatlan lányt és akiről nagyon nehéz eldönteni, hogy melyik oldalon is áll és mi a célja.

Violet számomra nagyon szimpatikus főhősnő és pont azért, mert részben talpraesett, erős, bátor, ha kell, nem fél használni az öklét és aránylag kevés hisztivel vészelte át azt, hogy az élete szinte teljesen megváltozik, de mégsem egy hétköznapi lány, hétköznapi problémákkal. Tudom, hogy sokan neki fognak ugrani, hogy miért szenved ennyit a két fiú között, de ha picit jobban belegondolunk, mi könnyen tudnánk választani két ilyen "félisten" között? Azért halkan megsúgom, én igen. Nekem mindig is a rosszfiúk voltak a gyengéim és Phoenix teljesen hozta azt a karaktert, akiért odavagyok. Rejtélyes, már messziről süt róla a "ne higgy neki, még ha kérdez, akkor sem" stílus, de mégis, nem lehet neki ellenállni. A kinézete egy dolog, de amiket tesz, igazán azzal vett le a lábamról. Erős, segítőkész és mint barát, végig ott van Violet mellett. Hogy mi is a pontos célja, az nem derül ki, de így talán jobb is, így sokkal izgalmasabb karakter marad:).
Ezzel szemben Lincoln nálam nem nagyon rúgott labdába. Azt hallottuk - elég sokszor:), hogy jóképű, hogy gyönyörű, hogy ő a "legjobb barát", de ahhoz túl keveset szerepelt, hogy mindezt ÉN döntsem el róla. Remélem, hogy a következő részekben több szerephez jut, mert így számomra hihetetlen, hogy Violet miért ragaszkodik hozzá ennyire foggal-körömmel.
A szerelmi szál egyelőre elég kiszámítható (sajnos), örülnék, ha azért az írónő később vinne bele egy kis csavart, hogy ne legyen teljesen klisés az egész. Ami viszont számomra meglepetés volt, hogy YA könyv ellenére az írónő merész volt és - bár olyan virágnyelven, hogy kétszer el kellett olvasnom, hogy egyszer leessen, miről is volt szó - de meg meri lépni azt, amit a YA történetekben kevesen mernek:).

És persze a világról sem szabad megfeledkeznem. Nagyon jól kidolgozott, újnak éreztem a sok angyalos történet között, látszik, hogy az írónő mennyit dolgozott vele, mennyit kutathatott, hogy minél élethűbb legyen - már amennyire egy ilyen világ élethű lehet. De talán pont itt esett át a ló túloldalára, mert néha úgy éreztem, hogy kissé túlbonyolítja a dolgokat. Párszor még én is belegabalyodtam, hogy ki milyen küldetéssel van a Földön, ki hová tartozik és mi a feladata.

Összességében a klisésnek tűnő történet mellett nem rossz ez könyv, aránylag gyorsan haladtam az olvasásával, bár számomra hiányzott belőle az a plusz, ami kedvenccé avathatta volna. A történetben viszont látok fantáziát, így várom a következő részt, hogy mi lesz Violetből (vannak már jelei, hogy eléggé kemény harcos válhat belőle) és persze Phoenixre is nagyon kíváncsi vagyok!
És kinek ajánlanám a történetet? Mindenképpen azoknak, akik szeretik az angyalos történeteket és még nem fáradtak bele a szerelmi háromszögekbe:). A regényt véleményem szerint a lányok jobban fogják kedvelni, a fiúknak túl sok lesz benne a "szerelmi szenvedés".

Érdekességként pedig az illusztrációk helyett beteszek egy fan-made videót, ami szerintem elég jól visszaadja a történetet - bár a szereplők nekem egy picit öregnek tűnnek a könyvbeli szereplőkhöz képest. De azért Ian és a hipnotikus kék szemei levettek a lábamról rendesen:)

 
Borító: Nem rossz, a lényeget kifejezi, de valami hiányzik nekem belőle, ami miatt azonnal le akarnám venni a polcról.

Kedvenc karakter: Violet, Phoenix, Steph

Szárnyalás: -

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Minden, még a legforróbb jelenet is a YA keretei között van megírva.

Értékelés:

Blogturné extra - érdekességek az írónő oldaláról

Hány részes lesz a Violet Eden krónikák?
Most még nem tudok egyértelmű választ adni erre a kérdésre. A jelenlegi történet négy könyvet foglal magába. De azután ott van határozottan az a lehetőség, hogy folytassam egy ötödik és egy hatodik résszel. Nagyon szeretném látni, hogy Violet és pár másik szereplő hogyan fejlődik, de érzem, hogy van még mit elmondaniuk, de majd meglátjuk!

A szereplőidet általad ismert személyekről mintáztad?
Igen és nem. Minden egyes szereplőm kitalált személy. De az is igaz, hogy minden szereplőben vannak általam ismert emberekből bizonyos tulajdonságok és gyakran több embert is "belegyúrtam" egy személybe. A kinézetük is kitalált.

Hol írsz?
Többnyire otthon. Az étkezőnk egy nagy íróasztallá változott, teleszórva papírokkal és kutatáshoz szükséges anyagokkal. De néha szeretek elmenni otthonról.
Van egy helyi, nagy kedvenc kávézóm, ahol könnyedén beleveszek a történetekbe a fecsegés és a csészékben csilingelő teáskanalak zajában.

Toll vagy számítógép?
Mind a kettőt szeretem. A számítógép akkor kell, ha minden rendben megy és az írás folyamatában vagyok. Legtöbbet számítógépen írok.
Tollat akkor szeretek használni, amikor felvázolom a történetet és kutatok. Valahogy sokkal valóságosabbnak érzem, ha van egy jegyzetfüzetem, amit átfuthatok és láthatom, hogy hol írtam le bizonyos dolgokat. Ráadásul nagyon szeretem bekarikázni amit leírtam, vagy aláhúzni vagy természetesen megcsillagozni azt, amit fontosnak tartok.
Minden egyes könyvnél új jegyzetfüzetet kezdek és mindenhová magammal viszem őket.

Mi a legjobb dolog, amikor könyvet írsz?
Egy nagyszerű fejezet utolsó sorát megírni. Néha, amikor napokig csak írsz, főleg a könyv közepénél, úgy érzem, hogy nagyon-nagyon messze van a fény az alagút végén. Így ehelyett, inkább az adott fejezetre koncentrálok és hogy eljussak a végéig. Egy fejezet nagyszerű befejezése számomra a legjobb dolog.

Mi a legrosszabb dolog, amikor könyvet írsz?
Nincs legrosszabb dolog (tényleg!), de a legnehezebb rész először átadni olvasásra és várni az első reakciókat. Minden egyes alkalommal egy meglehetősen nevetséges állapotba kerülök. Olvastam egy cikket, amit Ally Carter (Cammie, a Kaméleon sorozat írónője) írt, aki ezt az állapotot "Őrület"-nek hívja. Nagyon igaz.

Követsz valamilyen író szabályt?
Kutatás, kutatás és kutatás. Az olvasók nagyon okosak és nincs értelme becsapni őket. Pluszban, ha rengeteg időt szánsz ezeknek a könyveknek a megírására, akkor rájöttem, hogy akár jól is csinálhatod: igen, a történetek kitaláltak, de a folklór, a mitológia és a vallási utalások mind történelmi mesékből és elméletekből születtek.

Vallásos vagy?
Ez jó kérdés. Írtam egy könyvet angyalokról és nagyon sokat merítettem teológiai utalásokból és bibliai mesékből.
Katolikus vagyok és a férjem és a gyermekeim is azok. De ez csak nagyon kicsit befolyásolta a könyveket.
A vallás szerepét még mindig lenyűgözőnek találom, és az erejét pedig eléggé ijesztőnek, de valójában a Violet Eden krónikák története sokkal inkább a mitológiából származik, mint bármi másból.

Mi zavar a legjobban, ha írsz?
E-mail, internet és a gyerekek. De valójában egyik nélkül sem akarok élni (főleg nem a gyerekek nélkül!), így ezek olyan dolgok, amelyekkel bűvészkednem kell egy kicsit!

Mit csinálsz, amikor nem írsz?
Többnyire a férjemmel és a gyerekeimmel lógok és bármilyen kalandba belevágok, ami jó ötletnek tűnik.
Persze, nem nagy meglepetés, hogy rengeteget olvasok. Imádom a filmeket és nagyon-nagyon sokat enni. Felfedeztem, hogy hatalmas a kulináris befogadóképességem. Nagyon boldog vagyok, ha egy elegáns étteremben egy háromfogásos vacsorát fogyasztok el vagy ha csak hátradőlök a kanapén egy pirítóssal és egy szelet csokoládéval.

Forrás: FAQ - Jessica Shirvington

Nyereményjáték:

A könyv fejezetei elején az írónő különféle bölcsességeket válogatott össze. Ezekből választottunk ki mi is egyet-egyet, a ti feladatotok kitalálni, hogy kitől származnak ezek az idézetek!
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz, valamint ha a nyertes 72 órán belül nem válaszol az e-mailben küldött értesítőre, akkor automatikusan új nyertest sorsolunk.

Éppen annyi nappal létezik, amennyi éjszaka, és az egyik éppolyan hosszú, mint a másik évről évre. Még a boldog élet sem lehet híján némi sötétségnek, a „boldogság” szó is elveszítené jelentését, ha nem ellensúlyozná a szomorúság. 

a Rafflecopter giveaway  

A blogturné további állomásai:

Március 11 - Kelly Lupi olvas

Március 12 - MFKata gondolatai

Március 13 - Dreamworld

Shannon Hale: Ever After High 1. - A Mesehősök Végzetkönyve

Ki ne akarná megismerni a mesehősök gyermekeit? Itt az alkalom, hogy a Móra Könyvkiadó jóvoltából belepillantsunk a híres utódok középiskolai életébe az Ever After High sorozatban. Vajon az összes tini korú csemete elfogadja a neki szánt sorsot, vagy esetleg fellázad a már megírt története ellen? Megtudhatjuk A mesehősök végzetkönyve segítségével, amely az első regény a sorozatban. Tartsatok a Blogturné Klub öt bloggerével és fejtsétek meg az állomások feladványait! A sorozat első két megjelent részét mutatjuk be az olvasóknak összesen tíz állomáson keresztül.

Móra Könyvkiadó  2014.
320 oldal
Fordította: Bottka Sándor Mátyás
Goodreads: 4,04
Besorolás: Middle-grade, tündérmese-feldolgozás

Az Ever After High varázslatos gimi! Itt készülnek fel a híres mesehősök tinigyermekei arra, hogy beteljesítsék előre elrendelt végzetüket, és átvegyék szüleik helyét a mesékben. Belőlük lesz majd a következő Hófehérke, Daliás Herceg vagy éppen Gonosz Királynő – akár tetszik, akár nem. Az örökség napján ugyanis ünnepélyesen el kell fogadniuk a Mesehősök Végzetkönyvében megírt sorsukat, és mindenki tudja, hogy aki ezzel szembeszegül, annak örökre eltűnik a meséje.
A Gonosz Királynő lánya, Raven Queen is hamarosan anyja nyomdokaiba lép, de éppen a kellő rosszindulat hiányzik belőle. Mi lenne, ha átírná élete meséjét?
Az előkelő Apple White a vidék legszebb lánya. Gondosan eltervezte, hogyan él majd boldogan, amíg meg nem hal, de ehhez el kell fogadnia Raventől a mérgezett almát, ahogyan a mese szól.
Ám ha Raven nem írja alá a Mesehősök Végzetkönyvét, mindkettejük számára…
ITT A VÉGE, DE EL NE FUSS VÉLE!

Shannon Hale külföldön nagyon népszerű író a mesét szerető olvasók körében, a kisebbektől egészen a felnőtt hölgyekig. Sajnos magyarul még nem elérhető a Princess Academy című sorozata, amivel igazán megalapozta a karrierjét, számos díjat bezsebelve. A nevét tehát ismertem már a szerzőnek, így kíváncsian vártam, mit hoz ki a klasszikus mesehősök gyermekeinek történetéből.

Persze, hogy utána néztem egy kicsit jobban a könyveknek, amikor kiderült, hogy blogturnéra is sor kerül, (korábban az első részt megvettem a lányomnak már, terveztem is olvasni)  de amit körítésként kaptam, az nagyon meglepett. A Mattel cég meglepően szép kivitelben hozta piacra a szereplőket játékbaba formájában, természetesen a létező összes kiegészítővel. Ott vannak még persze a számítógépes játékok, ruhatervezés, színezés,  meseírás, stb. stb.

A körítés tehát csodaszép, leveszi a lábáról a célközönséget, de a legnagyobb meglepetés az olvasás során éri az olvasót, mert a történet igényes, bájos, szórakoztató, méltó a szerző nevéhez.

Mint a fülszövegből is kiderül, ennek a történetnek főszereplője Raven Queen, a Gonosz Királynő lánya, akinek a legnagyobb problémája az, hogy semmi gonoszságot nem érez magában, nem tudja elképzelni, hogy beteljesítse a rá váró mesét, és anyja nyomdokaiba lépjen. Ellentétben vele, Apple White, Hófehérke lánya viszont tökéletesen elégedett a sorsával, és még a mérgezett alma kellemetlenségét is elfogadja, hiszen ismeri a mese végét, eljön érte a hercege, hogy megmentse.

Raven nyomozásba kezd, meglesi a Mesehősök Végzetkönyvét, és bizony talál benne olyan oldalt, amit nem írtak alá. De az a bizonyos mese eltűnt, a szereplőit csaknem mindenki elfeledte, és Raven mindenáron meg akarja tudni az igazságot erről, mielőtt döntene az aláírásról.

A történet izgalmas volt végig, hiszen nyitott a kérdés Raven részéről. Ahogy felfedezi, hogy nincs egyedül a problémájával, egyre erősödik az önbizalma, rájön, hogy nem minden mesehős elégedett a szerepével. Megismerünk a regényben számos szereplőt, egytől egyig mintha kedves ismerősök lennének, még a Vasorrú Bába is, aki az iskola egyik tanára. Nincs min csodálkozni egy olyan suliban, ahol Grimm az igazgató!

Meg kell mondjam, le a kalappal a fordító előtt, mert remekül bánt a szójátékok fordításával. A főszereplő nevek természetesen az eredetiek maradtak, (gondoljunk az üzletre is) de sok vicces megoldással találkozhatunk például a tantárgyak terén. Általános gonoszkodás, házi átoktan, mérgezettgyümölcs-tan, rémuralomtan, grimnasztika. 

A történet könnyen olvasható, jól érthető, a kisebbeknek is kényelmes betűmérettel és sortávolsággal nyomtatott.

Ajánlom a regényt minden ifjú olvasónak és fiatal lelkű felnőttnek, akik szeretnek nevetni jó poénokon (figyeljétek a Vadász fiát), és szeretnek együtt izgulni a tini mesehősökkel, akik megérdemlik, hogy önmaguk lehessenek.

Borító: Eredeti, Mattel

Kedvenc karakter:  Raven, Apple, Dexter

Szárnyalás:  A mesélő beszólásai.
 

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce:  Korban a 10-13 éves korosztálynak a legajánlottabb, de idősebbek is jól fognak szórakozni rajta.

Értékelés:

Ha megtetszett, megrendelheted a kiadó oldalán : ITT.

A könyvhöz kapcsolódó YouTube sorozatba érdemes belenézni, megismerni a karaktereket:

Játék:

Minden állomáson egy-egy szereplő nevét rejtettük el, nincs más dolgod, mint helyes sorrendbe rakni a kiemelt betűket és beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Segítenek a karakterképek!
A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre. Sok szerencsét!

a Rafflecopter giveaway

A blogturné állomásai:

03.10. Kelly és Lupi olvas
03.12. Deszy Könyvajánlója
03.14. Insane Life
03.16. Függővég
03.18. Dreamworld

Komal Kant: Mire jó a rosszfiú?

A LOL-könyvek sorozat újabb taggal bővül, ugyanis a Móra kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Komal Kant: Mire jó a rosszfiú? c. regénye. Ennek örömére a Blogturné Klub öt bloggere bemutatja Luca és Ashton zűrös párosának fergeteges történetét.

2015. március 1-től, minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

2015, Móra

320 oldal

Fordította: Kulcsár Júlia

Goodreads: 3,73

Besorolás: YA, romantikus, realista

Ashton keményen megdolgozott azért, hogy felküzdje magát a gimis tápláléklánc csúcsára. Amikor pozíciója váratlanul veszélybe kerül, bármire hajlandó, hogy mentse a menthetőt, még arra is, hogy segítséget kérjen a szomszédban lakó szexi rosszfiútól.
Luca és Ashton gyerekkorukban elválaszthatatlan barátok voltak, de évek óta szóba sem állnak egymással. A srácból mostanra tetkós, antiszoc rocker lett, aki enyhén szólva nem repes az örömtől, hogy kisegítse az elkényeztetett királykisasszonyt. Pláne nem úgy, hogy a pasiját kell alakítania!
A zűrös páros kezdetben legszívesebben megfojtaná a másikat egy kanál vízben, de az igazi gondok akkor kezdődnek, amikor kiderül, milyen félreértés miatt szakadt meg köztük a kapcsolat hét éve.
Eddig az tűnt lehetetlennek, hogy öt percnél tovább elviseljék egymást, most meg az, hogy öt percnél tovább levegyék a kezüket a másikról…

Előre leszögezem, hogy imádom a középiskolákban játszódó történeteket - akár az USA-ban játszódnak, akár bárhol máshol és imádom a rosszfiú - jókislány felállásokat. Ezt lényegesnek tartom elmondani, mielőtt megkapom, hogy én már "kinőttem" ezekből a történetekből és nem értem a lényegét.

A történet szerint Ashton és Luca gyerekkori jóbarátok. Elválaszthatatlanok voltak egészen addig, ameddig Luca 10 éves korában elveszíti az édesapját, ami miatt a fiú teljesen magába fordul és Ashtont teljesen elvadítja magától. A két fiatal 7 éven át nem is beszél egymással, bár még mindig szomszédok. Ashton az iskola "elitjébe" kerül, pomponlány lesz, sőt a vezetői posztra tör, míg Luca eleinte magányos farkasként, majd megtalálva a saját barátait, együttest alakít, de az iskolai ranglétra alján kullog.
Persze Ashton "királysága" nem tart sokáig, hisz az elitben mindig vannak irigyek és hamarosan számkivetettként, egyedül találja magát és ekkor figyel fel a fiúra, akivel nagyon sokáig a legjobb barátok voltak. Vajon képesek a barátságukat újra feléleszteni? Vajon történhet-e köztük több is, mint barátság? Vajon Ashton érzelmei valósak vagy csak a fiút akarja felhasználni arra, hogy visszajuthasson a csúcsra?

A történet a megszokásig klisékre épült, de ez még nem is lett volna probléma. Hasonló történetet eleget

olvashattunk már, de mindig volt valami, ami miatt az adott regény mégis közel került a szívünkhöz. Ez lehetett akár a főhősnő, akár a főhős, akár a szerelmi szál vagy bármi más. Ennek a regénynek azonban a legnagyobb problémája a főhősnő. Nem tudom, hogy az írónőnek mennyire volt az a célja, hogy Ashtont utáljuk már az elejétől kezdve, de ez tökéletesen sikerült neki. Még egy ilyen sekélyes, önző főhősnőről, mint Ashton, rég nem olvashattam. Az ilyen karakterek általában a "rosszlányt" alakítják a könyvekben, így már az elején furcsállottam, hogy a regény címében is Luca lett a rosszfiú. Az a fiú egyáltalán nem rossz. Én, aki már épp elég rosszfiúról olvashattam, tudom, hogy Luca a rosszfiúk között valahol hátul kullogna, inkább a jófiúk között lenne a helye. Persze, feketében jár, festi a szemét, a haját, rockbandája van, nem az elittel "nyomul", de emiatt lenne rosszfiú? Nem hinném.
A regényt két szemszögből olvashatjuk, a két főhősünk szemszögéből, ami csak még inkább megerősített engem a fentiekben. Ashton úgy sem lett egy cseppnyivel sem szimpatikusabb, hogy beleláthattunk a gondolataiba. Sőt! Jobb lett volna szerintem, ha nem ismerjük meg azokat és az írónő inkább E/3-ban ír a szereplőkről. Ashton testesíti meg a pomponlányok sztereotípíáját, ami ellen szerintem maguk a pomponlányok is már régóta küzdenek: semmi nem érdekli, csak a siker, a csillogás, hogy a cheerleaderek vezetője lehessen, hogy a focicsapat kapitánya felfigyeljen rá és összejöjjenek - gondolatban már a közös életüket is eltervezte. És hogy a célját elérje, bárkin képes átgázolni. Mindemellett a végletekig naív? vagy buta? vagy csak elkeseredett? hogy a maradék önbecsülését is feladva képes megalázkodni azok előtt, akik tönkreteszik. Hát nem egyszerűsítette le a dolgomat Ashton. A regény nagy részében olyan ideges voltam rá, hogy legszívesebben megcsapkodtam volna.

Ehhez képest Luca szinte elveszett a nagy, Ashton elleni utálatomban. Pedig normál esetben imádtam volna a fiút, mert aranyos, kedves, segítőkész, rejtélyes és nagyon-nagyon jóképű - nemcsak Ashton, de az iskola többi lánya is hamar felfedezi ezt. Egyáltalán nem értettem, hogy mit leszik Ashtonon - oké, rendben van, a lány megtestesíti azt, amit a fiúk a legtöbb esetben egy lányban keresnek: attraktív, szőke, vékony. Elhiszem, hogy gyerekként imádták egymást, de az az idő elmúlt és az idő múlása Ashtonból nem a legjobbat hozta ki.
Az viszont biztos, hogy a kettőjük közti kémia elég erős volt. Imádtam olvasni a közös jeleneteiket, főleg, amikor azt Luca szemszögéből olvashattuk:).
Viszont amennyire nem fogtak meg a főszereplők, olyannyira imádtam az anyukákat! Ashton anyukája egyrészt író, ami számomra már egy pluszpont, másrészt a két anyuka hatalmas lelkesedéssel próbálja újra összeboronálni a fiatalokat:). Luca anyukájának a reakciója a konyhai jelenetben is pontosan ezt mutatja, hiszen nem vagyok benne biztos, hogy más anyuka is így reagált volna arra, amit ott látott:).

Összességében nem mondom azt, hogy ez a könyv rossz, mert (még ha ez így rosszul is hangzik nagyon) szerintem nagyon élethű képet fest az amerikai tinik, néha "élet-halál harcnak tűnő" szociális életéről, az írónő pedig sikeresen megalkotott egy olyan karaktert, aki, még ha negatívumként is, de mégis kitűnt a többi hasonló korú főhősnő közül és kellő témát ad az olvasóknak egy jó időre. Ráadásul a regény nyelvezete fiatalos, gördülékeny, így könnyen akár egy ültőhelyben is el lehet olvasni.
És hogy érdemes-e elolvasni? Igen, szerintem érdemes. De Ashtont és a történetét semmiféleképpen nem említeném pozitív, követendő példaként egy fiatal számára sem. Inkább tanulságként hoznám fel, hogy ezt így soha ne csinálja senki. 
 

BELEOLVASÓ

Borító: Nem rossz, bár én a képekről pont fordítva gondolnám a párost, a fiút jófiúnak és a lányt rosszlánynak. :) 

Kedvenc karakter: Luca anyukája és Ashton anyukája 

Szárnyalás: a kémia Ashton és Luca között

Mélyrepülés: Ashton viselkedése 

Érzelmi mérce: fiatalok és zsizsegnek a hormonok, de minden a YA keretei között:)

Értékelés:

Blogturné extra - Cheerleading - a pomponlányok

A cheerleading, magyarul hajrázás, szurkolás vagy vezérszurkolás modern sportág, amely a torna, az akrobatika és a tánc elemeit ötvözi. Elsősorban csapattevékenység, amely szorosan kapcsolódik más sportágakhoz, főleg az amerikai futballhoz, a kosárlabdához, a labdarúgáshoz.

A kialakulását két elmélethez kötik.
1) A XVIII. század végén, amikor Napóleon bevonult Párizsba, a lova előtt felcicomázott fiatal lányok haladtak, akik virágszirmokat szórtak, labdákat dobáltak és pálcákat pörgettek
2) A másik elmélet szerint - és ez a valószínűbb, az egész hajrázás az Egyesült Államokból indul, ahol az 1870-s években megalakult az első Pep Club az amerikai Princetoni Egyetemen. Ekkor még csak és kizárólag férfiak szurkoltak.

A Princetoni Pep Club

Az I. világháború után, pontosabban 1923-ban vehettek először nők is részt a szurkolásban, ami többek között annak volt köszönhető, hogy azokon a területeken, ahol addig csak férfiak dolgozhattak, a nők is egyre inkább tért hódítottak és átvették a férfiak helyét.

A Minnesotai Egyetem cheerleader lányai 1923-ban

1948-ban alapította meg Lawrence Herkimer a Hajrázók Nemzeti Egyesületét és ő találta fel a pompont is 1956-ban, mint a hajrázók segédeszközét. 

Lawrence Herkimer és a cheerleader lányok

Az 1960-s években lett a hajrázás megszokott és mindennapos dolog, bár az akkori egyenruha eléggé konzervatívnak számítana a mostani egyenruhákkal szemben. Ekkor alakult ki a pomponlányokkal szembeni előítélet is, hiszen akkoriban csak a legszebb lányok kerülhettek be a csapatokba és alapvető feltétel volt a szépség. Ekkoriban kezdtek koreográfiákat is betanulni.
Az első bajnokságot 1978-ban rendezték meg és innentől vált szokássá az, hogy az egyeteim hajrázó csapatok tagjai ugyanolyan ösztöndíjat kapjanak, mint a futballjátékosok.
A 80-s évektől kezdődött el a hajrázás valódi felemelkedése, középiskolai bajnokságokkal és ekkor alakultak ki azok a formák, gyakorlatok és a tagoktól elvárható minimum-követelmények, amit a mai napig is használnak.
A 90-s évektől kezdett elterjedni a hajrázás Európában és Ázsiában is, napjainkban pedig már több, mint harminc országban, több, mint négymillió regisztrált tag üzi ezt a sportot.
  

Érdekességek:

• Bár a hajrázók mintegy 97%-a nő, a sportágat a férfiak találták fel és űzték kizárólagosan az 1920-as évekig. A professzionális csapatokban már fele-fele arányban vesznek részt nők és férfiak.
• Az amerikai hajrázók 83%-a B-s vagy annál jobb tanuló (ez Magyarországon a négyesnek felel meg). Az egyetemeken is sok a hajrázó, akik csak bizonyos tanulmányi átlag fölött kapnak ösztöndíjat a sportteljesítményükért.
• Az USA-ban egy átlagos hajrázó körülbelül 160 centiméter magas és körülbelül 49 kiló.
• A hajrázó nők 98%-a atletizált korábban,
• A hajrázók 62%-a űz versenyszerűen más sportágat is.
• Az USA-ban az iskolák 80%-nak van pomponcsapata, többségük amerikaifutball-csapathoz kötődik.
• A leggyakoribb hajrázó-sportsérülés a törött kar és a felhasadt száj.
• A hajrázók 12%-a 5 és 13 év közötti gyerek.

Forrás: Wikipédia , The History of Cheerleading

Nyereményjáték:

Luca apja halála után megváltozott. Haját feketére festette, testére tetoválások kerültek, és megalapította saját garázsbandáját. Mi pedig elirigyelve tőle ez utóbbit, úgy döntöttünk, megteremtjük a magunk rockegyüttesét, méghozzá nem is akármilyen tagokkal! A casting során magyar és külföldi kiválóságok közül szelektáltuk ki azt az öt kedvencünket, akikből létrehoztuk a Szkeptikus Spirál btk-s változatát.

Nektek nincs más dolgotok, mint..
1) ...elindítani kedvenc rockzenéteket (természetesen csak a hangulat megalapozása végett javasolt, de nem kötelező).
2) …az állomásokon található információmorzsák alapján kitalálni, melyik híres zenészről van szó, majd beírni a nevét a rafflecopter doboz megfelelő mezőjébe. És ezt megismételni minden állomáson, hisz egy együttes csak akkor az, ha minden tagja megvan. (Kötelező!)
3) …keresni a blogturnés rockbandánknak egy frappáns nevet. (Nem kötelező, de extra pontokat ér.)
4) Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő email-re, különben automatikusan újrasorsolunk.

1977. december 7-én születtem Stockportban. Még csak öt éves voltam, amikor először kipróbáltam nővérem zongoráját. Azután különféle tárgyakból kíséreltem meg hangokat kicsalni. Dobolni tanár segítsége nélkül, hallás után tanultam meg egy jazzegyüttes koncertjének hatására.
Matthew Bellamy-val és Chris Wolstenholme-mal együtt alapítottuk meg angol rockbandánkat, melynek jelenleg is a dobosa vagyok. 

 

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Március 1 - Media Addict

Március 3 - Kelly Lupi olvas

Március 5 - CBooks

Március 7 - Dreamworld

Március 9 - Zakkant olvas 

Richelle Mead: The Ruby Circle

RazorBill, 2015
350 oldal
Goodreads: 4,32
Besorolás: YA, vámpír

"Mivel ez egy sorozat utolsó része, így akárhogy is próbálok vigyázni, nem tudom elkerülni, hogy egy-két spoilert ne olvasson az, aki nem olvasta a sorozatot. Így kérlek ennek tudatában olvassátok el az értékelést!"

És elérkeztünk a Bloodlines sorozat végéhez is. Nem lennék őszinte, ha azt mondanám, hogy örülök, hiszen a hosszú évek alatt úgy megszerettem Richelle Mead vámpíros világát, hogy nem könnyű elengedni őket.
Amikor a Vámpírakadémia sorozat véget ért, hasonló gondolatok fájdították a szívemet, de akkor az írónő a rajongók (és talán a kiadó:))) nyomására úgy döntött, hogy folytatja a sorozatot, Adrian, Sydney, Eddie és Jill főszereplésével. Az örömünk leírhatatlan volt, főleg nekünk, akiknek Adrian a nagy kedvence, hiszen az ő sorsa az első sorozat végeztével, hogy is mondjam.. nem túl jól alakult.
A spin-off sorozat pedig elindult, voltak jobb és voltak gyengébb részek, de az biztos, hogy minden esetben izgatottan vártam az új részt és örömmel vetettem bele magamat az imádott világba.
Pedig időközben a szereplőink is sokat változtak. Már egyikük sem az a gondtalan(?) tinédzser, akiket az első sorozatban megismerhettünk, akár főszereplő, akár mellékszereplő az illető. Erről már az előző értékelésemben is írtam, de itt és most már végleg ezzel szembesülhettünk.
Leginkább Adrian az, akin ez látszik, hiszen az ő élete változott a legtöbbet. Egy főnemesi származású morából, akinek legnagyobb gondja az volt, hogy milyen buliban vegyen részt, mennyit igyon, hány lányt szedjen fel és hogy költse el leginkább az apja pénzét, egy önállóan a lábán megállni képes fiatal férfi vált, akinek amellett, hogy egy nála jóval komolyabb, okosabb és függetlenebb lány szerelmét kellett megszereznie és megtartania, a napi megélhetését is biztosítani kell, hiszen az apja megvont tőle mindenféle pénzügyi támogatást. És igen, valahol a végére hiányzott a mindig flörtölni kész, szarkasztikus "smaragdzöldszemű Dreamwalker", de jó volt látni, hogy az ő élete is révbe ért.

De visszatérve a The Ruby Circle-re, tudom, nem ártana egy pár szót szólni magáról a befejező részről is, úgyhogy akkor bele is vágnék. 

Fiatal szerelmes párocskánknak nincs könnyű helyzete. Bár Lissa szárnyai alatt védelmet kapnak az Udvarban, Adrian édesanyjánál laknak hármasban, de az életük nem az igazi. A morák Adriant kiközösítik, Sydney szinte ki se lép a szállásukról, de ha elmennének, akkor se lenne jobb, mert kinn pedig az Alkimisták vadásznak rájuk. De persze a legnagyobb gondjuk nem is ez, hanem, hogy Jillt elrabolták és ismeretlen helyen tartják fogva. Az utána indított nyomozások mind zsákutcába futnak, mígnem egy szép napon Sydney látogatót kap, Ms. Terwilliger érkezik egy rejtélyes csomaggal, amit Sydney-nek címeztek. Ez talán a kirakós első darabkája, ami remélhetőleg Jillhez vezet? 

Ezt a részt is, ahogy már megszokhattuk az előzőekből, két szemszögből olvashattuk: Adrian és Sydney szemszögéből. Örömmel láttam, hogy végére már belejött a kettős szemszögbe Richelle, mert most sikerült mind a két szemszöget egyenlően érdekesen megírnia. Adrian és Sydney szétválnak (már megint:)), de most mind a kettő körülbelül ugyanolyan izgalmas nyomozásba fog. Az egyikük Jill után ered, a másikuk pedig egy ártatlannak tűnő segítségből olyan dologba keveredik, ami ha igaz és ha kiderül, akkor alapjaiban rengeti meg a morák világát. És ami a legélvezetesebb volt a számomra, hogy a zárókötetre Richelle újra összehozta a régi bandát, hiszen Sydney, Adrian és Eddie mellett feltűnt Rose, Dmitrij, sőt Lissa és Christian is. 
A szereplők közül még mindig Eddie a nagy kedvencem, imádom a mindig felelősségteljes testőrfiút, akire a csoport bármelyik tagja bármikor számíthat. Ő a kis társaság legfőbb védelmezője, akit (Jillen kívül:) semmi és senki nem érdekel, csak a biztonságuk. Imádtam és még mindig szívesen olvasnék róla is egy spin-off történetet:).

Ami viszont visszavett a nagy lelkesedésemből, az most itt pont Sydney és Adrian volt. A kapcsolatuk nagy csattanóját Richelle már ellőtte az előző részben, így túl nagy meglepetéssel nem találkozhattunk. Persze Sydney és Adrian most is édes együtt, látni, hogy mennyire szeretik egymást, bár nekem ez Adrian részéről jobban érezhető:), de valahogy mégis úgy éreztem, hogy a kapcsolatukban nem egyenlő rangú felek. Én értem, hogy Adrian a lélek miatt néha kicsit "zizi" és szüksége van egy nála határozottabb társra (épp ezért éreztem azt, hogy Sydney sokkal jobb párja, mint Rose), de nekem párszor "sok" volt, ahogy Sydney bánt vele. A lány úgy neveli, úgy felügyeli Adriant, mintha a gyereke vagy az öccse lenne és nem a párja. Ez persze senkinek nem tűnik fel, egyedül az Adrian fejében ott lévő Tatjana királynőnek, aki ennek folyamatosan hangot is ad - és én ezért nagyon csíptem őt:).

A nagy durranás pedig, amit fentebb említettem.. hát nem is tudom. Egyrészt lehetőséget ad arra, hogy ezen a szálon elindulva Richelle folytathassa majd a történetet, ha akarja, mert itt maradt nyitott kérdés elég:), másrészt viszont nemcsak a srácoknak, de nekem is elég hihetetlennek tűnik ez az egész és amit Richelle megosztott velünk, az számomra nem volt elég. De úgy érzem, hogy ami késik, az nem múlik és fogunk mi még ezzel a kis csavarral foglalkozni:))).

És milyen a történet vége? Az egyik szemem sír, a másik nevet. Nevet, mert a befejezés olyan, mint amit a sorozat legtöbb rajongója örömmel fog venni. De sír is, mert nekem ez picit túlságosan is sziruposra sikerült - példának okáért a fantáziámmal semmi gond nincs, de én egyszerűen képtelen vagyok elképzelni Adriant abban a szituációban, ahogy otthagytuk őket. Nem, nem és nem. Adrian tényleg nagyon sokat fejlődött, nagyon sokat változott, de ennyire? Richelle szerintem túlságosan átalakította őt a sorozat végére és nálam ez nagyon nem jött be:(.

Összességében azért nem volt rossz ez a rész, izgalmat, akciót, mágiát kaptunk bőven, a szereplők még egyszer megmutathatták, hogy mihez értenek a legjobban, de a lezárás számomra nem sikerült a legtökéletesebben. Ettől függetlenül, aki eddig hűségesen kitartott a spin-off sorozat mellett, annak ajánlom ezt a részt is olvasásra, ha másért nem, hát azért, hogy utoljára kalandozzon velük egy jót és elköszönhessen a kedvenceitől.

Richelle, Neked pedig nagyon köszönöm, hogy megmutattad, van még olvasható, érdekes vámpíros sorozat is a YA történetek világában. Köszönöm, hogy megismerhettem Rose-t, Adriant, Dmitrijt, Lissát, Christiant, Eddie-t, Sydney-t, Jillt és a többieket. Most fájó szívvel búcsúzom tőlük, de nagyon remélem, hogy egyszer még visszatérsz ehhez a világhoz és akkor újra találkozhatok velük!

És búcsúzóul Richelle Mead szavait idézem:  

"Köszönöm, hogy nem hagytatok cserben és habár most egy kis szünetet tartunk - ne aggódjatok. Nem hiszem, hogy most találkoztunk utoljára ezekkel a srácokkal."

Borító: Nekem tetszik. Sydney-t pont így képzelném el, bár Adrian lehetne egy kicsit karizmatikusabb:). A cím pedig kifejezetten jól sikerült.

Kedvenc karakter: Adrian, Eddie

Szárnyalás: Ahogy a végére az egész kis csipet-csapat újra összegyűlt

Mélyrepülés: Sydney viselkedése. Néha nagyon "ráült" Adrian-re 

Érzelmi mérce: vannak benne aranyos, romantikus részek, de minden a YA keretei között

Értékelés:

Patrick J. Morrison: A Holló hatalmában - Nostradamus Levelei 1.

A Főnix Könyvműhely sorra jelenteti meg az izgalmas, letehetetlen ifjúsági regényeit a fiatal olvasók nagy örömére. A Blogturné Klub három bloggere most Patrick J. Morrison: A Holló hatalmában című regényét mutatja be, mely a Nostradamus Levelei sorozat első része. Érdemes követni a bejegyzéseket, szokás szerint a turné végén egy példányt kisorsolunk az akciókban és talányokban bővelkedő történetből - azok közül, akik mindhárom állomás kérdésre jó választ adnak.

Főnix Könyvműhely 2014.
200 oldal
Besorolás: Middle-grade, időutazós, ifjúsági kalandregény

2025-ben egy rejtélyes vihar hatására örökre megváltozik a világ.

Miután kilenc éves, különleges képességekkel megáldott Noszter Ádám szüleit elragadja egy megmagyarázhatatlan fényjelenség, a fiút csupán egyetlen cél vezérli, megtalálni őket mindenáron. Ám sorsa látszólag másra szánja őt: két évvel szerettei elvesztése után tagja lesz egy tíz-tizenkét éves gyerekekből álló csapatnak, akik az időben utazva egy középkori látnok, Nostradamus útmutatásait követik, és az emberiség jövőjének megvédéséért harcolnak egy nagyhatalmú titkos társaság ellen.

Első küldetésként Ádám vállalja, hogy visszamegy 1844-be, és segít megóvni a híres író-költő, Edgar Allan Poe ellopott levelét a Holló Szövetségétől. Hamarosan azonban kiderül, ellenségei már tudnak érkezéséről…

A Nostradamus Levelei sorozat nyitó darabja hajmeresztő kalandokon és váratlan fordulatokon keresztül repíti olvasóit a végkifejlet felé, számtalan sejtelmes titokról lebbentve fel a fátylat, miközben a színfalak mögött természetfeletti erők ádáz küzdelme dönti el a világ sorsát.

Képzeld azt, hogy tizenegy éves időutazó vagy, és rajtad múlik az emberiség jövője!

Ha nem adod fel, győzhetsz, ám ha veszítesz, örökre a Holló hatalmába kerülsz!

Rajongója vagyok a middle-grade  (10-14 éves) korosztály könyveinek, így nagy lelkesedéssel fogok a kezembe minden műfajbeli újdonságot, főképp azokat szeretem, amikbe némi fantasy szál is kerül.

A Főnix Könyvműhelytől  az utóbbi időben remek ifjúsági könyvek kerültek ki, így nem volt kétséges, hogy Patrick J. Morrison történetére  is szemet vetek. Magyar szerzőről van szó, akinek ez az első regénye, de novellái, versei már több helyen megjelentek és számos pályázaton is remekül szerepelt.  A stílusa magával ragadó, az események egy pillanatra sem állnak le, én az elejétől a végéig izgalmasnak találtam a történetet. Érthető a fogalmazás, itt-ott ugyan  előfordulnak bonyolultabb magyarázatok, de simán befogadható a fiatalabbak számára is. Ez a történet úgy érzem, tényleg szórakoztatja a gyerekeket és felnőtteket egyaránt.

Két fő részre tagolódik a könyv, az első felében az akkori jelenben, 2025. februárjában járunk Budapesten, illetve ami maradt belőle a két évvel korábbi Megavihar után. Az egész világ megváltozott, eltűnt az elektromosság nagy része, ami maradt az szigorúan kormányzati tulajdon. Az épületek megsérültek, romokban állnak, sokan egyszerűen eltűntek, mint a 11 éves főhős, Ádám szülei is. A srác kétévnyi kóborlás után végül egy magukat Kézbesítőknek nevező csoporthoz kerül, akik Nostradamus jóslatait segítségül hívva dolgoznak azon, hogy a Holló Szövetségének ne sikerüljön átvenni a hatalmat a Földön. Ezek az elvetemült bűnözők meg akarják változtatni a múltat, hogy tönkretehessék a jelent. A Kézbesítők időutazóinak feladata, hogy üzeneteket juttassanak a múltba, helyes irányba terelve az idővonalat.

A második rész már Ádám kitűzött feladatára összpontosít, 1844. szeptemberében landol az időgéppel Baltimore városában. Feladata  szerint vissza kell lopnia a helyére azt a bizonyos levelet, amely Edgar Allan Poe-t megihlette a krimiműfaj megteremtésére. Itt aztán hol túl könnyen mennek a dolgok, hol a feje tetejére áll a terv, és a végére még jó adag meglepetést is kap az olvasó.

Két dolog volt, ami miatt nekem különösen tetszett a regény. Az egyik a steampunk elemek beleszövése a történetbe, amit tudom, hogy nagyon sokan szeretnek, különösen a fiatal korosztály. Mindenféle mechanikus kütyű, gépek és szállítóeszközök szerepelnek, amik beindítják a fantáziát.

Másik tetszetős elem, hogy tanít a könyv, kitér néhány irodalmi vonatkozásra, jó néhány történelmi eseményre, és én ezt nagyon szeretem, az ifjúsági regényekben különösen.

Nagyon tetszett a világfelépítés, belepillanthattam egy elképzelt jövőbe, és az időutazás segítségével a múltba is. Egy alternatív valóságban is járunk, az Asylum nevű bolygón, ami szintén remek ötlet. 

A karakterek ábrázolásával elégedett voltam, Ádám egy talpraesett, okos, gyorsan reagáló srác, picit talán túl jól forog az agya, de ezt betudom annak, hogy végül is két évig az utcán kellett a túlélésért küzdenie, amiből jelesre vizsgázott. 

Egyedül a névválasztás egy része nem tetszett, de ez abból adódik, hogy fárasztanak az erőltetett nevek, fiatal olvasók valószínűleg ezt észre sem veszik.

Szívből ajánlom a könyvet minden gyereknek és a  műfajhoz vonzódó idősebbeknek, izgalmas, remek olvasmány, én nagyon várom a folytatásokat!

Borító: Sánta Kira munkája, aki ismét fantasztikusan jó borítót készített.

Kedvenc karakter: Ádám

Szárnyalás: A steampunk elemeket imádtam.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: 10-14 éves ifjú olvasóknak való időutazós izgalmak.

Értékelés:

Ha megtetszett ITT MEGRENDELHETED!

Extraként egy kis steampunkos hangulat:  

Játék

Minden állomáson egy-egy fontos szereplő betűit rejtettük el, melyeket helyes sorrendbe rakva kell beírnotok a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Sok szerencsét a kis nyomozóknak!!

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő email-re!

Akit ki kell találnotok ezen az állomáson: Ádám egyik legfőbb segítője!
a Rafflecopter giveaway

A blogturné résztvevői:
02.17. Kelly & Lupi olvas
02.19. Bibliotheca Fummie
02.21. Dreamworld

Scott Spencer: Végtelen szerelem

Scott Spencer regénye először jelenik meg magyarul az Európa Kiadó gondozásában. A két szerelmes fiatal története már bejárta a világot, 2 film is készült a mindent elsöprő szerelmükről, amik tragédiákkal, elválással, vágyakozással, sóvárgással, bizonytalanságokkal, megszállott és tiltott gondolatokkal, érzelmi hullámvölgyekkel tarkított. Bár Jade és David története a 60-as évek Amerikájában játszódik, de a mai korban élő olvasóknak is rengeteg elgondolkodnivalót ad.
Kövesd velünk a Blogturnét, ismerd meg David és Jade érzéseit, és a kettőjük utazása végén te is megnyerheted Scott Spencer klasszikussá vált szerelmi történetét, azaz a Végtelen szerelem című könyvet.

Európa Könyvkiadó, 2014

488 oldal

Fordította: Borbás Mária

Goodreads: 3,51

Besorolás: realista

Több mint kétmillió eladott példány. Két felejthetetlen film.
 

"Tizenhét éves voltam, szívem legsürgetőbb parancsainak hű követője, amikor letértem a mindennapi élet ösvényéről, s egyetlen pillanat alatt leromboltam mindent, amit szeretek."

Így kezdődik David és Jade, két kamasz mindent felemésztő, érzéki szerelmének tragikus története. A hatvanas évek Amerikájában járunk. Jade szabad szellemű szülei nem bánják, ha lányuk korán kezdi a nemi életet, de amikor a fiatalok olyannyira egymásba feledkeznek, hogy senki és semmi mással nem foglalkoznak, Jade apja kitiltja Davidet a házból. David ekkor kétségbeesésében arról kezd ábrándozni, hogy mekkora szeretettel és hálával fogadják majd vissza, ha megmenti a családot valamilyen szörnyűségtől...
Ami ezután következik, az maga a legsötétebb rémálom, névtelen telefonhívásokkal, őrült levelekkel és szörnyű következményekkel, David számára ugyanis a Jade iránt érzett szerelme immár valóságosabb, mint bármilyen egyéb világ, valóságosabb, mint az idő és mint a halál.

A Végtelen szerelem társadalmi és politikai témákban bővelkedő, sokrétegű regény, immár klasszikusnak számító irodalmi csemege, amelyben a szerelem és megszállott keresésének ürügyén a lélek sötét mélységei tárulnak föl az Olvasó előtt.

Aki a moziban látott film (én most az újabb adaptációra gondolok) alapján kezd neki ennek a történetnek az csalódni fog. Nem is keveset. A könyv nem a film "háttértörténete", hanem inkább annak egy folytatása.

A 60-s évek Amerikájában járunk, Jade és David 17 évesek, fiatalok és mérhetetlenül szerelmesek egymásba. Jade szülei pedig eléggé szabadelvűek, így engedik, hogy a két fiatal éjjel-nappal együtt legyen. David szerelme azonban egyre megszállottabbnak tűnik, így az apa eltiltja a lányától egy időre a fiút, aki vár-vár, de a végtelennek tűnő várakozásban beteg gondolat születik meg benne: ha egy hatalmas nagy tragédiától menti meg a családot (jelen esetben rájuk gyújtja a házat), akkor megmentőként tekintenek rá, újra a család részese lehet és visszakaphatja az imádott Jade-t.
Miután David elkövette ezt a szörnyűséget, bevallja a tettét, elítélik, de a szülei révén megússza a börtönt és "csak" egy pszichiátriai intézetbe kerül, majd egy idő után hazatérhet, de azzal a kitétellel, hogy semmilyen módon nem közeledhet a családhoz, legfőképpen nem Jade-hoz. A család amúgy is elköltözött, David pedig a lakóhelyét sem hagyhatja el és felügyelő tiszt ellenőrzi időközönként. Persze a fiú nem tudja feledni Jade-t és szépen lassan kinyomozza, hogy mi történt a családdal és megpróbál újra a közelükbe férkőzni...

Nehéz erről a könyvről írni. Nehéz, mert a történet egyszerre vonzott és taszított is. Vonzott, hiszen az író profi részletességgel mutatta be a hatvanas évek Amerikáját, betekintést nyújtva a középréteg napi életébe és én mindig is imádtam az ilyen leírásokat. Szó szerint ott éreztem magam Davidék családjában, szinte éreztem a régimódi, kopottas lakás illatát, magam előtt láttam a berendezést, ott voltam velük a családi összejöveteleken, Daviddel együtt sétáltam New Yorkban és Chicago-ban. Nehéz volt a könyvet letenni, mert olyan érdekesek voltak ezek a leírások. És ugyanilyen érdekességgel mutatja be a két család drámáját is, hiszen David tette két család életét változtatja meg alapjaiban: a sajátjáét és Jade családjáét is.
David családja önmagában is eléggé fura, a kommunista eszméket valló szülők látszólag nem tudnak semmit

A két filmadaptációban szereplő David és Jade

kezdeni a fiúkkal, akkor pedig végképp nem, amikor Daviddel baj történik és tényleg segítségre lenne szüksége. Persze, a segítség egy része tőlük érkezik, hiszen ők azok, akik elintézik, hogy David ne börtönbe és ne nevelőintézetbe kerüljön, hanem csak egy pszichiátriai intézetbe és azok közül is az egyik legliberálisabba, majd onnan kikerülvén segítenek neki munkát találni. De mégis, ennyi segítség mellett a legfontosabb hiányzik, az érzelmi segítség. Se az anyja, se az apja nem állnak mellette, értetlenül szemlélik, ahogy a fiúk egyre mélyebbre süllyed ebben az érzelmi csapdában.
Úgyhogy eleinte teljesen megértettem Davidet, hogy innen mindenáron menekülni akart. A szürke hétköznapok monotonitása, a szülei közömbössége egymás iránt, a kilátástalanság, szemben Jade tökéletesnek tűnő családjával és persze a Jade-hez fűződő izgalmas és mindent porig romboló szerelmével - nem kérdés, hogy melyiket választanánk. De amit David tesz és ahogyan teszi a dolgokat, az végtelenül taszított. Próbáltam együttérzeni a fiúval, próbáltam mellette állni, de valahogy nem sikerült. Az a megszállottság, ahogy próbált Jade nyomára jutni, mindenkin és mindenen átgázolva, kihasználva a lány anyját, aki érezhetően vonzódik a fiú után, minden volt, csak nem szimpatikus. Néha nem volt egyszerű eldönteni, hogy a fiú pszichopata volt-e vagy csak simán megszállott. De ahogy láttam, az orvosok sem tudtak dűlőre jutni ebben a témában, így én aztán végképp nem tudom megítélni. De az biztos, hogy a határvonal néha nagyon vékony volt.

Persze Jade családja sem volt az a mintacsalád, ahogy David és sok más mindenki hitte és ami történt velük, az csak a felszínre hozta mindezt. Jade édesanyjának a leveleiből és elbeszéléseiből rengeteg minden kiderül, amivel a kirakós apró darabkái a helyükre kerülnek.

A sok érdekes leírás mellett azonban maga a történet elég lassan halad, sokszor úgy éreztem, hogy egy helyben topogunk. Megismerhettük David családját, a fiú új életét, Jade családjának a hátterét, de valami mégis váratott magára. Mégpedig a nagy találkozás. Persze ezt is megkapjuk, hiszen David erőfeszítéseit végül siker koronázza és találkozik Jade-val. De őszinte leszek, mire idáig eljutottunk, én már egy kicsit elfáradtam. De nemcsak az én érdeklődésem hűlt ki, hanem úgy éreztem, hogy Jade szerelme is David iránt. Én személy szerint kíváncsi lettem volna a lányra picit jobban, egy-két jelenet az ő szemszögéből segített volna őt jobban megismerni. Így csak David megszállottságának a "tárgyát" láttam benne, akivel nem tudtam se azonosulni, se megkedvelni.

A kettőjük közös jeleneteiből pedig hiányoltam a vonzalmat, azt a bizonyos szikrát, ami a szerelmesekre annyira jellemző. És akkor még nem is beszéltem a kettőjük között lezajló intim jelenetről. Arról a közel 30 oldalas szexjelenetről beszélek, aminél gyomorforgatóbbat régen nem olvastam, pedig higgyétek el, olvastam már pár ilyen jelenetet. Nem akarom elmesélni, akit érdekel, az majd elolvassa úgyis. De itt éreztem a legjobban azt, hogy ezt a regényt egy férfi írta, aki a történet nagy részét tökéletesen adta át, de azzal a résszel, ami a legfontosabb lett volna, nem tudott mit kezdeni, túlságosan érzelemmentesen, tárgyilagosan írt le mindent, pontosan úgy, ahogy egy férfi tenné. Ezzel hitelessé vált, mint David, de én mégis úgy éreztem, hogy kimaradt valami...

A kettőjük közötti végkifejletre pedig még véletlenül sem merem azt mondani, hogy meglepetésként ért. Miután letettem a könyvet, a történet még napokig nem eresztett, nagyon sokat gondoltam Davidre, Jade-ra és végül arra a következtetésre jutottam, hogy igen, ez a befejezés illeszkedik tökéletesen az egész könyv hangulatához, más vég nem lett volna jó hozzá.

Összességében ez nem az a történet, amit a hollywoodi rendezők megfilmesítenének, ez nem az a történet, amit a moziban láthattál. Ez a valóság. Vagy talán még annál is rosszabb. Egy fájdalmasan őszinte, nyílt, részletes vallomás egy kissé megszállott és beteg szerelemről. Nem könnyű olvasmány, erre mindenkit előre felkészítek.

Borító: Szép-szép, de én inkább a fiút tettem volna fel rá. Hiszen ez az ő története, ő mesél, ő áll a középpontban.

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: az érdekes leírások

Mélyrepülés: a szexjelenet

Érzelmi mérce: szerelem, megszállottság, düh, megbánás - olvashatunk mindenről. De az eléggé részletes és minden gátlásoktól mentes szexleírások miatt mindenképpen 16 éven felülieknek ajánlanám

Értékelés:

Blogturné extra - borítók
A könyvet 1979-ben írták és azóta elég sok kiadás látott napvilágot. Ezekből mutatnék párat.

A mozifilm, ha sikeres, akkor nagyon sokat segíthet a könyv értékesítésében is. Így gondolta a Penguin kiadó, aki az első, Franco Zeffirelli rendezte filmből használt fel egy képet a borítóra és a lengyel-cseh-szlovák kiadók is, akik viszont a nem olyan régen bemutatott, újabb verziót tették a könyv borítójára:

Aztán vannak az egyszerűségre törekvők, mint ez a két angol borító:

Persze a romantikus, csókolódzós borító sem maradhat el, ezúttal egy orosz borítót láthattok:

Még egy angol borítót mutatok, ami esetleg még jó is lehetne, ha a lány szemszögéből ismerhetnénk meg a történetet. De ez nem így van, így ez a borító nem a legjobb választás:

És végül, de nem utolsósorban két, számomra furcsa borítót mutatnék meg nektek. Az első egy angol e-book "borítója", nekem kicsit szexuális töltetű, a második - szintén egy angol borító, nekem kissé morbid ez a lány, mintha halott lenne...

Nyereményjáték:
Jade és David megismerkedése, majd a körülöttük történő események láncolata nagyon sokrétű és néhány helyen tragikusnak is mondható . Szerelmük bármennyire is tiszta, és egyedülálló mégis sötét örvénybe húzza őket. Főleg Davidet. Az ilyen tragikus szerelmekből az irodalomban sokszor volt már példa. A nyereményjátékban ezekre a párosokra keressük a választ.

A te feladatod lesz kitalálni, hogy a turné egyes állomásain a leírásokban rejtő híres szerelmes párok neveit, majd beírnod a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, és a turné végén ha mindegyik párost kitaláltad, neked is esélyed van megnyerni a Végtelen szerelem című könyvet.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! Amennyiben a nyertes 72 órán belül nem válaszol a sorsolás után kiküldött értesítő emailre, úgy új nyertest sorsolunk!

Az én két tragikus sorsú szerelmesem történetét a középkor egyik leghíresebb lovagregénye dolgozza fel. Többféle történet forog kézen-közön, én az egyiket osztom meg veletek.

Írország királyának a lányát Mark királynak ígérték, aki elküldte az unokaöccsét, hogy hozza el a menyasszonyát Cornwall-ba. Az út során a két fiatal véletlenül beleiszik az örök szerelem italába és egymásba szeretnek. Az ír királylány bár feleségül megy cornwalli Markhoz, de a szerelmét nem tudja feledni az ifjú iránt és titkos szerelmi viszonyt folytatnak. A király rájön a házasságtörésre, a feleségének megbocsát, de az ifjút számüzi, aki a számüzetésben megházasodik, de a szíve csak a királylányért dobog. Amikor megbetegszik? megsebesül? (több variáció létezik itt is), a lányért küldet, hogy gyógyítsa meg és abban maradnak, hogy ha a lány eljön, akkor a visszatérő hajó vitorlája fehér, ha nem jön, akkor fekete lesz. Az ifjú felesége azonban félrevezeti a férjét és azt mondja neki, hogy a vitorlák feketék. Az ifjú belehal a bánatba, az időközben megérkező királylány pedig megtört szívvel hal meg a szerelme után.

Ki ez a páros?

a Rafflecopter giveaway

A Blogturné további állomásai:
Február 2 - Zakkant olvas
Február 4 - Kelly Lupi olvas
Február 6 - CBooks
Február 8 - Deszy Könyvajánlója