Marni Bates: Láthatósági mellény lúzereknek (Smith Gimi 2.)

A LOL Könyvek meghívására Marni Bates ellátogat a Könyvhétre, hogy magyar olvasóinak is dedikálhassa nagyszerű műveit. Az örömhírt megtudván összeállítottunk egy különleges, Marni Bates blogturnét, ahol az írónő három sikerkönyvét mutatjuk be nektek.

Tartsatok velünk, ismerjétek meg a Segítség, Youtube-sztár lettem, a Rocksztárt kaptam karácsonyra és a Láthatósági mellény szeleburdi történeteit! A nyereményjátékról sem feledkeztünk el, a tiétek lehet egy meglepetés Marni Bates-regény!

Móra Kiadó, 2014

320 oldal

Fordította: Vándor Judit

Goodreads: 3,69

Besorolás: YA, realista, romantikus

„Nem leszek többé Láthatatlan!” − Ez Jane Smith új jelmondata. A stréber lányt addig nem zavarta, hogy mindenki átnéz rajta, amíg két barátjával osztozott a lúzersorsban. De amióta Mackenzie Logannel jár, Corey-t pedig leköti rocksztár pasija, Jane magára maradt. És ebből elege van! Amikor a suliújságnál megbízzák, hogy írjon egy ütős vezércikket, úgy érzi, végre megmutathatja, nem az az életképtelen kiscsaj, akinek mindenki hiszi. Arra azért nem számít, hogy ehhez előbb be kell mosnia egy izomagyú focistának, sőt még a suliból is felfüggesztik. És arra végképp nincs felkészülve, hogy egy idegesítő, szexi fotós srácot varrnak a nyakába, aki a sírba kergeti. Vagy inkább életre kelti?

Miután egyszerűen szerelembe estem a Rocksztárt kaptam karácsonyra című könyvvel, így nem volt kétséges, hogy ahogy tudom, elolvasom a többi részt is. Az már csak rám jellemző, hogy nem az első résszel kezdtem - a Segítség, Youtube-sztár lettem - hanem rögtön a harmadikkal:). Persze itt is volt bennem egy kis félsz, hogy nem fogom érteni a sztorit, a társaságot, de ezzel nem volt problémám, így nyugodtan mondhatom azt, hogy magában is olvasható a könyv, nem kapcsolódik az első vagy a második részhez.

A történet Jane Smith-ről szól, aki abba a baráti társaságba tartozott, akiknek az élete megváltozott Mackenzie ama bizonyos videójával és akiknek már fontosabb dolguk is akad, mint az ismeretlenségben maradt barátnőjükkel foglalkozni.
Jane megpróbálja ezt feldolgozni és úgy dönt, hogy új barátokat keres, illetve próbál ő is valamennyire "láthatóvá" válni azzal, hogy az iskolaújságnál, ahol azelőtt "csak" korrektorként dolgozott, bevállalja, hogy ő írja a következő vezércikket. Ehhez pedig "segítségként" megkapja az iskola nagyon dögös, tehetséges fotósát, Scottot, így kettesben kénytelenek összehozni a várva várt cikket. Persze nem is Marni Bates regényről beszélnénk, ha minden flottul menne, így sok humorral, romantikával és kevés szomorú résszel tarkítva követhetjük soron Jane kalandjait.

Ezt a regényt is szerettem, de azért nem volt ugyanolyan, mint az írónő másik regénye, amit olvastam.
Ez kevésbé volt "izgalmas", egy teljesen átlagos középiskolában játszódott, ahol a tanulók hétköznapi problémákkal szembesülnek. Tanulni kellene, de mellette a szociális életben is helyt kell állni, meg kell próbálni minél menőbbnek, minél sikeresebbnek lenni - különben az ember "láthatatlan" lesz. Jane ezt az utat próbálja végigjárni, persze több-kevesebb sikerrel. Egy nagyon sikeres és "menő" nővér árnyékában ez nem is olyan könnyű dolog. Főhősnőnk azért nem adja fel, imádtam azt a kettősséget, ami őt jellemezte. Egyrészt bátor volt és belevaló, hisz képes volt az egyik legnagyobb és legerősebb focistának "bemosni" egyet, hogy az egyik barátját megvédje, de mellette meg hatalmas önbizalomhiányban szenvedett. Viszont imádtam, ahogyan a regény során folyamatosan fejlődött, és az a lány, aki a végére lett, már kifejezetten egy vagány főhősnő lett.
De nem lehet kihagyni az állítólagos barátait sem. Azok a barátaim, akik olvasták az első részt, mind azt mondák, hogy imádni fogom őket, nagyon jó fejek és aranyosak a szereplők. Én hiszek nekik, de itt ezt nem kaptam meg, sőt, haragudtam szinte az egész csapatra. Mindegyiknek ezerszer fontosabb dolga is akadt, mintsem Jane-nel foglalkozni, simán átnéztek rajta, kihagyták a programokból, sőt, a fő konfliktushelyzetben is hamarabb hitték el teljesen vadidegenektől a vádakat, mintsem megkérdezzék a régi barátnőjüket.
Egyedül Logan és MacKenzie párosa volt még úgy ahogy elviselhető, de ott is inkább Logan volt az, aki odafigyelt Jane-re, ami azért is volt fájó, mert MacKenzie volt állítólag Jane legjobb barátnője. Úgyhogy tényleg el kell majd olvasnom az első részt, hogy ez a véleményem megváltozzon:).
A szerelmi szál viszont aranyos. Nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy Scott és Jane között a sok közös program révén kialakul valami és a rengeteg önbizalommal teli srác kihozza a lányból a humoros, valódi nőt, így nagyon sok vicces "szópárbajnak" lehetünk tanúi.

Összességében ez is egy aranyos, tiniknek szóló regény, amit nagyon élveztem, bár az előző részhez azért nem ért fel. Kinek ajánlanám? Elsősorban fiataloknak, akik nagyon át tudják érezni a főhősnő problémáit és persze azon belül is inkább a lányoknak, hiszen a romantikus szál elsősorban nekik lehet érdekes.
 

Borító: Vicces, figyelemfelkeltő, tinis, de a történethez semmi köze nincs..
 

Kedvenc karakter: Jane, Scott

Szárnyalás: amikor Jane végre kiáll magáért

Mélyrepülés: az úgynevezett barátok

Érzelmi mérce: vannak aranyos pillanatok, de minden a YA keretei között

Értékelés:

Blogturné extra - érdekességek az írónőről
1) Mindig is író akartál lenni?
Hát... egy rövid pillanatig (a fiatal és bolond napjaimban) úgy gondoltam, hogy ügyvéd akarok lenni. Ez főleg azért volt, mert kissé túl sokat néztem a The West Wing (Az elnök emberei) sorozatból. Aztán rádöbbentem, hogy 1. Soha nem akarok olyan diák lenni, aki a tanévzárókor búcsúbeszédet mond, 2. a Harvard sosem békélne meg velem (vagy, hogy legyünk őszinték, sosem fogadnának el) és 3. a fontos papírmunkák alatt mindig bepánikolok, így újraértékeltem ezt.

2) Mikor kezdtél el írni?
Az első regényemet a középiskolában írtam a végzős projektre. Még mindig az ágyam alatt lapul, de remélem, hogy végül ez is felkerül majd a polcra a többi művem közé.

3) Van írói rituáléd?
Igen, addig bámulom a képernyőt és addig halogatom az írást, ameddig bűnösnek érzem magam. Aztán kezdem verni a billentyűzetet. Illetve vadászok és lecsapok, mert a gépírásom katasztrófális.

4) Ha találkozhatnál egy hírességgel, akkor az...
JULIE ANDREWS! Sajnálom, félbeszakítottalak? Nem akartam ennyire durva lenni. Csak Julie Andrews olyan kedves és tehetséges és annyira kétségbeesetten akarok vele találkozni már az általános iskola óta. És ő annyira előkelő, hogy időnként még mindig arról álmodozom, hogy együtt teázunk egy nagyon elegáns hotelben. "Hát igen, Julie, úgy ennék egy pogácsát. És te?"
Na jó, remélhetőleg valószínűleg valami elegánsabbat mondanék neki.
Mindenkinek olvasnia kellene a regényét, a The Last of the Really Great Whangdoodles-t.

5) Kedvenc szerzőid?
Nos, Julie Andrews mellett, hatalmas rajongója vagyok Meg Cabot-nek, Gordon Korman-nek, Tamora Pierce-nek és rengeteg romantikus írónak, köztük Nora Roberts-nek és Julia Quinn-nek.


Forrás: marnibates

Nyereményjáték:

A Segítség, Youtube-sztár lettem történetének a kiindulópontja az, hogy a hősnő, MacKenzie véletlenül Youtube-sztár, majd alkalmi énekesnő lesz, miután feltöltenek róla a netre egy kellemetlen videót…

A mostani játékunkban jól ismert Youtube-sztárokat kell megtalálnotok, olyan előadókat vagy személyiségeket, akik a Youtube-nak által lettek (nemzetközileg) ismertek.Az adott személy nevét írd be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába! A nyereményed egy meglepetés Marni Bates-regény lesz.

 "...Álljunk össze, mint két kicsi lego..."

a Rafflecopter giveaway

 

A blogturné további állomásai:

Március 9 - Segítség, Youtube-sztár lettem - Media-Addict.hu

Március 10 - Segítség, Youtube-sztár lettem - Dreamworld

Március 11 - Rocksztárt kaptam karácsonyra - Deszy könyvajánlója

Március 12 - Rocksztárt kaptam karácsonyra - Kelly Lupi olvas

Március 13 - Láthatósági mellény - Media-Addict.hu

Március 14 - Láthatósági mellény - Kelly Lupi olvas

Rachel Hartman: Seraphina

A Scolar Kiadó jóvoltából a Blogturné Klub 5 bloggere egy különleges retro turnéra invitálja olvasóit, melynek témája Rachel Hartman debütáló regénye a Seraphina. 2015. március 9-től minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét, valamint olvashattok érdekességeket a Seraphina-val kapcsolatban, illetve nem maradhat el a nyereményjáték sem!

Tartsatok velünk!

Scolar Kiadó, 2013

440 oldal

Fordította: Simonyi Ágnes

Goodreads: 4,02

Besorolás: YA, fantasy, sárkány

A négy évtizednyi béke alig-alig enyhítette a goreddi királyságban élő emberek és sárkányok közötti bizalmatlanságot. Bár a magukat emberi alakba préselő sárkányok racionális agyukkal tudósokként és tanárokként hajtanak hasznot az egyetemeknek, nem lehetnek teljes értékű polgárai a királyságnak – kivéve akkor, ha eltitkolják sárkány mivoltukat… Ahogy közeledik a két faj közötti egyezmény évfordulója, melyre a sárkányok legfőbb vezetője is ellátogat Goreddbe, a feszültség tovább fokozódik.

A tizenhat éves Seraphina Dombegh okkal tart mindkét oldaltól. A rendkívüli tehetségű muzsikuslány épp akkor szegődik el az udvarba, amikor a királyi család egyik tagját gyanúsan a sárkányokra valló módszerrel megölik. A Királynő Őrségének kapitánya, a veszélyesen éles szemű Lucian Kiggs társaként bevonja a nyomozásba Seraphinát. Miközben nekilátnak a béke lerombolására irányuló aljas összeesküvés leleplezésének, Seraphina azért küzd, hogy megóvja gyermekkora óta hordozott titkát – amely olyan szörnyű, hogy felfedése az életébe kerülhetne.

Rachel Hartman remekül megírt debütáló regényében fantasztikusan gazdag, eredeti és hiteles világot alkot, melyet a sárkányok és az ember mellett például kvigutlok, Szentek, lovagok és Cenzorok népesítenek be. A történet nem csupán rendkívüli érzékenységgel vázolja fel Seraphina belső vívódását és fejlődését, de szinte szociológiai pontossággal jeleníti meg a kikényszerített együttélés folyamatát és buktatóit. A történet végére érve az olvasók még sokáig fognak emlékezni a tekervényes útra, amelyet Seraphina önmaga elfogadása érdekében végigjár.

Sárkányok... Hogy én mennyire szeretem az olyan történeteket, amelyekben ezek a különleges lények szerepelnek! Sajnos aránylag kevés olyan könyvvel találkozom, amiben ők szerepelnek és még kevesebb olyan könyvet olvashatok, ahol sárkány - alakváltók a főszereplők.
Erről a könyvről tavaly hallottam először és már akkor felkeltette az érdeklődésemet, de sajnos egy évet kellett rá várnom, hogy belevethessem magam Seraphina történetébe.

És most nagyon nehéz helyzetben leszek, mert amennyire odavoltam ezért a regényért, éppannyira voltak részek, amelyekkel szó szerint megküzdöttem.

A történet a maga nemében különleges volt. Goredd egy olyan hely, ahol az emberek és a sárkányok megpróbálnak egymás mellett élni, békében. A béke persze törékeny jégen táncol, hiszen az emberek és a sárkányok is egyöntetűen lenézik a másikat, még ha nyilvánosan nem is mutatják ki ezt, de a viszályok szinte mindennaposak. Amit viszont mindenki elítél, azok a sárkány-ember keverékek. Seraphina pedig gyerekkora óta egy borzalmas örökséget rejteget, melyet nem kell sokáig találgatnunk, hogy kitaláljuk, mi is az. A lányt ezen felül különleges tehetséggel áldotta meg a sors, nagy érzéke van a zenéhez, az énekléshez, így az udvarba kerül, ahol azon felül, hogy még inkább oda kell figyelnie magára, hiszen ott még a falnak is füle van, rengeteg a besúgó, irigy és törtető ember, a politikától sem tud távol maradni, így nagyon hamar olyan történések közepébe kerül, amelyek az egész királyságra kihathatnak.

Seraphina világa nagyon tetszett, nagyon aprólékosan és részletesen megalkotott rendszerről beszélünk.

Érezni, hogy az írónő hatalmas energiát fektetett bele, hogy minél élethűbb legyen a helyszín és a szereplők is. A fő helyszín egy középkori városhoz hasonlít a leginkább, az uralkodó, a nemesek, a városban élő polgárok, a kereskedők és a többi kaszt mind ez példázza. Azt is érezni, hogy Rachel Hartmanhoz nagyon közel áll a zene, gondolom nem véletlen az sem, hogy Seraphina a zenében talál otthonra. Én nem vagyok egy nagyon muzikális ember és nekem néha ez már kicsit sok volt. Értem én, hogy minél élethűbbnek kell lennie annak, amit a főhősnő szeret és ami körülveszi, de oldalakon át erről olvasni - nem az én világom. Ugyanígy nem tudtam mit kezdeni eleinte a Seraphina fejében lévő kerttel sem, a lakóival pedig még inkább nem. Ugyanis Seraphina állandó látomásokkal küzd és ezekben a látomásokban mindig ugyanazok az emberek? lények jelentek meg. A tanítója pedig azt javasolta neki, hogy az elméjében hozzon létre egy helyet, ahol ezeket a lényeket elhelyezi. De minden nap meg kellett látogatnia ezeket a lényeket, hogy nyugalomban maradjanak és az állandó jelenlétükkel ne zavarják a lányt. Ugye, hogy mennyire furán hangzik?:) Hát nekem is az volt és kis időnek el kellett telnie, mire rájöttem, hogy írónő mit is akart ezzel a furcsa csapattal. De az ötlet jó és kíváncsian várom, hogy mi fog ebből majd kisülni.

Ami még ezen felül picit sok volt nekem, az a hatalmas információ áradat, amit a könyv elején az írónő a nyakunkba zúdított. Persze, ez minden első résszel így van, hisz rengeteg mindent meg kell ismernünk, hogy később már a cselekményre tudjunk összpontosítani, de ezt még tetézték a különleges nevek is, amelyekkel szintén sokáig bajban voltam - persze az írónő erre gondolt előre, mert a regény végén van egy jegyzet, amiben a legtöbb különleges nevet és szereplőt megmagyaráz és ez nagyon sokat segít a megértésben:). És ez az információ áradat picit lelassítja az egész cselekményt, én ennél picit pörgősebb kezdetet szeretek. Persze a történet körülbelül a könyv közepétől beindul és onnantól már nagyon élveztem a regényt.

Akik viszont úgy, ahogy voltak tökéletesek voltak, azok a szereplők. A főhősnő, Seraphina egy belevaló lány, aki, miután megtudta, hogy mi is valójában, nem panaszkodott, hisztizett naphosszat, hanem megpróbálta elfogadni a valóságot és kihozni belőle a legtöbbet. Ráadásul okos és bátor is, aki nem fél az igazságnak utánajárni, még ha az akár az életébe is kerülhet. Persze nem feledkezhetek meg Lucian Kiggs hercegről, a Királynő Őrségének a kapitányáról, akit nagyon kedveltem. A herceg sajnos már "foglalt", hiszen vőlegény, de ettől függetlenül azért valami alakulgat közte és Seraphina között és nagyon kíváncsian várom, hogy mi fog ebből kisülni. Imádom a tiltott szerelmeket!
És ott van Orma, Seraphina rejtélyes tanítója, akinek a lány nagyon sokat köszönhet, illetve Comonot ardmagar, a sárkányok vezetője, aki úgy érzem, még sok minden titkot tartogat.
És persze nem akarok megfeledkezni a sárkányokról sem, akik kellően izgalmasak, rejtélyesek, hidegek és számítóak, pont ahogy elképzelem őket, csak még-még-még kérek belőlük!

Összességében egy nagyon részletesen kidolgozott világban játszódó, érdekes, különleges sárkányos történetet olvashattam, amelynek azért voltak gyenge pontjai, de még így is simán felveszi a versenyt a többi, hasonló típusú regénnyel, bár ahogy fentebb írtam, a sárkányokból még többet is el tudtam volna viselni:).
És hogy kinek ajánlanám? Elsősorban fantasy és sárkányrajongóknak, akik lehetnek akár fiúk, akár lányok, hiszen a sárkányok világa és a nyomozás izgalmas, a szerelmi szál pedig nem annyira erős, hogy ez elriasszon bárkit is a regénytől. 

Borító: Érdekes, jópofa, illik a könyv világához

Kedvenc karakter: Lucian Kiggs, Orma, Seraphina

Szárnyalás: a világfelépítés és a sárkányok

Mélyrepülés: a Seraphina elméjében lévő kert

Érzelmi mérce: nagyon haloványan alakul valami, de ennek a regénynek nem ez a fő erőssége

Értékelés:

Nyereményjáték:

A Seraphina világában rengeteg idegen szóval, kifejezéssel találkozhatsz. Hogy könnyebben megtanuljátok, hogy mi mit jelent, egy játékra invitálunk titeket. Minden blogon találtok egy leírást, melynek az idegen megfelelője a megfejtés. Természetesen a blogokon a bejegyzésekben segítséget is találtok! 

Ahhoz, hogy esélyetek legyen a könyvnyereményre, mind az öt feladványt teljesítenetek kell!

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz, valamint ha a nyertes 72 órán belül nem válaszol az e-mailben küldött értesítőre, akkor automatikusan új nyertest sorsolunk.

A sárkányság vezetője által viselt cím, nagyjából azt jelenti: "a legfőbb tábornok"

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Március 9 - MFKata gondolatai

Március 11 - Függővég

Március 13 - Kelly Lupi olvas

Március 15 - Deszy könyvajánlója

Március 17 - Dreamworld

Marni Bates: Rocksztárt kaptam karácsonyra

A LOL Könyvek meghívására Marni Bates ellátogat a Könyvhétre, hogy magyar olvasóinak is dedikálhassa nagyszerű műveit. Az örömhírt megtudván összeállítottunk egy különleges, Marni Bates blogturnét, ahol az írónő három sikerkönyvét mutatjuk be nektek.

Tartsatok velünk, ismerjétek meg a Segítség, Youtube-sztár lettem, a Rocksztárt kaptam karácsonyra és a Láthatósági mellény szeleburdi történeteit! A nyereményjátékról sem feledkeztünk el, a tiétek lehet egy meglepetés Marni Bates-regény!

Móra Kiadó, 2013 - 2014
304 oldal
Fordította: Zalotay Melinda
Goodreads: 3,87
Besorolás: YA, romantikus, realista

Holly előre tudta, hogy nincs az a hatalmas óceánjáró, ahol nyugiban átvészelheti a családi karácsonyt. Mert hiába a képeslapra kívánkozó táj, ha ott van két szörnyeteg unokatestvére, akik mindjárt első este kiutálják a közös kabinból. A tengeribeteg Holly így kénytelen beosonni egy vadidegen fürdőszobába, ahonnan kilépve két dologgal néz farkasszemet: a világ legdögösebb pasijával és egy paprikaspray-vel. Kár, hogy ez utóbbit a magát Nicknek nevező srác nem fél használni…

Amikor később Holly elhagyná a kabint, legnagyobb megdöbbenésére sikoltozó tinicsajok állják útját. Mert Nick valójában Dominic Wyatt, az őrülten népszerû ReadySet dobosa.

Az internetre pillanatok alatt felkerülnek a kettőjükről készült botrányos fotók, amik veszélybe sodorják az együttest. Dominic ezért ráveszi Hollyt, hogy a hajóút idejére játssza el a barátnője szerepét. A kamu kapcsolattal csak-csak megbirkóznak, na de a valódi érzelmekkel…

Anno kamaszként imádtam a tiniknek szóló, úgynevezett Denise füzeteket. Akkoriban még elég kevés volt a kifejezetten tinédzsereknek írt realista romantikus történet, amiket olvashattunk azok sem a számunkra izgalmas "nyugatról" származtak. Ezeket pedig főleg amerikai írók írták, amerikai tinikről és az általunk annyira irigyelt világukról. Jó ideig faltam ezeket a sztorikat és rongyosra olvastam ezeket a "füzeteket".

Marni Bates pedig egy hasonló történettel ismertet meg minket. Szerintem nincs olyan tinédzser, aki életében legalább egyszer nem álmodott volna arról, hogy a kedvenc együttesének az egyik tagjával vagy a kedvenc filmsztárjával véletlenül összetalálkozik és a találkozásból szerelem lesz. Ez szerintem egy időtlen történet, akár a mai fiatalokat nézzük, akár 10-20-30 évvel ezelőttieket. Persze a legtöbbünk számára ez álomvilág marad, hiszen a sztárok annyira távol élnek tőlünk, olyannyira elzárva, hogy az esély egy ilyen találkozóra és főleg szerelemre! - hát nem túl sok:).
Az írónő pedig úgy döntött, hogy megír egy ilyen találkozót, én pedig a könyv fülszövegét olvasva, azonnal akartam ezt a regényt:).

A történetet két szemszögből ismerhetjük meg, az egyik főszereplőnk Holly, egy árva tinédzser, akit a szülei

Holly

halála után a nagypapája nevel és aki a történtek ellenére is vicces, jó humorú lány marad. A nagypapa a 85. születésnapját egy karibi hajóúton szeretné eltölteni, így Holly kénytelen a nagyon utált unokatestvéreivel részt venni ezen a nyaraláson, hiszen a nagypapát imádja és érte bármit megtenne.
A másik szemszög pedig Dominicé, a híres ReadySet együttes dobosáé, aki a turnék és a felhajtás okozta őrületet akarja kipihenni a hajón, a rajongóktól távol, egyedül:). Természetesen Dominic tervez, Holly végez, így a két fiatal akaratlanul is, de összefut és hogy mi történik tovább? Szerintem kitalálható, de hadd ne én meséljem el az egészet, inkább olvassátok el a regényt.

Mind a két szemszöget nagyon szerettem. Holly a maga nemében nagyon humoros lány, viccesen, sőt, ahol valami rossz helyzetbe kerül, még azt is inkább szarkasztikus humorral próbálja átélni. Dominic szemszögéből pedig belelátunk a sztárok kívülről irigyelt, de belülről már kevésbé csillogó világába és hogy mennyire gyanakvóak mindenkivel szemben, akit nem ismernek.

Kettőjük története pedig nagyon szórakoztató, hiszen sejtjük, sőt tudjuk, hogy a történet végén a két főhős úgyis összejön, de mégis lelkesen követjük a hihetetlenül esetlen történetüket, míg végre belátják mind a ketten, hogy szeretik a másikat. Kettőjük között eleinte a kémia nulla, hiszen a fiú egyáltalán nem "esik bele" első látásra Hollyba, inkább gyanakszik rá és megpróbálja magát minél távolabb tartani tőle. Holly pedig eleinte nem igazán tud mit kezdeni a helyzettel, nagyon viccesen, nagyon sokat szerencsétlenkedik, de a végére azért belejön a dolgokba:).

A helyszín pedig... még mindig csak sóhajtozom, ha az eszembe jut. Nagy vágyam egy karibi hajóút és a történet is egy ilyen luxushajón játszódik. Persze magáról az útról, hogy hogy néz ki egy ilyen hajó, mit lehet csinálni - túl sok mindent nem tudunk meg, hiszen az események nagyon szűk területen játszódnak, így akár lehettünk volna akár egy vonatúton, vagy repülőn, vagy akár egy városban is. De azért a hangulat megvolt, egy-két gyönyörű helyet bejártak a hőseink, a Karib-tenger és a luxus hajó pedig az alaphangulatot megadta.

A szereplőket nagyon szerettem. A két főszereplőről már írtam, de persze volt mellettük még jó pár mellékszereplő is, akik színesebbé tették a történetet. Voltak jók és rosszak, de természetesen mindenki vagy fekete volt, vagy fehér, ez a könyv nem arról szól, hogy sokat gondolkodjunk azon, hogy kinek mi a célja a tetteivel. Itt a szerelem a lényeg, a bonyodalom, az izgalom, hogy a főhőseink végül összejönnek-e vagy sem.
Azért kiemelném Holly legjobb barátnőjét, Jennifert, akinek a "segítsége" sok vicces pillanatot teremt, vagy Holly unokatestvéreit, akik pedig a konfliktusteremtésből simán lediplomázhatnának:).

Egyedül egy dolog nem tetszett, illetve inkább szúrt szemet, mégpedig az, hogy Holly az első pillanatban nem ismerte fel a fiúban a híres dobost úgy, hogy a lány odavan az együttesért, a dalaikat kívülről fújja, még a pólóján is ők szerepelnek. Én is odavoltam jó pár együttesért - főleg persze a tagokért:) és még tisztán emlékszem rá, hogy MINDENT tudtam róluk, és bárhol, bárhogyan felismertem volna őket...

Dominic

Amikor elkezdtem ezt a könyvet, egy kicsit féltem, hiszen ez egy 1,5. rész, mert a Segítség, Youtube-sztár lettem kötethez kapcsolódik, de nem szorosan. Az ismerőseim, akiknek mondtam, hogy félek, hogy nem fogom érteni a kapcsolatokat, nem fogom ismerni szereplőket, akik már az első részben is szerepeltek, megnyugtattak, hogy teljesen érthető így is a regény és igazuk lett. A könyv önmagában is olvasható, de higgyétek el, hogy ha ezt a részt elolvastátok, akkor mind az előtte lévő, mind az utána lévő részt is olvasni akarjátok majd! Egyedül a vége miatt morogtam, mert én szívesen olvastam volna tovább, szerintem lett volna még bőven konfliktus és vicces helyzet a későbbiekben is. De így a többi a fantáziánkra lett bízva:).

Marni Bates pedig talán a kora miatt vagy csak "simán" tehetséges, de tökéletesen ismeri a fiatalok stílusát, hogy mi az, ami érdekelheti őket és milyen nyelven szóljon hozzájuk. Sajnálom, hogy ezek a regényei nem lettek jóval közismertebbek, hiszen megérdemelnék, így ismeretlenül is megígérem neki, hogy ahol tudom, ott fogom reklámozni őket, mert a romantikus, humoros történetet kedvelő olvasók imádni fogják ezt a könyvet. Ezt garantálom.

Összességében imádtam a könyvet, meghozta a kedvemet a többi rész olvasásához is és nagyon remélem, hogy tavasszal a Könyvhéten személyesen is megismerhetem az írónőt, aki ellátogat hozzánk. És kinek ajánlanám? Elsősorban lányoknak, főleg tiniknek, hiszen ez a történet fiataloknak szól fiatalokról és egy olyan "álomsztorit" mesél el, amelyet nagyon sokan szeretnénk/szerettünk volna átélni.

Borító: Nem vagyok elájulva tőle. Ez a jó kis történet sokkal figyelemfelkeltőbb borítót is kaphatott volna

Kedvenc karakter: Holly, Dominic

Szárnyalás: a könnyed, humoros stílus, ami átszövi az egész történetet, ha pedig fix részletet kell említenem, akkor vagy a történet elején lévő Mikulásos jelenet vagy pedig az, amikor Dominic smink felszerelést próbál vásárolni Hollynak

Mélyrepülés: a rövidsége, szívesen olvastam volna még tovább:)

Érzelmi mérce: minden a YA keretei között marad


Értékelés:

Blogturné extra - idézetek
Szeretnék veletek pár idézetet megosztani a könyvből:

"Anyám arra tanított, hogy vannak dolgok, amiket nem szabad mondani egy lánynak. Például azt, hogy nagyon szarul néz ki, még akkor sem, ha tényleg."

"Elég kínos, ha egy egyetemista gimis lányokra hajt, én meg nem szerettem soha a vámpírtörténeteket. Vénséges vén trottyok ne koslassanak rémüldöző tinik után. Az nem szexi, hanem gusztustalan. A vérszívás sincs különösebben ínyemre. Bocsi, de szerintem, aki másnak a nyakába akarja mélyeszteni a fogát, az megérdemli, hogy jól seggbe rúgják."

"Azt hiszem, kevés lány mondhatja el magáról, hogy karácsony előtt szobafogságra ítélik, amiért egy csapat kisgyerek szeme láttára felpofozta a Mikulást egy bevásárlóközpontban."

"Amikor kinyílt, egy elég félelmetes figura próbált kisomfordálni rajta.
A neme meghatározhatatlan volt, mert vastag takaróba burkolózott. Nem tűnt túl nagynak, és annyi látszott belőle, hogy hosszú csapzott haj lóg egy szinte embertelenül sápadt, hamuszürke arcba. Üveges tekintettel és leesett állal bámult rám, mint valami zombi, aki mindjárt engem is megfertőz.
– Zombi! -üvöltöttem, majd hátraugrottam, és csutkáig nyomtam a paprikaspray-t.
Hát nem vagyok túl büszke magamra. Zombi, nem zombi, durván elbántam vele."
 

"– Maradj már csendben! Most mutogatja az oktató a kézjelzéseket.
Feltartottam a középső ujjamat.
– Ezt ismerem."

"A pénz az, ami eldönti, kigúnyol vagy befogad-e a világ."

"Annyira jellemző, hogy az első rajongó, aki felismer a hajón, gyakorló elmebeteg. "

"Esztelenül trillázott, rikácsolt, olyan hangokat adott ki, mint a hőségben vernyákoló macskák. Na de hogy éneklés? Az fel se merült. Egymaga sorra lemészárolta legnagyobb slágereinket."

És a kedvenc részem - az a bizonyos make-up vásárlás:)

"– Mindegy, abban segítsetek, mit vegyek neki, hogy jobban nézzen ki – mondtam, és az állványok felé fordítottam az iPadet. – Komolyan, Corey, segíts!
A srác nevetett, és izgatottan dörzsölte a tenyerét.
– Szempillafesték, szemceruza, ajakfény, korrektor, arcpirosító, szemhéjpúder. Minimum. Kihagytam valamit? – kérdezte Mackenzie-től.
– Szerintem nem.
Igyekeztem nem bepánikolni.
– Szóval volumennövelő szempillafesték? Vagy szuper-volumennövelő? Csomómentesen felvihető… vagy spirálos? Mi a bánatot vegyek neki, Corey?
– Oké, haver. Lélegezz mélyeket! Milyen a szempillája a csajnak?
Döbbenten meredtem a képernyőre.
– Hogyhogy milyen? Amilyen a szempilla lenni szokott. Vagy ez beugrató kérdés?
Mackenzie kacarászott.
– Világosabb árnyalatú? Hosszú? Rövid és sűrű? Vagy…
– Honnan tudjam? Nem szoktam a szempilláját tanulmányozni!
Corey végre megszánt, és átvette az irányítást.
– Rendben, értjük. Nem tudod, milyen a szempillája. Csak nyugi. Vegyél különböző festéket, sötétbarnát meg feketét. Ez menni fog?
– Talán.
– Jó, vegyél fekete szemceruzát is.
– Oké, oké – motyogtam, mint valami dilinyós.
– Már majdnem megvagyunk. Milyen színű a szeme?
– Hát… – Jézusom, még ezt se tudom! – Hát olyan szemszínű… valamilyen normális.
Mackenzie vidám hitetlenkedéssel csóválta a fejét.
– Tudod, ezzel nem mondtál sokat.
Próbáltam felidézni a pillanatot, amikor először láttam Hollyt közelebbről. Halálsápadt volt az arca, a szája tátva… és vörös karikák a szeme körül. Kábé ennyire emlékeztem.
– Azt hiszem, talán barna… vagy valami olyasmi.
– Hűha… ez a párkapcsolatdolog nem az erősséged, Dom. Vered a lécet rendesen – élcelődött Corey."

Nyereményjáték:
A Segítség, Youtube-sztár lettem történetének a kiindulópontja az, hogy a hősnő, MacKenzie véletlenül Youtube-sztár, majd alkalmi énekesnő lesz, miután feltöltenek róla a netre egy kellemetlen videót…

A mostani játékunkban jól ismert Youtube-sztárokat kell megtalálnotok, olyan előadókat vagy személyiségeket, akik a Youtube-nak által lettek (nemzetközileg) ismertek.Az adott személy nevét írd be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába! A nyereményed egy meglepetés Marni Bates-regény lesz.

"Az egyik legnépszerűbb videóblogger, aki hétről hétre, miközben az élet nagy dolgairól dumál, őszintén szedi darabjaira a filmművészet körberajongott és és kevésbé jól sikerült alkotásait. Népszerűségét az Alkonyat-filmek kritizálásával szerezte. Fiatalos stílusa és a kíméletlen kiritkái miatt az ő videóblogja az egyik legnézettebb magyar csatorna."

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:
Március 9 - Segítség, Youtube-sztár lettem - Media-Addict.hu
Március 10 - Segítség, Youtube-sztár lettem - Dreamworld
Március 11 - Rocksztárt kaptam karácsonyra - Deszy Könyvajánlója
Március 12 - Rocksztárt kaptam karácsonyra - Kelly Lupi olvas
Március 13 - Láthatósági mellény - Media-Addict.hu
Március 14 - Láthatósági mellény - Kelly Lupi olvas

Jessica Shirvington: Embrace - Elhívás (Violet Eden krónikák I.)

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából jelenik meg Jessica Shirvington könyve az Elhívás, amely a Violet Eden krónikák című sorozatának nyitó kötete.A Blogturné Klub három tagjának értékelését olvashatjátok máricius 11 és március 13 között extrákkal fűszerezve, valamint a megszokott nyereményjáték sem maradhat el!

Könymolyképző Kiadó, 2015

??? oldal

Fordította: Molnár Edit

Goodreads: 4,01

Besorolás: YA, paranormal, angyalok, romantikus

Violet nem vágyik másra, csak hogy Lincolnnal lehessen. De a fiú olyan súlyos titkot rejteget, amely bármikor szétszakíthatja őket. És persze ott van Phoenix is. A lenyűgöző és kifürkészhetetlen srác, aki azonban mindig a lány mellett áll.

A világosság és a sötétség örök küzdelmének csapdájában vergődve – ahol az angyalok bosszúra szomjaznak, és az emberek hősként harcolnak – Violetnek el kell döntenie, mekkora áldozatot hajlandó hozni. És kiben bízhat…

A rossz döntés nem csupán az életébe kerülhet, hanem a végzetébe is.

Az angyalokról-bukott angyalokról, a jó és a rossz küzdelméről már elég sok regényt olvashattunk, de én még mindig szeretem ezeket a történeteket és mindig lelkesen vetem bele magam egy-egy könyvbe, ha tudom, hogy a történet erről szól.
Itt sincs másként, Violet átlagos tinédzserként él az édesapjával kettesben, a lány édesanyja a szülés után azonnal meghalt. Apuka nagyon sokat dolgozik, így Violet aránylag szabadon éli a tinik eléggé elfoglalt életét:). Legjobb barátai a cserfes, minden lében kanál Steph (imádtam:) és Lincoln, a nála idősebb, jóképű edzőfiú, aki Violetből szó szerint harcost nevel, olyan keményen oktatja, tanítja a lányt a küzdősportokra. Violet pedig szépen lassan beleszeret a fiúba, de Lincoln valamiért nem viszonozza az érzelmeit.
És eljön a tizenhetedik születésnap, amikor Violet az édesapjától kap egy dobozt, amit még az édesanyja rá, a dobozban pedig egy rejtélyes verset, egy levelet és egy gyönyörű karkötőt talál. Persze ezeknek a tárgyaknak mind jelentése van, Violet előtt pedig hamarosan egy teljesen új, de cseppet sem veszélytelen világ nyitja meg a kapuit. Kiderül, hogy félig ember, félig angyal és küldetése van - a Grigorik - hétköznapibb nevükön, az Őrzök között. Violet ízig-vérig a ma embere, így az angyalokban sem hisz, azt pedig végképp nehezen fogadja el, hogy az eddig életét feladva hozzájuk kellene csatlakoznia. Ráadásul az sem könnyíti meg a helyzetét, hogy az égiek kegyetlen harcának a közepébe csöppen és mint "újonnan érkezettet", mindenki a magáénak akarja megszerezni.

Ezt már csak tetézi, hogy Violet szerelmi élete is összekuszálódik. Ott van Lincoln, az örök, a nagy szerelem, a "szőke herceg fehér lovon", akiért Violet egyrészt az életét is adná, úgy szereti, másrészt viszont - mivel a fiú hazudott neki, így legszívesebben egy életre elfelejtené. A másik oldalt, a "rosszfiút", a rejtélyes, földöntúlian jóképű Phoenix alakítja, aki hamar az ujja köré csavarja a tapasztalatlan lányt és akiről nagyon nehéz eldönteni, hogy melyik oldalon is áll és mi a célja.

Violet számomra nagyon szimpatikus főhősnő és pont azért, mert részben talpraesett, erős, bátor, ha kell, nem fél használni az öklét és aránylag kevés hisztivel vészelte át azt, hogy az élete szinte teljesen megváltozik, de mégsem egy hétköznapi lány, hétköznapi problémákkal. Tudom, hogy sokan neki fognak ugrani, hogy miért szenved ennyit a két fiú között, de ha picit jobban belegondolunk, mi könnyen tudnánk választani két ilyen "félisten" között? Azért halkan megsúgom, én igen. Nekem mindig is a rosszfiúk voltak a gyengéim és Phoenix teljesen hozta azt a karaktert, akiért odavagyok. Rejtélyes, már messziről süt róla a "ne higgy neki, még ha kérdez, akkor sem" stílus, de mégis, nem lehet neki ellenállni. A kinézete egy dolog, de amiket tesz, igazán azzal vett le a lábamról. Erős, segítőkész és mint barát, végig ott van Violet mellett. Hogy mi is a pontos célja, az nem derül ki, de így talán jobb is, így sokkal izgalmasabb karakter marad:).
Ezzel szemben Lincoln nálam nem nagyon rúgott labdába. Azt hallottuk - elég sokszor:), hogy jóképű, hogy gyönyörű, hogy ő a "legjobb barát", de ahhoz túl keveset szerepelt, hogy mindezt ÉN döntsem el róla. Remélem, hogy a következő részekben több szerephez jut, mert így számomra hihetetlen, hogy Violet miért ragaszkodik hozzá ennyire foggal-körömmel.
A szerelmi szál egyelőre elég kiszámítható (sajnos), örülnék, ha azért az írónő később vinne bele egy kis csavart, hogy ne legyen teljesen klisés az egész. Ami viszont számomra meglepetés volt, hogy YA könyv ellenére az írónő merész volt és - bár olyan virágnyelven, hogy kétszer el kellett olvasnom, hogy egyszer leessen, miről is volt szó - de meg meri lépni azt, amit a YA történetekben kevesen mernek:).

És persze a világról sem szabad megfeledkeznem. Nagyon jól kidolgozott, újnak éreztem a sok angyalos történet között, látszik, hogy az írónő mennyit dolgozott vele, mennyit kutathatott, hogy minél élethűbb legyen - már amennyire egy ilyen világ élethű lehet. De talán pont itt esett át a ló túloldalára, mert néha úgy éreztem, hogy kissé túlbonyolítja a dolgokat. Párszor még én is belegabalyodtam, hogy ki milyen küldetéssel van a Földön, ki hová tartozik és mi a feladata.

Összességében a klisésnek tűnő történet mellett nem rossz ez könyv, aránylag gyorsan haladtam az olvasásával, bár számomra hiányzott belőle az a plusz, ami kedvenccé avathatta volna. A történetben viszont látok fantáziát, így várom a következő részt, hogy mi lesz Violetből (vannak már jelei, hogy eléggé kemény harcos válhat belőle) és persze Phoenixre is nagyon kíváncsi vagyok!
És kinek ajánlanám a történetet? Mindenképpen azoknak, akik szeretik az angyalos történeteket és még nem fáradtak bele a szerelmi háromszögekbe:). A regényt véleményem szerint a lányok jobban fogják kedvelni, a fiúknak túl sok lesz benne a "szerelmi szenvedés".

Érdekességként pedig az illusztrációk helyett beteszek egy fan-made videót, ami szerintem elég jól visszaadja a történetet - bár a szereplők nekem egy picit öregnek tűnnek a könyvbeli szereplőkhöz képest. De azért Ian és a hipnotikus kék szemei levettek a lábamról rendesen:)

 
Borító: Nem rossz, a lényeget kifejezi, de valami hiányzik nekem belőle, ami miatt azonnal le akarnám venni a polcról.

Kedvenc karakter: Violet, Phoenix, Steph

Szárnyalás: -

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Minden, még a legforróbb jelenet is a YA keretei között van megírva.

Értékelés:

Blogturné extra - érdekességek az írónő oldaláról

Hány részes lesz a Violet Eden krónikák?
Most még nem tudok egyértelmű választ adni erre a kérdésre. A jelenlegi történet négy könyvet foglal magába. De azután ott van határozottan az a lehetőség, hogy folytassam egy ötödik és egy hatodik résszel. Nagyon szeretném látni, hogy Violet és pár másik szereplő hogyan fejlődik, de érzem, hogy van még mit elmondaniuk, de majd meglátjuk!

A szereplőidet általad ismert személyekről mintáztad?
Igen és nem. Minden egyes szereplőm kitalált személy. De az is igaz, hogy minden szereplőben vannak általam ismert emberekből bizonyos tulajdonságok és gyakran több embert is "belegyúrtam" egy személybe. A kinézetük is kitalált.

Hol írsz?
Többnyire otthon. Az étkezőnk egy nagy íróasztallá változott, teleszórva papírokkal és kutatáshoz szükséges anyagokkal. De néha szeretek elmenni otthonról.
Van egy helyi, nagy kedvenc kávézóm, ahol könnyedén beleveszek a történetekbe a fecsegés és a csészékben csilingelő teáskanalak zajában.

Toll vagy számítógép?
Mind a kettőt szeretem. A számítógép akkor kell, ha minden rendben megy és az írás folyamatában vagyok. Legtöbbet számítógépen írok.
Tollat akkor szeretek használni, amikor felvázolom a történetet és kutatok. Valahogy sokkal valóságosabbnak érzem, ha van egy jegyzetfüzetem, amit átfuthatok és láthatom, hogy hol írtam le bizonyos dolgokat. Ráadásul nagyon szeretem bekarikázni amit leírtam, vagy aláhúzni vagy természetesen megcsillagozni azt, amit fontosnak tartok.
Minden egyes könyvnél új jegyzetfüzetet kezdek és mindenhová magammal viszem őket.

Mi a legjobb dolog, amikor könyvet írsz?
Egy nagyszerű fejezet utolsó sorát megírni. Néha, amikor napokig csak írsz, főleg a könyv közepénél, úgy érzem, hogy nagyon-nagyon messze van a fény az alagút végén. Így ehelyett, inkább az adott fejezetre koncentrálok és hogy eljussak a végéig. Egy fejezet nagyszerű befejezése számomra a legjobb dolog.

Mi a legrosszabb dolog, amikor könyvet írsz?
Nincs legrosszabb dolog (tényleg!), de a legnehezebb rész először átadni olvasásra és várni az első reakciókat. Minden egyes alkalommal egy meglehetősen nevetséges állapotba kerülök. Olvastam egy cikket, amit Ally Carter (Cammie, a Kaméleon sorozat írónője) írt, aki ezt az állapotot "Őrület"-nek hívja. Nagyon igaz.

Követsz valamilyen író szabályt?
Kutatás, kutatás és kutatás. Az olvasók nagyon okosak és nincs értelme becsapni őket. Pluszban, ha rengeteg időt szánsz ezeknek a könyveknek a megírására, akkor rájöttem, hogy akár jól is csinálhatod: igen, a történetek kitaláltak, de a folklór, a mitológia és a vallási utalások mind történelmi mesékből és elméletekből születtek.

Vallásos vagy?
Ez jó kérdés. Írtam egy könyvet angyalokról és nagyon sokat merítettem teológiai utalásokból és bibliai mesékből.
Katolikus vagyok és a férjem és a gyermekeim is azok. De ez csak nagyon kicsit befolyásolta a könyveket.
A vallás szerepét még mindig lenyűgözőnek találom, és az erejét pedig eléggé ijesztőnek, de valójában a Violet Eden krónikák története sokkal inkább a mitológiából származik, mint bármi másból.

Mi zavar a legjobban, ha írsz?
E-mail, internet és a gyerekek. De valójában egyik nélkül sem akarok élni (főleg nem a gyerekek nélkül!), így ezek olyan dolgok, amelyekkel bűvészkednem kell egy kicsit!

Mit csinálsz, amikor nem írsz?
Többnyire a férjemmel és a gyerekeimmel lógok és bármilyen kalandba belevágok, ami jó ötletnek tűnik.
Persze, nem nagy meglepetés, hogy rengeteget olvasok. Imádom a filmeket és nagyon-nagyon sokat enni. Felfedeztem, hogy hatalmas a kulináris befogadóképességem. Nagyon boldog vagyok, ha egy elegáns étteremben egy háromfogásos vacsorát fogyasztok el vagy ha csak hátradőlök a kanapén egy pirítóssal és egy szelet csokoládéval.

Forrás: FAQ - Jessica Shirvington

Nyereményjáték:

A könyv fejezetei elején az írónő különféle bölcsességeket válogatott össze. Ezekből választottunk ki mi is egyet-egyet, a ti feladatotok kitalálni, hogy kitől származnak ezek az idézetek!
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz, valamint ha a nyertes 72 órán belül nem válaszol az e-mailben küldött értesítőre, akkor automatikusan új nyertest sorsolunk.

Éppen annyi nappal létezik, amennyi éjszaka, és az egyik éppolyan hosszú, mint a másik évről évre. Még a boldog élet sem lehet híján némi sötétségnek, a „boldogság” szó is elveszítené jelentését, ha nem ellensúlyozná a szomorúság. 

a Rafflecopter giveaway  

A blogturné további állomásai:

Március 11 - Kelly Lupi olvas

Március 12 - MFKata gondolatai

Március 13 - Dreamworld

Shannon Hale: Ever After High 1. - A Mesehősök Végzetkönyve

Ki ne akarná megismerni a mesehősök gyermekeit? Itt az alkalom, hogy a Móra Könyvkiadó jóvoltából belepillantsunk a híres utódok középiskolai életébe az Ever After High sorozatban. Vajon az összes tini korú csemete elfogadja a neki szánt sorsot, vagy esetleg fellázad a már megírt története ellen? Megtudhatjuk A mesehősök végzetkönyve segítségével, amely az első regény a sorozatban. Tartsatok a Blogturné Klub öt bloggerével és fejtsétek meg az állomások feladványait! A sorozat első két megjelent részét mutatjuk be az olvasóknak összesen tíz állomáson keresztül.

Móra Könyvkiadó  2014.
320 oldal
Fordította: Bottka Sándor Mátyás
Goodreads: 4,04
Besorolás: Middle-grade, tündérmese-feldolgozás

Az Ever After High varázslatos gimi! Itt készülnek fel a híres mesehősök tinigyermekei arra, hogy beteljesítsék előre elrendelt végzetüket, és átvegyék szüleik helyét a mesékben. Belőlük lesz majd a következő Hófehérke, Daliás Herceg vagy éppen Gonosz Királynő – akár tetszik, akár nem. Az örökség napján ugyanis ünnepélyesen el kell fogadniuk a Mesehősök Végzetkönyvében megírt sorsukat, és mindenki tudja, hogy aki ezzel szembeszegül, annak örökre eltűnik a meséje.
A Gonosz Királynő lánya, Raven Queen is hamarosan anyja nyomdokaiba lép, de éppen a kellő rosszindulat hiányzik belőle. Mi lenne, ha átírná élete meséjét?
Az előkelő Apple White a vidék legszebb lánya. Gondosan eltervezte, hogyan él majd boldogan, amíg meg nem hal, de ehhez el kell fogadnia Raventől a mérgezett almát, ahogyan a mese szól.
Ám ha Raven nem írja alá a Mesehősök Végzetkönyvét, mindkettejük számára…
ITT A VÉGE, DE EL NE FUSS VÉLE!

Shannon Hale külföldön nagyon népszerű író a mesét szerető olvasók körében, a kisebbektől egészen a felnőtt hölgyekig. Sajnos magyarul még nem elérhető a Princess Academy című sorozata, amivel igazán megalapozta a karrierjét, számos díjat bezsebelve. A nevét tehát ismertem már a szerzőnek, így kíváncsian vártam, mit hoz ki a klasszikus mesehősök gyermekeinek történetéből.

Persze, hogy utána néztem egy kicsit jobban a könyveknek, amikor kiderült, hogy blogturnéra is sor kerül, (korábban az első részt megvettem a lányomnak már, terveztem is olvasni)  de amit körítésként kaptam, az nagyon meglepett. A Mattel cég meglepően szép kivitelben hozta piacra a szereplőket játékbaba formájában, természetesen a létező összes kiegészítővel. Ott vannak még persze a számítógépes játékok, ruhatervezés, színezés,  meseírás, stb. stb.

A körítés tehát csodaszép, leveszi a lábáról a célközönséget, de a legnagyobb meglepetés az olvasás során éri az olvasót, mert a történet igényes, bájos, szórakoztató, méltó a szerző nevéhez.

Mint a fülszövegből is kiderül, ennek a történetnek főszereplője Raven Queen, a Gonosz Királynő lánya, akinek a legnagyobb problémája az, hogy semmi gonoszságot nem érez magában, nem tudja elképzelni, hogy beteljesítse a rá váró mesét, és anyja nyomdokaiba lépjen. Ellentétben vele, Apple White, Hófehérke lánya viszont tökéletesen elégedett a sorsával, és még a mérgezett alma kellemetlenségét is elfogadja, hiszen ismeri a mese végét, eljön érte a hercege, hogy megmentse.

Raven nyomozásba kezd, meglesi a Mesehősök Végzetkönyvét, és bizony talál benne olyan oldalt, amit nem írtak alá. De az a bizonyos mese eltűnt, a szereplőit csaknem mindenki elfeledte, és Raven mindenáron meg akarja tudni az igazságot erről, mielőtt döntene az aláírásról.

A történet izgalmas volt végig, hiszen nyitott a kérdés Raven részéről. Ahogy felfedezi, hogy nincs egyedül a problémájával, egyre erősödik az önbizalma, rájön, hogy nem minden mesehős elégedett a szerepével. Megismerünk a regényben számos szereplőt, egytől egyig mintha kedves ismerősök lennének, még a Vasorrú Bába is, aki az iskola egyik tanára. Nincs min csodálkozni egy olyan suliban, ahol Grimm az igazgató!

Meg kell mondjam, le a kalappal a fordító előtt, mert remekül bánt a szójátékok fordításával. A főszereplő nevek természetesen az eredetiek maradtak, (gondoljunk az üzletre is) de sok vicces megoldással találkozhatunk például a tantárgyak terén. Általános gonoszkodás, házi átoktan, mérgezettgyümölcs-tan, rémuralomtan, grimnasztika. 

A történet könnyen olvasható, jól érthető, a kisebbeknek is kényelmes betűmérettel és sortávolsággal nyomtatott.

Ajánlom a regényt minden ifjú olvasónak és fiatal lelkű felnőttnek, akik szeretnek nevetni jó poénokon (figyeljétek a Vadász fiát), és szeretnek együtt izgulni a tini mesehősökkel, akik megérdemlik, hogy önmaguk lehessenek.

Borító: Eredeti, Mattel

Kedvenc karakter:  Raven, Apple, Dexter

Szárnyalás:  A mesélő beszólásai.
 

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce:  Korban a 10-13 éves korosztálynak a legajánlottabb, de idősebbek is jól fognak szórakozni rajta.

Értékelés:

Ha megtetszett, megrendelheted a kiadó oldalán : ITT.

A könyvhöz kapcsolódó YouTube sorozatba érdemes belenézni, megismerni a karaktereket:

Játék:

Minden állomáson egy-egy szereplő nevét rejtettük el, nincs más dolgod, mint helyes sorrendbe rakni a kiemelt betűket és beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Segítenek a karakterképek!
A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre. Sok szerencsét!

a Rafflecopter giveaway

A blogturné állomásai:

03.10. Kelly és Lupi olvas
03.12. Deszy Könyvajánlója
03.14. Insane Life
03.16. Függővég
03.18. Dreamworld

Komal Kant: Mire jó a rosszfiú?

A LOL-könyvek sorozat újabb taggal bővül, ugyanis a Móra kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Komal Kant: Mire jó a rosszfiú? c. regénye. Ennek örömére a Blogturné Klub öt bloggere bemutatja Luca és Ashton zűrös párosának fergeteges történetét.

2015. március 1-től, minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

2015, Móra

320 oldal

Fordította: Kulcsár Júlia

Goodreads: 3,73

Besorolás: YA, romantikus, realista

Ashton keményen megdolgozott azért, hogy felküzdje magát a gimis tápláléklánc csúcsára. Amikor pozíciója váratlanul veszélybe kerül, bármire hajlandó, hogy mentse a menthetőt, még arra is, hogy segítséget kérjen a szomszédban lakó szexi rosszfiútól.
Luca és Ashton gyerekkorukban elválaszthatatlan barátok voltak, de évek óta szóba sem állnak egymással. A srácból mostanra tetkós, antiszoc rocker lett, aki enyhén szólva nem repes az örömtől, hogy kisegítse az elkényeztetett királykisasszonyt. Pláne nem úgy, hogy a pasiját kell alakítania!
A zűrös páros kezdetben legszívesebben megfojtaná a másikat egy kanál vízben, de az igazi gondok akkor kezdődnek, amikor kiderül, milyen félreértés miatt szakadt meg köztük a kapcsolat hét éve.
Eddig az tűnt lehetetlennek, hogy öt percnél tovább elviseljék egymást, most meg az, hogy öt percnél tovább levegyék a kezüket a másikról…

Előre leszögezem, hogy imádom a középiskolákban játszódó történeteket - akár az USA-ban játszódnak, akár bárhol máshol és imádom a rosszfiú - jókislány felállásokat. Ezt lényegesnek tartom elmondani, mielőtt megkapom, hogy én már "kinőttem" ezekből a történetekből és nem értem a lényegét.

A történet szerint Ashton és Luca gyerekkori jóbarátok. Elválaszthatatlanok voltak egészen addig, ameddig Luca 10 éves korában elveszíti az édesapját, ami miatt a fiú teljesen magába fordul és Ashtont teljesen elvadítja magától. A két fiatal 7 éven át nem is beszél egymással, bár még mindig szomszédok. Ashton az iskola "elitjébe" kerül, pomponlány lesz, sőt a vezetői posztra tör, míg Luca eleinte magányos farkasként, majd megtalálva a saját barátait, együttest alakít, de az iskolai ranglétra alján kullog.
Persze Ashton "királysága" nem tart sokáig, hisz az elitben mindig vannak irigyek és hamarosan számkivetettként, egyedül találja magát és ekkor figyel fel a fiúra, akivel nagyon sokáig a legjobb barátok voltak. Vajon képesek a barátságukat újra feléleszteni? Vajon történhet-e köztük több is, mint barátság? Vajon Ashton érzelmei valósak vagy csak a fiút akarja felhasználni arra, hogy visszajuthasson a csúcsra?

A történet a megszokásig klisékre épült, de ez még nem is lett volna probléma. Hasonló történetet eleget

olvashattunk már, de mindig volt valami, ami miatt az adott regény mégis közel került a szívünkhöz. Ez lehetett akár a főhősnő, akár a főhős, akár a szerelmi szál vagy bármi más. Ennek a regénynek azonban a legnagyobb problémája a főhősnő. Nem tudom, hogy az írónőnek mennyire volt az a célja, hogy Ashtont utáljuk már az elejétől kezdve, de ez tökéletesen sikerült neki. Még egy ilyen sekélyes, önző főhősnőről, mint Ashton, rég nem olvashattam. Az ilyen karakterek általában a "rosszlányt" alakítják a könyvekben, így már az elején furcsállottam, hogy a regény címében is Luca lett a rosszfiú. Az a fiú egyáltalán nem rossz. Én, aki már épp elég rosszfiúról olvashattam, tudom, hogy Luca a rosszfiúk között valahol hátul kullogna, inkább a jófiúk között lenne a helye. Persze, feketében jár, festi a szemét, a haját, rockbandája van, nem az elittel "nyomul", de emiatt lenne rosszfiú? Nem hinném.
A regényt két szemszögből olvashatjuk, a két főhősünk szemszögéből, ami csak még inkább megerősített engem a fentiekben. Ashton úgy sem lett egy cseppnyivel sem szimpatikusabb, hogy beleláthattunk a gondolataiba. Sőt! Jobb lett volna szerintem, ha nem ismerjük meg azokat és az írónő inkább E/3-ban ír a szereplőkről. Ashton testesíti meg a pomponlányok sztereotípíáját, ami ellen szerintem maguk a pomponlányok is már régóta küzdenek: semmi nem érdekli, csak a siker, a csillogás, hogy a cheerleaderek vezetője lehessen, hogy a focicsapat kapitánya felfigyeljen rá és összejöjjenek - gondolatban már a közös életüket is eltervezte. És hogy a célját elérje, bárkin képes átgázolni. Mindemellett a végletekig naív? vagy buta? vagy csak elkeseredett? hogy a maradék önbecsülését is feladva képes megalázkodni azok előtt, akik tönkreteszik. Hát nem egyszerűsítette le a dolgomat Ashton. A regény nagy részében olyan ideges voltam rá, hogy legszívesebben megcsapkodtam volna.

Ehhez képest Luca szinte elveszett a nagy, Ashton elleni utálatomban. Pedig normál esetben imádtam volna a fiút, mert aranyos, kedves, segítőkész, rejtélyes és nagyon-nagyon jóképű - nemcsak Ashton, de az iskola többi lánya is hamar felfedezi ezt. Egyáltalán nem értettem, hogy mit leszik Ashtonon - oké, rendben van, a lány megtestesíti azt, amit a fiúk a legtöbb esetben egy lányban keresnek: attraktív, szőke, vékony. Elhiszem, hogy gyerekként imádták egymást, de az az idő elmúlt és az idő múlása Ashtonból nem a legjobbat hozta ki.
Az viszont biztos, hogy a kettőjük közti kémia elég erős volt. Imádtam olvasni a közös jeleneteiket, főleg, amikor azt Luca szemszögéből olvashattuk:).
Viszont amennyire nem fogtak meg a főszereplők, olyannyira imádtam az anyukákat! Ashton anyukája egyrészt író, ami számomra már egy pluszpont, másrészt a két anyuka hatalmas lelkesedéssel próbálja újra összeboronálni a fiatalokat:). Luca anyukájának a reakciója a konyhai jelenetben is pontosan ezt mutatja, hiszen nem vagyok benne biztos, hogy más anyuka is így reagált volna arra, amit ott látott:).

Összességében nem mondom azt, hogy ez a könyv rossz, mert (még ha ez így rosszul is hangzik nagyon) szerintem nagyon élethű képet fest az amerikai tinik, néha "élet-halál harcnak tűnő" szociális életéről, az írónő pedig sikeresen megalkotott egy olyan karaktert, aki, még ha negatívumként is, de mégis kitűnt a többi hasonló korú főhősnő közül és kellő témát ad az olvasóknak egy jó időre. Ráadásul a regény nyelvezete fiatalos, gördülékeny, így könnyen akár egy ültőhelyben is el lehet olvasni.
És hogy érdemes-e elolvasni? Igen, szerintem érdemes. De Ashtont és a történetét semmiféleképpen nem említeném pozitív, követendő példaként egy fiatal számára sem. Inkább tanulságként hoznám fel, hogy ezt így soha ne csinálja senki. 
 

BELEOLVASÓ

Borító: Nem rossz, bár én a képekről pont fordítva gondolnám a párost, a fiút jófiúnak és a lányt rosszlánynak. :) 

Kedvenc karakter: Luca anyukája és Ashton anyukája 

Szárnyalás: a kémia Ashton és Luca között

Mélyrepülés: Ashton viselkedése 

Érzelmi mérce: fiatalok és zsizsegnek a hormonok, de minden a YA keretei között:)

Értékelés:

Blogturné extra - Cheerleading - a pomponlányok

A cheerleading, magyarul hajrázás, szurkolás vagy vezérszurkolás modern sportág, amely a torna, az akrobatika és a tánc elemeit ötvözi. Elsősorban csapattevékenység, amely szorosan kapcsolódik más sportágakhoz, főleg az amerikai futballhoz, a kosárlabdához, a labdarúgáshoz.

A kialakulását két elmélethez kötik.
1) A XVIII. század végén, amikor Napóleon bevonult Párizsba, a lova előtt felcicomázott fiatal lányok haladtak, akik virágszirmokat szórtak, labdákat dobáltak és pálcákat pörgettek
2) A másik elmélet szerint - és ez a valószínűbb, az egész hajrázás az Egyesült Államokból indul, ahol az 1870-s években megalakult az első Pep Club az amerikai Princetoni Egyetemen. Ekkor még csak és kizárólag férfiak szurkoltak.

A Princetoni Pep Club

Az I. világháború után, pontosabban 1923-ban vehettek először nők is részt a szurkolásban, ami többek között annak volt köszönhető, hogy azokon a területeken, ahol addig csak férfiak dolgozhattak, a nők is egyre inkább tért hódítottak és átvették a férfiak helyét.

A Minnesotai Egyetem cheerleader lányai 1923-ban

1948-ban alapította meg Lawrence Herkimer a Hajrázók Nemzeti Egyesületét és ő találta fel a pompont is 1956-ban, mint a hajrázók segédeszközét. 

Lawrence Herkimer és a cheerleader lányok

Az 1960-s években lett a hajrázás megszokott és mindennapos dolog, bár az akkori egyenruha eléggé konzervatívnak számítana a mostani egyenruhákkal szemben. Ekkor alakult ki a pomponlányokkal szembeni előítélet is, hiszen akkoriban csak a legszebb lányok kerülhettek be a csapatokba és alapvető feltétel volt a szépség. Ekkoriban kezdtek koreográfiákat is betanulni.
Az első bajnokságot 1978-ban rendezték meg és innentől vált szokássá az, hogy az egyeteim hajrázó csapatok tagjai ugyanolyan ösztöndíjat kapjanak, mint a futballjátékosok.
A 80-s évektől kezdődött el a hajrázás valódi felemelkedése, középiskolai bajnokságokkal és ekkor alakultak ki azok a formák, gyakorlatok és a tagoktól elvárható minimum-követelmények, amit a mai napig is használnak.
A 90-s évektől kezdett elterjedni a hajrázás Európában és Ázsiában is, napjainkban pedig már több, mint harminc országban, több, mint négymillió regisztrált tag üzi ezt a sportot.
  

Érdekességek:

• Bár a hajrázók mintegy 97%-a nő, a sportágat a férfiak találták fel és űzték kizárólagosan az 1920-as évekig. A professzionális csapatokban már fele-fele arányban vesznek részt nők és férfiak.
• Az amerikai hajrázók 83%-a B-s vagy annál jobb tanuló (ez Magyarországon a négyesnek felel meg). Az egyetemeken is sok a hajrázó, akik csak bizonyos tanulmányi átlag fölött kapnak ösztöndíjat a sportteljesítményükért.
• Az USA-ban egy átlagos hajrázó körülbelül 160 centiméter magas és körülbelül 49 kiló.
• A hajrázó nők 98%-a atletizált korábban,
• A hajrázók 62%-a űz versenyszerűen más sportágat is.
• Az USA-ban az iskolák 80%-nak van pomponcsapata, többségük amerikaifutball-csapathoz kötődik.
• A leggyakoribb hajrázó-sportsérülés a törött kar és a felhasadt száj.
• A hajrázók 12%-a 5 és 13 év közötti gyerek.

Forrás: Wikipédia , The History of Cheerleading

Nyereményjáték:

Luca apja halála után megváltozott. Haját feketére festette, testére tetoválások kerültek, és megalapította saját garázsbandáját. Mi pedig elirigyelve tőle ez utóbbit, úgy döntöttünk, megteremtjük a magunk rockegyüttesét, méghozzá nem is akármilyen tagokkal! A casting során magyar és külföldi kiválóságok közül szelektáltuk ki azt az öt kedvencünket, akikből létrehoztuk a Szkeptikus Spirál btk-s változatát.

Nektek nincs más dolgotok, mint..
1) ...elindítani kedvenc rockzenéteket (természetesen csak a hangulat megalapozása végett javasolt, de nem kötelező).
2) …az állomásokon található információmorzsák alapján kitalálni, melyik híres zenészről van szó, majd beírni a nevét a rafflecopter doboz megfelelő mezőjébe. És ezt megismételni minden állomáson, hisz egy együttes csak akkor az, ha minden tagja megvan. (Kötelező!)
3) …keresni a blogturnés rockbandánknak egy frappáns nevet. (Nem kötelező, de extra pontokat ér.)
4) Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő email-re, különben automatikusan újrasorsolunk.

1977. december 7-én születtem Stockportban. Még csak öt éves voltam, amikor először kipróbáltam nővérem zongoráját. Azután különféle tárgyakból kíséreltem meg hangokat kicsalni. Dobolni tanár segítsége nélkül, hallás után tanultam meg egy jazzegyüttes koncertjének hatására.
Matthew Bellamy-val és Chris Wolstenholme-mal együtt alapítottuk meg angol rockbandánkat, melynek jelenleg is a dobosa vagyok. 

 

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Március 1 - Media Addict

Március 3 - Kelly Lupi olvas

Március 5 - CBooks

Március 7 - Dreamworld

Március 9 - Zakkant olvas