2011. szeptember 4., vasárnap

Elizabeth Chandler: Két világ határán - Angyali szerelem 4.

Egmont Dark 2011
240 oldal
Goodreads: 4,07
Besorolás: YA, paranormal

A bejegyzés erősen spoileres az első három részre vonatkozóan!!!!

Igazán szép gondolat az írónőtől, hogy 16 év után felelevenítette a karaktereket, a rajongóknak szeretett volna írni valami ráadást, valami különlegeset. Gondoltam én. A valóság egész más, tipikus példája annak, hogy egy valaha sikeres sorozatról hogyan húzzunk le még egy bőrt, sőt többet, ugyanis ezzel nincs vége. Az Angyali szerelem 1-3 sorozat Ivy és Tristan szerelméről egy kerek, lezárt történet. A könyvek nem voltak hibátlanok, de kettejük kapcsolata szívből jövő, szépen megírt szerelem volt, végül Tristan belép a fénybe, Ivy pedig Willel marad, aki megbízható és minden szempontból tökéletes számára.  Sajnos az írónő nem elégedett meg ezzel.

Ha esetleg kihagytad az első három részt, bőven elég ha itt folytatod, ugyanis három mondatban össze lehet foglalni, és a karakterek meg is teszik.  Ivy és Tristan találkoznak, egymásba szeretnek, de egy gyanús balesetben Tristan meghal. Angyalként azonban  visszatér, hogy megvédelmezze Ivyt, akit Gregory el akar tenni láb alól. Tristan megmenti Ivyt, majd távozik a fénybe, Ivy pedig továbblép Will oldalán.

Eltelt egy év, és a kis csapat (kivéve Suzanne-t, aki Európában utazgat) a főiskola előtti nyarat  Cape Codban tölti, az óceán partján egy panzióban dolgoznak. A lányok egyik este unaloműzés gyanánt szellemidézést játszanak, ami elég rosszul sül el, átjárót nyitnak a szellemvilág felé. Beth próbálja menteni a helyzetet.
Nem találjátok ki, Ivyt újabb autóbaleset éri, testelhagyásos élményben lesz része, találkozik Tristannal, aki újra biztosítja őt örök szerelméről. Később a kórházban tér magához, ahol az orvosok szerint csoda történt vele, hiszen kifolyt egy vödör vér, de Ivy eredményei jók, szinte semmi baja.
Feltűnik a színen Guy, az amnéziás fiú, senkire és semmire nem emlékszik az addigi életéből. Útjaik többször is keresztezik egymást, és Ivy azt véli látni, hogy Tristan lelke Guy testébe költözött, vonzódni kezd a fiúhoz.
Beth-et közben folyton rossz érzések gyötrik, meg van győződve, hogy Gregory szelleme átjött a portálon, és Willel együtt ki van akadva Ivy új pártfogoltjától. A nagy kérdés az, vajon Ivy megérzései valódiak, vagy Beth és Will vádjai igazolódnak be, miszerint Guy nem amnéziás, inkább veszélyes bűnöző.

Mint fentebb írtam, nem erre számítottam. Egyetlen fordulat lenne érdekes számomra, ha Gregory lelke Willbe költözik, és egy újabb szerelmi háromszög alakul ki. Tulajdonképpen meglep, hogy nem ilyesmi történt, de ami késik nem múlik! Akkora függővége van a történetnek, hogy az  írónő tovább fogja húzni.
A karaktereket úgy ahogy van hagyjuk... Ivytől nem ezt vártam, hálátlan, meggondolatlan lett. Bejött néhány új szereplő, de jellegtelenek, nevetségesek, mintha ott se lennének. És ez a jellegtelenség az egész könyvre igaz, tele felesleges töltelékkel. Guy, a hajléktalan, amnéziás csákó, akit Ivynek meg kell menteni. Ja, és van macska, igen, Bolhazsák, muszáj volt beleírni, mert kell a rajongóknak a kárpótlás.
Az írónő stílusa nem változott, sőt, én nagyon erőltetettnek éreztem. Amit eddig Tristan csinált Ivyvel, azt most Ivy tette meg Guy-al, az úszásoktatástól kezdve zongorázásig, az autóbaleset, stb.  Kár volt megpiszkálni ezt az amúgy sem brilliáns lezárt sorozatot.

Borító:  Egyedül a borító tökéletes.
 
Kedvenc karakter: Bolhazsák

Szárnyalás:Elég rövid volt.

Mélyrepülés:Annyi vér volt a balesetnél, hogy Ivy cipője elázott. Újat kellett venni.

Érzéki mérce: Tini romantika, sajnos gyengébb az előző részekhez képest.


Értékelés:  

2011. szeptember 3., szombat

Richelle Mead: A Végső Áldozat (Vámpírakadémia VI)

Agave Könyvek 2011
430 oldal
Goodreads: 4,52 (21107 olvasás)
Besorolás: YA, fantasy, paranormal

A végső áldozat a hatodik, egyben befejező része a Vámpírakadémia sorozatnak, de rögtön hozzá kell tenni a jó hírt, Bloodlines címmel már megjelent egy újabb sorozat első része, a VA-ból már ismert szereplők egy részének mégsem kell búcsút mondanunk. 
Ha elkezded olvasni ezt a sorozatot, ne csodálkozz, a Vámpírakadémia-láz megfertőz, és ez olyan betegség, amiből nem akarsz kigyógyulni.  Újra és újra érezni akarod, hogy a történet odaszegezzen a könyv elé, a szereplők a kedvenceiddé válnak, és legszívesebben beköltöznél a Szent Vlagyimír koleszba. 

Az V. rész ott maradt abba, hogy Rose-t letartóztatták Tatjana királynő meggyilkolásának vádjával. Rose apja, Abe Mazur azonban megszervezi a brilliáns szöktetést a királynő temetési szertartása alatt. Természetesen Rose barátai is segédkeznek, rejtőző bűbájjal és kemény ökölcsapásokkal sikerül  Dmitrijjel együtt elmenekülniük.  A terv az, hogy egy biztonságos helyen kivárják, hogy Lissa, Adrian és a többi barát megtalálja a módját, hogy Rose nevét tisztára mossák, azaz megtalálják a királynő igazi gyilkosát. Rose azonban nem bír tétlenül várni, ki kell derítenie ki lehet Eric Dragomir másik gyermeke, mert ha sikerülne előkeríteni, az ugyancsak megváltoztatja Lissa politikai helyzetét az Udvarnál. 

Az egész sorozat felépítése nagyszerű volt, a hatodik rész is kidolgozott, izgalmas és fordulatos. Egyetlen oldalt sem találtam unalmasnak, mert Michelle nagyszerűen megoldotta, hogy az olvasó mindenhol ott legyen, Rose a köteléken keresztül látja az Udvarban történteket is Lissa szemével, a lélek generálta álmokban pedig Adriannal és más nem várt lélekmágusokkal találkozik. 

A karakterek fejlődésére csak felsőfokú jelző illik, bár mondhatjuk, hogy hat részen át valóban lehet fejleszteni. Rose egy tökéletesen zseniális karakter, imádtam a szellemes megjegyzéseit, a személyiségét, a bátorságát, az erejét, az odaadását. Kész. Ő Rose, aki egy fogalom lett. 
Lissa kiemelkedő ebben a részben, végre igazán felnőtt lett, aki már nem fél a kezébe venni a dolgokat. Lassan, de biztosan megérett arra a helyzetre, ami a könyv végén vár rá. Christian, ó, amiken keresztül ment,  mégis mindig megmaradt a rá jellemző humora, a második kedvencem volt a fiúk között.
Dmitrij, igen, végül is izgultam érte, hogy legyen újra a régi, mert ez így helyes, blabla. De nekem őszintén szólva strigaként is bejött! Hiába, a rosszfiúk a kedvenceim... Miután ebben a részben megmutatta végül a legmélyebb érzéseit Rose-nak, beletörődtem kettejük kapcsolatának végkimenetelébe.

Mert  igazából Adrian Ivashkov volt az, aki a széria második részétől a kedvencem, imádom a karakterét, és ezúton is köszönöm Richelle-nek, hogy megírta a Bloodlines-t, kimondottan az Adrian fanoknak! Megérdemli a boldogságot...
Ennek a résznek a 35. fejezete összetörte a szívemet, de annyira, hogy fél pillangócskát le is kell vonnom, mert egyáltalán nem tetszett Rose és Adrian párbeszéde. Valahogy mást vártam, mélyebb vívódást és nagyobb "csatát".
Mindenesetre Adrian jól odamondogatott Rose-nak, és igazán egyetértettem vele.

A karakterek sorából lehetetlen kihagyni Abe-t. Kifelé úgy tesz, mintha nem igazán érdekelné az egész, belülről meg egy igazi apa-figura. Nagyon szórakoztatóak voltak  Rose és a Vénember párbeszédei..

Összességében az egyik legjobb sorozatnak tartom a Vámpírakadémiát, és egy jó darabig nem is akarok kiszállni ebből a világból, amit Michelle megteremtett. Úgyhogy hajrá Bloodlines!!
Köszönöm a könyvet @Lobo -n keresztül az AGAVE Kiadónak!!!


Borító:  Egyik legjobb a sorozatból.
 
Kedvenc karakter: Adrian, Rose, Sydney

Szárnyalás:   Lissa tesztje nagyon tetszett, és nem tagadhatom, Dmitrijbe újra belezúgnak a rajongók ebben a részben. 

Mélyrepülés: A 35. fejezet, Adrian és Rose nagyjelenete.

Érzéki mérce: Dmitrij és Rose újra együtt, szó szerint:)

 Értékelés:

                                

2011. szeptember 2., péntek

A postás csenget (12)

Szeptemberi könyves rendelésem:

Brent Weeks: Az árnyak útján  -  nagyon sokan ajánlották, izgalmas olvasmány lesz a maga kis 670 oldalával.

Elizabeth Chandler: Két világ határán (Angyali szerelem 4.) - Végül úgy döntöttem, kíváncsi vagyok Lizy néni mit alkotott meg negyedik részként egy 16 évvel ezelőtt megírt trilógiához. 

Deborah Harkness: A Boszorkányok Elveszett Könyve - Hú, erre nagyon kíváncsi vagyok, elég jó (3,85) az értékelése a Goodreads-en, tízezer feletti az olvasottsága. Külön piros pont a Cartaphilus Könyvkiadónak, hogy az eredeti kiadás februári megjelenését követően viszonylag hamar kiadták itthon is. És..... sorozat lesz!

Richelle Mead: A végső áldozat (Vámpírakadémia VI) - köszönöm az Agave Kiadónak a könyvet, már a felénél járva mondhatom, hogy méltó befejező része a sorozatnak.  Aztán jöhet a Bloodlines.

Lesley Pearse: Emlékek című könyve nem volt betervezve, de nagy akciók voltak ma a madaras áruházban, és ezt nem tudtam otthagyni 3999 helyett 499-ért.

Októberig könyvstop....

2011. augusztus 30., kedd

EREDMÉNYHIRDETÉS

12 db helyes megfejtés érkezett!

A sorsolást megtartottam, a szerencsés nyertesek:

A Twilight képregényt nyerte:  KOSZTYU VIOLA


Az Eclipse bögrét nyerte:  RŐHNI BEATRIX


Az Eclipse tollat és hűtőmágneseket nyerte:  GLATZ BORÓKA


GRATULÁLOK!!!!!

A nyertesekkel e-mailben egyeztetek a postázással kapcsolatban:)

Következő játék  novemberben!!!

2011. augusztus 26., péntek

Alessandro D'Avenia: Fehér, mint a tej, piros, mint a vér

Európa Kiadó 2011
332 oldal
Goodreads: 3,54
Besorolás: YA

Bevallom, a könyv címe azonnal megfogott, nekem ezt feltétlenül el kell olvasnom! Amikor az írónak is utána néztem, azonnal meg is rendeltem a könyvet, hiszen fiatal, 34 éves középiskolai tanár írta. Debütáló műről van szó, amit 2010 egyik legnagyobb olasz könyvsikereként ajánlottak a médiák.
Íme a hivatalos fülszöveg:
A tizenhat éves Leo átlagos kamasz: jól elvan a haverokkal, szeret focizni, motorozni és iPod-ozni. Iskolába csak muszájból jár, a tanárokat afféle kihalásra ítélt furcsa fajnak tekinti, és alig várja, hogy ezt az új történelemtanárnak is a tudomására hozza. Az új tanár azonban más, mint pedagóguskollégái. Szemében különös fény gyúl, amikor magyaráz, és különös, lelkiismeret ébresztő hatással van diákjaira. Leóban hatalmas erők feszülnek, csak a fehérség fog ki rajta. A fehérséggel, a hiány, a veszteség színével Leo a szerelem, a szenvedély és a vér színét, álmainak szerelme, Beatrice haja vörösét fordítja szembe. Amikor azonban megtudja, hogy Beatrice beteg, s hogy betegségének valamiképpen a gyűlöletes fehérséghez is köze van, Leo önvizsgálatra kényszerül. Hogyan tovább? Mihez kezd eztán az álmaival, és mihez az erejével? 

Leo, valami hihetetlenül szimpatikus karakter lett számomra. Eleve örültem, hogy a történet naplószerűen van megírva Leo szemszögéből, olyan ritka lehetőség egy 16 éves kamaszfiú lelkébe belelátni. A leírások nagyon élvezetesek, nem kevés öniróniával ír magáról is, a vad sörényéről a fején. Beceneve Kalóz (Johnny Depp után). A tempó meglehetősen szokatlan, gyors, fejezetek nélküli, az olvasó falja a lapokat és igazat ad Leo-nak,  a fehér szín unalmas, magányos, csendes. Bezzeg a vörös (piros) maga az élet, szenvedély, szerelem, és Beatrice haja is épp ilyen színű. Az író nagyszerűen kiegyensúlyozza a komoly mondanivalót, a betegséggel való küzdelmet Leo humorával, ami gyakran ingerelt hangos nevetésre.
A többi karakter közül kiemelkedő a helyettesítő tanár, az "Álmodozó" ráébreszti Leo-t  arra, hogy az álmain keresztül találhatja meg önmagát. Az ő álma Beatrice-hez kötődik, akiről kiderül, hogy leukémiás. Mindezt akkor tudja meg, amikor épp készült megszólítani a lányt. Leo nem adja fel, megpróbál a maga módján segíteni a lánynak, például véradással. 
Az igazi támogató karakter Silvia, gyakorlatilag szó szerint támogatja, elviseli a szeszélyeit, megbocsájtja a hibáit, egyszóval a legjobb barátja. 
A könyv borítója nem a legjobb választás. Ez a kockás konyhaterítő-ruhás nő a német nyelvű kiadásból lett átvéve, nekem konkrétan Náncsi néni vendéglőjét juttatja eszembe, de itt lentebb az értékeléshez berakom az eredeti kiadást, az valami csodaszép.

Őszintén szólva nagy ívben kerülöm azokat a könyveket, amikben halálos betegséggel kell szembenézni. Nekem ezek a könyvek nem nyújtanak kikapcsolódást, inkább napokig, hetekig a hatásuk alatt vagyok lelkileg.  Mégis örülök, hogy ez a könyv sorra került, mert megmutatta, mennyire fontos a bizalom a körülöttünk lévő emberekkel, legyen az tanár, szülő, barát.


Borító: Itt balra, az eredeti az igazi!
 
Kedvenc karakter:Leo

Szárnyalás: A komoly téma mellett kiemelkedő volt a humor.

Mélyrepülés: A könyv szerkesztése nagyon papírpocsékoló.

Érzéki mérce:  Inkább érzelmesség, de az bőven.

Értékelés:

2011. augusztus 24., szerda

Elizabeth Chandler: Angyali szerelem sorozat 1-3.

Egmont Dark 2011
696 oldal összesen a 3 rész
Goodreads: 4,09
Besorolás: YA, fantasy

Mivel a három rész együtt alkot egy történetet, én  egyben szeretném értékelni.  Az írónő kiadója 1995-ben jelentette meg a könyveket,  amelyeket 1998-ban egyben is kiadtak Kissed by an Angel címmel. 

Gyakorlatilag az első könyv első fejezetében megtörténik a tragédia, Ivy és Tristan pár hete estek épp szerelembe, amikor autóbalesetet szenvednek és Tristan nem éli túl. Ivy visszaemlékezik az előzményekre, így megtudhatjuk, hogy nemrég  új otthonba költöztek öccsével, miután anyukája újból férjhez ment. Féltestvért is kaptak Gregory személyében, aki kezdettől fogva kissé furán viselkedett velük, nem örült egyáltalán az új családtagoknak.  Ivy sajátos világban él, hisz az angyalokban, sokszor fohászkodik is hozzájuk, és meg van győződve róla, hogy négyévesen egy angyal húzta őt ki a  medencéből.   De ideje  legyőzni a víziszonyt, és Tristan  segítségével  megtanul úszni. Egyre közelebb kerülnek egymáshoz, de a tragédia hamarosan bekövetkezik. 
Tristan azonban nem távozik a túlvilágra, angyallá változva próbálja figyelmeztetni Ivy-t hogy veszélyben van. Ivy hite az angyalokban viszont megtört, ezért semmit sem vesz észre Tristan jeleiből. 
Hogy sikerül-e kapcsolatba lépniük egymással és kideríteniük a baleset okait, az kiderül a két további részből. 

Egy dologban biztos vagyok, az írónő szereti a filmeket. A balesetes alapötlet engem nagyon emlékeztet  az 1994-es Vágyak vonzásában című filmre, amely első jelenetében megtörténik a főhős autós halálos balesete, és onnantól a film egy visszaemlékezés. A  másik film ami beugrik, az akkortájt igen népszerű Ghost (1990, 2 Oscar) amiben a főhős ugyan szellem, de a szerelem erejét felhasználva addig nem nyugszik, amíg el nem rendezi  a befejezetlen ügyét a földön.
Az első könyvben tetszett, ahogy kialakul a szerelem Tristan és Ivy között. A cicus befogadása, az úszásoktatás, sok kis apró mozzanat Tristan részéről  szívmelengető volt. A baleset után azonban nem igazán tudtam beleélni magam a helyzetbe. Aki hozzám hasonlóan néhány szárnyas lényt kívánt a történetbe, annak csalódnia kell. Tristan és a másik pokol tornácán ragadt sorstársa Lacey inkább szellemek, mintsem  angyalok. Lacey egyébként is egy nagy kérdőjel számomra, azon kívül, hogy némi tanácsot ad Tristannak,  nem derül ki az ő feladata, és azt sem tudjuk meg mi lett vele a végén. 
A többi karaktert összefoglalhatnám néhány szóval így: felszínes, bulizós tinik, akik legfőbb problémája ki kivel esett szerelembe lehetőleg naponta váltogatva a partnert. 
És a felnőttek? A szülők elutaznak, magára hagyva  Ivy-t  a megtámadása után pár héttel? Irreális.
Ivy karaktere nem tetszett. Ha egyszer valaki nagyon bánkódik a kedvese elvesztésén, akkor nem csókolózik a féltestvérével, majd miután Tristan végleg elmegy, rájön, hogy Willt szereti? Félelmetes.  
Sok volt a felesleges töltelék a könyvben, a fele oldalszám pont elég lett volna, mert így nagyon terjengősre sikerült.  A krimi szál abszolút kitalálható volt, mármint a gyilkos személye, néhány mellékszálnak azért sikerült meglepnie. Például a macsek nagyjelenete volt meglepő, aki szegény megint csak egy filmre emlékeztetett: Ómen.
Az írásmód különösebben nem tetszett, bár az eredetit nem ismerem, a magyar fordításban volt jó néhány szóismétlés és meglepő szófordulat. (kedvencem a kiakolbólint)
Hogy miért kap mégis három egész pillangócskát ez a trilógia?
Az alapsztori kiváló. Továbbá Tristan szerelme Ivy iránt megfogott, pontosan a baleset utáni időtől, ahonnan tudni lehetett, hogy beteljesületlen lesz. Az a jelenet, amikor végső búcsút mond, hát az szívbemarkoló volt, és azt hiszem nekem ez az, ami megmarad ebből a könyvből.
Van még egy 4. rész, amit az írónő 16 évvel később írt meg a többihez képest. Várhatóan elolvasom a közeljövőben, és update-elem a postom.


Borító: Nagyon szép, gratula a kiadónak.

Kedvenc karakter: Tristan.


Szárnyalás: Tristan úszásoktatása.

Mélyrepülés: A fiatalok italozása, drogozása tulajdonképpen minden rosszalló megjegyzés nélkül szerepel a könyvekben.

Érzéki mérce: Csókolózások, váltott partnerekkel. Tristan érzelmei lenyűgözőek.

Értékelés:

2011. augusztus 21., vasárnap

Borító Extra (3)

Ezen a héten a boszorkányokat választottam. Nem túl gyakori, hogy egy történet főszereplője boszorkány lenne, viszont számos fantasyban népszerű mellékszereplő, nem éppen pozitív tulajdonságokkal. 
Túlnyomórészt hölgyekről van szó, a férfiak ugyebár inkább varázslónak nevezik magukat.
A következő borítók nekem a személyes kedvenceim!

Lena Coakley: Witchlanders

Hamarosan, augusztus 30-án jelenik meg hivatalosan.

A borítón az tetszett meg, hogy ennek a lánynak biztosan nem ok nélkül van a szája előtt ez a piros kendő a tőrrel.





 Victoria Schwab: The Near Witch

Goodreads: 4,24

Fülszöveg szerint félig tündér mese, félig love story, a gyerekek eltűnése utáni nyomozás Near városában Lexi segítségével, mindenképp várólistás.

A borítón a lány arca tetszett meg, a libbenő függöny mögé tenni, zseniális ötlet.




Amber Argyle: Witch Song

Goodreads: 4,16

Hivatalosan szeptember 1-én jelenik meg ez a 100% banyás történet, őrzőkkel és üldözőkkel, nekem már megvan, várólistás.

A borító gyönyörű, pont ilyennek képzelek el egy jó boszorkányt.



Geoffrey Huntington: Demon Witch

Goodreads: 4,02

Erről a 2004-es kiadású könyvről nem sokat tudok, de a borítója nagyon megtetszett olyan szempontból, hogy milyen tud lenni egy banya, ha felveszi egy szép nő alakját,
mint például a Csillagporban.




Carolyn MacCullough: Once a Witch

Goodreads: 3,80

Nagyon elöl van a várólistámon ez a könyv, Tamsin története felkeltette az érdeklődésemet, és a kedvenc bloggereim is nagyon dicsérik.
Azóta megjelent már a folytatás is, Always a Witch címmel.
A feketébe öltözött lány, a hosszú hajával, a ködös utcán egy nyilván fontos könyvet szorongatva, nekem telitalálat ez a borító.


Alex Flinn: Bewitching

2012. február 14-én fog megjelenni ez a könyv, ami a Beastly-ból megismert boszorkány, Kendra történetét meséli el. Úgy tűnik az írónő megkedvelte a karaktert, hogy egy egész könyvet ír róla, ennek örülök, mert a Beastly-t nagyon szerettem.

A borító nagyon tetszetős, régies hangulatú ezzel a várral a háttérben, a hölgy feketében, a hollóval, tényleg banyás. Külön tetszik ez a betűtípus, amit Alex könyveinél mindig használnak.

A postás csenget (11)

Új futárfiú jött, alig talált meg, de végül a kezembe nyomta az aktuális csomagomat, ami a következő könyveket tartalmazta:

Elizabeth Chandler: Angyali szerelem sorozat első három része:
- 1.Akit egy angyal megcsókolt
- 2.Angyali oltalom
- 3.Angyalok és emberek
Mivel Egmont Dark könyvek, ráadásul angyalos, azonnal rávetettem magam, ez lesz a következő értékelés, a 3 könyv egyben.

Lois Lowry: Az emlékek őre (eredeti cím: The Giver) nagyon régóta vágyam elolvasni. Folyton belefutottam a külföldi népszerűségi listákon, nem mellesleg többszörös díjnyertes könyv, többek között az Amerikai Gyermekkönyvtárosok Szövetségének díjnyertese is. Ez a könyv az USA-ban kötelező olvasmány.

Ideje volt már beszerezni a Vampire Knight manga első részét is:)

Végül Alessandro D'Avenia: Fehér, mint a tej, piros, mint a vér című könyvét választottam. Az íróról annyit kell tudni, hogy kortárs olasz fiatal tanár, Milánóban él,  a debütáló  könyve  Olaszországban az egyik sikerkönyv volt tavaly.

2011. augusztus 19., péntek

Simone Elkeles: Chain Reaction

Walker Books 2011. 08. 16.
308 oldal
Goodreads: 4,41
Besorolás: YA, romantikus

Végre megjelent a Perfect Chemistry sorozat harmadik része, amiben a legkisebb Fuentes fiú, Luis története került sorra. (A sorozat többi részéről is olvashattok a blogon: Alex története, és Carlos története)

Luis már 15 évesen nagyon komolyan veszi a jövőre vonatkozó terveit, minden vágya, hogy egyszer űrhajós legyen belőle. Ennek érdekében nagyon jól tanul, sokat sportol és távol tartja magát a bandázásról. A veszélyt azonban nagyon bírja, például kötélbiztosítás nélkül mászik sziklát a haverokkal, ahol meg is sérül. A kaland végül szerencsésen végződik és nincs akadálya, hogy részt vegyen bátyja, Alex esküvőjén. 
Nikki Cruz annak az orvosnak a lánya, aki annak idején Alex lőtt sebét műtötte, a családjával együtt szintén részt vesznek az esküvőn. Nikki épp túl van egy hatalmas csalódáson, ami miatt megfogadta, hogy sosem fog többé bízni azokban a fiúkban, akik szerelmes szavakkal dobálóznak, főleg ha az illető Fairfield déli oldaláról való, vagyis "latino". Mégis, amikor találkozik Luis-al, a fiú kedvessége kísértésbe ejti, hogy elfeledje a saját maga által felállított szabályokat.  
Két év és két hónap elteltével folyatódik a történet, Luis visszaköltözik imádott anyukájával Fairfieldbe, és beiratkozik a középiskolába, ahová a fivérei  jártak, és ahol Nikki is épp végzős, mint ő.
Luis persze nem tudja elkerülni sem Nikkit, sem a Latino Blood bandával való találkozást. Ez a két kihívás határozza meg a további életét: Elérni Nikkinél, hogy adjon egy esélyt a kapcsolatuknak, és kideríteni Chuy Soto, a Latino Blood új vezetőjének titkait, amelyek jelentősen érintik Luis sorsát. 
A kérdés az, Nikki iránt érzett szerelme elég arra, hogy visszatartsa a sötét és erőszakos bandavilágtól, ami a születése pillanatától a vérében van?

Gondolom már eddig is kiderült, hogy Simone a kedvenc íróim között van. Az ő történetei mentesek minden fantasy elemtől, a mai életben játszódnak, mégis minden alkalommal elvarázsol. Egyrészt remek stílusa van, a mondatok könnyen érthetők, másrészt nagy erőssége, ahogy a romantikus jeleneteket megfelelően egyensúlyozza ki az izgalmas bandás részekkel, nem csöpögős, és nem is egy akciófilm-forgatókönyv. Ebben a részben különösen sok volt a humoros rész is, egyszerűen meg kell zabálni Luist.  Annyira jó gyerek, de közben belülről izzik, nem akarja nyugtalanítani a családját, igyekszik visszafogni magát, hiszen Carlos példáján már megtanulta, ne legyen forrófejű. Már amennyire ez lehetséges. Nagyon tetszik, hogy annyira szereti és tiszteli az anyukáját, fontos a családja, a szerettei, és a határozott terveivel jó példát mutat az olvasóknak. 
Nikki karaktere igazán különbözik az eddigi lányokétól, ő nem olyan ártatlan, de nincs olyan olvasó, akit ne döbbentenének meg a vele történtek, és igazából megértettem a csalódásából fakadó aggályait. Elég makacs, de ez abszolút érthető. Szerencsére Luis személyisége nem hagyja nyugodni, és lassan rájön, a fiú igazán megérdemli a szerelmét.
A támogató karakterek jók voltak, kedvencem Ms.Peterson, a kémia tanár.
Nagy öröm olvasni, ahogy a sorozat eddigi szereplői is felbukkannak a könyvben, igazi nagy latin család. Még mindig Alex az etalon, immár Paco apukájaként is imádnivaló. 

Mi a titka Simone könyveinek? Számomra elég egyértelmű a recept, latinos, vagány, nehéz körülmények között élő, bandázó  rossz fiú karakterek kontra gazdag kertvárosi lányok, akik megszelídítik őket. A szerelmi jeleneteket semelyik más ya író nem tudja ennyire  szempárásítóan megírni, Simone nagyon jó ebben.    Na és ott vannak az epilógusok, amelyek eddig olyanok voltak, mint egy kiadós ebéd után még megenni egy tál baklavát. Ezúttal viszont nagyon örültem neki, hogy a végén  az írónő nyitva hagyott  egy szálat, ami igencsak nagy bizakodásra ad okot, talán folytatódnak a Fuentes fiúk történetei, immár a gyerekeiken keresztül. Hajrá Simone, a rajongóidnak ennyi nem volt elég!!!
Balra az oldalsávban található a könyv trailre!!!
Borító:A sorozat összes borítóját imádom, és igen, ez is benne van a könyvben:)))
 
Kedvenc karakter: Luis, Nikki, Alex

Szárnyalás:  A humor végig kiemelkedően jó volt.

Mélyrepülés: Egy hihetetlen dolog számomra a könyvből: Nikki gyakorlatilag egy szót sem beszél spanyolul. Ismerek több kétnyelvű családot, és alap, hogy a gyerekek mindkét szülő nyelvét beszélik valamilyen szinten.

Érzéki mérce:  Édes, sistergős jelenetek, ahogy ezt már Simone-tól megszokhattuk.

Értékelés:

Az olvasás 7 hete - 7. hét

Az utolsó hét témái: olvasási szokások változása, évszakok és könyvek, hol olvas szívesen?
Az olvasási szokások változásáról nem sokat tudok mondani, mert mindig olvastam, és mindig olvasni is fogok. Bármilyen körülmények között. A mai világban az olvasási lehetőségek terén is tapasztalhatunk jócskán  fejlődést, ezt én is kihasználom. Magammal vihetem az ebook olvasómat az orvosi rendelőbe, a hivatali várakozáshoz, az autóban ücsörgéshez, míg a kölköt várom az edzés alatt. De még a telefonomban is van könyv a biztonság kedvéért, amit még egy csekk befizetés során is elő lehet kapni, ha kettőnél többen állnak sorba.  Egyféle olvasásról szoktam le, a kádban nem olvasok, mióta beleejtettem A kétéltű embert:), ne aggódjatok, egy ilyen című könyv természetesen átvészelte a merülést is. 

Az évszakok nálam nem játszanak különösebb szerepet, legfeljebb annyi, hogy a hosszú téli estéken szívesebben veszek a kezembe egy vaskos, elmélyülős könyvet. 

A legszívesebben a saját kis szobámban olvasok, leginkább este, amikor elcsitul a család, és a hétvégeken, amikor sikerül fél napokat is olvasással tölteni. 

Nagyon élveztem ezt a kihívást, remélem sikerült pár értelmes gondolatot közzétennem, és olvasásra buzdítanom akár csak néhány emberkét is. Én már tudom a titkot, megosztom veletek is: 

Az olvasás szexi!!!!!!

Rendszeres olvasók