ABA Könyvkiadó 2011
560 oldal
Besorolás: ya, urban fantasy, romantikus
A Bookline oldalait lapozgatva találtam rá a könyvre, és azonnal megrendeltem, mégpedig az alábbi fülszöveg alapján:
"A tizennyolc éves Helena egy sorozatgyilkosság lelki terheinek súlya alatt roskadozva kóborog a világban, kényszeresen keresve újabb áldozatát. A hontalan és otthontalan árvalány eddigi élete abból állt, hogy fiatal fiúkat magába bolondított, hozzájuk költözött, majd a benne lakozó szörnyetegre hallgatva, meggyilkolta őket. Mielőtt a szörnyetegtől szabadulhatna – talán szerencséjére – súlyos autóbaleset éri, amitől sorsa váratlan és sokáig önmaga számára is érthetetlen fordulatot vesz. Földöntúli és évszázadok óta titkolt képességekkel rendelkező Gyógyítók családjába kerül. A három testvér közül Jeremy, a Látó, még őt is képes manipulálni annyira, hogy ne úgy folytassa életét, ahogy a szörny kívánja. Ehhez persze nem elegendők a csodatevő Raven család rendkívüli képességei. Kell valami más is: Helena életében először szerelmes lesz.
Dora Craiban Helena című romantikus krimi-fantasy trilógiájának első kötete minden fiatal lány álmainak és rémálmainak hiteles leírása, s emellett szerelmi történet a javából."
Kezdjük a prológussal, ami igazán jól sikerült, legalábbis a könyv elején megnyugtatott, hogy végre találtam egy írót, aki mer ilyen témában írni, nevezetesen, hogy egy fiatal lány fiúkat bolondít magába és aztán megöli őket. Sajnos a dicsérő szavak itt nagyjából véget is érnek. Az első fejezetben kiderül a történet helyszíne Oregon állam, (ahol nagyon sokat esik az eső, mint azt már elég jól tudhatjuk TS*) és főhősnőnk 1/1 személyben elkezdi ontani magából a végeláthatatlan kérdéseit, nem tudja megmagyarázni saját magának sem, miért öl? Valami ezt súgja, egy benne élő szörnyeteg (TS*), és addig folytatja a gyilkosságokat, míg válasz nem kap... "A szörnyeteget ismét megetettem, itt az ideje, hogy pihenjen." 14.old. - mondja a hetedik fiú megölése után.
Sajnos hősnőnk nem jut el egy újabb áldozatig, amiben reménykedtem, mert az épp a tomboló viharban menetelvén az országúton, elkaszálja egy autó. (TS*) "Fájdalom. Olyan perzselő, hogy biztos voltam benne, végre elértem a poklot." 16.old. Szerencsére nem a pokolba, csupán a Raven család titkokkal teli házába kerül, ahol három testvér él. Jennifer orvos, Jet még suliba jár, és Jeremy a középső testvér az, aki elütötte Helenát.
Próbálnak valami egyezségfélét kötni a lánnyal, nem fordulnak a rendőrséghez a fegyverek és hamis iratok miatt, amit a táskájában találtak, cserébe Helena sem jelenti fel Jeremyt a gázolásért. Ahogy az lenni szokott a sablonos tini könyvekben, a fiatalok között vonzalom szövődik. Szikrázik közöttük a levegő, és ez itt szó szerint értendő! "A csuklóm után nyúlt. Pánikszerűen megugrottam, miközben éreztem, hogy apró villámok futnak keresztül a bőrömön. Felnyögtem fájdalmamban, s kitéptem a kezem az övéből."
Tehát az érintés kilőve egy darabig, megismerni egymás titkait beszélgetve is lehet. "Halkan, de tisztán csengett a nevem az ajkáról, s erre ismét pillangójárás indult meg a gyomromban." (TS*) 56.old.
Helena úgy tűnik egyik napról a másikra szerelmes lett Jeremybe, manapság ezen nem lepődünk meg egy ya könyvben, sőt az érzés ez esetben kölcsönös. Hősnőnk Jeremy szemét igézőnek találja:
"Kék. Azúrkék, acélkék, királykék, szürkés, homályos és mégis tiszta, opálos derengéssel." 71. old. Bocsássatok meg, de ezt nem tudom elképzelni.
Jeremy szintén produkál fura dolgokat, kedvenc jelenetem tőle a mirror-punch: "Éppen meg akartam szólalni, mikor egy hirtelen mozdulatot tett: villámgyorsan felemelte a görcsösen remegő jobb kezét, s ököllel betörte a tükröt maga előtt." 132. old. Talán megmagyarázza ezt a viselkedést a következő idézet a 137. oldalról: "Világossá vált számomra, hogy Jeremy agya teljesen más irányban működik, mint egy normális emberé." (TS*)
Egészen a 184. oldalig kell elküzdenünk magunkat, hogy megtudjuk, ami a fülszövegben is benne van, Jeremy családja Gyógyító, évszázados múlttal rendelkező faj. Három testvérnek kell születni, hogy a képesség aktivizálódjon, Ravenék esetében Jennifer Érintéses gyógyító, Jet Ráolvasó, Jeremy pedig Látó. "belelát mások belsőjébe" 190.old. (TS*) A helyzet azonban nem egyszerű, Jeremy mindenki lelkében olvas, kivéve Helenáéban! (TS*) Így aztán nem is sejti, a lány miféle titkokat őriz. A szerelem azonban kölcsönös kitárulkozást eredményez, így Helena is színt vall. Jeremynek több nap kell ahhoz, hogy feldolgozza és kiértékelje a helyzetet, amit egy levélben ír meg Helenának. Ebben közli, hogy a lány ki is valójában. Majdnem szakítást eredményez a nagy igazság, és újabb dagályos oldalak telnek el kettejük szenvedésével. Persze van megoldás, Jeremy kéri Helenát: "Ne félj tőlem! Tőlem nem kell félned - suttogta." 293. old. És láss csodát!!! Innentől nem fáj többé az érintés kettejük között! Jöhet a nyáltenger, amit kellőképp megfejel a folyópart jelenet, ahonnan még az ártatlan kis állatka sem hiányzik. (TS* /rét jelenet/)
A következő száz akárhány oldalról sem tudok mást kiemelni, minthogy megnyugtatólag hatott rám, hogy Jeremy mégis látja Elena lelkét egy bizonyos dolog következtében. "Látom a lelked! Istenem, annyira... fogalmad sincs... bárcsak látnád, milyen gyönyörű!" Ugyan mitől? kérdezi Helena magától jogosan. Mi sem tudjuk a választ.
További örömteli esemény, hogy Helena születésnapjára nagyon szép és drága ajándékot kap, persze először megütközik rajta, aztán megbarátkozik vele... Ki ne tenné a helyében? (TS*)
Immár az ötszázadik oldalt is elhagytuk, a könyv fogy, de igazi cselekmény, csavar, izgalom nem történt. Az utolsó ötven oldal sem hoz csodát, de annyit mindenképp megtudunk, ugyan ki lopta el a házból főhősnőnk zöld sálját? (TS* /gyengébbek kedvéért: ott piros blúz volt/)
Az írásmóddal kapcsolatban annyit, hogy vannak ugyan szép mondatok, de nem feledtetik el az 560 oldalra dagályosított regény több tucatnyi felesleges oldalát. Sokkal több akcióval, max 350 oldalban élvezhetőbb lenne. A hosszához mérten iszonyatosan sok volt a párbeszéd, sok helyen hiányzó narrációval. Bár akkor még plusz 50 oldal lett volna... A karakterek nem igazán fogtak meg, talán Jet volt egyedül szimpatikus. De ha róla szólna a következő rész, akkor sem biztos, hogy a kezembe venném. Az egyetlen pontot a 19 éves szerzőnek szánom, mert értékelem a rengeteg munkát és kitartást, ami a könyv megírását övezte. Sajnos az én ízlésemnek nem felelt meg, a TS-n felnőtt célközönség talán jobban átsiklik a hibákon. Az alapötlet nagyon tetszett volna, ha kibontakozik Helena gyilkos lelkivilága, de ez sajnos csak a prológust érintette. Ja és gratulálok az írónőnek, milyen lelkes rajongói vannak, akik képesek csupán azért regisztrálni a molyon, hogy 5 csillaggal értékeljék ezt az egy könyvet. Alig átlátszó ötlet. Még jó, hogy a legtöbbet előforduló mondat a könyvben: "Nyugodj meg!" Szükség volt rá.
Borító: Nagyon fura, nem szép. Jobb lett volna egy ötletes grafikust alkalmazni.
Kedvenc karakter: Talán Jet.
Szárnyalás: Prológus
Mélyrepülés: A hülye és szemét vagy szavak Helena szájából Jeremy számára.
Érzéki mérce: Tini romantika, súlyosan nyáltengeres változatban.
Értékelés:
