Adam Bray: Marvel Studios - Szereplők nagykönyve

A Kolibri kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent a Marvel Studios - Szereplők nagykönyve, mely egyetlen rajongó polcáról sem hiányozhat. Ha szeretnéd tetőtől talpig megismerni az univerzum összes hősét, nagy hatalmú gonoszát és követőiket, az álnok kémeket, a bátor katonákat és azokat a hétköznapi embereket is, akik minduntalan belekeverednek a hősök nagyszabású csatáiba, akkor tarts a Blogturné Klub kilenc bloggerével. 

Kövesd a turnét, játssz és vidd haza a könyv egy példányát!

Kolibri Kiadó, 2019

176 oldal

Fordította: Sárpátki Ádám

Goodreads: 4,63

Besorolás: ismeretterjesztő, kalauz

Rajongó vagy? Tudj meg mindent kedvenceidről – legyenek aprók, hatalmasok, szupererősek vagy hétköznapi emberek – Vasembertől Pókemberen át egészen Marvel Kapitányig!

Ez a könyv segít megismerni a szereplők életén keresztül a Marvel-filmek több mint egy évtizedének történetét. De nem csupán a hősökről esik benne szó: itt megtalálod a nagy hatalmú gonoszokat és követőiket, az álnok kémeket, a bátor katonákat és azokat a hétköznapi embereket is, akik minduntalan belekeverednek a hősök nagyszabású csatáiba.

Őszinte leszek, nem volt könnyű erről a könyvről írnom. A Marvel Univerzum hőseit javarészt ismerem és kedvelem (jó, van amelyiket jobban, van amelyiket kevésbé:), így nagy izgalommal vártam ezt a könyvet. 

Ami először feltűnt, hogy a mostani, sokszor nagyon rossz minőségű könyvek közül ez a könyv kitűnik, mégpedig pozitív értelemben. Kényelmes méret, nem túl picike, nem is óriási enciklopédia méretű, keményborítós, belül is fényes, vastag lapok, amelyeken nagyon jó minőségű, éles, jól szerkesztett képek találhatóak.

Külön fejezeteket szentel a könyv a különböző hősöknek, sőt a filmeknek is, hiszen nemcsak a főszereplő, hanem a rokonsága, ellenségei, kapcsolatai, barátai is szerepelnek ebben a kalauzban.

Mindenkiről vastagon szedett adatlapot találunk, hogy melyik filmekben találkozhattunk az adott szereplővel, milyen kapcsolatai vannak és melyek a karakter főbb erősségei. És itt futottam bele a sajnálatos hibákba is. Minden karakternél apróbb jellemzőket találunk, az öltözködésével, speciális fegyverével vagy különleges jellemzőjével kapcsolatban. Én az öltözködésen kicsit pislogtam, mert egy hősnél mondjuk fontos, hogy milyen ötvözetből készült a csizmája vagy a páncélja, de például dr. Jane Foster "legfontosabb" jellemzője, hogy télikabátban jár és téli túrabakancsban.... És mi van, ha nyár van? Akkor nem felismerhető, mert ezek nincsenek rajta? :) Vagy ott van Ian Boothby, a gyakornok. Legfontosabb jellemzői, hogy másodkézből vett oldalzsebes nadrágot hord és egyszerű téli sapkát.

A másik problémám pedig az volt, hogy valahogy úgy éreztem, hogy a könyv elején tartott még az író lendülete és lelkesedése, mert például a Vasembernél olyan mellékszereplők is belekerültek ebbe a kalauzba, akik túl sokat nem tettek hozzá a történethez és ez nem csak itt volt látható. Ellenben a könyv végében szereplő Marvel kapitánynál összesen kettő szereplőt említ meg? (és abból egyik Marvel kapitány) Hol vannak a többiek? Ha Thorhoz belekerült Ian Boothby, a gyakornok, akkor Marvel kapitánynál például hol van Yon-Rogg? Szerintem ő elég fontos szereplő volt. Bár az is elképzelhető, hogy a könyv elkészítésekor még sok adat nem volt a Marvel kapitányhoz és azért maradtak ki. Nem tudom. Mindenesetre ez picit zavaró volt a számomra.

Természetesen vannak a könyvben érdekességek, újdonságok a szereplőkkel, hősökkel kapcsolatban, én is találkoztam egy-kettővel és ennek örültem. De nagyon sok olyan részlet szerepel benne, ami elhanyagolható információ és hiányoznak ennél fontosabbak.

Úgy érzem, hogy ez a könyv inkább gyerek rajongóknak készült, nekik eléggé színes és látványos. Ami információra meg szükségük van, azt megkapják ebből a könyvből. Felnőtt rajongóknak már kevésbé lehet érdekes, inkább a gyűjtők azok, akiknek inkább ajánlanám, akik mindent be szeretnének raktározni, ami a Marvel Univerzummal kapcsolatos. Én személy szerint örülök, hogy ez a kiadvány nálam lehet, sokat fogom azért forgatni (hiszen egyik-másik filmet olyan régen láttam, hogy rácsodálkoztam egy-két szereplőre:), de nem lenne ellenemre egy ennél jóval részletesebb, összefoglaló kalauz sem:).

Borító: látványos, figyelemfelkeltő

Szárnyalás: a könyv minősége

Mélyrepülés: néhol felesleges, néhol pedig túl kevés információ

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megveheted!

Nyereményjáték:

Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek a Marvel univerzum filmjeit, illetve azok szereplőit. Minden állomáson találtok egy idézetet, mely alapján ki kell találnotok, ki mondhatta, majd az illető szuperhős nevét beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. 

Fontos! A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük; amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

“Ha látom, hogy gyülekeznek a fellegek, nem vehetem semmibe.”

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Április 29 -  Nem félünk a könyvektől

Május 1 -  Kelly és Lupi olvas

Május 2 -  Dreamworld

Május 3 -  Olvasónapló

Május 5 -  Deszy könyvajánlója

Május 7 -  Sorok között

Május 9 -  Hagyjatok! Olvasok!

Május 11 -  Könyv és más

Május 13 -  KönyvParfé

Kate Quinn: A vadásznő

Az Alice Hálózata című történelmi regény nagy siker volt itthon is, s most itt van Kate Quinn újabb regénye A vadásznő, ami a második világháború női résztvevői közé kalauzol minket, olyan oldalát mutatva be a hadműveleteknek, amelyekkel eddig nem igazán találkozhattunk. Magyarul a Maxim Kiadó jelentette meg az izgalmas történetet, melyet most négy blogger fog bemutatni nektek. Tartsatok velük, hogy megismerkedjetek a bátor lányokkal, asszonyokkal, akik annyi mindent feláldoztak a győzelemért és ha szerencsétek van, még a könyvet is megnyerhetitek a turné végén.

Maxim Kiadó, 2019

576 oldal

Fordította: Tomori Gábor

Goodreads: 4,32

Besorolás: történelmi fikció, háborús

A ​bátor és vakmerő Nina Markova mindig is a repülésről álmodozott. Amikor a nácik megtámadják a Szovjetuniót, mindent kockára téve csatlakozik a legendás Éjszakai Boszorkákhoz, a csak nőkből álló éjszakai bombázóalakulathoz, akik pusztító csapást terveznek a megszálló német csapatok ellen.

Miután kényszerleszállást hajt végre az ellenség vonalai mögött, Nyina a Vadásznő néven ismert náci gyilkos célpontjává válik, és csakis a saját bátorságának és eszének köszönheti, hogy életben marad.

Ian Graham brit haditudósító azután lett nácivadász, hogy személyesen megtapasztalta a háború borzalmait. De egyvalakit nem sikerült kézre kerítenie: a Vadásznő néven ismert gonosz ragadozót. A siker érdekében az ádáz és fegyelmezett nyomozó szövetségre lép az egyetlen emberrel, aki élve megúszta a Vadásznővel való találkozást: a vakmerőségig magabiztos Nyinával. Egy közös titok azonban meghiúsíthatja a céljuk elérését, hacsak Ian és Nyina nem kényszerítik magukat, hogy szembenézzenek vele.

A tizenhét éves Jordan McBride-nak, aki a háború utáni Bostonban ér a felnőttkor küszöbére, feltett szándéka, hogy fotós legyen. Nagyon fellelkesül, amikor a régen megözvegyült apja váratlanul egy új menyasszonyt hoz a házhoz. Van azonban a halkszavú német özvegyben valami nyugtalanító. Jordan kutatni kezd az új mostohaanyja múltjában és ráébred, hogy mélyen eltemetett rejtélyek lappanganak a családjában… titkok, amelyek veszélyeztetnek mindent, ami Jordannek drága.

És ismét a II. világháborúba cseppentem. Illetve csak részben oda, részben pedig egy, a háború utáni, 50-s évekbeli nácivadászatba.

Újra egy új részét ismerhettem meg ennek a borzalmas időszaknak, méghozzá három, nagyszerű történetszálon keresztül.

Az egyik Nina Markováról szólt, aki a Bajkál-tó mellől, borzalmas családi helyzetéből menekülve, találkozik egy pilótával és a gépével és ez olyannyira hatással lesz rá, hogy először megtanul repülőt vezetni, majd csatlakozik a csak nőkből álló, híres orosz repülőalakulathoz, az Éjszakai Boszorkákhoz. Számomra ez a szál vitt mindent, erről órákon át tudtam volna még olvasni, sőt, akár egy külön könyvet is el tudnék képzelni velük. Egészen eddig szinte semmit sem tudtam ezekről a hős, az életüket naponta többször is kockára tévő bátor nőkről, lányokról, asszonyokról, akik a II. világháború folyamán három éven keresztül, minden éjjel, naponta akár 5-10-15 fordulóval, de szakadatlanul bombázták a német vonalakat. A németek nevezték el őket Éjszakai Boszorkányoknak, hiszen szinte teljesen hangtalanul érkeztek és végezték a rájuk kiszabott feladatokat. 

Az írónő a regény végén külön részt szentel annak, hogy elmesélje, hogy a regény mely részét honnan vette, kikkel tanácskozott, gyűjtött beszámolókat és bár kiderül, hogy Nina a valóságban nem létezik, de megemlíti azokat a nőket, akik alapján "összegyúrta" az egyik főhősnőjét. Nyugodtan mondhatom, hogy nagyszerű munkát végzett, a regény fő vonala lett ez a szál, megismerve ezeknek a nőknek a szinte emberfeletti munkáját, a napi 3-4 órás alvásokkal, a beszedett stimulánsokkal, a megszerzett és elveszített barátokkal. És mindezt miért? Mert mind elveszítettek valakit a háborúban és gyűlölték a nácikat. De a gyűlölet persze ehhez kevés, mindegyiküknek élete a repülés volt, ezért képesek voltak bármilyen áldozatra.

A képen Rufina Gasheva (848 éjszakai bevetés) és Nataly Meklin (980 éjszakai bevetés) látható. Mind a ketten megkapták a Szovjetunió hőse érdemrendet. A háttérben aPolikarpov Po-2 kétfedelű gépek láthatóak, amelyekkel repültek.

A másik szál Ian története, aki a világháborúban haditudósítóként dolgozik és egy személyes tragédia kapcsán kerül kapcsolatba Ninával, válik nácivadásszá és kezd megszállottan vadászni egy háborús bűnösre, A Vadásznőre, akinek a borzalmas tetteire nincs semmilyen mentség és mindenképpen az igazságszolgáltatás elé akarja vinni a nőt. Ez a szál volt szerintem a három közül a "leggyengébb", már amennyire ezt lehet gyengének nevezni egy ilyen könyvnél. Izgalmas volt, sok nyomozás volt benne, sok apró dolog derült ki közben, de Nina történetét nem tudta überelni. 

A harmadik szál pedig a McBride családé volt az Egyesült Államokban, ahol a megözvegyült apuka egy új, német származású asszonyt hozott a házhoz, aki kislányával a háború után az Államokba menekült. A nő gyönyörű, tökéletesnek tűnik minden téren, de a család lánya, Jordan mégis aggasztó dolgokat lát az asszonyban... Ez a rész is nagyon tetszett, hiszen bemutatta, hogy az akkori Egyesült Államokban mit vártak el egy nőtől, hogy egy fiatal lánynak bár voltak álmai, de mégis mindenki a hagyományos női szerepeket várta el tőlük. Imádtam, ahogy Jordan gyötrődött az álmai és a megszokások között és azt is, ahogy nyomozott a mostohaanyja után. 

Egyszerűen nehéz szavakkal leírni, hogy az írónő mennyire részletgazdag, alapos munkát végzett, beleszőve a történetbe a rideg valóságot is. A Vadásznőnél jobb "gonosz" szereplőről már régen olvastam, egyszerűen a hideg is kirázott ettől a nőtől, bár az is igaz, hogy az ő háttértörténete is érdekelt volna, abból sajnos nagyon keveset kaptunk (szinte semmit).

Nina pedig az egyik legjobb főhős, akiről eddig olvastam. Bátor, erős fiatal nő, aki az álmaiért képes több ezer kilométert utazni az ismeretlenbe, majd pedig feladni mindent, ami csak számított neki. Egyszerűen imádtam minden sorát a történetének.

Az írónő pedig nagyon tudta fokozni a feszültséget. Nem egy fejezet vége függővég volt és egyszerűen majd lerágtam a körmömet, mire a "vetésforgóban" újra az adott szemszöghöz értünk és továbbléptünk a történetben. A majdnem 600 oldalt körülbelül 4 óra alatt olvastam el, annyira jól működött a "csak még egy fejezetet elolvasok, aztán folytatom később" csapda :D. 

Összességében mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, hiszen "nemcsak" egy újabb "sima" háborús történet, hanem egy olyan regény, ahol a női hősöknek egy új, talán sokak számára ismeretlen fejezetét ismerhetjük meg és az írónő örök emléket állít a híres női bombázó alakulatnak, az Éjszakai Boszorkányoknak. Mindemellett pedig egy körömlerágós thriller is, ahol több szemszögből is átélve az eseményeket végig izgulhatunk, hogy végül megkapja-e a bűnös a méltó büntetését.

Borító: Látványos, de nekem annyira nem jön be. Oké, hogy a repülők picit utalnak a háborúra, de egyébként egy sima romantikus történetnek képzelem a könyvet a borító alapján. Pedig ez minden, csak nem az.

Kedvenc karakter: Nina, Jordan

Szárnyalás: az orosz pilótanők hősiessége, bátorsága

Mélyrepülés: a Vadásznő és amit tett

Érzelmi mérce: barátság, szerelem, bosszú, kegyetlenség.. ezek mind megtalálhatóak a regényben

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megveheted!

Nyereményjáték:

A regényben nagyon sokszor különböző kortárs hollywoodi sztárokkal utalnak rá, egyes szereplő kire hasonlít külsőre, vagy viselkedésre. A játékban klasszikus filmszínésznők képeit találjátok, az ő nevüket kell beírni a Rafflecopter megfelelő sorába.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Április 24 - Olvasónapló

Április 26 -  A szofisztikált macska

Április 30 - Kelly és Lupi olvas

Május 1 - Nem félünk a könyvektől

Ransom Riggs: Napok térképe (Vándorkisasszony különleges gyermekei #4) - EXTRA ÁLLOMÁS

Idén lesz nyolc éve, hogy útjára indult a különleges gyermekek története, és sok olvasó legnagyobb örömére Ransom Riggs úgy döntött, nem áll meg egy trilógiánál, hanem tovább szövi Vándorsólyom kisasszony és pártfogoltjainak kalandjait. A sorozathoz méltó módon mi is különleges turnéval készülünk nektek a Napok térképe című, negyedik résszel. Öt állomáson keresztül az értékelés mellett sok-sok extrát hozunk el nektek, a Kossuth Kiadó felajánlásából pedig egy igazán exkluzív nyeremény vár rátok: egy ajándékcsomag, mely tartalmazza a könyv egy példányát, bögrét, vászontáskát és könyvjelzőket!

Tartsatok velünk az ymbrynék, időhurkok, üresrémek és különleges gyermekek világába, ahol ezúttal is lenyűgöző fotók tarkítják a kötetet.

Kossuth Kiadó, 2019

496 oldal

Fordító: Gálvölgyi Judit

Goodreads: 4,17

Besorolás: YA, fantasy

A ​szerző, Ransom Riggs a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei című regényével robbant be a bestsellerek világába 2011-ben. A Napok térképe az ötödik könyve magyarul. 

A különleges képességekkel megáldott/megátkozott, 16 éves Jacob Portmant a szülei épp elmegyógyintézetbe készülnek szállítani. Az átlagos amerikai kisvárosi család ugyanis egy szót sem hisz el a fiú kalandjaiból és hőstetteiből a különlegesek – üresrémek és lidércek által fenyegetett – világában. Pont jókor jelennek hát meg az autó előtt Jacob különleges barátai: a kezével lángot gyújtó, szépséges Emma, az emberfeletti erejű Bronwyn, a divatbolond Horace, a halottakat feltámasztani képes Enoch, a méheknek parancsoló Hugh, az első és hátsó szájával is harapni tudó Claire, a nehezék nélkül súlytalanul lebegő Olive és oltalmazójuk, nevelőjük, az alakváltó ymbryne, Vándorsólyom kisasszony. 

Az időhurok szorításából szabadulva immár valamennyien a hirtelen előreöregedés veszélye nélkül mozoghatnak térben és időben. Útra kelnek az egykori londoni nyomornegyedből, Devil's Acre-ből, hogy felfedezzék a jelen normális Amerikáját, de az amerikai különlegeseket is. A kalandokban bővelkedő úton vezetőjük a mindkét világot ismerő – és a jelenben valóban csak 16 esztendős – Jacob…

Figyelem! További kalandok várhatók!

BLOGTURNÉ EXTRA - RÉSZLET A KÖNYVBŐL 
(A fejezet első részét A Szofisztikált Macska blogon találjátok!)

Csak két szomszédunk volt: a vénséges Mrs. Melloroos, egy tolókocsihoz kötött, nyolcvanon túli néni, aki kizárólag a vele lakó ápolónőjével hagyta el a házát, és egy német házaspár, mely az év nagy részét másutt töltötte, és előkelősködő kúriáját szinte csak télen lakta.
– Mrs. Melloroos kicsit kíváncsi – mondtam. – De amíg valaki nem botrányosan különleges a kertjében, nem hinném, hogy bajt okozna nekünk.
 – Tudomásul vettem – mondta Vándorsólyom kisasszony. – Második: érezte-e üresrém közelségét a hazatérése óta?
Éreztem, hogy felszalad a vérnyomásom a szótól, amely sem a fejemben, sem az ajkamon nem fordult elő hetek óta.
– Nem – vágtam rá. – Miért? Voltak további támadások?
– Nem. Semmi jelük. Éppen ez nyugtalanít. És most a családjáról…
– Hát nem öltük meg vagy ejtettük foglyul az összest Devil’s Acreben? – kérdeztem, mert nem szerettem volna befejezetlenül hagyni az üresrém-témát.
– Nem mindet. Egy kis csapat elmenekült néhány lidérccel, és úgy véljük, Amerikába jöttek. És miközben kétlem, hogy az ön közelébe merészkednének – nyilván megtanulták a leckét –, kénytelen vagyok feltenni, hogy terveznek valamit. Nem árt az elővigyázatosság.
– Rettegnek tőled, Jacob – jelentette ki büszkén Emma.
– Tényleg? – kérdeztem.
– Azok után, amit kaptak tőled, ostobák lennének, ha nem rettegnének – szólt a konyha sarkából Millard hangja.
– Udvarias ember nem hallgat ki magánbeszélgetést – reccsent Millardre Vándorsólyom kisasszony. – Nem hallgatóztam, éhes voltam. De kérni szerettem volna azt is, hogy ne tessék kisajátítani Jacobot. Borzasztó hosszú utat tettünk meg, hogy vele legyünk, tetszik tudni.
– Nagyon hiányzott nekik Jacob – magyarázta Vándorsólyom kisasszonynak Emma. – Majdnem annyira, mint nekem.
– Talán ideje, hogy szóljon mindnyájunkhoz – fordult hozzám Vándorsólyom kisasszony. – Mondjon üdvözlőbeszédet! Fektesse le az alapszabályokat!
– Alapszabályokat? – értetlenkedtem. – Például?
– A gyermekek a védenceim, Mr. Portman, de ez az ön városa és az ön kora. Segítenie kell nekem, hogy ne kerüljenek bajba.
– És adj nekik enni – tette hozzá Emma.
Vándorsólyom kisasszonyhoz fordultam.
– Valamit el tetszett kezdeni a családomról. Nem maradhatnak örökké foglyok a garázsban, és kezdett nyugtalanítani, mihez kezdjünk velük.
– Nem kell aggódnia – mondta Vándorsólyom kisasszony. – Bronwyn kézben tartja a dolgokat.
Alig hangzott el az utolsó szó, amikor fülsiketítő, falrengető zaj hallatszott a garázs felől. A rengéstől üvegek potyogtak le a polcok tetejéről, és törtek össze a kövön.
– Ez úgy hangzott, mintha a dolgok kicsúsztak volna Bronwyn kezéből – mondta Millard.
És már futottunk.

– Maradjanak ott, ahol vannak! – kiáltotta a nappali felé Vándorsólyom kisasszony.
Kirohantam a konyhából, végig a hátsó folyosón, a nyomomban Emma. Érzékeimet élesebbé tette az adrenalin. Nem tudtam, mire számítsak, amikor berontottunk a garázsba. Füstre? Vérre? A zaj robbanásnak hangzott, és arra egyáltalán nem számítottam, hogy a szüleim meg a bácsikáim békésen elnyúlva fekszenek, akár a kisbabák. Az autó hátulja jókora bemélyedést vágott a leeresztett garázsajtóba, a körülötte lévő beton szikrázott a hátsó lámpák üvegszilánkjaitól. A motor üresben járt.
Bronwyn az autó elejénél állt, a kezében lógott a lökhárító.
– Jaj, nagyon sajnálom, nem tudom, mi történt – mondta, és eldobta a lökhárítót, amely jókorát csattant a kövön.
Rájöttem, hogy le kell állítanom a motort, mielőtt mindanynyian megfulladunk, ezért a vezetői üléshez siettem. Az ajtó zárva volt.
Természetesen: a családom megpróbálta kívül tartani Bronwynt. Biztos vagyok benne, hogy halálra rémültek tőle.
– Én ki tudom nyitni – mondta Bronwyn. – Lépjen hátrébb!
Megvetette a lábát, két kézzel megragadta a kilincset.
– Mi a csudát… – kezdtem, és ekkor Bronwyn nagyot rántott, és az ajtó tövestől kiszakadt a helyéről. Tekintettel a súlyra és a lendületre, az ajtó nem állt meg, hanem kirepült Bronwyn kezéből, át a garázson, és beleállt a hátsó falba. A zaj valóságos fizikai erőként lökött hátra.
– Ó, semmiség – mondta Bronwyn a hirtelen beállt csendben.
– Bronwyn! – kiáltotta Emma, miután leeresztette két, addig a fejét takaró karját. – Lefejezhettél volna valakit!
Bedugtam a fejem az ajtó helyén, átnyúltam alvó apám előtt, és kivettem a slusszkulcsot. Anyám az apámnak dőlve aludt, aki a szélvédőnek támasztott fejjel horkolt, lehelete üres szóbuborékokat fújt az üvegre. A hátsó ülésen egymást átkarolva aludtak a bácsikáim. A zaj ellenére nem ébredt fel egyikük sem. Egyetlen olyan anyagot ismertem, amelytől ilyen mély álomba merülhetnek az emberek: Poranya porított anyagát. Amikor felegyenesedtem, láttam, hogy Bronwynnál van belőle egy kis zacskónyi.
– Az az ember a hátsó ülésen – mutatott Bobby bácsikámra –, láttam, hogy előveszi a kis… – Bronwyn kihúzta a zsebéből Bobby bácsi mobilját.
– Mobiltelefonját – mondtam.
– Úgy van, azt – folytatta Bronwyn. – Hát elvettem, mire mindnyájan veszettül pipák lettek, és akkor azt tettem, amit V. kisasszony mutatott…
– Használta a port? – kérdezte Vándorsólyom kisasszony.
– Rájuk fújtam, de nem aludtak el nyomban. Jacob papája beindította a kocsit, de az ahelyett, hogy előreindult volna…
Vándorsólyom kisasszony megpaskolta Bronwyn karját.
– Igen, drágám, értem. Jól csinálta.
– Az – mondta Enoch. – Egyenesen át a falon.

Megfordultunk, és ott álltak mind a folyosón, szorosra zárt csoportban.
– Azt mondtam, maradjanak ott, ahol vannak – mondta Vándorsólyom kisasszony.
– Az után a ’ang után? – kérdezte Enoch.
– Sajnálom, Jacob – mondta Bronwyn. – Olyan izgalomba jöttek, nem tudtam, mit tegyek. Ugye nem bántottam őket?
– Nem hinném. – Megtapasztaltam a Poranya pora által előidézett bársonyos álmot, és nem találtam rossznak. – Megnézhetem a bácsikám telefonját?
Bronwyn kihúzta a zsebéből, és átadta. A képernyő megrepedt, de olvasható volt. Amint kivilágosodott, több SMS-t láttam a nénikémtől:
Mi folyik ott? 
Mikor érsz haza? 
Minden rendben? 
Válaszul Bobby bácsi azt kezdte beírni, hogy HÍVD A ZSARUKAT, amikor valószínűleg rájött, hogy ő maga is hívni tudja őket. Csakhogy mielőtt megtehette volna, Bronwyn elvette a telefonját. Ha Bronwyn pár másodpercnyit késlekedik, már rajtunk üthettek volna a rendőrség különlegesen képzett emberei. Összeszorult a mellkasom, amint rájöttem, milyen gyorsan válhat a helyzetünk veszélyessé és bonyolulttá. A pokolba, gondoltam, ahogy a tönkretett autóról a tönkretett falra, majd a tönkretett garázsajtóra néztem. Már azzá is vált.
– Ne aggódjon, Jacob. Kínosabb helyzeteket is megoldottam már. – Vándorsólyom kisasszony körüljárta a kocsit, felmérte a kárt. – A családja remekül fog aludni reggelig, és azt javasolnám, tegyük ezt mi is.
– És aztán? – kérdeztem idegesen és izzadságban úszva. A garázsban nem volt légkondi, így hát fullasztó volt a hőség.
– Amikor felébrednek, törlöm a legutóbbi emlékeiket, és hazaküldöm a bácsikáidat.
– Elmagyarázom, hogy távoli rokonai vagyunk édesapádnak, azért jöttünk Európából, hogy lerójuk tiszteletünket Abe sírjánál. Ami pedig az ön intézeti gyógykezelését illeti, sokkal jobban van, nincs szüksége pszichiáterre.
– És ha…
– Ó, el fogják hinni; a normálisoknál igen hatásos az emlékezettörlés. Valószínűleg arról is képes lennék meggyőzni őket, hogy egy holdbeli kolóniáról jöttünk.
– Kérem, Vándorsólyom kisasszony, ezt inkább ne vesse fel.
Elmosolyodott.
– Elnézését kérem. Az évszázados igazgatónői munka hozzászoktatja az embert a fölösleges kérdésekhez. Most jöjjenek, gyermekeim, meg kell beszélnünk a következő napok menetrendjét. Sokat kell tanulnunk a jelenről, és a legjobb nyomban elkezdeni a tanulást.
Kezdett mindenkit kiterelni a garázsból, miközben záporoztak rá a kérdések és a panaszok.
– Meddig maradhatunk? – kérdezte Olive.
– Reggel elindulhatunk felfedezni a környéket? – kérdezte Claire. – Szeretnék enni valamit, mielőtt eltűnök a föld színéről – mondta Millard.
Kisvártatva egyedül maradtam a garázsban, részint azért, mert rossz érzés volt otthagyni a családomat éjszakára, részint meg azért, mert aggódtam a memóriatörlés miatt. Vándorsólyom kisasszony magabiztosnak látszott, csakhogy most nagyobb törlésről volt szó, mint amekkorát Londonban végzett, amely mindössze tíz percet törölt az emlékezetükből. Mi lesz, ha nem eleget töröl, vagy túlságosan sokat? Ha apám mindent elfelejt a madarakról, vagy anyu elfelejti a középiskolában tanult franciát?
Néztem, ahogy alszanak, és újabb súly telepedett a vállamra. Egyszeriben kényelmetlenül felnőttnek éreztem magam, miközben – esendő, békés, halkan horkoló – családtagjaim szinte kisdedeknek látszottak.
Talán van más lehetőség.
Emma nézett be a nyitott ajtón.
– Minden rendben? Azt hiszem, a fiúk balhézni fognak, ha nem kapnak hamarosan vacsorát.
– Nem mertem itt hagyni őket – biccentettem a családom felé.
– Nem mennek sehová, és szükségtelen őrizni őket. Amekkora adagot kaptak, holnap délig aludni fognak.
– Tudom. Csak… kicsit rossz érzés.
– Ne vádold magad! – Odajött hozzám. – Nem te tehetsz róla. Egyáltalán nem.
Bólintottam.
– Azért kissé tragikus.
– Micsoda?
– Hogy Abe Portman fia soha nem fogja megtudni, milyen különleges volt az apja.
Emma megfogta a karom, és a vállára tette.
– Szerintem százszor tragikusabb, hogy nem tudja, mennyire különleges a fia.
Éppen meg akartam csókolni, amikor a bácsikám mobilja zsizsegni kezdett a zsebemben. Mindketten összerezzentünk, elővettem a telefont, és új SMS-t láttam rajta.
Bolond J benn van már a diliházban? 
– Mi az? – kérdezte Emma.
– Semmi fontos. – Visszatettem a zsebembe a telefont, az ajtó felé fordultam. Egyszeriben nem éreztem olyan rossznak, hogy a garázsban hagyom éjszakára a családomat. – Gyere, találjunk ki valamit vacsorára!
– Biztos? – kérdezte Emma.
– Tökéletesen.
Kifelé leoltottam a villanyt.

Azt javasoltam, rendeljünk pizzát egy olyan helyről, ahonnan éjjel is kiszállítanak. Csak néhányan tudták, mi az a pizza, a házhoz szállításról pedig sosem hallottak.

Ha megtetszett, ITT megveheted!

Különleges esemény a Könyvfesztiválon!

Nyereményjáték:

Ismerjük meg jobban a különleges gyermekeket! A turné állomásain a sorozat egyes szereplőinek különleges képességeit láthatjátok (fontos, hogy a könyveket, ne a filmadaptációt vegyétek alapul), a ti feladatotok pedig, hogy beírjátok az adott szereplő keresztnevét a rafflecopter doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

uralkodás a méhek felett

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Április 20 - Hagyjatok! Olvasok! (extra)

Április 21 - A Szofisztikált Macska (extra)

Április 22 - Könyv és más

Április 23 - Kelly és Lupi olvas (extra)

Április 24 - Deszy könyvajánlója (extra)

Sandra Regnier: A sárkányok titka (Sárkányok gyermeke #3)

Maxim Könyvkiadó 2019.04.25
320 oldal
Fordította: Hajdúné Vörös Eszter
Goodreads: 4,09
Besorolás: YA, fantasy, romantikus, elfek, sárkányok

Valójában Felicitynek boldognak kellene lennie. Nemcsak az iskola összes pasija hever a lábai előtt, de a suli szívtiprója, Lee – aki nem mellesleg félig elf – szintén a kegyeit keresi. Bár ez nem meglepő, mert a sármos félelfnek már régen megjövendölték, hogy Felicity lesz a menyasszonya. De a lánynak kisebb gondja is nagyobb annál, mint hogy a szerelmi életén törje a fejét. Már régebb óta tudja, hogy ő az elfek megjövendölt megmentője, ami egyre súlyosabb teherként nyomja a vállát. Kiderül, hogy fontos szerepet játszik az elfek és sárkányok végső összecsapásában. De miközben próbálja megteremteni az egyensúlyt, megdöbbentő titkok látnak napvilágot, ami nemcsak abban ingatja meg Felicityt, hogy valóban jó oldalon áll-e, ha az elfek mellett harcol, hanem saját származásának körülményeire is fény derül, ami minden eddigi tettét megkérdőjelezi.

Borzasztóan örülök, hogy nem marad befejezetlenül ez a sorozat, amely még 2015 év végén vette kezdetét, a második rész 2017 áprilisában jelent meg, és most 2019-ben a könyvfesztiválra érkezik a befejező rész. Ez így hosszú várakozás volt, de legalább nem hagyta cserben a kiadó a sorozat rajongóit, manapság ez is nagy szó.

Felicity az egyik kedvenc hősnőm az utóbbi évek fantasy regényeiből, nagyon jól eltalált a karaktere, a korábbi részekben is csak dicsérni tudtam, és most sem kellett csalódnom benne. Mint korábban kiderült, ő az a személy, aki meg tudja szerezni Pan jelvényeit, ami szükséges a sárkányok elleni harchoz. Ugyanakkor Fay a sárkányok helyzetét is megismeri, és egyre több kétség merül fel benne, hogy hozzá akar-e járulni a legyőzésükhöz. Ciaran személye például az egyik legnagyobb kérdés, aki az előző részben döbbentette meg Fayt és az olvasókat az átváltozásával.

Persze nem könnyű döntéseket hozni, főleg, ha a történések magukkal ragadnak, konkrétan Lee oldalán nincs sok hezitálás, a jelvényeket meg kell szerezniük, ezért újra és újra különböző történelmi korokba ugranak. Számos megpróbáltatáson vergődnek keresztül, és ebben a részben bizony komolyabb harcokra is sor kerül, a szerző nem kíméletes a karaktereivel. Szerettem ezeket az időutazásokat, ebben a kötetben is új helyszíneket ismertem meg, és persze mindenhol volt bőven izgalom. Érdekes volt minden részlet, a ruháktól kezdve az ételekig, a szokásokig, a női-férfi viszony ábrázolása különösen.

A szerelmi szál elindult a korábbi részekben, de eddig ugyebár nem történt konkrét továbblépés. A csók Fay és Lee között az elkötelezettségüket jelentené, és ezt eddig nem lépték meg. Ráadásul  Fay lépten-nyomon szembesül azzal, amit már eddig is jól tudott, Lee a nők körében túlságosan népszerű. De most valahogy ez jelentősebbé válik, ugyanis a srác több alkalommal is rájátszik erre, hogy a dolgokat könnyebben intézze, és ez elbizonytalanítja a lányt. Ezzel párhuzamosan Felicity rájön, hogy a korábbiaknál is jobban vonzza a pasikat, a suliban is tapadnak rá, ahogy az időutazásai során is. Ez összefügg a származásával, amivel kapcsolatban  végre megkapja  az olvasó a válaszokat. Tehát nem egyszerű a kapcsolatuk, mindkét fél bizonytalan időnként, vajon a próféciák igazolódnak be, vagy a saját valódi érzelmeiket élik meg? Aztán olyan hirtelen történnek meg dolgok, hogy csak kapkodtam a fejem.

Sok mellékszereplő fog meglepetést okozni az olvasónak. Nem mindenki az, akinek látszik, és nem minden árulkodó jel sem jelent biztos fordulatot, lesznek meglepetések és bizony nem mind kellemes.

Én mindig nagyon szívesen olvasok tündérekről, sárkányokról, persze nem minden történet jó, sőt, elég kevés az, ami megfogott és emlékezetessé vált. A Sárkányok gyermeke sorozat a jobbak közé tartozik, nekem legalábbis tetszett a történet a valós történelemmel való összefonása, tetszett Avalon, a mágia és a tündérek kapcsolata és még sorolhatnám. Tetszett a szerelmi szál is, bár Lee túl tökéletes volt, de ez is része  a szükséges részleteknek.

Az írónőnek van egy remek leírásokkal tűzdelt, élénk és fantáziadús stílusa, amit kellemes humorral megtűzdel, és igazán élvezetessé teszi az olvasást. Határozottan megszerettem a hangját.

A teljességhez azonban hozzátartozik bevallanom, nem tetszett a történet vége. Nem értettem, miért kellett háborús összecsapás a végére, amikor a nagyjelenet ettől függetlenül zajlott a háttérben. Nem értettem bizonyos szereplőknek miért kellett meghalnia, vagy korábban eltűnni, mint akiket kiírnak egy tv-sorozatból. Nem értettem még sok apró részletet. Pl: Miért voltak szikrák Felicity és Eamon között még a végén is?

Meg kell említenem, hogy az epilógus nekem nem hiányzott. Pedig általában szeretem az x év múlva jeleneteket, de ez túl cukormázas volt, és valahogy szükségtelen.

Összességében szerettem a sorozatot, érdekes, izgalmas történet volt, az első két rész alapján fiatalabb korosztálynak ajánlanám, 14 éves kor körül, aztán a harmadik részre beérett a young adult korosztály olvasóinak.

Köszönöm az előolvasás lehetőségét a Maxim Könyvkiadónak.

Borító: Tetszik a borító.

Kedvenc karakter: Felicity

Szárnyalás: A Pendragon  köré felépített magyarázat.

Mélyrepülés:  A háború annyira értelmetlen volt, bár minden háború az.


Érzelmi mérce: Számos csókolózás és némi ez-az történik, de abszolút nem ezen van a hangsúly.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

Jane Harper: A természet ereje (Aaron Falk #2)

Aaron Falk visszatért!

A szuggesztív és szó szerint forró hangulatú Aszály után ezúttal egy ausztrál bozóterdőbe látogatunk, és egy csapatépítő kiránduláson eltűnt nő után kutatunk a kedvenc pénzügyi nyomozónkkal és új társával. Ha szeretnétek ti is a nyomozás részesei lenni, akkor tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével és játsszatok Jane Harper könyvéért!

GABO, 2019

412 oldal

Fordította: Roboz Gábor

Goodreads: 3,85

Besorolás: thriller, krimi

Öt ​nő egy céges túra keretein belül kénytelen-kelletlen nekivág az ausztrál bozóterdőnek. Az egyikük, Alice Russell azonban nem tér vissza, és a kollégái mind máshogyan számolnak be a történtekről.  

A szövetségi rendőrként dolgozó Aaron Falkot különösen foglalkoztatja a nő eltűnése, Alice ugyanis korábban informátorként segítette a munkáját. A természet elszigetelt sarkaiba vezető nyomozás során Falk különböző titkokra bukkan, belegabalyodik a túrázók viszonyrendszerének pókhálójába, és próbál rájönni, hogy a belső viszályok elég komolyak lehettek-e ahhoz, hogy gyilkossághoz vezessenek.

Jane Harper az Aszály és A természet ereje című nemzetközi bestsellerek szerzője. A világszerte 34 országban kiadott Aszály megfilmesítési jogát Reese Witherspoon és Bruna Papandrea vásárolta meg, és a regény számos rangos díjat elnyert, köztük az angol CWA Arany Tőrt a Legjobb bűnügyi regény kategóriában, egy Ned Kelly- és két Davitt-díjat, az Ausztrália legnevesebb irodalmi díjának számító Victorian Premier's Literary Awardot a Kiadatlan kézirat kategóriában, valamint az Indie-díjat az Év könyve kategóriában és az Ausztrál Könyvipar díját az Év ausztrál könyve kategóriában. Jane 13 évig dolgozott nyomtatott lapok újságírójaként Ausztráliában és Angliában egyaránt. Jelenleg Melbourne-ben él.

Őszinte leszek ismét, én akkor szembesültem vele, hogy ez egy második rész, amikor a könyvet a kezembe vettem. Nem tudom, hogy mennyit számított az, hogy nem ismertem az előzményeket - lehet, hogy akkor a nyomozók közül valaki közelebb került volna hozzám? Nem tudom. De a történet értékéből számomra mit sem von le ez az egész, mert rettentően élveztem!

Csapatépítő programok... ezek a szavak nekem és a kollégáimnak is inkább szitokszavak, mintsem egy jó bulira való felhívások.. az eddigi munkaéveim alatt egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor sült ez el jól és hányszor volt inkább felejtendő program... mindenesetre én nagyon utálom őket, kb annyira, mint a történetünk szereplői.

Itt is a cég főnöksége kitalálta, hogy milyen jó lesz egy ilyen csapatépítő program, mennyire össze fogja hozni azokat a dolgozókat, akik vagy valamiért antiszociálisak vagy csak képtelenek beilleszkedni a csapatba. Így egy olyan programot szerveztek, ami tényleg arra épül, hogy vagy összefognak, vagy elbuknak... Egy pár napos túrát szerveztek az ausztrál vadonba, ahol csak és kizárólag egymásra és a térképre támaszkodhattak, mobiltelefont tilos volt magukkal vinniük, de végül is teljesen mindegy lett volna, ha náluk is van, hiszen a térerő egyenlő volt a nullával. 

Öt férfi és öt nő indult neki ennek a "kalandnak", a férfiak mind visszajutottak, a nők közül azonban csak négynek sikerült visszatérnie, az ötödik személy, Alice eltűnt.

Természetesen hatalmas keresés indul utána és a rendőrség is bekapcsolódik a nyomozásba...

Nehéz elmondani, hogy mennyire letehetetlen volt számomra ez a regény. Az írónő félelmetesen jól építette fel ezt a történetet, mindig pont annyi morzsát adagolt, hogy képtelen legyek letenni a regényt és mindig el akarjak olvasni "csak még egy fejezetet". 

A történet maga két szálon fut. Az egyik szálon visszatekintést kapunk magáról a túráról, a kezdetektől egészen a végéig - természetesen odafigyelve arra, hogy a túra vége csak a regény végére jusson. A másik szál pedig a rendőrségi nyomozás volt, ahol a két főszereplő nyomozó, Aaron Falk és a társa próbál rájönni, hogy vajon él-e még az elveszett Alice illetve mi történhetett. Igazából mind a két szál nagyon izgalmas volt, hiszen az egyiket azért akartam mindig továbbolvasni, hogy vajon mit rontottak el a kirándulók? Vajon a köztük lévő ellentét okozta Alice eltűnését? Vajon Alice magától tűnt el vagy valaki "hozzásegítette"? Egyáltalán él-e még?

A másikat pedig azért, mert egyre izgalmasabb információmorzsákat kaptunk és lassan már mindenki gyanús volt. A főnök, hiszen Alice-nek volt egy kis titka, ami tönkretehette a céget, a kollégái, akikkel nem túl jó viszonyt ápolt, sőt még egy sorozatgyilkos leszármazottja is szóba került, akinek az őrült apja épp abban az erdőben szedte az áldozatait, és Alice még hasonlított is az áldozatokra... ki tudja, hogy a fia nem folytatta-e az apja örökségét? 

Ami furcsa volt a számomra, hogy úgy is abbahagyhatatlan volt a történet, hogy egyik szereplő sem került hozzám közel. A nyomozókból túl keveset kaptunk, hogy bármelyiket is megszeressem, a többi szereplő pedig szinte egytől egyig unszimpatikus volt. Alicet se nagyon sajnáltam, inkább kíváncsi voltam, hogy mi történt vele. Persze a végén kiderült egy aprócska részlet, amivel egy fokkal gyengült az ellenérzésem iránta, de ez közel sem volt elég ahhoz, hogy megszeressem.

A helyszín viszont.. félelmetes volt. Többször is szóba került, hogy ez egy veszélyes vidék, ahol egy

sorozatgyilkos garázdálkodott és az utolsó áldozatát még meg sem találták. Aki csak egy picikét is elnéz valamit a térképen, az elveszik és kevés az esélye, hogy megtalálják, hiszen akkora vadonról van szó, amit csak jó pár nap alatt lehet átfésülni és itt minden perc számít - főleg akkor, ha egy "mezei turistáról" beszélünk.

Ehhez képest a "kalandszervező" cég épp ide szervez túrákat, abszolút laikusoknak (az számomra semmit se ért, hogy egy embert elküldtek egy napos térképolvasói tanfolyamra) és ráadásul olyan évszakban, ahol száraz ruha és fedél nélkül napok alatt meghalhat bárki, aki eltéved... Ezt még nehezítendő, hogy semmit, de semmit nem vihettek magukkal, amivel segítséget tudtak volna kérni... Hello.. ez csapatépítő túra vagy túlélőtúra? 

A történet vége pedig? Spoiler nélkül mondom, hogy részben ezt tippeltem, hogy ez fog történni, de valahogy picit csavarosabb befejezésre számítottam. Ettől függetlenül megadom neki az öt pillangót, mert az első mondattól az utolsóig lekötött, tövig rágtam a körmömet és izgultam a végkifejletért.

Összességében imádtam ezt a könyvet és mindenkinek nyugodt szívvel ajánlom, aki egy izgalmas krimire vágyik egy különleges helyszínen és szereti apró darabokból "összepuzzlezni", hogy mi is történhetett. Én elmondhatatlanul élveztem.

Borító: Nekem tetszik, igazán figyelemfelhívó, bár én a nő fejét nem tettem volna rá...

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: maga az izgalmas történet

Mélyrepülés: a csapatépítő programok...

Érzelmi mérce: izgalom, izgalom és izgalom

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A természet ereje egy vadregényes ausztrál bozóterdőben játszódik. Ausztrália hatalmas méretű ország, amely rengeteg természeti kincset rejt, így nem csoda, hogy számtalan nemzeti park található a kontinensen. A játék során három ilyen ausztrál parkot ismerhettek meg, ezek nevét kell kitalálnotok a megadott információk és képek alapján. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A park nevezetes romlatlan vadonjáról és érintetlenségéről, míg nagyon változékony és gyakran rideg időjárás jellemzi. A terület nagy része emberek által érintetlen, bár vannak arra bizonyítékok, hogy a tasmán őslakók legalább 25 000 évig látogatták, és a 19. században időnként az európai telepesek is behatoltak a park területére. Mindezek ellenére nagyon kevés állandó emberi lakhelyet alakítottak ki, és csupán minimálisan befolyásolták a természetes környezetet.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Április 15 - A Szofisztikált Macska

Április 17 - Kelly Lupi olvas

Április 19 - Olvasónapló

M. Robinson: El Diablo

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadó Rázós könyvek sorozatában M. Robinson sötét hangulatú romantikus regénye, az El Diablo. A Blogturné Klub tagjai öt állomáson át kísérik el Alejandro Martinez útját a pokolba, avagy a mennyországba, a történet végén kiderül! Tarts velünk és a játékunk megfejtéséért cserébe megnyerheted a három nyereménykönyv egyikét a Könyvmolyképző Kiadó felajánlásában.

Könyvmolyképző Kiadó 2019. április 25.
552 oldal
Fordította: Kamper Gergely
Goodreads: 4,18
Besorolás: Dark romance, felnőtt

Könyörtelen voltam.

Féltek tőlem.

Feláldoztam magamat. Őt. Mindent…

Én magam döntöttem úgy, hogy olyan világban akarok élni, ahol többet érek holtan, mint élve. Rossz ember voltam – sosem állítottam mást magamról. Rengeteg dolgot tettem, amire nem vagyok büszke. Láttam sok mindent, ami belém égett. Fájdalmat okoztam sok embernek, s ezt nem lehet visszacsinálni.

Minden rajtam állt.

Minden döntés.

Minden parancs.

Sosem számított, hogy mi helyes, és mi becstelen.

Amíg nem találkoztam Vele.

Addig védelmeztem, amíg a megszállottja lettem.

De ki fogja őt megmenteni tőlem?

Magától az ördögtől.

A sors hozott össze bennünket. A végzetünk közénk állt.

Sötét és kegyetlen, domináns maffiózó érzékeny szerelme egy balerina iránt.

Majdnem sikerült elszalasztanom ezt a regényt. Majdnem hallgattam másokra, akiknek nem tetszett, akik féltették a kiadót is ettől a történettől. Mert nagyon de nagyon durva. Ez igaz is, de ami az egyik embernek gyomorforgatóan kegyetlen és ettől olvashatatlan, a másik még gondolhatja azt, hogy némely regény, amit ugyanez a kiadó jelentetett meg, sokkal erőteljesebb megterhelés volt a lelkének, mint ez a bizonyos magától az ördögtől eredő sztori. Kapaszkodjatok meg, nekem nagyon bejött, alig tudtam letenni! Butaság  feltételezni, hogy bárki valósnak gondolná az itt leírt kapcsolatokat, semmi más célból nem íródott, mint szórakoztatni az olvasót és ebből kitűnőre vizsgázott. Szerintem egy felnőttnek nem okoz problémát helyén kezelni a regényt, nyilván nem az veszi a kezébe, már a borító alapján sem, aki szépirodalmat akar olvasni, és bibékkel meg méhekkel írja le a szexet.

Itt következik a figyelmeztetés: csak akkor olvasd tovább a bejegyzést, ha felkészültél a durvaságra, és arra, hogy szokásom szerint apró spoilerek előfordulhatnak.

Muszáj a történet elejét néhány mondatban elmesélnem, mi vezetett oda, hogy a főhős kiérdemelje az El Diablo nevet. Alejandro apja maffiafőnök, olyan ember, akinek egy legyintésére emberek tűnnek el a süllyesztőben, ugyanakkor a család biztonsága mindenek felett az első. Húsz évvel fiatalabb feleségét a tenyerén hordozza. A nagyobbik testvér Amani  egyáltalán nem boldog, hogy egy maffiacsaládban kell felnőnie, állandó rettegésben él, és félti az öccsét, a 15 éves Alejandrót is, aki nagyon szereti a nővérét. A fiú a tiltás ellenére kilóg éjszaka otthonról, ami nagyon rossz döntés, mert bajba kerülnek, aminek az a vége, hogy az apja fegyvert nyom a kezébe: ha méltó akar lenni a Martinez névre, le kell lőnie azt az embert, aki megtámadta a nővérét. Alejandro dönt, és elsüti a fegyvert. Ez egy meglehetősen korai lépés a felnőtté váláshoz, de ebben a környezetben keményebbnek kell lenni a sziklánál, ha életben akarsz maradni, és tiszteletet akarsz kivívni a beosztottaktól. Innentől az apja magával viszi egyre több tárgyalásra, bevezeti az alvilági üzleti életbe, egyre több feladatot oszt rá, és hogy minden téren fejlődjön, a 15. szülinapjára egy luxuskurvát kap egy éjszakára. 

Minden keménykedés ellenére van a srácnak szíve, szerelmes a nővére barátnőjébe, Sophiába. Telnek az évek, és Alejandro mindennél jobban szereti ezt a lányt, alig várja, hogy feleségül vehesse, ha nagykorúak lesznek. De egy családi tragédia kettétöri ezt a boldog időszakot, és Amani többé nem képes ebben a családban élni, elköltözik, és Sophia is elhagyja Alejandrót, képtelen elviselni, hogy kettős életet él, sokszor vérfoltos ingben ér haza, hiszen végzi az apja által kijelölt feladatokat is. Miután nem mindennapi körülmények között az apja is meghal, az összetört szívű fiatalember többé nem akar érezni, még kegyetlenebbé válik, valóban kiérdemli az El Diablo nevet. Érzelmi nyomorban telnek az évei, ez a hideg, lélektelen érzéketlenség az ára, hogy New York a lábai előtt hever, ő a kikezdhetetlen maffiafőnök. Ekkor találkozik a gyönyörű balerinával,  Lexivel, és a mélyen eltemetett fagyott szíve hadakozni kezd  magával az ördöggel. Sikerülhet ennek a lánynak a lehetetlen? Megtalálja Alejandrót El Diablo páncélja mögött?

Próbáltam a legkevesebb spoilert elsütni a fentiekben, mely a regény kb. felének a rövid összefoglalója, de úgy gondolom, ennyi kell, mielőtt elkezdem sorolni az érveimet a könyv mellett.

Mi az, ami engem megragadott Alejandro személyiségében? Ő egy tökéletes antihős, akit nem éppen a romantikus oldala miatt szerettem. Kicsi kora óta egyértelmű számára, hogy egy napon neki kell átvennie apja birodalmát, és ehhez olyanná kell válnia, mint amilyen az apja. Ezt akarta, hatalmat akart, keménykezű főnökké válni, akitől tartanak az emberei és még inkább az ellenségei. Az érzelmeit tudatosan elfojtotta, és pontosan tisztában volt a kezdetektől, hogy úgy védheti meg akiket szeret, ha eltávolodik tőlük, vagy így vagy úgy. Fizikailag és lelkileg egyaránt. Megtanulta, hogy a szerettei a gyengéi, és nem engedheti meg magának, hogy velük zsarolhassák. Az első szerelem persze cuki volt, Sophiával tökéletes volt a kémia fizikailag, de a lány gyenge volt, nem tudta elviselni azt, ami Alejandróval együtt jár, nem volt képes küzdeni érte. Sajnáltam, hogy vége lett a kapcsolatuknak, és hogy annyi magányos évnek kellett eltelnie, míg újra éledezni kezd a srác szíve. Nagyon vártam, hogyan tudja majd Lexi, ez a táncos kislány kihozni belőle a szerelmes pasit. Majdnem húsz év van közöttük! És igen, meglesz a válasz ezekre a kérdésekre. De addig annyi minden történik még, maffiás és magánéleti szálakon is, hogy egy pillanatra sem unatkoztam.

Mert ő tényleg maga az ördög, olyan észjárással, amivel lekörözi az apját, és átejti a fél világot. Minden és mindenki a zsebében van, sikerül mindig egy lépéssel előrébb tartania, és zseniálisan irányít.  Csak közben telnek az évek, és ő egyre fáradtabb, egy ilyen ember sosem tud nyugodtan aludni.

El Diablo karaktere áll a regény központjában, és bármennyire is illik rá a visszataszító, undorító, ocsmány, lelketlen, kegyetlen, bunkó jelző, ugyanakkor látni fogod benne az érzelmileg megtört srácot, aki nagyon tud szeretni, gondoskodni, gyengéd lenni, és aki érzéki, csábító, és olyan kisugárzással rendelkezik, hogy lecsúszik a bugyid olvasás közben.

Ugyanakkor tudod, hogy hidegvérrel képes gyilkolni, és nyilvánvaló, hogy ha az életben összefutnátok, elmenekülnél, és ehhez elég lenne egyetlen pillantása. Nem lenne annyi vér a pucádban, mint Lexinek. Amúgy a gyilkoláshoz annyit, szerinted létezhet olyan helyzet a való életben is, amikor  te is meghúznád a ravaszt? Belegondoltál már ebbe? Én igen, és megtenném, a szeretteimért igen, és önvédelemből is. Bazmeg.

Engem egy csöppet sem zavart a mocskos szóhasználat, pontosan ilyen stílus illett hozzá, ha egy maffiás-erotikus könyvet veszel a kezedbe, ne is számíts másra. Imádtam Alejando kemény és őszinte beszólásait, még jobban Lexivel való pengeváltásait, nagyon jól szórakoztam rajtuk.

Volt egy dolog, ami szerintem teljesen felesleges volt, és az Lexi mostohaapjának a része. Ez tényleg undorítóan mocskos dolog, és nem éreztem, hogy ez feltétlenül szükséges volt a lány személyiségének alakulásához, épp elég volt, amit az anyja miatt el kellett viselnie.

Lexi volt inkább a hős a regényben, mert mindent megtett, ami csak lehetséges volt, hogy emberré változtassa az ördögöt. Bátor volt az első pillanattól, és vállalta önmagát. A legkomolyabban küzdött az álmaiért, és ezért végigment a legnehezebb úton. Volt bennem egy olyan érzés, hogy apafigurát keres, és erre meg is volt minden oka.

Működött közöttük a kémia, és hát ugye a regény egyik fő erőssége az erotikus jelenetek sora, kettejük cselekedetei nagyrészt szeretkezések voltak, és nem baszások, ahogy azt Martinez intézni szokta a kurváival. Erősen grafikus leírásokat tartalmaz, nincs mit szépíteni, ez is része a könyvnek, mert az ugye világos, hogy ez nem egy istenverte tündérmese.Vagy valamilyen kicseszett módon mégis?

Őszintén szólva az időfaktor az egyik oka, hogy nálam nem lett maximális pontszámú a regény. Ugyanis összességében több mint 25 évet ölel fel a szerző, és szerintem ez nagyon hosszú idő, ráadásul van egy tíz éves ugrás közben, ami különösen szíven szúrt. Mivel megéltem már pár évet, tudom, mennyi idő 10 év várakozás. Sok. Martinezt ismerve, 3 évet adtam volna neki maximum, de még az is sok az ő habitusához. Hogy tudta ennyi évig magába zárni az érzéseit?

A másik problémám Lexi karrierjével volt. Az írónő megtette őt New York, később az angol királyi balett legjobb szólistájává, ami persze hihetetlen volt, azokkal az alapokkal, amivel rendelkezett, bár már a Julliard is túlzás. Nekem az is sántított, hogy Lexinek tökéletes mellei voltak a pasi szerint, hát nézzetek meg egy prímabalerinát, azok laposak, mint a Nagy-alföld.

A hibák közé sorolom a történet végét is, bár "kezdő" olvasók talán nem találják ki, mi fog történni, legalábbis szóról szóra nem, velem azonban megtörtént. Azért nem haragudtam miatta! Csak azon izgultam, a végét nehogy elrontsa valamivel a szerző az utolsó pillanatban. De szerencsére nem.

Nagyon helyesen szerepel a könyvön a fülszöveg alatt: FIGYELMEZTETÉS!
Brutális történet brutális szavakkal. Csak akkor vidd magaddal, ha bírod!

Ezért komolyan mondom, csakis 20+ olvasóknak ajánlom, akik bírják a mocskos szóhasználatot és a még mocskosabb pasikat.

A kiadóvezetőnek köszönöm a pozitív döntést a megjelenésről, és várom a szerző The Good Ol' Boys sorozatát is magyarul, ahol feltűnnek az El Diablo szereplői is.

Borító: Imádom.

 

Kedvenc karakter: Alejandro

Szárnyalás: A gondosan előkészített terv annyira máshogy is elsülhetett volna, szó szerint.


Mélyrepülés: A balettal kapcsolatban voltak mellélövések.

Érzéki mérce:  Tele van szexjelenetekkel, és zongorázni lehet a különbséget, hogy kivel, mikor és hogyan bánik El Diablo. 

Értékelés:

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

BELEOLVASÓ

Játék:

Játékunk a mozis ördögökhöz kapcsolódik, egy-egy jellemző kép alapján kell kitalálnotok a filmek vagy sorozat címeit, melyekben maga az ördög jelenik meg. Kérjük, írjátok be a megfejtéseiteket a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Résztvevő blogok:

04.13 Kelly és Lupi olvas
04.15 Sorok között
04.17 Betonka szerint a világ…
04.19 CBooks
04.21 Dreamworld extra

Amy Harmon: Homokból és hamuból

Amy Harmon már az Arctalan szerelemmel rajongóvá tette a magyar olvasókat, akik azóta is izgatottan vártak az írónő egy újabb hazai megjelenésére, mely elrabolhatja a szívüket. A Homokból és hamuból egy mélyen megérintő, egyszerre tragikus és szívhez szóló történetet tár elénk a második világháború borzalmai közt sodródó két fiatalról, életről, halálról, és persze szerelemről. Tartsatok velünk öt állomásos blogturnénkon és ismerjétek meg ti is Eva Rosselii és Angelo Bianco lebilincselő történetét!

Libri, 2019

520 oldal

Fordította: Gázsity Mila

Goodreads: 4,40

Besorolás: történelmi fikció, romantikus

Olaszország, 1943. Tombol a második világháború, az ország nagy részét megszállták a németek, a zsidó lakosságot deportálás és megsemmisítés fenyegeti.

Évekkel ezelőtt Eva Rosselli és Angelo Bianco szinte testvérekként nevelkedtek, majd egymásba szerettek, ám a körülmények és a vallásuk elválasztotta őket egymástól.

Hosszú idő után találkoznak újra: a zsidó származású Eva a Gestapo elől menekül, s nincs kihez fordulnia. Angelo felszentelt pap, s úgy dönt, befogadja a lányt a kolostorba. Eva rádöbben, hogy a katolikus egyház rajta kívül még sokaknak nyújt menedéket.

A világ lángokban áll, az emberek nélkülöznek, és a két fiatalra is sorozatos megpróbáltatások várnak. Gyötrelmes választások elé kerülnek, mígnem a sors és a szerencse közbeszól, és életük legnehezebb döntését kell meghozniuk.

Őszinte leszek, én még nem olvastam más művet Amy Harmontól, így teljesen tisztán, előzmények és befolyás nélkül álltam neki ennek a könyvnek. Párszor már írtam, hogy mennyire érdekel a II. világháború, illetve az, hogy az utca embere ezt hogyan élte meg, így elég volt rápillantanom a  gyönyörű borítóra (és utána persze a fülszövegre) és azonnal tudtam, hogy nekem ez a könyv kell.

A fülszöveg elolvasása után valamiért anyukám kedvenc sorozata ugrott be, a Tövismadarak, amit nekem is vagy ezerszer meg kellett vele néznem:), Ralph atya és Meggie tiltott szerelméről. Természetesen ez a regény azért más, de a szerelmi szál hasonló.

Angelo Bianco kisgyerekként került Amerikából Olaszországba, Firenzébe egy zsidó családhoz, ahol együtt nevelkedik a család kislányával Evaval. A fiatalok sülve-főve együtt vannak, szeretik is egymást, de a jövőjük eléggé kilátástalan, hiszen a fiúnak gyerekkora óta katolikus papi pályát szánnak, ami ugye alapjában véve lehetetlenné teszi, hogy a két fiatal együtt maradhasson. Ezt eléggé nehezen is veszik, de a fiú végül elutazik Rómába, ahol pappá szentelik. Éva marad Firenzében, de közben egyre nehezebb lesz a család sorsa a zsidó mivoltuk miatt. Sorra jönnek a szigorítások, a család egyre nehezebb körülmények között próbál életben maradni. 

Ekkor szinte megmentőként megjelenik Angelo, aki már ekkorra felszentelt pap és elviszi magával Evat Rómába. Itt lehetősége van arra, hogy a lányra is odafigyeljen, megvédje és mellette pedig folytathassa a munkáját, ami jóval túlmutat a papi hivatáson - menteni a zsidókat, föld alatti mozgalmat irányítani és dolgozni benne...

Eva "természetesen" képtelen az apácák között csendben megülni és ő is belefolyik - ha csak közvetetten is ebbe a "munkába". Hogy mi lesz a történet végkimenetele? Angelo és Eva túlélik-e a háborút, sikerül-e kicselezniük a rájuk vadászó németeket? Hát, ez a könyv utolsó szakaszáig eléggé kétesélyes.

A történet főhőse Eva lenne, az ő sorsát követjük nyomon, még ha néha elég nagy léptekkel is haladunk - hiszen a háború kitörésétől egészen a háború befejezéséig ott vagyunk mellette, izgulunk érte, dühöngünk a néha őrültnek tűnő lépései miatt, de nekem bárhogyan is szerettem volna, nem sikerült őt megszeretnem. Én értettem, hogy a szerelem őrültségekre késztet, de néha csak ráztam a fejem a sok felelőtlen tette miatt. 

Számomra inkább Angelo volt a főhős, még úgy is, hogy róla jóval kevesebbet tudhattunk meg. De a tettei, az önfeláldozása, az önmarcangolása, hogy a lányt vagy a hitet válassza, jóval szimpatikusabbá tették, mint Evat.

Ami viszont úgy érzem, hogy nagyon sokat hozzátett a regényhez, az a kor szinte tökéletes ábrázolása. Látszik, hogy az írónő alapos munkát végzett, utánanézett a történteknek, az emberi hősiességnek, gyávaságnak és kegyetlenségnek. Annyira jól ábrázolta a hétköznapi emberek - főleg a zsidók életét, hogy szó szerint éreztem az emberek félelmét, a németek elleni haragot, a mindennapos rettegést, hogy most mivel fogják az életüket még jobban ellehetetleníteni, ugyanúgy féltem én is, hogy mikor jönnek a nácik, hogy begyűjtsenek mindenkit és vagy kivégezzenek vagy deportáljanak egy koncentrációs táborba. Kétszer is jártam Rómába, így a helyszínek egy része ismerős volt, ha becsuktam a szemem, szinte láttam is a történetet élőben. 

Nem, nem járt a történet egyik koncentrációs táborban sem, sőt még azt is hozzáteszem, hogy az írónő megjegyzi a regény végén, hogy az olasz zsidók 80%-a túlélte a II. világháborút, ellentétben Európa többi részével, ahol a zsidóság 80%-a halt meg az üldözések következtében - de még így is elrettentő a németek kegyetlenségei - ahogy elképzelhetetlen mennyiségű aranyat követelnek a zsidóktól, azzal, hogy ezután békén hagyják őket, majd másnap deportálnak, akit csak tudnak, ahogy szó nélkül kivégeznek embereket az utcán, ahol több, mint 300 embert végeznek ki egy ellenük elkövetett merénylet miatt és még sorolhatnám. Hiába olvastam rengeteg háborús történetet, mindig újabb és újabb kegyetlenségekkel és rémségekkel találom magam szemben és egyszerűen elképzelni nem tudom, hogy az emberek ezt hogyan élhették túl. 

Ami viszont teljes mértékben újra meghatott, az az emberek segítőkészsége és hősiessége, ahogyan a katolikus egyház félretéve a vallások közti ellentétet, rengeteg zsidót és üldözöttet bújtatott, segített ki és mentett meg a háború folyamán. 

Bocsánat ezért a kitérőért, visszatérve a történetre. Senki se számítson arra, hogy ez egy pörgős, akciódús történet lesz. Lassan bontakozik ki a cselekmény, sok leírást, elbeszélést kapunk, ám ezek mindegyike fontos, ezek adják az építőköveit annak a világnak, amelyben a két fiatal megpróbál túlélni és boldog lenni. Nekem néha azért sok volt a hatalmas család összes tagját a fejemben tartani, néha vissza kellett lapozni, hogy ő és ő kicsoda és hogyan kapcsolódik a történethez? De a lényeg úgyis Angelon és Evan van, a többiek csak a hátterét adja az ő drámájuknak. 

És a regény vége? Számomra picit valószerűtlen volt - egy valóságos "isteni csoda", aminek azért lássuk be, az esélye tényleg nagyon aprócska. De ezzel együtt nagyon tetszett a regény és szinte észre se vettem, hogy az 520 oldalas könyv végére értem. Az epilógusban szívesen olvastam volna a többi szereplő további sorsáról, bár ezen picit javított az a tény, hogy az írónő a regény végén elmondja, hogy egyik-másik szereplő tényleg valós személy volt és mi történt vele.

Összességében egy szívszorító, gyönyörű (szabad ilyen szót használni a háború borzalmai mellett?) történetet olvashattam a szerelem erejéről, az emberiességről és hősiességről a világ egy vérzivataros időszakában. Ajánlom mindenkinek, fiúknak és lányoknak is, hiszen én úgy tartom, hogy minél több történetet, minél több szemszögből és helyszínből meg kell ismernie az embereknek erről a sötét időszakról, hogy még véletlenül se történhessen meg ilyen újra.

Borító: Gyönyörű, látványos, figyelemfelkeltő, utal a történetre - nagyon tetszik!

Kedvenc karakter: Angelo

Szárnyalás: a szerelem mindent legyőz, illetve ahogyan az emberek próbáltak segíteni a zsidókon

Mélyrepülés: a németek kegyetlensége és az árulások

Érzelmi mérce: a háború borzalmai között is ott a szerelem, a romantika 

Értékelés: 

Nyereményjáték:

Regényünk a második világháború borzalmai alatt játszódik, így a nyereményjátékunk középpontjában is ez állna. A turné valamennyi állomásán találtok egy képet, mely valamelyik világhírű világháborús filmből származik, a feladatotok csupán annyi, hogy felismerjétek a filmet, és beírjátok a címét a Rafflecopter doboz megfelelő sorába. A helyes megfejtők között a Libri Kiadó jóvoltából a könyv egy példánya kerül kisorsolásra.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Március 30 - Angelika blogja

Április 01 - Betonka szerint a világ

Április 03 - Never Let Me Go

Április 05 - Kelly és Lupi olvas

Április 07 - Szembetűnő